Clark & Lex - A LexCorp emlékezetes átadója
VILLAINS HAVE A VISION FOR THE WORLD. HEROES DON'T, THEIR ONLY GOAL IS TO STOP THE VILLAINS FROM REACHING THEIRS.


üdvözlünk téged
vándor lélek

Jelenleg éppen egy a DC világával foglalkozó szerepjátékos oldalon nézelődsz. Az utóbbi évek DC termése az új és sikeres sorozataival, a közelmúltban mozikba került és az előre beharangozott filmjeivel lehetővé tette, hogy nem csak a képregények rajongói, de az izgalmakkal és szuperhősökkel teli műsorok szerelmesei is közelebb kerülhessenek ehhez a világhoz, híres és kevésbé ismert karaktereihez. Ha csak egyet is ismersz vagy kedvelsz a mostanában futó Arrow, The Flash, Supergirl vagy Legends of Tomorrow sorozatok közül, ha szívesen csöppennél bele Superman, Batman és a Justice League világába, ha van bátorságod találkozni a Suicide Squad tagjaival, ha kipróbálnád magad a hősök, az áldozatok, vagy éppen a gonosztevők között, különleges képességekkel, vagy anélkül, közöttünk a helyed. Válassz egyet a rengeteg szabad canon karakter közül, nézz szét a keresettek között, vagy hozz saját karaktert! Mi várunk rád!

Az oldal alapítása:
2015. március 01.

oldalunk videója
nézd meg bátran

Belépés
karakterem neve:
jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
csicseregj valamit
üzenj bátran




erre barangolók
Ki van itt?

Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 8 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 2 Bots







utolsó bejegyzések
Üzenetek
Today at 12:50 pm
Yesterday at 1:02 am
Yesterday at 12:57 am
Kedd. Márc. 21, 2017 11:36 pm
Kedd. Márc. 21, 2017 11:31 pm

a változás szele
kalandunk

Ősrobbanásként köszöntött be a változás National, Star, Central City, Gotham és Metropolis városaiba. De az igazság az, hogy valami alapjaiban változott meg a világban – minden világ és minden univerzum eltorzult a valóságtól. Portálok nyíltak meg a semmiből, és szippantottak magukba embereket, hogy az ismeretlenbe rántsa őket, vagy éppenséggel hánytak ki magukból olyan személyeket, akik nem a saját világukba tartoznak. És a múlt… a múlt is változott. Nem érted, hogy mi ez az érzés, valahol ott a lényed mélyén – aki voltál, az kezd elhalványulni, eltűnni… számos emlékképeddel együtt. Tudod, hogy ki voltál valaha, de már nem érzed azt, hogy többé valóságos lenne, olyan mindössze, mint valami őrült álom, amely arra figyelmeztet, hogy ne veszítsd el önmagad, ne felejtsd el azt, aki valaha voltál. De késő, mert az idősíkok összemosódtak, és már semmi sem az, aminek látszik. És senki sem az, aki egykoron volt.


legtöbbet író userek
gyorsíróink

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
a tél oscarai
legjobbjaink

• A tél női canon karaktere •
caitlin snow
killer frost

• A tél férfi canon karaktere •
bruce wayne
batman

• A tél női saját karaktere •
elowen sardothien
the succubus

• A tél férfi saját karaktere •
reece malgus
the soldier

• A tél előtörténete •
ethan vasilev
the cop

• A tél keresett karakterei •
jonathan graham
the actor
richard gecko
the losculebra

• A tél párjai •
barry allen
zara tepes
reece malgus
svetlana hellfire


Share| .

Clark & Lex - A LexCorp emlékezetes átadója



Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Poszt témája: Re: Clark & Lex - A LexCorp emlékezetes átadója •• Pént. Júl. 22, 2016 9:57 pm ••


Lex & Clark
HELLO, OLD FRIEND

Bár Lex hangja teljesen hivatalos marad, amíg megválaszolja a kérdésemet, van valami a tekintetében, ami arra enged következtetni, hogy megismerte a hangomat, felismert engem. Valószínűleg azt is megérteném, ha nem így lenne, hiszen egyrészt már valóban hosszú ideje nem keresztezték az útjaink egymást, másrészt viszont nem lehet könnyű kiszúrni egyetlen hangot vagy arcot egy ekkora tömegből és hangzavarból. Lex szemei azonban hamar rám fókuszálnak, én pedig elmosolyodom azzal a fajta közvetlenséggel pillantva rá, ahogyan csak a rég nem látott barátok üdvözölhetik egymást egy zsúfolt termen át.
- Jól értem tehát, hogy az új szárnyban űrkutatással készülnek foglalkozni, illetve az idegen lények megismerésével? - teszem fel az újabb kérdést még egy kicsit közelebb furakodva. A téma legalább annyira érdekel személyes érdekekből, mint újságíróként, de azt hiszem, cseppet sem lep meg, hogy Lex is érdeklődik. Ő és az apja, amennyire emlékszem, mindig is... mondjuk úgy, kíváncsi természetűen voltak, akiknek természetesen meg is volt a kellő vagyonuk és technikájuk ahhoz, hogy elsőként kezdjenek kutakodni ott, ahol valami érdekes felfedezés volt várható. Szívesen faggatnám őt tovább arról, hogy is fog kinézni ez a kutatás, vagy hogy mégis milyen felszerelés áll a rendelkezésére most, amivel belevághat ebbe, de az a sejtésem, hogy ha valaha válaszolna is ezekre a kérdésekre, nem egy a sajtótól hemzsegő teremben fogja ezt tenni, és nem is a nagy publikum informálására. Ezzel túlságosan előre szaladnék. De azt, hogy a túlbuzgó őrt félreállítja, és közelebb jön, már jó jelnek veszem, hiszen tényleg szívesen váltanék pár közvetlenebb szót vele, és nem csak az új szárnyról.
- Az már igaz, hogy ti, Luthorok, mindig is nagyon értettetek a szavakhoz – jegyzem meg barátságosan. Nem egyszer hallhattam már őket nagy íróktól, filozófusoktól, költőktől idézni, vagy saját bölcsességeket kreálni, amelyekkel talán nem mindig értenék egyet, de tény, hogy ezek a szónoklatok mindig hatásosak. Akaratlanul is elnevetem magam röviden a szóképen, mi szerint egyre feljebb szárnyalok. Ha tudná, mennyire fején találta a szöget! Csakhogy ennek a szárnyalásnak köze nincs a karrieremhez.
- Csak egy riporter vagyok a sok közül, aki próbálja feltenni a megfelelő kérdéseket – vonom meg a vállam a tőlem már többnyire megszokott szerénységgel, miközben vetek egy futó pillantást a tömeg és a többi újságíró felé.
- Nem úgy, mint te, akinek a föld már nem is elég, a világűrt is meg akarja hódítani – tréfálkozok kicsit, majd kihasználva a kínálkozó lehetőséget, az utat nyitó emberei között közelebb lépek hozzá.
- Mi egyebet érdemes még tudni az épület bővítéséről és az újításokról? - teszek fel egy általánosabb kérdést is, mielőtt feltűnően belemásznék az űrlény-témába.



avatar
Vendég
live like legends


Poszt témája: Re: Clark & Lex - A LexCorp emlékezetes átadója •• Hétf. Jún. 27, 2016 11:46 am ••



Friends of today
Enemies of tomorrow...



Azt már elég korán meg kellett tanulnom, hogyan kezeljek bizonyos helyzeteket, ezek közé tartozik például az is, hogy hogyan álljak ki a nyilvánosság elé. Az én "drága, jó" apám ugyanis már egészen fiatalon elkezdett erre megtanítani. Mindig is úgy tartotta, ez az elsődleges és egyben egy nagyon fontos lépés a végső győzelem felé. Jóllehet, az ő szemében a végső győzelem sokszor jelentett egyet azzal, hogy mások nyakára lépve csikarja ki magának a lehető legmegfelelőbb helyzetet, ami aztán odáig vezette az öreget, hogy a nyomorúságos múlt ellenére egy fényes jövőt, s egy bombabiztos karriert építsen fel magának, lényegében a semmiből. Az akkor még Luthorcorp néven ismert cég fejeként vált ismertté és az egyik legbefolyásosabb emberré is egyben. Sikereinek alapkövei között pedig megtalálható volt azon attitűd, melyet ő mindig is képviselt: jól értett ahhoz, hogyan bánjon az emberekkel. De valójában, csak a manipulációhoz értett, sosem kötődött egyikükhöz sem. Még anyámhoz sem, ki aztán végső összetörtségében inkább elvette a saját életét, mintsem még több időt töltsön egy számítóval, kinek a legerősebb érzelme leginkább az irányítási vágya volt.
Sok mindent lehetett mondani Lionel Luthorra, mint például, hogy sosem az atyai jóságáról, a kedvességéről, vagy a megértésről volt híres, de egy dolgot senki sem vitathat el tőle, még én sem: mindig több lépéssel járt mások előtt. Ezt pedig megpróbálta átadni nekem is, még ha ugyanakkor ezt meglehetősen megkérdőjelezhető nevelési metódusokkal tette meg. Megtanított arra, mik azok a dolgok, melyek valódi fontossággal bírnak az életben, s mik azok, melyek csupán a gyengébbek szemében számítanak értéknek. Bár eközben engem lényegében ugyanúgy kezelt, mint ahogy mindenki mást is maga körül, irányítani próbált, uralkodni az életem felett, abszolút hatalommal, akárcsak XIV. Lajos tette a franciákkal. Viszont ezzel meg is erősített, tagadhatatlanul. Még akkor is, ha a mi kapcsolatunk inkább alapult gyűlöleten és versengésen, semmint normális apa-fia szereteten.
De így, ezzel a tudással a birtokomban, mikor fellépek a pódiumra, s lenézek az emberekre, már pontosan tudom: nyert ügyem van. Mert ami őket, ami ezt a várost érte, kétségbe vonhatatlanul tragikus. De ez a tragédia lesz az, mely hozzásegít egy új kor kiépítéséhez. Magam is felépítem a szebb jövőt, méghozzá a jelen romjaira. Egy olyan jövőt, melyben nem szükségeltetik önjelölt hős, piros lepelben. Melyben nem kell ilyenekre felnéznünk, istenként bálványozva az erejét. Mert a valódi hatalmasok mi magunk vagyunk.
Ahogy az elhagyom az emelvényt, fényképezők egész serege kezd kattogni, az emberek közelebb lépnek hozzám, kérdések záporoznak felém.
"Mr. Luthor! Kérem...
"Mr Luthor! Mi a véleménye az idegenek által használt...
"Mr. Luthor! Gondolja, hogy szükségesek az újítások, ha egyszer Superman...

Végül a sokaságból egy ismerős hangot szűrök ki, s ahogy felé fordulok, valósággal szellemet látok a múltból. Múltam egy olyan szeletét, melyet apám felesleges érzelmi kötődésnek titulált, de számomra mindig is fontos volt. Ahogy pedig itt áll előttem, személyében mintha egy pillanat elevenedne fel bennem Smallville. Jelenlétére egy mosolyt engedek meg magamnak felé, majd úgy teszek, mintha hivatalosra venném a figurát, s üdvözlése előtt a kérdésére felelek. Bár meglep a tájékozottsága, ugyanannyira szórakoztat is, hogy Clark Kent még ennyi év után sem változott... ma is tud bőven meglepetéseket okozni.
- Valóban így van. A Metropolist ért csapás és az ezáltal okozott károk katasztrofálisak voltak, ugyanakkor új kapukat is nyitott meg a számunkra. Létrehozva a lehetőségét annak, hogy megacélozzuk védelmünket, s annak, hogy a tragédia ellenére még többet ismerjünk meg világunkról. Ami, mint az invázióval kiderült, jóval tágabb, mint ahogyan azt korábban gondoltuk. - másnak talán meg sem válaszoltam volna ezt a kérdést, azonban Clark jelenlétével úgy érzem, ennyit engedhetek. Mindazonáltal odafigyelek arra, hogy szó szerint ne említsem a Zod által használt technológiát, sem pedig az idegen ásványokat, melyek vizsgálata javában zajlik, de mégis választ adjak kérdésére. Ha felfigyel a válasz burkoltságára, márpedig biztos vagyok benne, hogy így lesz, nyilván érteni fogja, hogy a LexCorp lehetőségként tekint az idegenek által használt eszközökre.
- Nyugalom Dominic, ez a férfi a légynek sem ártana, nem igaz Mr. Kent? - teszem a biztonsági őr vállára a kezemet, jelezve, hogy ebben az esetben eltekinthet a protokolltól. Továbbra is úgy teszek, mintha hivatalos interjúalanyként állnék Clarkkal szemben, a nevét is a kitűzőjéről olvasva le. Álcám aztán a beszédemet ért dicséretére lehull, pókerarcom pedig ellágyul, ahogy megjelenik rajta egy őszinte mosoly.
- Egy nagy író egykoron azt mondta, a jó beszéd egy jó bevezetésből és egy jó befejezésből tevődik össze. A kettő pedig lehetőleg közel van egymáshoz. Míg apám szerint a jól használt szavak egy szebb világ alapjait jelenthetik. Bár, ezt gondolom nem kell olyasvalakinek magyarázni, aki a szavakból él.
Nem tagadom, jó látni őt, mintha egy másik életben lett volna, hogy utoljára találkoztunk.
- A kansasi farmer egyre feljebb szárnyal, ahogy látom... - az elismerő mosoly mellett pedig egy intéssel jelzem neki, hogy nyugodtan lépjen közelebb, ki a tömegből. Közben, ha vannak még, nyugodtan felteheti további kérdéseit, bár számíthat rá, hogy magam is szegezek neki párat. Érdekelne, mi történt a régi baráttal az elmúlt években...




avatar
✻ kereslek :
The JSA ... soon!
✻ tartózkodási hely :
On a different Earth
✻ foglalkozás, hobbi :
Beating up thugs; boxing
✻ karakter arca :
Mr. Tom Hardy
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: Clark & Lex - A LexCorp emlékezetes átadója •• Szomb. Máj. 21, 2016 8:45 pm ••


Lex & Clark
HELLO, OLD FRIEND

Az utóbbi időben Perry folyton csak sporthíreket bízott rám, ami egyrészt jó, hiszen mindig is érdekeltek a sportok, főleg a foci, és ezekkel igazából nem is kell sokat bajlódni. Nem nagy ügy megírni egy tudósítást a hétvégi meccsről, interjút kérni valamelyik edzőtől vagy szponzortól, két mentés között meg is vagyok velük. Viszont a karrieremet illetően, ami bár kevésbé fontos szerepet tölt be az életemben, nagyjából huszadrangú, de azért mégsem ártana építgetni, azért nem túl hízelgő, ha sorozatosan a sport-sarokba vagyok száműzve. Persze a Superman mentéseiről szóló cikkeimet mindig tárt karokkal fogadják, és nekem is jó kibúvó utólag, ha meg kell magyaráznom az eltünedezéseimet a szerkesztőségből, azt mondani, hogy éppen a hős nyomában voltam. De azt azért nem érezném teljesen jogosnak vagy igazságosnak, ha erre alapoznám minden munkámat. Plusz szeretem is ezt csinálni, a téma után szimatolni, követni az érdekes nyomokat. Nyilván sosem leszek ebben olyan rátermett, mint Lois, de azért igyekszem tartani a lépést. Nem beszélve arról, hogy megnősülni készülök. Nem várhatom el, hogy a leendő feleségem dolgozzon kettőnk helyett, miközben én túlságosan lefoglalom magam a világ megmentésével. Ezért is haraptam rá a Luthor témára, és nem is hagytam kiengedni a fogaim közül. Kivételesen nem hagytam más választást Perrynek, mint hogy engem küldjön a LexCorp megnyitójára. Részben azért vonzott ennyire a dolog, mert nem kis visszhangot vert már eddig is az épület újjáavatása a ráköltött összeggel és az ígéretes mennyiségű várható munkahellyel, amely sokak megélhetését biztosíthatja majd a Metropolisban. Másrészt viszont ez egy jó alkalom, hogy találkozzam egy régi ismerőssel. Baráttal. Már ha szerencsém lesz elég közel férkőzni. Lex Luthorral sokáig barátok voltunk, a legjobbak, függetlenül a végtelenül különböző anyagi hátterünktől. Az élet végül mégis külön utakra vezetett bennünket. Rá egy multimilliárdos cég vezetése várt, rám pedig a Daily Planet... és a való bolygó, hogy őrködjek felette. Valahol a tömeg szélén hallgatom végig a mondókáját, amivel a megnyitó alkalmából készült. Már el is felejtettem, hogy ebben a srácban egy igazi szónok veszett el. Én lennék a tollforgató, a szavak állítólagos mestere, de biztos vagyok benne, ha Lex egyszer úgy döntene, hogy újságírónak áll, a legtöbbünket lesöpörné a színről.
Amint befejezi a beszédet, besétál az emberek közé, és magam is igyekszem minél közelebb férkőzni, hisz a terem másik feléről aligha tehetném fel neki a kérdéseimet, vagy hívhatnám fel magamra a figyelmet.
- Igaz, hogy az újonnan megnyitott szárnyban egy eddig szinte kiaknázatlan kutatási irányban egy teljesen új projektet indítanak? - teszem fel a kérdést, amikor úgy vélem, hogy már elég közel furakodtam. A fülest igazából az egyik itteni alkalmazottól kaptam. Bizony, elvégeztem a házi feladatot. Azt viszont egyelőre nem sikerül kiderítenem, hogy valójában mit is terveznek itt tanulmányozni majd.
- Egyébként nagyon hatásos nyitóbeszéd volt – fűzöm hozzá elmosolyodva, amikor a tekintetünk végre találkozik, és Lex szemeiben meglátom a felismerést. Tennék felé még egy lépést, hogy még közelebb kerüljek, ám ekkor egy kemény nyomást érzek a mellkasomon. Tekintetem a régi barátról az előttem feszítő őrre vetődik. Egy pillanatra halvány mosoly fut át az arcomon a gondolatra, hogy egy feltett kézzel próbálnak feltartani, de aztán beletörődően hátralépek egyet. Ez nem az erőfitogtatás helye.


avatar
Vendég
live like legends


Poszt témája: Clark & Lex - A LexCorp emlékezetes átadója •• Csüt. Máj. 12, 2016 11:40 pm ••



Friends of today
Enemies of tomorrow...



Metropolis. Imádom ezt a várost. Az utóbbi idők eseményei pedig pontosan úgy alakulnak, hogy azok egytől egyig nekem kedvezzenek. A város és annak lakói még mindig nem heverték ki a történteket. Ez természetesen nem akkora csoda, elvégre nem is olyan régen történt, hogy éppen egy idegen szájából hallhatták, nagyon is van élet odakint a Földön kívül. Arról már nem is beszélve, hogy Zod tábornok és népe a tökéletes bizonyítékok arra, hogy nem csupán nem vagyunk egyedül az univerzumban, de olyan hatalmak is léteznek, melyet egy átlagos emberi elme felfogni sem volna képes, nemhogy felvenni vele a versenyt.
A Zod által vezetett idegen invázió megrengette az egész várost. Kis híján még térdre is kényszerítette Metropolist. Persze... az üdvöske a vörös lepelben "megmentette" a napot. Az emberek csillogó szemekkel, reménnyel a szívükben, balgán, ostobán bízva egy csakugyan idegen lényben, nézték végig, ahogyan reményük alanya szembeszáll Zoddal. Szemtanúi voltak, amint a párviadal tovább súlyosbítja a város állapotát. Aztán az égi háború elcsendesedett. Zod meghalt, a város romokban. De az emberek mindezek ellenére továbbra is hősnek tartják piros-kék színekben pózoló alakot. "Az igazság bajnoka", mondják. Sokkal inkább a képmutatás bajnoka.
De a mai nap egy új fejezet kezdete. A felkonferálást végző hölgy ezen szavaival bizony tökéletesen egyetértek. Magamban még el is mosolyodok. Ők ugyanis nem is sejtik, nem is sejthetik, mennyire igaza van. Valóban új fejezet kezdődik. Méghozzá az a fejezet, melyben nincs helye hamis isteneknek.

- Városunkat súlyos csapás érte. De egy önzetlen, segítőkész és jótékony ember kitartó munkájának köszönhetően nem csupán az anyagi károk helyrehozatala, nem csak az épületek újjáépítése közeledik a végéhez nagyszerű városunkban, de a nagylelkű segítségeinek köszönhetően továbbléphetünk és új életünket is köszönthetjük. Fogadjuk hát nagy tapssal e folyamat bőkezű segítőjét és támogatóját, Mr. Alexander Luthort!
Kamerák tömegesen fordulnak felém, amint lassan felsétálok az emelvényre. Mosollyal és a tömeg felé intézett intéssel fogadom a tapsvihart, mellyel a megnyitót fogadják. Mögöttem az új LexCorp torony, megerősített acélszerkezetével jóval magasabban nyúlik az égbe elődjénél, modernebb, korszerűbb külsejével a város egyik legnagyszerűbb felhőkarcolójának címét. Előbb az építményre emelem tekintetemet, majd aztán fordulok csak a tömeg, a rám szegeződő tekintetek és a kamerák felé.
- Ahogy erre az épületre pillantok, apám szavai jutnak az eszembe. Érdekes ember volt, de azt nem lehetett elvitatni az öregtől, hogy értett a szavakhoz. - mosolyodom el, mire az emberek között többen felnevetnek és ez is volt a cél. Mikor mindenki újra lecsendesedik, akkor folytatom.
- Ő azt mondta: "Építsd a jelent, hogy meghatározd a jövőt!" S úgy hiszem, ez a torony tökéletesen megtestesíti mindazt, ami ebben rejlik. Ahogy már mondták is előttem, metropolist hatalmas csapás érte nem is olyan régen. A pusztítás során az a létesítmény is a földdel lett egyenlővé, melynek felhúzását még apám felügyelte. Az ő munkájának koronája volt, és az invázió tönkretette ezt a koronát.
Mély csend borul a tömegre a szavak hatására, szünetet tartok, hagyom érvényesülni a csendet, csak aztán szólalok meg újra.
- De én nem bánom. Mert ez az új létesítmény ezúttal a város koronája lesz hát. A szimbóluma annak, hogy a szükség órájában, mikor a város sötét mélypontját élte, Metropolis nem adta fel. Talpra állt, és töretlenül tovább ment, romjaiból is újjáépülve.
Újabb szünetet tartok, szavaimat követően látom, hogy többen helyeselve bólogatnak, a buzdító sorok megtették hatásukat.
- Én ezt látom ebben a toronyban. A várost látom benne. Számomra Metropolis nem egy katasztrófa sújtotta terület. Ez az otthonom.
A pódiumon álló szervezőkre pillantok oldalt és biccentek feléjük, mire átadják nekem az óriási ollót, hogy átvágjam a szalagot.
- S hiszem, hogy a jövője, a mi jövőnk, fényesebb, mint valaha! - a szalaghoz emelem ezekkel a szavakkal az ollót, az átvágás előtt fejezve be beszédemet.
- Ez a jövő, ez az új fejezet pedig itt kezdődik! - azzal az átvágott szalag lehull a földre, vakuk sorozata villan, tapsvihar zúdul fel.
Azzal elhagyom az emelvényt, még meg sem indulok a tömeg irányába, már hallom is a sajtó kérdéseit felém záporozni. A több hang között viszont mintha megütné egy a fülemet, mely kísértetiesen ismerősen cseng...






A hozzászólást Lex Luthor összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Jún. 26, 2016 8:26 pm-kor.
avatar
✻ kereslek :
The JSA ... soon!
✻ tartózkodási hely :
On a different Earth
✻ foglalkozás, hobbi :
Beating up thugs; boxing
✻ karakter arca :
Mr. Tom Hardy
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: Clark & Lex - A LexCorp emlékezetes átadója •• ••

Sponsored content
live like legends

Clark & Lex - A LexCorp emlékezetes átadója

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Az akadémia mögötti kis erdőség
» Michael és Lauren - Feltörő emlékek

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
We can be heroes :: különlegességek :: Magánrészleg :: lezárt játékok-