villains have a vision for the world.

heroes don't, their only goal is to stop the villains from reaching theirs
üdv itt
kedves vándor lélek
Ebben a pillanatban egy olyan szerepjátékos felületre léptél, mely kimondottan a DC univerzummal és annak karaktereivel foglalkozik.  Az elmúlt évek folyamán nem csak, hogy a képregények szerelmeseivel ismertették és szerettették meg az újabbnál újabb szuperhősöket, avagy azok gonosztevőit, hanem egyenest elhozták mindannyiunkhoz az otthonunkba azzal, hogy a képernyőre vetítették az adaptációikat. oldalunk alapjául veszi a flash, arrow, supergirl és a legends of tomorrow sorozatokat, amelyek mondhatni egymásból virágoztak ki, hiszen a kezdetekkor még számunkra is csak az első kettő jelentette az alapforrást. emellett a filmes világot is igyekszünk a sorozattal összeolvasztani még akkor is, ha jelen álláspont szerint két különböző univerzumban helyezkednek el. akkor se félj, ha a képregény vonalát követnéd szívesebben, hiszen mindenre megadatik a lehetőség, ha egyszer csatlakozol a családias kis csapatunkhoz. multiuniverzumunk rengeteg dolog megvalósítására kínál számodra lehetőséget, akár más sorozatokból merített ötletmorzsa is megvalósítható ezáltal. ám, ha átlagos emberi életbe bújnál ki nagy rajongással és odaadással követi a városok szuperhőseit vagy akár gonoszait, akkor bizony itt a helyed! csatlakozz hozzánk egy képregénybeli szereplővel, valakinek a hőn áhítatot keresettjével, vagy esetleg egy teljesen saját karakterrel. egy biztos, mi várunk rád!
OLDAL ALAPÍTÁSA:
2015. MÁRCIUS 01.
jelentkezz be
a karatkered már hiányol
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
❖ Elfelejtettem a jelszavam!
üzenj bátran
ígérjük nem falunk fel
erre járunk
ki van itt?
Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég

Caitlin Snow, Lois Lane

A legtöbb felhasználó (72 fő) Vas. Ápr. 30, 2017 9:05 pm-kor volt itt.
új üzenetek
irományaink gyűjteménye
Bár
Lois Lane
pötyögte
Yesterday at 8:19 pm
avatar foglaló
Bruce Wayne
pötyögte
Yesterday at 10:51 am
Munkaügyi Központ
Bruce Wayne
pötyögte
Yesterday at 10:51 am
Elkészültem a karakterlapommal!
Bruce Wayne
pötyögte
Vas. Okt. 22, 2017 4:42 pm
Megfigyelõ
Felicity Smoak
pötyögte
Pént. Okt. 20, 2017 6:46 pm
Central City - Leonard Snart & Mick Rory
Mick Rory
pötyögte
Pént. Okt. 20, 2017 1:51 pm
Tetõ
Nayeli Marlowe
pötyögte
Csüt. Okt. 19, 2017 9:45 pm
Dommiel
Dommiel
pötyögte
Csüt. Okt. 19, 2017 8:19 pm
az oscaraink
legjobbaklegjobbjai
• A nyár noi canon karaktere •
black siren
laurel lance

• A nyár férfi canon karaktere •
leonard snart
captain cold

• A nyár noi saját karakterei •
heily hellfire
little kryptonian

• A nyár férfi saját karaktere •
sean weston
the experimenter

• A nyár elotörténete •
claire adams
big sister

• A nyár keresett karaktere •
astrid faye rhodes
broken one

• A nyár párja •
sean weston
gwen summers

Share|
Sara & Snart •• let's go to 1987
eme téma címe
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
it's where my demons hide

avatar
heroes ❖ villains
dc universe
kereslek :
ʊ problems? i like fixing them
tartózkodási hely :
ʊ in the shadows
foglalkozás, hobbi :
ʊ help this page
karakter arca :
ʊ faceless monster
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése


snart & sara

Ha előbb tisztában lettem volna azzal, hogy alkohollal a szervezetében Snart-ra ilyen szófosás jön rá, akkor talán már sokkal előbb iszogattam volna vele ilyen lelkesen. Mert azt hiszem most annyi információt a nyakamba borított önmagáról, amit egy életben nem kaptam volna meg tőle, ha örökre józan marad. De nem minden esetben tehet róla a részegség. Talán pont azért mondta el ilyen állapotban, mert úgy érezte, hogy bennem megbízhat. Hát végül is megmentettem az életét.. Még szép, hogy megbízhat bennem. Aztán meg nem is készülök arra, hogy életrajzi könyvet írjak róla, hogy szánt szándékkal evezzek bele ezen információk tengerébe. Nem-nem. Ő fogta magát és úgy gondolta, hogy jól beleránt az egész kellős közepébe. Még szerencse, hogy nem az a nő vagyok, akit a tengeren való hánykolódás megviselne.
Amikor ő volt a börtönben azt sem szabad elfelejteni, hogy te meg a húgoddal lehettél. – Lehet, hogy nem tudok sok mindent róluk, de ha csak fele annyira is közel állnak egymáshoz, mint mi Laurel-el, akkor nem panaszkodhatnak. Nekünk is megvan a magunk hullámvölgyei, de ettől függetlenül a szeretet, a kapcsolat kettőnk között soha nem ment tönkre véglegesen. De egyik testvéri kapcsolat sem tökéletes. De mindegyik a maga hullámvonalán működik és külső szemlélők néha nem is érthetik, hogy néhány szó jelentése kettejük között mennyire mást jelent.
Számíthattam volna arra, hogy ennek ez lesz a vége, hiszen valahogy sosem tudunk semmit sem úgy otthagyni, hogy ne végeztünk volna minimális pusztítást. Egy kocsmaverekedés pedig bármennyire is szórakoztató, már előre hallom Rip szavait, amelyekkel meg kíván szidni minket, amiért engedetlen és rossz gyerekek leszünk. Jobb, hogyha mi nem keveredünk bele túlzottan ebbe az egészbe, hiszen lehet, hogy itt még a végén meghal valaki, akinek nem is kellett volna. Lehet, hogy nem a mi kezünk által, de nem biztos, hogy ez a verekedés szerepelt az idővonalon, mielőtt idejöttünk volna.
Nem is érthetnék veled jobban együtt. – Láthatóan a többiek már felszívódtak ezért nem is esik nehezemre követni Snart-ot bárhova vezessen is. Ki gondolta volna, hogy egy verekedés ilyen egyszerű módon észhez tudja őt téríteni.


it's where my demons hide

avatar
❖ Captain Cold ❖
dc universe
kereslek :
•• lisa snart
tartózkodási hely :
•• central city
foglalkozás, hobbi :
•• master thief
karakter arca :
•• wentworth miller
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése



White Canary & Captain Cold
SAVE THE FUTURE, SAVE OURSELVES

Lassú, lusta vigyor kúszik az arcomra, majd ugyanilyen tempóban bólintok is. Nem kockáztathatom meg, hogy előre bukjon a fejem, és úgy is maradjak, úgyhogy vigyáznom kell, mégis szükségét érzem, hogy ilyen módon adjam jelét annak, hogy Sara mennyire fején találta a szöget.
- Ebbe beletrafáltál – jelzem végül szóban is az igazát. - Az akkori, javítóban töltött idővel igazából csak nyertem. Bár mindig jobban szerettem azokat az időket, amikor a fater ült a hűvösön, és nem én. Na meg... - húzom össze a szemeimet, így próbálva ismét az előttem ülő szőkeségre koncentrálni. - Valljuk be, egy piromániás őrült partnerének lenni időnként egyenesen átok... de azért nem panaszkodom – nevetem el végül magam. Ez a nosztalgiázás mind szép és jó, csak annyi a baj vele, hogy kicsit most bosszant a helyzet, ami kialakult köztem és Mick között, plusz megszomjazom tőle, úgyhogy meg is indulok a pult felé. Úgy vagyok vele, hogy amíg odaérek, még van időm eldönteni, hogy egy újabb kör töményet kérjek, vagy inkább csak egy nagy pohár vizet. Bár az hogy nézne már ki? De tényleg szomjas vagyok, csak hát egy kötekedő baromarcnak hála végül mégsem jutok el a célig, mert mire észbe kapnék, mert már be is akaszt nekem egy bal horgot. Ettől a fejem egy kissé ki is tisztul, csak a látásom nem, így történhet meg, hogy a gyomromat ért ütést sem vagyok képes kivédeni. Kezdem egy kicsit szerencsétlennek érezni magamat, ahogy feltörlik velem a mocskos padlót, és a bérgyilkosnőnk kell, hogy megmentsen, de ez még nem fogja a kedvemet szegni, vagy megakadályozni engem abban, hogy feltápászkodva rávessem magam a kötekedős alak – aki időközben már Sarát kezdi szórakoztatni – haverjára. Mi sem üdítőbb, vagy józanít ki jobban, mint egy kellemes kis kocsmabunyóval járó extra adag adrenalinlöket. Mire a semmirekellőt végigtaszítom a termen, és felborítok vele egy egész asztaltársaságot, már teljesen rendben meg is tudok állni a saját lábamon. Ez a kis szédelgés nem számít. Aztán már azon kapom magam, hogy ütök, akit érek, mert ahogy ez ilyenkor lenni szokott, a kocsma fele ki akarja venni a részét a verekedésből. Amikor viszont meghallom a közeledő rendőrautók szirénázó zaját, sietve felkapok a pult mögül egy fél üveg whiskeyt, megragadom Sara karját, és kivonszolom őt a hátsó ajtón.
- Ideje áthelyezni ezt a bulit máshová – mondom neki immár sokkal józanabbul, mint ahogy korábban odabenn beszéltem, és már azt próbálom kitalálni, milyen irányban lenne legcélszerűbb elhagyni a környéket.


it's where my demons hide

avatar
heroes ❖ villains
dc universe
kereslek :
ʊ problems? i like fixing them
tartózkodási hely :
ʊ in the shadows
foglalkozás, hobbi :
ʊ help this page
karakter arca :
ʊ faceless monster
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése


snart & sara

Hát nem csattantam ki az örömtől, hogy nem veszítettem el a fogadást, mert akkor legalább felönthettem volna egy kicsit a garatra, de ha már így alakult, akkor nem igazán van mit tenni. Ez van. Azonban rendkívül szórakoztató, hogy a történetem mesélése közben figyelhetem, ahogyan próbál még magánál maradni. Mert láthatóan minden egyes pillanattal egyre nehezebbé válik a számára az, hogy egyáltalán a fejét a helyén tartsa és ne dőljön előre az asztalon. Hát én aztán nem fogom őt még egyszer végigcipelni a Wave Rider-ig. Most úgy sincs életveszélyben és talán még vissza is találna, de azt nem kockáztathatjuk meg, hogy még a végén itt felejtjük. Bár azért épp elég nagy szerepet tölt be az életünkbe ahhoz, hogy lehetetlen legyen őt itt hátrahagyni.
- Igen. Nem mondhatnám, hogy büszke vagyok rá, de.. Nem éppen a jó tetteimről voltam híres. - Valahogy mindig is megvolt bennem a lázadás iránti vágy. A tökéletes nővérem árnyékából csak így tűnhettem ki. De az igazság, hogy pontosan ez kellett ahhoz, hogy visszataláljuk az utat egymáshoz.
- Hát most mondhatnám azt, hogy ramatyul jártál, de meg merem kockáztatni, hogy a javítóval csak jól jártál. Mármint megismerted Mick-et és meg is szabadultál egy kis időre az apádtól. - Én sosem panaszkodhattam a szüleimre. Imádtam őket. Annak ellenére, hogy elég sokszor táncoltam az idegeiken.
Az apám a legtökéletesebb ember a világon. Mindig is ott volt nekem, amikor kellett, vagy Laurel-nek. Csak azt sajnálom, hogy a halálhírem elég mély pontra taszította. Néha azért úgy érzem, hogy én magam is felelős vagyok érte. Mert, ha nem ülök fel arra a hajóra Oliver-rel, akkor nem terjed el a halálhírem, ami nem teszi tönkre a családomat. A szüleim talán sosem válnak el, az apámból pedig nem lesz alkoholista. De ezeket már nem tudom visszacsinálni, hiszen ezek vezettek engem ahhoz az emberhez, aki ma vagyok. Habár hadilábon állok azzal, aki vagyok, de úgy érzem, hogy szépen lassan haladok egy helyesebb irányba. Még akkor is, ha kézen fogva járom az utamat ezzel a szinte lehetetlen vérszomjjal a lelkemen.
Nem tudom igazán, hogy mégis milyen céllal állt fel, vagy egyáltalán képes lesz-e arra, hogy megálljon a lábain, de hamarosan nem is ez lesz a legnagyobb problémája, mert akkora ütést kap, hogy a másikat a fal adja. Remek. Ennyit arról, hogy nyugisan elmehet a csapat egy kicsit kikapcsolódni. De, mivel nincs olyan állapotban, hogy megvédje magát anélkül, hogy közben összetörje magát kénytelen leszek becsatlakozni. Nem szívesen nézném végig, ahogyan szétverik a fejét.
- Hé haver.. Miért nem kezdesz olyannal, aki még meg tud állni a két lábán? - Azzal a lendülettel pedig bemosok neki egy hatalmasat, majd pedig kirúgom alóla a lábát, hogy a földre huppanhasson. Mire körbenézek már három alak indul meg felénk és a kocsma fele neki esett már egymásnak.

it's where my demons hide

avatar
❖ Captain Cold ❖
dc universe
kereslek :
•• lisa snart
tartózkodási hely :
•• central city
foglalkozás, hobbi :
•• master thief
karakter arca :
•• wentworth miller
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése



White Canary & Captain Cold
SAVE THE FUTURE, SAVE OURSELVES

Flash. Na igen. Most hogy mondja. A kis punk tuti hogy valami rokonságban van a skarlát gyorshajtóval, és az ellenkezőjéről ma már senki nem fog tudni meggyőzni. Főleg miután sikerül mind az öt pohár aljára néznem. De addig is, amíg ezt a feladatot véghez viszem, igazán szívesen hallgatnék valami sztorit a titokzatos Kanárinkról. Egészen biztos vagyok benne, hogy a gyilkossá változásához valamilyen különleges történet fűződik. Viszont bevallom, amint mesélni kezd, kissé nehezemre esik az egészet végigkövetni. Erősen fókuszálok rá, de a fejem már kóvályog, és ahelyett, hogy a mondanivalója kötne le igazán, én újra és újra ráeszmélek, hogy ez a nő mennyire gyönyörű.
- Ühüm... hmm – bólogatok megtörhetetlen figyelmet színlelve, miközben meredten bámulom őt. Mondjuk nem ártana már valahogy felfrissítenem magam, mert ennek hosszútávon tényleg teljes filmszakadás lesz a vége. Mindenesetre több fogadást egyelőre nem kötök. Végem lenne.
- Szóval a nővéred pasijával szöktél meg? - kérdezek vissza egy széles, önelégült vigyorral, mert valahol ott fel is akadtam a történetben. De a lényeget szerintem levettem. Sara még a liga előtt sem volt jókislány. Helyes. A jókislányok nem túl szórakoztatóak.
- Hát nekem nincsenek ilyen szép, romantikus történeteim. Hacsak nem akarod, hogy rablásokról és betörésekről nosztalgiázzak, mert azokból kifogyhatatlan vagyok. Bár biztos, hogy Mick előadásában izgalmasabb lenne bármelyik. Az az őrült elméje gyönyörűen kiszínezi neked a valóságot – nevetek fel mámorosan. - Persze a legelső alkalmakkor még nem volt ott. Akkor csak a fater volt, meg én, és esetleg még az öreg egy-két haverja. Szerintem még tíz sem voltam, amikor először magával vitt – próbálok visszaemlékezni, de ez az, ami most nem megy túl jól. - Aztán ha valamit elszúrtam, eljárt a keze – ingatom a fejemet. Nem is tudom, miért mesélem ezt most el Sarának. Nincs jobb kifogásom, mint a temérdek mennyiségű alkohol, ami ma este lefolyt a torkomon. - Bár egyik alkalommal teljesen más büntetést eszelt ki: egy betörésből menekülve véletlenül beindítottam egy riasztót. Alig voltam tizennégy, még nem voltam olyan profi, mint most – vonogatom a vállamat ismét elvigyorodva. - Szóval hátra hagyott, hogy boldoguljak egyedül. Persze a zsaruk elkaptak. Akkor kerültem először a javítóba. És ismertem meg Micket – teszem még hozzá, mintha azt mondanám, hogy minden jó, ha a vége jó. Végül is, én így ítéltem meg, főleg miután Mick megmentette a s*ggemet a biztos haláltól.
Az emlékek hatására úgy érzem, talán mégsem ártana rendelni még egy kört, ezért felállok, hogy a pulthoz sétáljak. Egy fazon azonban engem talál be, hogy leverje rajtam a részeg jókedvét... vagy rossz kedvét. Ki tudja? Kötekedni kezd, mire kap tőlem egy unott „higgadjunk le” pillantást, de vagy túl ittas vagyok már a hatásos mimikákhoz, vagy egyszerűen csak nála nem válik be a dolog, mindenesetre olyan jobb egyenest ad, hogy a fal adja a másikat. A rohadt életbe! Ez tényleg üdítő volt. A bal szemem alatt a bőr is felrepedt, vékony csíkban vér szivárog a sebből. Hát ez izgalmas lesz. Csak szedjem magam össze gyorsan, mielőtt jönne a következő ütés.


it's where my demons hide

avatar
heroes ❖ villains
dc universe
kereslek :
ʊ problems? i like fixing them
tartózkodási hely :
ʊ in the shadows
foglalkozás, hobbi :
ʊ help this page
karakter arca :
ʊ faceless monster
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése


snart & sara

Azt hiszem mindenkinek szüksége volt erre a kis kikapcsolódásra, hiszen a vállunkon viseljük a terhet, hogy meg kell mentenünk a világot. Azért nem olyan kicsi dolog ez. Mert, ha elbukunk, akkor senki nem fogja még csak megpróbálni sem megmenteni a világot. Bár néha azt sem értem, hogy miért is vágtunk bele ebbe az egészbe, hiszen ez az egész csak akkor következik be, ha mi már nem leszünk. De talán mindenkinek megvan a maga oka erre az egészre. Stein-t a kíváncsiság hajtotta. Jax-nek nem igazán volt választása. Snart-éknak pedig biztos, hogy megvolt a maguk logikus magyarázata arra, hogy ez miért lenne nekik kedvező. Ray pedig mindig olyan, mint egy felpörgött Duracell nyuszi, úgyhogy rajta már nem lepődöm meg, hogy vállalta. Na, meg persze a világ halottnak hiszi, úgyhogy nem hiszem különösebben változtatna bármit is az, hogy most itt az egyik küldetés során sajnálatos módon tényleg elesne.
Kendra-ék pedig egyértelműen kényelmesebb életet élhetnének, ha végre nem kellene attól félniük, hogy Savage újra meg újra levadássza őket. Habár nem hiszem, hogy Kendra valaha is kész lesz arra, hogy halálos csapást mérjen majd Savage-re. Ez azért egy olyan határ, amihez elég bátornak kell lennie az embernek, hogy átléphesse. Mert, ha megölsz valakit az egy bizonyos nyomot hagy az emberben. Én ezt már csak nagyon jól tudom. Az igazság az, hogy az első után nem lesz könnyebb. Minden egyes újabb lélek, amit elveszünk ugyanolyan sérülést okoz a sajátunkon, talán még mélyebbet is. Ezzel figyelmeztetve arra, hogy amit teszünk helytelen. Hiszen senkinek nem szabadna dönteni egy emberi élet felett.
- Meg is lepődtem volna, ha nem. - Egy részem azért reménykedik benne, hogy sikerül eltalálnia, mert akkor talán már én magam is kábultabb állapotba kerülhetnék, bár akkor már kérdéses, hogy ki vinne haza innen kit. Meg egyáltalán hogyan is juthatnánk vissza a Wave Rider-re. Azt tudom elképzelni, hogy a mind a ketten egymás mellett versenyeznénk, hogy ki tud előbb visszakúszni.
- Igen.. Folyton mozog. Kész Flash. - Mondom kicsit nevetve, hiszen tény és való, hogy mozgott egy kicsit a srác, de én inkább azt csak lassú vonaglásnak éltem meg. Azonban ebből is látszik, hogy épp eleget ivott már. Mondjuk, ha akarnám sem hiszem, hogy tudnám megállítani abban, hogy megigya mindazt, ami előtte van. Úgyhogy nem is akarom megpróbálni megállítani. Előbb vagy utóbb úgy is nekem kell majd innen kicipelnem.
- Volt már részem abban, hogy milyen érzés téged cipelni, úgyhogy ne aggódj megoldom, hogy visszajussunk mind a ketten egészben. - Ahogyan akkor sem hagytam magára most sem fogok neki hátat fordítani. - Elszöktem a nővérem pasijával. A hajónk elsüllyedt. Aztán egy másik megtalált, ahol dolgozni kezdtem egy doktornak.. Vagy sokkal inkább őrültnek. Végül pedig megint csak az óceán hűvös vizében találtam magam, ahol megtalált Ra's al Ghul lánya és elvitt engem a Ligához. Lényegében ennyi. - Tömör és rövid. Azt hiszem minden lényegeset elmondtam, ami odáig vezetett, hogy a Liga karmai közé keveredtem.

it's where my demons hide

avatar
❖ Captain Cold ❖
dc universe
kereslek :
•• lisa snart
tartózkodási hely :
•• central city
foglalkozás, hobbi :
•• master thief
karakter arca :
•• wentworth miller
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése



White Canary & Captain Cold
SAVE THE FUTURE, SAVE OURSELVES

Ennek az estének nem így kellett volna zajlania. Ki akartam egy kicsit kapcsolni, meginni pár italt, hallgatni a nyolcvanas évek zenéit, beszélgetni, nevetni a társasággal... vagy rajtuk, és kiengedni a fáradt gőzt a mai nap életveszélyes pillanatai után. Nem pedig itt ücsörögni, és a savanyú képű barátom szúrós megjegyzéseit hallgatni és pillantásait fogadni. Ez a többieknek talán nem tűnt fel, hisz ők nem ismerik Micket úgy és olyan régóta, ahogy én. Nekem viszont már van vele bőven tapasztalatom, és tökéletesen tisztában vagyok vele, milyen amikor gyűlik benne a harag, amikor hőbörög valami miatt, és milyen katasztrófához vezet, amikor mindez kitörik belőle. Az igazi Hőhullám, kétséget kizáróan. Bárki is ragasztotta rá ezt a nevet, legalább olyan jól betalált, mint nálam a Fagy jelző. A gondolatra mosolyognom kell még így a kesergés közepén is. Mindegy, majd lehiggad. Vagy kitombolja magát. És aztán minden visszaáll a régi kerékforgásba. Reméljük, az a nőszemély, akinek az oldalán elhagyta a helyet, majd segít neki elvonni a figyelmét valamelyest.
Én maradok itt a piánál, meg a lassan fogyatkozó asztaltársaságunknál. Bár a többség már követi Mick példáját, és egyesével, kettesével elszállingóznak a közelünkből. Van, aki nyilván már a Waverider-beli ágya után vágyódik, mint Stein, aki a korához képest még így is jól tartotta eddig a tempót, aztán ott vannak a szerelmes madárkáink, akik eloldalogtak a táncolók közé. Hát, legalább Sara még itt van, és tartja a frontot valamennyi helyett. Érdekes módon, úgy tűnik, jobban bírja az italt, mint mi, többiek, együttvéve. Vagy csal, és észrevétlenül átöntözgeti a piáját valaki máséba. Tőlem aztán. Én csak örülök, hogy még nem maradtam magamra. Sara társaságában egyébként is akármeddig elvagyok, mintha már régről ismerném, és ez nálam nagyon ritka. Általában nem nyitok könnyen mások felé, de ő szinte első perctől olyan, mint egy régi haver. És ezt igazából cseppet sem bánom.
- Érdekes ajánlat. De állom a fogadást – pillantok rá az asztal felett sunyin, ravasz mosollyal az arcomon. Bár egy pillanatig elgondolkodom, hogy nem járok-e jobban, ha szánt szándékkal veszítek, hisz még nem, terveztem abbahagyni az ivást. De aztán meggondolom magam. Úgy lenne fair, ha Sara is legalább annyira az asztal alá inná magát, mint én, hisz így még túl józan hozzám képest. Mégis minden jó szándékom ellenére mellépöccintem a kupakot. A kis punk megúszta a dolgot. Ajjaj, tényleg keresztbe látok már.
- Csak azért nem jött össze, mert folyton mozog az a kölyök – ingatom a fejemet. Nem mintha józanul nehezemre esne becélozni egy mozgó célpontot. Vagy igazából a srác egy helyben van, és csak én szédülök? Oké, akkor pörgessük tovább a dolgokat! Nincs az az isten, hogy én valaha is megszegjem a szavam, vagy megfutamodjak egy fogadás elől, úgyhogy most vár rám további öt feles, hogy elpusztítsam.
- Ugye hívsz majd nekem egy taxit, ha két lábon már nem tudok közlekedni? - vigyorodom el a második pohárka felöntése után a lányra pillantva. - Még nem mesélted soha, hogyan lett belőled bérgyilkos? - billentem aztán oldalra a fejem, miközben egyszerre szemezek vele és a harmadik pohárral. Igen, mostanra már ez is simán megy a keresztben álló szemeimnek. De közben őszintén kíváncsi vagyok erre a nőre, érdekel a története, hiszen biztos nem lehet átlagos. Belevaló csaj, de mégis megvan benne a jóság és az ártatlanság. A hozzáhasonlók, úgy sejtem, azért nem kerülhetnek csak úgy naponta kapcsolatba az Árnyak Ligájával. És hát mikor máskor kérdeznék rá ilyesmire, ha nem alkoholtól oldottan egy kocsmázás alkalmával? Aztán reméljük, hogy nem felejtek el mindent másnapra.


it's where my demons hide

avatar
heroes ❖ villains
dc universe
kereslek :
ʊ problems? i like fixing them
tartózkodási hely :
ʊ in the shadows
foglalkozás, hobbi :
ʊ help this page
karakter arca :
ʊ faceless monster
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése


snart & sara

Határozottan megkönnyebbültem, hogy sikerült egyben eljutnunk a Wave Rider-ig. Bár nem egészen egyben, hiszen nem úgy nézett ki Snart, mint aki mindjárt cigánykerekezni fog, de legalább még magánál volt és nem kellett teljes mértékben nekem cipelnem. Bár nem okozott olyan nagy tehert, mint elsőre gondoltam volna. Azt hiszem már kezdek hozzászokni, hogy ami más számára leterhelő lenne az számomra könnyedén megoldható. A ligában nehezebb kihívásokat kellett kiállnunk, ami mind fizikailag, mind lelkileg megerősített minket. Bár sokkal inkább úgy mondanám, hogy a ligában a lelkünk egy része elmosódott és valami új formálódott belőle, ami már nem a mi irányításunk alatt zajlott le. Én is tudom jól, hogy megváltoztam és nehéz volt az út, amikor visszakanyarodtam a családomhoz. Persze azért nem csak árnyoldala volt az ott töltött időmnek. Hiszen érettebb lettem és nem az a kislány, aki mindenről magasról tesz. Terveim még nem voltak ezért is hagytam, hogy egy másik férfi kezében legyen az életem. Hogy az ő óhajai alapján cselekedjek, hogy az életemet adjam az övéért cserébe. Felébresztette a démonaimat, amelyek mindig is ott voltak bennem, majd pedig táncolni tanította őket. Hogy idővel elfedjenek minden egyes gondolatot, érzést, amit nem ők generáltak. Akkoriban talán simán magam mögött hagytam volna Snart-ot, de az is lehet, hogy nem is kockáztattam volna a saját életemet a többiekéért. Nem vállalkoztam volna erre a feladatra. Mert még mindig hozzá lennék láncolva, de rájöttem, hogy nekem nem igazán ott a helyem. Nem az ő soraikban. Bármennyire is szerettem volna valahová tartozni nem illettem közéjük.
Most azonban bármennyire is labilis egyenlőre a csapatunk állapota úgy gondolom, hogy életemben először ténylegesen tartozom valahová. Ezért is siettem a szerrel a lehető leghamarabb eljutni a többiekhez, de azért Snart-ot sem akartam magára hagyni, amíg biztos kezekbe nem kerül. Gideon kezeiben pedig azt hiszem mindenki a lehető legnagyobb biztonságban lenne. Nem hiszem, hogy lenne olyasmi, amit ne tudna megoldani. A jövő technológiája egyszerre lenyűgöző és rémisztő. Amennyi lehetőséget tartogat magában legalább ugyanannyi veszélyt is.
Miután a szert odaadtam a többieknek visszamentem még, hogy azért rácsekkoljak Snart-ra is, aki akkor már talpon volt, mintha mi sem történt volna. Bevallom, hogy bármennyire is hasznos Gideon néha idegesítő, hogy befejezi a mondatokat, vagy olyan kérdéseket válaszol meg, amelyeket nem is igazán neki címeztek, de ettől függetlenül még azért szerethető.
Az ünneplésben nem is érhetnénk jobban egyet. Megérdemeljük mindannyian. Túléltük ezt az egész kalamajkát és talán egyszer Rip-et is képesek leszünk kiszakítani a helyéről. De valahogy bármennyire is ragaszkodik a vezetői státuszához nem igyekszik túlságosan ahhoz, hogy beilleszkedjen közénk. Bár ez is egy módszer arra, hogy ne barátként, hanem vezetőként tekintsük rá. Mégis.. Néha igazán elengedhetné magát és megpróbálhatna egy kicsit jobban kötődni hozzánk. Mert mégis, hogyan várja el, hogy harmóniában működjön a csapat, ha ő maga az, aki egy hatalmas jégfalat húz maga köré?

Mindössze pár órával később már az egyik bárban volt az egész csapat. Szokás szerint kivéve Rip-et. Még maga Stein is jelen volt. Komolyan, ha az öreg hajlandó egy kicsit kikapcsolódni a történtek után neki miért olyan nagy teher ez? Bár szerintem ő inkább azért van itt, hogy megfigyeljen minket. Mosolyogva figyelem, ahogy megrészegülve mozognak a többiek. Viszont, ahogyan a tömeget figyelem az táncolási rituáléjuk még bele is olvad a tömegbe, mert nem mondhatnám, hogy itt túlságosan a józanság terjedne a levegőben. Én valahogy mindig is jobban bírtam az alkoholt a többieknél. Nem egyszer akartak már engem leitatni, hogy egy jó partit kaphassanak, de végül valahogy mindig ők voltak azok, akik lefordultak a székről, vagy egyszerűen csak bealudtak. Nem mondom, hogy nem hatot rám is ugyanúgy, de azért a józan gondolkodó képességemet még nem veszítettem el. Minden hangulatosabb és jobbá változott minden egyes pohárral, de a reakció időm azért nekem is lassult. Azért nem vagyok teljesen ellenálló képesség.
Mick szinte alig áll a lábán, de azért még éppen eléggé magánál van, hogy elkapjon egy hölgyet és távozzon vele. Hát elismerem, hogy jó ízlése van. Végül pedig visszafordulok, amikor Snart leül az asztalhoz. Vagy talán pár másodperccel később? Nem tudom. Már egy kicsit tényleg érzem, hogy a határaimat feszegetem. De valahogy mégis ki merem jelenteni, hogy jobban magamnál vagyok, mint a velem szemben ülő hűvöske.
- Nem.. De valahogy nem lep meg... - Hát ezek szerint már nagyon régóta szereti a tüzet. Most megkérdezném azt, hogy ő meg lefagyasztotta a lakásukat, de az valahogy elég érdekes lett volna egy gyerektől. Azért tüzet könnyebb szítani, mintsem megfagyasztani dolgokat. Ahhoz már kell valami sütnivaló. Hah. Sütnivaló. A hideghez. Hú. Tényleg meg kellene állnom. Mégis a kezembe veszek egy újabb poharat és lehajtom. Azt hiszem jó kezekben van ahhoz, hogy egyszer kíváncsi legyek milyen az, amikor már ténylegesen sokat iszok. Három emberrel is képes lennék egymás után megnyerni egy ivópárbajt, de ezen azt hiszem már régen túl vagyok.
- Na, tegyük érdekessé a dolgot. Ha eltalálod.. Akkor én iszom meg az egész tálcát.. De, ha nem akkor te iszod meg. - Nem tudom, hogy mennyire ütne ki engem vagy őt, de.. Az egyszer biztos, hogy előbb vagy utóbb valamelyikünk padlót fogna. Ebben biztos vagyok. Azért nem merném azt állítani, hogy a tűrőképességem ennyire messzire elmegy. Ő pedig már most is szét van csúszva egy kicsit. Úgy értem kupakokkal akar dobálózni. Van egyáltalán még ennél lejjebb?


it's where my demons hide

avatar
❖ Captain Cold ❖
dc universe
kereslek :
•• lisa snart
tartózkodási hely :
•• central city
foglalkozás, hobbi :
•• master thief
karakter arca :
•• wentworth miller
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése



White Canary & Captain Cold
SAVE THE FUTURE, SAVE OURSELVES

Persze, hogy ráérünk. Már ha egyáltalán megérjük. Bár ha ez meg is történik, aligha akarok majd arról társalogni Sarával, hogy hányféle árnyalatban is vagyunk egyformán elcs*szve. Ez csak egy egyszerű megjegyzés volt, nem pedig valami kezdeményezés egy beszélgetésre. És mivel se időm, se kedvem ezt leszögezni, így ráhagyom a lányra a dolgot, és inkább azzal foglalkozom, hogy feljussunk a gépre, lehetőleg többé-kevésbé épségben. Csak akkor engedek fel egy kicsit, amikor már bezáródik mögöttünk az ajtó, és érezhetően emelkedni kezdünk.
- Na igen. Nagy esély van arra a fél órás pihenőre. Fél órás... vagy inkább fél napos – válaszolom vontatottan. Aztán a mögöttem levő hűvös fémfalba kapaszkodva igyekszem talpra vergődni, és összeszedni magam, hogy ne legyek teljesen Sara terhére, amíg eltámogat a gyengélkedőig. Pár pillanat után már magamra is hagy, én pedig elkezdem legombolni magamról az ingemet. Na igen, ennek a darabnak már annyi. Nem mintha igazán sajnálnám. Egyrészt, mint kiderült, Gideon akár ezer másik ilyet képes lenne nekünk gyártani. Másrészt meg egyébként is alig várom már, hogy visszavehessem a saját, szokásos pólómat, farmeremet és bőrkabátomat. Valljuk be, az öltöny-ing-nyakkendő dolog nem igazán illik hozzám.
- Gideon! Kéne egy kis segítség – beszélek bele a semmibe, megszólítva az időgép lelkét. Őszintén? Egészen megkedveltem a kisasszonyt, komputer létére egész szemtelen és szarkasztikus néha. Nagyon szórakoztató. És nagyon hasznos, sok téren. Most például... megkér, hogy feküdjek fel az egyik ágyra, és alig, hogy ez megtörténik, már azon kapom, hogy a vállam regenerálódni kezd. Mint mondtam, nagyon hasznos. Mire Sara visszatér, már gombolom is vissza magamra az ingemet.
- Az ápolónőnk összefoltozott – vonom meg a vállam hanyagul, hangomba visszatért az erő és a szokásos szarkasztikus él.
- Valójában nem ápolónő vagyok, hanem egy program, ami rendelkezik többek között...
- Köszönjük, Gideon! - Szakítom félbe, mielőtt végig kellene hallgatnunk valami érthetetlen szövegelést az operációs rendszeréről, amely igazából senkit nem érdekelne itt, a zseni párost leszámítva. Apropó! - Hogy vannak a többiek? Sikerült megkapniuk az ellenszert? - fordulok Sarához a kérdéssel, de a választ megint máshonnan kapom.
- Dr. Stein már el is készült a gyógyszerrel, és a többség már meg is kapta. Az esély a negyed órán belüli gyógyulásra száz százalék – felfelé pillantok, mintha a beszélő komputerünkkel így farkasszemet nézhetnék, aztán ismét Sarára nézek.
- Ez jó hír. Mindenképpen meg kell ünnepelnünk. És a mai nap után többet érdemelünk egy pohárka vodkánál. - Amiből egyébként sem maradhatott már sok a múltkori után, más alkohol meg tudtommal nincs a gépen, hála Szent Ripnek. - Én azt mondom, fedezzük fel a 80-as évek New York-jának éjszakai életét – vigyorodom el. Egy kis kikapcsolódás senkinek sem árt. Egyébként is, mikor kocsmáztunk egy jót utoljára? Van annak már tíz éve is, haha. Egyelőre pedig úgysem indulhatunk tovább, az időutazás megviseli a szervezetet, a srácoknak előbb rendesen helyre kell jönnie. Bár a partnerem kétlem, hogy maradna s*ggén, miután megkapta a szert.
- Szólok Micknek... meg a többieknek – nem mintha vágynék a nagy társaságra, de nem akarok kihagyni senkit. Végül is már társak vagyunk. Olyasmik. - És lecserélem ezt – mutatok az elnyűtt ingemre. - Találkozunk odakint – hagyom magára a lányt ezzel a végszóval.

Bő két órával később már a város egy igazán hangulatos pubjában pusztítjuk nagy mennyiségben az alkoholkészletet. Micknek nincs kifejezetten jó kedve, és minél többet iszik, annál morcosabb lesz, aminek az lesz a vége, hogy vagy kidől, mint egy zsák, és cipelhetjük majd vissza a hajóra, vagy verekedésbe kezd. Attól legalább kijózanodna, és ezt a verziót nem is igazán bánnám, ha nem érezném úgy, hogy igazából engem képzel az áldozatai helyébe. Attól tartok, egyre inkább neheztel rám, amiért a „zsivány” körutunk a múltba kevésbé bűnözős-rablásosra, és sokkal inkább hősies az-életünket-a-világ-megmentéséértesre sikerül. Nem tehetek róla. Vagy egy kicsit talán mégis? Amikor belefogtunk ebbe, még én is sokkal inkább elhittem a saját szavaimat, melyekkel őt áltattam. Egy kalandnak tűnt, egy lehetőségnek, amit kár kihagyni. De hogy lehetőség mire? Az csak útközben derül ki. Tetszik, hogy részese lehetek valaminek, valami nagyobbnak. Egy csapatnak, akik változást hozhatnak. De ez még nem jelenti azt, hogy a régi berögződéseim mind kitörlődtek. Csak nemigazán van idő gyémántrablást tervezni, miközben a Savage elleni akciókon dolgozunk, aztán meg azon, hogy ne halljunk bele a próbálkozásainkba. De rossz pénz nem vész el. A lopott pénzen meg jó érzés egy újabb kör italt rendelni. Igen, Mick kedvetlensége olyan mértékben hatással van rám is, hogy ma este már a második tárcát tulajdonítom el annak érdekében, hogy elég piánk legyen a gyilkos hangulat elűzésére. Ám mire visszaérkezem az újabb italokkal az eldugott, sarki boxunkhoz, a partnerem már odébbáll. Vetek egy pillantást a távolodó alakja felé, és még láthatom, amint valami idegen nőt átkarolva elhagyja a helyiséget, majd letelepszem az előbbi helyemre, és felpakolom a lábaimat a megüresedett székre.
- Legalább több pia marad nekünk – emelem a számhoz az egyik üveg sört, majd az asztalunkon felhalmozódott kupakok egyikével megpróbálom eltalálni valamelyik táncolót nem messze tőlünk. Egy kicsit már keresztbe látok, úgyhogy ez nem is olyan könnyű feladat.
- Tudtad, hogy Mick kölyökként felgyújtotta a családi házukat? - kérdezem hirtelen elnevetve magam, majd ugyanolyan gyorsan el is komolyodok. - Fogadjunk, hogy most eltalálom annak a punknak a fejét – veszek kézbe két újabb kupakot.


it's where my demons hide

avatar
heroes ❖ villains
dc universe
kereslek :
ʊ problems? i like fixing them
tartózkodási hely :
ʊ in the shadows
foglalkozás, hobbi :
ʊ help this page
karakter arca :
ʊ faceless monster
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése


snart & sara

Minden egyes porcikámban küzdelem folyik. Itt van a vérszomj, amely szinte azért sóvárog, hogy minden szembe jövő embert megölhessek. Ugyanakkor van bennem egy apró tomboló vágy is, ami mindent megtenne azért, hogy ténylegesen hősként tekinthessenek rám. Minden egyes tettemmel igyekszem felülírni a hibáimat. Nem hozhatom vissza azokat az embereket, akik miattam haltak meg, de ha legalább annyit megmenthetek, amennyinek a vére már a lelkemen szárad, már azzal is úgy érzem, hogy sikerült valamit elérnem. Legalábbis több, mint a semmi. Nagyon fontos a számomra, hogy az emberek hősként lássanak. Talán jobban, mint bárki másnak erről a hajóról.
- Ezt ráérünk később megvitatni. - Nem hiszem, hogy itt és most kellene megvitatunk, hogy miben hasonlítunk és miben nem. Nem igazán tudnám lenyelni, ha valami baja esne azért, mert itt hagytam őt magára. Legfőképpen azért, mert nem érdemelné meg. Senki nem érdemelné meg azt, hogy egyszerűen hátrahagyják. Főleg, hogy annyiféle kifejlete lehetne annak, hogy hátrahagyom. Talán valami poklok pokla övezné. Vagy talán nem is ezektől az alakoktól kellene leginkább tartanunk. Mert azért valljuk be, hogy ez az egész küldetés nem az, aminek először tűnt. De mégis valahogy nem bántam meg, hogy csatlakoztam a csapathoz. Még akkor sem, ha az egész úgymond egyfajta hazugságra alapult. Na, jó tényleg csak arra alapult, de legalább megvan a lehetőségem arra, hogy megváltoztassam a világot, hogy hős legyek, vagy legenda, ahogyan azt annyira kihangsúlyozta Rip. Ha már megkaptam a lehetőséget, akkor nem fogom csak úgy eldobni magamtól.
Megkönnyebbülés árasztja el az egész testemet, amikor végre már elmondhatjuk, hogy biztonságban vagyunk. Nem mondom azt, hogy egyszerű volt, mert egyáltalán nem volt az. Csak abban reménykedem, hogy ténylegesen megérte és erre volt szüksége a többieknek. Mert, ha kiderül, hogy mégsem ez az, ami megmentheti őket, akkor az olyan lenne, mintha a semmiért kockáztattuk volna az életünket. De nagyon remélem, hogy nem is késtünk el és még a szer is megvan. Legalábbis az enyém tökéletes biztonságban van. Ha valami baja lett volna azt már megéreztem volna. Na, meg persze azért a hiánya is feltűnt volna.
Azt hiszem te magadtól még tartanál egy fél órás pihenőt, mielőtt magadtól elindulnál oda, úgyhogy persze. Amúgy is oda megyünk mind a ketten. – Nem tudom, hogy a nála lévő fiola mennyire őrizte meg eredeti alakját ezért is egyszerűbb, ha én magam is vele tartok. Az egyik kabinba segítem őt, majd pedig pár percre eltűnök, hogy átadjam a szert a csapat többi tagjának, akik remélhetőleg hasznosítani tudják a formulát végül pedig visszatérek oda, ahol Snart-ot hagytam. – Akkor megmaradsz?


it's where my demons hide

avatar
❖ Captain Cold ❖
dc universe
kereslek :
•• lisa snart
tartózkodási hely :
•• central city
foglalkozás, hobbi :
•• master thief
karakter arca :
•• wentworth miller
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése



White Canary & Captain Cold
SAVE THE FUTURE, SAVE OURSELVES

El kell ismernem, tisztelem azt Sarában, hogy nem hagyott hátra. Nem azért, mert rólam van szó, hanem mert én is ugyanezt tettem volna a helyében. Lehet, hogy csak egy csaló vagyok, aki hamarabb tanult meg széfet feltörni, mint írni és olvasni, ő pedig a lány, akit mások levadászására képeztek ki, mégis szorult mindkettőnkbe annyi tisztesség, hogy nem hagyjuk cserben a társainkat. Tettem borzalmas dolgokat, ahogyan nyilván ő is, képes vagyok szörnyűségekre is, és bizony nem vagyok minden téren megbízható, legalábbis nem mindenki számára. De van egyféle értékrendem, amihez tartom magam, hacsak tehetem, és úgy tűnik, ez közös bennünk Sarával.
- Azt hiszem, több köztünk a hasonlóság, mint gondolnánk, Vadászlány – villantok egy fáradt, de nem kevésbé önelégült Snart-féle mosolyt rá. Nevezhetném őt szimplán bérgyilkosnak is, de az annyira hidegvérűnek hangzik, és kevésbé illik rá, mert kétlem, hogy valóban az lenne. Még a vérszomjával együtt is, ami őt igazán veszélyessé teszi, van benne egy nagy adag együttérzés és jó szándék, és úgy sejtem, ezek folyton harcolnak benne egymással. Amikor a szemeibe nézek, sokszor mintha a saját belső csatáimat és démonaimat látnám.
Nem mintha jelenleg sok időm lenne őt elemezgetni. A Hullámlovas előttünk, mögöttünk az ellenség, és minden már csak pillanatok kérdése, mégis mintha lelassult volna körülöttünk a világ. Ismét az adrenalin szint megugrásának számlájára írom a jelenséget, és a jó reflexeket, amik most így, sérülten sem hagynak teljesen cserben. A jobbomat nem merném megkockáztatni, nem biztos hogy maradt benne elég erő a művelethez, így a bal kezemmel rántom ismét elő a jégpuskát a tokjából, és becélzom vele az támadóink sorait. Valaki más is kék fényekkel bombázza őket a hajó felől, talán Rip, talán más... nincs időm arra lesni, miközben óvatosan hátrálva folyamatosan „tüzelek”. Vagy inkább jegelek. A nyolcvanas években még bizonyára ijesztően ismeretlennek ható fegyverek, úgy tűnik, lassan visszaszorítják az ellenfeleinket, vagy legalábbis elég ideig feltartjuk őket ahhoz, hogy végül sikeresen elérjük a Lovast, és alig, hogy szinte beesek a bejáraton, már egyszerre záródik az ajtó, és emelkedünk. Biztonságban vagyunk. Lecsúszom a fal mellett, ezúttal közel sem olyan lassan, vagy kecsesen, mint odakinn korábban. A pisztoly is kiesik a kezemből, valahol mellettem landol. Kész. Ennyire futotta az erőmből.
- El tudnál még támogatni az orvosi kabinig, vagy az már túl nagy szívesség lenne? - pillantok fáradtan ismét a kanárira. Igazából egyébként is arra lenne dolgunk, hisz át kell szolgáltatnunk a beszerzett szérumokat a tudós csapatnak, hogy befejezzék az életmentő vakcinájukat. Micsoda nap! De nem mondhatnám, hogy nem élveztem, még így, a lövéssel a vállamon sem. Szeretem, ha zajlanak az események, ettől érzem igazán, hogy élek, nagyrészt emiatt nem pártoltam el a bűnözéstől az évek múlásával sem. Szükségem van a hajszára. Bár úgy vélem, ezzel talán nem vagyok teljesen egyedül. Szerintem mindannyiunkban, akik erre a küldetésre vállalkoztunk, kell lennie némi kalandvágynak, mert akiben ez mégsincs meg, az szimplán csak őrült.


it's where my demons hide

avatar
heroes ❖ villains
dc universe
kereslek :
ʊ problems? i like fixing them
tartózkodási hely :
ʊ in the shadows
foglalkozás, hobbi :
ʊ help this page
karakter arca :
ʊ faceless monster
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése


snart & sara

Azért jöttünk ide, hogy megmentsük a csapatunk minden tagját. Ez pedig azt jelenti, hogy senkit sem hagyunk hátra. Nem tudom, hogy honnan vette azt Snart, hogy én csak úgy el fogok sérülni abban reménykedve, hogy ő majd valamikor utánunk kullog. Eszem ágában sincs itt hagyni, mert lehet, hogy nem tűnik olyan vészesnek a seb még ki is ütheti magát, amiből fakadóan talán egy súlyosabb helyről kellene kihoznunk, ahol ki tudja, hogy mégis mit csinálnának vele. Mert azért ilyen állapotban még arra sem képes igazán, hogy megvédje magát még akkor sem, ha magánál marad. Most, hogy már beütött a fájdalom ebből az állapotból egyetlen kilyukadási pont van az pedig az édes tudatlanság, ami nála egyáltalán nem lehetséges opció. Nem fogom hagyni, hogy kiüsse magát. Mert én azt nem hagyok hátra senkit sem.
- Mert te most pontosan úgy nézel ki, mint aki mindjárt magától lábra áll és nekiáll utánam vánszorogni, mint egy zombi. - Mondjuk még azt is megkockáztatnám, hogy egy zombi is gyorsabban jönne utánam. Mert míg egy zombinak én maga lennék a tápláléka neki hamar feladná magát a lábai, mert lehet, hogy ugyanúgy a túlélést biztosíthatom neki azzal, hogy amíg engem lát azt jelenti, hogy nincs annyival lemaradva és még biztonságban feljuthat a hajóra. De, ha már idáig eljöttünk és túljutottunk a nehezén azért, hogy a többieket megmentsük, akkor nem fogom őt itt hagyni. Az egész csapat épsége a legfontosabb. Nem adjuk el az egyiket a többiért.
- Nagyon vicces vagy. - Nem okoz nekem túlságosan nagy problémát az, hogy a súlyának egy részét magamra húzzam át, bár azt nem mondanám, hogyha elvesztené az emlékezetét, akkor képes lennék egyedül végigcipelni a hátamon. Sokkal inkább vonszolás lenne belőle, mert lehet, hogy erős vagyok, de azért nem mondhatnám, hogy az edzésem részletesen tartalmazta volna azt is, hogy egy termetesebb férfit a karjaimban cipeljek. Legalábbis nem rémlik, hogy a ligának lett volna olyan kiképzési programja, ami tartalmazta volna a ki tudja tovább cipelni a legerősebb férfit verseny.
- Kétlem, hogy az lenne az első dolog, amihez hozzájutnál. - Az egyszer biztos, hogy Gideon veszi majd kezelésbe. Csak ténylegesen remélni tudom, hogy nem sértett semmi komolyabb szervet az a golyó. Bár az alapján, hogy még mindig képes az a személy lenni, aki alapjáraton is úgy gondolom egy jel arra, hogy annyira rosszul nem lehet, de ez nem azt jelenti, hogy hátrahagyhatom. Megsérült. Egy sérültet pedig sosem hagyunk hátra. Lefogadom, hogy Mick sem ugrana ki a bőréből, ha megtudná, hogy Snart nélkül térnék vissza a hajóra. Ahogyan senki más sem. Bármennyire sem a családias légkör jellemzi a csapatunkat még.. Azért eléggé összetartóak lettünk. Az pedig, hogy Rip közelebb hozta a Wave Rider-t azt pedig hatalmas segítség volt. A baj csak az, hogy a tempónk lelassítása lehetővé tette, hogy utolérjenek minket és lehet, hogy egy karnyújtásnyira volt tőlünk a hajó, mégis ugyanilyen távolságra voltak tőlünk azok, akik bármit megtettek volna azért, hogy ne jussunk fel rá.


it's where my demons hide

avatar
❖ Captain Cold ❖
dc universe
kereslek :
•• lisa snart
tartózkodási hely :
•• central city
foglalkozás, hobbi :
•• master thief
karakter arca :
•• wentworth miller
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése



White Canary & Captain Cold
SAVE THE FUTURE, SAVE OURSELVES

Csak amikor már tényleg kezdem elhinni, hogy megcsináltuk, kijutottunk, megvan a szer, és végre visszatérhetünk a hajóra, akkor kezd bennem tudatosulni, hogy mégsem lesz ez ilyen könnyű menet továbbra sem. Ez valójában nem az első eset, hogy meglőttek, van már némi tapasztalatom hasonló meneküléssel, tűzpárbajjal, bandaharcokkal, valahogy mégsem vettem rögtön észre. Különös, tudom. Azért azt csak megérzi az ember, ha keresztüllövik egy golyóval. Minden bizonnyal az adrenalin tehet róla, ami ilyen szituban eláraszt, és hajt előre. Plusz valljuk be, nem teljesen szokványos, hogy egy sima biztonsági őrnél fegyver is legyen, nem igaz? Bár fene tudja már, mi volt elfogadott a 80'-as években. Akkoriban (vagy ekkoriban?) lehet, hogy az ilyen nagy kutatólaborok tulajai még sokkal paranoiásabbak voltak... vagy konkrétan ezek a tudósok féltik ennyire, amit csinálnak. Nem kellett volna erre figyelmeztetnie, vagy felkészíteni bennünket Ripnek? Vagy Gideonnak? Nem mintha a fegyveres őrök említése visszatartott volna bármelyikünket ettől a küldetéstől. A többiek bajban vannak. Mick van bajban. És jóval többel tartozom neki annál, minthogy visszavonuljak, csak mert meglőhetnek, miközben ő épp haldoklik.
Mostanra viszont, hogy kijutottunk, és egyelőre le is ráztuk az üldözőinket, és volt alkalmunk kicsit kifújni magunkat, máris egyre inkább érezni kezdtem ezt a sebet a vállamon. Egyszerre éget, és mégis mintha hideg lenne, de ami még kellemetlenebb az az, hogy a véremmel együtt érezhetően távozik az erőm is. Egy ideig még tartom a tempót a bérgyilkosunkkal, de aztán újra és újra lemaradok, ahogy gyengülök, majd végül szédülni kezdek a vérveszteségtől. Pedig fogadni mernék, hogy annyira nem is vészes. Régebben sokkal jobban bírtam az ilyen hajszákat. Kezdek berozsdásodni? Még majd kiderül, hogy a jófiúkkal lógni káros az egészségre, és nem is annyira kifizetődő. Mindennek ellenére mégis csak akkor állok meg, amikor már egyensúlyomat vesztve esek a falnak ahelyett, hogy rendesen bevenném a kanyart a sarkon.
- Komolyan mondtam, Sara. Menj! - legyintek felé, amikor látom, hogy visszafordul hozzám. - Kétlem, hogy bármi fontosat ért volna az a golyó, ez inkább csak karcolás. Én is megyek majd utánad... csak egy kicsit lassabban – igyekszem minden gunyoros lazaságomat belevinni ebbe a mondatba, csak hogy hozzam a szokásos formámat, ezzel is bizonyítva, hogy megvagyok. Nem mintha ez a lány hallgatna az észérvekre, nem vár a beleegyezésemre, csak átkarolja a derekamat, és felrángat a földről. Meg kell hagyni, tényleg jó erőben van ez a nő, ki sem nézni belőle! Az ehhez hasonló közelséget azonban normális esetben nem viselném jól... senkitől. De most akármilyen nehéz is ezt elismernem, tényleg szükségem van a támasztékra. Így legalábbis valamivel gyorsabbak vagyunk.
- Mondd csak, te mindig ennyire makacs voltál, vagy ez valami feltámadós dolog? - kérdezek rá gúnyosan, és nem tagadom, egy részem valóban szeretné őt kicsit bosszantani. Legalább a saját frusztrációmtól megszabadítana vele egy kicsit. Tulajdonképpen legszívesebben megmondanám neki, hogy nem kell segítség, tudok én egyedül is járni, de ez igazából hülyeség lenne. És bár sok minden elmondható rólam, de hülye nem vagyok. Akármilyen kellemetlen is olykor rászorulni másokra, tényleg idiotizmusra vallana tőlem hátra maradni, és nagy eséllyel hagyni magam, hogy elkapjanak, amikor már ilyen közel a cél, Sara pedig láthatóan egész jól elbírja a súlyom egy részét a vállán.
Ó, és úgy tűnik, a Hullámlovas közelebb van, mint hittük. Rip valószínűleg csatlakozni tudott a labor kameráira, és tudta, hogy jövünk, mert ahelyett, hogy a város szélén parkolva várna ránk, ahonnan eredetileg indultunk, hirtelen feltűnik előttünk csupán kétszáz méternyire, a Central Park szélén. Ez az ember még mindig tudja, hogyan tegyen látványos belépőket.
- Remélem, van még abból a vodkából, amit a múltkor loptunk, mert most nagyon jól jönne – jegyzem meg nagyrészt csak úgy magamnak. Bár előbb még érjünk fel a hajóra... aztán meg valószínűleg elrángatnak majd az orvosi kabinba.


it's where my demons hide

avatar
heroes ❖ villains
dc universe
kereslek :
ʊ problems? i like fixing them
tartózkodási hely :
ʊ in the shadows
foglalkozás, hobbi :
ʊ help this page
karakter arca :
ʊ faceless monster
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése


snart & sara

Már azelőtt sejtettem, hogy ez nem lesz egyszerű menet, hogy igazából idejöttünk volna. De nem hagyhatjuk azt, hogy a barátaink elvesszenek, mert akár tetszik, akár nem a barátainkként, a társainkként kell rájuk tekinteni, ha jól akarjuk ezt az egészet csinálni. Még akkor is, ha nem is tudjuk igazán pontosan, hogy mégis merre is tartunk igazából. Most azonban szükségük van a szerre, hogy a lehető leghamarabb megkaphassák, mert egyiküket se szeretnénk elveszíteni. Bejutni még egyszerűbb volt, mert akkor még nem is sejtik, hogy mit akarok. Kifelé jönni már sokkal nehezebb ezt elismerem. Akkor már tisztában vannak a jelenlétünkkel és cseppet sem olyan egyszerű az egész, mintsem azt mi szeretnénk. De nem vagyok az a típus, aki olyan könnyedén feladná a helyzetet. Sőt, jobb is ez, mintha nyugodalmasan ücsörögnék valahol. Egyszerűen azaz életvitel sosem lenne az én kívánságom. Szeretem a pörgést és semmiért nem cserélném el igazából. Szükségem van erre az az igazság. Meg nem is igazán tudnám elképzelni, hogy mást csinálok az életemben, mint pár rohadék hátsóját rúgom szét. Nem lenne hozzám való.
Úgy érzem, hogy folyamatosan táncolok az ördöggel, ahogyan egy-egy ütést beviszek, vagy valamelyiküket megsértem a késemmel. Őszintén úgy érzem, hogy egy hajszálnyit kellene csak erősebben ütnöm, vagy a kést mélyebbre szúrnom nem pedig apró karcolásokat ejtenem vele és már vége is lenne egy késztetésnek. Egy pillanatra alább nyugodna, hogy aztán még nagyobb lánggal térhessen vissza és égethesse porrá a megmaradt emberségemet is.
Hálás vagyok annak, hogy itt van velem Snar-t. Mert lehet, hogy egyedül is megoldottam volna ezt az egészet, de  a magam módján, ami nagyon sok halottal végződött volna. Annak pedig nem lett volna túlságosan jó vége, hogy megmentjük a társainkat, de legalább ugyanannyi embert megfosztunk az életétől. – Oké.. Menjünk. – Mély levegőt veszek, hogy kikerüljek a fejemben kialakult ködtől, amitől nehezebb menekülni, mint gondoltam. Valahogy minden egyes pillanatban nagyobbra tartom Thea-t, amiért a körülményekhez képes elég jól viseli ezt a helyzetet.
Azért határozottan nehezebb innen kijutni, de szerencsére nem egyedül vagyok. Én szó szerint átvágnám magam az embertömegen, mintsem megpróbáljak valami kevésbé kockázatos módon kijutni innen. De azt hiszem a bejutás, kijutás illetve minden, ami a lopáshoz szükséges az megvan Snart-ban. Pontosan tudja, hogy mit kell csinálni. Ezért is jobb, hogy nem egyedül jöttem. Mert míg engem mondhatni csak az erő miatt tart fenn a csapat, a képességem miatt, hogy szemrebbenés nélkül meg tudok ölni valakit.. Addig a többieknek a tapasztalatait sem szabad elfelejteni.  
Már mondhatjuk azt, hogy a nehezén túl vagyunk és kicsi az esélye annak, hogy ránk találnak, de még mindig nem mondhatjuk azt, hogy ezt megúsztuk volna. Pontosan ezért is kellene a lehető leghamarabb visszajutnunk a többiekhez, mert ott már biztonságban leszünk. Meg azért az sem mellékes, hogy a többieknek sincs túl sok ideje hátra. De Snart megáll és végigcsúszik az egyik fal mellett. Visszasietek hozzá, majd pedig én magam is egy pillantást vetek a sebére, ami egyáltalán nem tűnik jó jelnek. De az, hogy hátrahagyjam meg sem fordult a fejemben. – Szó sem lehet róla. Nem azért jöttünk ide, hogy egy ember életét elcseréljük a többiért. – Ha itt hagyom elég kevés az esélye annak, hogy mire visszaérek itt lesz és élni fog. Az is lehet, hogy utolérik majd, de még el is vérezhet. Nem fogom megkockáztatni. – Figyelj próbálj meg rám támaszkodni. -Lehajolok hozzá és az ép karját áthelyezem a nyakam felett. Nem vagyok egy törékeny virágszál el fogom őt bírni. Legalábbis remélem. Lehet, hogy lassabban fogunk haladni, de nem tudnám itt hagyni. Egyszerűen nem. – Akkor háromra.. Egy, kettő.. Három!


it's where my demons hide

avatar
❖ Captain Cold ❖
dc universe
kereslek :
•• lisa snart
tartózkodási hely :
•• central city
foglalkozás, hobbi :
•• master thief
karakter arca :
•• wentworth miller
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése



White Canary & Captain Cold
SAVE THE FUTURE, SAVE OURSELVES

Lassan, de biztosan, határozott léptekkel haladunk a céljaink elérése felé. A szer már megvan, már csak át kell verekednünk magunkat néhány őrön, hogy kijussunk. Ez persze sokkal egyszerűbbnek hangzik így, mint amilyen valójában, de legyünk optimisták! Oldalamon egy képzett bérgyilkossal, a kezemben egy következő századi jégpuskával, amely tulajdonképpen bárhol utat tör nekünk, mégis mi vagy ki akadályozhatna meg abban, hogy véghez vigyük, amiért jöttünk? És most legalább nem Savage-dzsel, vagy az ő félig halhatatlan, elvetemült gárdájával kell megküzdenünk, csak néhány tudóssal és biztonsági emberrel.
Csak a szemem sarkából figyelem a Kanárit, ahogy feltartóztatja a támadó őröket, amíg én a fegyveremmel szabaddá teszem az utat. Egy perc, nem több, amíg átfagyasztom a zárat, majd egy rúgással betöröm az ajtót.
- Szezám tárulj! - vigyorgok elégedetten, majd a lány felé fordulok. Az az érzésem, ismét közel áll ahhoz, hogy elveszítse az önkontrollt. Ezt nem engedhetem, hisz nem lenne jó se neki, se nekem, az őröknek meg pláne nem. Közéjük lépek, bemosok egyet az egyik éppen újra támadni készülő férfinak, majd megérintem Sara karját, határozottan, de nem túl keményen. Még csak az hiányozna, hogy rám vesse magát, mert engem is ellenségnek hisz.
- Hagyd őket! Gyere, menjünk! - próbálok a szemeibe nézve a lelkére hatni. - Szabad az út, már mindjárt kint vagyunk. Indulás! - Igyekszem őt magam elé terelni, hogy még véletlenül se maradjon hátra. Kifelé menet kiütök még egy őrt, ám mielőtt elégtétellel nyugtáznám, hogy mindhárman a padlón vannak, és Sara után rohanhatnék az ajtón át, a folyosó végén újabb biztonságiak jelennek meg. Futva közelednek, ezek már sokkal felkészültebbek, mint a korábbi társaik, állig felfegyverkezve érkeztek. Természetesen eszem ágában sincs megvárni itt őket, csak a fegyveremmel küldök némi hideget feléjük, majd hamar át is vetem magamat az ajtón a mellékszárny felé. Ugrás közben azonban valami égető érzést érzek a bal vállamban, de az adrenalin és az izgalom hajt tovább, ezért nem veszek róla tudomást.
- Innen már megleszünk, ismerem a járást, emlékszem a tervrajzokról – közlöm Sarával, miközben futó lépésben beérem őt, és egy-két mellékajtón, lépcsőn, alkalmazottak által használt helyiségen és hátsókijáraton átjutva máris egy sötét utcában találjuk magunkat. Ám még mindig nem lassíthatunk, nem kockáztathatjuk meg, hogy utolérnek bennünket, minél előbb el kell innen tűnnünk. Nagyjából három-négy sarkot haladhatunk, amikor elfogy a lendületem, és ahogy az adrenalinszintem lecsökken, úgy erősödik a karomban a fájdalom és zsibbadás. Egy idő után már úgy érzem, képtelen vagyok tovább a kezemben tartani a nehéz puskámat, így elteszem, és úgy szedem a lábaimat tovább. Aztán egyszer csak megszédülök, és nekiesek a falnak mellettünk. Még a balommal sem sikerül megkapaszkodnom, egyszerűen lecsúszom a földre. Haha, úgy tűnhet, mintha már túl öreg lennék egy ilyen hajszához, hogy nem tudom tartani a lépést a fiatal amazonunkkal. Talán így van... vagy csak... meglőttek...
- Sara... attól tartok... van egy kis gondunk – jelentem a lánynak a szokásos lazaságommal. Csak az arcom eltorzulása árulkodik a fájdalmaimról. Némi nehézség által lefejtem magamról a koromfekete zakómat. Hirtelen melegem lett. Alatta a szintén sötét ingemen továbbra sem látszik semmi, de ahogy azt egy kicsit kijjebb gombolom, és félrehúzom a jobb vállamról, már látszik valamelyest a golyókimenet, már amennyire a nem kevés vérmennyiségtől kivehető.
- Azt hiszem, a legjobb, ha most itt hagysz. A csapat már vár, szükségük van rád, a szerre. Én most csak lelassítanálak – bökök fejemmel a vállam felé. A terv az első. Saránál ott van az egyik fiola, ő végigcsinálhatja. Az őröket egyelőre elvileg leráztuk, szóval majdcsak beérem majd őt, ha kicsit késve is, vagy eljönnek értem később. Hacsak nem találnak rám a laborosok előbb. Hmm... remélem, nem csepegtettem végig a véremet az utcán. Az olyan lennék, mintha én lennék Jancsi a meséből, aki nyomokat hagy maga után, hogy hazataláljon. Csak esetünkben ezek a nyomok könnyen a kemencébe juttathatnak engem, de hé, a fegyverem még nálam van, a balommal is tudom használni, nem lesz semmi gond. Sokkal nagyobb kutyaszorítóból is kivágtam már magam.


it's where my demons hide

avatar
heroes ❖ villains
dc universe
kereslek :
ʊ problems? i like fixing them
tartózkodási hely :
ʊ in the shadows
foglalkozás, hobbi :
ʊ help this page
karakter arca :
ʊ faceless monster
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése


snart & sara

Elég vékony cérnaszálon táncolok annak köszönhetően, hogy Rip képes volt engem idehozni tudván, hogy mivel is kell megküzdenem, miközben egyetlen egy véletlenből fakadó halál is képes hatalmas pusztítást okozni. Tisztában vagyunk a kockázattal, de ez már teljesen más dolog, hogy képesek vagyunk-e tartani magunkat hozzá. Mert balesetek mindig becsúszhatnak. Néha akaratlanul is. Ahogyan az előbb is nem sok hiányzott ahhoz, hogy elveszítem az önuralmamat és átsegítsem szerencsétlen féllótásokat a túlvilágra. Egyetlen egy apró pillanat kellett volna hozzá, hogy megtegyem, de olyan erősen kapaszkodtam a régi önmagamhoz, az emberiségemhez, amit már azelőtt is elveszettnek hittem, hogy meghaltam volna és egy szinte irányíthatatlan vérszomjjal tértem volna vissza az élők sorába. Néha megkérdezem magamtól, hogy ez vajon ténylegesen megérte-e vagy sem. Bár nem igazán az én döntésem volt, hogy visszatáncoljak az élők sorába, de az igazság az, hogy úgy elengedtek engem Laurel-ék pedig csak akkor kaptak vissza. De azt hiszem ez már megszokottá vált, hogy egyszerűen köddé válok. Bár én magam is egy kis teret kértem azért, hogy megtaláljam önmagam ebben az új életformában, de azért az, hogy a múltba megyek kirándulni nem hiszem, hogy rajta volt a lehetőségek listáján. De most mégis itt vagyok. Olyan társakért küzdünk, akiket még alig ismerek mégis nem hiszem, hogy együtt tudnék élni a tudattal, hogy el kell veszítenem őket. Épp elég halál tapad már a lelkemen nincs szükségem olyanokéra, akiknek csak közvetve is de közben jártam a halálában. Mert, ha nem jutunk ki innen a lehető leghamarabb, akkor elég nagy a valószínűsége, hogy már nem lesz kikhez rohanni. Fogalmazhatunk úgy is, hogy bejutni még egyszerű volt, de kijutni már nehezebb lesz.
A melleim köz süllyesztem a nekem dobott üvegcsét. Itt határozottan biztonságban lesz, mondhatni kipárnázott közegben. Lehet, hogy a ruha nem takar annyit és nem is tartogat magában annyi lehetőséget, amennyit szeretnénk, vagy amit a másik ruházatom magában hordoz, de sosem arról voltam híres, hogy ne tudnám feltalálni magam néhány nehezebb helyzetben is.
Ez már csak az én titkom marad. – Rákacsintok Snart-ra, mert azért az életem során elég sokat tanultam, ami a találékonyságomat szolgálta. Elég sok helyre megtanultam elrejteni a fegyvereimet. Néha még a legelképzelhetetlenebb helyre is képes vagyok egy-egy kést elrejteni. De azért nem kell túlságosan mélyre ásni a gondolatok tengerében, mert biztos vagyok benne, hogy senki nem tudná kitalálni anélkül, hogy hamis útra tévedhetne.
A lehető leghamarabb kell innen kijutnunk. Azért rendkívül örülök azoknak az előnyöknek, amit Snart fegyvere okoz, habár elég kellemetlen lehet szó szerint a talajhoz fagyni, de azért annyi biztos, hogy sokkal jobb, mintha velem szembesültek volna és nagy eséllyel táncoltak volna a halállal egy kört aztán pedig eldőlt volna, hogy pontosan melyik irányba is dőlnek el. Reméljük, hogy a lábukat nem kell használniuk valami fontos dologhoz a jövőben, vagy pedig inkább azt reméljük, hogy nem lesz különösebb bajuk egy kis fagyasztáshoz.
Követem Snart-ot, hiszen a lehető leghamarabb szeretnénk kijutni innen, mert minél tovább maradunk itt annál nagyobb társaságot kapunk magunknak arra pedig szerintem egyikünknek sincs szüksége.
Nem tudom, hogy sikerül a férfinak mögénk lopakodnia, de ez nem is számít. Sikerült neki. Abban a pillanatban pedig tényleg azt hittem, hogy itt a vége és elbuktunk, de Snart meglepő módon megmenti a helyzetet.
Szép volt. – Mondtam elismerően, majd pedig megfordultam és a felénk közeledő férfiak felé közelítettem és igyekeztem a késemmel a lehető legkisebb kárt okozni minden egyes emberben. Bármennyire is esett nekem nehezemre, hiszen a véremben ott éreztem a tomboló adrenalint, ami folyamatosan azt sugallta, hogy a végső pontig kellene mennem.

Sponsored content
it's where my demons hide

dc universe
heroes vs villains


1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Similar topics
-
» Lisa Snart - Golden Glider

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
We can be heroes :: különlegességek :: idõsíkok forgataga :: lezárt játékok-
Ugrás: