villains have a vision for the world.

heroes don't, their only goal is to stop the villains from reaching theirs
üdv itt
kedves vándor lélek
Ebben a pillanatban egy olyan szerepjátékos felületre léptél, mely kimondottan a DC univerzummal és annak karaktereivel foglalkozik.  Az elmúlt évek folyamán nem csak, hogy a képregények szerelmeseivel ismertették és szerettették meg az újabbnál újabb szuperhősöket, avagy azok gonosztevőit, hanem egyenest elhozták mindannyiunkhoz az otthonunkba azzal, hogy a képernyőre vetítették az adaptációikat. oldalunk alapjául veszi a flash, arrow, supergirl és a legends of tomorrow sorozatokat, amelyek mondhatni egymásból virágoztak ki, hiszen a kezdetekkor még számunkra is csak az első kettő jelentette az alapforrást. emellett a filmes világot is igyekszünk a sorozattal összeolvasztani még akkor is, ha jelen álláspont szerint két különböző univerzumban helyezkednek el. akkor se félj, ha a képregény vonalát követnéd szívesebben, hiszen mindenre megadatik a lehetőség, ha egyszer csatlakozol a családias kis csapatunkhoz. multiuniverzumunk rengeteg dolog megvalósítására kínál számodra lehetőséget, akár más sorozatokból merített ötletmorzsa is megvalósítható ezáltal. ám, ha átlagos emberi életbe bújnál ki nagy rajongással és odaadással követi a városok szuperhőseit vagy akár gonoszait, akkor bizony itt a helyed! csatlakozz hozzánk egy képregénybeli szereplővel, valakinek a hőn áhítatot keresettjével, vagy esetleg egy teljesen saját karakterrel. egy biztos, mi várunk rád!
OLDAL ALAPÍTÁSA:
2015. MÁRCIUS 01.
jelentkezz be
a karatkered már hiányol
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
❖ Elfelejtettem a jelszavam!
üzenj bátran
ígérjük nem falunk fel
erre járunk
ki van itt?
Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 1 Bot

Jason Todd

A legtöbb felhasználó (72 fő) Vas. Ápr. 30, 2017 9:05 pm-kor volt itt.
új üzenetek
irományaink gyűjteménye
Jackie C. Richardson
Jackie C. Richardson
pötyögte
Yesterday at 7:22 pm
Just let me go {winnie & kain}
Kain A Wesker
pötyögte
Csüt. Nov. 16, 2017 2:21 pm
harley & joker [queen & king of gotham]
Joker
pötyögte
Csüt. Nov. 16, 2017 7:44 am
Keresett karaktererek - névsor
Admin
pötyögte
Szer. Nov. 15, 2017 9:19 pm
képesség foglaló
Admin
pötyögte
Szer. Nov. 15, 2017 9:14 pm
Munkaügyi Központ
Admin
pötyögte
Szer. Nov. 15, 2017 9:13 pm
Nayeli Fantaysia Marlowe
Barry Allen
pötyögte
Szer. Nov. 15, 2017 9:10 pm
Zinnia Olympia Hale
Sean Weston
pötyögte
Szer. Nov. 15, 2017 9:09 pm
az oscaraink
legjobbaklegjobbjai
• A nyár noi canon karaktere •
black siren
laurel lance

• A nyár férfi canon karaktere •
leonard snart
captain cold

• A nyár noi saját karakterei •
heily hellfire
little kryptonian

• A nyár férfi saját karaktere •
sean weston
the experimenter

• A nyár elotörténete •
claire adams
big sister

• A nyár keresett karaktere •
astrid faye rhodes
broken one

• A nyár párja •
sean weston
gwen summers

Share|
Mozi szoba
eme téma címe
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains



”Moving picture"



Elfogadom, hogy ha nem tudja kimondani, még ha rosszul is esik. Senkit sem kényszeríthetek, annak szívből kell jönnie. És ha kimondják, azután már nem lehet visszalépni.
Nem vagyok szentimentális típus. Csupán érzékeny, de ez is csak azóta fordult az emberek felé, hogy kétszer nyaltam fel magam a fára. Azelőtt csak az üzletbe öltem ezt. Merek bevállalni, de az érzelmek mások. Mindig is félretoltam, mert a pillanat heve és a játszadozások érdekeltek.
Ahogy megfogja a karom, ráteszem a kezem, majd megrázom a fejem és beléfojtom a szót.
- Ne. Hagyjuk. Túl sok... kólát ittunk. – mosolygok rá erőtlenül, de nem merek a szemébe nézni.
Elengedem és elhúzódom tőle, kilépek a folyosóra. Szinte menekülök a házam felé, hogy ezúttal valóban lelépjek, talán kicsit hosszabb időre, mint egy étel elhozása. Miért ennyire bonyolult minden?

//Amennyiben nem alakul másként, nagyon köszönöm a játékot!   *.* *.* //



P
i
p
p
a
&
R
i
c
k
©
it's where my demons hide

avatar
❖ hospitality ❖
dc universe
tartózkodási hely :
⊂ star city ⊃
foglalkozás, hobbi :
⊂ confectioner ⊃
karakter arca :
⊂ madelaine petsch ⊃
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése



Nem olyan egyszerű nekem kimondani ezt a szót, hiszen mikor legutoljára kimondtam valakinek az illető egyszerűen csak kisétált az ajtón és soha többé nem láttam. Ezt pedig, ha akarnám sem tudnám elfelejteni. De az igazság az, ha nem mondtam volna neki, mielőtt elment azt még jobban bánnám. Most mégis inkább a tettekkel igyekeztem kifejezni azt, hogy mit érzek iránta. Még akkor is, ha most kerül az egész feldolgozásra bennem. Mindig is ott volt, valahol mélyen egyszerűen csak még nem álltam készen arra, hogy újra kinyissam a szívemet és beengedjem őt.. De most már készen állok rá. Nem gyászolhatok örökké.
Tudom, hogy mennyire rosszul eshetett neki az, hogy nem mondtam ki.. Az a mosoly sem olyan őszinte, mint szeretném, hogy legyen.
Végül csak bólintok arra, hogy még van egy kis dolga, de még mielőtt kiléphetne az ajtón megfogom a karját és igaz, hogy összeszorul a lelkem az egészbe a szám pedig hirtelen kiszárad, de végül megköszörülöm a torkomat és nagy nehezen kimondom, amit akartam. – Én is szeretlek, Rick. – Amennyire nehezen indult meg bennem olyan könnyedén hagyta el az ajkaimat. Mintha mindig is ki akart volna törni belőlem, hiszen hirtelen olyan érzés kerített hatalmába, mintha valamilyen szinten megkönnyebbültem volna. Kimondtam volna azt, amit mindig is akartam. Nem azért, mert sajnáltam, vagy nem gondoltam komolyan.. Azért mondtam ki, mert tényleg így érzem és szeretem. Csak számomra ez koránt sem volt könnyű.. Mert elismerni szavakban, hogy valaki ismételten belopta magát a szívembe esélyt ad arra, hogy újra hatalmas fájdalom érje a lelkemet. Arra pedig nem vagyok felkészülve. De ilyesmire nem is igazán lehet. Soha.


Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains



”Moving picture"

Felpillantok a szemeibe, majd le a földre. Nagyon remélem, hogy nem éppen elcseszni készüljük az eddigi viszonyunkat. Inkább maradjak akkor örökre csak barát, csak lehessek mellette.
Az okéval megnémulok. Tudtam, annyira sejtettem, hogy nem akar! Mégis, már késő, kicsúszott a számon a szó. Visszaszívni nem lehet, és én hiába kukkolnék hátra az időben, ami megtörtént, az már megtörtént.
Tudtam, tudtam, hogy nem! Nem mondja vissza a szavakat. Nem szeret. A csók mámorító, a szavak erejében viszont mindig is hittem.
Elhajolok tőle, megsimítom az arcát. Enyhe mosolyt erőltetek az arcomra. Most kéne elrohanni. Jó messzire innen.
- Még van egy kevés dolgom, elintézem és ehetünk együtt. Jó lesz? – nem bírok most itt lenni.
Ha elég sokáig állok a hideg víz zuhany alatt, talán lenyugszom.


P
i
p
p
a
&
R
i
c
k
©
it's where my demons hide

avatar
❖ hospitality ❖
dc universe
tartózkodási hely :
⊂ star city ⊃
foglalkozás, hobbi :
⊂ confectioner ⊃
karakter arca :
⊂ madelaine petsch ⊃
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése



Féltem. Fogalmam nincs, hogy mi ez, amit érzek, vagy mi történik pontosan kettőnk között. Egy dologban azonban teljesen biztos voltam. Mégpedig abban, hogy bármi is legyen nem akarom ezt elveszíteni. Nem akarom őt elveszíteni. Vak voltam, hogy nem vettem észre.. De van, hogy a legjobb dolgok pontosan ott vannak előttünk, egyszerűen csak nem tudjuk észrevenni. Vagy nem akarjuk. Nem is tudom, hogy jelen esetben mi volt az igazság.
- Nem érzem úgy. - Megrázom a fejemet és végig a tekintetét keresem, mert csak remélni tudom, hogy valamit megláthatok a szemeiben, amivel közelebb kerülhetnék ahhoz, hogy mit is szeretne.
- Oké.. - Sokkal jobban örülnék, ha ténylegesen együtt lehetnénk és több időt tölthetnénk együtt, bevallom egy kicsit rettegek, hogy a fiam az, ami egy pici éket ver közénk, habár Rick mindig teljesen jól kezelte, de megértem, hogy egy gyermek azért ijesztő tud lenni. Én magam is nehezen dolgoztam fel egykoron, hogy hamarosan anya leszek.
De a következő szavaira nem tudtam, hogy reagáljak. Egyszerűen nem találtam a szavakat. A fejemben egy hang szinte üvöltötte, hogy mondd már ki te is.. Mégis képtelen voltam. Helyette egyszerűen csak olyan közel mentem hozzá amennyire csak tudtam és az ajkaimat az övére tapasztottam. Szükségem volt rá. Lehet, hogy most ez az egész így hirtelen megrémiszt, de tudom, hogy erre van szükségem, hogy nekem ő kell. Egyszerűen csak nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar beleugrunk a mély vízbe, de bevallom egyáltalán nem bánom. Mert érte teljes mértékben megéri.

Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains



”Moving picture"


A választól előre tartok, méghozzá attól, hogy nemet mond. Hiszen egy fellángolás, egy hirtelen fejelvesztés bármikor, bárkinél lehet. Hatalmas kő gördül le rólam a válaszára, felé fordulok.
- Szeretném, ha nem úgy éreznéd, kihasználom az alkalmat.
Beletúrok a hajamba, majd zavaromban a babapiskótát kezdem birizgálni és kinyitom, veszek belőle egyet. Egy ideig nézegetem, aztán visszarakom. A zavarban lenni, egy egészen enyhe kifejezés.
- És azt is szeretném, ha nem csak átmenetileg költöznél hozzám. És nem csak a szomszédos épületbe.
Pippa szemeibe tekintek, mintha onnan előbb megkapnám a választ. Akarom őt, és tartok attól, hogy ezzel így elveszítem.
- Szeretlek, Pippa. – de azt már nem merem bevallani, milyen régóta is. – Én téged szeretnélek.



P
i
p
p
a
&
R
i
c
k
©
it's where my demons hide

avatar
❖ hospitality ❖
dc universe
tartózkodási hely :
⊂ star city ⊃
foglalkozás, hobbi :
⊂ confectioner ⊃
karakter arca :
⊂ madelaine petsch ⊃
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése





Egy pillanatra úgy éreztem, mintha a közeledésem lett volna az oka a hirtelen távozásának, de talán nem is álltam olyan távol az igazságától. Azt hiszem megértem, hogy rengeteg gondolat fut át az agyán másodpercek töredékei alatt, ahogyan jómagamnak is ezért egy percig sem hibáztatom. Mégis nem hagyott nyugodni az érzés, hogy kihasználtam, hogy itt van mellettem. Soha bele sem gondoltam, hogy milyen érzések kötik, vagy nem kötik hozzám. Mármint olyan jól megvoltunk egymás mellett és egyszer sem próbált meg közeledni felém, ami miatt elgondolkoztam azon is, hogy vonzódik-e egyáltalán a nőkhöz.
Jesszus! Mi van, akkor, ha nem vonzódik én pedig ilyen kegyetlen módon rátelepedtem? Bár nem úgy érződött, mintha annyira megvetné a társaságomat, bár sosem lehet igazán tudni. Egek, én annyira de annyira ostoba vagyok!
Mikor visszaér a legkevésbé sem érdekel most az, hogy babapiskótát, vagy kekszet, vagy legyen akármi abban a szatyorban.. Ezt az egészet meg kell beszélnünk valahogy, mert nem akarom, hogy tolakodónak vegye a viselkedésemet. – Figyelj.. Én nem akarom, hogy ne gyere át. Szeretném, ha itt lennél, amikor csak tudsz, de nem dönthetek arról, hogy mit szeretnél és, ha őszinte akarok lenni nem is igazán tudom, hogy mit szeretnél. – Én nem tudom, hogy mi ez az egész, ami most kettőnk között lángra kapott, de hajlandó vagyok játszani a tűzzel. Sőt, akarok játszani vele, mert úgy érzem, avagy inkább tudom, hogy szükségem van rá.



// annyira imádlak, hogy arra nincsenek szavak!  

Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains



”Moving picture"

Nem áll ellen, de ez még nem jelenti azt, hogy ki is használhatom. Akármennyire is bizseregnek az ujjaim és zsibong mindenem, követelve a jussát, amire olyan régóta vár. Várok.
- Mire megjön, a kaja. – nem akarok most házi kaját, inkább még ki is megyek érte. – Rendben.
Le kell higgadnom, ezen még a hideg zuhany sem fog segíteni. A mamuszt ledobom magamról a bejáratnál, kabátot és cipőt húzok, majd elhúzok a verdával. Távol akarok lenni most ettől, még ha menekülésnek is tűnik. Talán az is.
Megállok a kínai előtt, de az üres fejemben csak forognak a kerekek. Már éppen belépnék amikor rájövök, hogy mégsem jó ötlet. Tovább megyek az olasz étterem felé, találomra választok ételt és öt perc múlva már a volán mögött ülök, de nem indítom be a motort, csak kormányra tett kezekkel meredek magam elé.
Végül mégis indítom a motort, utólag belegondolva, egészen hülye ötlet volt elhúzni a csíkot.
Szatyrokkal együtt lépek be vissza a mozizós helyre.
- Babapiskótát hoztam, az jó lesz? Meg almát. Nincs rajta cukor. A babapiskótán. – de nem nyúlok a szatyrokhoz. Láthatóan mondani akarok még valamit.
- Nem akartam bekavarni. – túrok a hajamba. – Ha gondolod, nem jövök át egy ideig.
És most kéne felállnom és távoznom. De még, egyelőre, ülök.


P
i
p
p
a
&
R
i
c
k
©
it's where my demons hide

avatar
❖ hospitality ❖
dc universe
tartózkodási hely :
⊂ star city ⊃
foglalkozás, hobbi :
⊂ confectioner ⊃
karakter arca :
⊂ madelaine petsch ⊃
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése





Nem tudom, hogy hol rejtegettem, vagy inkább hol rejtőztek a bennem feltörni vágyó érzések, de valahogy nem is érzem helyesnek jelen pillanatban azt, hogy túlgondolom a helyzetet. Egyszerűen csak az ösztöneimre hagyatkozva fészkelem magam az ölébe, hogy a lehető legközelebb lehessek hozzá és bármennyire is szeretném, hogy ez a pillanat most kettőnk között örökké tartson, valahogy olyan egyszerűen szertefoszlik, hogy hirtelenjében el is szégyellem magam. Úgy letámadtam! Ez egyáltalán nem rám vall. De azt hiszem megváltoztam. Nem is mondhatom el, hogy ugyanaz maradtam, aki voltam. A gyász, a boldogság, avagy a boldogság iránti vágy bármire képes.
Most? – Olyan aggasztó ez a helyzet. Én letámadtam ő pedig most nem tudja, hogyan is kezelje. A fenébe, hát persze.. Csak nem akart elutasítani. Vagy csak férfiból van és.. Annyira ostoba vagyok. Nem merek a szemébe nézni, de hirtelen úgy érzem, hogy kiszáradt a szám és nem bírok megszólalni sem, szóval pár másodperc a némaságommal telik el, ahogyan a kanapé, hirtelen nagyon érdekes vonalait kezdem el vizsgálgatni.
Rád bízom, hogy mit hozol. A babának pedig a keksz az tökéletesen megfelel. – Vissza kellett volna fognom magam. Azt sem tudom, hogy mi ütött belém. A hormonoknak már közelről sem kellene játszaniuk velem. Nem jobban az átlagosnál. Most mégis sokkal nagyobb idiótának érzem magam, mint úgy általában. Nem hiszem el, hogy képes voltam az egyik pillanatban még anyás mozdulatokat gyakorolni rajta a következő pillanatban pedig letámadtam.. Ez még engem is összezavar meg sem próbálom megérteni, hogy az ő fejében mégis mi játszódhat le most.

// annyira imádlak, hogy arra nincsenek szavak!  

Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains



”Moving picture"

Már mozdulnék, hogy elvonjam magam tőle, amikor a hajamba túr, s közelebb vonja magát. A pattogatott kukorica sem érdekel, egyik kezem végigsiklik a derekán, majd a combját megfogva, biztos kézzel vonom az ölembe.
Érezni akarom és őt akarom. De nem tehetem, túl szemét dolog lenne tőlem is, még ha nem is vagyok ártatlan bárány az életben. Az érzelmekre mindig odafigyeltem, még ha nem is szappanoperák előtt ücsörgök naphosszat.
Aztán csak a tekintetébe burkolózom, végül elhúzódom. Fülem mögé tűröm a hajam. Bizsereg minden idegszálam és nagyjából, mintha a trópusokon lennék. De most mit mondjak? Ez nem egy adásvételi, befektetési biznisz.
- Azt hiszem, jobb, ha megyek. – nem kezdek neki szedegetni a pattogatott kukoricát. Helyette a Garfield-os bögrémet fogom a kezembe. – Mit kérjek ebédre? Tegnap felfaltam az összes kaját.
Terelek, viszont nem mozdulok, a lábam nem akar engedelmeskedni. Mint egy tizenéves tini a fenébe is!
Végül csak felkászálódóm, ha más nem történik. Mondjuk rám szakad a plafon, vagy valami hasonló.
- Hozzak mézes almát vagy valamit? Kekszet? Aaaa gyereknek. Babának. – ez jó, végleg összezavarodtam.


P
i
p
p
a
&
R
i
c
k
©
it's where my demons hide

avatar
❖ hospitality ❖
dc universe
tartózkodási hely :
⊂ star city ⊃
foglalkozás, hobbi :
⊂ confectioner ⊃
karakter arca :
⊂ madelaine petsch ⊃
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése





Őszintén nem tudom, hogy mi történt. Mintha felfedeztem volna magamban egy olyan érzést, amivel mélyen valahol eddig is tisztában voltam csak nem akartam elfogadni. Nem akartam tönkretenni mindazt, amit felépítettünk. De talán soha nem voltunk egyszerűen csak barátok. De nem akartam meglátni. Először azért, mert amióta csak az eszemet tudtam Sam-be voltam szerelmes, de azt sem akartam beismerni magamnak, csak amikor már megtörtént köztünk az a bizonyos határlépés. Most pedig a gyász volt az, ami kegyetlenül megerősítette Rick és köztem lévő határt. De az idő múlásával ez elmúlt. Még mindig nem tudom, hogy honnan jött az, hogy megcsókoljam, de mégis úgy érzem, hogy ezzel lettem teljes. Ahogy ajkaim az övét érintették feltöltődtem. Mintha visszatért volna belém az élet. Minden értelmet nyert és koránt sem volt olyan keserű és sötét, mint egy pillanattal ezelőtt.
Szinte levegőért kapkodok, amikor egy picit eltávolodunk egymástól és a szemeiben pontosan ugyanazt a csillogást vélem felfedezni, ami valószínűleg a sajátjaimban is pontosan ugyanúgy ott van. Újra érzem ajkait a sajátomon az egyik kezemmel beletúrok a hajába, a köztünk lévő popcorn akadály könnyedén landol a földön én pedig óvatosan helyezkedem el az ölében egy pillanatra sem eresztve az ajkait. Fel sem fogom igazán, de érzem, ahogy a vágy teljes mértékben elönti a testemet. Akarom őt. De nem csak egyszerűen kihasználni, hogy betöltsek egy űrt vele. Hanem tényleg őt akarom. A férfit, aki mindig mellettem volt és, akit talán mindig is szerettem. Csak féltem fejest ugrani a bizonytalanba. Most megtettem. Egek, hogy én mennyire nem bánom!



Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains



”Moving picture"

- Nem vitatkozom, ezt te tudod. Nekem nincs bajom vele, ha itt van.
Tartok a visszautasítástól, és tudom, hogy most kell lépnem, különben elveszítem a lehetőséget. Megkaptam, megadta Pippa az apró jelet, amibe kapaszkodhatok és viszonzom egy továbblépéssel, amire visszajelzés kapok, hogy megfelelő-e vagy sem. Megdermed, érzem, ezért hagyok még egy kis időt, hogy utána elvonjam a karom, ha továbbra is elutasít.
Nagyot nyelek, ahogy az ujjait az arcomon érzem és hagyom, hogy felé fordítsa az arcom. Tekintetem először a szemeibe fonódik, majd az ajkaira ugrik, és ez párszor megismétlődik.
A csókban az univerzumot érzem felrobbanni. Nagyon régóta vágyok erre a pillanatra, és nem tehettem meg, nem vagyok olyan, aki felrúgatja mindenki mással a saját életét, csak hogy neki jó legyen. Francba a tállal, az ölemben landol, hogy kezemmel az állát simítva a tarkója felé csússzon a kezem. Mohó vagyok, kíváncsi, mégsem erőszakos. Teljesen kifulladásig viszem, hogy amikor szétválunk, azért a levegőhiány is betegyen.
- Öm... – nyitom ki a szemeim és tekintek az övébe, megsimítva a haját. Egyszerre érzem magam idiótának és felhők felett lebegőnek. A film már nem túlzottan érdekel, ismét felé hajolok, hogy megismételjük. Nem csak, hogy biztos legyek benne, hanem mert kívánom.
Végül magamhoz vonva, átölelem, de még nem tudom kimondani. Félek, hogy ettől apró szilánkokká törik ez a valóság.


P
i
p
p
a
&
R
i
c
k
©
it's where my demons hide

avatar
❖ hospitality ❖
dc universe
tartózkodási hely :
⊂ star city ⊃
foglalkozás, hobbi :
⊂ confectioner ⊃
karakter arca :
⊂ madelaine petsch ⊃
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése





Persze, de mégis.. Félek rémálma lenne. – Nem vagyok benne teljesen biztos, hogy képes lenne feldolgozni, hogy mindez csak vicc. Mert az emberek tényleg meghalnak, de a módja azért eléggé nevetséges, ha őszinte akarok lenni. Szerintem nincs olyan ember, aki ne dobná el az agyát ettől. De komolyan. Mondjuk nem szabad elfelejteni azt, hogy mindenki különböző humorérzékkel rendelkezik.
Ahogyan a karját átveti a vállamon egy apró pillanatra megrémülök, mert tudom ez mit jelent. De igazából rájövök, hogy pontosan ezért kúsztam hozzá egyre közelebb és közelebb. Úgy éreztem, hogy Sam után az életem romokban fog állni és a sötétség szépen lassan felemészti majd, de rájöttem, hogy nem így lesz. Ő ott volt mellettem és felemelt. Átsegített egy nehéz időszakon és rávilágított arra, hogy a kapcsolatunk mennyire értékes. A barátságunk akaratom ellenére alakult át valami mássá, amit nem tudok megmagyarázni. Félek, hogy életem legnagyobb hibáját követem el most, de a szívemet kell követnem. Egyszer már elkövettem azt a hibát, hogy háttérbe szorítottam és igyekeztem az eszemmel gondolkozni még egyszer nem fogom. Miután meggyőződtem róla, hogy nem fog megfulladni a kukoricától ujjaimmal finoman magam felé fordítottam az arcát, majd pedig ajkaimat az övéire tapasztottam.


Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains



”Moving picture"



Felhúzott lábaim ujjával zongoraszerűen kezdek mozogni, régi megszokás.
- Amíg ki nem próbáljuk, nem tudjuk. – szürcsölök a kávéba. Nem akarok beleszólni a gyerek nevelésébe, és egyben nem hagyom, hogy engem akadályozzon bármiben. Köztes utas megoldás mindig van.
Ártatlan kölyökképpel, mégis zavarban tartom a pattogatott kukoricás tálat felé, kettőnk között.
Lebuktam. Menteni kell a menthetőt, mert örökre elveszíthetem. A művi kukoricaevésbe fogásom megáll, kézügyileg és Pippára nem nézve, mégis eszegetem tovább egy kis szünet után.
Hozzá közelebb lévő karom megmozdul, majd átvetem lassan Pippa vállán. Csak utána kezdem lassan eszegetni a kukoricát, teljesen ártatlan, mégis feszülten várakozó ábrázattal. Ha nem kér belőlem,azonnal visszavetem magam mellé a karomat.



P
i
p
p
a
&
R
i
c
k
©
it's where my demons hide

avatar
❖ hospitality ❖
dc universe
tartózkodási hely :
⊂ star city ⊃
foglalkozás, hobbi :
⊂ confectioner ⊃
karakter arca :
⊂ madelaine petsch ⊃
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése




Próbáltam visszafogni magam, de nem tudtam nem vigyorogni a kérdésein. Boldog vagyok vele. Túlságosan is. Szabadnak érzem magam. Ugyanakkor biztonságban is. Tudom, hogy rá számíthatok mindig is. Régebben is tudtam. A folytonos késései ellenére tisztában voltam az adottságaival és azzal, hogy mélyen legbelül mennyire jó ember. Az pedig, hogy naponta megtapasztalhatom és együtt tölthetek vele egy kis időd olyan számomra, mint egy kincs. A legdrágább gyémánt.
Majd meglátod, aztán kíváncsi leszek a véleményedre. – Elvigyorodom, majd magamhoz ölelek egy tál popcorn-t. – Nem tudom, hogy ez lenne a legjobb háttérzaj ahhoz, hogy játszani kezdjen. – Lehet, hogy nem éppen a legijesztőbb film, sőt egyáltalán nem az, de még ha vígjáték is nem biztos, hogy ő fel tudná mindezt még dolgozni és az is lehet, hogy jobba félne tőle, mint egy tényleges horrortól. Bennem mély nyomott hagyott az első horrorfilmem. Emlékszem apával néztem meg.. Egy jelenete azóta is élénken a fejemben él, habár a film címére egyáltalán nem emlékszem.
Minél közelebb vagyok hozzá annál jobban érzem magam ezért szinte számomra is észrevétlenül kúszom oda mellé, aminek nem örül vagy nem is tudom.. Olyan furcsa volt előbb is, hogy a haját igazgattam. Oké, azért nem normális, hogy a haját igazgatom, de mintha furán reagálna a közelségemre. Talán már nem lát itt minket szívesen, vagy nem tudom. – Oké.. Valami baj van? Tudom, hogy hülyeség volt a hajadat piszkálni, de úgy érzem, hogy itt valami többről van szó. Zavar, hogy itt vagyunk, vagy túl sokak lettünk a számodra? Csak egy szavadba kerül és itt sem vagyunk. – Nem akarok a terhére lenni. Ez a legutolsó dolog, amit akarok a világon, de nem tudom mire vélni néha a fura reakcióit.

Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains



”Moving picture"


- Bocs. Nem akartam hülye lenni. – azért én is tudok mamlasz lenni. Lehet, hogy nekem poénos, neki nem biztos. Ettől függetlenül a nyáltenger és bealvás kategóriába tartozik mindkét film. Bár Kate elég formás abban a filmben. A vizes jelenetre egyből felébredtem. Meeg a festősre...
- Trancsírák... mitől csírák? Vagy ne kérdezzek ilyet? – vigyorodom el a végére. Elég furi cím egy filmnek, de majd rájövök, hogy... – Mit trancsíroznak? – teljesen műveletlen vagyok filmek terén. Is.
Elnyújtózom a kanapén, majd felkucorodom és a bögrét a kezembe véve, kortyolgatni kezdem a tartalmát.
- Eljátszik közben. – az állandó figyelmet én sem szeretem, egy gyerekhez nem értek, de eddig egészen jól elkalauzoltam magam benne. A rágókát imádja meg a csörgőt, bár az utóbbitól a falra tudok mászni.
Sokat sejtetően elmosolyodom, mégis belül úgy érzem magam, mintha despota lennék Pippa élete felett. Nem tehetem meg, elvégre gyászol.
Fáradt vagyok, érzem, ahogy csendben ücsörgök hosszabb ideig. A kávé sem segít. Így késve figyelek fel arra, hogy Pippa elég közel van hozzám ahhoz képest, mint ahogy elkezdtük nézni a filmet.
Én, a nagyarc, zavarba jövök és meghökkenek. Annyira szeretném átölelni, magamhoz vonni. De nem tehetem meg ezt sem. Nem Pippa több, mint barát, érzésre és nem. Nem tehetem meg.
- Kérsz még kukoricát? – ugyan egy falatot sem ettem, de muszáj vagyok megtörni a csendet. Talán mégis rossz ötlet volt, filmezni. Pedig élvezem. És szégyellem magam.


P
i
p
p
a
&
R
i
c
k
©
Sponsored content
it's where my demons hide

dc universe
heroes vs villains


1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Similar topics
-
» Pihenőszoba
» Fürdőszoba
» Mayakashi Kaen agglegény lakása
» Fürdőszoba
» Fürdőszoba

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
We can be heroes :: Dorne Mansion-
Ugrás: