villains have a vision for the world.

heroes don't, their only goal is to stop the villains from reaching theirs
üdv itt
kedves vándor lélek
Ebben a pillanatban egy olyan szerepjátékos felületre léptél, mely kimondottan a DC univerzummal és annak karaktereivel foglalkozik.  Az elmúlt évek folyamán nem csak, hogy a képregények szerelmeseivel ismertették és szerettették meg az újabbnál újabb szuperhősöket, avagy azok gonosztevőit, hanem egyenest elhozták mindannyiunkhoz az otthonunkba azzal, hogy a képernyőre vetítették az adaptációikat. oldalunk alapjául veszi a flash, arrow, supergirl és a legends of tomorrow sorozatokat, amelyek mondhatni egymásból virágoztak ki, hiszen a kezdetekkor még számunkra is csak az első kettő jelentette az alapforrást. emellett a filmes világot is igyekszünk a sorozattal összeolvasztani még akkor is, ha jelen álláspont szerint két különböző univerzumban helyezkednek el. akkor se félj, ha a képregény vonalát követnéd szívesebben, hiszen mindenre megadatik a lehetőség, ha egyszer csatlakozol a családias kis csapatunkhoz. multiuniverzumunk rengeteg dolog megvalósítására kínál számodra lehetőséget, akár más sorozatokból merített ötletmorzsa is megvalósítható ezáltal. ám, ha átlagos emberi életbe bújnál ki nagy rajongással és odaadással követi a városok szuperhőseit vagy akár gonoszait, akkor bizony itt a helyed! csatlakozz hozzánk egy képregénybeli szereplővel, valakinek a hőn áhítatot keresettjével, vagy esetleg egy teljesen saját karakterrel. egy biztos, mi várunk rád!
OLDAL ALAPÍTÁSA:
2015. MÁRCIUS 01.
jelentkezz be
a karatkered már hiányol
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
❖ Elfelejtettem a jelszavam!
üzenj bátran
ígérjük nem falunk fel
erre járunk
ki van itt?
Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 1 Bot

Nincs

A legtöbb felhasználó (72 fő) Vas. Ápr. 30, 2017 9:05 pm-kor volt itt.
új üzenetek
irományaink gyűjteménye
Jackie C. Richardson
Jackie C. Richardson
pötyögte
Pént. Nov. 17, 2017 7:22 pm
Just let me go {winnie & kain}
Kain A Wesker
pötyögte
Csüt. Nov. 16, 2017 2:21 pm
harley & joker [queen & king of gotham]
Joker
pötyögte
Csüt. Nov. 16, 2017 7:44 am
Keresett karaktererek - névsor
Admin
pötyögte
Szer. Nov. 15, 2017 9:19 pm
képesség foglaló
Admin
pötyögte
Szer. Nov. 15, 2017 9:14 pm
Munkaügyi Központ
Admin
pötyögte
Szer. Nov. 15, 2017 9:13 pm
Nayeli Fantaysia Marlowe
Barry Allen
pötyögte
Szer. Nov. 15, 2017 9:10 pm
Zinnia Olympia Hale
Sean Weston
pötyögte
Szer. Nov. 15, 2017 9:09 pm
az oscaraink
legjobbaklegjobbjai
• A nyár noi canon karaktere •
black siren
laurel lance

• A nyár férfi canon karaktere •
leonard snart
captain cold

• A nyár noi saját karakterei •
heily hellfire
little kryptonian

• A nyár férfi saját karaktere •
sean weston
the experimenter

• A nyár elotörténete •
claire adams
big sister

• A nyár keresett karaktere •
astrid faye rhodes
broken one

• A nyár párja •
sean weston
gwen summers

Share|
Starbucks
eme téma címe
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
it's where my demons hide

avatar
❖ film industry ❖
dc universe
tartózkodási hely :
Central City
foglalkozás, hobbi :
színésznő
karakter arca :
Torrey DeVitto
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése



phoebe & claire
i wanna protect myself

Mivel Phoebe-vel együtt nőttünk fel, pontosan tudom, hogy gyanakszik. Már abból látom, ahogy most méreget. Sosem volt egy buta kislány, sőt talán ő az egyetlen, aki mindig is átlátott rajtam. Szinte már sajnálom is emiatt. Vagy nem, hiszen így még szórakoztatóbb, hogy mindenki körülöttem remek embernek gondol rajta kívül. Jó, nem mondom, hogy velejéig romlott vagyok, de igenis tisztában vagyok azzal, hogy nem az a szent vagyok, aminek évek óta beállítom magam. Legszívesebben megtapsolnám a húgocskámat, amiért ilyen jó emberismerő. De nem legyezem az egóját. Bár jobban belegondolva most talán nem ártana, mivel ez a helyzet más, mint egy családi összejövetel, ahol örömmel dörgölöm az orra alá, hogy ahol én megjelenek, ott ő mindig csak második lehet. Jelen pillanatban tényleg jól tenném, ha elismerném a munkáját. Pláne, mert a munkája révén leplezheti le a zaklatómat. Ezt még én is elismerem. Ahogy most arról papol, hogy szakíthatnék egy kis időt anyáékra, legszívesebben beolvasnék neki, hogy mégis milyen alapon mondja meg nekem, hogy kit és mikor keressek fel. De nem, erős vagyok és tartom magam. A mosoly még mindig nem tűnt el az arcomról.
- Igazad van, csak sajnos mostanában semmi időm nincs. De még magamra sem. Amúgy mit mondott apa? Azt megtudtad, mikor lesz legközelebb családi ebéd? - Ártatlanul teszem fel a kérdést, bár természetesen egy rövid időre bekúszik a fejembe a gondolat, hogy milyen isteni lesz megint érzékeltetni Phoebe-vel, hogy ő senkit nem érdekel. Holott jól tudom, hogy sem neki, sem pedig nekem semmi kedvünk a szüleinkkel 10 percnél tovább egy levegőt szívni, de a sikerért nemcsak a színészetben kell megszenvedni ugyebár. A húgom nem kicsit próbál kihozni a sodromból, és elismerem, egész jól halad. Leesett neki, hogy semmi kedvem apa félrekefélésének eredményéről csevegni. Mindegy, tartom magam a tervhez, és lenyelem a keserű pirulát.
- Nahát, lehet, hogy ezek szerint több féltestvérünk is van, csak én nem tudok róla? Tudod...Damien-re gondolok, vagy hogy a fenébe hívják. - Ami azt illeti, tényleg nem tudom a nevét. Akármikor szóba került eddig, én eltereltem a gondolataimat, és még fél füllel sem figyeltem a beszélgetés menetére.
♥️
it's where my demons hide

avatar
❖ Media ❖
dc universe
tartózkodási hely :
Central és Starling City
foglalkozás, hobbi :
lesifotós
karakter arca :
Troian Bellisario
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése




for miss adams
Who is the bigger troublemaker?

Nem szokásom csakúgy szórakozásból, mindenféle hátsó szándék nélkül felszínes ismertségeket előrángatni a kalapból. És abban is biztos vagyok, hogy a nővérem sem "csakúgy" hívott el kávézni engem, a húgát, akit legszívesebben le is tagad mindenki előtt, vagy ha épp nem, hát igyekszik a lehető legrosszabb színben feltüntetni és a földbe döngölni. Tulajdonképpen nincsenek, soha nem is nagyon voltak kimondott barátaim. Gyakran megkaptam, hogy kiállhatatlan természetem van, hogy megbízhatatlan és gátlástalan vagyok. Én azonban sosem láttam magamat ennyire gonosznak. Minden ember a saját érdekeit, céljait helyezi előtérbe, a világon semmi kivetnivalót sem találok ebben a magam részéről. Az emberek kétszínűek. Imádnak csámcsogni mások legféltettebb titkain, mégis megvetik azt, aki dolgozik azon, hogy előássa ezeket. Ezért nem szeretnek engem sokan. Claire sem szeretett, soha. Bár meggyőződésem, hogy ő valójában saját magán kívül senkit sem szeret. Valami nyomós oka kell legyen annak, hogy ma itt van. És hogy én miért is vagyok itt? Egyelőre csak a merő kíváncsiság motivál. Az ösztöneim azt súgják, még valamilyen módon hasznomra lehet ez a találkozó és amit a nővérem mondani akar és azok sosem szoktak félrevezetni. De mivel egyelőre pontosan nem tudom, mit takargathat, felszínes köszöntésére csak hasonlóan felszínesnek tetsző mondatokkal reagálok, a reakcióit azonban árgus szemekkel lesem. Azt is egyből észreveszem, hogy feszült, noha színésznő révén természetesen mesterien palástolja. Nem kellene persze, hogy ez bármilyen szinten gyanús legyen, nekem azonban az. Nemcsak a mindig magabiztos fellépés változott itt meg. Valami másnak, többnek kell itt lenni. És én azért jöttem, hogy kiderítsem, mi az. De mindent csak a maga idejében, nem szabad kapkodni! Az a legnagyobb hiba, amit információszerzés közben el lehet követni.
- Jól vannak, bár én is csak telefonon beszéltem Apával nemrég. Szakíthatnál néha egy kis időt rájuk, nagyon hiányzol nekik - ezt persze csak kitalálom, természetesen egy szót sem vesztegettem Claire-re, vagy arra, hogy a szüleim hogylétéről érdeklődjek. Pénz kellett, mégpedig hirtelen nagyobb összeg, mikor előzetesbe kerültem a legutóbb egy birtokháborítási ügy miatt, ezért hívtam apánkat. Az ilyen beszélgetések pedig többnyire csak annyiról szólnak, hogy közlöm vele, utaljon X összeget, ő pedig fagyos hangon beleegyezik. Ennyi. Tudok róla olyan dolgokat, ami miatt muszáj így tennie, ha nem akar elbúcsúzni a politikai karrierjétől örökre. De enélkül is biztos vagyok benne, hogy hiányolják Claire-t. Mindig is bálványozták, ő volt a kedvencük, hiába egy számító kis kígyó. Vagy talán éppen azért, ki tudja.
- Ne haragudj, kivel? Nem igazán értem, mire célzol? - ártatlan mosollyal, értetlenül nézek rá. Nemcsak ő jó színész, én is tudok alakítani, ha kell. Tényleg nem szándékozom megkönnyíteni a helyzetét. Bár be kell valljam, kezd egyre érdekesebb lenni. Eddig még csak utalást sem tett rá, hogy tudna Danielről, mintha azzal, hogy nem vesz róla tudomást, megszűnne létezni. Most vajon mit akarhat, hogy ilyen egyenesen rákérdez? Egyre kíváncsibb vagyok. Arra is, mit akarhat tőlem, illetve arra, hogyan is fogja ezt közölni velem. Mert akármiről legyen is szó, én a lehető legnehezebbé fogom tenni ezt a számára, abban az egyben biztos lehet. Így működik köztünk a "testvéri szeretet".

■■ NOTE: Bocsi a késésért! ■■ ZENE: The other side ■■ SZÓSZÁM: 493
■■ ♥️ ■■

it's where my demons hide

avatar
❖ film industry ❖
dc universe
tartózkodási hely :
Central City
foglalkozás, hobbi :
színésznő
karakter arca :
Torrey DeVitto
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése



phoebe & claire
i wanna protect myself

Jól van, látom, a húgocskámat sem kell félteni, felvette a fonalat. Mégiscsak egy vérből valók vagyunk. Szerintem a családunk velejárója az, hogy könnyedén megjátsszuk magunkat. A vigyort semmiképp nem kaparom le az arcomról. Egyelőre legalábbis semmiképp. Amúgy sem szeretném azonnal előhozni a témát. Nem olyan könnyű segítséget kérni Phoebe-től. Sőt piszkosul nehéz. De a testi épségem miatt muszáj félretennem a büszkeségem. Ha valaki, akkor a húgom ki tudja deríteni a kapcsolatai segítségével, hogy ki a zaklatóm, és reményeim szerint sikerül elejét venni a dolgoknak. Nem szeretek tartozni a testvéremnek semmivel, de igen, szívességkérésként tálalom neki majd ezt az egészet. Aztán bízom benne, hogy hamar viszonozhatom valamivel, és utána terveim közt szerepel ismét hónapokig nem keresni őt elfoglaltságaimra hivatkozva. Bőven elég mosolyt erőltetni az arcomra a családi összejövetelek alkalmával. Kortyolok párat az első kávéból, aztán körülnézek, és mikor úgy látom, senki sem figyel, lassan leveszem a kalapot, illetve a napszemüvegtől is megszabadulok.
- Olyan rendes vagy. Persze ez nem újdonság, mindig is törődtél a szeretteiddel. Apropó. Hogy vannak anyáék? Velük sem beszéltem már egy ideje. Mondjuk ők sem nagyon keresnek. - Jegyzem meg szenvtelen hangon. Ha a családi témát kiveséztük, majd rátérek még a szakmai dolgokra kicsit. Úgy tervezem, hogy az orra alá dörgölöm, mennyire pompás az életem...nem. Most kivételesen nem lehetek fennhéjázó vele szemben. Akkor lehet, segítség nélkül küldene el a fenébe. Így sem vagyok benne teljesen biztos, hogy számíthatok rá ebben az ügyben. Na meg jelenleg amúgy sem olyan tökéletes az életem, mint ahogy általában beállítom.
- És...mi van a fattyúval? - Igen, ennyire kétségbeesett vagyok. Még azt a személyt is szóba hozom, akiről alapvetően eszem ágában sem lenne beszélni. Még akkor sem jutna eszembe, ha leperegne előttem az életem. Most mégis rákérdezek, hogy szép lassan előkészítsem a főtémát. Sőt lehet, kezdem elveszíteni az ép elmém, de egy kis részemet tényleg érdekli, milyen a srác. Ha másért nem, akkor azért, hogy még egy családtagomat az ujjaim köré csavarhassam, ezzel is bosszantva a húgomat.
♥️
it's where my demons hide

avatar
❖ Media ❖
dc universe
tartózkodási hely :
Central és Starling City
foglalkozás, hobbi :
lesifotós
karakter arca :
Troian Bellisario
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése




for miss adams
Who is the bigger troublemaker?

Sok mindent lehet ránk mondani, de azt, hogy valaha is különösebben kedvesek lettünk volna egymáshoz Claire-el, biztosan nem. Igazából nyíltani bántani nem bántottuk egymást kiskorunk óta, nem adtunk egymásnak rá különösebben lehetőséget, de ha véletlen kénytelenek voltunk hosszabb időt egymással eltölteni, érezhető volt közöttünk az ellenséges hangulat. Túlságosan kedvelte ahhoz azonban a többség a drága, manipulatív nővéremet, hogy nyíltan vagy akár kevésbé nyíltan, áskálódva megpróbáljak keresztbe tenni neki. Hogy ő tett-e valaha ellenem valamit? Nem is keveset. Meg egyáltalán, alapból is irritált. Úgy a lénye. Valószínűleg azért, mert sokan kedvelték, én pedig nem értettem, miért. Mert én az álarca mögé láttam, tudtam, hogy semmivel sem jobb, mint én. Mégsem volt azonos a megítélésünk és ez fájt. És a mai napig, a szüleink szemében is ő a tökéletes, a sikeres, a minden. Én meg inkább egy idegesítő kolonc, főleg apám nyakán. De nem érdekel, egy nap le fogom rántani a drága Claire bálványát oda, ahová valójában való, a porba. Ennek azonban sajnos aligha ma érkezett el az ideje. Nem is értem igazából miért kért találkozót tőlem.
Tudom, hogy semmi kedve szembenézni velem, mert bár ártani sosem tudtam sajnos neki, az ellenszenvet mindig is érezte rajtam, révén ritkán találkozott vele és tisztában vagyok vele, hogy kölcsönös is volt az érzés, viszont ő hívott ide valamilyen számomra egyelőre érthetetlen okból, muszáj neki odasétálnia az asztalhoz, ahol ülök, mikor megérkezik nagy, sötét napszemüvege és méretes kalapja mögé rejtőzve és megszólítania. Olyan negédesen, kitörő örömmel köszönt, mintha a világ legjobb testvérei lennénk, hogy az már szinte sértés. Egyértelműen érzem is benne ezt a szándékot. De ha így akarja, hát legyen. Nekem jelenleg nem érdekem megtörni ezt a burkoltan sértegető, eltúlzottan örömködő hangulatot.
- Szervusz nővérkém! Elhiheted, hogy van bőven, de tudod, hogy az egyetlen testvéremre mindig szakítok időt -  válaszolom az ő stílusában,viszonozva az ölelését. Nyilván ugyanúgy süt a gúny az én szavaimból is, mint az övéből. Már eleve azzal, hogy az egyetlen testvéremnek hívom. Amennyire tudom, ő is tisztában van apánk félrekúrásának eredményével, aki a féltestvérünk és a Daniel nevet viseli. De őt ismerve a legkevésbé sem érdekli, tudtommal sosem kereste meg a "kattant" féltestvérét, aki amúgy is csak rossz fényt vetne rá a nyilvánosság előtt. Mondjuk nyilván oka vannak annak is, hogy hónapok óta nem beszéltünk, nem is kerestük egymás társaságát. És több mint valószínű, hogy annak is van, hogy most vette a fáradtságot, hogy a tökéletesen manikűrözött kis kezeivel felvegye a telefont és felhívjon vele engem, hogy találkozót kérjen. Ő maga. Mert bizony a művésznő olyat is csinált már a történelem során, hogy az asszisztensén keresztül egyeztetett velem időpontot a találkozóra. Szóval az, hogy most ezt személyesen ő maga tette meg, azt mutatja, valóban valami számára fontos dologról lehet szó. Kíváncsi vagyok, mi is lehet az. De ahogy őt ismerem, úgyis hamarosan kiböki. Mindenesetre én nem fogom megkönnyíteni a dolgát azzal, hogy rákérdezzek. Küszködjön csak nyugodtan ezzel is amellett, hogy el kell viselnie. Ha akar valamit, hát izzadjon meg érte. Én kíváncsian várom, hogyan és mit fog elém tárni.

■■ NOTE: Remélem megteszi kezdőnek ■■ ZENE: The other side ■■ SZÓSZÁM: 497
■■ ■■

it's where my demons hide

avatar
❖ film industry ❖
dc universe
tartózkodási hely :
Central City
foglalkozás, hobbi :
színésznő
karakter arca :
Torrey DeVitto
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése



phoebe & claire
i wanna protect myself

Semmi kedvem a húgom ábrázatát bámulni, de bárhogy próbáltam elkerülni, hogy fel kelljen őt hívnom, csak utolért a dolog. Hetek óta azon vagyok, hogy elfelejtsem azt a riasztó üzenetet a virágcsokron, de egyszerűen nem tudom ignorálni. Pedig azóta egy sem jött. Sem üzenet, sem virág. Holott előtte legalább a csokrokat rendszeresen kaptam. Így, hogy rájöttem, nem Will küldte őket, már egyáltalán nem vágyom rájuk, de azért furcsa, hogy a fenyegető jellegű üzenet óta nem érkezett semmi. Régen ennek örültem volna, meg eleve nem szeretem, ha a rajongók ajándékokkal bombáznak. Mindig hidegen hagyott az ilyesmi, és minden apró csecsebecsét vagy levelet, amit nekem adnak, vagy továbbítom a menedzseremnek vagy egyszerűen hajítom a szemétbe. Persze csakis miután mosolyogva elfogadtam. Fárasztó megjátszani, hogy érdekelnek, ám valójában magasról teszek rájuk. Csak az a fontos, hogy az a munkám, ami a hobbim. Illetve egyedül a karrierem számít. Jól tudom, ennek az életben tartásához elengedhetetlen a műmosoly. Nem gond, bőven volt időm a családom közt gyakorolni. Most azonban tényleg szükségem van Phoebe segítségére. Gyűlölöm, de máshoz nem tudok vagy nem merek fordulni. Erre még nem sikerült rájönnöm. Egy nagy kalap és méretes lencséjű napszemüveg mögé rejtőzve lépek be a Starbucksba. Normál esetben imádom, ha felismernek az emberek, de most kivételesen semmi kedvem ezzel húzni az időt. Egyedül azért ide beszéltem meg a találkozót, hogy ihassak egy vagy inkább két kávét. Miután kikérem a két mandulás lattét, alaposan körülnézek, és amikor megpillantom Phoebe-t, szemet forgatva indulok el felé. Nincs ínyemre ez az egész, de nehéz idők nehéz döntéseket szülnek.
- Szia, hugicám! Ne haragudj, hogy nem kerestelek előbb, de ki sem láttam a munkából. Bár gondolom, neked is van bőven dolgod a paparazzi közösségben. - Széles vigyorral az arcomon köszöntöm őt, a kávék lepakolása után gyorsan meg is ölelem. Nem akarok egyből belevágni a közepébe. Bár azt hiszem, így is kicsit túlzásba vittem a burkolt undokságot.
it's where my demons hide

avatar
❖ Media ❖
dc universe
tartózkodási hely :
Central és Starling City
foglalkozás, hobbi :
lesifotós
karakter arca :
Troian Bellisario
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése




for miss adams
Who is the bigger troublemaker?

Hogy honnan jött a gondolat, hogy találkozzak a nővéremmel Claire-rel? Azt én is szeretném tudni. Hogy miért kér tőlem találkozót ez a minden lében kanál perszóna, akivel elméletileg vérségi kapcsolat fűz össze? Ki nem állhatom őt, már kiskorom óta. A kis hercegnő, aki valójában egy kígyó, mégis mindig mindent megkapott a szüleinktől, az élettől. Eddig. De ha valaki, én tudom, hogy milyen valójában, bármennyire igyekszik mézesmázos lenni velem is mindig. Engem nem tud megnyerni magának. Sőt. Most még ugyan ő van a rivaldafényben, a sikerben, de nem lesz ez mindig így. Tenni fogok róla, hogy egyszer majd én mosolyoghassak le rá. Mikor már minden az enyém lesz, az övé pedig semmi. De tudom, milyen okos, fifikás egy dög, így mindig óvatosan közelítem meg. Most is. Hisz ki tudja, mit akarhat tőlem. Talán csak a látszat kell neki, hogy milyen boldog család vagyunk, talán valami miatt szövetséget, segítséget szeretne tőlem, talán csak a fensőbbségét akarja fitogtatni. Őt ismerve bármelyik variáció lehetséges.
Mindenesetre én sem érkezem felkészületlenül, mikor belépek a Starbucks kávézó ajtaján, ahová a találkozót beszéltük meg. Még soha nem fedtem fel előtte, de természetesen tisztában vagyok a kis görbe útjaival. Mert a művésznőnek (aki természetesen nincs itt időben, miért is lenne), is vannak piszkos kis titkai, nem is egy. Bármennyire igyekszik is titkolni. Én meg nem azért vagyok paparazzi, hogy ne legyenek már régen képeim is róla és a drága Willről. Ezt azonban nem fedtem még fel előtte, elvégre ez elég erős ütőkártya a kezemben, jobb, ha kivárom a megfelelő pillanatot. Egyébként is tudom, milyen veszélyes ellenfél. Jobb, ha csak végszükség esetén élek vele, bármennyire is szeretném elpaterolni a vőlegénye mellől. Mert őt én akarom.
De ez nem az a nap. Legalábbis egyelőre úgy hiszem. Most csak azt akarom megtudni, ő mit akarhat tőlem. Így hát leülök egy félreeső boxba, ahol nem kap majd ő sem sok bámész tekintetet (bár az, hogy pont ide, egy igen népszerű kávézóba beszélte meg a találkozót, valószínűleg épp azt mutatja, hogy a médiának villogni akar a nagy testvéri szeretetünkkel vagy valami hasonló) és nyugodtan nézegetve az embereket várom, hogy végre a drága nővérkém is meg méltóztasson érkezni a szokásos húsz perces-félórás késésével. Mert meg lennék lepődve, ha ma nem így tenne.

■■ NOTE: Remélem megteszi kezdőnek ■■ ZENE: The other side ■■ SZÓSZÁM: 367
■■ ■■

it's where my demons hide

avatar
Admin
dc universe
kereslek :
⊱ everybody
tartózkodási hely :
⊱ everywhere
foglalkozás, hobbi :
⊱ this page
karakter arca :
⊱ faceless
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése


[ szabad játéktér ]
it's where my demons hide

avatar
❖ bio engineer ❖
dc universe
kereslek :
the • A R R O W V E R S E •
tartózkodási hely :
❖ central city ❖
foglalkozás, hobbi :
❖ help the team ❖
karakter arca :
❖ danielle panabaker ❖
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése



Ez az egész megannyi módon mehetett volna végbe rosszul. Bár már maga az, hogy párosításként magát Mr. Cold-ot kaptam azt hiszem elárul valamit erről az egészről. Mindenesetre nem mondhatom, hogy annyira szenvedtem volna, mint az elsőre gondoltam. Egész érdekes volt vele elbeszélgetni kellemesebb körülmények között. Ez persze nem azt jelenti, hogy elkérem a számát és hetente összeülünk ezentúl csacsogni, de ez határozottan megfelelő egy kezdetnek. Nem leszünk barátok, de úgy gondolom egy kicsit sikerült jobban belelátnunk egymásba és megértenünk a másikat. Ha nem is teljesen és igazából csak még több kérdés vetült fel bennünk.. Elindultunk egy úton, ami talán még valami jó is lehet.
- Ha valaki egyszer eljátssza a bizalmad, mi az esély arra, hogy másodjára nem fogja? Persze mindig ott vannak az egyéb tényezők. Hogy miért tette és, mit tett egyáltalán. A dolgok súlyából kell megállapítanunk, hogy mekkora is volt a vétek. Megbocsájtható, vagy sem. De minden sérülés esetében szükségünk van arra, hogy gyógyuljunk egy kicsit. Mert a frissen sérültekben tombolnak a negatív érzelmek. Azokra hallgatva pedig egyik fél sem jár jól. - Néha kénytelenek vagyunk egy mély lélegzetet venni és hátrálni egy lépést. Muszáj egy kicsit elkövetkeztetnünk a dolgoktól ahhoz, hogy tisztán láthassunk. Mert nem minden fekete fehér. A sérelmek sem ugyanolyanok. Hibázhatunk, hiszen emberből vagyunk. De vannak hibák, amelyeket nem is lehet, vagy csak nagyon nehezen lehet felette szemet hunyni. Ha pedig meg is történik, akkor is örökre az emberbe vésődik és soha nem felejti el. Ott marad, mint valami kegyetlen kísértet és soha többé nem szabadul tőle senki.
- Nem minden hősnek van szüksége maskarára. Néhányan bátran vállalják arcukat a világ előtt. - Nem egy maszk tesz valakit hőssé, vagy egy felturbózott ruha. Hanem a legbelső tulajdonságai. Az, hogy képes feláldozni magát azért, hogy másokat megmenthessen. Nem vezérlik önző érzések. Egyszer sem feledkezik meg az eredeti céljáról. Mert, ha megteszi és mindössze csak egy emberre képes fókuszálni és az önmaga.. Akkor elveszett. Az pedig, hogy visszatalál-e a helyes útra az már csak rajta múlik.
- Azért remélem nem olyan hamar. - Kellemes volt, mégis jobb szeretnék a lehető legkésőbb újra találkozni vele. Mert az egyszer biztos, hogy nem lenne ilyen békés.
✻  köszönöm a játékot 
it's where my demons hide

avatar
❖ Captain Cold ❖
dc universe
kereslek :
•• lisa snart
tartózkodási hely :
•• central city
foglalkozás, hobbi :
•• master thief
karakter arca :
•• wentworth miller
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése



Snow & Cold
A SURPRISINGLY ICY NIGHT

Mintha a saját szavaimat hallanám visszhangozni a nő szájából, ahogy megcáfolja a feltételezésemet. Hát persze, jól sejtettem, a hozzá hasonlók komolyan hisznek abban, hogy mindenkiben ott van a jóság. Talán még nem látták a saját szemükkel, nem tapasztalták a saját bőrükön, mennyi gonoszság, kegyetlenség rejtőzhet valakiben. Nem voltak tanúi annak, milyen mélyre is süllyedhet valaki. Vagy ha mégis... akkor ez csak a szokásos emberi ostobaság... Bár Caitlin, a másokba vetett hite ellenére talán mégsem annyira ostoba, hisz láthatóan nem szívesen osztogat második, meg harmadik esélyeket.
- Tehát... te az a típus lennél, aki hinni akar az emberekben, de nem bízik könnyen, és nemigen lehet visszanyerni a bizalmát, ha egyszer elveszett... - összegzem az észrevételeimet, majd egy rövidke szünet és egy enyhe biccentés után hozzáteszem. - Ezt végül is teljesen meg tudom érteni. - Én sem igazán vagyok híve a végtelen esélyeknek. Sőt! Ami azt illeti, a „Ha kiszálltál, kint vagy” mottó az, ami leginkább leírja a dolgokhoz való hozzáállásomat. Pláne ha üzletről van szó. A mi „szakmánkban” totális hülyeség megbízni másokban, vagy hinni abban, hogy aki egyszer hátat fordított neked, az tartani fogja a száját. Egy rossz lépés, egy megelőlegezett bizalom, és könnyen a rácsok mögött találhatjuk magunkat. Vagy a fegyver rossz végén. Nincs mese.
- Na igen... nyilván nincs rá konkrét recept, hogy válik valakiből hős – húzom fel egy féloldalas mosolyra az ajkaim egyik sarkát. - Különben sem hiszem, hogy jól állna nekem a maszk meg a többi maskara – teszem hozzá enyhén gunyorosan, aztán némi pénzt a teás bögrém mellett hagyva felemelkedem az asztaltól.
- Nos... köszönöm a beszélgetést, Caitlin. Nem mérgezlek tovább a társaságommal, végre fellélegezhetsz. - jegyzem meg hamiskás mosollyal. - Még találkozunk – búcsúzom ezekkel a szavakkal, hisz nem kétséges, még lesz alkalmunk egymáshoz. Central City egész kicsi városnak számít, ha a bűn és bűnüldözés két végletében tevékenykedsz. Mintha munkatársak lennénk, csak más-más osztályon. Ha-ha.


it's where my demons hide

avatar
❖ bio engineer ❖
dc universe
kereslek :
the • A R R O W V E R S E •
tartózkodási hely :
❖ central city ❖
foglalkozás, hobbi :
❖ help the team ❖
karakter arca :
❖ danielle panabaker ❖
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése



Nem gondoltam volna, hogy valaha is azt kell majd mondanom, hogy egyet értek Snart-tal, de vannak dolgok, amelyekben igaza van és ezt felesleges lenne tagadni. Megvan a magunk külön szemlélete a világról, de ettől függetlenül még ugyanúgy emberek vagyunk.
- Egy szóval sem mondtam azt, hogy nem hinnék abban, hogy ott van minden emberben a jó. De éppen elégszer kaptunk egy pofont már az élettől, ami csak még inkább azt bizonyította be a számunkra, hogy a legnagyobb gonoszság onnan ered, ahonnét nem is várnánk igazán. A legártatlanabb teremtések pontosan ettől lesznek veszélyesek. Igyekezhetünk mindenkiben a jót meglátni, de nem felejthetjük el azt, hogy nekünk is megvannak a magunk sötét foltjai. Mi sem vagyunk tökéletesek. Az életünk mondhatni arról szól, hogy folyamatos harcot vívunk önmagunkkal, a démonainkkal. - Minden egyes döntés két irányba vezethet minket. Nem mindig tudjuk előre, hogy melyik a helyes döntés, vagy melyik a helytelen. Egyszerűen nincs útmutató az életünkhöz. Pedig mennyivel egyszerűbb lenne, ha valaki előre elmondaná nekünk, hogy mi is vár ránk az út túloldalán, hogy mi történik, ha egy lépést előre teszünk. Vajon megégetjük magunkat, vagy biztonságos ölelés vár ránk? Nem tudhatjuk a jövőt és, ha tudnánk is veszélyes lenne saját magunkra. Hiszen lehet rémisztő a jövő. Vagy éppenséggel túlságosan komplikált. Nem érthetünk meg mindent és, ha láttuk mi történik a jövőben.. Vajon ez egy végtelen ciklus töredéke, vagy tényleg most történik meg mindez? Hogy megváltoztathatjuk? Az idő határozottan egy olyan dolog, amivel nem érdemes játszadozni. Hiszen gyilkos bárdként lebeg a fejünk felett készen állva arra, hogy kivégezzen bennünket.
- Nem hiszem, hogy ezt nekem kellene megmondanom. Nem mondhatom neked azt, hogy ugorj magasabbra és attól jobb leszel. Nem lehet ezt igazán megmondani, vagy megmagyarázni. Ha eljön a pillanat, ha megteszed. Te magad is tudni fogod. - Nem tudom, hogy egy tolvajból, hogy is lehetne hős, de amit már megtanultam az életem során az, hogy sosem szabad senkit sem lebecsülni. Mert annak sosincs jó vége.
✻   
it's where my demons hide

avatar
❖ Captain Cold ❖
dc universe
kereslek :
•• lisa snart
tartózkodási hely :
•• central city
foglalkozás, hobbi :
•• master thief
karakter arca :
•• wentworth miller
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése



Snow & Cold
A SURPRISINGLY ICY NIGHT

Meg kell kapaszkodnom, hogy ne forduljak le a székemről a döbbenettől, hogy Caitlin nyíltan és érthetően kijelenti, egyetért velem. Mindenre van egy első alkalom, ez már csak így működik. Persze azon már nem lepődöm meg, hogy tartozik egy „de” kezdetű részlet is a mondókájához.
- Nos igen... nem vonhatjuk ki magunkat az „én”-ből... - vonok vállat egyetértve a nővel. - Mind felelősek vagyunk a tetteinkért, pláne egy bizonyos kor után, ezzel nem vitatkozom. - Bár ahhoz, hogy valaki a helyesnek nevezett úton tudjon és akarjon járni, kell valaki, aki megtanítja, megmutatja, elmagyarázza a dolgok miértjét, mikéntjét. Attól, aki egész életében csak azt láthatta és tanulta, hogy egyedül az erőszak vezet eredményre, vagy éppen tolvajlás, nem várhatjuk el, hogy az ismeretlen irányt választva szentté váljon. De ezek már olyan pszichológiai kérdések, amelyekbe egyáltalán nincs kedvem belefolyni, főleg nem egy randinak titulált találkán. Még ha esetünkben ez még így is kicsit erőltetett fogalom.
- Azt akarod mondani, hogy te már nem hiszel az emberi jóságban, hogy mindenkiben lakozik jó? - vonom fel a szemöldökeimet. - Ez azért szomorú, nem igaz? Így elveszíteni az emberségbe vetett hitet... - Részben gúnyolódom, persze, hiszen ki gondolta volna, hogy a S.T.A.R. tagjai nem mind csupa pozitív, reménnyel teli alakok, akik hisznek az olyasmiben, minthogy mindenkinek jár egy második esély, vagy mindenkit meg kell menteni, és a többi... Egy részem azonban, mélyen eltemetve, tényleg szomorúnak, és igaznak érzi a szavaimat. Főleg miután saját kezűleg kellett végeznem az apámmal, csak hogy biztosra mehessek, hogy sosem árthat többé a lányának. Mert mégis mennyi jóság lehet egy emberben, ha képes a lánya életével játszani egy üzlet reményében? Az ilyen hány második esélyt érdemelhet? Ha engem kérdeztek, sehányat. Ami viszont engem illet... igazából fogalmam sincs, hogy megérdemelném, vagy egyáltalán akarnám-e, hogy bárki engem megmentsen... Mi értelme? Már ha egyáltalán lehetséges az ilyesmi.
- Igazából egy szóval sem mondtam, hogy tényleg hőssé akarnék válni. De mégis, ha egyszer úgy döntenék, hogy megváltozok, szerinted mégis mit kellene tennem, mi lenne elég jó, hogy bebizonyítsam, nem vagyok reménytelen? Csak így, elméleti síkon. - Érdeklődöm végül, mert tényleg kíváncsi vagyok, hogy egy Caitlinhez hasonló személy, aki elvesztette az emberiségbe vetett hitét, mit várna egy magamfajtától.


it's where my demons hide

avatar
❖ bio engineer ❖
dc universe
kereslek :
the • A R R O W V E R S E •
tartózkodási hely :
❖ central city ❖
foglalkozás, hobbi :
❖ help the team ❖
karakter arca :
❖ danielle panabaker ❖
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése



Megannyi kérdés cikázott a fejemben, de egyiket sem találtam érdemesnek arra, hogy egyáltalán foglalkozzak velük. Hiszen mégis csak arról beszélünk, hogy egy kérdésemre őszintén fog válaszolni. Ez pedig nem lehet olyan kérdés, ami csak úgy kipattan a fejemből. Mert, ha rögtön neki szegezném, akkor biztos vagyok benne, hogy később még megbánnám. Ennek egy jól kigondolt kérdésnek kell lennie nem pedig olyannak, amit csak úgy odadobok elé, hogy szinte lerázhassa magát. Nem. Valami igazán mélyenszántót kell kérdeznem. Aminek ténylegesen értéke van. De egyik fejemben meglévő kérdés sem tűnik méltónak arra, hogy egyáltalán feltegyem.
- Nem fogok tiltakozni, mert egyet kell értenem veled. Mindenkinek meglehet a maga keserű életútja sosem tudhatjuk, hogy miket szenvedett el az, akivel szemben ülünk. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy mindenkinek megvan a maga választása arra, hogy eldöntse ki is akar lenni. Lehetnek külső befolyások amelyek irányítani akarják a személyiségünk fejlődését, de végső soron a saját kezünkben van az irányítás és mi  magunk is nagy hatással vagyunk arra, hogy kik is leszünk. - Ha csak a szüleinkre támaszkodnánk, ha az ő példájukat próbálnánk követni, vagy azt próbálnánk elérni, ahová ők lökdösnek minket, akkor egyik napra arra ébrednénk, hogy az életünk nem a sajátunk. Hanem valami eltorzult életkép, ami a szüleink, vagy a hozzánk közelállók fejében állt össze. Elsősorban a legfontosabb az, hogy otthon érezzük magunkat a bőrükben és mindent az alapján tegyünk, hogy közben ne érezhessük azt, hogy valaki más próbál irányítani minket.
- Hát Barry mindenkiben igyekszik meglátni a jót, de én már rájöttem, hogy a legnagyobb gonosz egy ártatlan mosoly mögé is elrejtőzhet. Amíg pedig nem mutatod meg, hogy tényleg képes lennél rá, miért kellene elhinnem, hogy így van ez? - Nem tudom, de én egyáltalán nem látom a szemeim előtt Snart-ot, mint hőst. Bár lehet, hogy mindez azért van, mert még mindig egyfajta haragot táplálok az irányába, amiért volt olyan kedves, hogy Mick-el együtt elrabolt engem. Néhány dolgot az ember nem felejt el.
✻   
it's where my demons hide

avatar
❖ Captain Cold ❖
dc universe
kereslek :
•• lisa snart
tartózkodási hely :
•• central city
foglalkozás, hobbi :
•• master thief
karakter arca :
•• wentworth miller
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése



Snow & Cold
A SURPRISINGLY ICY NIGHT

Látva a habozását, arcomra apró, szórakozott mosoly rajzolódik. Végül kijelenti, hogy szeretné megtartani későbbre a nagylelkűen felajánlott őszinte válasz lehetőséget. Szinte csalódott vagyok, azt gondoltam, kapásból legalább két-három olyan személyes témát érintő kérdéssel elő tudna hozakodni, amivel befurakodhatna az álarcom mögé. Ehelyett, az az érzésem, ezt az esélyt is, hogy jobban megismerhesse az igazi Leonard Snartot, inkább arra próbálja kihasználni, hogy találjon valamit ellenem. Valószínűleg tényleg hülyeség volt azt hinni, változtathatok a képen, ami benne kialakult rólam. Számára örökké csak egy bűnöző, egy tolvaj, egy gyilkos maradok. Nem is tudom, mi értelme volt próbálkozni, mit akartam ezzel bizonyítani? Nem is igazán számít.
- Persze, rossz gyermekkor és rossz gyermekkor között is van különbség, ugyanúgy, ahogy a következményei is lehetnek teljesen mások. Azt mondják, a személyiségünket legnagyobb részt a gének, valamint a körülmények adják, melyekben felnövünk. - Vonok meg a vállam, mert én tisztában vagyok vele, hogy miért és hogyan lettem az aki, és már régen elfogadtam a tényeket. - De ha doktornő másképpen gondolja, nyugodtan tiltakozzon – adom meg neki a lehetőséget egy féloldalas mosollyal. Végül is ő a szakértő, nem igaz? Nyilvánvalóan többet ért a test és a lélek összefüggéseiből, mint én, akinek nem hogy diplomája nincs, de még egy árva érettségit sem tudok felmutatni. Számomra nem olyan lapokat osztott az élet. Szerencsére a kártyázásban mindig jó voltam, és a pókerarcom is kiváló.
- Nem kegyetlenség valakit előre így leírni? - vonom fel a szemöldökeimet, amikor kerek perec közli velem, hogy szerinte nincs meg bennem az, ami a hőssé váláshoz kell. - Talán tudnék még meglepetéseket okozni. Mindenesetre... Barry barátunk korábban egyszer épp az ellenkezőjét mondtam nekem – nevetek fel halkan, visszaemlékezve a gyorshajtó börtönbéli látogatására. - Most vajon melyikőtök szavait kellene megszívlelnem? - teszem hozzá elgondolkodva, magamban azonban mosolygok a helyzeten, hogy látszólag éppen Caitlin kijelentése lenne az, amely eltérít attól, hogy a változás útjára lépjek. Mondjuk ha tényleg úgy döntenék, hogy jobbá akarok válni, akár valóban vissza is tarthatnának az efféle előítéletek.


it's where my demons hide

avatar
❖ bio engineer ❖
dc universe
kereslek :
the • A R R O W V E R S E •
tartózkodási hely :
❖ central city ❖
foglalkozás, hobbi :
❖ help the team ❖
karakter arca :
❖ danielle panabaker ❖
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése



Az egyetlen dolog, ami vele kapcsolatban őszintén érdekelhetne az nem más, mint a munkája. Vagyis inkább az, hogy merre kalandoznak éppen a gondolatai. Bár, ha erre kérdeznék rá, akkor valószínűleg nem azt a választ kapnám, amit szeretnék. Mert ki tudja, hogy mi jár éppen abban a kacifántos elméjében. Mégis már pusztán a gondolat, hogy kérdezhetek valamit tőle, amire őszintén válaszol.. Hm. Hát nem vághatok oda hozzá csak egyetlen, szimpla kérdést. Valami mélyet kell.. De egyelőre még nem tudom, hogy mi az.
- Ha nem gond, akkor ezt a kérdést elraktároznám a mi kis találkozónk végére. - Addigra remélhetőleg lesz időm kitalálni, hogy végül is mire is vagyok kíváncsi vele kapcsolatban. Nem, mintha bármit is segítene rajtam, ha megpróbálnám őt megérteni, mert ettől függetlenül a kettőnk álláspontja egyáltalán nem fog megváltozni.
- Azért koránt sem mondanám, hogy olyan tökéletesek lettek volna a szüleim.. Mindkettőnknek lehet a maga szemszögéből keserű gyerekkora még akkor is, ha ez nem ugyanazt jelenti a számunkra. - Míg ő túlságosan is szülői mikroszkóp alatt volt abban a tekintetben, hogy az apja kezet is emelt rá is és a húgára is.. Én apám halála után szinte anyám tekintetét sem tudtam kiérdemelni. De előtte sem mondhatnám, hogy túlságosan a melegség áradt volna belőle. Mindig rideg volt velem. Bárki, bármit mond ez is sebet ejt egy gyermek lelkén. Nem számít, hogy kihasználják, bántalmazzák, vagy egyszerűen csak nem szeretik eléggé. Mindegyiknek megvannak a maga következményei, amit adott ember szüntelenül magával hordoz az élete során.
- Mindenki képes változni. Csak elhatározás kell hozzá és rengeteg kitartást, hogy képesek legyünk a döntésünk mellett kiállni még akkor is, mikor túlságosan csábít a régi módja annak, ahogyan tettünk valamit. Ha változtatni akarunk, akkor változunk. De nem hiszem, hogy a hős dolgot éppen rád szabták volna. - Valahogy nem tudom elképzelni róla - legalábbis jelen helyzetben nem -, hogy bárkiért is feláldozzon bármit, vagy önzetlenül cselekedjen. A húgán kívül természetesen. Még talán Mick-et is a listára vehetném.
✻   
it's where my demons hide

avatar
❖ Captain Cold ❖
dc universe
kereslek :
•• lisa snart
tartózkodási hely :
•• central city
foglalkozás, hobbi :
•• master thief
karakter arca :
•• wentworth miller
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése



Snow & Cold
A SURPRISINGLY ICY NIGHT

Enyhén sértődött kijelentésére akaratlanul is halvány, de őszinte mosoly jelenik meg az arcomon. Fejemet kissé félrebillentve fürkészem az arcát összehúzott szemekkel.
- Komolyan ez az a kérdés, amit feltennél nekem, ha lehetőséged lenne valamire őszinte választ kapni? Munkával kapcsolatban soha senkinek nem adok ki előre információkat. Még az embereimnek sem. De játszunk el a gondolattal, hogy ha valóban az igazat válaszolom egyetlen kérdésedre... mit kérdeznél? - Kétlem, hogy valóban a „zsiványok” következő állomása lenne a leglényegesebb dolog a számára. Viszont ha elő tudna rukkolni egy igazi, értelmes kérdéssel, talán még valóban válaszolnék is rá. Persze nem erényem a kitárulkozás, de csak a játék, az érdekesség kedvéért... Miért is ne?
- Nem vagyunk egyformák, Caitlin. Nem mindenki születik jó szülőkhöz, akik egyengetik az útját, és segítik, hogy elérje, amit akar. Vannak, akik már fiatalon megtanulják, hogy ha valamit akarnak, akkor azért meg kell harcolni, néha szó szerint, és néha, igen, „bármi áron”. Plusz... az emberek változnak. Vagy tényleg minden csak fekete és fehér lenne? - vonom fel a szemöldökeimet.
- Az mondod talán, hogy én már teljesen reménytelen vagyok, veszett ügy? - húzódok apró, enyhén gunyoros mosolyra a szám. - Vagy az változtatna bármin, ha gondolnék egyet, beállnék a hősök közé, és az életem kockáztatása árán neki vágnék, hogy megvédelmezzem a világot? - Csak így elméleti síkon, tegyük fel, hogy ez lehetséges. Ki tudja, talán bennem is megvan az, ami ehhez kell? Tudom, már-már elképzelhetetlen, de talán még nem vagyok menthetetlen, talán létezik egy felszínre hozható pozitív oldalam is. Kíváncsi vagyok, hogy ezt Caitlin mennyire tartja valószínűnek, és hogy ez a gondolat változtathat-e bármit a hozzáállásán. Már csak a kihívás kedvéért is megpróbálnám elérni, hogy megvetésen kívül más is láthatóvá váljon az arcán.

Sponsored content
it's where my demons hide

dc universe
heroes vs villains


1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
We can be heroes :: Városaink :: Central City :: Belváros-
Ugrás: