villains have a vision for the world.

heroes don't, their only goal is to stop the villains from reaching theirs
üdv itt
kedves vándor lélek
Ebben a pillanatban egy olyan szerepjátékos felületre léptél, mely kimondottan a DC univerzummal és annak karaktereivel foglalkozik.  Az elmúlt évek folyamán nem csak, hogy a képregények szerelmeseivel ismertették és szerettették meg az újabbnál újabb szuperhősöket, avagy azok gonosztevőit, hanem egyenest elhozták mindannyiunkhoz az otthonunkba azzal, hogy a képernyőre vetítették az adaptációikat. oldalunk alapjául veszi a flash, arrow, supergirl és a legends of tomorrow sorozatokat, amelyek mondhatni egymásból virágoztak ki, hiszen a kezdetekkor még számunkra is csak az első kettő jelentette az alapforrást. emellett a filmes világot is igyekszünk a sorozattal összeolvasztani még akkor is, ha jelen álláspont szerint két különböző univerzumban helyezkednek el. akkor se félj, ha a képregény vonalát követnéd szívesebben, hiszen mindenre megadatik a lehetőség, ha egyszer csatlakozol a családias kis csapatunkhoz. multiuniverzumunk rengeteg dolog megvalósítására kínál számodra lehetőséget, akár más sorozatokból merített ötletmorzsa is megvalósítható ezáltal. ám, ha átlagos emberi életbe bújnál ki nagy rajongással és odaadással követi a városok szuperhőseit vagy akár gonoszait, akkor bizony itt a helyed! csatlakozz hozzánk egy képregénybeli szereplővel, valakinek a hőn áhítatot keresettjével, vagy esetleg egy teljesen saját karakterrel. egy biztos, mi várunk rád!
OLDAL ALAPÍTÁSA:
2015. MÁRCIUS 01.
jelentkezz be
a karatkered már hiányol
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
❖ Elfelejtettem a jelszavam!
üzenj bátran
ígérjük nem falunk fel
erre járunk
ki van itt?
Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 1 Bot

Nincs

A legtöbb felhasználó (72 fő) Vas. Ápr. 30, 2017 9:05 pm-kor volt itt.
új üzenetek
irományaink gyűjteménye
Jackie C. Richardson
Jackie C. Richardson
pötyögte
Pént. Nov. 17, 2017 7:22 pm
Just let me go {winnie & kain}
Kain A Wesker
pötyögte
Csüt. Nov. 16, 2017 2:21 pm
harley & joker [queen & king of gotham]
Joker
pötyögte
Csüt. Nov. 16, 2017 7:44 am
Keresett karaktererek - névsor
Admin
pötyögte
Szer. Nov. 15, 2017 9:19 pm
képesség foglaló
Admin
pötyögte
Szer. Nov. 15, 2017 9:14 pm
Munkaügyi Központ
Admin
pötyögte
Szer. Nov. 15, 2017 9:13 pm
Nayeli Fantaysia Marlowe
Barry Allen
pötyögte
Szer. Nov. 15, 2017 9:10 pm
Zinnia Olympia Hale
Sean Weston
pötyögte
Szer. Nov. 15, 2017 9:09 pm
az oscaraink
legjobbaklegjobbjai
• A nyár noi canon karaktere •
black siren
laurel lance

• A nyár férfi canon karaktere •
leonard snart
captain cold

• A nyár noi saját karakterei •
heily hellfire
little kryptonian

• A nyár férfi saját karaktere •
sean weston
the experimenter

• A nyár elotörténete •
claire adams
big sister

• A nyár keresett karaktere •
astrid faye rhodes
broken one

• A nyár párja •
sean weston
gwen summers

Share|
Snart menedékház
eme téma címe
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
it's where my demons hide

avatar
Admin
dc universe
kereslek :
⊱ everybody
tartózkodási hely :
⊱ everywhere
foglalkozás, hobbi :
⊱ this page
karakter arca :
⊱ faceless
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése


-- szabad játéktér --
it's where my demons hide

avatar
❖ Captain Cold ❖
dc universe
kereslek :
•• lisa snart
tartózkodási hely :
•• central city
foglalkozás, hobbi :
•• master thief
karakter arca :
•• wentworth miller
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése



Sara & Snart
SURPRISE, I'M ALIVE!

Talán a reakciómban volt valami, ami arra késztette Sarát, hogy elnézést kérjen, pedig nincs mit megbocsájtanom. A tréfálkozásaim ellenére megértem a döbbenetét, és a helyében nyilván én is biztosra akarnék menni. Amellett pedig mindazok után, ami közöttünk volt, semmi kivetnivalóm nem lehet az érintését illetően. Mármint igazából nem volt közöttünk semmi. De lehetett volna, ha az események nem alakulnak ennyire... drasztikusan. Én mindenesetre nem bántam volna. Kedvelem őt, és egyben csodálom is, az erejét, az eszét, a szépségét. Veszélyes egyveleg, amely oly módon hatással volt rám, mint talán soha senki.
- Mi tagadás, ebben a témában nem árt, ha van gyakorlata az embernek, de szerintem még mindig lenyűgözőbb teljesítmény visszatérni a halálból, mint elkerülni azt – szögezem le. Bár tény, hogy ha nem muszáj, inkább nem azt választom, hogy feldobom a talpam. Legszívesebben a Vanishing Pointnál történteket is pillanatnyi elmezavarnak nevezném, főleg most így, visszatérve, mert hát az ellenségeim szemében aligha tüntetne fel jó színben, hogy hajlandó lennék meghalni egy szebb jövőért. Szerencsére a legendákban az a jó, hogy a főhőseiket senki nem ismeri el a saját korukban, csak majd valamikor később. Vagy semmikor.
- Semmi jele a megmentőmnek. Nem hagyott maga után nyomokat. De az igazat megvallva nem is kerestem. Felesleges erőfeszítés lenne, biztos vagyok benne, ha eljön az ideje, megmutatja az arcát, és tudni fogom, mi motiválta. - Tárom szét a karomat enyhe tanácstalansággal. Minek törjem magam? Okkal vagyok még itt, ezért nem is kérdéses, hogy elő fog kerülni idővel az is, aki mindennek a hátterében van. Azért ironikus, hogy ebbe egykor mennyire ellenszenvesnek találtam a skarlát gyorshajtónkat, ellenségként tekintettem rá, most meg épp egy hozzáhasonló ránt ki a slamasztikából.
- Mi ez a számon kérő hangsúly? - mosolyodom el, amikor újra követelni kezdi, hogy mondjam el, amit tudnia kell. - Ilyen hamar beletanultál a felsőbbrendű magatartásba, kapitány? - nevetek fel. Lehet, hogy tényleg ilyen könnyen megszokhatta már, hogy ő a főnök a Hullámlovason, de most nem ott vagyunk, én pedig már nem tartozom a legénységhez. Bár ez a főnökösködő stílus, valljuk be, sosem állt tőle annyira távol. És azt is el kell ismerni, hogy jól áll neki.
- Na és nektek mivel telt az elmúlt időszak? - érdeklődöm végül én is, ám közben rájövök, hogy lenne itt még egy téma, amit illene megemlíteni.
- Részvétem Laurel miatt. Valószínűleg nem tudtad – abból kiindulva, hogy a túlélésemről sem volt tudomása –, de én is ott voltam akkor. - Együtt próbáltuk megmenteni a plázában rekedt embereket az ismeretlen eredetű fekete ködtől, de amíg mindenki más kimenekülhetett onnan, az idősebb Lance nővér vállalta, hogy bent marad, és a sikolyával lebontja az épületet, Barry pedig sajnos nem tudott odaérni időben, hogy őt is kihozza. Laurel éppen olyan hősi halált halt, amilyet én is választani akartam magamnak, neki azonban nem volt akkora szerencséje, mint nekem, hogy végül mégis megúszta volna ép bőrrel. Ebből is látszik, hogy milyen igazságtalan világban élünk, amelyben egy hozzám hasonló bűnözőnek jár a nagyobb mázli.


Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains



snart & sara

- Bocsánat, csak... - egy kicsit elmosolyodtam, alig láthatóan, de nem folytattam a magyarázkodást a bocsánatkérés után.
Nálam az érintés csupán arra kellett, hogy tényleg nem őrültem -e meg, vagy nem hallucinálok, amikor megláttam Snart-ot. Az érzelgősség jelenleg ennyin alapult, de persze, tudom, nekem megengedett az, hogy hozzáérjek.
Próbálja elviccelni, ahogyan elmeséli azt a kis bankrablós sztoriját, és azt is szemérmetlenül pimasz módon, hogy megérdemelte az illető. Tipikus Snart, mást erre nem lehet mondani. Bármennyire is benne él a bűnözői lét, én attól függetlenül mégsem tudok úgy tekinteni rá, mint más bűnözőre. Abban egyetértek vele, vannak, akik valóban megérdemelnek büntetést, legyen szó kisebbről vagy épp hatalmasról. Ezt viszont jelenleg nem taglalom, és talán egyre inkább komolyabb arcra váltok, hogy nem erre a történetére voltam kíváncsi.
Ezután felkelt, és kiment a konyha felé, mert vissza már két üveg sörrel jött. Az nekem is jól fog esni jelenleg. Igazán kedves tőle. Én pedig lehuppantam a másik fotelbe, mert azt hiszem, ezt ülve jobb lesz hallgatnom.
- Azt hiszem, te jobb vagy a halál elkerülésében, mint én - mondtam ki, mert én már megéltem, igaz, újra éltem utána, de miféle módon, az sem volt kellemesebb. - Biztosan akadt egy rajongód, aki nem szerette volna, ha te pont egy robbanás során veszíted el az életed - egy csöppnyi szemtelenséget is belebújtattam a mondandómba, amit ő jó néven fog venni, mert ő sem kímél ilyenektől. - Az ilyesmi tényleg nem szimpla segítség, hanem adok-kapok dolog van a háttérben - de ezt ő is tudja, én csak mellékesen hozzátettem. - Mindennek oka van, és talán ez egy rejtély, amit meg kellene fejteni. Nem történt azóta valami furcsaság a környezetedben, vagy bármi, ami arra enged következtetni, hogy esetleg kukkol téged? - bújt ki belőlem némi nyomozói én, de én azt veszem észre rajta, inkább mással foglalkozott, mégpedig azzal, hogy raboljon ki egy bankot. Ejnye-bejnye, Snart.
Üzenni próbált, én pedig most itt vagyok, csak nem miatta, hanem Mick miatt, aki pedig jól eltűnt innen, és végül Snart volt az, akit itt leltem.
- Van még valami, amiről tudnom kéne...? - kérdeztem rá, mert mindig tartogat valamit. Figyelem őt végig, majd a felbontott üvegből iszom.


it's where my demons hide

avatar
❖ Captain Cold ❖
dc universe
kereslek :
•• lisa snart
tartózkodási hely :
•• central city
foglalkozás, hobbi :
•• master thief
karakter arca :
•• wentworth miller
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése



Sara & Snart
SURPRISE, I'M ALIVE!

Enyhén oldalra billentett fejjel figyelem a nőt, a reakcióját, ahogy közelebb sétál, aztán némi meglepettséggel fogadom, amint megérinti az arcomat. Végül a már jól ismert, önelégült mosolyommal, megemelt szemöldökkel nézek rá. Nem sok embertől viselem el, hogy csak úgy spontán megérintsenek, de ő kétségtelenül azok közé tartozik, akik megtehetik ezt. Kissé elnevetem magam, amikor azt mondja, ajándék vagyok. Kétlem, hogy valaha valaki ebben az életben mondott volna ilyet rólam, akár csak gondolatban is. Általában jellemzőbbek rám az átok, gazember, senkiházi, és ezeknek a szinonimái, ha jelzőket keresnek rám. Mindenesetre Sara elég jól fogadja, hogy voltam olyan kedves, és mégsem dobtam fel a talpam. Még csak igazán meglepettnek sem tűnik, leszámítva azt a néhány pillanatnyi hitetlenséget, amíg megközelített.
- Nem értem, mire gondolsz... - húzom az agyát, ha már nem tette fel nyíltan a kérdést. - Okééé, lebuktam, kiraboltam egy bankot, mióta visszatértem. De valamiből meg kell élnem, plusz az a nyomorult megérdemelte, hogy meglovasítsam a pénzét, miután a húgom életével akart játszani. - Teszem fel magam elé mindkét kezem védekezésképpen, mintha valóban azt hinném, hogy a megemlített vétkeimről akar Sara beszélni. Az igazság az, hogy arról, ami valóban érdekli őt, túl sokat én sem tudok mondani.
- Csalódást kell okoznom, én sem igazán értem, hogyan éltem túl – felelem végül komolyan, majd felkelek a fotelből, amelyben eddig terpeszkedtem, kisétálok a konyhába, és egy-egy üveg sörrel térek vissza. Meglehet, kicsit még korai az idő az iszogatáshoz, bár egyrészt, ahogy mondtam, időutazók számára az idő elég képlékeny dolog. Amúgy meg ez csak sör, ráadásul, úgy gondolom, ehhez a beszélgetéshez jól fog esni, és úgy illik, hogy valamivel megvendégeljem a vendégemet.
- Közvetlenül az előtt, hogy darabokra tépett volna a robbanás, és bevégeztem volna szó szerint a semmi közepén, egy speedster ragadott ki engem a biztos halál elől, a következő pillanatban pedig már itt voltam, napjaink Central Cityjében. Ennél többet nem tudok, a gyorshajtónk nem mutatkozott be, fogalmam sincs, ki az, és miért tette, de valamiért úgy sejtem, még hallani fogok róla. Ilyen senki nem tesz csak úgy a semmiért, valami oka biztos volt rá, hogy megmentette a hátsómat – vonok vállat. Egyedül arról vagyok meggyőződve, hogy nem Barry volt, hiszen ő kiállt volna elém szemtől szembe, és nem játssza a titokzatos hőst. De én egyelőre csak élvezem, hogy élek, és próbálom kitalálni, mit kezdjek magammal, most hogy visszatértem.
- Próbáltam üzenni nektek, de hát nyilván ez nem túl egyszerű dolog. - Annyit tehettem, hogy jelt adtam magamról olyanoknak, akikkel felvehetik a kapcsolatot, amikor a közelben vannak.


Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains



snart & sara

Nagyon furcsa, hogy én vagyok a kapitány, és ez a szó leginkább arra emlékeztet engem, hogy apa is ugyanez a rangot viseli, csak ő... Az ő rangja mégis más. A rendőrség teljesen különbözik ettől, amiben benne vagyok. Sokszor eszembe jutnak családi emlékek, amelyekből szintén kiderül, hogy ki volt a fekete bárány a családban. Ki volt az, aki mindenben benne volt, és ez soha nem változott meg. Bejelentettem ugyan, hogy egy kis időre eltávozom, igaz, nem lesz túl hosszú idő, de mégis muszáj volt közölnöm velük, hiszen mégiscsak angolosan eltűnni már nem nagyon szeretnék.
Central City... Rég voltam itt, de most ismét ide kellett jönnöm. Mick miatt tértem vissza ide jelenleg, akivel megbeszéltük, hogy hol is fogunk találkozni. Remélem, hogy tényleg ott lesz azon a helyen, mert ha nem, akkor nagyon-nagyon mérges leszek. Jól tudom, hogy nem sikerülhet minden, ezt viszont remélem, hogy jól fog.
Gyönyörű ház... Ez a gondolatom támadt rögtön, amikor megpillantottam. Nem is hinném, hogy egy helyet választott volna Mick. Hm, ideje lenne bemenni, és végre beszélni ezzel a drágával. A ház ajtaján való belépés után eléggé meglepődtem. Furcsa ajándékot találtam a szobában. Ó, Mick, ez nagyon kedves volt tőled.
- Snart... - odaléptem hozzá közel, és a kezemet végigsimítottam az arcán, majd pedig alig érezhetően megcsíptem őt. Tényleg ő az, nem hallucinálok. Mick még kapni fog. - Még csak születésnapom sincs, hogy ilyen ajándékot kapjak - mondtam ki kissé nyersen meg tréfálkozva, de valójában túl kíváncsi vagyok, és azt hiszem, rengeteg minden történt, meg talán ideje lenne, hogy meséljen, ha már ő tudja azt, én lettem a kapitány. - Nem szeretnél nekem valamit elmondani? - nem reagáltam kérdésére, hanem jómagam tettem fel egy másikat, és biztosan, tudja, miért kérdeztem tőle ezt.


it's where my demons hide

avatar
❖ Captain Cold ❖
dc universe
kereslek :
•• lisa snart
tartózkodási hely :
•• central city
foglalkozás, hobbi :
•• master thief
karakter arca :
•• wentworth miller
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése



Sara & Snart
SURPRISE, I'M ALIVE!

Kellemes meglepetés volt Mick-kel találkozni. Nem gondoltam, nem reméltem, hogy valamikor a közeli jövőben – mármint a sajátomban – hazalátogatnak. Ez az egész időutazás dolog olyan komplikált tud lenni, még így is, hogy megvannak a magam tapasztalatai. A jövő, a múlt, a jelen, az egy perc, és az évek fogalma mind más értelmet kap. Elég csak visszaemlékezni arra az esetre, amikor a Hullámlovast meglovasította Mick, akiről akkor még nem tudtuk az igazat, és amíg velem csak néhány óra telt el egy rohadt csőhöz bilincselve, és nem mellesleg le kellett törnöm a saját kezemet, hogy kiszabadulhassak, addig a többiekkel évek múltak el.... a múltban rekedve. Mint mondtam, komplikált.
Itthon minden egyszerűbb, szinte unalmasan és hervasztóan egyszerű. Visszatérni a régi dolgokhoz, a tolvajláshoz, az alvilági, kitaszított élethez. Igazából semmi sem ugyanaz már, mint régen. ÉN nem vagyok ugyanaz. Mintha kiköpött volna magából az idő, vissza a Start mezőhöz, és csak várok, valamire, fogalmam sincs mire, mert úgy érzem, valaminek hamarosan történnie kell, mert nem lehet véletlenül, hogy túléltem azt a robbanást. És közben már nincs itt Mick, nincs itt Lisa sem, mert úgy döntött, hogy New Yorkban próbál boldogulni. Bár isten tudja, merre is jár éppen. Igazából nem bánom, hogy szabadságolta magát. Mindig is úgy gondoltam, hogy jobb lenne neki nélkülem. A húgom okos, szellemes, gyönyörű, bármit elérhet az életben, amit csak akar, én pedig visszahúzom. De bevallom, túl önző voltam, és vagyok még mindig ahhoz, hogy teljesen elengedjem. Ő a legjobb részem, az egyetlen családtagom, akit igazi szeretni tudok.
A lényeg, hogy most itt maradtam egyedül, és folytatom a bűnözői életét, az egyetlen életformát, amit valaha is ismertem, és igazából még ez sem ugyanaz, mert a történtek után már sokkal inkább csak azoktól van kedvem lopni és rabolni, akikről úgy vélem, megérdemlik. Viszont szükségem van erre, az állandó izgalomra, az adrenalinra, a kihívásokra. Képtelen lennék másmilyen utat választani magamnak. Inkább akkor már új partner után nézek. Mert hát azt nem tudhatom, Mick meddig tervez időt utazni és játszani továbbra is a hőst. Kit akarunk átverni? Ezek nem mi vagyunk, de úgy látszik, neki mégis beválik ez a szerep, még ha szívesebben is használja a legenda szót.
Nos, annyi biztos, hogy most „van egy kis elintéznivalóm” címszó alatt lelépett valahová, és engem kért meg, hogy találkozzak helyette Sarával, aki hamarosan érte jön. Van egy olyan érzésem, hogy ez is egy érdekes találka lesz, és nem csak amiatt, mert halottnak hisz, hanem amiatt is, ahogy elváltunk. Na igen, sok minden történt azóta, gondolom, velük is.
- Igazán érdekes hírt csiripeltek ma a madarak: Sara Lance lett a Hullámlovas kapitánya. Rip nyugdíjba vonult talán? - kérdezem az éppen megérkező nőtől egy sejtelmes mosollyal az arcomon a kanapén terpeszkedve, bakancsos lábaimmal a dohányzóasztalon. Szokatlan egyébként őt itt látnom, kicsit meg is lepődtem, amikor megtudtam, hogy ide beszélték le a találkozást. Szép kis ház ez egyébként, biztonságos és lakájos, faburkolattal, márványpadlós előtérrel, bőrkanapéval, és mivel a fák között van, kevesen járnak erre. A Santini családtól koboztuk el a menedéküket Mick-kel, miután elüldöztük őket, és átvettük az alvilági helyüket a városban. Utána sokáig itt szövögettük a gonosz kis terveinket, beleértve azt is, amikor elraboltuk Ciscot, hogy kiderítsük a Flash személyét. Áh, azok a régi szép idők.
- Mick nincs itt, azt kérte, várd meg – közlöm aztán csak úgy mellékesen, és bár halál nyugodtnak tűnhetek, belül izgatottan várom Sara kiborulását, már amennyire ez tőle várható, szerény személyem jelenlétét illetően.


it's where my demons hide

avatar
Admin
dc universe
kereslek :
⊱ everybody
tartózkodási hely :
⊱ everywhere
foglalkozás, hobbi :
⊱ this page
karakter arca :
⊱ faceless
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése


SZABAD JÁTÉKTÉR!
Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains



Lisa & Lenny
YOU'RE THE ONLY ONE I HAVE LEFT

Ki gondolta volna, hogyha felajánlanak neki egy lehetőséget akkor ehhez a plusz egy fője is már megkötött és nem más, mint Mick. Utálom, hogy mindig ki vagyok hagyva a jó dolgokból. Mégis nekem mit kellene itt csinálnom? Mert az egyszer biztos, hogy egyedül közel sem lenne olyan jó móka kirabolni embereket és társakat pedig nehezen találnék, hiszen ha úgy vesszük már a saját testvérem sem kér belőlem. Ez rettenetesen elkeserítő. Ha már annyira játszadozni akarnak az időben, akkor vigyenek magukkal. Én is tudok hasznos lenni. Nem akarok itt maradni egyedül. Nekem senkim nincs rajta kívül. Hát ezt olyan nehéz megérteni? Mégis mit akar, hogy kezdjek új életet, mintha soha nem is ismertem volna? Vagy maradjak egy olyan házban, ahol minden rá emlékeztet csak. Egyik sem a legkellemesebb választás. Sőt, talán a lehető legrosszabb opciók. Én vele akarok menni. Legszívesebben gyerekes toporzékolnék, hogy vigyen magával. Vagy felszöknék vele, bárhol is legyen ez az egész.. Ha pedig már ott lennék, akkor elég késő lenne arra, hogy meggondolják magukat, nemde? Hm.. Nem is olyan rossz ötlet. Már csak a kivitelezése kérdéses. De meg kell próbálnom.
Nagyon kedves tőled. Értesítenek. Mintha valami háborúba mennél. Mióta is érdekel téged ez az egész, hm? – Soha nem csinált semmit azért, mert szépen megkérték. Mindig is az önön céljai hajtották, hogy megtegyen valamit. Biztos vagyok benne, hogy most is van valami terve erre az egészre, de van azaz érzésem, hogy bele fog törni a bicskája. Ez nem egy olyan dolog, hogy betörsz egy helyre, amit már hosszú ideje feltérképeztél. Itt nincs sem idő, sem pedig lehetőség arra, hogy megtudja mivel is áll szemben. Mégis úgy ugrik bele fejest, mintha mit sem számítana az egész.
Tudom, hogy még soha nem hagytál cserben, de arról sem szabad megfeledkezned egy pillanatra sem, hogy még te magad sem tudod, hogy pontosan mibe is sétálsz bele. – Annyira dühös vagyok rá. Amiért ilyen könnyedén besétál egy kalitkába, hogy hősnek titulálhassák. De talán leginkább azért mert itt hagy engem. Lehet, hogy az időutazásnak köszönhetően már másnap visszatér úgy, hogy számára évek teltek el, de akkor sem vagyok hajlandó lenyelni ezt az egészet.
Tényleg azt hiszed, hogy ez a pénzről szól most? Csak egyetlen egyszer beszéljünk komolyan valamiről. Te fogod magad és elmész Mick-kel egy olyan küldetésre, ahol megvan az esélye, hogy nem térsz vissza és te csak annyit mondasz, hogy valaki majd meghozza a hírét és, hogy a széfben van annyi, hogy boldogulj? Tényleg ilyen felszínesnek gondolsz? – Tudom, hogy sosem mondtuk ki igazán azt, hogy mit is jelentünk a másiknak, hogy milyen ragaszkodás áll is fenn kettőnk között, de ez nem azt jelenti, hogy ettől függetlenül nem volt ott közöttünk. Most pedig arra kér, hogyha el is veszíteném csak nyeljem le, mert a széfben éppen valami kincs csücsül, amitől jobban érezhetem magam? Bármekkora érték fekszik is ott bent semmi nem pótolhatja őt.

it's where my demons hide

avatar
❖ Captain Cold ❖
dc universe
kereslek :
•• lisa snart
tartózkodási hely :
•• central city
foglalkozás, hobbi :
•• master thief
karakter arca :
•• wentworth miller
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése



Lisa & Lenny
MY HEART IS GOLD AND MY HANDS ARE COLD

Azt hiszem, nem volt a legokosabb ötlet elárulni, hogy rajtam kívül még Mick is meghívást kapott erre a küldetésre, hisz Lisa már így is azt nehezményezte, hogy túl sok időt töltök a piromániás cimborámmal, miközben őt hanyagolom, de hát előbb-utóbb úgyis rájött volna, hogy nem egyedül megyek, akkor meg jobb, ha inkább most mondom el az igazat. Majd szépen megemészti a dolgot, és túlteszi magát rajta. Ahogy a legtöbb baromságon, amit elkövetek, mert valljuk be, sosem voltam éppen a legjobb báty, de azért elvisel, vagyok, amilyen vagyok. Ez a helyzet a testvérekkel, úgy általában: minden marakodás, ellentét, probléma ellenére a szükségben kiállnak egymásért, összetartanak, számíthatnak egymásra. Ez velünk is így van, ezt Lisa is tudhatja, és bár talán ez neki nem annyira tetszik, de bizonyos mértékben ez így van köztem és Mick között is. Már az első perctől kezdve, amikor a javítóban megismertem, ő nekem olyan, mintha soha nem létező bátyám lenne. Egy elég problémás báty, de attól még annak érzem.
- A csapat jelenleg hét főből áll, és kétlem, hogy mind egyszerre dobnánk fel a bakancsot, szóval ha tényleg történne velem valami, arról előbb-utóbb biztos értesít majd valaki tégedet is. De nem hiszem, hogy tényleg ennyire borúlátónak kellene lenned. Nem a kivégzésemre megyek. Ez egy lehetőség, amit szeretnék kihasználni – vonom meg a vállamat egyszerűen. Nem teljesen értem, miért pánikolt be ennyire. Nem mintha nem tennénk ki magunkat veszélynek nap mint nap már évek óta.
- Gondolod, hogy vállalnám ezt az egészet, ha a biztos halálba sétálnék? De nem ez az első alkalom, hogy rizikót vállalunk, nem igaz? Nyugodj meg, így vagy úgy, de haza fogok jönni. Sosem hagynálak cserben, te is tudod. - Nézek rá nagyon komolyan és őszintén. Szeretem a húgomat, jobban mint bárkit a világon, és bár ezt nem szoktam neki mondogatni, attól ő még pontosan tudja. Ennél fogva azt is tudnia kell, hogy megteszem majd, ami tőlem telik, hogy visszatérjek hozzá, illetve gondoskodom róla, hogy ha mégsem jöhetek, akkor is minden rendben legyen vele. Már beszéltem Barryvel is, és megértem, hogy az egyik szemét tartsa a húgomon. Benne jobban bízom, mint bárkiben, hogy vigyázni fog rá. Bár ezt inkább nem árulom el Lisának, nem biztos, hogy örülne, ha tudná, hogy felvigyázót hagytam mellé.
- És volt gondom arra is, hogy elboldogulj, amíg nem leszek itt, feltöltöttem a széfet – vigyorodom el a dolgozószoba felé mutatva. Az előző éjjel egy kisebb zacskónyi gyémántot tulajdonítottam el egy ékszerüzletből. Ha okosan ossza be, azzal egy jó ideig biztosan kihúzza.
- Te is rendben leszel, ebben is biztos vagyok – teszem hozzá végül határozottan. Nem lesz baja, ahogy nekem sem. Felesleges pánikolni. Inkább azzal kéne foglalkozunk a sok érzelgősség helyett, hogy készüljünk a mai estére.

Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains



Lisa & Lenny
YOU'RE THE ONLY ONE I HAVE LEFT

Tudom jól, hogy az egész esti tervek túlságosan jók ahhoz, hogy egyszerűen arról legyen szó, hogy több időt akarjon velem tölteni. Szeretném feszegetni az okokat, de az igazság az, hogy nem vagyok benne teljesen biztos. Mert most minden olyan nyugodt és még lesz is egy közös akciónk, aminek hatására legszívesebben kiugranék a bőrömből, ha nem lenne tele a hasam a kedvenc kajámmal, ami valljuk be, hogy túl sok volt. Úgy érzem magam, mintha innen már csak úgy kelhetnék fel, ha elgurulnék. Más megoldást jelen pillanatban nem igazán látok. De az igazság az, hogy még egy jó darabig nem fogok innen tudni normálisan felkelni úgy, hogy használható legyek, így kénytelenek vagyunk megejteni azt a bizonyos kényes témát.
- Meg Micknek.. Persze.. - Morgok az orrom alatt, mert már megint ki vagyok hagyva a buliból. Nem hiszem el! Mégis mivel bizonyíthatnám már be végre, hogy igazán képes vagyok véghez vinni valami értelmeset? Ahhh. Ez az egész teljesen felháborító.
De végül csak végighallgatom Lenny-t és igyekszem nem felröhögni az egésznek a közepén, mert amit mond az lehetetlenség. Persze láttunk egy s mást a világban, de, ha valaki visszautazhatna az időben miért pont ide jönne? Miért az én bátyámért? Menne vissza a múltba és vinné el a háborúzó katonákat, hogy megvívja más harcait. Ez az egész teljesen abszurd. Meg mióta is érdekli az én drága bátyámat a jövő megmentése? Ez az egész annyira hihetetlen. Úgy értem 2166-ban nem is fog már élni ezért nem is értem, hogy miért foglalkoztatja, vagy miért döntött úgy, hogy miért is ne menjen el? Persze.. Már megint hátrahagy. Lehet, hogy most kilép az ajtón aztán a jövőbeli énje, vagy az, aki átutazta a világot két perc múlva besétál az ajtón. Ennek az egésznek nincs semmi értelme. Nem hagyhat csak így hátra.. Még, ha mondjuk tíz éven belül következne be a világvége és, akkor tíz év után tudnám, hogy ne várjam haza, mert már nincs kit hazavárni. De így..? Van egyáltalán ennek az egésznek értelme?
- Szóval, ha most jól értem, akkor időutazónak állsz. Remek. Én pedig éljem úgy az életem, hogy vagy felbukkansz hónapok múlva, hogy megmentették a jövőt és ki tudja közben mi történt veletek.. De mi van, akkor ha meghalsz? Ha meghaltok mind? Akkor mégis, hogyan kellene mindezt megtudnom? Hah? Egy idő után kapnék valakitől egy levelet valamilyen formában, hogy amúgy meghalt a testvéred ne várd haza. Vagy úgy kellene az egész életemet leélnem, hogy talán ez az a nap, amikor hazajössz? - Úgy érzem, hogy teljesen jogos a kifakadásom és az igazság az, hogy a szívem is beleszakad a gondolatba, hogy elveszíthetem. Lehet, hogy mindig is irigy voltam Mick-re, de valamilyen szinten őt is kedveltem. Ha nem is olyan mindjárt a nyakába ugrok módon, de közel áll hozzám. Most pedig a két ember, akik közel állnak hozzám eldöntötték, hogy egy olyan küldetésre indulnak, amin meg is halhatnak. Remek. Mintha nem lennék elég egyedül a világban.
- Belegondoltál abba, hogy mi lesz velem, ha te nem leszel? Vagy esetleg mi lesz akkor, ha visszajössz és én nem leszek itt? - Minden lehetőség ott van a pakliban, bár a pasas biztos ismeri a jövőt, úgyhogy kiderítheti, hogy mit tartogat a számomra az élet. Gondolom én. De én akkor sem vagyok hajlandó elfogadni, hogy magamra hagy. Nekem már csak ő maradt. Elvarázsolhatom az embereket a külsőmmel, de ez egyáltalán nem vezet engem közelebb semmihez sem. Senki nem fog engem úgy ismerni engem, mint Lenny.

it's where my demons hide

avatar
❖ Captain Cold ❖
dc universe
kereslek :
•• lisa snart
tartózkodási hely :
•• central city
foglalkozás, hobbi :
•• master thief
karakter arca :
•• wentworth miller
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése



Lisa & Lenny
MY HEART IS GOLD AND MY HANDS ARE COLD

Még messze nem értünk a tányérunk aljára, és máris előkerült a komoly téma. Tényleg várhattam volna még ezzel a vacsora végéig, legalább a ma esti programunkat átbeszélhettünk volna előbb. Azzal is időt nyertem volna, és nem rontom el idő előtt az esténket. Bár igaz, ami igaz, azt felesleges túltárgyalni. A terv már itt van a fejemben, minden precízen, Lisát pedig úgysem a részletek érdeklik. Ő szeret sodródni az árral, amíg én biztosítom, hogy jó irányba haladjunk az akció során. Bárcsak ilyen egyszerű lett volna kiötölni ennek a beszélgetésnek a menetét is! De nem akartam elhúzni a dolgot, essünk túl rajta!
- Mennyi időre...? Hah! Na látod, ez egy jó kérdés – fogalmam sincs, hogy megy ez a dolog. Elutazunk pár hónapra, de visszajöhetünk a jelenbe két nap múlva? Ilyen kérdésekre már nem maradt idő, miután Rip közölte, miért is rabolt el minket, mindenki csak úgy tovább állt a holnapi viszontlátás esélyével. - Egyes számba beszélek, mert nem vihetlek magammal. Ez nem rajtam áll. A meghívás csak nekem szólt. És Micknek – teszem hozzá az utóbbit, melyet igazából még mindig nem teljesen értek. Mick, mint hős legenda? Na, nem mintha én jobb világmegmentő alapanyag lennék. De legalább rajta tarthatom a szemem a gyújtogató partneremen. Lisát viszont valószínűleg akkor sem vinném magammal, ha tehetném. Túl veszélyes. Teljesen más dolog őt belerángatni egy bankrablásba vagy betörésbe, és más egy több ezer éves, halhatatlan, gyilkos diktátorra vadászni valahol egy időgéppel.
- Ami viszont az úti célt illeti... Nem is tudom, hogy kellene ezt egyszerűen elmondanom, úgysem fogod elhinni - elnevetem magam a helyzet abszurditásán. Könnyebb lenne, ha már én magam képes lennék igazán felfogni ezt az egészet. - Tuti őrültnek fogsz nézni húgi, de... Van ez a fickó, Rip Hunter, ő egy időmester – az orromat ráncolom a szót használva. Már magában ez is szokatlan, pedig még csak most térek a cifrább részletekre. - A jövőből jött, elrabolt bennünket valami fura, jövőbeli kábító pisztollyal, Micket, engem, és még pár embert és... azt mondja, szüksége van ránk, hogy megállítsunk egy halhatatlan őrültet abban, hogy 2166-ban leigázza az egész földet. - Nem bírom tovább, kitör belőlem egy rövid, de jóízű nevetés. Ez így kimondva még nevetségesebb. - Oké, tudom, hogy ez így sok, de nem viccelek, és még részeg sem vagyok. - Emelem fel mindkét kezem a levegőbe, mintha bármiért védekeznem kéne. Talán azért érzek erre kényszert, mert magam is diliházba küldeném azt, aki nekem egy ilyen mesével előáll. Időutazás, halhatatlan pasi, világ megmentése. Mindez egy mondatban, ráadásul kapcsolatba hozva velem?
- Akármilyen képtelenül is hangzik, igaz. Láttam a képeket, és... valljuk be, mindazok után, amik az elmúlt évben ebben a városban történtek, nem is annyira nehéz mindezt elképzelni. Kivétel talán az a rész, hogy meg akarnám menteni a világot, meg a jövőt, de hidd el, erre is megvan az okom. - Valószínűleg nem érti meg. Bár, tulajdonképpen, Lisa ismer engem leginkább ezen a földön, így hát mégis lehet némi fogalma arról, hogy mi jár a fejemben. Ebben a kalandban egyszerre látom a lehetőséget arra, hogy a saját szakállamra dolgozzam, és arra, hogy feloldozást találjak a saját vétkeimre, főleg azok után, ami vele és apánkkal történtek. Plusz sosem voltam az a típus, aki megfutamodna egy harc elől, és kihagyná az adrenalin hajhászást, hacsak nem vagyok biztos a dolgok szerencsétlen kimenetelében, mert a halálba sem rohannék soha önként. De a hatodik érzékem erre vonatkozóan még nem kezdett riasztani, szóval remélhetőleg nem lesz semmi komolyabb probléma.

Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains



Lisa & Lenny
YOU'RE THE ONLY ONE I HAVE LEFT

Akárhányszor volt szó egy közös rablásról Lenny-vel a szemeim valahogy mindig felcsillantak és a kedvem is sokkal jobb lett. Egyszerűen én sokkal jobban érzem magam, ha vele lehetek úgy, hogy mindkettőnk ereiben ott tombol az adrenalin. Nem szeretek semmiből sem kimaradni. Ahogyan minden gyerek, úgy én is követtem az előttem álló példát és azt hiszem még valamilyen szinten szerencsésnek is mondhatom magam, hogy számomra Lenny volt mindig is a tökéletes példakép. A védelmező pajzs, amikor szükségem volt rá mindig ott volt. De nem várhattam el, hogy az ütéseket, amiket én kaptam az apámtól ő magára vegye. Hiszen nem volt ő sem több egy gyereknél és lehet, hogy idősebb volt, de amikor az kellett, hogy kiálljon értem mindig ott volt és a lehető legtöbb erejét és bátorságát összeszedve állt ki mellettem. Mert ilyen az igazán jó testvér. Mindig ott van, amikor szükség van rá. Csak azt sajnálom, hogy mindig kivon engem a szórakozási egyenletből. Felnőttem már! Nem kell engem mindig megvédeni.. De, hát azt hiszem ez az inger sosem fog igazán kikopni belőle.
Valahogy éreztem, hogy ez a kis összejövetel egyáltalán nem csak arról szól, hogy mi ketten kikapcsolódunk egy kicsit. Meg közösen szórakozunk. Éreztem, hogy lesz itt még valami ezért körülbelül a kaja felénél állok meg és nyelem le az utolsó falatot is, mert nem szeretném, ha még a végén félrenyelnék aztán amiatt kellene félbeszakítania, amit mondani akar.
- Messzire? Mégis mennyire messzire Lenny? Meg.. Mennyi időre? És miért nem többes számban beszélsz? - Utálom, hogy mindig hátrahagy engem. Egyenesen gyűlölöm. Már megint ki akar hagyni valamiből. Éreztem! Én tudtam, hogy ez lesz.. Pedig már elhittem egyetlen egy pillanatra, hogy most tényleg másképp lesz. De, nem.. Én leszek mindig az, akit hátra fog hagyni, mint valami púpot a hátáról. Pedig nem vagyok annyira rossz testvér? Vagy talán mégis az lennék? Mindig kihagy a mókából.. Nem bizonyítottam neki még eleget? Ez annyira elkeserítő. Én vele akarok menni.. De már előre hallom, hogy ki van zárva.. Mindig csak egy pótlék leszek.
it's where my demons hide

avatar
❖ Captain Cold ❖
dc universe
kereslek :
•• lisa snart
tartózkodási hely :
•• central city
foglalkozás, hobbi :
•• master thief
karakter arca :
•• wentworth miller
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése



Lisa & Lenny
I NEED TO TELL YOU SOMETHING, SIS'

A csípős visszavágására gondtalanul felnevetek, olyan szokatlan oldottsággal, amilyen csak kevés ember közelében szoktam lenni. De most csak ketten vagyunk itthon, és egyrészt mindig is szerettem a tényt, hogy a húgomnak is jól felvágták a nyelvét, még akkor is, ha velem felesel... bár ez a helyzettől, annak komolyságától is függ. Másrészt pedig most tényleg igyekszem kiélvezni ezt az estét a társaságában, hiszen ki tudja, mikor láthatom majd őt utoljára. Az idő... attól tartok, ez egy teljesen más fogalom lesz a számomra, mire hazatérek.
Az orrom alatt mosolyogva, észrevétlenül figyelem őt, amíg körülöttem szorgoskodik, aztán visszatérünk a nappaliba, készen rá, hogy eltüntessük ezt a sok ételt, amit összevásároltam. Kíváncsi vagyok, marad-e belőle valami, mire végzünk. Normális esetben az étvágyunkkal semmi gond nincs, és ennyi kaját simán el tudunk pusztítani. De ha előhozakodom a témával, amiért valójában most megszerveztem ezt a mini összejövetelt, már kizárt, hogy hamar megüli a gyomrunkat a beszéd. Ám egyelőre csak élvezem a lelkesedését, ahogy felcsillan a szeme a közös rablást tervezgetését hallva. Már csak ezért is érdemes volt ezt a közös akciót is belevenni a mai programba. Néha nem is értem, Lisa miért van ennyire oda érte, hogy velem legyen, hogy több időt töltsünk együtt. Mármint persze, én is szeretem a közös időtöltéseinket, szeretek vele lenni, vagy csak rajta tartani a szemem, és szeretem az adrenalint is, ahogyan ő is. De ugyanakkor tisztában vagyok vele, hogy minden eddigi erőfeszítésem ellenére is lehettem volna sokkal, de sokkal jobb bátyja is. Olyan, aki jobb példát mutat. Valaki, aki nem csak hébe-hóba védi meg őt, hanem félreállította volna apánkat, valahányszor kezet emelt rá, vagy bármilyen más módon bántani akarta. Mint ez a legutóbbi húzása a faternak. És tényleg az volt az utolsó húzása, amit el tudtam nézni annak a baromnak. Egy bomba a lánya fejébe? Lewis sosem volt normális. Időnként rám tör a bűntudat, amiért képes voltam megölni a saját apámat, hidegvérrel. Aztán azonban eszembe jut mindaz a borzalom, amit ő tett a családunkkal... a húgommal, anyánkkal... és kedvem lenne újra megölni őt, ha tehetném.
- Igen. Kaja után – bólintok egy féloldalas mosollyal. De aztán egy kissé elkomolyodom. - Később vázolom is a pontos tervet, de... előbb beszélnünk kell valami másról is. - Lepillantok a tányéromra. Íme, nem is kellett olyan sokat várni az étvágytalanságra. Azt hiszem, ezt most egy kicsit félreteszem. Nagy gonddal pakolom az asztal sarkára a félig elfogyasztott vacsorám, aztán újra Lisára nézek, és megtámaszkodva a térdeimen, kicsit közelebb is hajolok hozzá.
- Ha a mai estének vége... egy ideig aztán nem fogunk találkozni. Holnap elutazom. Messzire. - Magamban őrlődöm a szavakkal. Még mindig nem találtam ki, hogyan is adagoljam neki a sztorit. Nem mintha olyan egyszerű lenne ezt elmagyarázni. Még én is alig tudom felfogni vagy elhinni ezt az egészet, pedig láttam azt a kivetített képet ott a felhőkarcoló tetején a lángokban álló városról.

Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains



Lisa & Lenny
YOU'RE THE ONLY ONE I HAVE LEFT

Tudom jól, hogy Lenny mindig félteni fog engem, mert én leszek a kicsi húga, akit meg kell védenie a világban minden rossztól, de bármennyire is szeretném azt mondani, hogy a szülők után a testvéreknek kell egymásra számítania nem hiszem, hogy mindig képesek lennénk ott lenni a másiknak. Mármint Lenny tudom, hogy mindig mellettem lesz. Meg engem fog az első helyre helyezni. De tudom jól, hogy vannak olyan dolgok is, amibe nem akar belerángatni. Meg igazából mindig is neki kellett figyelnie rám és szerintem ezt sosem lesz képes kinőni. Nem tudja elfogadni, hogy meg tudom védeni magam, ha arra van szükség. De végső soron mindig ő lesz az én hercegem, aki rohan és megment. Bár a legutóbbi alkalom az sokkal inkább volt csapatmunka, mintsem egymaga oldotta meg, de végül ő volt az, aki meghúzta a ravaszt és véget vetett apánk életének ezzel minden lehetőségét elvéve attól, hogy még egyszer kezet emeljen rám. Nem volt szükséges, hiszen börtönbe került volna már így is, de így legalább már biztosan kijelenthetjük, hogy soha többé nem emelhet rám kezet. Nem lesz rá lehetősége. Hacsak nem találja meg a módot, hogy még a halála után is kísértsen. De az igazság az, hogy az emléke mindig is kellemetlen bizsergéssel fog eltölteni és a testemen is megvan a maga jelölése, ami miatt sosem tudnám elfelejteni, hogy mit tett velem. De az igazság, hogy ez ugyanúgy emlékeztet engem arra, hogy milyen jó bátyám is van.
- Ugyan kérlek.. Mindketten tudjuk, hogy nincs szükségem hozzá a fegyveremre. - Valahogy mindig is szerettem használni a külsőm előnyeit annak érdekében, hogy elérjek valamit. Ha másért nem, de ezért hálás lehetek az apámnak. Meg igazából Lenny is. Elég jól összeraktak minket az anyánkkal. Bár nem mondom, hogy ezzel kárpótolva vagyok mindenért. Nincs, amivel kárpótolni tudna. Most meg már amúgy sem.
- Igen is! - Elmosolyodom, majd pedig elindulok a konyha felé összeszedni a szükséges dolgokat és a nappaliba átvinni. Tudom jól, hogy valamit mondani akar, ami valószínűleg nem fogja elnyerni a tetszésemet, de ha nem mondja el most, akkor egyszer úgy is el kell mondania. Nem tarthatja magában az örökkévalóság végéig. De nem is kényszeríthetem arra, hogy itt és most mondja el. Á, nem. Ha már idehozta a kedvenceimet, akkor a legkevesebb, hogy nem rontom el ezt a pillanatot azzal, hogy gyerekesen hisztizni kezdek, mert kíváncsi vagyok valamire, ami úgy is csak elrontja a kedvem. Na, nem! Az még várhat magára.
Végül pedig, amikor már minden a helyére került helyet foglalok a bátyámmal szemben és az egyik kedvencemet kezdem el lakmározni.
Összevonom a szemöldökömet egy pillanatra, de hamar kisimulnak az arcizmaim. Most már voltaképp gyanús, de mindegy is. Közös akció! Ez az! Ő meg én.. A kedvenc kajáim. Egek, ha most akarja velem azt közölni, hogy halálos beteg, vagy tudjam is én ez az utolsó estéje, akkor nem tudom mit csinálok magammal, de.. Nem tudom mire megy ki ez az egész. Viszont meg kell próbálnom elengedni magam, mert ha azon kattog az agyam, hogy mit fog mindezek után mondani esélyt sem adok magamnak arra, hogy egy icipicit is élvezzem. - Szóval kaja után megyünk is? - Mondtam csillogó szemekkel, miközben rekordsebességgel tömtem magamba a kaját. Minél kevesebbet vacakolunk, annál kevesebb időm van gondolkodni.




it's where my demons hide

avatar
❖ Captain Cold ❖
dc universe
kereslek :
•• lisa snart
tartózkodási hely :
•• central city
foglalkozás, hobbi :
•• master thief
karakter arca :
•• wentworth miller
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése



Lisa & Lenny
I NEED TO TELL YOU SOMETHING, SIS'

Az utóbbi hónapokban egész sok időt sikerült együtt töltenünk. Tavaly, amikor visszajöttem a városba, és először akadtam össze a Flash-sel, nem hoztam őt magammal. A banda, akikkel akkor együtt dolgoztam, még egészen új összeállítású volt, és azt hiszem, nem bíztam bennük annyira, hogy bevegyem közénk a húgomat is. Jobb szeretem tudni, hogy biztonságban van, és persze, tud ő magára vigyázni, de a bátyja vagyok, az a dolgom, hogy figyeljek rá. Aztán amikor Mick és én először összeálltunk Barry ellen, Lisa volt a B-tervem, hisz senki másban nem bíztam volna jobban, hogy ki fog bennünket szabadítani, ha a zsaruk elkapnának. Szóval muszáj volt őt is beavatnom a terveimbe, és onnantól fogva nem is volt visszaút. Folyton azzal nyaggatott, hogy több időt akar velem tölteni, segíteni akar, én pedig szokás szerint nem tudtam neki nemet mondani. Ha képes lettem volna őt távol tartani magamtól és a várostól, az apánk talán még mindig élne. Félreértés ne essék, nem az öregünket sajnálom. Csak azt, amin Lisának át kell mennie miatta. De visszagondolva mégsem bánom, hogy így alakultak a dolgok. Egyrészt nyugodtabb szívvel megyek el, tudva, hogy a fater már nem árthat neki. Másrészt, ha úgy adódna, hogy valami távoli helyen vagy időben végzem, messze Lisától, nem kell majd azon rágódnom az utolsó perceimben, hogy elhanyagoltam a húgomat. De bevallom, hiányozni fog.
- Na végre! Azt hittem, már véletlenül bearanyoztad magad odafenn – mosolygok rá gonoszkásan, mikor a kisasszony végre kegyeskedni előkerülni, majd én is feltápászkodom a fotelből, amiben mostanra egészen elkényelmesedtem.
- Éhen halok. Segíts megteríteni – engedem el a fülem mellett egyelőre a kérdését, és inkább megindulok a konyha felé összeszedni mindazt, amire szükségünk lehet. Tányérok, evőeszközök... só? Az a bolognai tészta nekem mindig egy kicsit ízetlennek tűnik. És végül egy-egy üveg sört is kiemelek a hűtőből. Ám mindezt most vihetjük át is a nappaliba. Ott mégis csak kényelmesebb enni, mint az ebédlőben. Az túl előkelő. Amint minden a helyére kerül, és a dohányzóasztalt beborítják a különféle finomságokat tartalmazó dobozkák, szedek magamnak valamit a legközelebbiből, és visszatelepszem a korábbi fotelomba.
- Tudtad, hogy a Rathaway családnak van a legértékesebb ereklye- és ékszergyűjteménye a városban? És tegnap elutaztak egy egész hétre Párizsba. Arra gondoltam, ma este benézhetnénk hozzájuk, és megdézsmálhatnánk a kollekciót. Csak te meg én. Mint a régi időkben. Mit mondasz? – pillantok a húgomra egy ravasz mosollyal a tányérom felett, mielőtt magamba tömnék egy nagyobb falatot. Végül is mi lenne jobb módja annak, hogy elbúcsúzzam tőle, mint egy közös akció? Nem vagyok kifejezetten a szavak vagy a nagy érzelmi megnyilvánulások embere, egy ilyen közös kalandot viszont mindketten élveznénk. Szerencsére ehhez hónapokig tartó előkészületek sem kellenek, a zsákmányból pedig jó ideig kihúzhatja a húgom, ha okosan osztja be. Aztán remélhetőleg visszatérek, mielőtt megszorulna.

Sponsored content
it's where my demons hide

dc universe
heroes vs villains


1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Similar topics
-
» Tenrai Shuuyou (Isteni Menedék)
» Menedék

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
We can be heroes :: Városaink :: Central City :: Lakóhelyek :: kertváros-
Ugrás: