villains have a vision for the world.

heroes don't, their only goal is to stop the villains from reaching theirs

Share|
Edző részleg
eme téma címe
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains




to Laurel
Abban az öt évben, amíg halottnak hittek, sokszor elgondolkodtam azon a kérdésen, hogy ki is Oliver Queen valójában. Régen azt mondtam volna, hogy csak egy tipikus aranyifjú, aki kihasználja, hogy jó helyre született. Aztán tettem dolgokat, hogy életben maradjak, és akkor rosszabbnak éreztem magam, mint ami voltam. Azóta pedig… Oliver Queen inkább csak egy árnyék. Meghalt öt évvel ezelőtt egy részem, ez biztos.
-Az jó, ha nem vagy elégé készen rá. Azt jelenti, hogy van életed a maszk mögött is. – de azon nem lepődöm meg, hogy azt mondták neki, hogy nem áll készen. Túl gyorsan akarta ezt, és túlságosan is veszélyes, amit tesz. – Sara más volt, mint te vagy én. Az Árnyak Ligájában tanult, sokkal jobban készen állt, mint mi. – emlékszem még arra, hogy mennyire rettegtem a szigeten, hogy egy tyúkot is képtelen voltam megölni, aztán… a körülmények változtatják meg az embert. A körülmények teszik a jót rosszá. Ezt beláttam, még ha nem is voltam jó. – Akkor van értelme, ha nem ő akarsz lenni, Laurel. – pillantok rá egy kicsit komolyabban. Nem lehet Sara. Senki sem lehet. Nem szabad, hogy mindig ráakarjon hasonlítani. Azzal amit teszünk másoknak segítünk és nem magunknak. Ha akarja ezt az egészet, akkor ne olyan akarjon lenni, mint Sara.  – Ha már nem tudlak megakadályozni, legalább hadd lássam mit tudsz. – mondom kissé lemondóan, mert igen, rájöttem arra, hogy nem nagyon akadályozhatom őt meg ebben az egészben, bármennyire is szeretném, ha kimaradna belőle. – Ki az, aki átvette a tanításod? – gondolom valami másik bokszedző, akivel szemben már annyira nem őszinte, hogy elárulja ki is ő éjszakánként. A kérdése hallatán egy pillanatra leengedem a kezemet, de aztán végül újra emelem, hogy üthessen. – Megígértem az apámnak, hogy helyrehozom a hibáit. – és még számtalan oka van, amik az idő múlásával változtak, akárcsak én. Már nem egy noteszből húzok ki neveket. De ettől függetlenül még megígértem neki. Na meg… Oliver Queen-ből nem sok maradt mostanában.

† Remélem jó lesz     ©️
Dinah Laurel Lance
it's where my demons hide

avatar
❖ Black Siren ❖
dc universe
tartózkodási hely :
central city ♥
foglalkozás, hobbi :
it involves a lot of screaming ♥
karakter arca :
katie perfect cassidy ♥
heroes vs villains




to mr. iknoweverything

Néha annyira nem értem Oliver-t. Annyira szűk látókörű és mindenki más miatt aggódik, csak önmagát hanyagolja el. Nem veszi észre, hogy nincs egyedül az életben és érzem, hogy engem is meg akart óvni és részben kizárni az életének egy olyan részéből, ami már minden egyes percét betölti, mert egyszerűen szinte minden elkövet annak érdekében, hogy maga mögött hagyja Oliver Queen-t és ne legyen több az íjásznál. Mert már tényleg erre az útra tévedt és azt hiszem ezt nem csak én látom. Lehet, hogy most én is maszkot húztam magamra, de ez nem azt jelenti, hogy teljesen elveszítettem az eszemet. Tisztában vagyok a dolgaimmal és egy pillanatra sem hagytam abba az életemet. Nem vettem ki szabadságot abból, hogyan kell Laurel Lance-nek lennem. Megpróbálom megtalálni a tökéletes egyensúlyt, ami nem is olyan nehéz, mint megtartani. De amíg én azt akarom, hogy mindkét világ az enyém legyen, addig létezni is fog. Lehet, hogy billegni fog a mérleg és soha nem lesz igazán egyenlő, de nem számít. Csak az érdekes, amiben én hiszek. Nem több és nem is kevesebb.
Nem.. Most más vállalta át úgymond az edzésem, mert ő sem ugrott ki a bőréből, mikor megtudta mit művelek. Szerinte nem állok rá készen.. Talán igaza van. De mi van, ha sosem leszek eléggé kész rá? Akkor mi értelme? – Nem vagyok a tökéletesség mintaszobra, de amíg próbálkozom, őszintén teljes szívemből addig a győzelmem, ha minimálisan is, de garantált. Mert elérem azt, amit akarok. – Most mégis kedvet kaptál a tanításomhoz, vagy rájöttél, hogy elkerülhetetlen? – Ha nem tőle, de mástól megkapom, amit akarok. Még az ő érdeke is, hogy a lehető leghamarabb felkészüljek egy olyan életre, amit én választottam. – Hogy miért? Hát te miért csinálod? – Ez a kérdés annyira üres. Annyira értelmetlen, mert azt hiszem, ha a szíve mélyére ás, akkor rájön, hogy a szándékaink, a motivációnk, valahol rejtve, de ugyanaz.

©  
Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains




to Laurel
Ennyi idő alatt talán már megtanulhattam volna, hogy nem vagyok egyedül, mégis néha úgy érzem, hogy egyedül kell dolgokat csinálnom. Nem azért mert önző vagyok, egyszerűen csak elegem volt abból, hogy emberek miatt sérülnek és halnak meg. Shado halála az én lelkemen szárad, és Maseo családja is az én érkezésem után zihálódott szét. Anyámat miattam ölte meg Slade, a bosszúja Shado-ért. Kis híján Thea-t is elvesztettem, és ezek után úgy érzem, hogy túl sok embernek hozok fájdalmat az életébe, túl sokakat ér veszteség csak azért mert én felbukkanok az életükbe. Ezért voltam eleinte annyira az ellen, hogy csapatom legyen. A saját háborúmnak tekintetem ezt.
A szavai hallatán csak a szememet forgatom és összefont karral állok meg előtte. Talán hiba volt megadni neki a kódot, hogy lejöhessen ide, így még inkább közelebb van ehhez az egészhez. Tudom, hogy nem az én döntésem az, hogy mit csinál, de úgy érzem, hogy muszáj valahogy tennem ellene. Sara sem akarná ezt. – Még eljársz ahhoz a fickóhoz edzeni?  – hogy is hívják? Talán… Ted? Nem örültem annyira mikor megtudtam, hogy eljár oda, de mint mondtam, semmi esélyem, hogy bármiben is megállítsam őt. Meglepne, ha egyáltalán bárki is eséllyel indulna, hogy megállítsa őt valamiben, amit elhatározott már magában. – Kéne valami keményebb ellenfél.  – mondom aztán pár pillanatnyi gondolkodás után, ahogy odalépek vele szemben és kitartom a kezemet. – A törzsed forduljon előbb.  – úgy sokkal erősebbet tud ütni, a cél most úgyis a kezem, azt ütheti, talán még jól is fog esni neki, eltudom képzelni, hogy mennyire frusztrálja őt az, hogy ellenzem ezt az egészet. – Miért csinálod, Laurel? – kérdezek aztán pár pillanat hallgatás után rá. Nem mondta soha csak én sejtettem. De ha ez az egész Sara miatt van…Sara pont azt akarná, hogy Laurel ne csinálja ezt tovább. Abban a világban, ahol mi élünk, nincs semmi jó. Csak veszteség, fájdalom.

† Remélem jó lesz     ©️
Dinah Laurel Lance
it's where my demons hide

avatar
❖ Black Siren ❖
dc universe
tartózkodási hely :
central city ♥
foglalkozás, hobbi :
it involves a lot of screaming ♥
karakter arca :
katie perfect cassidy ♥
heroes vs villains




to mr. iknoweverything

Sokkal jobban érzem magam a bőrömben, hogy megtanultam elfogadni dolgokat. Nem vagyok Sarah és soha nem is leszek, de az, hogy segíthetek másokon, hogy megtehetem azt, amit ő is tenne, ha még mindig itt lenne az valahogyan megnyugtatja a lelkemet. Meg kell mondanom, hogy szeretem, hogy napról-napra erősebb vagyok és képes vagyok végre tenni is valamit. Nem mondhatom azt, hogy mindez Oliver-nek köszönhető, hiszen ő olyan távol akar tartani ettől az egésztől engem, amennyire csak lehetséges, de elfelejti, hogy ez nem az ő döntése és én választottam ezt az utat magamnak ebbe pedig nincsen beleszólása egy cseppnyi sem. Most is inkább itt töltöm az időmet, hogy javítsak az erőnlétemen, mert nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy alul jöjjek ki egy összetűzésből. Lehet, hogy én nekem nem volt öt évem a pokolban, a szigeten, vagy az isten tudja, hogy hol fordult meg igazából Oliver az öt év alatt, vagy mi történt vele, de neki öt év kellett ahhoz, hogy olyan legyen, amilyen nem értem, hogy miért húzza a száját minden egyes alkalommal szinte, amikor rám néz. Ő sem egy csettintésre lett olyan, amilyen. Sőt.. Ezt az énjét nem sokan láthatták, hiszen mindig egy éretlen, felelőtlen srác mögé bújt. De én láttam, hogy mennyire komoly és felelősségteljes volt. Egyszerűen csak nem akart terheket cipelni a vállán és a könnyebb megoldást választotta. Végül pedig kénytelen volt változtatni a döntésén. De az ő döntése volt az, hogy belekezdett ebbe, ahogyan ez az én döntésem. Az én életem és senkinek nincs nagyobb beleszólása, mint önmagamnak.  
Idegesen ütögetek a fáradtságom ellenére talán hevesebben is, miután Oliver megérkezik, de most nem számít ez sem, hiszen hamarosan már érkezik is a kritika, mert egyetlen egy jó szava sincs hozzám. – Esetleg nem akarod helyettem csinálni? – Felé fordulok felháborodva, mert habár nem volt ott a gúny a hangjában tudom, hogy arra játszik, hogy kikergessen engem a világból a folyamatos ítélkezésével.

©  
Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains




to Laurel

Kissé fáradtan kászálódom le a motorról. Nem mintha a napjaim olyan elképesztően nagy izgalmakban teltek volna. Épp ellenkezőleg. Nem volt semmi. Vagy, ha mégis, akkor azt könnyen elintéztük. Nem mondom, hogy a város lassan megtisztul, mert ilyen nem létezik. Mindig lesznek, akik a rossz úton akarnak majd felemelkedni a mocsokból, de szerencsére olyanok is lesznek, akik ezt megakadályozzák. Jelen pillanatban ezek mi vagyunk. A klub előtt parkolok le, majd az utamat egyből az Íjász Barlang felé veszem. Fura, hogy mennyire alakult át azóta, hogy ezt az egészet elkezdtem. Eleinte ezt az én háborúmnak tekintetem, de mostanra már nem csak az enyém. Ez az egész túlnőtt mára azon, hogy neveket húzzak ki egy naplóból.
Bepötyögöm a kódot, csukom az ajtót magam mögött és már el is indulok lefelé, nem számítva arra, hogy bárki is lenne most itt. Diggle a családjával szokott lenni ilyenkor, Felicity Ray-nél dolgozik, Roy pedig… Roy pedig itt. Azonban kissé meglepetésként ér az, mikor meglátom, hogy Laurel lent van és éppen edz. Nem hívom fel magamra a figyelmét, pár pillanatig csak nézem, amit csinál. Tudja ő is jól, hogy mi a véleményem erről az egészről, de úgy látszik, hogy nem különösebben érdekli őt ez. Nem kéne ezen meglepődnöm.
- A törzs forduljon miközben ütsz. – szólalok meg végül, felhívva magamra a figyelmét. – Feszüljön meg a lábad, és fordul a csípőd mikor ütsz, hogy nagyobb lendületet vegyél. – mutatom neki, ahogy mellé állok, majd hátrébb lépek átadva neki a terepet. – Nem munkában kéne lenned? – nem hiszem, hogy valaha is képes leszek elfogadni ezt az egészet. Sarah sem akarta volna, hogy a nővére az ő útját járja. Bármilyen jónak is tűnt kívülről az, ami Sarah volt, igazából nem rejt mást, csak fájdalmat és szenvedést, amit Sarah nem akarna neki. És én sem. Éppen ezért vagyok ennyire ez ellen.

† Remélem jó lesz     ©️
Ajánlott tartalom
it's where my demons hide

dc universe
heroes vs villains


2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2
Similar topics
-
» Elhagyatott edzőterem
» Akadémiai edzőterek
» Akadémiai edzőterek
» Edzőterem
» Edzőterep

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
We can be heroes :: arrow cave-
Ugrás: