villains have a vision for the world.

Vendég dc universe heroes vs villains

– Nem hiszem, hogy mostanában valaha is lesz részem egy olyan igazi, kiadós alvásban. – Amennyi teher nehezedik a vállaimra én nem vagyok benne biztos, hogy valaha is könnyebb lesz az egész. Hogy képes leszek lehunyni a szememet és békében átadni magamat az álmok mezejének. Talán akkor lennék erre képes, ha újra a saját ágyamban aludhatnék, ami tudom jól, hogy nem fog bekövetkezni, de azért még reménykedhetek nem? Valamit tennem kell ahhoz, hogy újra békére leljek vagy befejezem ezt az egészet. Szembe kell néznem mindazzal, amitől liftezik a gyomrom. De mégis, hogyan állhatnék én szembe egy gyilkossal? Remegnének a lábaim és a legutóbb is alig úsztam meg élve. Tulajdonképpen el kellett hintenem azt, hogy halott vagyok, hogy másokat biztonságban még akkor is, ha talán ezzel küldtem őket a leginkább a padlóra. De nem vagyok benne biztos, hogy ez az álca még áll és ha csak arra gondolok, hogy valakinek aki fontos a számomra baja eshet.. Inkább adom meg magamat és térden állva könyörgök azért, hogy nekik ne essen bajuk.
Lassan kortyolgatom a bort, miközben a gondolataim folyamatosan cikáznak, de látom rajta, hogy feszült és valami zavarja. Talán túlságosan sokáig maradtam. Nem terveztem, hogy ennyire megszokott lélek leszek ebben a házban, de nem igazán tudom, hogy mi legyen a következő lépésem, vagy egyáltalán hova mehetnék. Nem vagyok benne biztos, hogy elég ügyesen hitettem el a világgal, hogy halott vagyok.
– Rendben van, de tudod jól, hogy bármikor könnyedén fegyvert foghatnál rám.. Az hatásos. – Leteszem az üres borospoharat és óvatosan tologatni kezdem az asztalon és meg sem próbálom kitalálni, hogy mi járhat a fejében, bár a fegyverektől azóta irtózom.. Az a nap valamire ráébresztett. De nem adta meg a lehetőséget, hogy újrakezdjem és helyesen cselekedjem. Egyszerűen mindentől megfosztott. Még Jasper-től is, aki kifejezetten az idegeimre ment mégis talán ő figyelt oda rám egyedül.
Teljesen lesápadtam, hogy pontosan tudja, hogy ki vagyok. Persze ezért tűrt meg.. Hogy aztán az a vadállat elé dobhasson, akire szinte rá sem bírok nézni, ahogy találkozik a tekintetünk elfordítom a fejemet, mert kellemetlen emlékeket idéz fel bennem és végül a falnak hátrálok, a levegőt pedig kapkodni kezdem. Nem is sejtettem, hogy ennyire félek tőle, de idővel már csak egy hatalmas puffanás áldozata leszek, mert a lábaim sem voltak képesek megtartani és végigcsúszva a falon estem össze, miközben próbáltam leküzdeni a pánikrohamot, ami minden egyes porcikámat megfertőzte.

Vendég dc universe heroes vs villains

faith & esther

- Akkor rád is rád férne már egy kiadós alvás, mint rám is - nevettem fel, mert bár két különböző személyiség vagyunk, mégis az életünk, a sorsunk valamelyest összeforr valahol, ami nem egy szép részlet.
Ez a nap kicsit letört engem, de nem szabad feladnom semmit, mert nem vagyok egy törékeny kis virágszál, mint amilyennek tűnök küllemem alapján. Sok álmatlan éjszaka, amikor gőzerőmmel nyomoztam saját szakállamra, hogy a réseket betömjem, amelyek még most is simán beázhatnak egy nagyobb eső következtében, hisz' még mindig ki kell bogoznom, ki az, akit fel kell adnom, átadnom egy jobb avagy rosszabb érdekében.
Nem bírok tétlenül ülni, borozgatni, mint régen. Muszáj tennem valamit. Nem tudok mindenről, leginkább apám életét és tetteit ismerem, mint a két pici tenyeremet, viszont Faith-ét nem igazán. Vannak azonban lapjaim, amiket fel fogok fedni előtte, ezzel is hátha jobban megismerem őt, és megismerem azt a történetet az ő szájából is, amit valamennyire ismerek.
Türelmetlenül doboltam a lábaimmal, és a borospohárból ismét egy nagyot kortyoltam. Mind a ketten jól tudjuk, mekkora pácban vagyunk. Mindketten veszélyben vagyunk, és ennek nemcsak ő az okozója, én is. Én azért, mert ha az apám tudomására jut, ki lakik itt, azt hiszem, nekem végem. Erőt vettem magamon, és elkezdtem beszélni, komoly hangnemben.
- Beszélnünk kell valamiről, és most nincs semmi kifogás, nincs semmi olyan fontos ok, amiért most te innen felkelsz, és továbbállsz, vagy elmenekülsz... - határozottan jelentettem ki, mert most már szeretnék tényleg többet megtudni róla. - Rendben? - vártam valami bólintást az ő részéről, ami nekem untig elég, hogy belekezdjek abba, amibe már rég kellett volna.
Eddig sem kedvelt, ezután lehet szintén megmarad ezen a véleményen, viszont megláthatja azt is, hogy én is mennyire benne vagyok az egész ügyben. Túlságosan is érintett vagyok.
- Én infószerzésből nagyon jó vagyok, és senkiben nem bízom meg, éppen ezért ástam bele magam az életedbe, amiért nem kérek elnézést - magabiztosságom még mindig remek lábakon áll, majd pedig folytattam, és odahúztam elénk a laptopomat, illetve az aktát apámról. - Honnan ismered őt? Hogyan fonódott össze kettőtök élete? Tudom, hogy ismered, nem erre várok választ, s ne hazudj a szemembe, Faith - csettintettem egy aprót, hogy rám figyeljen most.

Vendég dc universe heroes vs villains

Nagyon úgy néz ki, hogy ma valahogy mindkettőnkre rájár a rúd, mintha egy hatalmas fekete felhő lenne a ház felett, habár ha így is lenne a kinti sötétség miatt nem lehetne megmondani, hogy a felhő okozza ezt a borult belső hangulatot, vagy az éjszaka sötétsége. Már unom, hogy így kell élnem és utálom, hogy minél tovább élek így annál kevesebb értelme van visszamenni a régi életembe, hiszen azzal csak régi sebeket tépnék fel mindenkinél és nem vagyok benne biztos, hogy olyan lelkesen fogadnának vissza a halott titulusomból. Összetörtem őket aztán beállítok, hogy csak vicceltem, itt vagyok élek és virulok az egész egy félreértés miatt történt. De az a baj, hogy nem is látok reményt arra, hogy ez a helyzet megváltozzon, hogy jobb legyen.. Hogy lehetőséget kapjak arra, hogy visszatérhessek a régi, megszokott kis életembe.
– Akkor a bor tökéletes hatással lesz remélhetőleg a kedvedre és hamar felfelé fog ívelni a kedved. – Sosem voltam az a típus, aki a bort szagolgatta, vagy ízlelgette és igen érzem a meggy aromát benne, hú de nagyon jó ízlelőbimbóim vannak típus. Persze, akkor már érzem az embereknek a lábának az ízét benne, vagy éppen a méhecskének az izét, ami rászállt pont arra a szőlőre, amiből készült. Az egész nekem túlságosan nagy marhaság. Egyszerűen csak legurítom a torkomon, ha ízlik iszom még. Nem a leíró szövegek alapján választok ki egy bort. Agyon lehet dicsérve valami, de attól még lehet rossz. – Elment igazából.. Semmi különleges.. Egyszerűen csak keveset alszom mostanában. – Nem akarom kifejteni, hogy a kórházban voltam a barátomat meglátogatni, aki valószínűleg csakis miattam került oda és pusztán már ebbe az egészbe belesajdul a szívem.. De az, hogy felébredt azt jelenti, hogy jobban van, vagy javulóban van.. Csak annyit akarok, hogy a szeretteim biztonságban legyenek. Bár önző módon egy idegent maximálisan kiteszem az engem körülvevő veszélyeknek.

Vendég dc universe heroes vs villains

faith & esther

Úgy érzem, nem kéne egyedül maradnom. Most biztosan nem. Felőröl engem az egész. Az apám ügyei, amelyekben én is bűnrészes voltam és vagyok is még. Sosem fogom én ezt magamnak megbocsátani. Hogy is tudnám? Ha csak közvetetten is, de személyesen kapcsolódtam a bűncselekményekhez. Annyi különbséggel, apám fenyegetésének tettem eleget, és a világháló zugait felfedezve kellő mennyiségű hírhez és adathoz jutottam.
Faith beesett a nappaliba, pedig bizonyára nem akart velem találkozni. Látta rajtam, milyen napom volt. Tényleg nagy feszültség ural engem, de nem szeretném az orrára kötni. Vagy mégiscsak bele kellene kezdenünk egy olyan beszélgetésbe, amely során betekintést adhatunk a másik világába?!
Töltöttem bort neki is, majd pedig mosolyogtam, mert ezt illik azért, mert ne legyünk már fapofák.
- Elintéztem pár telefont, de egyik sem adatott semmi jóval, így ez kicsit lelohasztotta a kedvemet teljesen. Meg összedobtam egy kis olasz kaját, ha kérsz belőle, megtalálod a hűtőben - sóhajtottam fel, majd belekortyoltam a borba, amit nagyon szeretek, és mostani időszakban jól jön, vagyis elmondhatom, egyre többször nyúlok valamilyen alkoholért, mert az kicsit felold engem. Vigyázom így is arra, kinek mit mondok el, van bennem ennyi erő, hogy nem tárulkozom ki ilyenkor sem. Őt sokszor látom kapucniba rejtve hazajönni illetve elmenni. Mintha nem akarná, hogy felismerjék őt. - A tiéd miként telt el? Az arcodról lerí, hogy a tiéd sem volt könnyű - kérdeztem vissza, ha már belekezdtünk ebbe. Tudom, ő hozhatja fejemre igazán a bajt, mert apám elől nincs menekvés, ha rájön erre. Sem neki. Sem nekem. Mindketten hazudunk erről-arról, és nem bízunk egymásban, pedig lehet, hogy csak meg kéne ismerni egymást. Megint ittam a vérvörös nedűből.

Vendég dc universe heroes vs villains

Nem is tudom, hogyan hívhatnám a helyet, ahova igyekeztem, mert nem mondanám teljesen otthonnak. Azért mégis ki mondhatja el magáról azt, mikor először belépett otthona falai közé, akkor valaki fegyvert fogott rá? Az egész pont ezért átmeneti, mert egy részem érzi, hogy nem vagyok itt biztonságban a másik részem pedig már nem is tudja, hogy mit kellene tenni, mert bármennyire próbálkozom, valahogy mindig mindent elrontok. Az egész ügy Andrew-val is. Nem tudom nem magam ostorozni a történtek miatt. Mekkora az esélye, hogy balesetet szenved pont azután, hogy találkozott velem. De ha neki baja esett és azon okok miatt, amikre tippelek, akkor a családom sincs sokáig biztonságban. Ezt nagyon elszúrtam. Nem így akartam ezt az egészet. Nem kívántam, hogy bárki is meghalljon miattam mégis megtörtént. Olyan, mintha egy kegyetlen átok lebegne a fejem felett, ami elindította a visszaszámlálást és, mikor az óra eléri a nullát, akkor felrobban és mindent magával ránt, ami kedves nekem.
Könnyeim nyomait olyan hevesen tüntettem el, ahogyan csak tőlem tellett és a kapucni még mindig a fejemben volt, amikor beléptem a lakásba és, mivel a nappali felől hallottam a hangokat bátorkodtam oda menni. Itt ebben a lakásban, ha még úgy tűnik is, hogy nincsenek itthon, akkor is vannak, de csak ő. Azt hiszem ez az ő mentsávra, habár sosem kérdeztem rá, hogy miért, vagy éppen ki elől bujkál itt. Amúgy sem mondana igazat, ahogyan én sem tettem. – Még szép, hogy beszállok. – Hátrahajtom a kapucnit és megigazítom a kócos hajamat, majd leszedek magamnak egy poharat és odatolom elé, miközben kitölti a bort. – Nehéz napod volt? Feszültnek tűnsz. – Mindig volt egyfajta furcsa tartása, de azt hiszem most először kezdek vele kapcsolatban aggódni. Talán ekkora hülyeség lett volna ennyi ideig itt lenni. Talán tényleg jobb lenne, ha tovább állnék. Nem is sejti, hogy mennyi veszélyt hoztam rá pusztán azzal, hogy beengedett a lakásába. Senki nem érdemli meg, hogy ilyen kegyetlen módon valaki kockára tegye az életét.

Vendég dc universe heroes vs villains

faith & esther

Egy újabb ádáz harc következik az életemben. Nem tudom, mitévő legyek most. Kavarog bennem minden érzés, ami csak ismerhető. Üdének és vidámnak kellene lennem, nem pedig ekkora terhet cipelő lánynak. Elveszítsem az apámat, aki felnevelt engem? Vagy adjam át a mocskos kezébe azt a személyt, aki velem él egy fedél alatt jelenleg? Nem. Nem. Nem. Egyiket sem akarom. Csak ez nem ilyen könnyű. Egyáltalán nem.
Most pedig felettébb szükségem van a hidegvérre, az álcázásra, mer ha nem figyelek magamra, akkor lebuktatom saját magamat apám és Faith, vagy akárhogy is hívatja magát. A fejemet megrázom enyhén, majd pedig az ölemben lévő laptop képernyőjére bámulok, az ujjaim már a billentyűzetet érintik, és nem tudok írni. Nem tudom, mit írhatnék éppen, vagy mit akartam. Elsodortak a gondolataim, és a fenébe is... Ott van még Kincaid nyomozó is nekem. Ő nincs az apám bűvkörébe. Megbízható személy, csak nem tudom, mit és hogyan kellene előadnom neki, mert összetett dolog, ami körülvesz engem. Eszméletlenül jó a munkájában, tudom, hiszen beleástam magam az ő kis életébe is. Tudnom kellett, kicsoda ő.
A nappaliba lévő kis bárszekrényhez léptem, miután az asztalra raktam a laptopomat, kivettem egy üveg vörösbort. Korai lenne még? Nincs az, mert már délután öt óra is elmúlt. Azt hiszem, innom kell kicsit. Öntöttem az egyik pohárba magamnak, és visszaültem a fotelbe. Mire elkezdtem volna írni, addigra zajt hallottam. Mégpedig az ajtó felől, és hát, persze, ki más is jöhetne most, amikor végre lenyugodtam, csak is a lakótársam. Amint a nappali területére lép, én mosollyal fogadom őt, és nem fegyverrel. Az üveg bort mutogatom neki.
- Betársulsz? - kérdésem akkor hagyja el számat, mikor már a látóterembe kerül.

dc universe heroes vs villains