Ez a beszélgetés, ha nem is váratott magára különösebben egy biztos, hogy elkerülhetetlen volt. Tudom, hogy ő volt az, aki kiontotta az életemet, de azt is tudom, hogy nem az ő hibájából történt. Bár erről igazából felvilágosíthatták volna a lelketlen testemet is, amelyet egyetlen egy cél vezérelte, miszerint neki meg kell halnia. Csak a szerencsének köszönhető, hogy nem okoztam benne nagyobb kárt. Tényleg bánthattam volna, de örülök, hogy még ebben a helyzetben sem döntöttek a könnyebb megoldás mellett, hogy megölnek. Habár azt is megértettem volna. Igaz nem voltam önmagam, de egy részem ott benn ragadt és küzdöttem a felszínre törésért, hogy újra lehetőségem legyen a kezembe venni az irányítást, de már a próbálkozásom is halálra volt ítélve. Folyamatosan rántottak vissza a mélybe, hogy még véletlenül se lehessen beleszólásom a helyzetbe. Nem tudom, hogy Thea okolja-e még magát a halálom miatt, de most azért vagyok itt, hogy kiderítsem. Nem akarom, hogy valami miatt ostorozza magát, ami miatt egyáltalán nem szükséges, hiszen nem az ő hibája az, ami történt. Malcolm volt, aki irányította. Nem is értem, hogy volt képes a saját lányának a lelkét bemocskolni csak azért, hogy önmagát védje. De nem is kellene meglepődnöm azon, amit művel, hiszen sosem tartozott a szentek közé.
Nem is tudom, hogyan kellene elkezdenem ezt a beszélgetést, de a lehető legnormálisabb módjánál maradok, ahogyan mindenki más kezdené. Egy köszönéssel. – Helló. – Sétálok oda hozzá. Nem is tudom, hogyan kezdjek bele, hiszen ma mindenki szemtanúja lehetett annak, hogy mennyire nem vagyok képes irányítani mindazt, ami velem történik. Nem tudom, hogy kihez máshoz fordulhatnék, mert az egyetlen, aki ugyanazon megy keresztül, amin jómagam. Az Ő. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer Thea-tól fogok tanácsot kérni, de egyszer mindennek eljön az ideje. – Hogy viseled ezt az egészet? Úgy értem ezt az égető vágyat azért, hogy ölj, hogy gyilkolj. Mikor nem számít más csak az, hogy kiontsd az illető életét? Amikor már elveszted önmagad és nem számít, hogy ki az, aki a kezeid közé került. Csak annyit tudsz, hogy meg kell halnia.. De, hogyan tudsz ezzel megbirkózni? – Annak, hogy visszatérhettünk az életbe mindkettőnknek megvolt a maga ára, habár én egy kicsit másabb eset voltam. Míg őt a halál küszöbéről rángatták vissza engem hosszú hónapnyi halálomból hoztak vissza az élők közé. Ezért sem volt olyan egyszerű folyamat, mint azt szerették volna. De mindennek megvan a maga ára és ők úgy döntöttek, hogy ezt megfizetik. Értem. Bár tudom, hogy leginkább Laurel-nek köszönhetem egyáltalán a lehetőséget, de a csapat nélkül most nem lennék itt teljes egészemben.