villains have a vision for the world.

heroes don't, their only goal is to stop the villains from reaching theirs
üdv itt
kedves vándor lélek
Ebben a pillanatban egy olyan szerepjátékos felületre léptél, mely kimondottan a DC univerzummal és annak karaktereivel foglalkozik.  Az elmúlt évek folyamán nem csak, hogy a képregények szerelmeseivel ismertették és szerettették meg az újabbnál újabb szuperhősöket, avagy azok gonosztevőit, hanem egyenest elhozták mindannyiunkhoz az otthonunkba azzal, hogy a képernyőre vetítették az adaptációikat. oldalunk alapjául veszi a flash, arrow, supergirl és a legends of tomorrow sorozatokat, amelyek mondhatni egymásból virágoztak ki, hiszen a kezdetekkor még számunkra is csak az első kettő jelentette az alapforrást. emellett a filmes világot is igyekszünk a sorozattal összeolvasztani még akkor is, ha jelen álláspont szerint két különböző univerzumban helyezkednek el. akkor se félj, ha a képregény vonalát követnéd szívesebben, hiszen mindenre megadatik a lehetőség, ha egyszer csatlakozol a családias kis csapatunkhoz. multiuniverzumunk rengeteg dolog megvalósítására kínál számodra lehetőséget, akár más sorozatokból merített ötletmorzsa is megvalósítható ezáltal. ám, ha átlagos emberi életbe bújnál ki nagy rajongással és odaadással követi a városok szuperhőseit vagy akár gonoszait, akkor bizony itt a helyed! csatlakozz hozzánk egy képregénybeli szereplővel, valakinek a hőn áhítatot keresettjével, vagy esetleg egy teljesen saját karakterrel. egy biztos, mi várunk rád!
OLDAL ALAPÍTÁSA:
2015. MÁRCIUS 01.
jelentkezz be
a karatkered már hiányol
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
❖ Elfelejtettem a jelszavam!
üzenj bátran
ígérjük nem falunk fel
erre járunk
ki van itt?
Jelenleg 13 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég

Blythe C. Fox, Jason Todd, Leonard Snart, Mindy Macready, Reece Malgus

A legtöbb felhasználó (72 fő) Vas. Ápr. 30, 2017 9:05 pm-kor volt itt.
új üzenetek
irományaink gyűjteménye
Városi park
Negan Sebastian Bates
pötyögte
Yesterday at 9:30 pm
Magánszoba
Astrid Faye Rhodes
pötyögte
Yesterday at 7:18 pm
Zinnia szobája
Sean Weston
pötyögte
Yesterday at 4:16 pm
Sara Lance
Sara Lance
pötyögte
Kedd Szept. 19, 2017 9:55 pm
Dr. Pamela Lilian Isley - Poison Ivy
Pamela L. Isley
pötyögte
Kedd Szept. 19, 2017 6:18 pm
az oldal stat
ennyien vagyunk itt
CSOPORT
ALIEN 1 1
ANTI-HERO 3 2
BORROWED 0 1
CITIZEN 6 0
CRIMINAL 4 3
DOCTOR 1 1
GOVERNMENT 1 3
HERO 1 1
METAHUMAN 5 3
VIGILANTE 0 1
VILLAIN 0 4
Összesen 22 20

Share|
Konyha
eme téma címe
it's where my demons hide

avatar
Admin
dc universe
kereslek :
⊱ everybody
tartózkodási hely :
⊱ everywhere
foglalkozás, hobbi :
⊱ this page
karakter arca :
⊱ faceless
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése



Szabad játéktér
Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains




”Welcome Home"

- Ó, igazán? – játékos méltatlankodással nézek rá.
– Rabszolgahajcsár. – húzom széles mosolyra a számat. Tudom, hogy nem itthonra értette, kizárásos alapon a cukrászda.
- Mmm... – éppen harapok, de hogy átölel, inkább leteszem vissza a pizzát. Igyekszem lenyelni a falatot, de közben úgy bizsereg mindenem és hirtelen hőhalált kaptam, hogy most az egyszer nagyon nem igyekszem lenyelni a falatot, mert amúgy sem tudnék megszólalni.
Végül átölelem. Utállak, Sors, érted?!
- Nagyon szívesen. – végre lenyelem a falatot.
– Ezért vannak a barátok, nem igaz? – ha lehet, most úgy szeretném, ha elnyelne a föld.

//Ha más nincs, úgy köszönöm a játékot és érezd magad otthon! *.*//


P
i
p
p
a
&
R
i
c
k
©
it's where my demons hide

avatar
heroes ❖ villains
dc universe
tartózkodási hely :
⊂ star city ⊃
foglalkozás, hobbi :
⊂ confectioner ⊃
karakter arca :
⊂ madelaine petsch ⊃
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése



pippa & rick

- Hiszed vagy sem a hangomra, ha minimálisan is, de szükségem van. - Mondom kuncogva, hiszen azért ha vissza akarok térni dolgozni, akkor a hangomra határozottan szükség lesz és az, hogy itt mindig kikiabálom magamból az utolsót is annak semmi értelme. Talán, ha nem lesz itthon, akkor fogok egy térképet rajzolni magamnak, vagy nem is tudom, de valahogy határozottan meg fogom jegyezni az utamat és a cukorkaút meg az ilyesmi elvetendő, ha pedig valami fonalat húznék magam után az lehet, hogy nem lenne elég hosszú és még pluszban hazaérne arra, hogy mindenhol fonalak vannak.
Óvatosan eszegetek, mert igyekszem tényleg nem betömni a számba a kaját és menni tovább, pedig tényleg éhes voltam. Hosszú idő alatt először éreztem úgy, hogy jól esik enni. Pedig jó ideje már csak Tom miatt eszek, hiszen nem hagyhatom el magam.. Erősnek kell lennem miatta. Az pedig, hogy Rick megnevetettet az többet jelent számomra, mint gondolná. Jó érzés, hogy számíthatok rá. Még ki sem fejeztem neki, hogy mennyire hálás vagyok mindenért.. Óvatosan átmászom az ő oldalára és ügyelvén arra, hogy ne verjem ki a kezéből a kaját átölelem. - Köszönöm mindent még egyszer. Nem tudom elmondani, hogy mennyire nagy segítség nekem már pusztán az, hogy vagy. - Nem kellene ez az óriási ház, ahova befogadott. Egyszerűen csak rá lenne szükségem. Egy barátra, aki támogat, aki mindig ott van és nem hagyja, hogy ellássam magam a föld alá. Semmilyen körülmények között sem.



imádlak!     ©
Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains




”Welcome Home"

- Azt nem tudom. Próbáljuk ki. – nevetek fel.
Elképzelem, ahogy keresem, miután elveszik a házban, bár ez talán nem is olyan nagy, mint amekkorát elképzelnek egy gazdaghoz, de cseppet sem zavar.
A hülye vagyok gondolkodás helyett inkább arra figyelek, hogy mindent kipakoljak és pozitívan lássam a helyzetet. De bárki nevezhet hatökörnek és szemét gennyládának, igaza van. Mégsem tartom jogosnak, hogy kinyilvánítsam, mit is érzek Pippa iránt, mert tudom, milyen az, ha nem szeretnek viszont. Nekem meg annyi is elég, hogy velem van és hogy boldognak látom. Láttam, Sam haláláig.
- Jó étvágyat. – persze, nem éppen disznó módon eszek, az egyenes hát és derék megvan, de nem vagyok hajlandó késsel villával enni a pizzát.
- Majd nézz körbe, hogy mire van szükséged még, beszerezzük. – direkt használok többes számot, ne érezze Pippa magát kényelmetlenül.


P
i
p
p
a
&
R
i
c
k
©
it's where my demons hide

avatar
heroes ❖ villains
dc universe
tartózkodási hely :
⊂ star city ⊃
foglalkozás, hobbi :
⊂ confectioner ⊃
karakter arca :
⊂ madelaine petsch ⊃
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése



pippa & rick

Vajon hányszor tudnám megcsinálni ezt, mire elmenne a hangom? – Azt hiszem nekem ehhez a házhoz kell valami térképet szerezni. Vagy talán az lenne a legjobb, ha fognék egy fonalat a szobám kilincsére kötném és húznám magammal akárhányszor elhagyom azt, hogy még véletlenül se tévedhessek el. Nem vagyok hozzászokva az ilyen fényűzéshez. Sosem voltunk túlságosan gazdagok. Vagyis nem mondhatnám, hogy szűkölködtem volna bármiben is egyszerűen csak megvolt a kis házikónk, ahol néha alig fértünk el, de a miénk volt és semmi pénzért nem hagytuk volna magunk mögött. Én most mégis azt hiszem magam mögött hagyom. Túl sok emlék fűz már oda.
Nagyon úgy néz ki. – Pár évvel ezelőtt nem is gondoltam volna, hogy pont Sam lesz, akitől teherbe esek majd. Elrejtettem az érzéseimet most pedig már nincs ki elől rejtegetnem. Pedig kezdett minden jó irányba fordulni. Képesek voltunk úgy tekinteni egymásra, ahogyan azelőtt talán még soha. De mindez elég hamar véget ért. Elvette tőlem az élet, de itt hagyta nekem hátra a kisfiúnkat, aki olyan számomra, mint a legdrágább gyémánt. Minden egyes mozdulata boldogabbá tesz engem, mint azt valaha el mertem volna képzelni. Nagy nehezen sikerül megnyugtatnom Tom-ot végül pedig miután úgy tűnik, hogy minden rendben van és most már csak pihenésre van szüksége lefektetem és elindulok, hogy csatlakozhassak Rick-hez. Egy pillanatra lever a víz, hogy fogalmam nincs merre tartok, de végül sikerül kilyukadnom, ahova kell.
Én pedig segítek. A legkevesebb, amit tehetek. – Nem akarok itt élni, mint valami hercegnő, akinek a kisujját sem kell mozdítania. Abba bele is halnék. – Jó étvágyat. – Nem vagyok válogatós ezért az elsőt, ami a kezeim közé kerül felveszem és már bele is harapok. Éhesebb voltam azt hiszem, mint ahogyan azt gondoltam. Amióta nincs a hasamban egy igazi fekete lyuk azóta már meg is feledkezem arról, hogy néha azért nem ártana, ha ennék valamit.



imádlak!     ©
Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains




”Welcome Home"

A válaszra elmosolyodom. Szeretem a tereket, a kényelmet. Az aranykanállal a számban születés átka.
- Ha elég hangosan kiabálsz, biztosan kihallom, merre is vagy. – vigyorodom el végül.
Kis híján megint meg akarom ölelni, de inkább csak egy mosolyt villantok rá. Jó helyen lesznek. A közelemben.
Meghallom a prücsök hangját, de azért benyomom a kódot.
- Nahát, mindenki éhes. – és máris robogok lefelé.
A gyereksírásra nem készített fel az élet. Mégis igyekszem megszokni, bár a legelső pelenkacserére nem akarok visszaemlékezni. A mai napig nem merem csak úgy felkapni, mert attól tartok, hogy összetöröm. De a sírás... na, ezért vagyunk külön szárnyban. Vagyok annyira önző, hogy akarjak aludni.
- Rendben, addig itt készítem össze a kaját! – kiáltok fel a konyhából kihajolva, majd eltűnve benne.
Nem megyek fel, hagyom, hogy intézze... szóval amit intéznie kell ilyenkor. Nem, nem akarok belegondolni. Arcot mosok. Jéééghideg vízzel.
Felszeletelem a pizzát, szokásuk szerint nem szeletelték fel rendesen, de legalább lefoglalom magam ezzel. Melegen tartó tálcára pakolom és tányért meg evőeszközt és fellavírozok velük.
- Rendben. A konyhába ne menj le. Majd rendet rakok. Te válassz elsőnek.
Leülök a földre, a dohányzó asztal elé és ott kezdem el szétteríteni a dolgokat. A választásom pepperonis baconos, dupla sajttal. Amíg a szelet felét el nem pusztítom, addig meg se szólalok, elfeledkezve jó étvágyat kívánni. Megéheztem a pakolásban.


P
i
p
p
a
&
R
i
c
k
©
it's where my demons hide

avatar
heroes ❖ villains
dc universe
tartózkodási hely :
⊂ star city ⊃
foglalkozás, hobbi :
⊂ confectioner ⊃
karakter arca :
⊂ madelaine petsch ⊃
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése



pippa & rick

El sem hiszem, hogy képes vagyok újra látni a fényt az alagút végén, ami azt hiszem jelen pillanatban elég nagy szó, hiszen soha nem fogom elfelejteni Sam-et. Ahhoz túlságosan sokat jelentett az életemben, hogy csak úgy elfelejtsem. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a fiúnkban szinte csak őt látom. Mintha nem is örökölt volna belőlem semmit sem. Ez pedig nem is tudom, hogy megnehezíti a dolgomat vagy megkönnyíti. Azt viszont határozottan kijelenthetem, hogy Rick nagyon sokat segít az utóbbi időben. Régebben is nagy segítségnek mondhattam a késései ellenére, de most nem csak az üzletemet tartja „karban” hanem immáron a lelkemre is odafigyel.
Hát egy ilyen nagy helyen eltűnik. Úgy értem kisebb helyeken is képes felszívódni. De megnyugtató, hogy nem tűnnék el napokra a falak között.  – Apró mosoly kúszik az arcomra. Nem is igazán gondolkoztam soha sem azon, hogy milyen háttérrel rendelkezik, de most, hogy úgy igazán betekintést nyerhettem a hétköznapjaiba egy kicsit furcsának tartom azt, hogy pont nálam dolgozik, de inkább nem kérdezek rá, mert azt hiszem nem lenne ide illő. Főleg, mivel annyi mindent tesz értem. Nem jött el az ideje, hogy úgymond kérdőre vonjam ezzel kapcsolatban. Meg amúgy is az ő dolga, ha meg akarja tapasztalni az életet más szemszögből is. – Én köszönöm, hogy felajánlottad.  – Ténylegesen hálás vagyok neki azért, hogy felajánlotta. Úgy értem már egyáltalán nem egészséges azon falak között tartózkodnom, amik rá emlékeztetnek szüntelenül. Persze nem kívánok a végtelenségig rajta élősködni, de azt hiszem az lesz a legjobb, ha egy új lakást keresek magamnak.
Próbálom memorizálni mindazt, amit az előbb magyarázott nekem és egyre erősebbé válik bennem az érzés, hogy nekem nem szabadna egyedül itt lennem, mert attól félek, hogy képes lennék magában felgyújtani az egészet. Vagy tönkretenni, vagy bármi. Olyan lennék itt, mint a kisgyerek, akire minden egyes dolog mondhatni közveszélyes. Már éppen kérdezném, hogy az akkor most merre is van, hiszen alig emlékszem már arra az útra, ami idáig vezetett. De legalább a kisfiam tudja, hogyan jelezze a maminak, hogy valami nincsen rendben. Ha más nem segít a tájékozódásban a keserves sírása határozottan olyan a számomra, mint a világítótorony a hajóknak. A sírását már meg tudom különböztetni és ez most leginkább a nyűgös sírás a részéről. Azt hiszem még új neki a környezet. De remélhetőleg hozzászokik hamar. Bár utána megint kiszakítanám innen és talán egy teljesen újba helyezném, ami szegényt talán csak még inkább összezavarná.
Mikor visszaindulok a szobám felé, már a kezemben pihen a kicsi Tom. – Nem lesz baj. A mai adagot már előkészítettem neki.  – Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne egy ilyen étrend után megetetni, de kétlem, hogy minden anya betartaná a helyes táplálkozás szabályait. Néha igazán bűnbe eshetünk. Nekem pedig főleg szabad, hiszen elég sok tejem van így még fölösleg is marad. Úgy érzem, mintha képes lennék nyolc gyereket ellátni. – Nyami, pizza.  – Ahogy megérzem az illatát úgy kordul egyet a gyomrom. Tényleg éhes vagyok csak eddig mondhatni nem vettem észre. – Leteszem és utána ehetünk.  – Most már határozottan sokkal nyugodtabb, mint volt, de ez nem azt jelenti, hogy nem fog rákezdeni újra tíz perccel később.


imádlak!     ©
Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains




”Welcome Home"

- Oké. – azért nem fogok mondjuk felvágtatni a lépcsőn, kettesével szelni a fokokat, ahogy szoktam, hanem egy kényelmes tempót veszek fel, hogy tudjunk haladni.
- Megtalálnálak. A zoknijaimat már kevésbé... – vakarom meg a halántékom, zavart nevetéssel.
Leginkább azon izgultam, de nagyon, hogy tény, a ruházatom azért árulkodik az aranykanálról, de ez azért sokkal több, mint hogy anyuci és apuci a tenyerén hordoz. És arra a kérdésre, hogy akkor mit keresek én egy olyan helyen, a helyett, hogy öltönyben rohangálnék egy multicég irodájában, vagy a Bahamákon nyaralnék. Megteszem, de ... szóval nem így és nem itt.
- Örülök, hogy idejöttök. – csendesek a szavaim.
Szemét alak vagyok. Kihasználom a helyzetet, hogy támaszra van szüksége, hogy ... muszáj vagyok becsukni a szemem, hogy lenyugodjak, amíg átkarolom. Nem mondhatom ki, mert mindent elrontok. Akkor inkább csendben vagyok ebben és láthatom őt, őket, minden nap. Védve és boldogan. Pókok nélkül, azok mind egy szálig, maradéktalanul, peték itthagyása nélkül már a havernál vannak újra.
- Rendeltem ka.... ját. – a szünet a csengetésé.
- Mutatom a használatát. – nyúlok a konzol felé, kint a folyosón.
- Ezzel veszed fel a vonalat, ha nem akarod a kagylót felvenni. – mutatok a gombra. – A hangszoró. És ez pedig a kapukód. – ütöm be lassan a hatjegyű számot, mert azt kértem kódnak.
- Legyünk rendhagyóak és együnk a fenti társalgóban. Vagy miben. – és már szaladok is le a lépcsőn, orrabukás nélkül és átveszem az udvaron a három pizzadobozt és a többit.
- Kértem kólát is. Azt szabad? – nézek tanácsatalanul, nagyon kevés levegőkapkodással, amikor visszaérek.


P
i
p
p
a
&
R
i
c
k
©
it's where my demons hide

avatar
heroes ❖ villains
dc universe
tartózkodási hely :
⊂ star city ⊃
foglalkozás, hobbi :
⊂ confectioner ⊃
karakter arca :
⊂ madelaine petsch ⊃
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése



pippa & rick

Nem egy kételyem volt azzal kapcsolatban, hogy ideköltözzem hozzá, hiszen tényleg nem akartam, hogy teherként tekintsen rám, de amint megpillantottam a hatalmas házat, vagy sokkal inkább palotát már egyáltalán nem éreztem magamat, magunkat tehernek. Sokkal inkább úgy fogalmaznék, hogy kitöltjük azt a teret, amire ő képtelen. Komolyan nem hiszem el, hogy egyedül él itt. Olyan nagy, hogy több családot is el tudna szállásolni. El sem tudom képzelni, hogy mennyire magányos lehet itt egyedül. Szinte márt teljesen üres. De a pompáján ez egyáltalán nem csökkent, hiszen gyönyörű. Mondhatjuk azt is, hogy csak az előtér része nagyobb, mint a saját lakásom. Pedig nem mondhatom azt, hogy annyira nyomorognom kellene.
Kicsit rosszul éreztem magam, hogy annyi mindent cipeltettem vele pedig tényleg igyekeztem a lehető legkevesebb dolgot bepakolni és csak azt, amire tényleg szükségem lehet, de még így is túlságosan sok minden gyűlt össze. Elmosolyodom, ahogy megfogja a kezemet és követem őt felfelé, miközben egyfolytában a lakást pásztázom. – A lépcsővel sosincs gond.  – Azt hiszem még jót is fog tenni, hiszen ilyen körülmények között az ember hajlamos arra, hogy ellustuljon, de egy kis lépcsőzés sosem árt meg. Sőt, még mondhatom azt is, hogy valamilyen szinten egészséges. – Tisztában vagy vele, hogy ekkora térre nincs szükségem? Mármint azt hiszem még arra is lesz példa, hogy én eltévedek a lakásban. – Egyáltalán nem viccelek szerintem képes lennék arra, hogy eltévedjek itt. Annyira nagy ez az egész hely. Magába szippantja az embert. Meg egyfajta kisebbségi érzést is kelt benne. Hiszen most is olyan aprónak érzem magam.
Lassú léptekkel közeledek Richard-hoz, majd pedig szorosan átölelem. – Köszönök mindent.  – Suttogom a fülébe. Ha ő nem lenne.. Fogalmam nincs, hogy én jelen pillanatban mit kezdenék magammal. Mondhatjuk azt is, hogy neki köszönhetem, hogy kezdem meglátni a fényt az alagút végén.


©
Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains




”Welcome Home"

Talán az utolsót fordulta a kocsi, már nem számolom, pusztán a listán cakkozom ki, mi van meg, és mi nincs. Pakolok is, hamar helyrejöttem úgymond, az emelés azonban még elég necces. De akkor sem fogom előadni a nyögés bajnokságot, főként azt nem, hogy leessen, kiessen bármi a kezemből.
- Ez az utolsó. – sóhajtok egyet, leporolva a kezem. – És remélem, minden a megfelelő helyre került.
A pakolást és annak irányítását nem engedtem át Pippának. Nem szerettem volna, ha baja esik, tologatni meg én is tudok bútorokat, ha átrendezné a szobát. Most csak lepakoltattam a dolgokat.
- És akkor mehetünk fel. – megfogom a kezét, hogy a lépcsőn felmenjünk, majd megállok előtte.
- Ömmm... az nem gáz, hogy lépcsőzni kell? – felnézek, a lépcső tetejére. Jókor jut eszembe.
Akárhogy is, de meg szeretném neki mutatni, hogy miért is győzködtem, költözzön hozzám. Azon kívül, hogy már most látni, túlságosan is nagy terület.
Elégedetten állok meg a szoba előtt, hagyom, hogy Pippa felfedezze az emeletet is.
- Nem csak a szoba a tiéd. Vagy az emelet. Ez a szárny is. – dőlök neki az ajtótfélfának.


P
i
p
p
a
&
R
i
c
k
©
Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains


....
Sponsored content
it's where my demons hide

dc universe
heroes vs villains


1 / 1 oldal
Similar topics
-
» Mayakashi Kaen agglegény lakása
» Étkező és konyha [régi]
» Konyha és étkező
» Konyha és étkező
» Konyha és étkező

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
We can be heroes :: Dorne Mansion-
Ugrás: