villains have a vision for the world.

heroes don't, their only goal is to stop the villains from reaching theirs
üdv itt
kedves vándor lélek
Ebben a pillanatban egy olyan szerepjátékos felületre léptél, mely kimondottan a DC univerzummal és annak karaktereivel foglalkozik.  Az elmúlt évek folyamán nem csak, hogy a képregények szerelmeseivel ismertették és szerettették meg az újabbnál újabb szuperhősöket, avagy azok gonosztevőit, hanem egyenest elhozták mindannyiunkhoz az otthonunkba azzal, hogy a képernyőre vetítették az adaptációikat. oldalunk alapjául veszi a flash, arrow, supergirl és a legends of tomorrow sorozatokat, amelyek mondhatni egymásból virágoztak ki, hiszen a kezdetekkor még számunkra is csak az első kettő jelentette az alapforrást. emellett a filmes világot is igyekszünk a sorozattal összeolvasztani még akkor is, ha jelen álláspont szerint két különböző univerzumban helyezkednek el. akkor se félj, ha a képregény vonalát követnéd szívesebben, hiszen mindenre megadatik a lehetőség, ha egyszer csatlakozol a családias kis csapatunkhoz. multiuniverzumunk rengeteg dolog megvalósítására kínál számodra lehetőséget, akár más sorozatokból merített ötletmorzsa is megvalósítható ezáltal. ám, ha átlagos emberi életbe bújnál ki nagy rajongással és odaadással követi a városok szuperhőseit vagy akár gonoszait, akkor bizony itt a helyed! csatlakozz hozzánk egy képregénybeli szereplővel, valakinek a hőn áhítatot keresettjével, vagy esetleg egy teljesen saját karakterrel. egy biztos, mi várunk rád!
OLDAL ALAPÍTÁSA:
2015. MÁRCIUS 01.
jelentkezz be
a karatkered már hiányol
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
❖ Elfelejtettem a jelszavam!
üzenj bátran
ígérjük nem falunk fel
erre járunk
ki van itt?
Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 1 Bot

Nincs

A legtöbb felhasználó (72 fő) Vas. Ápr. 30, 2017 9:05 pm-kor volt itt.
új üzenetek
irományaink gyűjteménye
Jackie C. Richardson
Jackie C. Richardson
pötyögte
Pént. Nov. 17, 2017 7:22 pm
Just let me go {winnie & kain}
Kain A Wesker
pötyögte
Csüt. Nov. 16, 2017 2:21 pm
harley & joker [queen & king of gotham]
Joker
pötyögte
Csüt. Nov. 16, 2017 7:44 am
Keresett karaktererek - névsor
Admin
pötyögte
Szer. Nov. 15, 2017 9:19 pm
képesség foglaló
Admin
pötyögte
Szer. Nov. 15, 2017 9:14 pm
Munkaügyi Központ
Admin
pötyögte
Szer. Nov. 15, 2017 9:13 pm
Nayeli Fantaysia Marlowe
Barry Allen
pötyögte
Szer. Nov. 15, 2017 9:10 pm
Zinnia Olympia Hale
Sean Weston
pötyögte
Szer. Nov. 15, 2017 9:09 pm
az oscaraink
legjobbaklegjobbjai
• A nyár noi canon karaktere •
black siren
laurel lance

• A nyár férfi canon karaktere •
leonard snart
captain cold

• A nyár noi saját karakterei •
heily hellfire
little kryptonian

• A nyár férfi saját karaktere •
sean weston
the experimenter

• A nyár elotörténete •
claire adams
big sister

• A nyár keresett karaktere •
astrid faye rhodes
broken one

• A nyár párja •
sean weston
gwen summers

Share|
Central City Múzeum
eme téma címe
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
it's where my demons hide

avatar
❖ detective ❖
dc universe
tartózkodási hely :
Central City
foglalkozás, hobbi :
rendőr
karakter arca :
Tom Felton
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése


Let's catch that meta

Szeretem a munkámat. Tényleg, őszintén és szívből. Nincs is már nagyon más, ami foglalkoztatna. Illetve néhány hónappal ezelőttig biztosan nem volt, míg be nem költözött az életembe Bellslena. Pontosabban egy név és identitás nélküli lány, akinek én adtam nevet és személyiséget. Én tettem létezővé. Hogy miért? Mert egy metahuman, mint a húgom is volt és nem engedhettem, hogy baja essen, mikor hatalmamban állt segíteni neki. Szokatlan volt, hogy vár otthon valaki, hiszen a lakásomat is megosztottam vele. De már hónapok teltek el azóta, hogy rám csapta az ajtót, így megint csak a munka maradt számomra. Ami pedig még mindig ugyanolyan fontos számomra. Ugyanolyan elkötelezetten dolgozom, különösen, ha egy ügyön azt érzem, köze lehet a metahumanekhez. Persze a létezésük nem köztudott dolog, de mindig is jó szimatom volt az ilyesmihez. Egyszerűen felismerem a jeleket. Ezért is érzem olyan biztosan, hogy ezek a rablásos esetek összefüggenek, méghozzá azért, mert egy metahuman állhat mögöttük. Emiatt vagyok ezen a puccos rendezvényen. Ahol persze nem megy zökkenőmentesen bejutnom a fegyveremmel, de ezzel még meg is békélnék. A firkász, akit a nyakamba kapok rögtön az első pár méteren, már sokkal idegesítőbb velejárója a helyzetnek.
Természetemből adódóan egyébként sem szeretem, ha valaki túlzottan erőszakos, bizalmaskodó velem és túl kíváncsi olyan témák tekintetében, amikhez aztán végképp semmi köze. Én a magam részéről a médiát önmagát és a dolgozóit, legyen szó újságírókról, riporterekről, fényképészekről, egyfajta mételynek tartom. Engem a magam részéről nem is érdekelnek a média úgynevezett szenzációi, meglennék ezek nélkül a hiénák és publikációik nélkül, de a társadalom nagy része vevő rájuk és amíg kereslet van, nyilván kínálat is lesz. Nekem meg muszáj emiatt valahogy lekezelnem ezt a nőt is, aki természetesen szemlátomást a legkevésbé sem zavartatja magát amiatt, hogy látványosan lerázni próbálom. Nyilván szándékosan nem veszi a lapot. Ezek mind ilyenek.
- Ms. Lane, talán nincs tisztában vele, de én nem sajtóügyi-referens vagyok, az efféle kérdéseivel legyen szíves hozzá fordulni, ő illetékes a nyilvánosság tájékoztatásában, nem én. És mint említettem, én is épp olyan kívülálló vagyok az ügy tekintetében, mint akár Ön, nem tudok részleteket a nyomozás jelenlegi állásáról, de ha tudnék, valószínűleg akkor sem adhatnék ki semmit - próbálom higgadtan kezelni és nem annyira éreztetni vele hangszínemmel a rosszallásomat. Szörnyű, mennyire ugranak minden elejtett szóra, amit felnagyíthatnak és kicsavarhatnak. Ezért is utáltam mindig őket. Nem tud az ember elég óvatosan fogalmazni velük szemben. Ezért nem akarok a szükségesnél egy féllel sem több szót váltani vele. De persze nem hagyja magát lerázni, végig úgy jön mellettem, mintha legalábbis a kísérőm lenne. Eléggé megnehezíti a dolgomat, hisz pont azért vagyok itt, hogy figyeljek, hátha észreveszek valami gyanúsat. Ami elég nehéz egy nyakamban lihegő újságíróval, akárhogy próbálok lopva nézelődni mindenfelé a tömegben. Amit még lehetetlenebbé tesz, mikor szembe kerül velem, ahogy megállok egy kis időre. Ekkor ugyanis már nem tudok nem ránézni. Az a fokú illetlenség lenne figyelmen kívül hagyni, amit már sajnos nem engedhetek meg magamnak, még vele szemben sem, bármennyire szeretném.
- Úgy vélem, a helyi rendőrség, mint minden ehhez hasonló rendezvény esetében, most is minden előzetes óvintézkedést megtett, ami tőlük elvárható, hogy az esemény zavartalanul folyjon le - ennél diplomatikusabban, semmitmondóbban tényleg nem tudok fogalmazni. Csak tudnám, mikor fogja már fel végre, hogy belőlem aztán tényleg semmilyen hírértékű információt nem fog tudni kihúzni, bárhogy is próbálkozik, trükközik?
- Óhajt még esetleg valamit, Ms. Lane? - a hangom és a tekintetem is olyan metsző, amiből érezheti, már valóban lezárnám a vele való társalgást. Bár tartok tőle, ebből sem fog igazán érteni, hogy jobb lenne valami más társaság után néznie, mert én a legkevésbé sem vagyok kíváncsi rá. Pedig jobban tenné, ha végre leszállna rólam, mielőtt tényleg gorombább üzemmódba  kapcsolok. Az valószínűleg senkinek sem lenne kellemes. Legkevésbé neki. De kár, hogy ezek az újságírók sajnos általában nem érzik, hol a határ.

Lois &  Julian

szószám: 623 ❖ zene: Sassymegjegyzés: Bocsánat a késésért!  ❞
it's where my demons hide

avatar
❖ Media ❖
dc universe
kereslek :
° lucy lane, james olsen, lex luthor, and others
tartózkodási hely :
° metropolis
foglalkozás, hobbi :
° investigative reporter at the daily planet
karakter arca :
° amy adams
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése


•• julian & lois ••

Albert nyomozónak nem csak a szavai, de az egész testbeszéde arról árulkodik, hogy a legkevésbé sem akar a közelében tudni, és pláne nem a kérdéseimre válaszolgatni. Ezt a fajta idegenkedést azonban már réges-régen megtanultam kezelni. Ha nem így lenne, és visszakoznék, valahányszor valaki csúnyán néz rám, vagy a nemtetszéséről tesz tanúbizonyságot, sosem vált volna belőlem újságíró, főleg nem egy Pulitzer díjas riporter. Ennek a szakmának is, ahogy minden másiknak, megvannak az árnyoldalai, én azonban szerencsére elég makacs és kitartó vagyok, hogy mindez ne tartson vissza. Az emberek egyébként is csak addig nem szeretnek bennünket, újságírókat, amíg személy szerint ők kerülnek töltőtoll-végre. Aztán persze amint általunk informálva lesznek a világ dolgairól, olyasmikről, amelyekre nélkülünk nem derülne fény, már más a helyzet.
Így hát a szívósságom most sem hagy cserben, magabiztosan lépdelek a nyomozó oldalán, mintha csak együtt érkeztünk volna, vagy régi ismerősök lennénk, még akkor is, amikor láthatóan le akar rázni. Nem érem be annyival, hogy általános óvintézkedések miatt van nála fegyver, mert ezt nehezen hiszem el.
- Ezek szerint tehát máris dolgoznak az ügyön, és nem több különálló esetként kezelik a rablásokat. És szabad tudnom, ki vezeti a nyomozást? Az az illető is jelen van? - Kérdezek rá, ha már nyíltan kijelentette, hogy ez nem az ő feladata. És akkor vajon mégis miért érkezett fegyverrel? Még mindig kétlem, hogy csak megszokásból. - Tisztában vannak azzal, hogy hasonló dolgok történtek Metropolis szerte is? - Bombázom a férfit a kérdéseimmel, csak hogy biztos lehessek benne, hogy semmiképpen nem hagyhat figyelmen kívül. Ami azt illeti, nem az a célom, hogy mások is bennünket bámuljanak, vagy hogy túl nagy feltűnést keltsek, ezért erre figyelek is. Nem emelem fel a hangom, végig csevegő stílusban maradok, de elég rámenősen viselkedek ahhoz, hogy éreztessem, két mondattal nem tud lerázni. Persze mindezzel nem az a célom, hogy úgy tűnjön, nagyon bizalmas viszonyban vagyunk, és ezt nem is várnám. Csak nem szeretnék pánikot kelteni a nyomozgatásommal, mert tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy ez milyen veszélyekkel járhat. Másfelől viszont az embereknek, úgy hiszem, jogában áll tudni arról, ha veszélyben vannak.
- Úgy véli, a kollégái megtették a megfelelő óvintézkedéseket, hogy itt ma este ne történhessen semmi tragikus? - lépek ezúttal a nyomozó elé, amikor egy pillanatra megtorpan, és egyenesen a szemeibe nézek.

it's where my demons hide

avatar
❖ detective ❖
dc universe
tartózkodási hely :
Central City
foglalkozás, hobbi :
rendőr
karakter arca :
Tom Felton
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése


Let's catch that meta

A metahumanek veszélyes, kiirtandó ellenségek. Csak a baj van velük. Annak ellenére gondolom így, hogy a húgom is egy közülük. Vagy legalábbis volt. Mert végtére is fogalmam sincs, életben van-e még egyáltalán. Nem is tudom, melyik lenne a jobb variáció a számára. Az viszont biztos, hogy ha nem vált volna methumanné a részecskegyorsító felrobbanása miatt, ma is velünk lehetne, élhetné ugyanazt az életet, amit korábban. Veszélyes, problémás terület ez. Nem véletlen, hogy erre specializáltam magam, hisz nekem már csak ez maradt. Bármit megtennék, hogy jobban megértsem és kiirthassam ezt a problémát.
Ezért vagyok ma is itt, ezen a rendezvényen, hisz alapos okkal feltételezhetem, ez a bizonyos meta megint le fog csapni. Biztos, hogy nem fog kihagyni egy ilyen lehetőséget. És bár már eddigi pályafutásom során volt szerencsém megtanulni, hogy a fegyver sokukkal szemben hatástalan, mégsem szeretnék védtelenül jelen lenni. Hátha nem sebezhetetlen, csak egy "sima" alakváltó vagy ilyesmi. Akkor pedig igenis megéri ez a csinnadratta, amit csapnak miatta, mire végre beengednek. Van azonban egy másik, igen negatív hozadéka. Túlzottan felhívja rám a figyelmet. Olyanokét különösen, akikét nagyon nem kellene. Alighogy belépek az ajtón, átjutva az ellenőrzésen, már egy nő szegődik mellém, aki a nevemen szólít. Nem vagyok járatos a médiában, sosem érdekelt az ilyesmi, nem ismerős az arca, de ahogy szinte levegővétel nélkül hadarni kezd és olyasféle dolgokra kérdez rá, amihez nyilvánvalóan semmi köze, ha nem mondaná is sejteném, hogy egy firkászhoz vagy valamiféle riporterhez van "szerencsém". "Nem tudtam meghallgatni az iménti párbeszédet a bejáratnál". Hogy oda ne rohanjak! Talán mert nem is rá tartozik. De az ilyenek nyilván nem adnak effélékre.
- Nagy nyilvánossággal járó rendezvényeken általában magamnál tartom a fegyveremet szükség esetére - elég nagy önuralmamba kerül, hogy ne küldjem el egyből a fenébe a nőt és aránylag udvarias, de mindenképp semmitmondó választ adjak neki. Ami egyébként nem is teljesen hazugság. Csak nem terjed ki minden részletre. Ahogy azonban közelebb hajol és már-már bizalmaskodva beszél hozzám, az kis híján kihúzza a gyufát. Kinek gondolja ez a nő magát? Mintha valami évszázados barátság fűzne hozzá...
- Az ügy nem hozzám, hanem más kollégáimhoz tartozik. Talán őket kellene megkérdeznie erről. Én sem tudok többet róla, mint akár Ön, Ms. Lane - tényleg össze kell szorítanom a fogamat, hogy megőrizzek valamennyit az udvariasságomból, a metszően hideg, távolságtartó hangszínemből és a nem épp barátságos tekintetemből úgyis kiolvashatja, valójában mennyire örülök a társaságának és legszívesebben elküldeném a francba a kotnyeles kérdéseivel együtt. Sosem szerettem ezeket a firkászokat, akik csak beleütik az orrukat olyasmibe, amihez a legkevésbé sincs közük. Hátrébb is lépek tőle egy fél lépést, ezzel is jelezve, nem kívánok részt venni a bizalmaskodónak álcázott kis csevejében. Jó lenne hinni, hogy ezek után egyszerűen ott tudom hagyni és elvegyülni a tömegben, de ahogy megindulok beljebb, tartok tőle, hogy követni fog, hacsak nem talál hirtelen más, érdekesebb áldozatot magának. Ezek olyanok, mint a piócák. Levakarhatatlanok.

Lois &  Julian

szószám: 471 ❖ zene: Sassymegjegyzés: Bocsánat a késésért!  ❞
it's where my demons hide

avatar
❖ Media ❖
dc universe
kereslek :
° lucy lane, james olsen, lex luthor, and others
tartózkodási hely :
° metropolis
foglalkozás, hobbi :
° investigative reporter at the daily planet
karakter arca :
° amy adams
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése


•• julian & lois ••

Nem hittem azt, hogy könnyű lesz, az ilyen esetek sosem könnyűk, amikor nyomozgatni kell bűneseteknél, nem is veszélytelen, időbe telik. Ravasznak kell lenni, körmönfontnak, és sokszor jó helyen lenni a legjobb időben. Amihez meg ugye türelem is kell. Amikor pedig emberi életek is érintettek egy ügyben, mondhatni az utóbbi a legnehezebb. Szóval megvan az esély, hogy nem járok ma este szerencsével, és az sem biztos, hogy jó ünnepséget szemeltem ki, illetve hogy a nyomozásom tárgya valóban itt lesz-e. Ha már itt tartunk, ez is érdekes kérdést vet fel: mi a jobb, ha többé nem hallunk a rablógyilkos felől, és nem esik bántódása másnak, vagy ha felbukkan, és sikerül őt elkapni, a cikkem is megíródhat, de csak újabb áldozat árán. Reméljük, ha helyi rendfenntartók, és a város hősei időben közbe tudnak lépni, ha valódi veszély lenne. Amennyit eddig a Flashről hallottam, nem lehet gond számára a megfelelő időre ideérni, ha elég jól értesült.
Körbejárok a teremben, megfigyelek, keresem a lehetséges veszélyforrást, felmérem a védelmet, memorizálom a jelenlevőket, de már itt vagyok, igyekszem kicsit jól is érezni magamat. Hisz nem minden a munka. Bár ez olyan kijelentés, amit akármennyit mondogathatok magamnak, talán akkor sem fogom elhinni magamnak. Akadnak itt ismerősök is, fontos személyek, akikhez már volt szerencsém egyszer vagy többször a munkám során. Egy jótékonysági esttel egybekötött történelmi kiállítás természetes, hogy összehozza az embereket, főleg a tehetősebbeket. Köszöngetek, némelyekkel le is állok pár szót beszélgetni, úgy diktálja az illem, és az én szakmámban egyébként is alapkövetelmény ápolni a kapcsolatokat. Vannak, akik az ittlétem okáról kérdezgetnek, arról, hogy a gáláról tervezek-e írni valamit, de ezeket a faggatózásokat csak egy sejtelmes mosollyal hárítom. Nem akarok pánikot kelteni a feltételezéseimmel, amikre még csak bizonyítékom sincs, a megérzésemet leszámítva.
Aztán a bejárat körül szimatolgatok, a civil ruhás rendőrök között szlalomozva, amikor feltűnik a kisebb felhajtás az ajtóban. A kíváncsiságom persze azonnal közelebb csal, érdeklődve követem figyelemmel az eseményeket. Amint a fennakadást okozó férfit beengedik, mellé is sétálok.
- Julian Albert nyomozó, ugye? Elnézést, nem tudtam nem meghallani az iménti párbeszédet a bejáratnál. - A bocsánatkérő tekintetem hamar barátságossá, mégis enyhén hivatalosabbá válik, mielőtt folytatnám. - A nevem Lois Lane, a metropolisi Daily Planet riportere vagyok. Megkérdezhetem, hogy mindig fegyvert hord magánál szolgálaton kívül is, vagy oka van feltételezni, hogy szüksége lehet rá itt ma este? - Igen, kicsit rámenős is vagyok, de az én szakmámban muszáj annak lenni, és kihasználni az ilyen alkalmakat, lecsapni a lehetőségre, hogy kifaggassam a rendőr urat a fegyvertartásáról. Persze az ilyen kérdéseknek nem mindig örülnek a hatósági személyek, de ha elég kitartóak vagyunk, és a megfelelő kérdéseket tesszük fel, előbb-utóbb megkaphatjuk a remélt válaszokat is.
- Esetleg van ennek bármi köze a környéken mostanában történt különös rablógyilkosságokhoz? - kérdezek rá aztán nyíltan arra, ami igazán érdekel, de bizalmaskodva kissé közelebb hajolva, és a hangerőt illetően is elég óvatos vagyok, hogy csak ő hallhasson meg.

it's where my demons hide

avatar
❖ detective ❖
dc universe
tartózkodási hely :
Central City
foglalkozás, hobbi :
rendőr
karakter arca :
Tom Felton
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése


Let's catch that meta

Már kora este az autómban ülök és Central City belvárosa felé tartok, így van szerencsém meghallgatni az idegesítően ripacskodó rádiós műsorvezetők bejelentését is a ma a városban esedékes nagyszabású programról. Általában nem érdekelnek az efféle események, most azonban valami mégis felkelti az érdeklődésemet. És az nem annyira a sok hivatalos híresség vagy a fokozott biztonsági intézkedések. Sokkal inkább annak lehetősége, hogy felbukkanjon néhány igen érdekes rablótámadás általam feltételezett elkövetője. Bár nem vagyok ráállítva az ügyre, meggyőződésem, hogy a legfőbb rögeszmém, mondhatni mániám kapcsolódhat hozzá. Tuti, hogy egy metahuman áll mögöttük, aki képes lehet alakot váltani, vagy valami hasonló. Esetleg gondolatokkal irányítani másokat. Más logikus magyarázat nem létezhet ezekre az irreális, híres emberek által elkövetett támadásokra. A metahumanekkel egyébként is csak a baj van és amióta csak a hozzájuk kapcsolódó bűnesetekkel foglalkozom, ez csak megerősödött bennem.
Ha a részecskegyorsító nem robban fel, még a húgom is velem lehetne. Valószínűleg rá tekintettel fogadtam be a lakásomba Bellslenát is, adtam neki menedéket és próbáltam, próbálom megóvni, amire csak annyi volt részéről a hála, hogy rám csapta az ajtót és elköltözött tőlem. Nem beszélve arról a nőről, aki megjátszott egy támadást és kiderült, hogy ő volt az, aki kirabolta a kórház vérbankját majd elég súlyos sérüléseket okozva az én életemre is tört. Csoda hát, ha nehezen tudom elképzelni, hogy jóság is szorult ezekbe az emberszerűnek látszó, de kérdéses, mennyire emberi lényekbe? Épp ezért nem engedhetek kicsúszni a kezemből egy ilyen ügyet.
Az autómat valamivel távolabb teszem le a rendezvény helyszínétől és megindulok a jótékonysági gálának otthont adó épület bejárata felé, ahol láthatóan állig felfegyverzett, tagbaszakadt őrök nézik át a belépőket fémdetektoros kapuk mellett. Bár én csak civilként vagyok itt, úgy döntök, teszek egy próbát. Kockázatos, hogy a szolgálati fegyveremet magammal viszem, hiszen ha elkobozzák, jó sokáig kajtathatok majd utána, de egy ilyen helyen, ahol egyértelmű, hogy metahuman vagy akár metahumanek is lesznek, ha egy mód van rá, nem szeretnék fegyvertelenül lézengeni. Csak a biztonság kedvéért. Türelmesen kiállom a sort és mikor odakerülök, mielőtt átmennék a kapun, felmutatom a rendőrigazolványom és be is mutatkozom a biztonsági őrnek.
- Julian Albert vagyok, rendőrnyomozó a central city-i egységtől. Civilben vagyok itt, de szeretném magamnál tartani a szolgálati fegyveremet biztonsági okokból - Úgy gondolom, jobb az egyenes beszéd, nincs értelme taktikázni, azzal csak a bokámat ütném meg nagy eséllyel, egy fegyelmi eljárás vagy ilyesmi pedig a legkevésbé sem hiányzik. Először kétkedve néznek rám, az adatbázisban is rám keresnek a gépükön, tanakodnak, telefonálnak. Hosszú perceket vesz igénybe a művelet, hallom is a hátam mögött a sorban állók zúgolódását, de végül csak odaszólnak, hogy a felettesük megadta az engedélyt, bemehetek a fegyveremmel. Udvarias biccentéssel megköszönöm és el is indulok a rendezvényterem felé. Nyugodt, határozott léptekkel sétálok, látszólag célirányosan haladva, de tekintetemmel közben a tömeget pásztázom. Vajon itt van már az elkövető? Előkészítette már a terepet maga számára? Hol és kire fog lecsapni? Melyik hírességet használja fel ezúttal? Egyelőre nem látok, észlelek semmi gyanúsat, de éberen igyekszem figyelni mindenre. Fontos, hogy nyitva tartsam a szemem. Talán még fokozottabban, mint általában tenném.

Lois &  Julian

szószám: 500 ❖ zene: Sassymegjegyzés: Bocsánat a késésért!  ❞
it's where my demons hide

avatar
❖ Media ❖
dc universe
kereslek :
° lucy lane, james olsen, lex luthor, and others
tartózkodási hely :
° metropolis
foglalkozás, hobbi :
° investigative reporter at the daily planet
karakter arca :
° amy adams
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése



Julian & Lois
let's catch that meta

Az elmúlt néhány hétben történt néhány nagyon különös rablógyilkosság Metropolisban. Persze mind szomorú eset, soha nem is értettem igazán, hogy képes valaki ártani a másiknak, ráadásul elvenni valaki életét egy kevéske pénzért... hisz manapság már nem sokan hordanak maguknál nagyobb összeget készpénzben. Úgy vélem, csak igazán kétségbeesett emberek tehetnek ilyet... vagy olyanok, akiknek nincs ki a négy kerekük. Esetünkben is erről lehet szó, hisz az egymást követő bűntények arra utalnak, hogy az illető élvezi a helyzetet, talán úgy képzeli, hogy valamiféle példát statuál, vagy bizonyítani akar valamit. Nos, azt hiszem, még nem említettem, mi is olyan különös ezekben a történésekben: minden egyes rablás fényes nappal történt, vagy egy forgalmas helyen, biztosítva, hogy legyenek szemtanúk is, akik mind-mind tanúsíthatják, hogy a támadó egy-egy híresség. Jól értettétek, híresség, olyasvalakik, akiknek ráadásul alibijük is van, és elég vagyonuk ahhoz, hogy ne kövessenek el olyasféle ostobaságokat, mint ártatlanokat támadni meg fegyverrel a vagyonukért. A rendőrség tanácstalan, hisz habár vélhetően minden eset összefügg, a tanúk mindenhol mást bizonyítanak. Pedig szerintem elég egyértelmű a képlet: egy metával van dolgunk, valaki olyannal, aki képes alakot váltani, és tetszés szerint magára ölteni mások arcát. Ettől még persze nem oldódik meg minden magától, de miután meghallottam a hírt, hogy egy-két nap kihagyás után a bűncselekmények Central City-ben folytatódnak hasonló körülmények között, úgy vélem, van esélyem felgöngyölíteni az ügyet. És szándékomban is áll kideríteni, hogy mi folyik itt, nem csak a közjó érdekében, vagy egy nyerő cikk kedvéért, hanem Clark miatt is. Az az érzésem, hogy bántja őt ez a helyzet, vagy csak túl jól ismerem már, és tudom, hogy az ilyen ámokfutók sikerét, és azokat a haláleseteket mindig a szívére veszi, ezért is muszáj cselekednem.
Sajnos ezúttal sem sikerült kicsikarnom Perrytől a lehetőséget, hogy az első osztályon utazzam, bár szerencsére az út Central felé közel sem tartott annyi ideig, mintha például Washingtonba repültem volna. Nem érkeztem nagy csomaggal, bár nem tudom, mennyi ideig kell maradnom, de van egy kiindulási pontom. Egy jelentős rendezvénynek ad otthont ma este a város, ahol sok híresség megfordulhat. Ha valahol felbukkanhat ma a gyilkos, arctolvaj metánk, akkor az ez az esemény. Szerencsére a nevem és a sajtós jelvényem elégnek bizonyul ahhoz, hogy beengedjenek az épületbe, még ha nem is a vörös szőnyegen át, hanem a hátsó bejáraton vezet is az utam. Aztán igyekszem elvegyülni a tömegben, és nyitva tartani a szemem. Hamar kiszúrom, hogy a helyi rendőrségnek több embere is szintén megjelent itt ma este. Vagy nagyon komolyan veszik errefelé a jótékonysági gálák biztonsági óvintézkedéseit, vagy ők is arra gyanakodnak, amire én. Mindenesetre úgy döntök, közelebb somfordálok a helyi erőkhöz, hátha sikerül elcsípnem valamit a beszélgetéseikből. Jobb esetben el is beszélgethetnék valakivel, már amennyiben a gyanúm beigazolódik, és ugyanazért vannak itt, mint én.

it's where my demons hide

avatar
Admin
dc universe
kereslek :
⊱ everybody
tartózkodási hely :
⊱ everywhere
foglalkozás, hobbi :
⊱ this page
karakter arca :
⊱ faceless
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése


SZABAD JÁTÉKTÉR!
it's where my demons hide

avatar
❖ Captain Cold ❖
dc universe
kereslek :
•• lisa snart
tartózkodási hely :
•• central city
foglalkozás, hobbi :
•• master thief
karakter arca :
•• wentworth miller
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése



Flash & Captain Cold
LESSONS ABOUT HOW NOT TO BECOME A LEGEND

Amint kiböktem Barrynek, amit valójában akarok, ő pedig biztosított arról, hogy gondja lesz a húgomra, azt hiszem, a teher máris lekerült a vállamról, és az utolsó súly is a megfelelő tálcába került, hogy elbillenjen a mérleg. Ezzel tulajdonképpen eldőlt, hogy merre is indulok tovább. Ennek a mai rablásnak egyébként sem volt igazán értelme, ha elutazom. Ahová megyek, elvileg nincs szükségem se drágakövekre, se pénzre. Nem mintha nem várnám a lehetőséget, hogy rátegyem valami olyanra a kezem, amihez csak időutazással juthatok hozzá, de nem a vagyonom gyarapítása az elsődleges célom... ahogy ezzel a ma esti kis akcióval sem az volt. Sokkal inkább az izgalom, a tapasztalás, a kihívások... és nem nyilvánosan bevallottan az is, hogy kipróbáljam magam a jó fiúk oldalán, hogy egyenlítsek a számlámon.
Felnevetek Barry válaszán. Ha nem tudnám, hogy egy olyan szent életű alak, mint ő, sosem fordítaná a saját hasznára az efféle lehetőségetek, talán egy pillanatig még el is hinném, hogy eladja a gyémántokat, és vesz magának valamit az árán. Nem is értem... tényleg egyáltalán nem csábítja a lehetőség? Bár ha jobban belegondolok, a képességének hála a hősködéseivel valószínűleg megkapja mindazt, amiről a legtöbb ember csak álmodik. Valamit, ami célt ad, ami előre visz, izgalmat, lehetőséget a bizonyításra. Hisz időnként mind bizonyítani akarunk, önmagunknak, másoknak, az apánknak, vagy azoknak, akik valaha a fejünkhöz vágták, hogy nem visszük sokra. Ebben talán tényleg hasonlítunk a Flash-sel: egyikünket sem igazán a pénz érdekli, inkább maga a hajsza, amelyben eddig ellentétes oldalon álltunk. Ám egy nagyobb, veszélyesebb ellenség által, aki egy egész város elpusztítását okozza majd valamikor a jövőben, egyértelműen új elfoglaltságot találhatok.
- Hát persze... - ejtem végül a kis vászonzsákot Barry tenyerébe, arcomon apró mindent tudó, enyhén fintorba hajló mosollyal. - Hát akkor további jó futkosást, Flash! Ha mégsem költenéd el mindet, azokért egyszer talán még visszajövök – bökök aztán a kezében tartott kincsek felé, mielőtt faképnél hagyom, és elsétálok. Bevallom, részben valóban sikerélményem van már attól, hogy az egész zsákmánnyal ugyanilyen nyugodtan eltűnhettem volna, ha akarok, mielőtt ideér. Vajon az ő reakcióideje csökkent ennyit, vagy én fejlődtem? Mindig hasznos, ha kezded kiismerni az ellenfelet. Az persze megint más kérdés, hogy valószínűleg már ő is tudja, merre érdemes engem keresnie ilyen esetben, hogy számonkérjen.


The Phoenix

Köszönöm az élményt és a lehetőséget! *-*
Várom a következő kört... : D
it's where my demons hide

avatar
❖ The Flash ❖
dc universe
kereslek :
▣ hr + cisco + iris + joe ▣
beautiful nayeli
tartózkodási hely :
▣ central city ▣
foglalkozás, hobbi :
▣ forensic scientist ▣
karakter arca :
▣ grant gustin ▣
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése


Barry & Snart
this is your chance to become who you meant to be
Nem kell túlgondolni a helyzetet ahhoz, hogy rájöjjek már meghozta a maga döntését. Nem mondom, hogy jobb lesz, ha eltűnik a városból, mert vele szemben legalább már tudhattam, hogy mire számíthatok. Az alkunk pedig egyértelművé tette, hogy senkinek nem eshet bántódása. Cserébe pedig szabadon mászkálhat és nem szólok bele, hogy mit csinál. Jobb ez, mint kiteríteni a világ számára, hogy ki is van a maszk mögött. Nem magam miatt aggódom az egy percre sem fordult meg a fejemben. Minden áldott nap velem néznek szembe az ellenségeim, de a családomat és a barátaimat már belekavarni nem lenne olyan kellemes. Most pedig, hogy ő eltűnik majd a városból valami újoncok próbálkoznak majd szembeszállni velem, ami egyelőre még nem tudom, hogy jó vagy rossz. Az egyszer biztos, hogy fel sem érhetnek Snart-hoz, mert akkor már rég megpróbálkoztak volna egy-két munkát megcsinálni. De az amatőrök valahogy mindig bajba kevernek valakit. Ez pedig ahhoz vezet, hogy ártatlanok sérülnek meg. Lehet, hogy kevesebb lesz a bűnöző Central City területén, de ettől függetlenül a baj nőni fog. Jobb egy bűnöző, akit irányíthatunk, mint az összes többi, aki majd rohangálni fog az utcákon, hogy megjelölhesse a maga területét. Mert akármennyire is nem fogom hangosan elismerni Snart-nak megvan a maga hírneve a bűnözők, tolvajok körében.
-  Tudod manapság már egész gyorsan tanulok. - Könnyedén olvasok ki egy könyvet, akár egy perc alatt. Persze mindössze ez attól függ, hogy milyen hosszú könyvről van szó. Van, hogy pár másodperc alatt elolvasom és emlékszem minden egyes részletére. Szóval még meg is tehetném, hogy diplomát szerzek egy-két dologból, de úgy gondolom, hogy az gyanús lenne. Meg az igazság az, hogy már megtaláltam azt, amivel foglalkozni akarok így szerintem felesleges lenne erőltetni a dolgot. Na, meg persze pontosan tudom, hogy ezzel csak a véremet akarta szívni, ami már megszokhattam tőle. Annyi mindent rejt a felszín alá, hogy néha már meg-meg mutatkozik mi is lakozik mélyen legbelül. Vagy talán csak túlságosan kiismertem már. Ez is könnyedén lehetséges.
-  Hát.. Talán igazad van. Jobb is lesz, ha az egészet ideadod nekem. Majd adok a barátnőmnek valami szépet belőle. - Azt hiszem mind a ketten tudhatjuk, hogy soha nem folyamodnék ilyen eszközökhöz. Megannyi módja lenne a számomra, hogy meggazdagodjak, ha nagyon akarjak. Persze bizonyos értelemben az is lopás lenne, de egy casino-ban mindenki azt csinálja tulajdonképpen. Meg az a lényeg, hogy pénzt nyerjünk. Mondjuk nem éppen törvényesen csinálnám, de ez már más kérdés. Mondjuk sosem használtam önző célokra a képességemet és nem most fogom elkezdeni.  
it's where my demons hide

avatar
❖ Captain Cold ❖
dc universe
kereslek :
•• lisa snart
tartózkodási hely :
•• central city
foglalkozás, hobbi :
•• master thief
karakter arca :
•• wentworth miller
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése



Flash & Captain Cold
LESSONS ABOUT HOW NOT TO BECOME A LEGEND

Magamban kelletlenül elismerem, hogy Barrynek igaza van, rátapintott a lényegre. Nincs szükségem rá, hogy győzködjön, vagy tanácsot adjon, sem hogy lebeszéljen. Igazából teljesen magam sem tudom, miért akartam vele találkozni. Talán mert rajta kívül nem ismerek más hősöket, az ismerőseim, a „munkatársaim” egytől egyig bűnözők, és nem értenék meg, hogy miért foglalkozom még egyáltalán ezzel az ajánlattal. Micket talán meggyőzhetem, hogy tartson velem, de őt is csak a pénz csábítja, mindaz a lehetőség, amit feltártam előtte. Ő nem vágyik megváltásra. Sosem bánta meg a szülei porrá égetését... és talán semmi mást sem az életben. Tőle nem várhatok megerősítést, hogy az életemet kockáztatni egy ismeretlen, távoli jövőért nem teljesen őrültség, de Barry-től igen, ő megérti. És azt hiszem, éppen csak ennyire volt szükségem. Egy utolsó lökésre. Nem valami konkrét buzdító szövegre, inkább csak a hősiességének egy újabb, mindennapi megnyilvánulására. Mert hát a skarlát gyorshajtó egyszerűen nem hagyhatja, hogy valaki csak úgy kifossza a múzeumot, nem igaz? Persze hangos szóban nem fogok neki igazat adni. Azt az örömet sajnos nem adhatom meg.
- A vesémbe látsz – jelentem ki a tőlem telhető leggúnyosabban. Arcomról eltűnik a tűnődés, és visszatér az önelégült, féloldalas mosoly, majd a fejemet ingatva kissé közelebb hajolok hozzá. - Nem is tudtam, hogy pszichológiából is szereztél diplomát, Dr. Allen – teszem még hozzá, de akármennyire is élvezem ezt a gúnyos szurkálódást, muszáj félretennem egy kicsit, hisz lenne egy konkrét kérésem is Barryhez. Nem tudnék úgy nyugodtan elutazni, elhagyni az egész idősíkot, és elindulni egy olyan kalandba, amiből talán vissza sem térhetek, hogy nem bizonyosodom meg Lisa biztonságáról. Nem vagyok a dajkája, sem a testőre... csak éppen a bátyja, és valójában már kicsi kora óta, közelről, vagy távolról, de vigyázok rá. Nem egyszerű bármit is kérnem bárkitől, de Barry az egyetlen, akiben tudom, hogy megbízhatok, és megkönnyebbülés tudni, hogy rajta tartja a szemét a húgomon, amíg távol vagyok.
- Köszönöm – felelem ezúttal minden körítés nélkül, egyszerűen és őszintén. Aztán persze azonnal visszatér a féloldalas mosolyom, amint meghallom a következő szavait. Tényleg kezd kiismerni, azt mindenesetre már jól tudja, hogy az ilyen bizniszek során számomra a hajsza, az izgalom, az adrenalin, és maga a győzelem a legfontosabb. Benyúlok a zsebembe a köveket rejtő kis vászontasakért, majd felé nyújtom azt, de félúton megáll a kezem.
- Biztos vagy benne, hogy muszáj visszaszolgáltatnunk? Szívesen megfelezném veled az árukat, osztozkodhatnánk, hm... mit szólsz? Vehetnél rajta pár hasznos dolgot, mondjuk egy váltás pizsamát – mutatok hanyagul a vörös kezeslábasra, amit visel - vagy valami szépet a barátnődnek...? - Tudom, hogy el fogja utasítani, már zsigerből, de jól esik, sőt, szórakoztató akár csak egy pillanatra is kísértésbe hozni. Lehet akármekkora hős, igényei mindenkinek vannak, és valamennyiünknek eszébe jut néha a könnyebb utat választani.


it's where my demons hide

avatar
❖ The Flash ❖
dc universe
kereslek :
▣ hr + cisco + iris + joe ▣
beautiful nayeli
tartózkodási hely :
▣ central city ▣
foglalkozás, hobbi :
▣ forensic scientist ▣
karakter arca :
▣ grant gustin ▣
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése


Barry & Snart
this is your chance to become who you meant to be
Őszintén hiszek abban, hogy mindenkiben ott van egy kis minimális jó. Sokan megpróbálják ezt teljesen figyelmen kívül hagyni csak úgy, mint az emberek többsége próbálja elrejteni a magában lévő sötétséget. Én magam sem tagadom, hogy sokszor a saját démonaimmal kell megküzdenem, hogy előrébb juthassak, de talán azért sem teszek ebből közhírt, mert senkit nem érdekelne. Vagyis inkább csak megdönteném mások hitét, amit belém vetettek, hogy megvédem ezt a várost. Azzal pedig sem az emberek nem lennének előrébb, sem pedig jómagam. Egyedül kell végigmennem néhány úton és senki nem foghatja a kezemet közben, hogy meg tudod csinálni. Önmagamból kell erőt merítenem ahhoz, hogy a legrögösebb utakon is átküzdjem magam és mindeközben sosem szabad szem elől tévesztenünk az utat, amit önmagunknak szánunk. A saját tekintetünkből merített helyes utat.
- Nem hiszem, hogy azért "hívtál" ide, mert nem tudnád meghozni a döntésedet. Sőt, szerintem fejben már meg is hoztad a döntést. Ha arra vágytál volna, hogy valaki lebeszéljen róla, akkor nem jössz ide és legfőképpen nem vársz rám, hogy úgymond cseverésszünk. - Ha annyira a nemleges válasz irányába hajlott volna, akkor inkább Mick-hez fordult volna azt hiszem. Ő az egyszer biztos, hogy nem az a hős típus. Határozottan megnézném azt, hogy milyen is lesz, mikor rábeszéli majd Snart erre a küldetésre. Mert nekem nagyon úgy tűnik, hogy már meghozta a döntését csak egyszerűen nem szívesen ismeri el, hogy miképpen döntött.
- Nem kell aggódnod miatta. - Tudom jól, hogy Snart nem a legérzelmesebb ember a világon, sőt talán éppen csak egy apró szikra szorult belé, de az a szikra teljes odaadással a húga felé irányul. Ha valakit tényleg képes őszintén szeretni az csak ő lehet. Habár megvan a maguk módja arra, hogyan mutassák ki egymás iránt érzett szeretetüket - amelynek szemtanúja is voltam - még én is, mint kívülálló meg tudom mondani, hogy ami köztük van az igazi testvéri kapocs. Néha elgondolkozom, hogy milyen is lenne, ha lett volna testvérem.. De azt hiszem Cisco és Caitlin képében valamilyen szinten pontosan erre tettem szert.
- Most pedig visszaadod, amit elloptál, vagy el kell vennem tőled? - Mindez egyszerű figyelemfelkeltés volt, nem pedig tényleges akció, mert akkor már régen elhúzta volna a csíkot. - Az időutazás során kétlem, hogy szükséged lenne rájuk. Plusz megvolt a dicsőség, hiszen sikeresen kiraboltad és az a másfél perc, míg ideértem bőven elég idő lett volna arra, hogy eltűnj innen. - A legtöbb esetben számára nem hiszem, hogy maga az ellopott tárgy értéke számít. Nem.. Sokkal inkább a hajtás, ami vele együtt jár.
it's where my demons hide

avatar
❖ Captain Cold ❖
dc universe
kereslek :
•• lisa snart
tartózkodási hely :
•• central city
foglalkozás, hobbi :
•• master thief
karakter arca :
•• wentworth miller
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése



Flash & Captain Cold
LESSONS ABOUT HOW NOT TO BECOME A LEGEND

Nos, úgy tűnik, hogy ha a meggyőzésemről van szó, Barry egyenesen fáradhatatlan. Nem mondom, hogy teljesen hidegen hagynának a szavai, de elsősorban szórakoztat, hogy mennyi energiát fektet ebbe. Mintha első számú feladatának tűzte volna ki, hogy engem megmentsen, és hőst faragjon belőlem. Hát nem aranyos? Pedig nem is olyan régen még zsiványnak nevezett, és arról alkudozott velem, hogy az embereimmel csak gyilkolászások nélkül rabolhatunk Central City szerte. Most meg képes lenne azt is elorozni tőlem, amit az imént zsebre vágtam. Mikor lett ez a kölyök ilyen ünneprontó? És egyáltalán... ki gondolta volna, hogy egyszer kikötünk ennél a beszélgetésnél?
- Van egy-két értelmes gondolat abban, amit mondasz – bólintok részben igazat adva neki rövid hallgatás után. - De azért ne olyan sebesen, Barry... Hűtsd le magad! - kúszik ismét az arcomra a védjegyemmé vált féloldalas, önelégült vigyor, és a szavaim nyomatékosításaképpen hallhatja, amint a felé irányított jégpisztoly ismét újratölt. Persze eszem ágában sincs megint rálőni, de bevallom, ettől a néma fenyegetéstől jobban érzem magam.
- Egyelőre még nem kell pezsgőt venned a távozásom örömére. - Ingatom a fejemet. Nem bízom ebben a Rip fazonban. Az egész jövőből jöttem, időmester vagyok, ti meg legendák lesztek szövegében sántít valami. Bár el kell ismerni, hatásos kis bemutatóval készült nekünk odafenn a tetőn. És határozottan csábít is a dolog, de nem könnyű egy ilyen öngyilkos küldetésre ilyen rövid gondolkodási idő mellett határozottan rábólintani. Főleg mivel nem csak az aggaszt, amit útközben majd veszíthetek, hanem az is, amit itt kell hagynom, a jelen Central City-jében. Az itteni életem, a félkész, jövőbeli terveim... és elsősorban a húgom. Pár pillanatig a kis ujjamat díszítő gyűrű forgatásával vagyok elfoglalva, amíg magamban rendezem az érzéseimet és gondolataimat, aztán ismét farkasszemet nézek a skarlát gyorshajtóval.
- Ha úgy döntenék, hogy vállalom a küldetést... - Ami már csak azért sem lesz ilyen egyszerű, mert először Micket is rá kell majd beszélnem a dologra, és mint tudjuk, őt még annyira sem foglalkoztatja a hőssé válás, mint engem. - Ha elrepülök a szupercsapattal... meg kellene tenned nekem valamit... Lisa... A húgom. Mostanra nincs senki mása rajtam kívül. Megtennéd, hogy vigyázol rá? Csak... néha szemmel tarthatnád... - Nem vagyok jó az ilyen érzelmi megnyilvánulások terén. Soha nem megyek bele az ehhez hasonló érzelgős témákba. De azt hiszem, a Flash és társai már pontosan tudják, hogy milyen fontos nekem a húgom, és hogy bármeddig elmennék érte. Barry nem is habozott ezt az orrom alá dörgölni, amikor apám megölése után meglátogatott a börtönben. Viszont rajta kívül nincs senki más, akiben jobban megbíznék, ha Lisáról van szó. Ha ő megígéri ezt nekem, tudni fogom, hogy tartani fogja a szavát. Mert Barry már csak ilyen becsületes.


Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains




Captain Cold & Flash



Snart, Captain Cold, nevezzük akárhogy. Ő az a fajta bűnöző aki csak rossz útra terelődött az élete során. Jelen esetben az apja miatt. Lehet hogy ideáig rabolt, és bűncselekményeket követett el... De úgy tűnik kapott egy esélyt egyenesen a jövőből. Szóval akár az eszét és a jégpuskáját a világ megmentésére fordíthatja. Snart már egy ideje nem az a Snart akit megismertem, és ez jó. Noha még mindig szeret ércelődni, de hát nem is Snart lenne ha nem fagyasztott volna ide. Ahogy Snart-hoz beszéltem, ő figyelmesen meghallgatott, és ez az ami számít. Meghallgat, és számításokat végez. Átfontolja! Ezért különbözik Snart a közönséges bűnözőktől. Na és ha jól végzem a dolgom, és eljuttatom Rip-hez, akkor meg végképp eltörölhetjük a bűnöző szócskát. De az nem lesz egyszerű. - Én komolyan beszélek Snart! Itt ez a lehetőség, ezt fontold át... Nem a hősök miatt, hanem a jövőd miatt! A világ jövője miatt. Most lehetsz valaki! Na és nem az aki a rendőrség körözött személyei között van. - Tűztem figyelmesen Snart-hoz. Még meg kell békélnie az egész dologgal, hogy olyan utazásban vehet részt ami megváltoztatja a világnézetét. Ki is bővítheti az egészet. A csapattársai meg még újoncok, jól összeillik majd a csapat. Remélem be is válik. - Hogy mi a jó a hőslétben? Kezd el és megtudod! Most itt a lehetőség. Nem vonz? Dehogynem... Snart, te pont olyan vagy aki az élet minden egyes cseppjét élvezi. Ne hagyd ki ezt a lehetőséget. Tudod jól hogy ha elhalasztod akkor majd felemészt a tudat. Vedd úgy hogy ez az út, ez az új élet... Ez az új kincs amit ellopsz. Leonard Snart! Hát lopd el magadnak az új életed.. Válj azzá akivé kell hogy válj! - Mondtam felpezsdítően. Na jó Barry... Most már túl sokat lógsz Oliver-rel. Remélem az én számból is olyan motiválóan hangzik mint Oliveréből is szokott, mert ha nem, akkor feleslegesen jártatom a számat, és a végén Snart befagyasztja. Noha keveset tudok még erről a Rip-es dologról, de hiszem hogy Snart tényleg közéjük való. Vandal Savage-el már találkoztam, ha ő is fog vele, akkor majd megérti az egész hős lét lényegét. Savage az a gonosz, aki ellen érdemes felvenni a kesztyüt. Snart esetében elővenni a jégpuskáját és szépen intézze csak el a többiekkel azt aki tényleg megérdemli.



it's where my demons hide

avatar
❖ Captain Cold ❖
dc universe
kereslek :
•• lisa snart
tartózkodási hely :
•• central city
foglalkozás, hobbi :
•• master thief
karakter arca :
•• wentworth miller
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése



Flash & Captain Cold
LESSONS ABOUT HOW NOT TO BECOME A LEGEND

Már nem először gondolkodom el rajta, hogy vajon mivel érdemeltem ki Barrynél ezt a nagy bizalmat. Miért hiszi ilyen makacsul, hogy tényleg több van bennem, mint amit kifelé mutatok? Még ha így is van... nem ismerhet igazán. Látott a legrosszabb formámban, másoknak ártani, ölni, rabolni... hátba támadtam nem egyszer. Szó szerint, és képletesen is. Tolvaj vagyok, csaló, egy bűnöző. Persze erről már a lényeges bizonyítékok mind elvesztek, hála neki, és egy alkunak, aminek a rám eső részét szintén nem tartottam be. És nézzenek most ránk: most is itt állunk egymással szemben, a hős térdtől lefelé a földhöz fagyasztva, és mégis arról magyaráz nekem, hogy nem születünk bűnözőnek. Hihetetlen, mennyire megingathatatlan a belém vetett hitében. Nagyon különös. És tudják mi az, ami még ennél is különösebb? Hogy ez valamiképpen mégis hatással van rám. Barry talán csak ilyen érdekesen lett összerakva egy naiv embernek, aki folyton bízni akar másokban. Én azonban... egyszerűen csak nem vagyok hozzászokva, hogy valaki tényleg látni akarja, és képes is meglátni a jobbik oldalamat. A „csodás eszemet” kifejezésre röviden felnevetek. Na igen. Okos embernek tartanak, annak ellenére, hogy apámnak hála még a gimnáziumot sem volt esélyem befejezni. Megvan a magamhoz való eszem, de ugyebár, sokak szerint nem jóra használom. De mégis mi lenne a „jó”, amire használnom kéne? Mennyivel okosabb dolog úgy élni, mint Barry, aki naponta többször is kockára teszi az életét másokért? Mi értelme van annak? Mi a jó a hős életben, főleg ha jelmezben, a valódi kilétedet titkolva tevékenykedsz, és a nap végén még egy vállveregetést sem kaphatsz azoktól, akikért vásárra vitted a bőrödet?
- Nem a pénzért... az izgalomért – javítom ki, ezzel is emlékeztetve őt egy régebbi beszélgetésünkre. Na persze élni is kell valamiből, és hát ezeket a szép gyémántokat miért érdemelné meg jobban az állítólag jogos tulajdonosuk, legyen az akár egy múzeum, akár más? De a hajsza az, amit igazán szeretek, a kaland, a veszély lehetősége, és maga a tervezés, a mérnöki precizitás, amivel kidolgozhatok egy-egy bűntényt. Ez éltet. Hogy közben a zsebeimet is megtömhetem, az csak a ráadás.
De miközben látszatra makacsul kitartok amellett, hogy én itt csakis a rosszfiú lehetek, végül mégis felvezetem a témát a Flashnek. Hiszen ezért csaltam ide, nem igaz? Kíváncsi vagyok, mi a véleménye, és hogy egyáltalán mit is tud erről az egészről.
- A Zöld Íjász, mi? Ő is a haverod? Flash, az íjász, Firestorm, a kanári lányok... van nektek esetleg valami ilyen szuperhős klubotok is, ahol néha összegyűltök egy-egy tea mellett, és átbeszélitek a heti kalandokat? - kérdezem gúnyosan. Azt hiszem, hogy tényleg megtisztelve kellene éreznem magam, hogy én is meghívást kaptam a fedélzetre, esetünkben szó szerint, a szupercsapat köreibe. Én, Captain Cold, a fagyasztó fegyveremmel és a bűnözői múltammal. Csak nekem van olyan érzésem, hogy Dumbledore félrecímezte ezt a levelet?
Pillantásom Barry éppen kiolvadó lábaira esik, és végigfut az agyamon a merész gondolat, hogy talán kaphatna egy újabb adag hideget, mielőtt zizegni kezdene körülöttem, de aztán inkább ráhagyom a dolgot, és állok elébe, akárhogyan is akar visszavágni. Sunyi mosoly terül szét a képemen, amikor a következő pillanatban már elém is suhan, de meg sem rezzenek, viszont a fegyverem csövét továbbra is felé irányítom, nem árt az óvatosság. El kell ismernem, van abban ráció, amit mond. Az egyetértésemről azonban csak egy apró biccentés, és a tűnődővé váló tekintetem árulkodik. De igaza van, Rip ajánlatával új fajta kihívásokkal szemben tehetném próbára magamat, ami valljuk be, nagyon csábít. Hosszú éveken át tartó rablások után már ez a „foglalkozás” is kissé monoton néha. Azt hiszem, ezért is kattantam rá tavaly ennyire a Flash témára. Mert a jelenléte, a veszély, amivel fenyegetett, megnövelte a tétet, és izgalmasabbá tette a játszmát. Most pedig felajánlják nekem az időutazás lehetőségét, és egy hajszát egy halhatatlan után. Még egy ilyen esélyem egy ekkora kihívásra nem lesz. Nem tagadhatom le, hogy csábít a dolog, de azt hiszem, leginkább az tart vissza, hogy a nagy próbatétellel együtt jár a hatalmas bukás lehetősége is. És most ezt nem arra értem, hogy félnék a haláltól. Azzal már többször is szembenéztem eddigi életem során, megszoktam az állandó kockázatot. Inkább attól tartok, hogy miközben hőst játszok egy ilyen játékban, időközben majd tényleg elhiszem magamról, hogy az lehetek, hogy változást hozhatok a saját életembe és a világba, de végül majd elbukok, és újra ráébredek, hogy csak egy bűnöző vagyok, aki nem képes többre, mint bankot és ékszert rabolni.
- Magyarázd meg nekem, Barry, mi a jó abban, amit csinálsz? A hőslétben? - teszem fel neki a kérdést ahelyett, hogy reagálnék az eddigi szavaira. De én már csak ilyen vagyok. Ha kérdeznek, röviden felelek, a hosszabb monológokat inkább mellőzöm, és mindent csak idebenn, magamban dolgozok fel, anélkül, hogy túl sokat megosztanék másokkal a gondolataimból. Sokszor csak a tekintetemben végbemenő változások árulkodnak arról, hogy mások szavai igenis eljutnak hozzám.


Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains




Captain Cold & Flash



Snart csalijának bedőltem, de vígasztal a tudat hogy nem vagyok veszélyeztetve. Volt idő mikor megölhetett volna, én is elkaphattam volna őt, de nem tette, ahogy én sem. Snart-ban több van mint amit mutat a világnak. Ezt ő tudja a legjobban. Muszáj neki lenni a gonosznak, mert akkor elveszítené a hitelességét, na meg a komolyságát. Most is maximum poénból fagyasztott le, és nem azért hogy ártson a lábaimnak. Számára ez élvezet, ahogy számomra is az lenne ha felvinném az egyik épület tetejére és ledobnám. Persze elkapnám, de már nem tartunk ott hogy így ki akarnék vele szúrni. - Nem a tanulási képességeimmel vannak bajok Snart, hanem túlságosan is bízom abban hogy te nem a rossz oldalt képviseled. Senki nem születik bűnözőnek, ahogy te sem. Még tudsz rajta változtatni! - Mondtam neki bíztatóan, és közben próbáltam a lábaimat kiszedni onnan. A fenébe! Még mindig nem megy... Pedig amíg ilyen állapotban vagyok előtte, nagyon nem fog engem komolyan venni, bármit is tűzök hozzá. - Azért hinné bárki is azt, főleg én, mert tudom hogy azt csodás eszedet tudnád jóra is használni, és nem arra hogy némi köveket lopj pénzért... - Jegyeztem meg gúnyosan. Rendben hogy az apja a hibás, ezt aláírom. De az a múlt, és tudom hogy megváltozott. De amíg ő ezt nem látja be, addig sajnos tovább kell törnöm a jeget Snart-nál, és a lábamnál is. De ez már kész vicc. Nem tudom hogy csinálja, de már én is a jégre asszociálok ha róla van szó. Ahogy válaszoltam neki a szurkálódásaira, szó szerint élvezte a műsort. Nem vette magára. Sőt!Élvezte az egészet. Csoda hogy nem nyőgte be hogy menjek el humoristának. Szerintem már ezért is megérte neki eljönni. De ez az ami a legjobban idegesít, hogy minden helyzetből ő jön ki győztesen... - Látom tetszik a műsor, örülök. - Szóltam hozzá némi szarkazmussal. Nem tudtam hogy csak beszélgetni jött-e ide, és csinálta ezt a hatásos belépőt, vagy valamit akar, ezért megkérdeztem hogy nem-e a húgával van valami. Az arcáról lefagyott a mosoly. Így azt hittem tényleg vele van valami, de mégsem. Szóba hozta Rip Hunter-t. Ez furcsa. Oliver említette nekem Rip-et de azt nem gondoltam hogy pont Snart-ra lenne szüksége ennek a jövőbeli tagnak. Én is alig tudok vele szót érteni, nem hogy majd egy idegen csapatába be fog csatlakozni. Kendra és Carter-t még megértem és Firestorm-ot is, de hogy Snart-ot is bevegyék? Ez képtelenség. Vagyis... Ha úgy vesszük akkor ez lehet az ami jobbá teheti Snart-ot és jóra tudja használni az eszét és a jégpuskáját. Ez az! Na most kell nekem Oliver-esen beszélnem! Még mázli hogy gyakoroltam otthon. - Igen, a Zöld Íjász említette a csapatot. Nem hiába választott ki téged is Rip... Egy csapat hős van ott, és ő azért a jövőből jött, lehet hogy tényleg legendákká váltok. - Közöltem vele. Tudom, rosszul közelítem meg felé a dolgot, de gyorsan össze kell szednem a gondolataimat ami úgy nem megy hogy ide vagyok fagyasztva. A jobb lábamat gyorsan elkezdem rángatni ezáltal remegéseket okozok a jégben és sikerül megrepesztenem majd elkezdem mind a két lábammal csinálni és tessék! - Na végre! Kint vagyok! - Kiáltottam fel. - Snart! - Futottam oda hozzá villámgyorsan. - Ahhoz hogy legendává vállj meg kell értened hogy most te egy olyan lehetőséget kapsz az élettől ami nem holmi rablások a cél, hanem a világ megmentése. Én nem kaptam ilyen lehetőséget, de te igen... Ez nem véletlen. Az a jégpuska. - Mutatok le a fegyverre. - Az a rossz ellen is jó, amit te képviselsz. Mit gondolsz, tudnád használni rendes ellenfelek ellen? Vagy megelégszel a múzeumi biztonsági őrökkel? Egész életedben a kihívásokat kerested, és tudom hogy a rablás az ilyen, de képzeld el milyen lehet a világot megmenteni akár többször is. Az mekkora kihívás? - Tettem a kezem a vállára és néztem a szemébe. Nem véletlen lett kiválasztva Snart. A képességeit ha képes a rosszra, akkor jóra is tudja használni. Legalábbis én ebben bízok.



Sponsored content
it's where my demons hide

dc universe
heroes vs villains


1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Similar topics
-
» Central City Utcái
» Central Park, Manhattan
» Primeval: New City
» Filmek
» The city that never sleeps

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
We can be heroes :: Városaink :: Central City :: Belváros-
Ugrás: