villains have a vision for the world.

heroes don't, their only goal is to stop the villains from reaching theirs
üdv itt
kedves vándor lélek
Ebben a pillanatban egy olyan szerepjátékos felületre léptél, mely kimondottan a DC univerzummal és annak karaktereivel foglalkozik.  Az elmúlt évek folyamán nem csak, hogy a képregények szerelmeseivel ismertették és szerettették meg az újabbnál újabb szuperhősöket, avagy azok gonosztevőit, hanem egyenest elhozták mindannyiunkhoz az otthonunkba azzal, hogy a képernyőre vetítették az adaptációikat. oldalunk alapjául veszi a flash, arrow, supergirl és a legends of tomorrow sorozatokat, amelyek mondhatni egymásból virágoztak ki, hiszen a kezdetekkor még számunkra is csak az első kettő jelentette az alapforrást. emellett a filmes világot is igyekszünk a sorozattal összeolvasztani még akkor is, ha jelen álláspont szerint két különböző univerzumban helyezkednek el. akkor se félj, ha a képregény vonalát követnéd szívesebben, hiszen mindenre megadatik a lehetőség, ha egyszer csatlakozol a családias kis csapatunkhoz. multiuniverzumunk rengeteg dolog megvalósítására kínál számodra lehetőséget, akár más sorozatokból merített ötletmorzsa is megvalósítható ezáltal. ám, ha átlagos emberi életbe bújnál ki nagy rajongással és odaadással követi a városok szuperhőseit vagy akár gonoszait, akkor bizony itt a helyed! csatlakozz hozzánk egy képregénybeli szereplővel, valakinek a hőn áhítatot keresettjével, vagy esetleg egy teljesen saját karakterrel. egy biztos, mi várunk rád!
OLDAL ALAPÍTÁSA:
2015. MÁRCIUS 01.
jelentkezz be
a karatkered már hiányol
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
❖ Elfelejtettem a jelszavam!
üzenj bátran
ígérjük nem falunk fel
erre járunk
ki van itt?
Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot

Elowen Joy Avery

A legtöbb felhasználó (72 fő) Vas. Ápr. 30, 2017 9:05 pm-kor volt itt.
új üzenetek
irományaink gyűjteménye
Jackie C. Richardson
Jackie C. Richardson
pötyögte
Yesterday at 7:22 pm
Just let me go {winnie & kain}
Kain A Wesker
pötyögte
Csüt. Nov. 16, 2017 2:21 pm
harley & joker [queen & king of gotham]
Joker
pötyögte
Csüt. Nov. 16, 2017 7:44 am
Keresett karaktererek - névsor
Admin
pötyögte
Szer. Nov. 15, 2017 9:19 pm
képesség foglaló
Admin
pötyögte
Szer. Nov. 15, 2017 9:14 pm
Munkaügyi Központ
Admin
pötyögte
Szer. Nov. 15, 2017 9:13 pm
Nayeli Fantaysia Marlowe
Barry Allen
pötyögte
Szer. Nov. 15, 2017 9:10 pm
Zinnia Olympia Hale
Sean Weston
pötyögte
Szer. Nov. 15, 2017 9:09 pm
az oscaraink
legjobbaklegjobbjai
• A nyár noi canon karaktere •
black siren
laurel lance

• A nyár férfi canon karaktere •
leonard snart
captain cold

• A nyár noi saját karakterei •
heily hellfire
little kryptonian

• A nyár férfi saját karaktere •
sean weston
the experimenter

• A nyár elotörténete •
claire adams
big sister

• A nyár keresett karaktere •
astrid faye rhodes
broken one

• A nyár párja •
sean weston
gwen summers

Share|
Beltéri táncparkett
eme téma címe
it's where my demons hide

avatar
❖ elit ❖
dc universe
tartózkodási hely :
Central City
foglalkozás, hobbi :
Egyetemista
karakter arca :
Lucy Hale
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése


Is it paradise or a  war zone?

Ha nem tudnám, hogy ez az a srác, aki legalább ma estére megszabadított attól a kellemetlen alaktól, tuti sosem állnék szóba vele. A hozzá hasonlókat abszolút félresöpröm gondolatban. Észre sem veszem őket. Egyáltalán nem a zsánereim az ilyen fickók. Tulajdonképpen az a benyomás, amit kelt bennem, éles ellentétben áll azzal, amit feltételeznék egy olyan fickóról, aki ilyen simán kirobbant egy verekedést egy efféle diszkóban. Az ilyeneket az egyetemen is inkább a sarokban, a gépükön pötyögve, jegyzetelve lehet megtalálni. Már ha észreveszi őket az ember, mert ahogy csöndben lapítanak, az sem egyszerű. Ahogy előttem áll és olyan zavarban van, hogy még csak rám sem néz, sosem gondolnám, hogy így elpáholna bárkit. Mondjuk az alkohol fura dolgokra képes. Biztos az hozta ki belőle is ezt az agressziót. Vagy fogalmam sincs, nem vagy én pszichológus és őszintén megvallva, nem is különösebben érdekel ennek a srácnak a lelke. Csak érdekes azért egy kicsit.
Bár rám sem néz, csak hebeg-habog, olykor igencsak nagy fáziskéséssel a szavaimra reagálva, én mégis vagyok olyan rendes, hogy töretlenül mosolygok rá. Ezt tényleg csak annak köszönheti, hogy segített nekem. Miután azonban felteszem a sablonkérdésemet, ő pedig végre kinyög valami választ, megakad a társalgás. Már épp azon is vagyok, hogy elforduljak és visszamenjek megnézni, mi odabent a helyzet, mikor váratlanul ismét megszólal. Mi a fene? Először visszakézből el akarom utasítani, ahogy általában a hozzá hasonló pasikkal teszem, már veszem is hozzá a levegőt, azonban hirtelen mást gondolok.
- Örülnék neki - arcom széles mosolyba szalad, ő azt hiheti, hogy az örömtől, belül azonban a saját kis gonosz tervemnek örülök. Mert aki ilyen zavarban van már attól, hogy hozzászól egy lányhoz, azt csak egy dologgal lehet még ennél is jobban a földbe döngölni. Flörtöléssel. Föl kell kelteni bennük a reményt, aztán a legváratlanabb pillanatban jól otthagyni őket. Azt soha nem tudják az ilyenek normálisan kezelni.
- Egyébként még be sem mutatkoztam, ne haragudj. Hanna vagyok - olyan bűbájosan mosolygok rá, ahogy csak tudok és az orra elé nyújtom a kezem, hogy megszoríthassa azt. Bár tartottam attól, hogy befellegzett a bulinak, talán csak most lesz igazán vicces az este. Végtére is igenis tud vicces lenni hülyíteni egy balek srácot olykor. Hogy gonosz lennék? Talán egy kicsit. De ennyi szórakozás csak belefér, nem igaz? Amúgy sem ártok vele senkinek. Olyan nagyon...

Daniel Adams &  Hanna Lynch

szószám: 377 ❖ zene: Pillowtalkmegjegyzés: Remélem tetszik  ❞
it's where my demons hide

avatar
heroes ❖ villains
dc universe
karakter arca :
Sam Underwood
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése


Hanna & Daniel
Furcsa volt szemtől szemben ilyen közel lenni hozzá. Amikben ezidáig biztos voltam, már azokról is elfeledkeztem. Most érzem csak igazán a személyiségzavar csúnyább tüneteit, ami ebben a helyzetben pont hogy szándékomban állna elnyomni. Idegesebb leszek, konkrétan a semmitől, pontosabban inkább csak attól, hogy beszélgetek vele és az elmém annak ellenére, hogy pozitívnak találja, mégis arra sarkall, hogy tovább álljak. A váltakozó hangulatról nem is beszélve, ami szerencsénk most épp nem is olyan feltűnő. Ilyenkor bánom, hogy az ital mennyiség, amit elfogyasztok nincsen különösebb hatással rám. Pedig segítene. Sokat.
Ellenben az ő hangja és arc kifejezéséből azt a következtetést vonom le, hogy ő bizony másképp látja a dolgot.
- Örülök... - válaszoltam a végét kis híján elhalkulva. Nem épp ilyen beszélgetésre számítottam Hanna Lynchel, de képtelen vagyok nem feszengeni. Már-már azt sem tudom, hogy ez most a mély érzelmek miatt vannak, miket táplálok iránta, vagy tényleg ennyire korlátozna a betegségem. Aggódom, hogy fel kellene keresnem valami dilidokit, természetesen online.
- Most már biztosan nem fog zaklatni... - tettem hozzá némi fázis késéssel. De belátom, ennél közhelyesebb dolgokat, aligha mondhatnék. Mind eközben is többszöri alkalommal nézek el föld felé, mint hogy rá nézek. Na nem azért, mert rossz látványt nyújtana, de jól lehet szégyellem magam. Csak akkor pillantok fel rá újfent, mikor az én jóllétem felől érdeklődik.
- Persze. És nem, ennél azért jóvval több kellene, hogy lesérüljek... - mosolyodtam el halványan, csak hogy bizonygassam, valóban nincs semmi bajom.
Nem tudtam eldönteni mi lenne helyes, ha magára hagynám - de akkor megkockáztatom, hogy visszajön a fószer, vagy elhalasztok egy ilyen fontos alkalmat - vagy maradjak, csak épp azt nem tudom hogy s miként tovább. Egyáltalán örül-e a társaságomnak. Aztán gondolatban vettem egy mély levegőt és csak kiböktem...
- Szívesen meghívnálak egy italra...
it's where my demons hide

avatar
❖ elit ❖
dc universe
tartózkodási hely :
Central City
foglalkozás, hobbi :
Egyetemista
karakter arca :
Lucy Hale
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése


Is it paradise or a  war zone?

Ha buli, akkor én többnyire ott vagyok. Olykor nem is csak a saját egyetemünk által szervezettekre is belógtam még anno. Itt Central Cityben erre már nincs lehetőségem, lévén csak egyetlen egyetem van. De legalább bulik akadnak szép számmal, nem is olyan rosszak, nemcsak egyetemi szervezésben. Meg egyébként itt is megfordul mindenféle ember, külsősök, végzett diákok is nem egyszer, így mindig akad elég sok új arc is szerencsére. Tanárokhoz még nemigen volt szerencsém ilyenkor, de nem is bánom. Az idősebbek aligha vágynak már ilyesmire, a fiatalabbak meg talán csak ésszel élnek. Jobb is. Nem örülnék, ha Farkas, azaz Mr. Thaler felbukkanna itt. Az előző egyetemen volt rá példa, hogy megjelent. De talán azóta okult valamennyit az esetből. Bár a múltkori találkozásunk a lakásán nem épp ezt támasztotta alá. De ez egy másik történet. Ma különben sem akarok rá gondolni. Arról pedig, hogy a gondolataim másfelé terelődjenek hamar gondoskodik is az az idegesítő fickó, aki miatt hamarosan tömegverekedés tör ki a táncparketten. Mert igenis meggyőződésem, hogy csak és kizárólag saját magának köszönheti ezt. Nem annak a srácnak, aki tök ismeretlenül a védelmemre kelt. Meggyőződésem, hogy megérdemelte, amit kapott, remélem jól elpáholták ott bent. Az sem baj ha elájult vagy kórházba került. Rossz pénz nem vész el, nem féltem, hogy utoljára látom (sajnos), de legalább ma estére bízom benne, kiütötték annyira, hogy ha akar, sem tud tovább a közelemben lebzselni.
Én azonban nem szeretnék belekeveredni semmibe, jobban féltem annál az arcomat, ezért inkább a dohányzóterasz felé veszem az utamat, míg lecsillapodnak bent a kedélyek. Csak nem tart ez olyan sokáig. Gondolom a rendbontókat a biztonságiak kihajigálják és néhány percen belül úgyis folytatódik minden tovább, mint eddig. Annyira azért nem rendkívüliek az ilyen események errefelé, hogy végleg véget érjen miatta a buli. Legalábbis ebben bízom.
Mondjuk az kár, hogy a rendbontók között alighanem az engem védő és ezzel a verekedést kirobbantó srác is ott lesz, így őt is ki fogják dobni. Nem mintha túlzottan megjegyeztem volna, ki ő, de ha már megszabadított ettől a kellemetlen alaktól, igazán nem ezt érdemli. Mikor azonban eljutok eddig a gondolataimban, egy férfihang szólít meg. Se nem túl mély, se nem túl magas, olyan átlagosnak mondanám igazából. Ahogy a tulajdonosa felé fordulok, ezt tudnám elmondani róla is. Általában egy pillantásra sem szoktam méltatni a hozzá hasonló pasikat. Egyszerűen mert nem fognak meg. Észre sem veszem őket különösebben. Most is ez lenne valószínűleg a helyzet, ha nem hozzám szólna és többen lennének idekint. Talán tudomást sem vennék akkor róla. Így azonban kicsit más a helyzet. Csak abból jövök rá, ki lehet az, amit kérdez. Nem csoda, hogy nem jegyeztem meg az arcát odabent, azt kell mondanom. Az a fajta arc, amit nehéz megjegyezni, mert olyan... semmilyen. Se nem csúnya, se nem különösebben helyes. Egy a millióból. De ő mégiscsak segített nekem. Legalábbis azt hiszem, ő volt az...
- Szia! Persze, köszi, semmi bajom. Csak a söröm bánta a dolgot, de amúgy minden oké. Ugye te kapcsoltad le azt a tagot? Köszi szépen, már tényleg eléggé idegesített - a szokásos, még kicsit ittasan is megnyerő mosolyomat villantom rá. Végül is segített, akkor már megérdemel egy kis kedvességet. Legyen mégoly jellegtelen alak is.
- Te jól vagy? Nem sérültél meg? - érdeklődve, már-már aggódva nézek rá (bár ebben van egy kis megjátszás is). Végül is, ha már miattam került balhéba, csak megérdemel annyit, hogy legalább azt megkérdezzem, minden rendben van-e vele. Ennyi illem még belém is szorult. Egy semmitmondó, jellegtelen, totál átlagos sráccal szemben is.

Daniel Adams &  Hanna Lynch

szószám: 573 ❖ zene: Pillowtalkmegjegyzés: Remélem tetszik  ❞
it's where my demons hide

avatar
heroes ❖ villains
dc universe
karakter arca :
Sam Underwood
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése


Hanna & Daniel
- Everyone has a dark side -
A kellemes megfigyelés, hamar botrányba torkollott, aminek nagy részében én voltam a megindítója. Nem szándékoztam harcba elegyedni - bár egy ilyen helyen ez már-már elkerülhetetlen - de hagyni sem hagyhattam, hogy zaklassák Őt. Nem szívlelem az erőszakot, a néma harc híve vagyok, ám nem hátrálok ki belőle, ha úgy van. Talán gyávának tűnök elsőre, sőt a legtöbb ember meg van róla győződve, hogy a hackerek 99%-a egy nyüzüge kis ropi, aki napi 24 órában a gép előtt roskad. Nos, bizonyára akadnak ilyenek is, ám a tapasztaltak, vagy azok, akik már találkoztak profikkal, tudják, hogy koránt sincs így. A profibbak ugyanis nem csak ülnek és ütik a billentyűzetet, hanem a minőségibb munka érdekében - na meg persze a pénz miatt - a folyamatos fejlesztéseik mellett, el-el járnak, mert tetszik vagy sem, ugyan az internet világában vagyunk, mégis vannak dolgok, amiknél ki kell lépni a nyilvánosság elé és úgy utána nyomozni, ami valahol még izgalmas is. Ez pedig már épp elég testedzés - főleg, ha olyannyira titkosított helyen van - hogy ne kelljen még külön edzőtermekbe is eljárni. Hasonlóan vagyok én is. Bár nem szívlelem a kijárást a szobámból, ahol a legnagyobb biztonságban érzem magam, olykor- mint akár most is - ki-kijövögetek és végzem a munkám, mégha ez most úgyis tűnhet, hogy pusztán szórakozás. A lényeg, a lényeg, hogy kitört egy kisebb verekedés.
Mondanám, hogy gyorsabb voltam és elhajoltam, de... de nem. Ellenben ez épp elég adrenalint adott, hogy keményebben üssek vissza. Tisztában vagyok a képességeimmel, s már csak azért sem aggódom, hogy egy ütéssel a földre terítettem. Önvédelemre hivatkozom, ha kell, a kisebb fájdalom pedig már a visszaütésemkor alább hagyott. Sérülésnek nyoma sincs, se nem is lesz, hisz akkor aggódhatnék, hogy hová lett az az erő, ami eddig perfektül működött bennem. A felboruló fickó, magával vitt még néhányat, akik a közelben voltak. Így nem csupán tőlem kapott. Persze volt, akit én is eltaláltam fordulás közben, ám azt hiszem érthető, hogy azok után, hogy kidöntöttem az idegent, senki másnak nem volt kedve - még részegen sem - harcolnia velem. Ami viszont zavart, hogy sokáig, alig tudtam kiszabadulni a tömegből, és az a sok figyelő szempár... ahh... ez az igazi halálom. Már most érzem a paranoia jeleit magamon, de egyenlőre nem esem pánikba, ugyanis korábban feltűnt már, hogy Hanna eltűnt. Elsőre arra gondoltam, hogy Te jó ég! Elrabolták! ám hamar fékeztem magam, és némi aggodalmas nézelődés után rá kellett jönnöm, hogy bizonyára itt lesz valahol. Na nem azért akarom tudni hollétét, hogy a filmekhez hasonlóan bájcsevejbe elegyedjek, mert hát... ahhoz én még nem érzem magam elég... jónak hozzá magam. De szeretném tudni, hogy minden rendben van vele és hogy lelkileg sem rázta meg igazán a dolog. Ezek után meg pláne elkísérem hazáig. Nincs szüksége még egy hasonlóra még az utcán is. Szóval kikecmeregve a tömegből - ami magasságom és erőviszonyomat tekintve bár nehézkes volt, de sikeres - előbb a pultnál néztem meg, majd a kijárat felé pillantgattam, de ahogy elindultam az ajtó felé, az üveg ajtón keresztül megpillantottam, háttal a nyüzsgésnek. Oh, remek. Nem akarok beleszólni az életmódjába, de nem örülök neki, hogy dohányzással rontja és rövidíti meg az életét. Hajamon igazítva - ami az ütés következében kissé ide oda borzolódott - figyeltem, ahogy füstöl. Nem, tényleg nem éreztem magam elég "tökösnek", hogy pont ma, pont most igyekezzek a közelébe férkőzni ezúttal lehetőleg a tudtával, de végül amellett döntöttem, hogy az nem lehet baj, ha személyesen megérdeklődöm, hogy rendben van-e. Ha testileg igenis, a hangjából, vagy arc kifejezéséből egyből leszűröm, ha lelkileg nem.
Szóval hát fogtam magam és zsebre dugott kézzel kisétáltam hozzá.
- Szia. - köszöntem neki, huh, életemben először. Azért már ez se semmi. Remélem azért nem fog tolakodónak tartani. Ha mégis úgy látom, hogy csak idegesítem, akkor tovább is állok szégyenemben.
- Jobban vagy? - léptem elé, bár ha a terasz korlátjával szemben volt, nyilván csak mellé volt lehetőségem.

it's where my demons hide

avatar
❖ elit ❖
dc universe
tartózkodási hely :
Central City
foglalkozás, hobbi :
Egyetemista
karakter arca :
Lucy Hale
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése


Is it paradise or a  war zone?

Jól érzem magam, kezemben a sokadik sörömmel, élvezem a zenét és a kitüntetett figyelmet a parketten, mikor az az idegesítő srác már sokadjára tolakodik be elém és pofátlan módon próbál hozzám simulni, megfogni. Hihetetlen, mennyire nem ért semmiből! Egyre inkább dühít.
A kezemért nyúl, amit én elkapok előle, ő azonban arcán egy hülye vigyorral nyúlna ismét érte. Már ott tartok, hogy ha más nem segít, felképelem, vagy valami, mert hogy képzeli, hogy elrontja a szórakozásomat, meg úgy egyáltalán? Mielőtt azonban bármit tehetnék, egy idegen srác ragadja meg a kezét és elég fenyegető tekintettel mond neki valamit, bár hogy mit, azt az üvöltő zene miatt nem érthetem, csak a srác elfelhősödő tekintetét látom. Nem vagyok jó szájról olvasásban, így csak tippelni tudok az arckifejezéséből, ingerült mozdulataiból, hogy valami nem túl kedveset válaszolhat neki. Tehát feltehetően nem a haverja. Nekem a magam részéről fogalmam sincs, ki ez a fickó, nem is érdekel különösebben, miért avatkozott közbe, akár lovagiasságból, akár mert a sráccal van elszámolni valója, nekem mindenhogy jó.
Mindenesetre a srác mond neki valamit, amiből nyilván kitűnhet, hogy nem örül a beavatkozásának, majd a következő pillanatban már csak azt látom, hogy lendül az ökle az idegen fiú felé. Már amikor látom a mozdulatot, felsikoltok és ösztönösen arrébb ugrok, nehogy engem találjon el, vagy ha esetleg célba érne az ütése annak, akinek szánta, az a fickó ne rám essen vagy nekem tántorodjon. Persze ez a kis malőr, reagáljon a megtámadott srác bárhogyan, mások figyelmét is felkelti a parketten és pillanatok alatt elég nagy zavargás tör ki. Ki bekapcsolódik az eseményekbe, mert mondjuk félig-meddig részegen megbocsáthatatlannak érzi, hogy meglökték, kiverték a piáját a kezéből, ki azért, hogy szétválassza a verekedőket, mert a haverja, pasija, valakije köztük van, mások pedig csak távolodnának a balhé gócpontjától. Ezek közé tartozom én is.
Bár miattam robbant ki lényegében az egész és tényleg rendes az idegen sráctól, hogy beavatkozott, bármi volt is rá az indítéka, mégsem szeretnék belefolyni ebbe. Így a kavarodást kihasználva inkább utat török magamnak az emberek között szlalomozgatva, hogy kijussak a táncparkettről. Hosszabb idő alatt sikerül, mint terveztem, de legalább nem kapok egy ütést, könyöklést sem közben, bár a piámat félúton kiveri valaki a kezemből. De ez legyen a legkisebb gond. Hátrapillantok a vállam fölött, de csak a tömeget látom. Mondjuk már abban sem vagyok biztos, felismerném-e a srácot, aki segíteni próbált, annyira nem volt időm megnézni az arcát. Egy köszit azért megérdemelt volna. Na mindegy. Inkább kifelé veszem az irányt, hogy a dohányzóteraszon elszívjak egy cigit. Míg ezt megejtem, bízom benne, lecsillapodnak a kedélyek és visszamehetek táncolni, partizni, remélhetőleg már a kéretlen társaságom nélkül. Mert azért még nagyon korán van ahhoz, hogy vége legyen a bulinak, akármi is történt.

Daniel Adams &  Hanna Lynch

szószám: 444 ❖ zene: Pillowtalkmegjegyzés: Remélem tetszik  ❞
it's where my demons hide

avatar
heroes ❖ villains
dc universe
karakter arca :
Sam Underwood
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése


Egy újabb lusta korty a még mindig elég hűvös, jégkockáktól zörgő whiskys pohárból, majd a poharat le is teszem a box karcos asztalára valahol az üveg közelébe. Amíg nincs itt, borzasztóan unom magam, ám mindig türelemre intem magam, mielőtt lemondhatnék tervemről. Itt lesz... Tudom, hogy így van. Ha nem lennék biztos benne, nem jöttem volna be, csak körülötte szaglásztam volna nagyjából abban az időpontban,
mikorra számítható érkezése. De tudtam, így nem volt miről beszélni.
S bizony úgy lett, ahogy gondoltam. Megjelent. Plusz még néhány fővel, az újdonsült barátaival. Ám azok egy idő után lecsapódnak róla és a maguk kúrta útjukat járják. Természetesen ezek után sem marad társaság nélkül, ahogy ital nélkül sem, ami azt hiszem teljes mértékben érthető, lévén, hogy nem akárki Ő. Nem mondom, ilyenkor van benne némi féltékenység, de most is azzal nyugtatom magam, hogy még szabad és van időm, mert Ő sem ismerkedik akárkikkel.
Figyelem, ahogy táncol. Olykor-olykor persze betéved elém egy-egy idióta, de szerencsére elég nagy a box,
néhány centit arrébb csúszva pedig nem is olyan feltűnő, hogy épp bámészkodom. Ezt éppen csak az a látvány rombolja le, mikor megjelenik egy idegesítő fickó, aki úgy szint nem bír a hormonjaival és folyamatosan rámászik. Eleinte csak szemeim forgatom, gondoltam majd szokásához híven elhajtja, de ezúttal nem tette. Ellenben úgy láttam, hogy zavarja, nagyon. Már-már segélykérő üzenetnek vettem,
amit jó eséllyel csak én vettem észre rajta.
A probléma már csak az, hogy fogalmam sincs milyen okból ugorhatnék közéjük és állhatnék a védelmére.
Mi lesz ha feltűnik neki, hogy már látott valahol? Ha egyáltalán feltűnt neki. Vagy ha el is takarodik onnan a fickó, én mit tegyek aztán...? Meg lenne az esély rá, hogy most vagy soha, de mi van ha elhajt? De mégsem hagyhatom, hogy ráijesszenek vagy hasonló...
Megtöltöm a poharam, de csak félig, és azt egyben le is húzom, nem egyéb célból, mint hogy megszüntesse az aggodalmam. A poharam leteszem, majd felkelek és útnak indulok, na nem haza, egyenesen feléjük.
Mégsem várhatom meg, hogy elfajuljanak a dolgok. Nem azt mondom, hogy könnyű volt odáig eljutni,
de szerencsére nem volt akkora tömeg azon részén, elvégre akkor hogy tudtam volna tisztán látni a történteket. Úgy érzem a whisky tett róla, hogy ne érezzem magam hátrányos helyzetben, vagy egyáltalán olyannak, amilyennek.
S ahogy odaléptem, ha nem is közéjük, inkább melléjük - a helyet figyelembe véve - , elkaptam az épp rossz irányba kalandozó csuklóját és bájosan rá mosolyogtam a fickóra.
- Ne legyünk udvariatlanok. A nem, az nem. Értünk a szép szóból, ugye?
-
it's where my demons hide

avatar
❖ elit ❖
dc universe
tartózkodási hely :
Central City
foglalkozás, hobbi :
Egyetemista
karakter arca :
Lucy Hale
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése


Is it paradise or a  war zone?

Végre egy újabb buli a helyi bárban! Természetesen nem telhet el nélkülem, nekem itt kell rajta lennem. Nem régóta vagyok ugyan ezen az egyetemen, de már akad ezért egy-két ember, akiket felhívhatok, ha nem akarok egyedül érkezni. A kapcsolatépítés sosem okozott nehézséget. Ma este is, egy kisebb társasággal összeverődve iszogattunk az egyikük lakásán, majd a bár felé vettük az utunkat, ahol a mai bulit tartották.
A hangulatunk már igencsak jó volt, hála az elfogyasztott alkoholnak is, így ahogy odaérünk, egyből belevetem magam a táncba. Az ismerőseim nagy része hamar elsodródik mellőlem, de mindig akadnak ismerős és kevésbé ismerős arcok is. Olyan társaságom is mindig akad, akik gondoskodnak arról, nehogy kiszáradjak az este folyamán. Nem mintha gondot okozna fizetnem magamnak a fogyasztásomat, de mindig akad valaki, aki a kezembe nyom egy újabb üveg sört, vagy cidert, el sem kell mozdulnom. Nem mintha nagyon tudnék.
Akadnak persze kéretlen hódolók is, mint az a srác, akivel már több ilyen buliban és az egyetem folyosóján is összefutottam már. Egyébként bűn ronda szegény, de valamiért nagymenőnek képzeli magát és valamiért nem képes beletörődni, hogy kosarat adok neki újra és újra. Na persze csak a haverjaival érzi magát vagánynak, most is többedmagával jön oda, hogy a parketten hozzám dörgölőzzön, míg nagy sokára sikerül leszerelnem. Akad elég pasi körülöttem, elég csak kicsit simulnom máshoz és megoldom, hogy elhajtsák. Legalábbis azt hiszem. Ő azonban újra és újra visszajön. És kezd egyre idegesítőbbé válni. Vajon mit gondolhat magáról ez a srác? Hogy a francba vakarhatnám végre tényleg le? Ennyire nem ért a szóból, a jelekből? Pedig ennél egyértelműbb ha akarnék, se tudnék lenni. Remélem, legalább ennél erőszakosabb nem lesz. Az roppant kellemetlen lenne mindenkinek...

Daniel Adams &  Hanna Lynch

szószám: 275 ❖ zene: Pillowtalkmegjegyzés: Remélem tetszik  ❞
it's where my demons hide

avatar
heroes ❖ villains
dc universe
karakter arca :
Sam Underwood
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése


A mai estét saját ügyeimnek szentelve tervezem. S ezt pedig egy nightclubban fogom tenni. Na nem azért, mert annyira kellemesnek találom a fülledt levegőt, a zajos helyiséget, a tömeget a sok részeggel és drogossal. Hanem azért, mert nem magam miatt jöttem el ide...
Hajam szokásosan hátranyalva, frissen vagyok borotválva, és hogy tartsam az álcám, egy fekete farmert, egy sötét, feliratos mintájú pólót és egy bőrdzsekit viseltem. Na nem igazit, szerintem ahhoz túl olcsó volt, bár aligha látszik rajta a hamissága. Egyébként csendesen elüldögélek egy kényelmes boxban. Karjaimat a háttámlán pihentetem széttárva, egyik kezemben egy félig üres whiskys pohár néhány kocka olvadozó jéggel. Asztalomon pedig az utánpótlás, mert biztosan szükséges lesz.
Nem érdekel a sok mini szoknyás, pénzéhes fruska. Egyedül egy valaki miatt vagyok itt. S az nem mást, mint azén kiszemeltem...
Már korábban szemet szúrt, s be kell valljam szerelem volt első látásra. Még ha ő talán nem is tud létezésemről... Ami a foglalkozásom illeti, hacker vagyok, még hozzá talán az egyik legjobb, ha nem a leges... Így nem okoz gondot az információ gyűjtés. Nem túlzok ha azt mondom, mindent tudok róla és a környezetéről. Tudom milyen az ízlése, ruha, étel vagy ital terén. Ismerem a kedvenc helyeit, a barátait, rokonai és szomszédait. Munkatársait és azokat is, akik kapcsolatban állnak vele, legyen szó egy büfésről vagy felszolgálóról. Tudok minden lépéséről, leveleiről, üzeneteiről, kivel, mikor és miről beszél. Talán fanatikusnak találnak sokan, ám ez ennél sokkalta komplikáltabb.
Az pedig egészen más téma, hogy ez idáig miért nem mentem oda hozzá... Nem ilyen egyszerű. Már csak a problémám miatt sem.
Előkapom a mobilom és megnézem kijelzőjén az időt. Előbb érkeztem, így talán nem is olyan feltűnő a megjelenésem, ha valaha észre is vett valahol. Tudom mikorra érkezik, illetve, azt is, hogy nagyjából miket csinál s milyen sorrendbe, ha ideér. Terveimben van az is, hogy majd szépen hazakísérem, no persze nem mellette haladva, hanem mint néma árnyék. Csak hogy biztonságban tudhassam... Ez nem fanatizmus... ez szerelem.
-
it's where my demons hide

avatar
Admin
dc universe
kereslek :
⊱ everybody
tartózkodási hely :
⊱ everywhere
foglalkozás, hobbi :
⊱ this page
karakter arca :
⊱ faceless
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése


***
Sponsored content
it's where my demons hide

dc universe
heroes vs villains


1 / 1 oldal
Similar topics
-
» Beltéri teniszpálya

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
We can be heroes :: Városaink :: Central City :: Belváros :: Obsidian Bar-
Ugrás: