villains have a vision for the world.

heroes don't, their only goal is to stop the villains from reaching theirs
üdv itt
kedves vándor lélek
Ebben a pillanatban egy olyan szerepjátékos felületre léptél, mely kimondottan a DC univerzummal és annak karaktereivel foglalkozik.  Az elmúlt évek folyamán nem csak, hogy a képregények szerelmeseivel ismertették és szerettették meg az újabbnál újabb szuperhősöket, avagy azok gonosztevőit, hanem egyenest elhozták mindannyiunkhoz az otthonunkba azzal, hogy a képernyőre vetítették az adaptációikat. oldalunk alapjául veszi a flash, arrow, supergirl és a legends of tomorrow sorozatokat, amelyek mondhatni egymásból virágoztak ki, hiszen a kezdetekkor még számunkra is csak az első kettő jelentette az alapforrást. emellett a filmes világot is igyekszünk a sorozattal összeolvasztani még akkor is, ha jelen álláspont szerint két különböző univerzumban helyezkednek el. akkor se félj, ha a képregény vonalát követnéd szívesebben, hiszen mindenre megadatik a lehetőség, ha egyszer csatlakozol a családias kis csapatunkhoz. multiuniverzumunk rengeteg dolog megvalósítására kínál számodra lehetőséget, akár más sorozatokból merített ötletmorzsa is megvalósítható ezáltal. ám, ha átlagos emberi életbe bújnál ki nagy rajongással és odaadással követi a városok szuperhőseit vagy akár gonoszait, akkor bizony itt a helyed! csatlakozz hozzánk egy képregénybeli szereplővel, valakinek a hőn áhítatot keresettjével, vagy esetleg egy teljesen saját karakterrel. egy biztos, mi várunk rád!
OLDAL ALAPÍTÁSA:
2015. MÁRCIUS 01.
jelentkezz be
a karatkered már hiányol
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
❖ Elfelejtettem a jelszavam!
üzenj bátran
ígérjük nem falunk fel
erre járunk
ki van itt?
Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég :: 1 Bot

Caitlin Snow, Claire Adams, Lois Lane, Thea Queen

A legtöbb felhasználó (72 fő) Vas. Ápr. 30, 2017 9:05 pm-kor volt itt.
új üzenetek
irományaink gyűjteménye
avatar foglaló
Bruce Wayne
pötyögte
Today at 10:51 am
Munkaügyi Központ
Bruce Wayne
pötyögte
Today at 10:51 am
Elkészültem a karakterlapommal!
Bruce Wayne
pötyögte
Yesterday at 4:42 pm
Megfigyelõ
Felicity Smoak
pötyögte
Pént. Okt. 20, 2017 6:46 pm
Central City - Leonard Snart & Mick Rory
Mick Rory
pötyögte
Pént. Okt. 20, 2017 1:51 pm
Tetõ
Nayeli Marlowe
pötyögte
Csüt. Okt. 19, 2017 9:45 pm
Dommiel
Dommiel
pötyögte
Csüt. Okt. 19, 2017 8:19 pm
Starbucks
Phoebe Adams
pötyögte
Szer. Okt. 18, 2017 10:27 pm
az oscaraink
legjobbaklegjobbjai
• A nyár noi canon karaktere •
black siren
laurel lance

• A nyár férfi canon karaktere •
leonard snart
captain cold

• A nyár noi saját karakterei •
heily hellfire
little kryptonian

• A nyár férfi saját karaktere •
sean weston
the experimenter

• A nyár elotörténete •
claire adams
big sister

• A nyár keresett karaktere •
astrid faye rhodes
broken one

• A nyár párja •
sean weston
gwen summers

Share|
Terasz
eme téma címe
it's where my demons hide

avatar
Admin
dc universe
kereslek :
⊱ everybody
tartózkodási hely :
⊱ everywhere
foglalkozás, hobbi :
⊱ this page
karakter arca :
⊱ faceless
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése


Szabad játéktér!
it's where my demons hide

avatar
heroes ❖ villains
dc universe
kereslek :
every new member
tartózkodási hely :
◆ we live between the forumlines ◇
foglalkozás, hobbi :
◆ this ♥ page ◇
karakter arca :
◆ faceless helper ◇
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése




to Raul
nobody said it was easy
Alig, hogy rábólint arra, hogy marad elmosolyodom és kiszállok az autóból. Elindulok a házhoz, de közben azért bevárom őt is. Késő van már és szerintem senki se jár ilyenkor már az utcákon. A legtöbb ember alszik, vagy éppen dolgozik. Csak egy-két őrült kószál ilyen későn, vagy korán – nézőpont kérdésére-, az utcán. Sietve nyitom ki az ajtót, hiszen azért eléggé hűvös van és inkább lennék már bent, mint kint.
Tényleg? Milyen fajta? – kérdezem tőle sietve, de alig, hogy bezárom az ajtót és elindulok befelé megjelenik a kutyusom és egyből körbeugrál, de ugyanígy tesz vele. Reménykedtem abban, hogy nem fogja tolakodásnak venni, de az én lakótársam már csak ilyen volt. Mindenkivel barátkozni akart és mindenkinek őrült. Még egy kisebb simogatásért képes volt magát hanyatt vágni és úgy élvezni az egészet. Igen, eléggé fura szerzett volna, de nem kevésbé, mint a gazdája. Néha még az is eszembe jutott, hogy esetleg a balesetem előtti időszakra magára hagytam-e egy ilyen kiscsöppséget, s ha igen, akkor valaki a gondját viseli-e. Ilyenkor mindig kicsit összeszorult a torkom, de változtatni ezen nem tudok. Így inkább sietve ráztam meg a fejemet és váltam meg a felesleges daraboktól. Ezek után jó házi gazda módjára megkérdezem tőle azt, hogy kér-e valamit és elindulok a konyha felé, de a szavaira megtorpanok és csodálkozva fordulok meg.
Nem foglak megenni, se eladni, így emiatt nem kell aggódnod. Nem hiszem, hogy egy kis sör vagy bármi hasonló megártana. – szólalok meg barátságosan, majd kicsit talán őrült módjára elkapom a kezét és beljebb vonszolom a lakásomba. – Nos, ez az én szerény lakásom. Bort vagy sört? – kérdezem tőle kíváncsian és amelyiket kéri azt bontom ki és azt választom én is. Mind a kettőt szeretem, így nincs gond egyikkel se. Végül pedig elindulok a nappali felé és helyet foglalok a kanapén. Abban pedig reménykedek, hogy nem kell ide is vonszolnom, hanem jön saját magától is.
Mitől tartasz? – kérdezem tőle meg kíváncsian, hiszen nem értem ezt az egészet, hogy hirtelen miért viselkedik így. Semmi olyan nem fog történni, amit nem akarunk. Beszélgetünk, esetleg filmet nézünk és kicsit elfeledkezünk a gondjainkról. Azt hiszem ez volt a terv mára kimondatlanul is. De aztán hirtelen megváltozott és nem értettem, hogy miért reagált így.



Gyenge lett    || || Valami by valaki || ©
Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains






Blaiz & Raul



Vajon magától adódik a tény, hogy olykor meghátrálunk?

ღ zene: Captain Hook|Devilishly Handsome ღ megjegyzés:    

Az életben rengeteget csalódunk, holott voltaképpen ezerszer jobbat remélnénk. Azt hihetnénk ezáltal, hogy az élet kegyetlensége pont minket választott ki áldozatául, s hogy mi magunk vagyunk az egyetlenek, akiket bánt, kínoz, és teljességgel megfojt, de mindez nincs így. Aláírom, hogy az élet kegyetlen létet jelöl meg, és hogy szenvedünk számtalanszor ezen okból kifolyólag, de nemcsak minket választ ki, s nemcsak mi magunk érzünk mérhetetlen fájdalmat legbelül. Naponta hullanak emberek a földre, és naponta állunk akadályok, sőt nehézségek elé, hogy aztán végül megkérdőjeleződjön a létezésünk oka, s egy által a miértje is. Például többek közt, hogy akarunk-e élni, vagy pedig a halált szándékozzuk választani. Ott a döntés azon pillanatban a kezünkben, és minden igazán csak rajtunk áll. Küzdünk, vagy elbukunk örökre. Mindenki szenved az élete során, hisz olyan nem létezik, hogy valaki teljesen boldog életet éljen le. Mindenki elveszít valakit, mindenki elbukik valahol az élet területén, de ettől eltekintve ugyanúgy emberek vagyunk, egyszóval: egyenlőek. Tudjuk jól, hogy mivel jár a sors, hogy mivel jár a lét, hogy miért kell élnünk, s lélegeznünk. Ugyan a jövő homály, de lesz, ami lesz, nem de? Harcolunk a jobbért, a szebbért, és kiállunk mindeközben magunkért. Felvállaljuk a helyzetet, és elfogadva kiépítjük a boldogságunk útját. Így kellene tennünk valójából, de nem teszünk, mert gyávák vagyunk.
-Akkor azt hiszem, hogy nem hagyhatom ki az ajánlatot.-Szólalok meg rögtön utána, ahogy elmosolyodom, majdan figyelemmel kísérem, ahogy kinyitja a kocsi ajtaját. Én magam is így teszek voltaképpen, és amint kiszállt, nos én is követem a mozdulatsort. Mert egész este nem is ülhettek a kocsiban, ahogy az autóval sem mehettek be a házba. S most miért is gondolkozom ilyen baromságokon? Nem tudom, valahogy már túl este van nekem, de nem.. nem alváshiányom van, hanem egyszerűen csak kezdek blokkolni, mintha az agyam tudná, hogy ilyenkor nem kell kapcsolnia, és el kell tűnnie, avagy csak sétálnia.-Szeretem őket, sőt nekem is van otthon egy.-Jegyzem meg azonnal a szavait követően egy apróbb mosoly keretén belül. Ezek után figyelemmel követem az eseményt, ahogy benyit a házba, majd beljebb megy, és csak ezek után sétálok be én is. Amint bezárta a bejárati ajtót, én azon egyszerűségében lépek vissza hátrébb, hogy neki dőljek. Valahogy határozatlan lettem, nem tudom mit kellene csinálnom, vagy hogy merjek-e beljebb menni.
-Aranyos kiskutya.-Mondom megjegyezve a tényt, ahogy Blaizt figyelem a tekintettemmel.-Nos nem igazán tudom, hogy szabadna-e bármit is..-Mondom hirtelen, majd megrázom a fejem.-Köszönöm a felajánlást, de nem kérek semmit sem.-Zárom ezzel le a mondandómat. Nem tudom miért vagyok ennyire esetlen jelen pillanatban, de valahogy nagyon lejjebb ment az önbizalmam. Új környezet, vagy.. vagy nem tudom. Mindenesetre csak reménykedem, hogy nem feltűnő ezen tényező, mert a számomra, nos már kínos a helyzet, azaz, hogy így viselkedem. Ritka szerencsétlen egyén vagyok, az is biztos..


it's where my demons hide

avatar
heroes ❖ villains
dc universe
kereslek :
every new member
tartózkodási hely :
◆ we live between the forumlines ◇
foglalkozás, hobbi :
◆ this ♥ page ◇
karakter arca :
◆ faceless helper ◇
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése




to Raul
nobody said it was easy
Köszönöm. – mondtam neki egy apró mosoly keretében, amikor felajánlotta, hogy haza visz. Azt hiszem egy ilyen este után jobb is az, ha nem egyedül mászkálok az utcákon. Képen lennék minden egyes apró zajra összerezzeni. Tudom, hogy volt abban igazság, amit a barátságról mondott, de ennek ellenére is hiszek abban, hogy vannak olyan személyek, akikben az ember megbízhat minden gond nélkül. Lehet, hogy nem éppen minden tökéletes, de léteznie kell olyan személyben, akiben bízhatunk. Természetesen mindenkinek megvan a maga kis titka, de ettől ellenére szerintem bizalom nélkül nem lehet élni ebben a világban. Nem emlékszem a múltamra, nem emlékszem arra, hogy mik történtek velem. Milyen esetekből tanultam, vagy éppen kivert át és még sokáig sorolhatnám ezt a dolgot. Így egyedül nem maradt más számomra, mint bízni másokban, de ugyanakkor az óvatosság se elhanyagolható. De eddig még sikerült talpon maradnom és egészen eddig az estéig elkerülni a bajt, de most meg szerencsére egy ismerősbe futottam bele.
Örülök annak, hogy ő talált rám ott és nem valami őrült rendőr. Biztos vagyok abban, hogy a filmekben látott rossz rendőrszerepeknek nagyon is van valóság alapja. Na, meg attól se tartok, hogy ő esetleg ártani szeretne nekem, így habozás nélkül szállok be a kocsijába, majd pedig sietve mondom meg a címet. Jó érzés lenne már otthon lenni. Ott legalább még inkább biztonságban érezném magamat, hiszen ezt az estét soha nem fogom elfelejteni, de meg kell tanulnom vele együtt élni. Amikor megállunk, akkor éppen azon gondolkozom, hogy a köszönömön kívül mit is mondhatnék, de ő megelőzz a szavaival. Mosolyogva figyelem, majd pedig fontolóra veszem azt, amit mond. Valószínűleg úgyse tudnék aludni és eddig is egészen kellemes társaság volt és barátokra az embernek mindig szüksége van.
Örömmel venném, ha maradnál. – mondom neki mosolyogva, majd pedig kinyitom a kocsiajtaját és elindulok a ház felé. – Remélem szereted a kutyákat. – szólalok meg sietve, hiszen nem lenne jó, ha allergiás lenne rájuk, de akkor már valószínűleg hamarabb is megmutatkozott volna. Sietve fordítom el a zárban a kulcsot, majd pedig belépve az ajtón lerakom a közeli szekrényre és kibújok a cipőmből. Miután ő is belépett a házba bezárom a bejárati ajtót, majd hamarosan leguggolok és az apró teremtést zárom a karjaimba. Ő az egyetlen lakótársam, de nála jobbat nem is kívánhatnék. Egy menhelyről hoztam el őt és azóta se bántam meg.
Esetleg kérsz valamit inni vagy enni? – kérdezem Raul-tól barátságosan egy kisebb mosoly keretében. Majd pedig lassan elindulok a konyha felé.



Szavak száma || || Valami by valaki || ©
Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains






Blaiz & Raul


Ha szépen nézek, akkor esetleg maradhatok?

ღ zene: Broken Crown ღ megjegyzés:    

Mindannyian álcát viselünk, jelmez mögé bújunk, és olyan valakit adunk, aki voltaképpen nem is mi vagyunk. Talán azért, mert azt hisszük ezzel nehezebben látnak át rajtunk, mert így nem látják a fájdalmunk, mert így senkit sem rontunk meg a nyomorult lelki bajainkkal. Pedig, ha nyitnánk.. csak el kellene mondanunk másoknak, hogy... Oh, igen, ezzel van egy gond. Nem mindenkiben lehet megbízni, sőt ritka számú az olyan ember, aki tényleg megbízható személyiség. Én mondom nehéz olyan személyt találni, akivel el lehet beszélgetni bármiről, sőt úgy, hogy az nem adja tovább másoknak. Számomra akárhogyan is nézem Blaiz egy remek fogás. Túl jó ember, túl sok jó tanácsot ad, és valahogy mindig felbukkan, ha éppenséggel szükség van rá. Ha mondjuk nem volnék ilyen makacs személyiség, akkor már rég nagyon jó barátok lennénk. Csak hát ugye én magam távolságtartó vagyok, és őrült, de ez van.. aki lebontja a korlátot, akinek sikerül közel kerülnie hozzám, nos azon személy előtt megemelem a kalapom.
-Ez így első hangzásra túl gyönyörű, kérlek.-Mondom a szavait követően gondolkozás nélkül.-Csak ezzel az a baj, hogy van, amikor te magad sem ismered a barátodat eléggé jól. Mondjuk épp kibeszél a hátad mögött, vagy csak titokban gyűlöl, de előtted megjátssza magát, te pedig hiszel neki, mert sosem feltételeznél róla olyat, aztán egy alkalommal lebukik, és az eddig felépített dolgaitok darabokra omlanak. Lehet én vagyok túl pesszimista, de túl sok mindent megéltem már, hogy higgyek a lehetetlenben, mert két személy között teljes bizalom.. nos az tényleg lehetetlen.-Hiába is optimista ő maga, nos képtelen vagyok elkeseríteni, hisz nem álomvilágban élünk, ahol naivak lehetünk. Ez a valóság, a kegyetlen élet, ami szereti, ha szenvedsz.
-Van benne valami.-Bólogattok a szavaira, hisz egyet kell vele értenem, de egyszerűen képtelen vagyok elszakadni a múlttól. Túl sok minden történt, túl sok szörnyű emlék kapcsol hozzá.. Én szeretnék túllépni, de nem megy. Mindig megismételődik, felelevenítődik, és egyik szörnyűség a másikat követi. Valami jó is jöhetne már, nem? Vagy lehet túl sokra vágyom ezzel..
-Rendben, nem adom fel. Becsület szavam.-Ígérem meg azt, amit voltaképpen be se fogok tartani. Egyszerűen túl pesszimista vagyok, túl negatív, de ez sok mindenhez köthető. Egyrészt az íráshoz, mert a boldogságról nem lehet hadoválni, aztán ott van a nyomozó szakmám. Annyi boldogtalanságot látok, annyi szenvedést, kínt, fájdalmat.. Megrázom a fejem hirtelen, miközben Blaizt hallgatom, hogy haza szeretne menni, és átgondolni mindent. Idő kell neki. Persze én erre csak bólogattok, ahogy végül eltekintek oldalra.-Oh, ugyan, kérlek. Nem akarom a karrieredet megtörni, amúgy sem tudhattad ezt.-Jegyzem meg.-Na de gyere, haza viszlek.-Mondom komolyan, s ellenkezést nem tűrve. Majdan a kocsihoz érve berakom a hátsó ülésre az ájult férfit, míg Blaiznek kinyitva az ajtót megvárom, míg beül, majdan becsapva, mert hát megtehettem átmegyek a másik oldalra, és elindulok.
Útközben egy szót sem szólok, hisz valahogy most jobb a csend, gondolom neki is. Először beugrok a rendőrségre a bűnözővel, lerendezem villámgyorsan a papírokat, és egy olyan tíz perc múlva már meg is indulunk. Csupán ekkor teszem fel neki ama kérdést, hogy hol is lakik pontosabban, és amikor megkaptam a választ, akkor indulok is a helyszínre azonnal. Végül könnyedén le parkolok, és tudom most az jönne, hogy búcsúzunk el, és neki ezt fel kell dolgozni, de felvettek egy ötletet, mert egy próbát végül is megér.
-Nem akarlak zavarni voltaképpen, de ha szeretnéd, akkor éjszakára lehetnék a társaságod, mint egy jó barát.-Határozottan mondom mindezt, és csak reménykedem benne, hogy nem ráz le, ha pedig mégis, akkor így jártam. Nem akarok az idegeire menni amúgy sem, de most valahogy ezek után jobban esne egy kis társaság, mint maga a rideg magány. Csak olyan képtelen vagyok mindezt kimondani..


Sponsored content
it's where my demons hide

dc universe
heroes vs villains


1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
We can be heroes :: Saroyen lakás-
Ugrás: