villains have a vision for the world.

heroes don't, their only goal is to stop the villains from reaching theirs

Share|
Konyha
eme téma címe
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Admin
it's where my demons hide

avatar
Admin
dc universe
kereslek :
⊱ everybody
tartózkodási hely :
⊱ everywhere
foglalkozás, hobbi :
⊱ this page
karakter arca :
⊱ faceless
heroes vs villains


Szabad játéktér!
Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains



Holly & Ra's
something beautiful but short


-Nem hiszem, de ez nem jelenti, hogy nem így lesz. Tehet akármit, a pillanatnyi biztonság mindenképp elkényelmesíti önt. Ez ellen, senki nem tud tenni. Én sem. – ezért nem élek így.  Ezért tagadom meg ezt a fajta polgári  életet magamtól. Eddigi létem meggyalázása lenne, ha így tennék. Sok mindent értem már el eddigi életem során, nem kívánom ezeket feladni. – Kihívások? Egy-egy nehezebb étel elkészítése? A polgári élet nem tartogat kihívásokat. Fáradságos munkát kér, és nyomorral fizet cserébe. – egyetlen olyan réteg van, ami mindezt élvezi. Ő pedig nem tartozik oda. A korrupció behálózza ezt a várost is,  ez a kor pedig nem alulról vet gyökeret, hanem felülről. Ahol pénz van, ott korrupció is.
- A félelem beszél magából. Fél, mert úgy gondolja, hogy a fejet hajtás egyelő a szolgasággal. Így működik a világ. Ön jelen pillanatban több, mint ezer ember alárendeltje. Olyan világban él, ahol ezek az emberek mindent elvehetnek magától. Az én világomban egyetlen egy ember lenne, akinek ez hatalmában áll. Én. Mindenki mással egyenrangú lenne. – ez jobban megérné neki, nem? Megtarthatja mindazt, amit elért, cserébe csak hűséget kell fogadnia nekem, én pedig megszabadítom őt gyengeségeitől, és ennek az életnek az árnyoldalától. Úgy gondolom még így is igen nagylelkű vagyok vele.
Mosolyogva hallgatom őt végig, majd csak megcsóválom a fejemet. – Úgy gondolja, hogy nem lehet önt megtörni? Hogy nem tudom önt a halálba hajszolni? Hogy nem lennék képes elérni, hogy a saját kezével vessen véget az életének? – megkerülöm a pultot, hogy elindulhassak az ajtó felé. – Maga csak egy ember. A remény, ami úgy táplálja az ön tűzét, az fogja ezt el is fojtani. Egyedül fog maradni a sötétben, ahová saját magát jutatta, fagyoskodni fog a hidegben és senki nem fog segíteni önnek. Elgyengül a teste, az elméje lassan hasad meg, és rá sem eszmél majd, mikor már nem hajtja önt a túlélés. Egy héj lesz, amiben hajdanán még élt valami. – de nem fog semmi sem maradni belőle. Nem én vagyok az az ember, akivel harcolni akarna. – Örültem a találkozásnak. – biccentek felé egyet, ahogy kinyitom az ajtót, de mielőtt kilépnék még visszanézek rá. [/i][/b][/color] – Kössön biztosítást a lakásra, ha nem tette volna még meg. – attól tartok ugyanis, hogy hamar eltűnik a tető a feje fölül.

//Köszönöm a játékot! Very Happy//

Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains



holly & ra's


- Egy pillanatra se higgye azt, hogy egyike vagyok az elkényelmesedett nőszemélyeknek. Megvan a magam módja arra, hogy kihívások elé helyezzem magam. Mindössze ennyire van szükségem ahhoz, hogy az életem ne legyen túlságosan szürke és egyszerű. - Soha nem hanyagolnám el magam. Semmilyen módon sem. Odafigyelek arra, aki vagyok, hiszen másképpen nem is tudnék élni. Néha pedig megengedek magamnak egy kis lazítást, de még olyankor is a figyelmem egy apró része a körülöttem történő dolgokra fókuszál.
- Ez az ajánlat másnak kecsegtető lenne, de elégedett vagyok a jelenlegi helyemmel a világban és éppen elég időm volt arra, hogy megismerjem önmagam. Lehet, hogy a liga tanításai segítettek ebben, hiszen volt időm őket megtanulni, de ez nem azt jelentené, hogy fejet is hajtanék eme rendszer előtt. Én megvagyok jelen pillanatban enélkül is és ezek után is megleszek. - Bátor kijelentés a részemről, habár a lelkem titokban remeg, hiszen soha nem jelent jót, ha maga Ra's al Ghul jelenik meg a lakásodon. Mondhatni elengedhetetlen az, hogy pozitív válasszal távozzon. Romba döntheti a világot, amit felépítettem, de ennek félelme miatt nem fogok csatlakozni hozzá. Nem kötelességem. Ha pedig megtalálom a kiutat ebből, már pedig megfogom, akkor csak bebizonyítom, hogy még nála is jobb vagyok. Ennyire messzire azért nem mennék, de bizonyos téren jobb lennék nála.
Két külön oldalt képviselünk, amit bármennyire is próbálunk egy ponton összeérinteni úgy taszítják egymást, mint a mágnes. Csak úgy, mint a kettőnk véleménye. Egyszerűen nem vagyok hajlandóak elfogadni a másikét. A magunk igazát hajtjuk és én személy szerintem nem is fogok ezen változtatni. Megteremtettem az életet, amit akartam és könnyedén megteremthetek magamnak egy másikat, ha esetlegesen beleunnék a jelenlegibe.
- Mégis mit érne el azzal, hogy porig rombolja? Azt hiszi, hogy akkor fejet hajtanék az akarata felett? Mert akkor téved. Elveszi tőlem ezt az életet, megpróbálok másikat felépíteni. Ha pedig akadályoz benne nem lesz sem élet, sem lélek, amit megszerezhet magáénak, mert makacs természetemhez híven én nem adom magam könnyen. Ha azt mondtam, hogy a válaszom nemleges nem fogom megváltoztatni. Nem könyörgök kegyelemért, hogy a liga tagja lehessek és az életem miután a porba hullott valami újdonsült reményt kaphasson. Csak én irányítom az életem. Lehet, hogy céltalanul, lehet megtörve. De senkinek nem fogom átadni a kormányt, mert az csakis hozzám tartozik. Én pedig ebben a kereszteződésben nem az árnyak ligáját választom, hanem egyenesen haladok a saját utamon. Nem kanyarodok le a semmibe, hanem pontosan megtartom azt, amim jelen pillanatban van. - Lehet, hogy nem kellene ilyen szemtelenek lennem vele szemben, de már úgy is mindegy azt hiszem. Ha félelemmel tekintek rá, ha nem. Meg akar ölni? Akkor meg is fog. Teljesen mindegy az idő vagy a helyszín. Akár itt és most is. De legalább úgy halok meg, ahogy akartam. Hűen önmagamhoz.




Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains



Holly & Ra's
something beautiful but short


-Az elégedettség pillanatnyi állapot csak csupán. Ráadásul elkényelmesedik tőle az ember. Akartalaul is elhiszi, hogy az élet önre rámosolyog és hagyja úgy élni, ahogy azt a kiskorában a mesékből hallotta. – az embernek a semmittevés nagy ellensége, tönkretesz az mindent, lankadnak a reflexek, az ember gyengébb lesz tőle. A boldogság bármilyen szép is, gyengít. – Kiszámíthatatlan azok számára, akik kívülállóként tekintenek ránk. Valójában ennél állandóbb életforma nem létezik. Köztünk nem kell megjátszania magát senki előtt sem. A gyengeségeit nem kell palástolnia, mert eltűnnek. Soha nem lesz egyedül, nem érzi magát elhagyatott,  soha nem fog fájdalmat érezni. Ami eddig értelmetlennek tűnt, az értelmet fog nyerni. Teljesen ura lesz magának. Mind a testének, mind a lelkének. Ez az egyetlen béke, amit ezen a Földön megtalálhat. – az élet a kiszámíthatatlan, nem a Liga. A Liga mást jelent azok számára akik tagjai. Minden éremnek két oldala van, és remélem ezt ő sem felejti el mikor majd dönt a sorsáról.
Szavai hallattán mosoly ül ki az arcomra. Nem gúnyos,nem lenéző, inkább… egüttérző, atyai mosoly ez, semmint fenyegető. – Távolról sem független, Ms. Golightly. Az élete több száz, több ezer embertől függ.  A munkáltatójától, azoktól, akik ezt az országot irányítják, és az ellenségeitől, akik még nem léptek, hogy tönkretegyék magát. A függetlenség az élet egyik nagy hazugsága. Ahogy a biztosnág is. Az ígéretek az amerikai álomról. – mondom neki, ahogy teszek felé egy lépést és kinyúlok a késért. – Amit ön kemény munkával megszerzett, azt mások könnyedén rombolhatják le. Az élet hullámvasút, Ms. Golightly. Kiszámíthatatlan, az árral szemben pedig nem tud úszni. – a kést könnyed mozdulattal teszem vissza a többi közé, a helyére, majd mosolyogva pillantok rá. – Azok a sötét foltok mutatják meg, hogy mennyit élt, és mit élt meg. Nem a lakás, nem a munkája, de még csak nem is a tanulmányai határozzák meg magát. Azok a pillanatok határozzák meg önt, amelyek a sorsán is fordítottak. Nem hiszem, hogy gyenge. Megtörtnek látom. Céltalannak. Magányosnak. – együttérző tekintettel nézem az arcát. Ismerem ezen érzéseket, én magam is átéltem. Mielőtt Ra’s al Ghullá váltam volna, más ember voltam. Gyenge, hontalan és céltalan. A Liga nem csak otthont, de értelmet is adott az életemnek. – A hazugságok mindig felszínre bukkanak,tőlem függetlenül kell ezekkel szembenéznie. A válasza azonban nyilvánvalóan nem kedvemrevaló. Nem szívesen vennék el mindent, amit szeret, hogy felismerje mostani létének árnyoldalát. – mert egyelőre vak, és nem fog jól járni, ha nem nyitja ki időben a szemét. Elfog így bukni, mindenki mással együtt. A győztesek oldalán kifizetődőbb állni. – Talán most önön a sor, hogy meggyőzzön. Miért ne égessem porrá minden eddigi nehezen elérd eredményét az életben? – kíváncsian pillantok rá. Itt az esélye. Kevesen kapnak esélyt a Liga ellen, érezze magát megtisztelve.


Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains



holly & ra's


Kiráz a hideg attól, amit mond. Egyszer én magam is otthonomként tekinthetnék arra a helyre, ahol mindenkinek mondhatni eltörlik az előző életét és újra tesz szert. Nekem erre már régebben lett volna szükségem azóta megtanultam, hogyan teremthetném meg mindezt önmagamnak. Pontosan ezért is nincs szükségem semmire, amit ő tudna nekem ajánlani. Mert bevallom ezzel az ajánlattal egy kicsit elkésett. Lehet igent mondtam volna rá, mikor megöltem a húgomat és azt is, aki érzéketlenné változtatott, de a birodalmam azóta saját magamnak építettem fel és nem fogom feladni mindezt azért, hogy másokkal osztozkodjak valamin. Az én életem végre élvezhetem és kisajátíthatom. Nem épp most jött el az ideje annak, hogy feladjam mindazt, amiért én őszintén megküzdöttem csak azért, mert valaki most áll elő olyan ajánlattal, amire régebben szükségem lett volna.
Tudja.. Lehet, hogy régebben fejest ugrottam volna az ajánlatára, de most már nem tudok pozitívan gondolni rá. Miért adnám fel az életemet, amivel teljes mértékben elégedett vagyok valamiért, ami teljes mértékben kiszámíthatatlan? Ne haragudjon, de ez számomra még nem nyert értelmet és, ha meg tudná magyarázni azért hálás lennék. – Nincs semmi, amit kívánhatnék. Legfőképpen nem akarom pótolni valaki helyét egy hadseregben. Mert nem is tudom, hogyan másképpen kellene neveznem mindezt. Egy hadsereg. Gyilkosok. Hidegvérű gyilkosok, akiket nem is érdekel ki az, akinek kioltják az életét, hogy van-e családja. Nem akarok egyike lenni ezeknek az embereknek. Távol akarom tartani magam tőlük és meghúzom a saját határomat, amin sem magamat, sem pedig mást nem engedek át.
Nem akarok én ebből az egészből semmit. Most mégis mit fog tenni? Porrá égeti az eddig felépített dolgaimat? Hogy aztán térden állva könyörögjek a megmentésemért? Arra várhat! Független nő vagyok, és nem fogom letagadni a pozitívumait a ligának, de ez még nem azt jelenti, hogy ebben nekem van előnyöm, érdekem. Mindent megszereztem, amit akartam. Saját erőmből és, akár hiszi, akár nem.. Szeretem az életemet. Még akkor is, ha megvoltak a maga sötét foltjai, amiért talán gyűlölnöm kellene. Ha gyenge lennék most nem állnék itt maga előtt. – Végül pedig, hogy bizonyítsam a bátorságomat, szépen lassan leteszem a kést a konyhapultra, mintha ténylegesen nem félnék tőle. Bár a félelem nem tűnik el tudom, hogy az a kés egy cseppet sem segítene a helyzetemen. – A válaszom nemleges. Az egyetlen dolog, amire várok még az ön jóváhagyása. Most mondja meg, ha nem tetszik, mert nem később akarok felszínre kúszó hazugságokat, hogy aláaknázzon mindent, amit eddig elértem. – Önző módon nem mondanék le erről a luxusról és nem is osztanám meg, hiszen ha megtenném, akkor már régen itt lenne valaki az oldalamon.





Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains



Holly & Ra's
something beautiful but short


-És talán maga is az otthonának mondhatja majd. – Nanda Parbat megvédi azt, aki az otthonának tekinti, a Liga megvédi a tagjait, és olyan bosszút áll értük a haláluk esetén, ami igen ritka ezen a földön. Régen a Liga falvakat égetett fel és minden nap újabb és újabb embereket ölt, hogy előcsalja a valódi gyilkost, vagy ha az nem is bukkant fel, mire a falu leégett már ő is halott volt mindenki mással együtt. A gyilkosok bűnözők, a bűnözők pedig élősködők, mindig az együttérzést keresik, kihasználják a jót, rosszabb esetben el is veszik annak életét. Az ember a jóságért így kapja a megváltó halált.
- Ne rabként gondoljon magára. A kiképzése végén más emberré válik. Az élete abban a mederben folyik tovább, amelyikben csak akarja  – nem minden tag van Nanda Parbat-ban, sokan a világ különböző pontján élnek, egyeseknek még talán családja is van, amiről jobb, ha én nem szerzek tudomást, de míg a család nem áll a Liga iránti kötelessége útjába, nem érdekel a családi élete. – Élhet akár itt is tovább, teheti azt, amit eddig tett. Azonban, ha hívom jönnie kell, ha utasítom valamire, akkor azt  megtenni. Az életébe nincs jogom beleszólni, és nem is akarnék.  – mondom neki barátságos hangnemben. – Nem az életére van szükségem, Ms. Golightly. A szolgálataira van, az életével azt kezd, amit akar. – mosolygok rá. Amíg az nem kerül veszélybe és nem sodorja valamilyen módon veszélybe a Ligát, természetesen. A Liga megvédi a sajátjait, de ugyanúgy védenie kell minden egyes tagnak az összes többit. Testvérek, akik újjászülettek egy jobb világ érdekében. – Nem ismeri a világunkat. Találgat, mert sötétben tapogatózik, megrémiíti az, amit lát. Azonban, mint oly sok minden másnál is, úgy itt is, ez csak a felszín. – és a felszín alatt van elrejtve minden, ami számít, de ezt minden bizonnyal jól tudja ő is. – Senkit sem kényszerítettem erővel arra, hogy csatlakozzon. Az emberek önálló döntésükből teszik ezt meg. Néhányakat olyan veszteségek érnek, hogy új életet akarnak a régi, megtört helyett. Megadom nekik. Egyesek csak erősebbek akarnak lenni, hogy elérhessék céljaikat. Én biztosítom számukra ezt. Mások a félelmeik elől menekülnek. Ők onnantól űzni fogják régi félelmüket. – a Liga egy menedék, egy végső úti cél, a megváltás az embernek. Eldobja régi életét és felemelkedik annak hamvaiból. – A sorsa a saját kezében van, ön írja azt, ebbe nekem nincs hatalmam beleszólni. – pillantok rá komolyan, majd pár másodperc gondolkodás után szólalok csak meg ismét. – Én a tanár vagyok. Erősebbé teszem önt. Ahol régen eltört, ott lesz a legerősebb. A gyengeségeiből erősségek lesznek, a félelemből bátorság.  Hatalmat kaphat saját maga felett. Mindössze csak esküt kell tennie nekem, és a Ligának. Nanda Parbat nem egy börtön, ahol minden tagját fogva tartom a Ligának. Nanda Parbat az első és a végső állomás. – a kezdet és a vég, az új élet születése és a halál. Itt születik meg az ember ismételten, majd itt is temetjük el elesett testvéreinket.


Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains



holly & ra's


Nem tudok a fényes oldalára gondolni a dolgoknak. Egyáltalán mégis milyen jó oldala lehet annak, hogy ő felbukkan az ember lakásán? Vagy valamelyik alattvalója úgymond, mert nem tudom, hogy nevezik őket. De ez az egész nem az én világom. Mert őt mondhatni ő az, aki betartja a törvényeiket, amikre én nem vagyok vevő. A saját szabályaim szerint akarok élni, amiket a kedvemre változtathatok. Semmi más nem érdekel engem igazából. Csak a saját szabadságom, amit könnyedén eldobnék, ha a kezébe bíznám az életemet. De vagy ez, vagy a halál. Azt hiszem nincs nagyon választásom. A fájdalmas úton kerülök be a liga tagjai közé, vagy én magam adom be a derekam és bólintok az ajánlatára, miszerint át kellene vennem egy korábbi áruló helyét a kis csapatában. Bárcsak elutasíthatnám. Mármint nincs az a pénz, amiért ne próbálnék meg kibújni alóla, de el kell ismernem, hogy elég kicsi az esélye annak, hogy ennek a végjátéka az lesz, hogy én szabadon távozhatok. Talán, ha egy másik lelket ajánlok fel magának az ördögnek. Mert nem tudok másképpen tekinteni rá. A halál elhozója. Szinte eggyé válik vele. – Nem kételkedem abban, hogy igazán gyönyörű hely. – Most álljak neki veszekedni vele? Annyira értelmetlen lenne. Meg, hát nem igazán tudom, hogy pontosan hol is van Nanda Parbat, aki megtudja az vagy örök hűséget fogad, vagy pedig meghal. Így senki nem igazán beszélhet arról, hogy milyen is igazából. Csak, akinek van akkora szerencséje, hogy megjárja és élve kijusson onnan.
Nem riadok meg a következményektől, de azért mégis csak elég keserű, hogy nincsen saját, szabad döntésem, ami önmagam világának békéjét garantálja. Nem gondolja? – Elhiteti az emberrel, hogy van saját döntése, hogy aztán a képébe röhöghessen. Na, te még azt hitted, hogy tényleg van esélyed arra, hogy változtass, hogy dönthess valamivel kapcsolatban. A nagy francokat. Ha ő szemet vetett rád, akkor az lesz, amit ő akar. Így vagy úgy, de megszerzi miután áhítozik. – Sosem így gondoltam rá. Mármint természetesen megvan a maga feladata, avagy a szerepe. A hagyományaik sem elhanyagolhatóak, de mégsem tudnék ebbe a világba beleilleszkedni. Tudja.. Nekem nagyon sokáig próbálták irányítani az életemet. Néha még csak észre sem vettem, de kihasználták az irányíthatóságom. Most pedig végre a saját kezemben tarthatom a sorsom azt teszem, amit akarok, ahogyan akarom. Ön pedig azt mondja, hogy le kellene mondanom erről.. El kellene hagynom azt, amit végre olyan kemény munka árán elértem. Mindezt miért is? – Nem látok semmi pozitívumot számomra abban a világban, aminek a létezését oly értékesnek gondolja. Számomra egyáltalán nem az.



Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains



Holly & Ra's
something beautiful but short


- Ebben egyetértünk akkor. – mosolygok rá, már-már barátságosan. Nem szeretnék semmiféle összetűzést vele, nem azért vagyok itt, hogy az életére törjek. Akkor egy kard lenne a kezemben és harcolnánk. Vagy épp rég halott lenne. Bevallom ugyan, hogy kezdeti terveimben holtan szerepelt, de köszönhetően a napvilágra jött igazságnak, a helyzet megváltozott. Gyökeresen. – Akármilyen hihetetlenül is hangzik, nem szeretem a céltalan és indokolatlan gyilkolást. – ha én megölök valakit, akkor annak oka van, és mindig megadom a tiszteletet az ellenfelemnek. Ez hagyomány, és a hagyományokat mindennél többre tartom. A Démonok fejének pedig kötelező is azokat betartani. Az én szememben egy elvett élet attól függően bűn, vagy sem, hogy volt értelme-e.
- De az is biztosan tetszene önnek. – állapodik meg végül rajta a tekintetem ahogy végigfutatom azt előbb a lakásán. Nem is igen a bútorokat és díszeket néztem sokkal inkább azt, hogy vannak esetleg olyan pontjai a háznak, ahol bárminemű csapda megbújhat. Nem szeretem a meglepetéseket. – Nanda Parbat igazán gyönyörű és egyedülálló hely. – több dolog dőlt el ott, mintsem azt sejtené. Nagy szerepet vállalt a Liga a történelem alakulásában, de természetesen ezzel nem kérkedünk. A mi dolgunk az egyensúly fenntartása, és erre törekszem én is, már több, mint egy egész évszázada. Ez a feladatom.
- Csak, ha azokat vállalni meri. – pillantok rá komolyan. Meghoztam a döntésemet, és most neki is ideje. Választhat. Van egy könnyebb, és egy nehezebb út, mondanom sem kell, hogy melyiken várja több szenvedés és fájdalom. Néhány dolgot meg kell tennünk a nagyobb jó érdekében, a szükséges rossz így elkerülhetetlen, előbb-utóbb ő is belátja majd ezt. – Az Árnyak Ligája nem egy gyilkos szervezet. Nem élvezetből tesszük, amit teszünk. Minden tettünk, döntésünk, minden egyes kiontott vércsepp célt szolgál. A mi feladatunk az egyensúly fenntartása a világban, hogy az ember ne legyen a saját maga ellensége. – hogy ne saját maga miatt pusztuljon ki. A mi feladatunk az egyensúly fenntartása, ennek érdekében pedig áldozatokat kell hozni. – A történelem során a Liga terjesztette a betegségeket, a pestist, leromboltuk Rómát, felégettük Londont. Ha egy kultúra hanyatlásnak indul, és az emberek már menthetetlenek, mi visszaállítjuk az egyensúlyt. – mert az erdőt is felégetik, ha túlburjánzik. Mi a szükséges rossz vagyunk, hogy az ember tovább élhessen békében, még ha ehhez másoknak meg is kell halnia. – A Liga az ember fennmaradásáért küzd. Tévesen ítél meg minket, ha csak a gyilkost látja. – minden emberben ott lakozik ugyanis a gyilkos, egyikünk sem tud ez ellen semmit sem tenni. Az ember alkot ugyan, de a pusztításhoz jobban ért.


Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains



holly & ra's


Nem is szeretném, ha másképpen alakulna. – Semmi kedvem fejest ugrani a halálos ítéletembe. Valahogy nem érzem magam eléggé a toppon egy ilyen lépéshez. Vagyis inkább nem vagyok ennyire a mélyponton, hogy ne lássak más kiutat, de ha mégis így lenne nem kellene nekem hozzá a liga vezetőjének a beleegyezése. Nem várok el én ilyen luxust, hogy ő végezze el a kivégzésemet, ha ráunok az életemre, amit most kezdek igazán élvezni. Most érzem igazán, hogy ténylegesen a sajátom és nem mások irányítják a háttérből.
Ebben biztos voltam. – Nem akartam túlságosan nagyra törekedni ezzel a házzal, amúgy is szemet szúrt volna valakinek. Míg ez a kellemes kis lakás nem engedi, hogy a felhők közé szálljak mégis nyugalmat sugároz és azzal a békével lát el, amire őszintén szükségem van. Ennél több pedig nekem aztán nem is kell. Nincsenek nagy vágyaim. Csak az életemet akartam és azt tökéletesen meg is kaptam. Mi is kellene ennél több?
Komolyan mondom, hogy ez a krapek megőrült. Nem mondhatnám azt, hogy tisztes küzdelemben győztem le volna.. Mármint kihasználtam a pillanatot, amikor nem is igazán figyelt rám. Nem várta azt, hogy pont akkor, ilyen kegyetlenül egyszerűen hátba támadom majd és pont ez volt az én győzelmem mögöttes oka. Semmi más. Úgy érzem, hogy mindjárt elájulok. Én nem vagyok gyilkos. Nem akarok gyilkos lenni. Igyekszem azt az énemet magam mögött hagyni, mert túlságosan sokat veszítettem már el, de önmagamat nem fogom. Elég közel álltam önmagam elveszítéséhez nem is egyszer, de sosem adtam fel most pedig hajoljak meg valaki előtt, aki gyilkost akar faragni belőlem? Nem gyilkolok kérésre, nem adom az életem senkiért. Ez az egész marhaság. Nem tartozom én olyan környezetbe. Ez az én világom. Mások megtévesztése és nem pedig mások védelme, hiszen abban cudarul elbuktam. – Nem szeretném megbántani, de téved. Az pedig, hogy van döntésem csak egy illúzió. Maga már eldöntötte, hogy mit szeretne, mikor és hogyan. Ha azelőtt nem hajolok meg, akkor szembe kell néznem a következményekkel. Igazam van? – Lehet, hogy nő vagyok és egy szőke paróka lóg a hálószobámban, de nem vagyok ostoba.



Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains



Holly & Ra's
something beautiful but short


- Ennek örülök. Ez esetben békés beszélgetésnek nézünk elébe, Ms. Golightly. – mosolygok már-már magamat is meglepő kedvességgel. Igaz, ami igaz, nem célom az, hogy ma itt vért ontsak,de természetesen meg fogom védeni magamat, ha arra kerül a sor. Azonban nem tartom a hölgyet bolondnak, nyilván tisztában van személyemmel, és így átgondolja tetteit, mint azt meg is erősítette az imént.
- Nem olyan, amilyenhez én vagyok szokva, de nagyon takaros. – Nanda Parbat nem egy lakás, sokkal inkább hasonlítanám egy palotához, kastélyhoz, de igaz, hogy messze nem hajaz azokra, legalábbis ami a látszatot illeti. Nanda Parbatról meglepően keveset hall az átlag ember, de nincs is ezzel baj. Ahogy mondani szoktam. Az ember életének legszebb és legrosszabb napja is lehet, mikor meghallja az otthonom nevét.
- Honnan tudja? – pillantok rá kíváncsian. Honnan tudhatná míg nem bizonyosodik meg róla? A harcost talán kétségek gyötrik, előre eldönti, hogy nem tud vért ontani? Mégis újra és újra megteszi, kétség nélkül, élvezettel. – A puszta tény, hogy megölte a Liga egy korábbi tagját, már önmagában bizonyítja, hogy alkalmas rá. Úgy gondolom, hogy nem az alkalmassága a kérdés. Sokkal inkább az akarás. – pillantok rá komolyan. Látom benne a kételyeket. A falakat, amelyeket azért épített fel, hogy egy az enyémhez hasonló világ soha többet ne érinthesse őt meg. Azonban az ember néha rádöbben arra, hogy attól igyekszik magát óvni, ahová tartozik, ily formán pedig csakis önmagának árt. – Mindig van választás, Ms Golightly. A kérdés csak az, hogy jól dönt-e. – mondom, ahogy ellépek a pulttól és szép lassan kilépek mögüle. – A kérdés csak az, hogy meddig kíván még menekülni önmaga elől. A világ, melytől annyira fél árnyékként követi magát, ön pedig újra és újra csak elutasítja. – komolyan nézek rá, most hogy végre vele szemben vagyok. – Rabnak hiszi magát, még sincsenek láncok a kezein. Amit én ajánlok az a megváltás. Az ön nagy esélye.  Az esélye arra, hogy végleg legyőzhessen mindent, amitől fél. – mindent, ami régen volt, a gyengeségeit, a fájdalmait. Újjászülethet.


Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains



holly & ra's


Ha valamire nem számítottam, akkor az, hogy pont ő fog felbukkanni a konyhám kellős közepén. Persze vannak olyan személyek a világban, akik elől egyszerűen lehetetlen elbújni és azt hiszem, hogy ő pont ilyen. Bár meg kell vallanom az őszintét, hogy úgy hiszem van, aki képes elrejtőzni előle. Csak tudnia kell a módszereket, amiket használ. Ismernie a szokásait. Aztán már egyszerűen kijátszható az illető. Ha tudja az ember, hogy pontosan mi is az, ami elárulja a rejtekhelyét, hogy mit keres, mit lát, amit igazából egy átlagember nem lát át. Onnantól kezdve olyan egyszerű a rejtőzködés, mint összekenni a tenyerünket festékkel, majd egy papírlapra nyomni és hatalmas művészetnek nevezni, amit a büszke szülők kitesznek a hűtőre.
Tudom jól, hogy esélyem sincs ellene ezért sem kívánok próbálkozni bármivel. Lehet, hogy olyan kiképzést kaptam, ami a mostani életvitelemhez képest feleslegesnek tűnik, de attól még nem jelenti azt, hogy elbírnék egy olyan úgymond legendával, mint Ra's al Ghul. Bár még mindig nem értem, mi olyan érdekes a konyhámban, vagy bennem. - Elhiheti, hogy meg sem fordult a fejemben. - Nem akarom, hogy valamelyik mozdulatomat félreértse, hogy aztán ilyen hamar érjen véget az életem. Nem kockáztathatok, de a kés mégis olyan biztonságot sugároz, amiről egyszerűen nem tudok lemondani és nem is nagyon akarok.
- Köszönöm. - Kiráz a hideg az otthon szótól. Már olyan régóta nincs otthonom, hogy azt már felesleges lenne számolni, hiszen követhetetlenül régóta nem érzem magam biztonságban úgy igazán egyetlen ház falai között sem.
Az agytekervényeim most valahogy sokkal lassabban dolgozzák fel az információt, mint én azt szeretném. Egy darabig le is ragadok annál a résznél, hogy én voltam az, akit meg akart ölni aztán, hogy megöltem valakit, aki áruló volt és a liga tagja.. Szépen, lassan a kirakós darabkái a helyükre rázódnak.. A gyerekem apja tagja volt a ligának? Hogy ezt miért nem láttam akkor? Miért nem alakult ki bennem egy teljes kép róla, akkoriban? Ez az egész annyira zavaros, szinte már érthetetlen. Talán azért nem vettem észre, mert nem is figyeltem rá igazán, de a történetekről a ligára emlékeztem csak soha nem kérdőjeleztem meg, hogy mégis honnan tudott ennyit róla..
- Hogy mi? - Bukik ki belőlem egy pillanatra és a meglepetés ereje kis híján ledönt a lábamról és meg kell támaszkodnom a konyhapultban. - Nem.. Ez nem lehet igaz.. Én egyáltalán nem vagyok a ligába való. - Az életem végre én irányítom úgy, ahogyan én akarom és most töltsem be a helyét egy árulónak egy olyan világban, ahova nem akarok tartozni? - Miért érzem úgy, hogy nincs más választásom? - Nagyot nyelek, miközben próbálom visszanyerni az erőmet. Nem, nem és nem. Eszem ágában nincs még egyszer fogoly lenni egy világban, ahova nem tartozom igazán.  




Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains



Holly & Ra's
something beautiful but short


Amit az ember elhagy, amivel nem törődik, azt előbb-utóbb ellepi a por, szép lassan az enyészeté lesz. Az ember lelke is ilyen, pont, minden más. Ami pedig egyszer bepiszkolódik, az nem fog magától megtisztulni. A sötétség vonzza azt, aki benne él, a félelem vonzza a gyávát és megkísérti a bátrat, a hiúság a kapzsi embert hívogatja. Az önzés szinte egyenlő a magánnyal, a magány pedig magában rejti a halált minden pillanatában. Amire gondolunk, amit teszünk, azzá válunk. Annak leszünk a zászlóvivője, előhírnöke, eszköze. Ez pedig mindenre és mindenkire vonatkozik. Az embert körbeveszik a szebbnél szebb dolgok, még ha nem is látja azokat. Azonban nem ért ezek életben tartásához. Ezért elpusztítja őket.
- Igaza van, ez teljesen jogos. – bólintok egyet a szavaira. Bár az is igaz, hogy megölhettem volna, ha megakarnám ölni, de… nem szeretem az ellenségeimet hátba szúrni. Szemtől-szemben szeretek harcolni, a tisztesség a számomra fontos, na meg persze a hagyományok. – De kérem jól gondolja meg, ha esetleg támadni akarna. – mondom, aho gy megkerülöm a konyhapultot és vele szembe kerülök, ahogy nekidőlök a pultnak, futólag végighordozva a tekintetemet a konyhában. – Igen szép otthona van. – mosolygok rá, próbálva kicsit oldani a levegőben is érezhető feszültséget. Sikertelenül persze, de nem számítottam másra. – Őszinte leszek önnel. Pár nappal ezelőtt még egy kardot akartam döfni a mellkasába. Megölte az Árnyak Ligájának egy tagját, ez pedig súlyos dolog, természetesen halálraítéltem önt. – a hagyományaink megkövetelik, hogy egyetlen testvérünk halálát sem hagyhatjuk megtorlás nélkül. – De új információk jutottak a birtokomba, így pedig megmásítottam az ítéletemet, azok fényében. Ön egy árulóval végzett, így formán szinte szívességet tett a Ligának. – előbb-utóbb mindenképpen meghalt volna, de jobb előbb, mint utóbb, nem igaz? – Szeretném elsősorban ezt megköszönni önnek. Másodrészt pedig…szeretném, ha a helyére lépne. – pillantok rá komolyan, láthatja rajtam, hogy a szavaim semmiképpen sem tekinthetőek viccnek. Nem szokásom a tréfálkozás.


Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains



holly & ra's


Összerezzenek egy pillanatra, mert fogalmam nincs, hogy a múltam melyik foltja ért utol jelen pillanatban. Elég sok olyan dolgot tettem, amire nem vagyok büszke. Talán túlságosan sokat is és ahelyett, hogy ezeknek véget vetnék még tovább halmozom helytelen tetteim. A világ szemében helytelennek tűnik, de számomra egyet jelent azzal, hogy előrébb haladjak az életemmel. Úgy formálom az életemet, hogy még véletlenül se kelljen visszacsöppenem a múlt keserű valóságába még akkor is, ha néha nagyon kedvesen döngöli a képembe önmagát. Szinte érzem, hogy valaki van a házban pedig tudom jól, hogy bezártam az ajtót. Nem vagyok ostoba, hiszen nem ma jöttem le a falvédőről. Tudom, hogy egyszerű zárakat feltörni és bejutni egy lakásba, de a végső fegyverem ne is a zárak, hanem önmagam. A kezemben pontosan ezért is pihen ott a kés, mielőtt még megfordulnék és szembetalálkozna a tekintetem valakivel, akiről csak hallottam mégis nagyon is tisztában vagyok azzal, hogy milyen hatalmat rejt önmagában. Egyetlen egy személy, akinek a neve már-már világhírű, tartózkodási helye többnyire ismeretlen most mégis itt áll velem szemben a konyhámban. Mégis miért bukkant fel ennyi idő után? Vagy egyáltalán milyen szándékkal?
Önnél a fegyvertelen is épp elég előnyt jelent, úgyhogy ha nem bánja ez a kezemben marad. – Egyfajta biztonságot sugall számomra a kés és jelen pillanatban pontosan erre van szükségem. Biztonságot sugárzó dolgokra, mert az, hogy ő itt van semmi jót nem jelenthet a számomra. – Nem hiszem, hogy lenne miről beszélgetnünk, vagyis.. Felvilágosítana, ha kérhetem, hogy pontosan miről is van szó? – Bárcsak tudnám, hogy a liga vezetője mégis miért bukkant fel a konyhámban és, miről akar velem beszélgetni. Egy bizonyos személytől hallottam róla elég sokat és az pont elég volt a számomra, hogy mondhatni a gatyámba csinálják. Bátor vagyok, néha egy kicsit őrült is, hogy fejest ugrok olyan dolgokba, amibe nem kellene, de nem vagyok annyira ostoba, hogy ne tiszteljem mindazt, amit ez az egyetlen egy ember képvisel. Az pedig a tömény erő és a hatalom.




Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains



Holly & Ra's
something beautiful but short


A lyukakat be kell tölteni. A Ligának mindig  is megvoltak az emberei, a létszámunk soha nem csappant, és soha nem is nőt az egekbe, nem engedtük. Ha valaki meghalt, hát jött a helyére más. Mi itt a tökéletességre törekszünk, célunk, hogy az emberiséget megmentsük saját magától, ehhez pedig elengedhetetlen, hogy erőnk teljében legyünk, különben miként akarunk bármit is elérni? Az erő alapfeltétele annak, hogy az ember túléljen a világban, a gyengéknek pedig nincsen helye köztünk. Aki nem érdemes arra, hogy éljen, nem is fog élni, ellenben aki igen, az megküzdhet az életéért. Ezt teszi minden nap az ember, csak már annyira hozzászokott, hogy észre sem veszi ezt.
Ezért vagyok most is itt, ezért vettem a bátorságot, hogy felkeresem azt a nőt, aki megölte a Liga egy tagját. Először megakartam ölni. Aki a Liga tagját öli meg, számolnia kell a testvéreinek bosszújával. Azonban új információk birtokába jutottam nem is olyan régen, amiből kiderült, hogy a férfi elárult engem. Az ellenségem körül udvarolta, a hűsége pedig meginogott mikor az pénzt ajánlott neki a segítségéért, hogy megbuktathasson engem. Ha nem a nő öli meg őt, akkor én magam tettem volna meg, könnyen lehet, hogy még ezzel járt jobban. Így azonban letettem Miss Golightly megöléséről.
- Tegye le, kérem. – csendül fel a hangom mögötte. A lakásába való bejutás nem volt nehéz, zárat feltörni sokkal könnyebb, mint sok ember hinné.  – Nem kívánok ártani önnek. Beszélgetni szeretnék csupán. Fegyvertelen vagyok. – emelem fel a kezeimet lassan, hogy jól lássa, nincsen nálam semmi, amivel ártani tudnék neki.  – Kérem, beszélhetnénk, Miss Golightly? – a nevét nem volt nehéz megtudnom, bár igyekszik a valódi kilétét elfedni, előttem nem tudja titkolni. Az Árnyak Ligája mindig is jól értett ahhoz, hogy miként kell eltüntetni a nyomait, és ezáltal ennek fel is ismerjük a jeleit. Mondhatni, hogy mi vittük ezt tökélyre.


Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains



holly & ra's


Azt kell mondanom, hogy imádom az életemet. Végre azt mondhatom, hogy a saját kezemben tarthatom. Azt teszek, amit akarok és senkinek sem kell megfelelnem. Nem szól bele senki. Lehet, hogy rengeteget veszítettem, míg idejutottam és nap, mint nap egy maszkot kell magamra öltenem, mert nem önmagam vagyok. De nem is akarok önmagam lenni. Miért akarnék olyan valaki lenni, aki megölte a saját húgát, mert nem bírta elviselni a tudatot, hogy mi történik, akkor ha a húgát is pontosan úgy leépíti a rák, ahogyan az édesapját? Nem bírtam még egyszer végignézni, ahogy ez a betegség még egy szerettemet megfojtja. Főleg, mivel hiába voltam fiatal még mindig tisztán emlékszem arra, hogy édesapámnak mennyire fájt mindene, hogy mennyit szenvedett, mielőtt elhagyott mindent. Milyen testvér lettem volna, ha hagytam volna, hogy a húgom ugyanígy szenvedjen? Bár ahhoz sem mondhatnám, hogy jogom volt, hogy elvegyem tőle a választás lehetőségét és azt, hogy egyszer talán jobbá váljon az élete. De őszintén remélem, hogy most jobb helyen van.
Mindannak, amit az elmúlt időszakban tettem megérkezett a gyümölcse. Egy saját lakásom van Starling City belvárosában. Persze azért ehhez kellett egy kis furfang, hogy ne tudják visszavezetni teljesen hozzám, mert akkor elég könnyen utolérhetnének. Nem ez az első személyazonosság, amit elloptam, de ezt élvezem talán a legjobban. Múzeumigazgatónak lenni, miközben a művészet annyira nem is nyűgöz le elég nehéz. De szerencsémre elég könnyen megy az alkalmazkodás. Kellett egy kis szünet, egy kis pihenő, amit egyszerű üzleti megbeszélésnek tituláltam. Közben pedig csak itt töltöm a hétvégét. Annyira jó érzés, hogy az életemben lévő férfiakat dróton rángathatom. Annyira ostobák, hogy az már fáj. Mindegyik megbolondul valamitől. Csak tudni kell, hogy mi is vezeti őket az őrülethez.
A konyhában mozgolódom és ez egy kicsit arra emlékeztet, amikor még anyuval és a húgommal főztünk, bár soha nem voltam egy született tehetség. Sőt. Borzalmas voltam, de most nem is ez a lényeg. Mindössze a nosztalgia miatt csinálom. Kétlem, hogy ehető lesz, amit kotyvasztok. Egyik pillanatról a másikra, mintha megváltozott volna a levegő összetétele a bőröm libabőrös lett és szinte automatikusan szorult a markom a nagy kés köré, de nem fordultam meg. Még nem.


Ajánlott tartalom
it's where my demons hide

dc universe
heroes vs villains


1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
We can be heroes :: golightly lakás-
Ugrás: