villains have a vision for the world.

heroes don't, their only goal is to stop the villains from reaching theirs

Megosztás
Iroda
eme téma címe
Vendég
it's where my demons hide

Anonymous
Vendég
dc universe
heroes vs villains

Iroda Empty

ethan & ophelia
A társasága valahogy mindig is üdítő volt számomra. Mintha átléptem volna a küszöböt és feltöltődtem volna energiával. Egyedül az iroda falai voltak félelmetesek ebben a lakásban, mert ott valahogy úgy éreztem, hogy állandóan a démonaimmal néztem volna szembe és küzdöttem volna meg velük, de valahogy nem érzem szükségességét annak, hogy egynél többször szembe nézzek velük. Egyszerűen nem vágyom rá. Tökéletesen megvagyok úgy, ahogyan vagyok. Magam mögött akarom hagyni a régi küzdelmeimet és nem mindig újra meg újra feltépni.
Hahahaha. Nagyon vicces vagy. Az elsőben még nem volt rám panasz, de a másodikat még nem volt lehetőségem kipróbálni. Amúgy sem hiszem, hogy nekem való lenne.. Nem tudom. – Valahogy sosem gondolkoztam még abban, hogy családot alapítsak. Talán nem is lennék képes azért, ahogyan felnőttem, de ebbe már én nem akarok most belemélyedni, mert nem azért jöttem ide, hogy egy kisebb agyturkászi feladatokat lásson el az én drága barátom, hanem tényleg csak azért, hogy kikapcsolódjak. Furcsa, hogy nálam ez a kettő ennyire kéz a kézben jár. Leveszi rólam a terheket még anélkül is, hogy beszélnem kellene róla.
Ezt már neked kell eldönteni. – Jókedvűen felkacagok, de csak halkan, mert én sem örülnék, ha valakinek a röhögésére kellene felkelnem. Főleg, akkor nem, mikor a másnaposság kedvességétől szenvedek. Elég sokszor elfordult velem is az ilyen az ő korában. Talán beszélhetnék egyszer vele erről, hogy nem vezet igazából sehova. Akármit csinálhattam nem jöttek rá az emberek, hogy mi a bajom. Addig senki nem fog igazán megérteni, amíg el nem mondod. Lehet, hogy néha a szavaiddal megbántod azokat, akik fontosak a számodra, de talán akkor veszik észre talán a sérülést, amit okoztak. Ha nem mondod el mi fáj, akkor elég nehezen fogják azt megfejteni. Legalábbis ebből az alkoholmámoros éjszakákból. Az is lehet, hogy egyszerűen csak tényleg szórakozni akar. Nem lenne meglepő, bár azt megtehetné hétvégén is.. Mondjuk nem vagyok gyerekszakértő így inkább meg sem próbálom érteni a helyzetet. – Egyszer tudod, hogy mit kellene csinálnod? Kiszöknöd utána! Azzal biztosan elvennéd a kedvét attól, hogy kiszökjön. – Bármennyire is jó fej Ethan nem hiszem, hogy különösebben kiugrana a bőréből egyetlen egy tini lány is, ha az úgynevezett apukája vele akarna bulizni. Bár a barátnői biztosan támogatnák az ötletet, mert azért egy ilyen arcszerkezettel megáldott férfiember ki ne akarna a maga közelében tudni? Még egy vak is észrevenné a hangszínéből, hogy igazán jóképű. – Köszönöm szépen.. Azt hiszem, hogy jól vagyok. Mármint még szoknom kell a helyzetet, de egészen jól vagyok. Csak kicsit azért félek, hogy megint beleesek abba a szakadékba, amiből azért nem volt olyan nehéz kimásznom. – Lehet, hogy csak figyelmet akartam magamnak, de idővel már olyan szinten belemerültem, hogy nem is tudtam igazán, miért kezdtem el az egészet. Vagy egyáltalán miért csinálom még mindig.. Miért nem tudok leállni. Egyszer már magam mögött hagytam ezt.. Szeretném, ha ott is maradna.



Vendég
it's where my demons hide

Anonymous
Vendég
dc universe
heroes vs villains

Iroda Empty

Ophelia & Ethan





Akármilyen vicces is, de én nem bánnám, ha éppen arra szánná rá a fejét, hogy legközelebb bőröndökkel felpakolva jönne. Amúgy is elég nagy a ház még öt emberre is, nemhogy kettőre, vagy éppen háromra. Ha úgy dönt letelepszik itt, én tárt karokkal fogom fogadni, főleg akkor ha még főzni is tud. Hmm... Ez nem is lenne olyan rossz ötlet. Akkor legalább nem kellene pizzán meg kínani gyorskajáldán élnünk Larával, hanem néha napján kapnánk valami friss meleg ételt is. Valószínűleg ezzel Larának sem lenne túl nagy gondja, azt hiszem egyből megszeretné Opheliát. Na meg ha ketten figyelünk a nagylányra, sokkal nehezebb lesz kiszökni éjszakánként a házból, ez tény és való.
- Hát... Ha tudsz főzni, vagy bánni gyerekekkel, tőlem hozhatod is a ruháidat. - Vigyorodom el, miközben oldalra billentem a fejemet. Még ha hülyéskedem is, nem tudok nem arra gondolni, hogy közben ez nem is annyira hülyeség. Már tényleg nem ártana ide egy igazi nő, hiszen Lina óta nem járt itt senki... legalábbis ÚGY nem. Persze, tudom, hogy Ophelia a páciensem és nem lenne túl szép tőlem, ha ráugranék, na meg ha kitudódna, akár a munkámba is kerülhetne, dehát ez csak egy elgondolás. Semmit több... Egyenlőre.
- Hmmm! Ez most ilyen búrkolt dícséret akart lenni, ha jól sejtem? - Kérdezek vissza kissé pimaszul, a jól megszokott pimasz kis vigyor társaságában. Néha én is olyan vagyok, mint egy nagy gyerek, jól tudom ról magamról, dehát nem kell nekünk mindig komolynak lenni attól függetlenül sem, hogy már felnőttek vagyunk. Az élet nevetés nélkül nagy szenvedés lenne.
- Tulajdonképpen jól megvagyunk. Csak lassan úgy érzem, éjszakánként valami riasztóra lenne szükségem, ami jelzi, mikor a hölgy ki szeretne szökni.Valamiért neki könnyebb kiszökni, mint megkérdezni, hogy elmehet-e. - Forgatom meg a szemem, miközben azon agyalok, hogy vajon én mit is szeretnék inni. Legszívesebben innék valami jó erőset, de miután kiderül, hogy Ophelia nem szeretne csatlakozni hozzám, így én is lemondok az ötletemről. Hülyén is nézne ki, ha ő itt szürcsölgetné a teáját, én meg lehúznék mellette egy whiskey-t. - A lány azt hiszem, most megtapasztalta milyen a másnaposság, tehát kétlem, hogy egyhamar inni szeretne bármilyen alkoholt. - Forgatom meg ismét a szemem. - De ám legyen! Akkor rögtön jövök. - Mondom, majd már indulok is ki a konyha felé. Kitöltök neki a teafőzőből egy bögrébe teát, szerencsére még jó meleg, hiszen nemrég ugyanezt vittem Larának is. Magamnak pedig kávét töltök, ami már nem mondható forrónak, de legalább nem is hideg. Miután kész vagyok a konyhában, a két ital társaságában térek vissza a nappaliba, és le is teszem a forró teát Ophelia elé. Pontosan tudom, hogy hogyan issza a teát, elvégre nem ez az első alkalom, hogy velem teázik, így tehát nincs szükségem arra, hogy megkérdezzem, mit kér bele.  
- És te hogy vagy mostanában?- Kérdezem mior sikerül helyet foglalnom mellette.  
Vendég
it's where my demons hide

Anonymous
Vendég
dc universe
heroes vs villains

Iroda Empty

ethan & ophelia
Azt hiszem számomra Ethan mindig is egy hatalmas kapaszkodó lesz. Valaki, akit sosem fogok tudni teljesen elengedni. Mert lehet, hogy a pácienseként kezdtem itt sokkal inkább érzem úgy, hogy már kinőttünk ebből a fogalomból. Én magam is tisztában vagyok azzal, hogy mi forog az életében, habár közelről sem olyan vizsgálgattam minden egyes pillanatát. Nagyrészt igazából foltokat tudok az életéből és semmi többet. De megértem, hiszen nekem sem volt egyszerű beszélnem az életemben történt sérelmeimről. Nehezen birkózunk meg néhány dologgal, de talán a legnehezebb az egészben az, hogy megpróbáljuk a terhünket megosztani egy másik személlyel. Megpróbálták velem már Ethan előtt is, de mivel őt én magam választottam talán ezért is volt egyszerűbb. Vagy talán tényleg csak ő volt képes annyira megnyerni magamnak, hogy képes legyek előrébb tenni a lábaimat egymás után. Mert igazán önmagunkat mentjük meg. Lehet, hogy szükségünk van külső segítségre, de az igazság az, hogy ők csak irányíthatnak minket az utunkon nem képesek arra, hogy helyettünk tegyék meg a szükséges lépéseket. Erre igazán senki nem képes. Ez teljes mértékben rajtunk áll. Nekünk kell összeszednünk magunkat, hogy ne féljünk. Hogy beszélni merjünk arról, ami fáj és tenni azért, hogy többé ne érezhessünk magunkat fenyegetve a múltbeli sérelmek miatt. Nagyon sokat tanultam ám az én kedves agyturkászomtól.
- Mondogasd, ezt még párszor aztán biztos lehetsz abban, hogy teljes mértékben ide fogok szokni hozzád. - Nem tudom, hogy a kisugárzása teszi, vagy tényleg csak a saját hozzáállásom, de valahogy amikor vele vagyok a kedvem máris sokkal jobb és az egész közérzetem is. Nem érzem olyan elnyomottnak magam. Boldogabb vagyok a bőrömben. Mintha valami furcsa elektromossággal töltene fel. De azt hiszem ő nem az egyike az ilyen metahuman őrületnek. Legalábbis nagyon remélem. Abból már elég volt nekem egy jó ideig. Talán még sok is volt.
- Más embernek nem te vagy a pszichológusa. - Azért meg kell mondani, hogy nem néz ki rosszul. Másokat már ez is idecsábítana hozzá, hogy fecsegjen valamiről, de én igyekeztem ezt a tényt figyelmen kívül hagyni. Vagyis hát elkönyveltem magamban, hogy jóképű és lezártam a témát. Nem a szívemnek volt szüksége arra, hogy újra megtanítsák élni, hanem a lelkemnek. Ő pedig ebben nagyon is sokat segített. - Ha nem bánod igen.. Ahhoz pedig csak kitartást tudok neked kívánni.. Már magamból kiindulva tudom, hogy nem lehet egyszerű. - Szerettem lázadni én ezt egy percig sem tagadnám le. Talán néha képes voltam túlzásokba is esni. De igazán nem az én hibám volt! - Alkohol tartalmú italt kérjek úgy, hogy éppen azon vagy, hogy megneveld a nagylányt? Én mégis milyen példával szolgálnék neki? - Mondom kicsit nevetve, majd pedig lehuppanok a kanapéra. - A tea tökéletes lesz.


Vendég
it's where my demons hide

Anonymous
Vendég
dc universe
heroes vs villains

Iroda Empty

Ophelia & Ethan





Ha jól sejtem, Larának most nagyon nagy szerencséje van, hiszen túlzottan is gyorsan megúszott egy szép nagy fejmosást az éjszakai lógásáért. Mire újra kettesben elszünk valószínűleg már teljesen megbékélek a helyzettel és csak annyit fogok mondani, mint általában mindig, hogy legközelebb ne csináljon ilyet, vagy éppen, hogy legalább szóljon ha el akar menni és majd eldöntöm mi legyen vele. Persze erre ő mindig azt mondja, hogy úgysem engedném el hétköznap, szóval minek kérdezze. Végülis igaza van, bár nem értem miért nem elég a péntek és szombat este arra, hogy kicsit kieressze a gőzt, igyon egyet vagy kettőt és bulizzon egyet a barátaival. Nekem is mindig elég volt annak idején, bár engem még hétvégén sem akartak soha elengedni. Tényleg nagyon kevés szabályt állítottam fel Larának, azt hiszem igazán nem lenne miért panaszkodnia, bár ahhoz képest még ez sem elég neki. Semmi sem elég. Úgy tűnik a kamasz kölkökkel, mindig ezek a problémák lépnek fel. Mindenesetre most igazán jöhetne és megköszönhetné az elmaradt kioktatást, Opheliának, hiszen ő mentette meg. Talán még én is örülök neki, hiszen tudom, hogy mennyire hiábavaló próbálkozás megmondani Larának, hogy mi a helyes és mi nem.
- Semmi gond! Tudod, hogy hozzám bármikor jöhetsz, ha beszélgetni támad kedved. - Mosolygom rá, majd meg is nyugszom mikor kijelenti, hogy nincs semmi gond. Sokkal jobban szeretem a vidám Opheliát, aki barátnént jön hozzám, mint a másik lányt aki többnyire komor és látszik rajta, hogy bizony komoly gondjai vannak. Bár szerencsére az utóbbit már elég jól sikerült "visszanyomni" és csak reménykedni tudok abban, hogy soha nem is fog újra felszínre törni. Kedvelem Opheliát, és nem szeretném ha újra gondjai lennének. - Más emberek örülnek ha már régóta nem találkoztak a pszichológusukkal. - Jelentem ki kissé viccelődve, bár nem tudom, hogy ez mennyire sikerült viccesre, szóval inkább elmosolyodom, hogy enyhítsem a hülyeségemet. - Szóval gondolom barátként jöttél ma hozzám. Én nagyszerűen vagyok, mint mindig. Éppen próbálom helyrerázni a nagylányt... - Intek Lara szobája felé, valószínűleg Ophelia tudni fogja miről beszélek, hiszen ő többé kevésbé mindent tud róla. - Ha gondolod foglalj csak helyet a nappaliban, én pedig hozok valami innivalót.- Mondom neki, mikor látom, hogy nem "ösztönösen" az irodám felé rohan, mint ahogyan a normál páciensek többsége. Talán jobb is ha nem olyan hivatalos helyen ülünk neki beszélgetni. - Mit szeretnél inni? Tea, kávé, üdítő? Esetleg valami alkoholos? - Pillantok rá érdeklődve.
Vendég
it's where my demons hide

Anonymous
Vendég
dc universe
heroes vs villains

Iroda Empty

ethan & ophelia
Igyekeztem elvágni magam a múltamtól amilyen módon csak lehetséges, hiszen a nevemet is megváltoztattam. Igaz nem sokat változtattam rajta, de már nem a Dreyfuss név szerepel a személyi igazolványomban. Így éreztem szükségesnek. Úgy éreztem, hogy ez az egyetlen módja annak, hogy megszabadulhassak tőlük. Egyszerűen nem láttam más kiutat. De az igazság az, hogy sosem leszek képes elszakadni a családomtól, mert a testvéreimnek nem fogok teljes mértékben hátat fordítani. Még akkor is, ha valamilyen módon ők azok, akik befolyásolják az életemet. Vagyis Sonja-val történtek teljesen kikészítettek és soha nem tudtam visszatalálni igazán önmagamhoz. Ez egészen addig történt, míg nem találkoztam Ethan-nel. Nélküle nem is tudom, hogy igazából hol lennék most. Elveszett bárány voltam, aki olyan döntéseket hozott, amiből megállás nélkül rosszul jött ki.
Azonban lehet, hogy most megint megingott alattam a talaj, de nem igazán tudok állandóan úgy jönni Ethan-höz, mint egy páciens. Bevallom, rettenetesen nehéz úgy gondolnom rá, mint egyszerű orvos. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen könnyedén fogok beszélni valakivel, de szerintem, ha nem is kerestem volna fel, mint szakembert biztosan jól kijöttünk volna egymással. Bár az is lehetséges, hogy nem is találkoztunk volna. Mondjuk azért bevallom, hogy reménykedem abban még, ha elég kicsi is rá az esély, hogy más helyzetben is valahogy egymás mellé sodródtunk volna. Mert az életem nélküle nem lenne teljesen kerek egész. Még akkor is, ha nem tudom, hogy lehetünk-e barátok.. Mármint ez az egész páciens helyzet miatt. Bár, ha ez szükségeltetik hozzá, akkor inkább nem leszek a páciense. Nem akarom, hogy úgy beszélgessek vele, hogy én osztok meg vele csak mindent. Jobb, ha ez már kölcsönösen működik. Ha pedig ez nem lehet azért, mert a páciense vagyok, akkor nem is igazán akarok az lenni. – Meglepetés! Bocsi, hogy ilyen váratlanul betoppanok. – Olyan nyomottnak érzem magam most jelen pillanatban. Legalább hozhattam volna neki valamit. Bár, hogy mit az egy nagy kérdés. – Nincs semmi baj, egyszerűen csak már régen találkoztunk és úgy gondoltam, hogy beugrom megnézem, hogy vagy meg minden.. – Óvatosan beljebb lépkedek a lakásban és szinte automatikusan az iroda felé indulok meg, de aztán valahogy megtorpanok az ajtóban. Nem akarom azokat a falakat bámulni. Most nem. – Szóval.. Hogy vagy? – Furcsa feltenni ezt a kérdést, mert eleinte ő az, aki elsőként nekem szegezi, de most ki akartam kerülni ennek még a lehetőségét is. Most nem magamért jöttem. Egyszerűen csak idejöttem, mert beszélgetni akartam úgy, hogy ne én legyen a figyelem középpontjában.


Vendég
it's where my demons hide

Anonymous
Vendég
dc universe
heroes vs villains

Iroda Empty

Ophelia & Ethan





Miután ma Larával kissé meggyűlt a bajom, úgy döntöttem, hogy lemondom az utolsó két találkozómat, így nyerek magamnak néhány órát arra, hogy beleverjem Lara fejébe, persze csak képletesen verem, hogy nem szökdöshet el hétköznap estéken, majd térhet haza reggel. Megmondtam neki már sokszor, hogy hétvégén mehet, azt csinál amit akar, viszont amíg reggelente az iskolapadban lenne a helye, ilyenről szó sem lehet hétköznap. Ma reggel mikor felkeltem, konkrétan ő akkor tervezett beszökni, hiszen ő azt képzelte, hogy szokásomhoz híven majd elalszom. Nem tudom mit tervezett beadni nekem, annak érdekében, hogy ne menjen iskolába, hanem kialudhassa magát, de van egy olyan sejtésem, hogy halálos beteg lett volna. Lara nagyszerűen tudja előadni a beteg kislányt, én meg természetesen mindig elhiszem. Ma nem így történt, bár nem zavartam el suliba, hiszen a hülye is látta volna rajta, hogy mit művelt éjszaka, valószínűleg ott is csak aludt volna, aztán pedig az igazgató engem hívott volna, hogy milyen egy szörnyű apa vagyok és hogyan engedhetek meg ilyesmit a tizenhat éves lányomnak. Szóval amíg ő kialudta magát, én fogadtam néhány pácienst, bár valószínűleg ma nem voltam a toppon, hiszen szinte egész nap csak Larán járt az eszem. Tényleg nem szeretném, hogy beleessen az anyja hibájába és egyszercsak egy újabb porontyot kapjaka  nyakamra. Az már sok lenne még nekem is. Egyedül két gyerekkel... Na még mit nem! Talán csak én vagyok paranoiás, hiszen Lina pontosan ilyen idős volt, mint most a lánya, így természetesen nem tudok nem rosszra gondolni, mikor kimarad egész éjszakákat. Mikor sikerül elköszönnöm az utolsó pácienstől is, csinálok egy jó erős szíverősítő teát, majd annak társaságában indulok meg Lara szobája felé, hogy végre kirángassam az ágyból. Természetesen a kirángatásból csak annyi történik, hogy leülök mellé az ágyon és figyelem őt. Nagyon hasonlít az anyjára, talán éppen ezért nem tudok vele kemény lenni, hiszen mikor meglátom, rögtön meglágyulok, akármilyen fejmosást is tervezek neki. Lara hamar kinyitja a szemét, valószínűleg megérezte a jelenlétem.
- Jó reggelt, Álomszuszék! - Nézek rá felvont szemöldökkel, majd mikor felül a kezébe nyomom a teát. - Ezt idd csak meg, aztán egyél valamit, utána jobban leszel. - Adom neki a tippet, hiszen én sem egyszer voltam már másnapos. - Beszélnünk kell, vagy tudod magadtól is, hogy mit mondanék? - Kérdezem, miután megköszönte a teát. Mielőtt még válaszolhatott volna, megszólal a csengő, így rögtön mindketten felkapjuk a fejünket.
- Ezt most megúsztad, de később folytatjuk. - Figyelmeztetem, bár tudom, hogy úgy is azt mondta volna, hogy tud mindent. De akkor meg minek csinálja? Nem értem én a mai fiatalokat... Mindenesetre felkelek, de mielőtt otthagynám, még megborzolom a haját, amire csak valami fura hangot ad ki, nem is várom meg, hogy belekezdjen a "na de apaaaaa!" szövegbe.
- Ophelia? - Lepődöm meg kissé mikor kinyitom az ajtót, és a már jól ismert páciensem áll az ajtó előtt. - Valami baj van? - Nem tudom hirtelen eldönteni, hogy félelmet látnék az arcán vagy inkább csak örömöt, vagy mi is ez pontosan, mindenesetre gondolkozás nélkül lépek el az ajtóból, hogy be tudjon jönni. - Gyere csak be nyugodtan! - Mondom egy halvány kis mosoly kíséretében. Ophelia már régóta jár hozzám és az utóbbi időben nekem már nem is úgy tűnt, hogy mint páciens jön hozzám, talán csak mint barát. Nem tudom eldönteni, hogy hirtelen melyikként van itt, talán mintha egy kis zavartságot is éreznék róla. De merem remélni, hogy hamar beavat abba, hogy miért látogatott meg.
Vendég
it's where my demons hide

Anonymous
Vendég
dc universe
heroes vs villains

Iroda Empty

ethan & ophelia

Amikor először betettem a lábam ide nem gondoltam volna, hogy ilyen elégedettséggel fogok visszajárni újra meg újra. Úgy értem tényleg nem akartam én ezt az egészet. Mármint mégis ki az, aki beismeri, hogy segítségre van szüksége? Nekem határozottan szükségem volt arra, hogy valaki visszatereljen engem a helyes útra. Megvolt a magam úttévesztői, ami miatt nem találtam meg önmagamat, vagy éppenséggel eltévedtem és olyan dolgokba ástam bele magam, amikbe nem kellett volna, de most már kezdem úgy érezni, hogy ezekből is tanultam a magam módján. Tudom már, hogy mikor van az a pont, amikor elkezdődik ez az egész. Most nem mondhatnám, hogy bejelentkeztem volna, de már nem érzem szükségességét. Mármint lehet, hogy most van nála valaki, de remélem azért, hogy nincs.. Úgy érzem, mintha egy barátomhoz jönnék azért, hogy segítő kezet nyújtson nekem. Tudom, hogy az orvosom és úgy kellene rá tekintenem, de sokkal inkább tekintem őt egy barátnak, mintsem egy agyturkásznak. Na, jó azért mindig így emlegetem, ha szóban beszélünk. Vele, vagy akárki mással. De a gondolataimban, már régen barátomnak tekintem.
Könnyedén libbennek a lakásához egyre közelebb és azon gondolkozom, hogy ostoba ötlet ez az egész, de azt hiszem most nem is úgy jövök hozzá, mint páciens. Sokkal inkább, mint barát. Bár ez attól is függ, hogy van-e lehetőség arra, hogy a négy fal között beszélgessünk. Mert néha már azt is nyomasztónak érzem, hogy egy szobában kell beszélnem azokról a dolgokról, amik nyomasztanak. Amikor pedig levetem őket a szavaim segítségével olyan, mintha beköltöznének a szobába, de a szabad ég alatt mindig kényelmesebb lehet, hiszen egy apró szellő magával viheti.
Finoman és röviden biggyesztem a kezemet a csengőre és várom, hogy kinyíljon az ajtó. Őszintén remélem, hogy nem rosszkor jöttem, mert tényleg nem akarok zavarni. Bár amekkora szerencsém nekem van csak rossz pillanatot tudok választani az érkezésemre. Miközben várakozom, gyerekes módon hintázni kezdek a lábaimon előre és hátra.
Vendég
it's where my demons hide

Anonymous
Vendég
dc universe
heroes vs villains

Iroda Empty

***
Ajánlott tartalom
it's where my demons hide

dc universe
heroes vs villains

Iroda Empty

1 / 1 oldal
Similar topics
-
» Iroda
» Emeleti iroda

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
We can be heroes :: ethan parker lakása-
Ugrás: