Josh Uelzen
VILLAINS HAVE A VISION FOR THE WORLD. HEROES DON'T, THEIR ONLY GOAL IS TO STOP THE VILLAINS FROM REACHING THEIRS.


üdvözlünk téged
vándor lélek

Jelenleg éppen egy a DC világával foglalkozó szerepjátékos oldalon nézelődsz. Az utóbbi évek DC termése az új és sikeres sorozataival, a közelmúltban mozikba került és az előre beharangozott filmjeivel lehetővé tette, hogy nem csak a képregények rajongói, de az izgalmakkal és szuperhősökkel teli műsorok szerelmesei is közelebb kerülhessenek ehhez a világhoz, híres és kevésbé ismert karaktereihez. Ha csak egyet is ismersz vagy kedvelsz a mostanában futó Arrow, The Flash, Supergirl vagy Legends of Tomorrow sorozatok közül, ha szívesen csöppennél bele Superman, Batman és a Justice League világába, ha van bátorságod találkozni a Suicide Squad tagjaival, ha kipróbálnád magad a hősök, az áldozatok, vagy éppen a gonosztevők között, különleges képességekkel, vagy anélkül, közöttünk a helyed. Válassz egyet a rengeteg szabad canon karakter közül, nézz szét a keresettek között, vagy hozz saját karaktert! Mi várunk rád!

Az oldal alapítása:
2015. március 01.

oldalunk videója
nézd meg bátran

Belépés
karakterem neve:
jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
csicseregj valamit
üzenj bátran




erre barangolók
Ki van itt?

Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég :: 1 Bot







utolsó bejegyzések
Üzenetek
Szomb. Jan. 21, 2017 10:09 pm
Pént. Jan. 20, 2017 4:27 pm
Pént. Jan. 20, 2017 1:05 pm
Pént. Jan. 20, 2017 1:03 pm

a változás szele
kalandunk

Ősrobbanásként köszöntött be a változás National, Star, Central City, Gotham és Metropolis városaiba. De az igazság az, hogy valami alapjaiban változott meg a világban – minden világ és minden univerzum eltorzult a valóságtól. Portálok nyíltak meg a semmiből, és szippantottak magukba embereket, hogy az ismeretlenbe rántsa őket, vagy éppenséggel hánytak ki magukból olyan személyeket, akik nem a saját világukba tartoznak. És a múlt… a múlt is változott. Nem érted, hogy mi ez az érzés, valahol ott a lényed mélyén – aki voltál, az kezd elhalványulni, eltűnni… számos emlékképeddel együtt. Tudod, hogy ki voltál valaha, de már nem érzed azt, hogy többé valóságos lenne, olyan mindössze, mint valami őrült álom, amely arra figyelmeztet, hogy ne veszítsd el önmagad, ne felejtsd el azt, aki valaha voltál. De késő, mert az idősíkok összemosódtak, és már semmi sem az, aminek látszik. És senki sem az, aki egykoron volt.

Are you ready?

legtöbbet író userek
gyorsíróink

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
az ősz oscarai
legjobbjaink

• Az ősz női canon karaktere •
caitlin snow
killer frost

• Az ősz férfi canon karaktere •
bruce wayne
batman

• Az ősz saját karaktere •
zara tepes
the vamp

• Az ősz keresett karaktere •
gwendolyn summers
the double agent

• Az ősz előtörténete •
alex danvers
agent danvers

• Az ősz párja •
dommiel dragomir
june moone


Share| .

Josh Uelzen



Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Poszt témája: Re: Josh Uelzen •• Szer. Szept. 09, 2015 7:42 pm ••


gratulálok, elfogadva!

Josh!

Először is hadd üdvözöljelek az oldalon, remélem jól fogod érezni magad közöttünk! A play by-oddal többeket levettél a lábáról, köztük engem is, úgyhogy ezért a választásért külön gratuláció jár neked. Very Happy
De, amivel végképp sikerült megnyerned engem az nem más, mint a karakterlapod. Hát meg kell mondanom őszintén, hogy levettél a lábamról, imádtam minden egyes sorát és legszívesebben tovább és tovább olvastam volna, erre aztán tényleg megérte várni, úgyhogy én nem is akarlak feltartani, mert önző módon már szeretnélek a játéktéren is olvasgatni, úgyhogy tényleg nem rabolnám tovább az idődet. Very Happy
A foglalókat, ha jól láttam már megejtetted, úgyhogy ezzel sem kell pazarolnod most az idődet.. Szóval.. Nyomás játszani!

Jó szórakozást kívánok!  
✻ hozzászólások :
493
✻ kereslek :
rick flag ♥
✻ tartózkodási hely :
⊂ gotham ⊃
✻ foglalkozás, hobbi :
⊂ archaeologist ⊃
✻ karakter arca :
⊂ cara delevingne ⊃
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Josh Uelzen •• Kedd. Szept. 08, 2015 6:28 pm ••

josh uelzen
i want her. the black canary.

jellemzés
Mindig a vicces fickó típus voltam. Fiatalabb éveimben megfontolt, szerető, egészen összetett, humoros. Egyébként erős tendenciám van a lustaságra, ám szenvedélyes vagyok, s a magam módján érzékeny. Energikus. Önálló. Intelligens, határozott, meggyőző. Talán hanyagnak tűnök, de el sem hinnéd, milyen jó a megfigyelőképességem. A saját szeszélyeim után megyek. A saját szabadságom az első. Nem feltétlenül szándékos az, amikor beleköpök a látszólag jól működő rendszer levesébe, a véremben van. Kiszámíthatatlan vagyok. Én nem félek kiállni és megkérdőjelezni sem a hagyományokat, sem az atyáinkat, sem a szabályokat. Impulzív vagyok, akaratos és imádok szórakozni. De akkor most mondok újat, sokkal eltökéltebb és céltudatosabb vagyok, mint bárki. Pragmatikus vagyok, lojális, gyakorlatias. Ambíciózus. Ugyanakkor ingerlékeny, mogorva, na meg kifejezetten zsémbes, ha olyanom van. Mondhatni agresszív, beteges. Lássuk, mit mondhatnék még magamról? Ravasz vagyok, fortélyos. Egészen önimádó. És semmibe veszem a szabályokat. Egy igazi kemény, kőkemény dió vagyok. A felszínen legalábbis. Ne hidd, hogy nem vágyom szeretetre, arra, hogy valaki törődjön velem, arra, hogy valaki úgy nézzen rám, ahogy anyám nézett apámra – leszámítva a kertészt persze. És ne hidd, hogy minden mellverdesésem ellenére nem félek attól, hogy egyedül döglök meg ezen a rohadt bolygón. De túl sok bennem a harag ahhoz, hogy megnyíljak. Könnyebb eltaszítani.
Ami a kinézetemet illeti, magas férfi vagyok, mezítláb is súrolom az ’egykilencvenet, széles és erős vállakkal, igazán impresszív. Arcomon karakán, mégis lágy vonások díszelegnek, borosta. Barna, rövid haj. Kék szemek, olykor zöldek. Öltözködésem egyszerű és nagyszerű, a bakancs és farmer állandó összetevők. Emellett kedvelem a sötét, minta nélküli pólókat, rajtuk egyszerű, sötét, kényelmes anyagú inget, fekete óra, ezüst gyűrű és úgy, nagyjából ennyi.
Tudni illik, hogy a végletekig magamnak akarom a Fekete Kanárit. Tetszik nekem, bár az túlzottan nem érdekel, hogy ki van a maszk mögött. De ő és a barátai megihlettek, manapság már én is jelmezben parádézok, ha épp bűnözök. Menő fémmaszk, nagy, vörösen izzó szemekkel, és az elhagyhatatlan fakó vörös bőrkabát.

porosodó múlt


Ragaszkodjunk a lineáris történetekhez és kezdjük az unalmas résszel, amin bizonyára mindenki szeretne túlesni. Svédországban születtem, mindenidők valószínűleg legkeményebb telén. Alig múltam egy, mikor az Államokba költöztünk, lévén, hogy apám amerikai állampolgár. Két évvel később az ikerhúgaim már Starling városában látták meg a napvilágot. Hogy milyen is volt a gyerekkorom? A kamaszkorom? Feltüntethetném magam akár jó színben is, de hogy őszinte legyek, sokkal inkább képviseltem egy adott embertípust, mint egy összetett karaktert. Valamikor tizenhat, talán tizenhét évesen még bőven az a srác voltam, aki jellemzően próbálta beadni mindenkinek, hogy ő a keménygyerek. A mocsok drága fodrász, a hibridkulcsok. Egy igazán puccos kertvárosi helyen nőttem fel, apám fogorvos volt, anyám meg ügyész, akit heti rendszerességgel hegesztett a kertész. Ó és reppeltem, de közben fostam a négerektől. Még Will Smithtől is. Hát ez voltam én.
Ne aggódj, mire egyetemre kerültem, benőtt a fejem lágya. Olyan értelemben mindenképp, hogy már nem voltam gyökér, helyette füvet szívtam és kézen állva ittam a sörtartályból. Mint minden normális húszéves errefelé. Ekkoriban ismertem meg álmaim nőjét is, a húgaim osztálytársaként. Laurel Lance. Tetszett, tetszett, udvarolgattam neki, de akkor még semmi komolyba nem ugrottam fejest. Élete legkéjesebb élményét azért biztosítottam neki. Igazán… mélyreható volt. Vagy inkább mélyre hatoló? Egyre megy. Akkor persze még fogalmam sem volt, hogy életem milyen meghatározó eseménye közeleg.
A következő év februárjában már néhány hónapja jártam ezzel a gyönyörű lánnyal – kövezz meg, de ki tudott volna ellenállni? Nyilvánvaló, hogy elkényeztettem. Az egyetem miatt nem találkoztunk ugyan túl sokat, de jól emlékszem, hogy az együtt töltött időben órákig képes voltam neki arról áradozni, hogy én aztán a nemzetbiztonságnál fogok elhelyezkedni, valami menő pozícióban és lekörözöm Amerika Kapitányt is.
Hogy mi történt ezzel a fiúval? Hogy lett patriótából, egy szerető család fiából bűnöző és elítélt?
A húgom, Hannah, megszállottja volt egy közös barátunknak. A hülyéje még tetoválást is csináltatott, mert azt olvasta egy magazinban, hogy az bejön a srácoknak. Így az ő fejéből pattant ki az az ötlet is, hogy töltsünk el egy hétvégét fent, a hegyekben. Volt ugyanis egy családi nyaralónk, néhány órára Star Citytől, magasan a havas sapkák között, a hó és jég birodalmában. Hatalmas, tekintélyes kégli, jakuzzival, modern megfigyelőrendszerrel, mindennel, ami szem szájnak ingere. Ott aztán lehetett tolni a füvet meg a piát, nem kellett tartani a hatóságoktól sem, csak libegővel, majd gyalog lehetett megközelíteni a helyet.
Elautóztunk tehát egy tucatan. Az édes kis barátnőmnek azon a hétvégén programja volt, így ő nem tartott velünk. De Mike, a húgom plátói szerelme, na, ő ott volt. Én már rég kiütöttem magam, az egyik pultra dőlve húztam a lóbőrt, miközben Hannah egy hülye vicc áldozatául esett. Dióhéjban szólva felkapta a vizet, kirohant a természetbe, Beth, a másik húgom pedig utána, hogy megkeresse. Persze csak miután megpróbált engem felébreszteni, a mindig védelmező bátyát… De aznap este nem tudtam őket megvédeni, mert atomrészegen aludtam a kibaszott konyhában. Napokkal később találták meg az összezúzott holttestüket, mindketten lezuhantak egy szikláról.
Átvészeled.
Ezt mondták az emberek. De csak dühösebbé tett. Mégis mit jelent az, hogy átvészeled? Mégis mit? Mi lesz miután átvészelted? Nem akartam átvészelni. Meg akartam halni benne. Aztán valaki azt mondta, a gyász olyan, mint egy bőrönd az ágyad közepén. Hogy nem számít, mi van, fel kell emelned és magaddal vinned. Bizonyos napokon sziklákkal lesz tele és nem fogod bírni. De lesznek napok... amikor pehelykönnyű lesz. Szerinte ez jelenti azt, hogy átvészelni. Így már számomra is értelmet nyert. Könnyebb persze nem lett tőle. Két lány elvesztése túl sok volt, a családom szétesni látszott. Anyám a médiumok megszállottja lett, apám inni kezdett. Én pedig ellöktem magamtól Laurelt, újra és újra.
A felfordulás ellenére később elvégeztem az egyetemet, Washingtonba költöztem és a védelmi minisztériumban helyezkedtem el, ahogy mindig is terveztem. A műszaki ismereteim és az intelligenciám mindig jól jött a kormánynak. De akkor már bennem volt az a romlott tövis, a bőröm alá fészkelve magát.
A húszas éveim közepén megházasodtam, noha nem tartott két évnél tovább. Az ex-feleségem nem akart gyerekeket. Egy évvel a válás után az új párját természetesen már megajándékozta vele. Nem gyereket nem akart. Engem nem akart. A tövis mélyebbre fúródott. Kezdtem rájönni, hogy felnőttnek szívás vagyok.
Szépreményű pálya állt előttem, egyesek szerint még védelmi miniszter is vállhatott volna belőlem. Gondolom, nem árulok el azzal nagy titkot, hogy nem így lett. Ahogy azzal sem, hogy az amerikai kormány nem az, aminek mutatja magát. Beleuntam. Szabadidőmben akkoriban már bőven részese voltam az illegális kártya partiknak, csempészetnek, illegális fogadásoknak. Nem a legjobb társaság, mi? De kormányzati ügynökként hülye lettem volna nem kihasználni azt, hogy meddig elér a kezem.
Aztán elegem lett és kiléptem. A piti dolgok nem fűlöttek a fogamhoz, nagyobbat akartam, agresszívabban. Betegesen. A tövis a bőröm alatt megtette a hatását.
A húszas éveim végére már bankrablásból éltem. Két perc. Ennyi időd van. ha túlléped, véged. Kivétel nélkül betartottam a kétperces szabályt. Ám amikor egy bankrablás során az egyik ügyfél szívrohamot kapott, eldobtam a fegyverem és újraélesztettem a férfit. A jutalmam? Tíz év börtön. Na, meg egy rakat újságcikk.
A grandiózus robbanás éjjelén a harmadik évemet töltöttem Central Cityben rácsok mögött. Aznap este terveztek egy másik létesítménybe cipelni, ahol kormányzati jelenlétben újratárgyalhatják az ügyem. Magyarul újabb – illetve régebbi – ügyeket akartak pluszban a nyakamba akasztani. Elég ködös az egész. A rabszállítóban ültem, láncra verve. Ablakok természetesen nem voltak, de éreztem, hogy sűrűn kanyarodunk ide-oda, felfelé ívelve. A következő, ami megvan, egy hatalmas mennydörgés, ami bevilágította a fülkét. Valószínűleg villám volt, felettünk csaphatott az ingoványos domboldalba. Nem sokkal azután hatalmas robajjal közeledő sziklaomlás sodort minket a mélybe, konzervdobozzá zúzva az autót. Még hallottam a két börtönőr elfúló moraját, még éreztem a forrón ömlő vérem, ahogy a csontjaim porrá őrlődnek, és egy leszakadt vezeték az oldalamba szúr.
Nem tudom, hogy jöttem ki onnan. Hogy élhetek még egyáltalán. De hogy őszinte legyek, nem filózom rajta a kelleténél többet. Azóta irányítom a földet. A sziklákat. Az anyaföldből kinyert vasat. A gravitációs erőt! El tudod képzelni, milyen könnyű így bűnözni?

Utószóként had említsem meg azt is, mit csinálok manapság. A rabszállító percekkel az után, hogy kimásztam belőle, felrobbant. Na jó, volt hozzá egy kis közöm. Halottnak hisznek engem is, így nem kell körözéstől tartanom. Visszatértem a kezdetekhez, Star Citybe. Ahova ez a város jutott… Igencsak élvezem az őrjöngést, ami az utcákon uralkodik éjszakánként. Továbbra sem legálisan keresem a kenyerem. Sőt mi több, megihlettek a pankrátornak öltözött igazságosztók, így én magam is ilyesmiben parádézom, ha épp dolgozok. Menő fémmaszk, nagy, vörösen izzó szemekkel, fakó vörös bőrkabát, ó és a képességem. Kapj el, ha tudsz!

további információk

Teljes név:
joshua uelzen
Képesség:
földidomár
Születési hely:
svédország
Születési idő:
1983. 01. 07.
Csoport:
metahuman
Kor:
33
Foglalkozás:
akasztott ember
Play by:
chris evans





A hozzászólást Josh Uelzen összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Jan. 02, 2016 10:47 am-kor.
✻ hozzászólások :
63
✻ tartózkodási hely :
star' city
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Josh Uelzen

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
We can be heroes :: karakteralkotás :: elfogadott karakterek :: metahuman-