Elyria & Delilah

[color=#666633]Már nagyon vártam, hogy Ely, a barátnőm átjöjjön. Hosszú hetek, hónapok teltek el, mire sikerült összehangolnunk a dolgokat, mert mind a ketten eléggé elfoglaltak voltunk. Viszont azóta még egy-két kontrollon volt, de szerencsére már teljesen helyre jött a keze és tudomásom szerint nem is volt mostanában semmi gondja, legalábbis engem nem keresett.
A lányom elutazott, úgy gondoltam, hogy biztonságosabb lesz kicsit neki a rokonoknál. Rettentően hiányzott, de amióta Leigh se volt itt, azóta nem mertem állandóan a közelében lenni. Kaptam fura üzeneteket és hívásokat is. Egyszerűen újra kezdtem úgy érezni, hogy szép lassan a múltam kezd utolérni. Talán ezért is volt szükségem most erre a találkozóra, hogy kicsit kikapcsoljak és ne aggódjak. A kórházban is néha minden apró zajra megijedtem, összerezzentem, a többiek meg nem értették, hogy mi lelt engem. Szerencsére nem történt semmi komoly. Senki nem kopogott be, senki nem törte rám az ajtót és egy-két napja már üzenetet se kaptam. Nem reagáltam egyikre se, talán azt hiszik, hogy rossz helyre küldték. Remélem, hogy hamarosan minden helyre rázódik és hamarosan a családom újra itt lehet. Hiányoztak és egyáltalán nem értettem, hogy Leigh is hova ment. Nem mondott semmit se, csak annyit, hogy mennie kell és majd jönni fog, de ne aggódjak. Mintha az olyan egyszerű lenne.
Kivettem a mai napot, s sietve szedtem rendbe a lakást. Elpakoltam mindent, letöröltem a dolgokat, majd pedig nekiláttam az ebédnek. Reménykedtem, hogy nem pont olyat kezdtem el csinálni, amit nem szeret, illetve tudomásom szerint nem is allergiás semmire se, de sose lehet tudni. Én se tudhatok mindenről, bár mivel az orvosa voltam, vagyok, így elég ciki lenne, ha pont arról nem tudnék, hogy valamelyik ételt nem eheti. Miközben főtt az étel megterítettem, a koszos edényeket pedig elmostam, eltöröltem, majd a helyére pakoltam. Amikor pedig meghallottam a csengőt, akkor sietve indultam el a bejárati ajtóhoz.
- Szia! – köszöntem sietve, majd meg is öleltem, utána pedig beljebb tessékeltem őt.
- Örülök, hogy itt vagy. Hogy vagy? Minden rendben van? - kérdezem sietve, majd elveszem tőle a kabátját és felakasztom, majd adok neki egy papucsot.

|| Remélem jó lesz.