olasz étterem
VILLAINS HAVE A VISION FOR THE WORLD. HEROES DON'T, THEIR ONLY GOAL IS TO STOP THE VILLAINS FROM REACHING THEIRS.


üdvözlünk téged
vándor lélek

Jelenleg éppen egy a DC világával foglalkozó szerepjátékos oldalon nézelődsz. Az utóbbi évek DC termése az új és sikeres sorozataival, a közelmúltban mozikba került és az előre beharangozott filmjeivel lehetővé tette, hogy nem csak a képregények rajongói, de az izgalmakkal és szuperhősökkel teli műsorok szerelmesei is közelebb kerülhessenek ehhez a világhoz, híres és kevésbé ismert karaktereihez. Ha csak egyet is ismersz vagy kedvelsz a mostanában futó Arrow, The Flash, Supergirl vagy Legends of Tomorrow sorozatok közül, ha szívesen csöppennél bele Superman, Batman és a Justice League világába, ha van bátorságod találkozni a Suicide Squad tagjaival, ha kipróbálnád magad a hősök, az áldozatok, vagy éppen a gonosztevők között, különleges képességekkel, vagy anélkül, közöttünk a helyed. Válassz egyet a rengeteg szabad canon karakter közül, nézz szét a keresettek között, vagy hozz saját karaktert! Mi várunk rád!

Az oldal alapítása:
2015. március 01.

oldalunk videója
nézd meg bátran

Belépés
karakterem neve:
jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
csicseregj valamit
üzenj bátran




erre barangolók
Ki van itt?

Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot







utolsó bejegyzések
Üzenetek
Today at 12:50 am
Yesterday at 11:44 pm
Yesterday at 9:14 pm
Yesterday at 5:34 pm
Szer. Feb. 22, 2017 10:21 pm
Szer. Feb. 22, 2017 9:23 pm

a változás szele
kalandunk

Ősrobbanásként köszöntött be a változás National, Star, Central City, Gotham és Metropolis városaiba. De az igazság az, hogy valami alapjaiban változott meg a világban – minden világ és minden univerzum eltorzult a valóságtól. Portálok nyíltak meg a semmiből, és szippantottak magukba embereket, hogy az ismeretlenbe rántsa őket, vagy éppenséggel hánytak ki magukból olyan személyeket, akik nem a saját világukba tartoznak. És a múlt… a múlt is változott. Nem érted, hogy mi ez az érzés, valahol ott a lényed mélyén – aki voltál, az kezd elhalványulni, eltűnni… számos emlékképeddel együtt. Tudod, hogy ki voltál valaha, de már nem érzed azt, hogy többé valóságos lenne, olyan mindössze, mint valami őrült álom, amely arra figyelmeztet, hogy ne veszítsd el önmagad, ne felejtsd el azt, aki valaha voltál. De késő, mert az idősíkok összemosódtak, és már semmi sem az, aminek látszik. És senki sem az, aki egykoron volt.


legtöbbet író userek
gyorsíróink

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
az ősz oscarai
legjobbjaink

• Az ősz női canon karaktere •
caitlin snow
killer frost

• Az ősz férfi canon karaktere •
bruce wayne
batman

• Az ősz saját karaktere •
zara tepes
the vamp

• Az ősz keresett karaktere •
gwendolyn summers
the double agent

• Az ősz előtörténete •
alex danvers
agent danvers

• Az ősz párja •
dommiel dragomir
june moone


Share| .

olasz étterem



Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Poszt témája: Re: olasz étterem •• Hétf. Jan. 16, 2017 6:36 pm ••

SZABAD JÁTÉKTÉR!
✻ hozzászólások :
535
✻ kereslek :
⊱ everybody
✻ tartózkodási hely :
⊱ everywhere
✻ foglalkozás, hobbi :
⊱ this page
✻ karakter arca :
⊱ faceless
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése http://heroes-vs-villains.hungarianforum.com

Poszt témája: Re: olasz étterem •• Szomb. Szept. 17, 2016 9:37 pm ••

Matt & Lav

Néhány év alatt annyi minden megváltozott. Nem csak köztem és Matt között, hanem a városban és a világon is. Néha már a híreket sem merem megnézni, nehogy olyasmit lássak, amivel aztán csak napokig idegesíteném magamat. Sőt, biztosan van millió olyan dolog, amiről fogalmunk sincs nekünk, átlagos állampolgároknak, hiszen nem adják le a hírekben - és ezt hiszem talán jobb is, ha ez így marad. Sokkal jobban szeretnék arra koncentrálni, hogy rendbe hozzam a házasságomat, vagy hogy találjak egy olyan dolgot, akár egy új munkát,  ami érdekel. Azt hiszem úgy lesz teljesebb az életem, ha olyan dolgokba megyek bele, mint hogy holnap a nyakunkba vegyük a világot és utazgassunk Mattel, ahelyett, hogy a híreket bújva, a négy fal között egyszerűen csak félteném az életemet. Hiszen akár most, ebben a pillanatban is történhetne valami szörnyűség, az étteremben, vagy két sarokkal, esetleg egy háztömbbel arrébb. Engem azonban csak az foglalkoztat, hogy milyen szépek a férjem jégkék szemei.
- Richard szerencsés, hogy bízol benne. - De tulajdonképpen miért is ne bízna benne? Hiszen Ő ismeri Richardot, Ő dolgozik vele. Nem is igen tudok mit mondani arra, hogy Matt maga mögött akarja hagyni egy időre a céget, hiszen ha az igazat kellene mondanom, nagyon is örülök annak, hogy kicsit félreteszi azt, ami eddig lefoglalta napjainak huszonnégy óráját; ugyanakkor remélem, hogy Richard legalább annyi energiát fektet majd a cégbe, amennyi energiába került felépíteni és olyan sikeressé tenni, mint amilyen most is. Kár lenne érte, ha Matt nélkül minden összeomlanak, ugyanakkor bízom a férjem ítélőképességében és abban, hogy tudja kinek a kezébe adja a gyeplőt a cégnél. - Van valami oka annak, hogy át akarod adni az elnökséget? - Buta kérdés, hiszen nyilván van oka, én valójában arra vagyok kíváncsi, mi is ennek az oka pontosan, hogy aztán esetleg tudjak segíteni a megoldásban.
Nem vagyok különösebben kontrollmániás, de ki ne izgulna egy kicsit is, amikor arról van szó, hogy mindenféle tervezés nélkül elindul, hogy körbeutazza a világot. Sok minden van ezen a világon, amitől félni kell. De a félelmeinknek semmi köze iszonytató maszkokhoz, műanyag pókokhoz vagy rémületes szörnyekhez. Nem. A fejünkben kavargó gondolatok rémítenek a legjobban. Az emberek folytonosságot akarnak. Tudni akarják, hogy a holnap túlnyomórészt olyan lesz, mint a tegnap volt. De ha állandóan a jövő miatt aggódunk, sosem fogjuk tudni élvezni a jelent. Ezért néha képesnek kell lennünk legyőzni a félelmeinket és ahelyett, hogy a jövőn aggódnánk, élvezni a jelenet. - Benne vagyok. Legyen így - felelem mosolyogva, miközben rá is bólintok a dologra. És bár egy ici-pici részem fél attól, hogy mit hoz a holnap, felülkerekedik rajtam az izgatottság, amikor arra gondolok, hogy Mattel kettesben utazunk el, egy olyan helyre, amelyről még egyikünk sem tudja pontosan merre van pontosan.
✻ hozzászólások :
25
✻ tartózkodási hely :
✿ central city.
✻ karakter arca :
✿ clémence poésy.
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: olasz étterem •• Kedd. Szept. 06, 2016 1:58 pm ••

A cég mostanra már egyáltalán nem azt jelenti a számomra, mint régen. Megszállottja voltam és mindennél fontosabb volt a számomra. Igazi munkamániás voltam. Még, ha álmomból keltettek is előbb tudtam az üzleti ügyekkel foglalkozni, mint megmondani, hogy éppen hol hajtottam álomra a fejemet. Mert előfordult, hogy elaludtam az íróasztalomon, miközben megállás nélkül dolgoztam. Azt gondolná az ember, hogy a cég táplálékláncának legtetején már nincs mit tennie, hogy ott békésen lazíthat. Ez egyáltalán nem igaz. Ha valaki azt akarja, hogy valamit jól csináljanak meg, akkor azt mindenképpen magának kell elvégeznie. Mert lehetséges, hogy vannak, akik egyszerűen beleuntak az egészbe és már koránt sem teszik meg a feladatukat olyan lelkesedéssel. Ezért is kell mindig fél szemmel ellenőriznem mindenki mást. Pontosan ezért nem hagyom, hogy bárki az én leellenőrzésem nélkül bejuthasson a céghez, mint alkalmazott. Lehet, hogy paranoiásnak tartanak emiatt én egyszerűen csak alaposnak mondanám magam.
- Nem.. Megbízom Richard-ban, hogy mindent rendben el fog végezni. Az igazság az, hogy már azon is gondolkoztam, hogy az egészet magam mögött hagyom egy jó darabig és hagyom, hogy Richard elfoglalhassa az elnöki széket, ahogyan azt már annyira megérdemli. - Nagyon sok mindent letett az asztalra és lehet, hogy még nem nőtt be teljesen a feje lágya, de pontosan ez az egyedi látásmód az, ami miatt szerintem tökéletesen fogja tudni végezni a munkáját. Energikus alak, de nem a pontosságáról híres és habár ezzel nem vett le mindenkit a lábáról, de legalább egy valakit sikerült beszerveznie. Vagyis nem mondanám azt, hogy üzleti kapcsolat lenne az egész, hiszen már össze is költöztek. Az esetek többségében ellenzem az üzleti kapcsolatok megbolygatását, de jelen esetben kivételt teszek, mert még soha nem láttam Rick-et ennyire érdeklődni egy nő iránt. Csak remélem, hogy nem fogom megbánni mindezt. - Mit szólnál ahhoz, hogyha fognánk magunkat holnap és kimennénk a reptérre, ahol arra a járatra vennénk jegyet, amire még van hely és a leghamarabb indul? - Így legalább teljesen véletlen lehet, hogy hova is megyünk. Mert nem akarom megtervezni, hogy pontosan reggel nyolcra már kint legyünk. Jobb, ha az egész spontán lesz. Így sokkal élvezhetőbb lesz, hogy nem kell teljes mértékben rágörcsölnünk a dolgokra. Nem kell kapkodnunk, amikor felkelünk és eszünk valamit már indulhatunk is a reptérre, amikor úgy érezzük. Semmi kötöttség. Pontosan erre van most szükségünk, hogy elszakadjunk a keserű valóságtól és az emlékeinktől.
 
✻ hozzászólások :
162
✻ kereslek :
the way back to my wife
✻ tartózkodási hely :
✶ central city ✶
✻ foglalkozás, hobbi :
✶ ceo & art forger ✶
✻ karakter arca :
✶ matt bomer ✶
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: olasz étterem •• Csüt. Szept. 01, 2016 11:12 pm ••

Matt & Lav

- Rendben - Boldog mosolyt varázsol az arcomra a tudat, hogy a cégnél fontosabb vagyok Matt számára. Ugyan nem mondom ki hangosan, mégis nagyon sokat jelent számomra, hogy ezt hallom a szájából. Hiszen aki ismeri őt, tudja, hogy a cége mindig is prioritást élvezett a listáján - azt hiszem egészen addig, amíg meg nem történt a tragédia. Amíg el nem veszítettük a kislányunkat. Akinek az eltűnését a mai napig képtelen vagyok ugyan felfogni, de bármennyire fáj is, az életünknek mennie kell tovább, akár megoldódik a rejtély, akár nem. Ha akkoriban, amikor megtörtént az eset, foglalkoztam volna magamon és a saját érzéseimen kívül bárkivel is, valószínűleg az, hogy most a férjem a házasságunkat helyezi a munkája elé, nem lenne ekkora meglepetés. Beismerem, hogy önző voltam. És hajlandó vagyok változtatni. Sőt, egyenesen vágyom arra, hogy végre kiszakadjunk ebből a lehetetlen helyzetből és elindítsuk azt a bizonyos hullámvasutat felfelé. Felesleges most arra gondolni, hogy mi lesz akkor, ha a kapcsolatunk eléri a következő hullámvölgyet. Hiszen az is előfordulhat, hogy olyan mélyre már nem kerülünk, mint amilyenben hónapokkal ezelőtt voltunk. Ha nem mondunk le egymásról, azok a sínek csak felfelé fognak vezetni. Ez az utazás pedig tökéletes kezdése lehet valami újnak. - Ha Te mondod, nem aggódom. - Szavaim megerősítését hivatott nyúlok felé, hogy megfoghassam a kezét, amelyet úgy ismerek már, mint a sajátomat és amely úgy ismeri már az én testem minden porcikáját, mint senki más. Hogyan is lehetne kútba dobni egy olyan kapcsolatot, mint a miénk?
- Akkor ne döntsük el, hogy hová megyünk. Majd... kitaláljuk ott és akkor? - A kijelentés bizonytalan kérdéssé formálódik, a szemöldököm a magasba szalad, a pillantásommal pedig a választ keresem Matthias arcán. Őrült ötletnek tűnik az egész és hirtelen jöttnek, de mégis mi baj lehetne abból, ha picit spontának lennénk és egyszerűen élnénk az életünket? Különben is, egészen addig, amíg élvezhetem Matt társaságát és nem kell munkával foglalkoznunk, egy rossz szavam sem lehet. - Igazából olyan mindegy hol vagyunk, ha veled lehetek. -  Őszintébb már nem is lehetnék. Nem arra gondolok, hogy miért van szükségünk erre az utazásra, hogy milyen lehetne az életünk, 'ha', hanem arra, hogy kettesben lehetek az emberrel, aki levett a lábamról, akibe fülig szerelmes voltam és valószínűleg vagyok is, mert ha nem lennék, nem tudna rávenni, hogy fogjam magam és hagyjak hátra mindent, amiért felelősséget vállaltam, egyik napról a másikra.
- Jó. Menjünk holnap - halk kacaj szalad ki számon, mert a racionális felem most őrjöng és árulással fenyegetőzik, a szívem azonban büszkén buzdít arra, hogy ugorjak fejest az egészbe. Mi bajom lehetne abból, hogy Mattel leszek? Szeret engem és én szeretem őt, ennél nincs is fontosabb.
✻ hozzászólások :
25
✻ tartózkodási hely :
✿ central city.
✻ karakter arca :
✿ clémence poésy.
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: olasz étterem •• Szomb. Aug. 27, 2016 5:24 pm ••

- A vállalat az, ami miatt most a legkevésbé kell aggódnunk. - Nem akarom, hogy azért fogja vissza magát, mert aggódik a vállalatom miatt. Már éppen elég kárt okozott az életünkben a munkamániám és biztos vagyok benne, hogy egy is időre a cégem is megvan nélkülem, hiszen megvan a megfelelő ember, hogy helyettesítsen. Richard. Senki másra nem bíznám rá a dolgokat, mert ő az, aki igazán tudja, hogy mit is csinál és talán ő az egyetlen, aki legalább annyira megszállott, mint én magam a céggel kapcsolatban így egy pillanatra sem aggódnék amiatt, hogy rossz kezekben lenne, vagy valami balul sülne el. Most a legfontosabb egyedül az, hogy helyrehozzuk mindazt, ami kettőnk között elromlott Lavender-rel. Semmi más nem számít nekem jelen helyzetben. - Egy telefonhívással el tudom rendezni, hogy ne legyen probléma az egész, úgyhogy emiatt egy percig sem kell aggódnod. - Amennyibe munkát bele kell fektetni egy cégbe, hogy az mindig sikeresen maradjon, hát csodálkozom, hogy még nem hullott ki teljesen a hajam a helyéről, mert néha tényleg ki tudnám tépni egyesével a hajszálaimat, hogy egy kicsit lenyugtassam magam. De akkor valószínűleg a velem szemben ülő gyönyörű nő sem kívánná a társaságomat, sem ebben a városban, sem pedig más országba utazva.
- Felőlem be is utazhatjuk, akár az egész világot. Talán nem is ártana több kultúrát megismernünk. Kirándulhatnánk. A lehetőségek tárháza végtelen az egyetlen, aki mindezt leszűkítheti az te vagy. - Én bárhova elmegyek, ahová csak akar. Hiszen ez az egész arról szól, hogy emlékeztessük magunkat arra, hogy milyenek is voltunk régen. Mindig is a tenyerem hordoztam őt, mert ő volt az egyetlen nő, akit igazán képes voltam szeretni. Lehet, hogy még fiatalabb életkoromban megfordult az életemben egy-két nő, de egyikük iránt sem voltak olyan intenzív érzéseim, mint a feleségem irányába. - Már csak azt kellene kitalálnunk, hogy pontosan mikor indulunk. Mert felőlem már holnap reggel mehetnénk. Pakolni pedig nem szükséges, hiszen a szükséges dolgokat ott is megvehetjük, hogy ne kelljen cipekednünk. - Sosem voltam az a típus, aki szívesen indult útnak hatalmas bőröndökkel. Főleg, mivel nem okozott problémát máshol beszerezni mindazt, amit be is csomagolhattam volna. Persze elég kevés dolog kerül általában haza velünk, de nem is kellenek ruhák, tárgyak ahhoz, hogy megőrizzük a pillanatot az emlékeinkben. Hiszen azt mi tesszük emlékezetessé.
 
✻ hozzászólások :
162
✻ kereslek :
the way back to my wife
✻ tartózkodási hely :
✶ central city ✶
✻ foglalkozás, hobbi :
✶ ceo & art forger ✶
✻ karakter arca :
✶ matt bomer ✶
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: olasz étterem •• Hétf. Aug. 22, 2016 9:25 pm ••

Matt & Lav

- De nem lesz gond belőle a vállalatnál, ugye? - kérdezem összevont szemöldökkel. Az utolsó, amit szeretnék az, hogy éppen a vállalat miatt essen most kútba ez a hirtelen jött ötlet, hiszen többek között annak köszönhető a mostani helyzetünk, hogy Mattnek annyit kell dolgoznia. Nem arról van szó, hogy azt szeretném, a nap huszonnégy óráját velem töltse, az már önzőség lenne; habár sokszor szerettem volna, ha a papírjai helyett inkább rám figyel oda. De még így sem panaszkodhattam, hiszen ha valaki szeret egy embert, akkor időt is fordít rá, velünk pedig pontosan így volt. És ha már itt tartunk, most is azt remélem, hogy az, hogy a kapcsolatunkat újra normális kerékvágásba tereljük, előbbre való lesz a férjem számára, mint a munkája. Sokszor szeretném meghallgatni, hogy Matt mit is gondol pontosan a vállalatról, de valószínűleg sosem tudom meg, hogy szimplán nem szeret róla beszélni, vagy nem akar vele untatni. Régen bármit mondhatott, biztos lehetett benne, hogy nem fog untatni, hacsak nem olyan dolgokról volt szó, amelyek megértéséhez már Y kromoszómára is szüksége van az embernek.
Mindenesetre tény, hogy legyen akármilyen légből kapott, vagy akármennyire előre tervezett ötlet ez az utazás, valójában nagyon csábítóan hangzik. Fogalmam sincs minek köszönhető ez az érzés, de legyen bármilyen sokoldalú és rengeteg lehetőséget magában rejtő is ez a város, ha ma végigsétálok az utcáin, nem érzek mást, csak tompaságot, amellyel a környezetem iránt viseltetek. Az, hogy meglátogatom a boltomat, vagy elmegyek vásárolni, már nem izgat annyira, mint mondjuk egy évvel ezelőtt tette. Úgy érzem belesüllyedtem egy rutinba, ami már nem okoz többé örömet. Előfordulhat, hogy én változtam meg. Sőt, egészen valószínű, hogy ahogyan telt az idő, én is megváltoztam. Viszont tenni akarok az ellen, hogy esetleg  megkeseredett és utálatos nővé öregedjek.
- Mehetnénk Spanyolországba? Vagy a Karib-szigetekre? -  Mosolyogva nyúlok a keze után, ahogyan magamban már gondolom is tovább a dolgot, és azt tervezgetem mit is akarok magammal vinni. Finoman megrázom a fejemet, leállítva ezzel a pakolást, próbálva inkább azt eldönteni, hogy a két előbb említett hely közül melyiket is szeretném jobban meglátogatni. Végül arra jutok, hogy nekem igazából mindegy is hová utazunk, ha ott lesz velem az ember, akit szeretek és a lehetőség, hogy helyre tudjuk hozni legalább a felét is annak, amit elromlott közöttünk. Tudom, hogy nem lesz olyan, mint régen, főleg nem egyik pillanatról a másikra, de gyávák lennénk, ha nem próbálnánk meg, amikor a mi szerelmünk... Igazi volt. És ha teszünk érte, még lehet is az. - Neked hová lenne kedved menni?
✻ hozzászólások :
25
✻ tartózkodási hely :
✿ central city.
✻ karakter arca :
✿ clémence poésy.
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: olasz étterem •• Kedd. Aug. 16, 2016 4:45 pm ••

Megpróbálhatjuk rendbe hozni mindazt, ami elromlott közöttünk, de nem engedhetjük meg magunknak, hogy a nosztalgia útjára tévedjünk. Hiszen szeretnénk visszakapni az életünket, amit egykor éltünk, de teljesen soha nem lehet már a miénk. A lányunk soha nem tér vissza és akármennyire is szeretnénk újra ugyanaz a boldog pár lenni, akik voltunk már sosem lehetünk igazán boldogok a lányunk nélkül. De ez egyáltalán nem ok arra, hogy ne szeressük egymást. Mert lehet, hogy rengeteg fájdalmat okoztam neki is, és magamnak is azzal, hogy nem figyeltem oda eléggé arra a személyre, akire kellett volna. De nem is értem, hogy kivel mehetett el. Hiszen sosem szokott elmenni csak úgy idegenekkel. Előbb sikít, mintsem, hogy megengedje bárki hozzáérjen. Ezért is olyan érthetetlen és dühítő, hogy a rendőrség a mai napig nem jutott előrébb annak érdekében, hogy megtalálja azt a személyt, aki felelős a veszteségünkért. Bár könnyedén fordíthatnánk a reflektorfényt ebben az esetben rám, hiszen én voltam az, aki nem figyelt oda eléggé rá, amikor szüksége lett volna. Ezért meg is értem, hogy mérges rám Lavender, hiszen tényleg több figyelmet kellett volna szentelnem a lányunknak, de még egyszer ilyen hibát nem követek el. Most már tudom, hogy még egy viszonylag békésebbnek tűnő városban is könnyedén megtörténhet a legrosszabb dolog a világon, egyetlen egy pillanat alatt. Azonban nem szabad a múlton rágódnunk, hiszen nem ott élünk. A jelenben vagyunk és a jövőbe kell tekintenünk, de a jelenünket sem ronthatjuk el azzal, hogy folyamatosan csak tervezünk dolgokat, amelyeket végül képtelenek vagyunk végrehajtani. Meg kell találnunk az arany középutat az életben még ha rettenetesen nehéz is.
Boldog vagyok,a miért képesek vagyunk újra egymás közelében lenni és megpróbáljuk helyes irányba terelni mindazt, amink még mindig megvan. Mert a szerelmünk lehet, hogy megtelt fájdalommal de sosem múlt el teljesen és az igazság az, hogy soha nem is fog. Egy olyan szerelem, mint a miénk.. Túlságosan is erős ahhoz, hogy egy tragédia teljesen szétszakítsa. Lehet, hogy nem beszéltünk egymással, de soha nem ugrott be a fejembe a válás gondolata. Az egyértelműen nem megoldás lett volna, hanem egyszerűen csak egy újabb tragédia, amivel már végleg elástuk volna életünk legboldogabb szakaszát.
Hát nem muszáj csak egy helyre mennünk. Akár több helyre is elutazhatunk. Ahová csak szeretnéd. – Szeretném őt boldoggá tenni és nem besöpörni a problémáinkat a szőnyeg alá, de mégis egyszerűbb lenne, ha egy kicsit elutaznánk valahová, ahol nem emlékeztetne semmi sem minket mindarra, amit elveszítettünk.

 
✻ hozzászólások :
162
✻ kereslek :
the way back to my wife
✻ tartózkodási hely :
✶ central city ✶
✻ foglalkozás, hobbi :
✶ ceo & art forger ✶
✻ karakter arca :
✶ matt bomer ✶
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: olasz étterem •• Szer. Aug. 03, 2016 11:53 pm ••

Matt & Lav

Valószínűleg az, hogy annyira újra szeretnénk éleszteni a kapcsolatunkat, valamilyen szinten be is árnyékolja számunkra ezt a próbálkozást. Nem azt mondják, ha valaki görcsösen akar valamit, akkor kisebb az esélye, hogy sikerüljön is? Én legalábbis így hallottam, amikor ismerőseim gyereket akartak, vagy éppen amikor a kétségbeesett és szingli barátnőim már minden reményt kezdtek feladni párkapcsolati téren. Nem mintha én annyira értenék ehhez a témához, mint például a terapeuta, akihez járunk. Ennek ellenére úgy hiszem mi magunk tudjuk csak igazán, milyen is volt a kapcsolatunk annak előtte, így mi is kitalálhatunk valamit, amivel javíthatunk a jelenlegi helyzeten. Bár azt hiszem a mostani helyzetnél szinte minden jobb - leszámítva azt, hogy elváljunk.
Bármennyire is fáj, hogy nincs többé a kislányom, és bármennyire is szeretném néha, ha az életem sokkal de sokkal egyszerűbb lenne, olyan megoldhatatlannak tűnő dolgok nélkül, mint például a házasságom, tudom, hogy ez nem ilyen egyszerű. Mélyen belül pedig még mindig érzem, hogy képtelen lennék elengedni Mattet. Túl sok mindenen mentünk már keresztül ahhoz, hogy egyik napról a másikra csak úgy elváljunk. Mindkettőnket rendesen megviselt ugyan a fájdalom, de gyáva dolog lenne feladni és búcsút mondani egymásnak. És különben is, azt hiszem még mindig szeretem. A pillangók a hasamban és az érzés, amely olyan gyorsan veszi át az irányítást, hogy időm sincs teljesen átgondolni, már közelebb is húzódom a férjemhez. Ami talán mások számára nem jelent semmit és külső szemlélő csak egy újabb boldog párnak titulál bennünket, de Matt és én tudjuk, hogy az elmúlt időszakban nem túl gyakran csináltam ilyet. Most még is olyan jól esik és természetesnek hat a mozdulat, hogy ki akarom élvezni minden percét.
Akaratlanul is körbepillantok az étteremben, miközben az asztalunk felé vezetnek bennünket, bár fogalmam sincs mit is várok pontosan. Talán egy-egy ismerős arcot, akik meglepetten pillantanak felénk, mert nem gondolták volna, hogy valaha lesz bennünk annyi akaraterő, hogy megpróbáljuk helyrehozni a házasságunkat, holott sokaknak ki kellene próbálnia milyen is az, amikor az ember újra izgatott lesz a tudattól, hogy vacsorázni megy a férjével. Mert őszintén be kell vallanom, én az voltam és még most is az vagyok, ez pedig csak annak köszönhető, hogy Mattel lehetek kettesben. Ugyan az elején még féltem picit a helyzettől, de mégis mi bajom eshetne, amikor az az ember van mellettem, akibe fülig szerelmes voltam - és valószínűleg vagyok még ma is.
- Nos... - meglepetten fogadom az ötletet és hirtelen szeretném csípőből visszautasítani, de még éppen idejében sikerül rájönnöm, hogy nem az a megoldás, ha továbbra is kizárom Mattet és a lehetőségeket, amelyeket felkínál nekem. Meg kell mutatnom, hogy én is akarom ezt a kapcsolatot, éppen ezért tenni is fogok érte. Jobban meggondolva pedig valószínűleg egyáltalán nem butaság, amit mond.  - Mire gondolsz pontosan? -  teszem fel a kérdést érdeklődő pillantással vizslatva a férjem arcát. Újra rá kell jönnöm, hogy a világ legszerencsésebb felesége lehetek, hiszen nem mindenkinek adatik meg, hogy olyan jóképű férje legyen, mint az enyém. A korábban is érzett pillangók most újra felébredne, én pedig zavaromban az ajkamba harapok.
- Úgy értem, hova mennél legszívesebben? - Félrebillentett fejjel várom a válaszát. Hirtelen úgy érzem az lenne a legjobb, ha csak fognánk magunkat és elmennénk valahová, mindenféle tervezgetés és stresszelés nélkül, amivel néha egy-egy ilyen út jár. Ugyanakkor félek is attól, hogy mi lesz akkor, ha például képtelen vagyok elengedni magamat és az ígéretem szerint igazán esélyt adni kettőnknek?
✻ hozzászólások :
25
✻ tartózkodási hely :
✿ central city.
✻ karakter arca :
✿ clémence poésy.
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: olasz étterem •• Vas. Jún. 26, 2016 12:34 am ••

Hosszú út áll előttünk, míg végre újra képesek leszünk úgy viszonyulni egymáshoz, ahogyan régen. A szerelmünk nem halt meg a lányunkkal együtt, hiszen ha így lenne, akkor most nem küzdenénk foggal körömmel annak érdekében, hogy megpróbáljuk helyrehozni ezt az egészet. Bár természetesen mindig is jobban szeretem a spontán dolgokat, amikor minden úgy alakult magától, ahogyan akart és mégis jó végkifejlettel ért véget a nap. De most már ezt közelről sem mondhatom el. Nem mindig  olyan egyszerűek az élet dolgai, hogy képesek legyenek a saját medrükben haladni, rezzenéstelenül. Néha a kezünkbe kell vegyük az irányítást. Legfőképpen akkor, ha tudjuk mit akarunk és tisztában vagyunk a ténnyel, hogy nem fog az egész csak úgy az ölünkbe pottyanni, ha nem is küzdünk érte. Én pedig ostoba lennék feladni a küzdelmet a feleségem szerelméért, a kettőnk házasságáért. Rettenetesen boldogok voltunk és hiszem, hogy egy napom újra képesek leszünk ugyanolyan boldogok lenni.
A munkám nem hiszem, hogy valaha is olyan terület lesz, amit felhőtlenül szeretni fogok, vagy képes leszek a feleségemnek beszámolni egy-egy sikeremről. Igazából már erősen gondolkozom azon, hogy a vállalat vezetői mivoltomat magam mögött hagyom és új életet kezdek. Valami másba vágom bele a fejszémet, amit még nem bélyegzett meg a keserű múlt történései. De addig is még rendbe kell hoznom, amit eszeveszetten elrontottam. Ha nem teszem meg, akkor úgy is az lenne, hogy a munka legmélyébe fojtanám a bánatomat.
Némán, csak bólintva hallgatom, amit mond, hiszen emlékszem, hogy régebben mennyire le-le foglalta a munkája, de ezek szerint mostanra már nem csak én kezdtem el érdeklődésem veszíteni a hivatásomban, de ő maga is. Ez pedig szinte egy segélykiáltás azért, hogy talán itt az ideje mindkettőnknek egy kis változáshoz. Csak rá kellene jönnünk, hogy mégis mi az a változás, amire szükségünk van.
Boldogan tapasztaltam, ahogy kicsit közelebb húzódott hozzám és bevallom olyan voltam ebben a pillanatban, mint amikor először nézett rám. A szívem ezerszer hevesebben kezdett verni és már abban a pillanatban tudatosult bennem, hogy ő lesz a feleségem. Csak azt nem tudtam, hogy ilyen keserű sorssal áld majd meg minket az élet, de ha tudom.. Mindent elkövetek annak érdekében, hogy megakadályozzam. Hiszen hagytam, hogy a legfontosabb dolgok fölé emelkedjenek a jelentéktelen, már-már pótolható üzleti ügyeim.
- Mit szólnál egy kis levegőváltozáshoz? - Hoztam fel a témát, miután helyet foglaltunk az asztalnál. - Talán, mindkettőnknek jött tenne egy kis kikapcsolódás. Kiszellőztethetnénk a fejünket. Persze nem kötelező semmi.. Egyszerűen csak felajánlottam. - Nem akarom, hogy azt érezze rákényszerítek bármit is.. Én csak tényleg úgy gondoltam, hogy jó ötlet lenne, ha egyelőre magunk mögött hagyhatnánk a borús emlékekkel teli Central City zaját.  
✻ hozzászólások :
162
✻ kereslek :
the way back to my wife
✻ tartózkodási hely :
✶ central city ✶
✻ foglalkozás, hobbi :
✶ ceo & art forger ✶
✻ karakter arca :
✶ matt bomer ✶
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: olasz étterem •• Csüt. Máj. 26, 2016 11:46 pm ••

Matt & Lav

- Ennek örülök - felelem halvány mosollyal az arcomon. Azt hiszem arra számítottam, hogy kicsivel bővebb választ kapok a kérdésemre, de jobban belegondolva talán elég, ha megelégszem ennyivel, hiszen úgy sem feltétlenül értek azokhoz a dolgokhoz, amelyekről Matt esetlegesen mesélhetne nekem. Bár mindig is érdekelt, hogy mit szeret a munkájában és jó látni, ha élvezi amit csinál, vagy éppen legyőz egy kihívást. Kevesebb annál vonzó tulajdonság jut eszembe egy férfival kapcsolatban, mint az, ha valaki tudja mit csinál és jól is csinálja azt.
Hirtelen nem jut eszembe mi mást mondhatnék, ezért lopva a férjemre pillantok és nem tudom megállni, hogy a halvány mosoly, ami eddig is az arcomon volt, most kicsit szélesebbé váljon. Nem gondoltam volna, hogy valaha is visszatalálunk legalább annyira egymáshoz, hogy így eljöjjünk vacsorázni. Nem azért, mert nem szeretem Mattet. Igenis szeretem, minden megpróbáltatás ellenére. Az igazság azonban az, hogy a lányunk elvesztése annyi érzelmet felkavart bennem, hogy sikerült mindent a feje tetejére állítania. Nem csak az életünk változott meg gyökerestől, hanem a kettőnk kapcsolata is, amelyet sokkal nehezebb rendbe hozni, mint amennyi elrontani volt.
Néha még mindig emlékeztetnem kell magamat arra, hogy ami történt, nem a Matt hibája. Vannak nehezebb napok és vannak olyanok, amikor egyszerűen csak szeretném elfelejteni, ami történt, túllépni rajta és élni az életemet. Talán még boldognak is lenni. Viszont azt is tudom, hogy ez nem fog megtörténni egyik pillanatról a másikra. Így már annak is örülök, ha egyszerűen elmegyünk vacsorázni, mint minden normális pár.
A kérdésen elgondolkozom, jól átgondolom mit is érzek valójában, mielőtt reflexből rávágnám, hogy minden rendben. - Nem is tudom... - vonakodva megvonom a vállam, holott semmi különleges nincs abban, amit mondani készülök. Hiszen nem hét pecsétes titokról van szó. - Azt hiszem egy kicsit kezdem unni. Fogalmam sincs miért... Talán csak egy kis változatosságra lenne szükségem. De nem tudom mit kellene tennem. - Nagyot sóhajtok, ahogy újra a munkám körül kezdenek forogni a gondolataim. Mintha egy nagy felhő takarná el a napot, úgy sötétül el pillanatnyilag az én jókedvem is. Remélhetőleg a férjem tud valami jó tanáccsal szolgálni, mert az egyszer már biztos, hogy most nagyon jól jönne.
Már éppen aggódni kezdek, hogy mégsem volt olyan jó ötlet felhozni a munkát, amikor végül odaérünk az étterem elé, és rögtön kicsivel izgatottabb leszek. Butaság lenne azt mondani, hogy fogalmam sincs mikor jártunk utoljára kettesben valahol, mert ha kicsivel jobban megerőltetném magamat, elég valószínű, hogy eszembe jutna, az azonban igaz, hogy régen volt - viszonylag régen. Az egész helyzet arra az időszakra emlékeztet, amikor még nem voltunk házasok és az emlékek nagy, őszinte mosolyt csalnak az arcomra, ahogyan belépünk az ajtón. Sőt, még néhány centivel közelebb is húzódom Matthez, amíg arra várunk, hogy az ültetőpincér megkeresse a foglalást a listáján és az asztalunkhoz kísérjen bennünket.
✻ hozzászólások :
25
✻ tartózkodási hely :
✿ central city.
✻ karakter arca :
✿ clémence poésy.
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: olasz étterem •• Pént. Ápr. 29, 2016 10:43 pm ••

Nehéz lesz egy idegen előtt megnyílni, de úgy éreztem őszintén, hogy segítségre van szükségünk, hiszen együtt nem igazán tudtuk hova rakni a dolgokat, vagy miképpen is álljunk neki a megoldásnak, de részben pontosan ezért is akartam azt, hogy legyen egy külső szemlélő, aki talán jobb átláthatja a dolgokat, hiszen mindkét oldalról megkapja tőlünk mindazt, ami velünk történt és a kettőnk érzelmi öntetének köszönhetően képes lesz valamit talán kiszűrni az egészből, valami közös megoldást. Nekem épp elég az, hogy a lányunkat elveszítettük nem bírnám elviselni még azt a tényt is, hogy a feleségem sem lenne hajlandó többet rám sem nézni. Nekem egyszerűen szükségem van rá. Jobban, mint valaha. Mindig is ő volt a boldogság jelképe az életemben és ez még most sem változott meg. Lehet, hogy együtt osztoztak ezen a lányunkkal, akit tudom jól, hogy még nálam is jobban szeretet, de nem veszíthetjük el egymást, mert akkor talán azzal már önmagunkat is elveszítenénk. Olyan jól megvoltunk együtt és most, hogy már ő is hajlandó esélyt adni kettőnknek én egyszerűen nem fogok lemondani rólunk. Mert mélyen legbelül tudom jól, hogy ez az egész helyzet csak miattam alakult ki. Ha egy kicsivel jobban odafigyelek ez az egész meg sem történt volna. Minden másképp lenne most.
- Minden a lehető legnagyobb rendben van. - Bármennyire is szeretnék valamiről beszélgetni úgy érzem, hogy nem állok készen arra, hogy részletesebben is beleássam magam a tényekbe. Meg amúgy sem hiszem, hogy igazán érdekelné. Bár minden érdekelte velem kapcsolatban, de azért nem vagyok olyan kegyetlen, hogy halálra untassam olyan részletekkel, amelyek még engem is untatnak egy picit. - Neked mi a helyzet a munkával? - Már azzal boldoggá tesz, hogy a kezét az enyémbe fűzi, hiszen az, hogy fizikai kontaktus van köztünk olyan elérhetetlen és hihetetlennek tűnik egyszerre, hogy még mindig hevesebben kezd verni tőle a szívem, mintha újra valami tinédzser lennék, aki élete első randevúján van.  
✻ hozzászólások :
162
✻ kereslek :
the way back to my wife
✻ tartózkodási hely :
✶ central city ✶
✻ foglalkozás, hobbi :
✶ ceo & art forger ✶
✻ karakter arca :
✶ matt bomer ✶
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: olasz étterem •• Hétf. Ápr. 18, 2016 11:32 pm ••

Matt & Lav

Őszintén szólva kezdetben fogalmam sem volt mit várjak attól, hogy Mattel eldöntöttük; párterápiára fogunk járni, hogy ténylegesen is tegyünk valamit a kapcsolatunk megmentése érdekében. Azt hiszem nem túl sok esélyt adtam neki, hiszen honnan is tudhatná egy teljesen idegen ember, hogy milyenek vagyunk és mi segíthetne rajtunk, amikor fogalma sincs min mentünk keresztül együtt? Nem túl valószínű, hogy az adott szakember átélte, amit mi is. Senkinek nem kívánom, hogy olyan körülmények között veszítse el a gyerekét, ahogyan mi tettük, Mattel. Őt pedig senki nem hozhatja nekünk vissza, bármennyire szeretném újra a karjaimban tartani azt a kis angyalt, aki olyan boldoggá tett, mint talán előtte soha semmi. Nem volt nehéz elismernem magamnak, hogy arra kellene koncentrálnom, hogy megtaláljam a visszautat Matthez, ahelyett, hogy úgy kerülgetjük egymást, mint macska a forró kását. Mondani azonban könnyebb volt, mint megtenni, amikor annyi harag és gyűlölet volt bennem, éppen arra az emberre irányulva, akihez legjobban ragaszkodnom kellett volna. És mivel magunktól nem sikerült megoldást találnunk a problémára, ideje volt szakember segítségét kérnünk. Végül be kellett látnom, hogy az olyan emberek, mint a mi terapeutánk is, nem véletlenül kapnak képesítést a kezükbe, amivel aztán életük végéig dicsekedhetnek - bár, akiről azt állítják, hogy a város legjobbja, felőlem azt csinál, amit akar, amíg tud valami okosat mondani, ami segít is a házasságomon.
Eleinte talán nem is akartam hinni azoknak a tippeknek, amelyeket kaptunk, de akarva akaratlanul is azon törtem a fejem mi lenne, ha megpróbálnánk. Igazából csak nekem kellett volna kicsivel jobban hinnem az egészben. Hiszen megbeszéltük, hogy tenni fogunk valamit, én pedig valamiért nem tudtam hinni abban, hogy működni is fog a dolog. De azt mondják, ha valami hosszú időre lefoglalja a gondolataidat, és még nem tetted meg, akkor ideje cselekedni.
Valószínűleg éppen ezért javasoltam Mattnek, hogy ma este ahelyett, hogy otthon maradnánk, menjünk el valahová vacsorázni a városba. Ez nem csak azt jelentené, hogy kicsit kiszakadunk a mindennapi környezetből, de azt is, hogy sikerül kikapcsolódnunk. Egy kis változás pedig sosem árthat, ha valakinek olyanok a mindennapjai, mint a Clarke házaspárnak hosszú hetek óta.
- Na és... Mi újság a cégnél? - kérdezem kedvesem, kezemet a férjemébe csúsztatva, ahogyan az utcán sétálunk, a most már alig pár méterre lévő étterem felé. Nem gondolom, hogy jó ötlet lenne olyasmit felhozni, ami bármelyikünket is a lányunkra emlékeztetne. A párterápiának nyilván részben az is a lényege, hogy a pár meg is beszélje nyíltan azt a dolgot, amiért egyáltalán terápiára volt szüksége, de eddig olyan szép esténk volt, nekem pedig nem lenne szívem elrontani azzal, hogy különösen komoly dolgokra terelődjön a szó. Szeretném kicsit úgy élvezni a férjem társaságát, mint ahogyan évekkel ezelőtt is tettem. Jókedvűen. Egy olasz étterem hangulata pedig talán még rá is segít erre az érzésre.
✻ hozzászólások :
25
✻ tartózkodási hely :
✿ central city.
✻ karakter arca :
✿ clémence poésy.
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: olasz étterem •• Hétf. Ápr. 18, 2016 10:00 pm ••

*****
✻ hozzászólások :
25
✻ tartózkodási hely :
✿ central city.
✻ karakter arca :
✿ clémence poésy.
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: olasz étterem •• ••

Sponsored content
live like legends

olasz étterem

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Fáradt ninja étterem
» Uroniko étterem

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
We can be heroes :: Városaink :: Central City :: Belváros-