Sara & Snart •• let's go to 1987 - Page 2
VILLAINS HAVE A VISION FOR THE WORLD. HEROES DON'T, THEIR ONLY GOAL IS TO STOP THE VILLAINS FROM REACHING THEIRS.


üdvözlünk téged
vándor lélek

Jelenleg éppen egy a DC világával foglalkozó szerepjátékos oldalon nézelődsz. Az utóbbi évek DC termése az új és sikeres sorozataival, a közelmúltban mozikba került és az előre beharangozott filmjeivel lehetővé tette, hogy nem csak a képregények rajongói, de az izgalmakkal és szuperhősökkel teli műsorok szerelmesei is közelebb kerülhessenek ehhez a világhoz, híres és kevésbé ismert karaktereihez. Ha csak egyet is ismersz vagy kedvelsz a mostanában futó Arrow, The Flash, Supergirl vagy Legends of Tomorrow sorozatok közül, ha szívesen csöppennél bele Superman, Batman és a Justice League világába, ha van bátorságod találkozni a Suicide Squad tagjaival, ha kipróbálnád magad a hősök, az áldozatok, vagy éppen a gonosztevők között, különleges képességekkel, vagy anélkül, közöttünk a helyed. Válassz egyet a rengeteg szabad canon karakter közül, nézz szét a keresettek között, vagy hozz saját karaktert! Mi várunk rád!

Az oldal alapítása:
2015. március 01.

oldalunk videója
nézd meg bátran

Belépés
karakterem neve:
jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
csicseregj valamit
üzenj bátran




erre barangolók
Ki van itt?

Jelenleg 13 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég :: 1 Bot







utolsó bejegyzések
Üzenetek
Yesterday at 9:12 pm
Yesterday at 7:45 am
Yesterday at 7:36 am
Hétf. Máj. 22, 2017 9:57 pm
Hétf. Máj. 22, 2017 11:11 am

legtöbbet író userek
gyorsíróink

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
oldal statisztika
ennyien vagyunk

CSOPORT FÉRFI
ALIEN 1 1
ANTI-HERO 2 1
CITIZEN 4 0
CRIMINAL 5 3
DOCTOR 2 0
ELIT 2 1
GOVERNMENT 0 0
HERO 3 3
METAHUMAN 4 1
POLICE 2 2
VIGILANTE 0 3
VILLAIN 3 8
Összesen 28 23
a tél oscarai
legjobbjaink

• A tél női canon karaktere •
caitlin snow
killer frost

• A tél férfi canon karaktere •
bruce wayne
batman

• A tél női saját karaktere •
pandora morrigan
the culebra

• A tél férfi saját karaktere •
cesar clifron
the writer

• A tél előtörténete •
ethan vasilev
the cop

• A tél keresett karaktere •
richard gecko
the losculebra

• A tél párja •
barry allen
zara tepes


Share| .

Sara & Snart •• let's go to 1987



Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2

Poszt témája: Re: Sara & Snart •• let's go to 1987 •• Szomb. Márc. 19, 2016 7:46 pm ••


White Canary & Captain Cold
SAVE THE FUTURE, SAVE OURSELVES

Eddig jók vagyunk. Többé-kevésbé. Igazából nem okoztunk nagy kárt vagy túl nagy feltűnést, megszereztük, amiért jöttünk, már csak ki kellene jutnunk innen, épségben, és lehetőleg úgy, hogy senkit ne kelljen kicsinálnunk kifelé menet. Sara és én együtt, a vérszomjas bérgyilkos és az erkölcstelen bűnöző, nos... fogalmazzunk úgy, hogy sajnos nagyon is megvan rá minden esély, hogy lesznek járulékos veszteségek útközben. De szem előtt kell tartanunk ezt a fránya idővonal dolgot, ami, mint tudjuk, némileg megköti a kezünket. Mindig a lehető legkevesebb felfordulást kell magunk után hagynunk, ahogy ezt már Rip szépen a szánkba rágta, hiszen súlyos következményei lehetnek a tetteinknek, a pusztítás, amit hátra hagyunk, még nagyobb károkat okozhat a jövőre nézve. Na nem mintha én az értelmetlen gyilkolászás nagy híve lennék. Nem vagyok, sosem voltam. Már korábban, Central Cityben is egy-egy bankrablást, betörést, gyémántrablást úgy dolgoztam ki a legapróbb részletekig, hogy minden másodpercben minden változó bele legyen kalkulálva, így a lehető legkevesebb kárt okozzunk, és lehetőleg ne sérüljön és ne halljon meg senki közben. Balesetek persze időnként történtek, de nem az volt a cél, hogy másoknak ártsunk, hanem hogy megszerezzük, amit akartunk, és közben élvezzük is az akciót... és magát a tervezést. Én legalábbis határozottan élveztem, minden percét. Pedig egy-egy ilyen szervezés hónapokba telt. Most viszont... igazából csak alig pár óránk volt kitalálni, hogy mit tegyünk, hogy jussunk ide be, találjuk meg a szert, és lépjünk le még időben, mielőtt a srácok a Hullámlovason elpatkolnának. A részletek sajnos homályba vesztek, főleg ami a kijutást illeti. Ez így sokkal komplikáltabb és veszélyesebb, mint a régi rablásaim, ami egyrészt izgalmas, másrészt viszont tényleg könnyen itt hagyhatjuk a fogunkat, vagy árthatunk valaki olyannak, aki egyszer magát a rák ellenszerét fogja feltalálni. Végül is ez a mai este itt a labor felett valami tudós találkozó, nem igaz?
Érdeklődve figyelem, hogy hová is rejti Sara a neki dobott szérumot, de nem fűzök hozzá megjegyzést, csupán ravaszul elmosolyodom, aztán felzárkózom mellé. Ám látva, hogy honnan is veszi elő azt a kést, már nem tudom tovább megállni szó nélkül.
- Mégis mi érdekeset rejtegetsz még ez a ruha alatt? - mérem végig őt pimaszul. Látszatra egy csinos, ártatlan, fiatal nő, és senki nem is sejtené, hogy képes egy egész arzenált felsorakoztatni még egy ilyen ruha alatt is. Igazán figyelemre méltó.
- Megnézem, hogy tiszta-e a terep – igyekszem magam is az ajtó felé, és Sarat megkerülve előbb óvatosan kikémlelek, aztán két felénk igyekvő őr lábát gyökereztetem a földbe a jégpuskával. Nyugi, rendbe jönnek! Már ha időben kapnak orvosi segítséget. Reméljük a legjobbakat!
- Mehetünk! - intek a lánynak, és meg is indulok gyors, hosszúra nyújtott léptekkel a folyosón, ám a sarokhoz érve ismét lelassítok, és a fegyveremet előre szegezve folytatom az utam.
- Megállni! Kezeket fel! - lép ki mögénk váratlanul egy fickó az egyik mellékajtóból. Mivel egy fegyver kibiztosítását is hallhatjuk a parancs mellé, ellenkezés nélkül követem az utasításokat. Mozdulatlanná fagyok, egyik kezemet hamar a magasba emelem, a másikban pedig a jégfegyvert a föld felé szegezem, és szintén eltartom magamtól. Aztán lassan a férfi felé fordulok. Csak semmi hirtelen mozdulat. Ismerem a dörgést.
- Mit keresnek itt? Elvettek valamit, igaz? - lép közelebb az alak némileg felbátorodva, és vélhetően azzal a szándékkal, hogy átkutasson bennünket. Csak arra a pillanatra várok, amikor a figyelme kissé lankad, majd a balommal visszakézből kiütöm a fegyverét, térden rúgom, amitől megbicsaklik, majd a fegyverem markolatával kiütöm, hogy két másodperc múlva már ájultan fekszik a padlón. Ki mondta, hogy csak Miss Lance tud verekedni? Amint ismét tiszta a levegő, rávetem magam a folyosóról kivezető legközelebbi ajtóra. Szintén zárva. És ez ráadásul kártyával működik. Nincs más választás: fagyasztok. A jégpisztolyt a zárra szegezem, ám ekkor újabb ellenfelek érkeznek.
- Kanári! Mögötted! - intek a fejemmel a lánynak. Azt hiszem, neki is lesz itt még egy kis dolga, amíg én megoldom a továbbjutást.


avatar
Online
✻ kereslek :
•• lisa snart, mick rory and other legends or rogues members
✻ tartózkodási hely :
•• somewhere between past and future
✻ foglalkozás, hobbi :
•• master thief
✻ karakter arca :
•• wentworth miller
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: Sara & Snart •• let's go to 1987 •• Csüt. Márc. 17, 2016 10:07 am ••

snart & sara

Ha szeretném is nem tudom figyelmen kívül hagyni az érzést, amely hatalmába kerít. Mintha átírna mindent, amit érzek, amit gondolok. Egyszerű, színtiszta ösztönné válik, ami csak arra vár, hogy végre engedelmeskedjek neki és legalább egyiknek kitörhessem a nyakát. De a helyzet az, hogy valahogy igyekszem megállni. Nem bírom sokáig visszafogni magam ezzel tisztában vagyok ezért is szólok hátra Snart-nak, hogy a lehető leghamarabb elhúzhassuk innen a csíkot és még a kísértés legapróbb részét is magam mögött tudhassam magam. Ez olyan számomra, mint egy diétázó nőnek elmenni a cukrászda előtt. Szinte kihagyhatatlan lehetőség. De még mindig elégedettebb lennék egy ilyen problémával.
Bevallom gyerekként elég sok emlékem fűződik ahhoz, hogy leborultam a lépcsőn, mert valahogy rosszul léptem, de pont ezeknek az emlékeknek köszönhetően tudtam most olyan fürgén kapkodni a lábaimat anélkül, hogy előreborultam volna. Olyan is volt, hogy megcsúsztam a lépcsőn és a seggemen potyogtam végig a lépcsőfokokon. Egyik sem volt kellemes semmilyen formában sem. De végül is itt vagyok, nemde? Meg, hát a kiképzésemnek hála nem okozott nekem különösebb problémát az, hogy ne essek el. Kiskoromban is lehetett volna erre valami.. Nem voltam túlzottan ügyetlen, de néha egy-egy baki becsúszott. Mint minden normális gyerek életében. Vagy éppen emberében. Bárkivel történhetnek balesetek.
Ahogy követem őt beleütközöm a karjába, de amint a probléma megszűnik létezni, ami a kamerákat illeti könnyű szerrel megyünk tovább. Hát azt hiszem megszoktam, hogy az ilyen dolgok nem jelentenek problémát. Ilyenkor egy picit azt hiszem hiányzik Felicity. De azért annak is örülök, hogy egy ilyen létfontosságú feladatra mi ketten is pont megfelelőek vagyunk. A kettőnk képességei erre a munkára tökéletesen rá van hangolódva. Én elteszem lába alól azt, aki az útban van ő pedig elvégzi a rablás részét. Mindenki azzal foglalkozik, ami a számára kényelmesebb. Szerintem ez így teljes mértékben logikus.
Rendben. – Míg ő a zárral szórakozik én addig úgy figyelek, mint egy sas, aki már alig várja, hogy lecsaphasson az áldozatára. Bár jelen esetben az lenne a legjobb, ha nem lenne semmilyen áldozat, akire le kellene csapni. Mert minél később veszik észre, hogy valami olyasmi történik, aminek nem kellene annál jobb lesz nekünk.
Ahogy belépünk egy pillanatra elbátortalanodom, hogy biztosan van-e lehetőség arra, hogy itt még időben megtaláljuk azt, amit keresünk. Mert ostobaság lenne azt tagadni, hogy ez a hely hatalmas. – Baloldal, vettem. – Azzal meg is indulok a saját oldalam felé és igyekszem a lehető leggyorsabban nézegetni a kis cetliket, de az idő múlásával egyre frusztrálóbbnak találom azt, hogy nem találom meg, amit keresünk, de mikor Snart megszólal, hogy megvan, akkor megkönnyebbültem sóhajtok és elkapom azt a fiolát, amit nekem dobott és a melleim közé süllyesztem úgy, hogy szinte észrevehetetlenné váljon a jelenléte.
Közeledő léptek zaja miatt kezdem úgy érezni, hogy nem fogunk innen olyan könnyedén távozni, mint ahogyan bejutottunk. – Menjünk az ajtóhoz. – Mondom a lehető leghalkabban, hogy még véletlenül se szűrődhessen át a töredéke sem az ajtó túloldalára és a falhoz lapulva húzom feljebb a szoknyámat, ahonnan előrántom az egyik késemet.




avatar
✻ kereslek :
ʊ problems? i like fixing them
✻ tartózkodási hely :
ʊ in the shadows
✻ foglalkozás, hobbi :
ʊ help this page
✻ karakter arca :
ʊ faceless monster
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: Sara & Snart •• let's go to 1987 •• Csüt. Márc. 10, 2016 10:45 am ••


White Canary & Captain Cold
SAVE THE FUTURE, SAVE OURSELVES

Egy bólintással veszem tudomásul, hogy Sara most átveszi tőlem az irányítást, és amíg ő elsétál a három őr felé, én továbbra is a sarkon túl, a falnak dőlve hallgatózom. Nem látom, hogy éppen mit is csinál, csak annyit hallok, ahogy azok hárman sorra feljajdulnak, majd tompa puffanással érnek földet, de már ennyitől is mosolyra görbülnek az ajkaim. Nem hiába, tud a csaj. Az egy másik kérdés, hogy a tekintete ijesztően nyers és ösztönös érzésekről árulkodik, amint az áldozatai fölé lép. Ideje továbbmennünk!
Előlépek a takarásból, amint Sara jelzi, hogy tiszta a terep, és az őrök által őrzött ajtón át már át is jutunk a lépcsőházba. Nos igen, lifttel biztos gyorsabb lett volna lejutnunk, de ez az út könnyebben megközelíthető volt, és kevésbé keltünk feltűnést is. A pince azonban mélyebben van, mint ahogy sejtettem, és mivel nem szeretnénk, hogy a kiütött őrök esetleg magukhoz térve utolérjenek bennünket, legalább három fordulót loholok lefelé. Leérve egy újabb folyosóra érkezünk, de mielőtt besétálnánk, hirtelen megtorpanok, és a kitartott karommal a mögöttem haladó lányt is megállítom.
- Kamerák – magyarázom meg egy szóval a tettem okát, és már hallatszik is, ahogy a jégpisztoly egy gombnyomással feltöltődik a kezemben, az oldalán a töltetek szépen felizzanak, aztán egyenként elvakítom a széles átjáró mindkét sarkában felszerelt megfigyelőket. Hát ez előbb-utóbb fel fog tűnni nekik, bár remélhetőleg mire ráébrednek, hogy mi volt az az éles fénycsóva, ami kikészítette a monitoraikat, mi már nem leszünk itt.
- Mehetünk – intek ismét Sarának, majd gyors lépésben végig is haladok a folyosón, amíg rá nem találok a laborra. Lendületesen készülök belépni az ajtaján... zárva.
- Francba! - motyogom az orrom alatt, de ez csak egy másodpercnyi kifakadás, mert a következő pillanatban már tiszta fejjel elemzem is a lehetőségeinket. Ha ezt is lefagyasztom és úgy törjük át, az némi zajjal jár, és még mindig amondó vagyok, hogy a lehető legkevesebb figyelmet kéne magunkra vonni. Plusz gyorsabb lenne a szokásos módszerrel feltörni a zárat. Szerencsére gyakorló tolvajként ehhez mindig megtalálhatóak nálam a megfelelő eszközök.
- Ezt megoldom, csak fedezz – jelentem Sarának. Nem esne jól, ha valaki hátba lőne, miközben én a kulcslyukkal bíbelődöm. Aztán hamar elővadászok két vékony fémszálat az egyik belső zsebemből, és az ajtó elé térdelek. Csak pár másodperc, és meg is vagyok vele.
- Oké, ez is megvan – lépek be végre a laborba. Nagyobb, mint gondoltam, és túl sok üveges hűtőszekrény sorakozik a fal mellett címkés fiolákat meg kémcsöveket rejtve.
- MSV-25. Ez a szérum neve. Segíts megkeresni! Enyém a jobb oldal, tiéd a bal – adom ki ismét az utasításokat, amit Sara remélem, nem vesz zokon. Túl régóta vagyok szellemi atyja az ilyen és ehhez hasonló betöréseknek és rablásoknak, hozzá vagyok szokva, hogy a bűntársaim tőlem várják a feladatok kiosztását. Plusz sietnünk is kell, hisz most már bármelyik pillanatban várható, hogy társaságot kapunk, ezért fontos a munkamegosztás. Sora nyitom ki az üveges tárolókat, forgatom meg ujjaim között az epruvettákat, de egyiken sem a keresett címke díszeleg. Mit is mondott Stein professzor a szérumról? Nagyon ritka és nagyon drága, főleg ebben az időben. Talán nem a többivel egy polcon őrzik. Sietve szétnézek a laborban, vajon hol tárolhatják az értékesebb szereket. Tekintetem megakad egy félreeső, kisebb, lelakatolt hűtődobozon. Mellélépek, és most már nem habozva fagyasztom le, majd töröm le a lakatot. És láss csodát! Itt van, amit kerestünk. Egy egész ládányi MSV-25. Furcsa rövidítés, egy egykori exem monogramjára emlékeztet.
- Megtaláltam! - mutatom fel az egyik fiolát, majd biztos, ami biztos alapon hármat is zsebre teszek belőle, és egyet odadobok a lánynak is arra az esetre, ha kifelé menet valamelyik eltörne, vagy elvennék tőlünk. Most már csak ki kell jutnunk innen, ami attól tartok, nem lesz olyan egyszerű, mint a bejutásunk. Szinte biztos, hogy lesz részünk egy kis harcban is, de ehhez a mi Kanárink szerencsére nagyon ért.


avatar
Online
✻ kereslek :
•• lisa snart, mick rory and other legends or rogues members
✻ tartózkodási hely :
•• somewhere between past and future
✻ foglalkozás, hobbi :
•• master thief
✻ karakter arca :
•• wentworth miller
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: Sara & Snart •• let's go to 1987 •• Szer. Márc. 09, 2016 12:53 pm ••

snart & sara

Nem gondoltam volna, hogy egyszer majd eljutunk arra a pontra, hogy pont ránk fognak számítani a többiek. Mármint lehet, hogy sok mindenre képesek vagyunk és értékes tagjai lehetnénk a csapatnak, de ettől függetlenül nem érzem azt, hogy várható lett volna egy ekkora felelősség a nyakunkba. Mármint most ténylegesen azon dől el az egész, hogy mi sikerrel járunk vagy sem. Mert, ha mi elbukunk, akkor mindannyian elbukunk és akkor ennyit arról, hogy megmentsük a jövőnket. Mert már nem lesz ki, megmentse. Talán majd Rip megpróbálkozna egy újabb csapattal, hogy megváltoztathass a jövőjét, de az igazság az, hogy szerintem akkor már elvihetné őket egy csapatépítő tréningre, mert egy csomó idegent összezárni egy térségbe úgy, hogy közös cél érdekében cselekedjenek anélkül, hogy egyáltalán ismernék a másikat.. Elég nehéz.
Mégis úgy érzem, hogy én meg Snart eddig elég jól teljesítünk. Szinte látom rajta, ahogyan ezer felé igyekszik koncentrálni. A lépésekre, arra, hogy ne nézze túlságosan is feltűnően a lehetőségeinket, mert semmi szükség arra, hogy felesleges figyelmet vonjunk magunkra. Én legalábbis határozottan így gondolom. Meg szerintem ő is, de azt hiszem a tánctudásunkkal remekül beolvadunk a tömegbe. Nem vagyunk olyanok, hogy az emberek figyelmét felkeltsük. Nem csinálunk, ostoba felesleges mutatványokat, hogy mindenki elismerően pillantson ránk, de azért annyira ügyetlenek se vagyunk, hogy rólunk sugdolózzanak. Egyszerűen tökéletesen beillünk a közegbe. De pontosan ezt is kellett elérnünk. Csak reméljük, hogy a házaspár, akiknek a nevében érkeztünk inkább úgy döntött, hogy mégsem jelenik meg ezen a neves eseményen, mert akkor az nagyon könnyedén felgyorsíthatja az eseményeket.
Figyelemmel követem Snart szavait, ahogyan felvázolja a lehetőségeket. Miközben beszél pedig folyamatosan egy-egy lopott pillantást vetek arra az ajtóra, amelyikről éppen szó van. Nagyon nem akarják, hogy kikerüljön innen az a nyamvadt szer. A lopakodás benne van a természetemben, de ami a bizonyos tárgyak ellopását illeti, inkább rábíznám magam Snart megérzéseire. Úgyhogy jelen pillanatban ő az, aki meghozza a döntést, hogy felesleges ekkora tömegben kockáztatni azt, hogy könnyebben jussunk le, de mégis nagyobb zűrzavart hagyva magunk után. A segítségemmel könnyedén átjutunk az egy őr által őrzött ajtón, majd pedig, ahogyan tovább haladnánk egy újabb problémába ütközünk. Még három őr. Most már itt nincsenek kíváncsi szemek azt hiszem, hogy nyugodtan rám bízhatja ezt a helyzetet, mert pontosan tudom, hogy mégis mit kell ahhoz tennem, hogy átjuthassunk egy ilyen aprócska akadályon. De, ha itt három őr van, akkor nem is akarom tudni, hogy ahol már eleve kettővel kezdődött ott hányan lehetnek.
- Bízd csak rám.. - Rákacsintok, majd pedig befordulva egy kicsit hullámos vonalban közelítek a három férfi felé, kuncogva, mint aki egy kicsit túlságosan is sokat öntött fel a garatra. Ha nem azért lennék itt, hogy ellopjak valamit talán még meg is tettem volna. - Ez egy lezárt terület hölgyem. - Közli velem a középső pasas, aki úgy körülbelül tíz centivel magasabb a másik kettőnél. - Én csak a női mosdót keresem.. - Majd pedig ügyetlenségemben beleesek a hatalmas férfi karjába, végül pedig, mielőtt bármit is reagálhatna ő, vagy a másik kettő a középsőt lefejelem a másik kettőt pedig egy rúgással terítem le. Érzem az ereimben a késztetést, hogy ne hagyjam ennyiben, hogy ki kell ontanom az életüket, de mély levegőt veszek és próbálom kitisztítani a gondolataimat. - Tiszta a terep. - Az egyik kezemet ökölbe szorítom, hogy ne engedjen ennek a megfoghatatlan erőnek, hogy elérje azt, amit akar. Minél hamarabb megyünk tovább és tűnünk el innen, annál jobb.


avatar
✻ kereslek :
ʊ problems? i like fixing them
✻ tartózkodási hely :
ʊ in the shadows
✻ foglalkozás, hobbi :
ʊ help this page
✻ karakter arca :
ʊ faceless monster
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: Sara & Snart •• let's go to 1987 •• Kedd. Márc. 08, 2016 9:46 am ••


White Canary & Captain Cold
SAVE THE FUTURE, SAVE OURSELVES

Szakértő. Na igen, mintha ez egy valódi szakma lenne, amit iskolába járva ki lehetne tanulni. Bár ha jobban belegondolunk, a valóság nagyon hasonló ehhez, csak a tanárom nem más volt, mint az apám, rossz jegyek helyett pofonokat kaptam, a diplomamunkának pedig az első, igazi rablásom számított, amit magamnak kellett levezényelnem. És átmentem a vizsgán, ahogy azóta – szinte – mindig. De itt egy kicsit most más a helyzet, a múltban vagyunk, ami már magában szokatlan, a tét pedig nem egy darab kő megszerzése, hanem a társaink élete. Ha elkapnak minket, vagy elbukunk, nekik annyi. Nos, ha izgalomra vágytam, most bőven megkaptam. Szerencsére tökéletesen higgadtan megy a gondolkodás az ilyen éles helyzetekben is.
A körülszaglászás egy kulturált módját ajánlom fel Sarának, amire ő rá is bólint, csak hát nem gondolok előre bele, hogy ezzel ugyanannyira meg is nehezíthetem a dolgomat, amennyire megkönnyítem. Miközben a termet körülkeringőzve egy gyönyörű női alak simul hozzám szorosan, figyelmem akaratlanul is megoszlik közte, és a valódi feladatom között, nem beszélve arról, hogy a lépéseimre is figyelnem kell. Szerintem bevallhatjuk, nem vagyok egy nagy táncos, és nem azért, mert nem tudnám, hogyan kell valcerozni, egyszerűen csak nem nekem való, és nem is gyakran csinálok ilyet. Szerencsére ahhoz képest egész jól megy, és legalább fenntartjuk a látszatot, hogy egy pár vagyunk. Arcomon a szokásos, apró, önelégült mosollyal lepillantok a lányra, aztán igyekszem valóban a küldetésre koncentrálni, és felmérni a terepet.
- A főbejáratot leszámítva három ajtó vezet ki a teremből. - Kezdek bele visszafojtott hangon az észrevételeim ecsetelésébe, hogy csak Sara hallhassa. - Az egyik a büfék, a mellékhelyiségek és a terasz felé. Kétlem, hogy arra bármit találnánk. Az őrök csak a másik két ajtót őrzik. A bejárattal szemben ketten-hárman szobroznak felváltva, arra lehet a legrövidebb az út, de azt most nem érdemes megkockáztatni. - Ingatom enyhén a fejemet. Nem lenne jó felhívni magunkra a figyelmet, mielőtt elérnénk a szérumot. - Ha jól emlékszem a tervrajzokra, a harmadik folyosó felől is megközelíthető a pince, némi kerülővel. És ott csak egy ember figyelmét kell elterelnünk. - Jelentem ki, majd egy gyors elhatározással abba az irányba vezetem magunkat, és azzal a lendülettel, amellyel elhagyjuk a táncteret, és távolabb engedem magamtól Sarát, mintegy „véletlenül” enyhén az éppen elhaladó pincér hátának taszítom őt, annak tálcájáról a pezsgő többsége pedig az őrön landol. Hoppá! Az őr felháborodását látva sunyi mosoly jelenik meg az arcomon, és mielőtt azok ketten egymás torkának esnének a szerencsétlen felszolgálóval, a kavarodást kihasználva, Sarát is magammal rántva, hamar átsurranok a másodpercekre szabaddá vált ajtón.
- Ezzel megvolnánk – engedem el a lányt, majd kézbe veszem a fagyasztó fegyveremet az eredeti méretére növelve azt. Már nem vagyunk a tömegben, így nem áll fenn a veszélye annak, hogy ártatlanok kerülnek a célkeresztbe, vagy hogy túl feltűnő lennék vele. Viszont még hasznunkra lehet, ha lebuknánk, és ránk támadnának, ezért megnyugtat, ha magamnál tarthatom. A sarkot elérve éppen készülök befordulni a következő folyosóra, de hamar visszalépek, és hátamat a falnak vetve fordulok a kísérőmhöz.
- Újabb három őr – közlöm vele. Nagyon félthetik azt a szérumot, ha ennyien vigyáznak rá. - Valami ötlet? - kérdezem meg a lányt, mert az egyértelmű, hogy ezeket is le kell szerelnünk, de az nem egyértelmű, hogy hogyan. Ha közéjük sétálok a fegyveremmel, valószínűleg olyan fenyegetésnek ítélnének meg, amire azonnal lőni kell, akkor viszont én is lövök, és máris gyártottam három hullát szükségtelenül. Sara felbukkanása, úgy sejtem, más hatást keltene, meg ez egyébként is inkább az ő asztala.

avatar
Online
✻ kereslek :
•• lisa snart, mick rory and other legends or rogues members
✻ tartózkodási hely :
•• somewhere between past and future
✻ foglalkozás, hobbi :
•• master thief
✻ karakter arca :
•• wentworth miller
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: Sara & Snart •• let's go to 1987 •• Csüt. Feb. 25, 2016 10:01 pm ••

snart & sara

Lehet, hogy nem tesz semmilyen megjegyzést az öltözékemre mégis, már a puszta tekintete eléggé árulkodó, hogy mégis mit gondol. Nincsen szükség bókra, amikor már a tekintete sokkal többet mondd, mint bármilyen más szó.
Az pedig, hogy már most ilyen helyzetben van a csapatunk csak ténylegesen azt bizonyítja, hogy nem éppen a legjobb embereket találta meg Rip ezzel az ajánlattal. Vagy egyszerűen csak nem vagyunk hozzászokva ahhoz, hogy egy halhatatlan őrültet kergetünk a világban, hogy valahogyan megakadályozhassuk azt, hogy gonosz módon elpusztítsa az egész világot. Bár nem értem, hogy miért jó mindenkinek az, hogy elpusztítanak valamit, hogy aztán újraépíthessék. Talán egy romos épületnek látják a világot, amelyet a saját képükre szeretnének formálni. Bár a ligának azért lenne ebbe beleszólása azt hiszem, ha nem egy olyan ember keze alatt mozogna, mint Malcolm. Mert bármennyire is örülök, hogy megszabadultam a ligától be kell vallanom, hogy a történelemben többször közbeszóltak, hogy megmentsék az emberiséget egy hatalmas pusztulástól. Akkor a jövőben mégis hova vész ez a közbeszólás?
- Köszönöm, igazán udvarias üzemmódba kapcsoltál. - Mondtam, miközben beszálltam a kocsiba. Tudom, hogy a szerepünkhöz szükséges úgy viselkednünk, mint férj és feleség. Ebben nem hiszem, hogy különösebben képesek lennénk valamilyen akadályba ütközni.
Az út során egyikünk sem törte meg igazán a csendet én magam is csak kifelé bambultam, ahogy mindig is szoktam. Mármint, mikor utaztunk valahová autóval engem valahogy mindig lekötött a táj és a városok, amelyeken átutaztunk. Szinte rá volt tapadva az arcom az üvegre. Az pedig, hogy most mindent, amit már láthattam egyszer újra láthatom csak pár évvel korábban még érdekesebbé teszi és értékesebbé, hiszen nem mindenki mondhatja el, hogy látta milyen volt majd harminc évvel előtte és akkor is. Na, jó elmondhatják, de kevés az esélye, hogy ők is olyan fiatalok, mint én magam. Lehet, hogy egyszer már meghaltam és emiatt úgy érződik ez az egész, mint egy másik élet, de mégis mindkettő az enyém.
Miután kiszálltunk a kocsiból teljesen természetesen karolok bele Snart karjába, mintha a legtermészetesebb lenne és még egy halovány mosolyt is megejtek, mintha ténylegesen házasok lennénk. Boldog, felhőtlen házasságban élnénk. Már a gondolata is nevetségesen hangzik. Sosem álmodoztam gyerekként különösebben a házasságról. Nem voltam az a tervező típus, talán pont ez hozott el idáig.
- Mondd meg te, hiszen te vagy a szakértő. - Ha a rablásról van szó, akkor nem hiszem, hogy én vagyok a fővezér. Én végül is jelen pillanatban csak azért vagyok itt, ha túl meleg lesz a talaj pontosan tudom, hogyan vágjam át magam egy ellenséges tömegen. De azért a partneremet sem kell félteni ebben biztos vagyok. - Legyen. - Elmosolyodom, majd pedig a kezemet az övébe helyezem, hogy elinduljunk a táncparkett felé. A legjobb módja annak, hogy a lehető legkevesebb figyelmet vonjunk magunkra, miközben elvégezzük mindazt, amiért itt vagyunk. Habár bevallom, hogy nem vagyok egy nagy táncos.

avatar
✻ kereslek :
ʊ problems? i like fixing them
✻ tartózkodási hely :
ʊ in the shadows
✻ foglalkozás, hobbi :
ʊ help this page
✻ karakter arca :
ʊ faceless monster
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: Sara & Snart •• let's go to 1987 •• Csüt. Feb. 18, 2016 1:05 am ••


White Canary & Captain Cold
SAVE THE FUTURE, SAVE OURSELVES

Nem mindennapi látvány, hogy én öltönyben feszítek, de nem is olyan, mintha kimonót viselnék. És legalább én magam válogathattam össze a darabokat, amiket felveszek, így azt hiszem, nagyjából minden fekete rajtam. Nem tudom, hogy az eredeti Mr. Smith milyen figura, talán egy öreg fószer, aki csokornyakkendőben jár mindenhová. De rossz fiús stílusban is lehet elegáns pénzeszsáknak kinézni, nem igaz? Ebből az imázsból aligha adok alább egy ilyen küldetés miatt. Sara megjegyzésére csak egy sunyi mosollyal válaszolok. Te sem vagy semmi, aranyom! Nem bújt ő sem túl feltűnő szerelésbe, de így is dögös. Persze ezt csupán magamnak jegyzem meg, a tetszésemről csak egy röpke elismerő pillantás árulkodik.
- Gyerünk világot menteni, Mrs. Smith – intek fejemmel a kijárat felé a szokásos hanyag stílusomban, mintha csak egy laza esti sétára készülnénk, aztán meg is indulok. A verdánk már a hajón kívül vár, gyönyörködöm benne egy-két másodpercig, mielőtt megközelíteném. Mi tagadás, a nyolcvanas években is tudtak egy-két lenyűgöző dolgot alkotni. Mielőtt bevágnám magam a volán mögé, még megkerülöm a járművet, és kinyitom az anyósülés felőli ajtót. Ha már ma estére úriembert kell játszanom, miért ne kezdhetném el most? Arcomon a letörölhetetlen sunyi mosollyal követem tekintetemmel a „feleségemet”, amíg ő elhelyezkedik odabenn, aztán követem a példáját, és már úton is vagyunk. Gázt adva száguldunk, igyekszem kiélvezni a kocsi adta lehetőségeket, amíg New York határához nem érünk. Aztán azonban visszaveszek valamicskét a tempóból, nem kell a túl nagy figyelem. Valójában egész idő alatt leginkább csak az utat figyelem, néha-néha oldalra is lesve, de hát, mint tudjuk, nem vagyok épp egy sokat fecsegő típus, és nem érzem szükségét, hogy megtörjem a csendet. Elég lesz odabenn kidolgoznunk a tervet, ha már belülről is megnéztük az oroszlán barlangját. Miközben érkezésünk után egy parkolófiú van szíves gondoskodni a járműről, a karomat tartva készülök Sarával az oldalamon besétálni az épületbe.
- Mr. és Mrs. Smith. Rajta vagyunk a vendéglistán – diktálom be az álneveinket a bejáratnál. Szerencsére semmilyen fennakadásba nem ütközünk, és már benn is vagyunk.
- Nos, asszony, hol kezdjük? - fordulok szembe a partneremmel. Hát nem sokkal szemet gyönyörködtetőbb bűntárs Micknél? És a maga módján legalább annyira tüzes. - Körbesétálunk? Vagy...? - Tenyeremet felfelé fordítva tartom a kezéért, annak jeleként, hogy akár táncolhatnánk is. Kevésbé feltűnő módja lenne annak, hogy körülszimatoljunk. Na, nem mintha gyakran csinálnék ilyet, de ez most egy kivételes alkalom. A tánctérről, körbekeringve, könnyedén beláthatnánk a helyet, a lehetséges kijáratokat, és azt, hogy melyiket hányan és hogyan őrzik. Innen valójában a bejáratot leszámítva három ajtó vezet kifelé. Azt hiszem, azt kell keresnünk, amely mellett a legtöbb őrszem szobrozik, de az is lehet, hogy kerülő úton valahogyan máshonnan is célba érhetünk. Kamerákat viszont itt egyelőre nem látok, de ez még nem jelenti azt, hogy a folyosókon, vagy odalenn a laborban sincs semmilyen megfigyelés. Sőt! Valószínűleg valami biztonsági rendszerre is számítanunk kell majd.


avatar
Online
✻ kereslek :
•• lisa snart, mick rory and other legends or rogues members
✻ tartózkodási hely :
•• somewhere between past and future
✻ foglalkozás, hobbi :
•• master thief
✻ karakter arca :
•• wentworth miller
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: Sara & Snart •• let's go to 1987 •• Szer. Feb. 17, 2016 11:04 am ••

sara & lenny
We have a future to save

Újrakezdésről álmodoztam és most megkaptam. Szinte szó szerint, mert éppen egy olyan évben lubickolok, amikor megszülettem. Elég furcsa ebbe belegondolni igazából. Bár már az is kész őrület, hogy képes képesek vagyunk az időben utazni. Arról már szót sem kellene ejtenem, hogy ezzel megpróbálhatnánk megmenteni a jövőjét a világnak, de az a helyzet, hogy Rip-nek egy kicsit jobban fel kellett volna készülnie. Vagy legalább megpróbálni összeszoktatni bennünket, mert azért be kell vallanunk, hogy Nem egy összeszokott csapat vagyunk. Mondhatni nem is ismertük egymást ezelőtt most pedig úgy kellene együtt dolgoznunk, hogy képesek legyünk a másikra bízni az életünket. Ostoba módon azt gondoltam, hogy képesek leszünk ezen még dolgozni, mielőtt tényleges egy élet-halál kérdés elé nézünk, de a helyzet az, hogy jelen pillanatban nem igazán volt választásunk. A többiek veszélyben vannak nekünk pedig meg kell találnunk az ellenszert. Átengedem a stafétabotot az ehhez jobban értőknek, mert lehet, hogy ragadt rám valami, amikor még a Mirakuru korszakomból, de nem lettem a szakértője minden másnak is. Nem tudunk mást tenni, mint ülni és várni, hogy kitaláljanak valami megoldást. Nem lenne túl kellemes már most elveszíteni a csapatunk nagy részét.
Felcsillannak a szemeim, amikor Rip közli, hogy végre mi is tudunk tenni értük valamit. Habár az egész csak előkészületek a tényleges akcióhoz, már legalább nem érzem magam olyan feleslegesnek. Bár, ha felesleges lennék talán nem is lennék a csapatban. Hiszen mindenkinek megvannak a maga erősségei, amiért itt van. Bár az enyém nem más, mint a hidegvérű gyilkosság. Persze az árnyak ligájának kiképzését sem szabad kifelejtenem az önéletrajzomról, de azért mégis csak nagyobb részben a vérszomjamat érzem a fő indoknak. Elég nehezen birkózom meg vele. Az egyszer biztos, hogyha újra látom majd Thea-t, akkor leemelem a kalapom előtte, mert hihetetlen, hogy milyen jól el tudja viselni mindezt, amin keresztülmegy. De valahogy az, hogy ő még mindig bírja tartani a hátát és tovább haladni az életével reményt ad számomra, hogy erre én magam is képes lehetek.
A megfelelő öltözék után kutatva túrtam fel a szekrényt, hogy elegáns legyek, de mégsem túl hivalkodó. Nem akarom, hogy feleslegesen legeltesse rajtam bárki is a szemét, mert nem figyelemelterelésért leszünk ott hanem, hogy megfigyelhessük a terepet. De talán sikerül két legyet egy csapásra elintézni. Bár leginkább a helyzet adja és azt hiszem Rip nem nagy rajongója annak, hogy hirtelen ötlettől vezérelve cselekedjünk és ezért is kívánt elsősorban velünk jönni, de aztán a sors úgy alakította, hogy neki hátra kellett maradnia. Lefogadom, hogy nagyon nem örül neki, de az igazság az, hogy Wave Rider karbantartásához ő ért a leginkább. Mi le vagyunk maradva a tudásától egy pár évtizeddel.
Az utolsó simítások után közeledem a hajó központjába, ahol már Snart öltönyben vár. – Igazán kitettél magadért. – Elvigyorodom, mert biztos vagyok benne, hogy nem ugrik ki a bőréből az öltözéke miatt. Bár bevallom én magam sem vagyok elragadtatva. Jobban szeretem a praktikusabb öltözékeket, de azzal túlságosan is kitűnnénk a tömegből, amit el akarunk kerülni. – Teljes mértékben.– Már előre sajnálom a házaspárt, akiknek a helyére kell beilleszkednünk.



avatar
✻ kereslek :
ʊ problems? i like fixing them
✻ tartózkodási hely :
ʊ in the shadows
✻ foglalkozás, hobbi :
ʊ help this page
✻ karakter arca :
ʊ faceless monster
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: Sara & Snart •• let's go to 1987 •• Kedd. Feb. 16, 2016 1:31 pm ••


White Canary & Captain Cold
SAVE THE FUTURE, SAVE OURSELVES

Néha még most is alig fogom fel, hogy belementem ebbe az időutazós baromságba. Megmenteni a világot valami őrült halhatatlan alaktól... Ez annyira nem én vagyok. Mégis mennyire kell ahhoz idiótának lennie valakinek, hogy éppen engem válasszon egy ilyen küldetéshez? Apám forogna a sírjában, ha látna most, az tuti. De nem is baj, forogjon csak az öreg. Kétlem, hogy megérdemelné a nyugalmat, akár halott, akár nem, azok után, amit a családommal tett. Nem beszélve az utolsó húzásáról, amellyel képes volt kockára tenni, sőt, fenyegetni a húgom életét. Ezt sosem bocsátom meg neki.
Viszont ezzel most aligha foglalkozhatok. A csapat fele kidőlt a rajtaütés során, amikor meg akartuk szerezni Savage naplóit, és valami mérges gázzal leterítették őket. Tudom, ez meglepő tőlem, de valamiért érdekel a sorsuk, és sajnos késztetést érzek rá, hogy tegyek is értük valamit, bármit, amivel megmenthetjük őket, mielőtt túl késő lenne. Valójában sosem voltam az a fajta, aki a bajtársait a pácban hagyná. Még egy bűnözőnek is lehetnek elvei, hacsak kevés is. De mindeddig csak tehetetlenül nézhettem, ahogy Jax és a többiek a gyengélkedőn szenvednek valami hallucinációktól, miközben Dr. Stein és a csapat többi agytrösztje az ellenszeren dolgozik. Én az ilyesmihez nem értek, úgyhogy mi mást tehettem volna még, mint hogy vezérlőfülkében, az egyik ülésben elnyúlva várjam a híreket? Aztán felbukkant Hunter, és közölte, hogy a zsenik rájöttek, milyen ellenszerrel semlegesíthetnék a mérget, de a szérum elkészítéséhez hiányzik még egy fontos összetevő, amely ebben a korban, konkrétan 1987-ben, csupán kevés helyen fellelhető. A jelenlegi New Yorkban is csak egyetlen laborból beszerezhető, de nem adják csupán a két szép szemünkért. El kell lopnunk. Végre valami, amihez értek is! A történet azonban még mindig nem ennyire egyszerű. A szérumot szigorúan őrzik, a 90-es éveket már-már meghaladóan korszerű biztonsági rendszerrel, őrökkel, talán kamerákkal is. Ahhoz, hogy fel tudjuk térképezni a terepet, és felmérjük, pontosan mivel is állunk szemben, a saját szemünkkel kell látnunk a helyet, mert Gideonnak sajnos erről nincsenek pontosabb feljegyzései. És ezen a ponton került be a képbe az ötlet, mi szerint be kell szivárognunk a labor felett tartott ma esti jótékonysági ünnepségre, hisz ez a legjobb, legkevésbé feltűnőbb módja annak, hogy bejussunk az épületbe. Csak egy pár hamis igazolvány kell két olyan névvel, amelyek a vendéglistán is szerepelnek. A többit már a helyszínen kell elintéznünk.
- Mr. és Mrs. Smith? Ez most komoly? - pillantok a frissen nyomtatott kártyákra felvont szemöldökkel. - Ki gondolta volna, hogy a jövőbeli számítógépeknek még humora is van! - ingatom a fejemet unott arckifejezéssel. A gép biztos Riptől örökölte ezt az akasztófahumort. Aki mellesleg, az eredeti terv szerint, szintén velünk tartott volna ma este, de aztán kiderült, hogy a Wave Rider kisebb sérülést szenvedett landoláskor, és rendbe kell hozni, mielőtt tovább akarnánk állni.
- Sara? Készen állsz? - fordulok a csinos kísérőm felé. Még egy mutatós kis járművet is kaptunk a küldetéshez, amivel a helyszínre érkezhetünk. Mindent a látszatért! Emiatt kellett öltönyt és inget is vennem ma a szokásos bakancs-nadrág-póló-kabát kombináció helyett. És ugyanezen okból épített Palmer beépített zsugorítót is a jégfegyveremre, hogy a kicsikém elférjen a zakóm zsebében, és szükség szerint előránthassam, ha túl forró lenne a helyzet...


avatar
Online
✻ kereslek :
•• lisa snart, mick rory and other legends or rogues members
✻ tartózkodási hely :
•• somewhere between past and future
✻ foglalkozás, hobbi :
•• master thief
✻ karakter arca :
•• wentworth miller
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Sara & Snart •• let's go to 1987 •• Kedd. Feb. 16, 2016 1:30 pm ••

***
avatar
Online
✻ kereslek :
•• lisa snart, mick rory and other legends or rogues members
✻ tartózkodási hely :
•• somewhere between past and future
✻ foglalkozás, hobbi :
•• master thief
✻ karakter arca :
•• wentworth miller
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: Sara & Snart •• let's go to 1987 •• ••

Sponsored content
live like legends

Sara & Snart •• let's go to 1987

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
2 / 2 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2

 Similar topics

-
» Lisa Snart - Golden Glider

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
We can be heroes :: különlegességek :: idõsíkok forgataga :: lezárt játékok-