villains have a vision for the world.

heroes don't, their only goal is to stop the villains from reaching theirs
üdv itt
kedves vándor lélek
Ebben a pillanatban egy olyan szerepjátékos felületre léptél, mely kimondottan a DC univerzummal és annak karaktereivel foglalkozik.  Az elmúlt évek folyamán nem csak, hogy a képregények szerelmeseivel ismertették és szerettették meg az újabbnál újabb szuperhősöket, avagy azok gonosztevőit, hanem egyenest elhozták mindannyiunkhoz az otthonunkba azzal, hogy a képernyőre vetítették az adaptációikat. oldalunk alapjául veszi a flash, arrow, supergirl és a legends of tomorrow sorozatokat, amelyek mondhatni egymásból virágoztak ki, hiszen a kezdetekkor még számunkra is csak az első kettő jelentette az alapforrást. emellett a filmes világot is igyekszünk a sorozattal összeolvasztani még akkor is, ha jelen álláspont szerint két különböző univerzumban helyezkednek el. akkor se félj, ha a képregény vonalát követnéd szívesebben, hiszen mindenre megadatik a lehetőség, ha egyszer csatlakozol a családias kis csapatunkhoz. multiuniverzumunk rengeteg dolog megvalósítására kínál számodra lehetőséget, akár más sorozatokból merített ötletmorzsa is megvalósítható ezáltal. ám, ha átlagos emberi életbe bújnál ki nagy rajongással és odaadással követi a városok szuperhőseit vagy akár gonoszait, akkor bizony itt a helyed! csatlakozz hozzánk egy képregénybeli szereplővel, valakinek a hőn áhítatot keresettjével, vagy esetleg egy teljesen saját karakterrel. egy biztos, mi várunk rád!
OLDAL ALAPÍTÁSA:
2015. MÁRCIUS 01.
jelentkezz be
a karatkered már hiányol
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
❖ Elfelejtettem a jelszavam!
üzenj bátran
ígérjük nem falunk fel
erre járunk
ki van itt?
Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 1 Bot

Leonard Snart

A legtöbb felhasználó (72 fő) Vas. Ápr. 30, 2017 9:05 pm-kor volt itt.
új üzenetek
irományaink gyűjteménye
Pandora Morrigan
Pandora Morrigan
pötyögte
Today at 12:28 am
Bruce Wayne
Bruce Wayne
pötyögte
Today at 12:07 am
Kara Danvers
Caitlin Snow
pötyögte
Yesterday at 11:07 pm
Hírek, bejelentések
Admin
pötyögte
Yesterday at 10:11 pm
Rangok
Admin
pötyögte
Yesterday at 9:52 pm
Saját hirdetés
Admin
pötyögte
Yesterday at 9:50 pm
Amazonok
Admin
pötyögte
Yesterday at 9:49 pm
Csoportleírások
Admin
pötyögte
Yesterday at 9:48 pm
Világleírás
Admin
pötyögte
Yesterday at 9:46 pm
az oscaraink
legjobbaklegjobbjai
• A nyár nõi canon karaktere •
black siren
laurel lance

• A nyár férfi canon karaktere •
leonard snart
captain cold

• A nyár nõi saját karakterei •
heily rosalie foster
little kryptonian

• A nyár férfi saját karaktere •
sean weston
the experimenter

• A nyár elõtörténete •
claire adams
big sister

• A nyár keresett karaktere •
astrid faye rhodes
broken one

• A nyár párja •
sean weston
gwen summers

Share|
Bank
eme téma címe
it's where my demons hide

avatar
Online
heroes ❖ villains
dc universe
kereslek :
•• lisa snart
tartózkodási hely :
•• central city
foglalkozás, hobbi :
•• master thief
karakter arca :
•• wentworth miller
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése



Hellfire & Snart
ONE BANK, TWO THIEVES

Ha valaki, hát én biztos nem róhatom fel a lánynak a döntései helytelenségét a „szakmájával” kapcsolatban, és nem csak azért, mert jelenleg itt vagyok, ebben a bankban, melyet vele egyidejűleg terveztem magam is kirabolni, hanem azért is, mert én nem csak hogy az ő korábban, de már sokkal fiatalabbként is részese voltam ennek az illegális világnak. Bár, azt hiszem, van egy kis különbség aközött, ha valaki belekeveredik ebbe, akaratán kívül ebben nő fel, és soha nem ismerhet meg másféle életmódot, illetve ha valaki önként és dalolva választja ezt az utat. Ennek ellenére persze nem ítélkezem. Visszakozásom jeleként feltartott kézzel hátrálok egy lépést, a szám sarkán pedig aprócska, visszafojtott, de elismerő mosoly bujkál.
- Én lennék az utolsó, aki elítél emiatt. Mint látod, én sem élek éppen szent életet, nem is éltem soha. Persze tény, hogy a legtöbben nem az illegális utat választják, ha pénz kell, de nem is mindenkinek vannak meg a megfelelő képességei ahhoz, hogy észrevétlenül be és ki suhanjanak egy épületből, és könnyedén megússzák – vonok végül vállat, ennyiben hagyva a témát. Nem akarom én fecsegéssel húzni a drága időnket, amikor bármelyik pillanatban beindulhat a riasztó, és a nyakunkban lehet a rendőrség, vagy akár a Flash. Nem mintha igazán tartanék bármelyiktől is, de a mait könnyű melónak terveztem, nem annyira az izgalom és az adrenalin hajszolás a cél, hanem a bosszú.
A széfek már ürülnek is, én csak a kiszemeltekre hajtok, így hamar megszerzem, amit akarok, és a szemtanúja lehetek, amint a lány puszta kézzel tépi le a saját kiválasztottjainak ajtaját. Hmm... Hát nyilván így is lehet, ha már valaki szó szerint akarja értelmezni a széffeltörést.
- Bocsásd meg a kérdést, de nem vagy véletlenül rokona a metropolisi kékharisnyásnak? - Érdeklődöm a magam módján a képességei mibenlétéről, hisz az alapján, amit eddig láthattam, épp annyira lehet akár idegen is, mint metahumán. Manapság már sosem tudni, hol és kibe vagy mibe botlik az ember. Semmin sem kell meglepődni. Én igazából sosem vágytam túlságosan extra erőkre, de tény, hogy bizonyos helyzetekben jól jön egyik vagy másik. Mondjuk ha a jégfegyverem nélkül tudnék fagyasztani, lehűteni a hőmérsékletet, vagy valami hasonló, az cool lenne. Akkor az olyan férgekkel is könnyebben fel tudnám venni a harcot, mint a Tükörmester. Bár nem kell engem sem félteni, az ilyenekkel ellentétben legalább a magamhoz való eszem megvan.
- Persze – felelem egyszerűen, amikor rákérdez, hogy mehetünk-e. Mintha már cinkosokként érkeztünk volna. Ismét előveszem a jó modoromat, és egy „hölgyeké az elsőbbség” típusú intéssel engedem magam elé. - Nem gondolkodtál még soha azon, hogy esetleg összefogj valakivel? Hogy szerezz magad mellé egy partnert? Mert nyilván hogy magad vagy a fegyver, nem sok mindentől kell tartanod, ugyanakkor egy tapasztalt társsal, aki tudja, hogy hova miért érdemes betörni, melyek a könnyű melók, illetve melyek hoznak izgalmakat és biztosítanak elegendő adrenalint, vagy éppen egy megfelelő ellenfelet, talán te is jól járhatsz. Meggyőződésem, hogy ez az életforma akkor tud igazán elégedetté tenni, ha folyamatosan próbára teszed magad – jegyzem meg egy apró, mégis magabiztos mosollyal. Ezzel nem is olyan burkoltan felkértem, hogy fogjunk össze, már amennyiben ő sem idegenkedik az ötlettől. Mindig is szerettem párban dolgozni, vagy akár csapatban, és most, hogy Mick nincs a képben, nem árthat az új ismertség.


it's where my demons hide

avatar
❖ Krypton ❖
dc universe
tartózkodási hely :
❖ national city ❖
foglalkozás, hobbi :
❖ saving my own ass ❖
karakter arca :
❖ lizzie olsen ❖
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése



snart & hellfire
let's rob a bank

- Előfordulhat, hogy van lehetősége az embernek megkeresni más módon is ugyanezt a pénzt, de miért szenvedjek vele bármilyen más módon, ha egyszerűen csak besétálok ide aztán pedig könnyedén kisétálok sokkal boldogabban? - Persze, hogy megannyi módja van annak, hogy fenntartsam a jólétemet meg persze  elintézhetném az egészet egy nagyobb rablással is, de én napról, napra élek. Sosem tervezek túlságosan hosszútávra semmivel kapcsolatban sem, mert annak sosincs jó vége. Valahogy mindig én vagyok az, aki végül a rövidebbet húzza ilyen esetekben. Megpróbáltam normális körülmények között nevelkedni egy családban, de az sem végződött mással, mint kudarccal. Ők is csak ki akartak használni. Kegyetlenebbek voltak azoknál, akik nyíltan kijelentették, hogy milyen szándékkal is állnak hozzám. Az életem koránt sem mondható átlagosnak, hiszen oly sok mindent megéltem már. A saját fajtám börtönbe küldött, mert féltek attól, hogy mit rejthetek. Itt a földön, habár csodálattal néztek rám és a hozzám hasonlókra mégis inkább a kihasználás mellett döntöttek, mintsem azon, hogy összefogjunk.
Koránt sem zavartatom magam úgy sétálok a széf felé, mintha mindennapos teendőm egyike lenne. Az igazság pedig az, hogy ez nem áll olyan távol az igazságtól, mint azt bárki gondolná. Szinte minden héten megfordulok egy bankban. Legtöbbször mindenféle probléma nélkül. Meglepődtem, amikor megfogott, mert nem szeretem, ha csak úgy hozzámérnek, de szavai után rájöttem, hogy ez nem az a pillanat, amikor emiatt kellene hisztiznem. - Az ilyen dolgok miatt régóta nem aggódom. - Csak egy arc vagyok a tömegből. Papírom jóformán nincs is, hiszen nem ezen a bolygón születtem. Így pedig szabad vagyok, mint a kismadár. Bár tény és való, hogy jobb lenne, ha nem hívnék fel túlságosan sok figyelmet magamra.
- Talán, majd egyszer. - Rákacsintok, majd pedig be is sietek a széf belsejébe, ami megannyi kincset rejteget magában. Szinte hívogat, hogy engem nyiss ki, engem. - Hát tényleg nem hajtasz túlságosan sokra. - Jegyzem meg, majd a többi szabad széf felé fordulok és teljesen véletlenszerűen kezdem el leszakítani a fiókok ajtaját a puszta kezemmel. Nem szokásom az emberfeletti erőmre hagyatkozni, amit a napnak köszönhetek, de ez olyasvalami, amit inkább elrejteni nehéz, mintsem használni. A kis zsákomat megtömöm kisebb köteg pénzzel, ékszerekkel és egyéb csecsebecsékkel, majd összezárom és áthajítom a vállam felett úgy fordulok a "partnerem" felé. - Akkor mehetünk? - Néztem rá bájos mosollyal az arcomon.  


it's where my demons hide

avatar
Online
heroes ❖ villains
dc universe
kereslek :
•• lisa snart
tartózkodási hely :
•• central city
foglalkozás, hobbi :
•• master thief
karakter arca :
•• wentworth miller
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése



Hellfire & Snart
ONE BANK, TWO THIEVES

Összeszűkült szemmel, oldalra billentett fejjel követem tekintetemmel a mellettem elsuhanó lány alakját. Magabiztosan tör előre, nem beszél, nem kérdez, csak a dolgát végzi. Magatartása a tinédzserekre tipikusan jellemző „ne avatkozz bele, semmi közöd hozzá” üzenetet sugározza, ami mosolyt csal az arcomra. Egykor talán én is ilyen voltam, határozott, céltudatos, meggyőződve arról, hogy én mindent jobban tudok. Fogd a pénzt, és fuss! Pedig az élet annál sokkal többről szól, mint megtömni a zsebünket. Egy-egy ilyen rablást precízen ki kell dolgozni, aztán kiélvezni minden egyes adrenalintól fűtött momentumát. Az izgalom, a hajsza, az érzés, hogy rosszban sántikálok, és elkaphatnak, többet ér bármelyik kis fiókszéf tartalmánál.
- Majdnem biztos vagyok benne, hogy ha csak a pénzről lenne szó, ezer és egy más módot találhatnál, hogy megkeresd, amit most innen elvinni készülsz – jegyzem meg csak úgy mellékesen. De tényleg. Mennyi lehet? Tizennyolc? Tizenkilenc? Legfeljebb húsz-huszonegy. Fiatal, élettel teli, magabiztos. Ha csak pénz kell, találhatna tisztességes munkát, könnyűt, nehezet, jól keresőt, vagy zsebpénzre elegendőt. Kétlem, hogy a tinik többsége alapból a bankrablást választaná, ha megszorul. Ez csak két okból történhet: bajban van, vagy szereti a bajt. Esetleg mindkettő. Még csak az egyszerűbb megoldásnak sem nevezném, hisz nincs semmi egyszerű abban a kockázatban, amit most ezzel vállal.
De nem filozofálok tovább magamban. Ideje, hogy én is kivegyem a részemet a munkából. Amikor nagy magabiztosan megindul a páncélterem felé, követem, majd hirtelen a vállát fogva megállítom, és felfelé mutatok. Még épp időben elkaptam, hogy megelőzzem a lebukását, és azt, hogy egy kamera látómezejébe lépjen. - Egy tipp: ajánlatos felfelé is szétnézni. - Aztán oda irányítom a jégpuskát, és hatástalanítom a Nagy Testvér egyik szemét, majd a következőt is. Végül a kezemmel ismét a „csak utánad” gesztust mutatom. Kíváncsi lettem, vajon mi a terve a továbbiakra. Egy páncélajtó kinyitása elég trükkös, és igényel némi „szaktudást” és tapasztalatot. Na meg továbbképzést. A világ rohamosan fejlődik, egyre vadabb kütyüket találnak fel, lépést kell tartani. Nekem úgy húsz másodpercbe kerülne ezt a panelt feltörni. Valójában már rég megcsinálhattam volna, amíg a lány csak áll a páncélajtóval szemben némán. Már épp megkérdezném, hogy elakadt-e, amikor meghallom az ismerős kattanást. Mi a...?! Ez igen!
- Erre egyszer engem is megtaníthatnál. - Ezt amolyan dicséretnek szánom, közben persze azért sejtem, hogy amire ő képes, azt tanítani nem lehet. Egy újabb metahumán? Miért nem vagyok meglepve? Előre lépek, kitárom az ajtót, majd átlépek a páncélterembe, és megnézem a fiókok számozását. - Nekem csak ez a három kell – mutatok a 187, 188, 189-es széfekre. Sam Scudder, avagy Mirror Master saját, titkos tartaléka, melyet szándékomban áll megdézsmálni. Ideje feltörölni azzal a rohadékkal a padlót, és emlékeztetni rá, hogy velem nem szórakozhat. Ahogyan a húgommal sem. A plázás incidenst nem felejtem el egykönnyen. Csak hogy biztosra menjünk, hogy megkapja az üzenetemet, itt is hagyom a „védjegyemet”: a jégpuskával veszem célba a széfeket, és miután megfagytak, elég rájuk egyetlen erősebb ütés, hogy szilánkosra törjön a fiókok ajtaja, mintha csak üvegből lennének. Így egyértelmű lesz, hogy ki járt itt. Végül előveszek a kabátom alól egy közepes méretű vászonzsákot, és belesöpröm a három széf tartalmát, majd megfordulok, és hátamat a falnak vetve kíváncsian figyelem, a kis csaj milyen trükkhöz folyamodik most.


it's where my demons hide

avatar
❖ Krypton ❖
dc universe
tartózkodási hely :
❖ national city ❖
foglalkozás, hobbi :
❖ saving my own ass ❖
karakter arca :
❖ lizzie olsen ❖
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése



snart & hellfire
let's rob a bank

Szükségem volt a légkör-változásra, mert az energiáimat teljesen kimerítették a National City-ben történtek és egyszerűen nem is akartam az egésszel mélyebben foglalkozni. Őrület, ami ott történt és, amíg nem tudok egy értelmes magyarázatot találni rá, vagy valamennyire összerendezni a gondolataimat. Addig be nem teszem a lábam abba a városba többet.
A bankrablás pedig a legjobb esti programok között szerepelt a számomra, mert valahol meg kellett húznom magamat, de üres zsebbel ez elég nehezen ment. Most valami luxust tudtam elképzelni magamnak, hiszen szükségem volt arra, hogy egy kicsit összekaparjam a gondolataimat és relaxáljak. Az a sok szar után, amit láttam. Hát ez a minimum.
- Nem tudom, de nem is igazán érdekel. - Nem kötöm az orrára, hogy mivel is áll Ő szemben, mert szerintem már éppen eleget mutattam magamból ahhoz, hogy rájöhessen nem az a típus vagyok, aki sokáig szarakodik. Nem számítottam arra, hogy ketten leszünk, de azért remélem, hogy egy harmadik, vagy egy negyedik ember már nem igazán akar csatlakozni hozzánk. Akkor már nem is lenne olyan jó móka kirabolni ezt a kócerájt.
- Köszönöm. - Egy kedvesnek tűnő, mégis gúnyos mosollyal az arcomon pillantottam rá, ahogy elsuhantam mellette egyenesen a széf irányába. Nincs időnk arra, hogy ismerkedjünk, vagy megpróbáljuk megérteni a másikat. Mert nem ezért vagyunk itt. Mindkettőnknek szüksége van arra, amit a kis széf rejt magában. Szóval a legegyszerűbb az lenne, ha minél hamarabb rátennénk a kis mancsunkat a tartalmára aztán el is húznánk innen a csíkot, mintha itt sem lettünk volna. Hiszen itt sem voltunk. Csak a pénz tűnik el reggelre. Én mosom kezeimet.
- Öhm.. A pénz? - A világ legegyértelműbb kérdésére csak az ugyanilyen kategóriában elhelyezkedő válasszal tudok előállni. Általában bankrabláskor reggelente vagyok itt és szó szerint átadják nekem a pénzt, miközben a fejükben valahol azt hiszik, hogy egy ügyfél vesz ki pénzt újra meg újra. Összeborzolom a gondolataikat és sosem tudom igazán mi az, ami odabent lezajlik. Legalábbis nem minden egyes pillanatát.
Mély levegőt veszek és lehunyom a szememet úgy próbálok a széfre koncentrálni. Mintha, valami hangszeren játszanék úgy képzelem magam elé a bonyolult zárt, teljes láncreakcióját, mint valami kottát. Nem sokat tudok a zenéről mégis valahogy ehhez tudom a leginkább hasonlítani. A vörös energia, mint valami szikra gyullad meg az ujjaim között, ahogy belekezdek az élet egyik legédesebb dallamába, aminek záróakkordját egy kattanás jelzi, ami mintha csak azt sugallná, hogy leszállt a földre a mennyország.


it's where my demons hide

avatar
Online
heroes ❖ villains
dc universe
kereslek :
•• lisa snart
tartózkodási hely :
•• central city
foglalkozás, hobbi :
•• master thief
karakter arca :
•• wentworth miller
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése



Hellfire & Snart
ONE BANK, TWO THIEVES

A város ilyentájt általában már elég csendes, a lakosok többsége már békésen húzza a lóbőrt, éppen ezért elvileg tökéletes lenne az időpont egy nyugodt kis bankrabláshoz. Tény, hogy nem vártam társaságot, és nem is kimondottan vágytam rá. Ha úgy lett volna, hozok magammal valakit társként, de az biztos, hogy az illető nem egy tizenéves fruska lett volna. Meg kell hagyni, nem kevés bátorság és elszántság szorult a lányba. A legtöbben riadtan, kéz feltartva, farkukat behúzva vonulnak vissza, miután szembetalálkoznak a fegyveremmel. Ő viszont ugyanolyan elszántan közelít, és a szavai sem arról árulkodnak, hogy beijedt volna. Vagy egyáltalán bármi hatással van rá a jégpuska látványa. Elsőre kissé meglep a konkurencia, de van a lányban valami lenyűgöző, és bevallom, szórakoztat a magabiztos szájalása.
- Van róla fogalmad egyáltalán, hogy miféle fegyver ez? - Teszem fel a kérdést, s a hangom leginkább érdeklődő. A helyiek többnyire tudják ki vagyok, és hogy mire képes ez a kicsike, ezért is van, hogy tartanak tőle. De tekintve, hogy ő meg sem rezzent, vagy azt hiszi, hogy valamiféle játékpisztollyal bohóckodom itt, vagy... nos, elképzelhető, hogy valamiféle rettenthetetlen, sebezhetetlen metahumán a csaj. Én manapság már semmin nem lepődnék meg.
- Na jó, legyen – engedem le végül a fegyvert, és félreállva utat nyitok neki a széfek felé. - Hölgyeké az elsőbbség. - Nem a lovagiasság, vagy a nagyvonalúság beszél belőlem. Igazából felettébb kíváncsi lettem, hogy egy ilyen fiatal lányka vajon hogy boldogulhat a zárakkal. Kétlem, hogy sok tapasztalata lenne, de lepjen meg, állok elébe. Mármint szó szerint, mert mielőtt továbbindulhat, ismét kilépek elé, és elzárom a zsákmány irányába vezető utat.
- De előbb kíváncsi lennék, hogy egy korodbeli lányt mi visz arra, hogy egyedül nekivágjon egy bankrablásnak? - Érdeklődöm tovább. Jogosan róhatná fel bárki nekem, hogy de hát én is ezt tettem az ő korában – ha már itt tartunk, legfeljebb húsz-huszonegynek tippelném őt, de inkább fiatalabbnak – csakhogy én sosem dolgoztam akkoriban egyedül. Apám és a bandája rángatott magával, és valójában még tíz sem voltam az első alkalommal, de az teljesen más volt. Sosem hagytak még csak választási lehetőséget sem.
Közben, mivel már nem látom nagy szükségét a jégpuskának, beillesztem azt a nadrágom szárához erősített szíjba, majd a karjaimat magam előbb keresztbe fonva vetem vállamat az ajtófélfának a lány előtt. Persze amint bármiféle választ kapok tőle, nincs okom tovább tartóztatni, tehát félre is állok az útjából, hadd láthassam, mire képes a több milliót érő, atombiztos páncélszekrénnyel szemben.


it's where my demons hide

avatar
❖ Krypton ❖
dc universe
tartózkodási hely :
❖ national city ❖
foglalkozás, hobbi :
❖ saving my own ass ❖
karakter arca :
❖ lizzie olsen ❖
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése



snart & hellfire
let's rob a bank

A levegőváltozás az esetek többségében jót tesz, de most én voltam a betolakodó egy olyan területen, ahová nem tartoztam. Az pedig, hogy pont egy olyan bankot sikerült kiválasztanom, amelyben láthatóan valaki más is éppen fosztogatott csak azt bizonygatta, hogy most tényleg a lehető legszerencsétlenebb időszakomat élem. Na, nem mintha bárki kiutasíthatna engem innen. Ha ide jöttem, mert kell egy kis pénz valami hotelszobára, vagy bármire, akkor nem fogok üres kézzel távozni. Nem tudom, hogy ki ez a fickó, vagy kinek képzelni magát, de az egyszer biztos, hogy nem találkozott még hozzám hasonlóval. Ez pedig nekem kedvez igazából. Na, de nem szabad kiteregetni a kártyáimat rögtön, mert annak sosincs jó vége.
- Ó, nem hiszem. Én ezt néztem ki és ezt is fogom kirabolni. Szóval, ha már úgy is ott vagy, miért nem tömöd meg az én kis zsákomat is, huh? - Azzal elkezdem előtte lóbálni a zsákomat és egyáltalán nem zavartatom magam amiatt, hogy egy fegyvert szegez az irányomba. Elég kevés dolog van, amivel ártani lehetne nekem. Még kevesebb, amivel le lehetne dönteni engem a lábamról, úgyhogy egyáltalán nem féltem magam.
- Na, de most le akarsz lőni, vagy sem? Mert döntsd el nem érek rá egész éjszaka! Tudod vannak fontosabb dolgaim is. Ha te szarakodni akarsz még egy darabig, hát tedd azt. Én megtömöm a zsákocskámat és aztán már itt sem vagyok. Ilyen egyszerű ez az egész. - Elmosolyodom, majd pedig minden további nélkül kezdek el közelíteni felé hogy a széfből megtömhessem a zsákomat. Nem vagyok az a típus, aki feltör rendszereket. Mármint nem olyan értelemben. Többnyire az embereket töröm meg, hogy ők adják át a pénzüket, de ez most kényszerhelyzet volt ezért is jöttem be ilyenkor, amikor egy lélek sincsen. Könnyedén letéphetném a széf ajtaját nem hiszem, hogy bárkit is zavarna. Én szó szerint el tudnék innen repülni, mint aki itt sem volt. Az már más kérdés, hogy rá milyen sors várna. De, ha ennyire udvariatlan akar lenni, akkor még be is zárom majd a széfbe. - Szóval elférünk egymás mellett, vagy most akarod lejátszani, hogy ki a nagyobb hal? - Nincs kedvem szórakozni és kétlem, hogy neki annyival több lenne. Jöttem valamiért. Azt pedig el is fogom venni ebben pedig nem pont ő fog engem megállítani.

it's where my demons hide

avatar
Online
heroes ❖ villains
dc universe
kereslek :
•• lisa snart
tartózkodási hely :
•• central city
foglalkozás, hobbi :
•• master thief
karakter arca :
•• wentworth miller
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése



Hellfire & Snart
ONE BANK, TWO THIEVES

Már hetek, sőt, hónapok múltak el azóta, hogy elhagytam a Hullámlovas fedélzetét, és eddig sikerült magamat meghúznom, kerülnöm a balhékat. Nem is tudom, miért... úgy értem, mint tudjuk, számomra szinte létszükséglet, hogy rendszeresen műveljek olyan dolgokat, melyektől megugrik az adrenalinszintem. Az életem egy nagy zűr, és ez mindig is így volt rendjén. Nagyrészt ezért fogadtam el Rip Hunter ajánlatát is, mert tudtam, hogy egy kihagyhatatlan kalandnak ígérkezik. Most mégis képes voltam egy helyben maradni ilyen hosszú ideig. Talán a halálközeli élmény teszi, hisz úgy tűnt, közelebb kerültem életem utolsó perceihez, mint valaha. Végül mégis kiderültem belőle élve, de ez most más volt, mint bármilyen korábbi veszély, amibe kerültem. Felrobbanhattam volna a világ végén, egy bázison, ami a semmi közepén lebeg, valahol, ahol nem létezik se tér, se idő, legalábbis nem az általunk ismert módon, és talán soha senki nem tudta volna meg, hogy mi történt velem. Vagy csak nagyon-nagyon kevesen. Vajon a húgomnak elmondták volna? De Lisa sem ezt érdemelné...
Mindenesetre a pihenésemnek vége, és bármi is az a megfoghatatlan érzés, ami visszatartott eddig attól, hogy visszatérjek a bűnözői létformához, már nem számít, mert felülírja a szükség. Elfogytak a tartalékaim, amelyekből eddig éltem, melyeket még a nagy utazás előtt halmoztam fel... és azt hiszem, be kellene vallanom, hogy már igazán hiányzik is egy kis izgalom. Hogy újra próbára tegyem magam, mielőtt teljesen berozsdásodnék. Vagyok, aki vagyok, egy körözött bűnöző, egy tolvaj, ezt nem vetkőzhetem le, még akkor sem, ha kipróbáltam a másik oldalt is. Ennyitől nem váltam hőssé, ezt szögezzük le. Megmenteni a jövőt jó móka volt, és nem kizárt, hogy kedvet kapok hasonló jó cselekedetekhez valamikor még, de nem mostanában. Egyelőre csak élvezem, hogy még élek, és mondjuk úgy, ideje helyre billentenem magamban a jó-rossz mérleget mondjuk egy bankrablással. Talán leszek olyan kedves, hogy nem fosztom ki az egész széfet... végül is érdekes lenne megnézni majd a reggel érkezők arcát, ha meglátják, hogy csak a pénz egy része hiányzik. Éppen amennyivel kényelmesen távozhatok, tekintve, hogy segítségem ezúttal nem lesz. Mick úgy döntött, tovább utazgat a Hullámlovas legénységével, másokat viszont inkább nem szeretnék bevonni. Mint tudjuk, a bizalom nem erényem. Akkor már inkább dolgozom most egyedül. Különben is, gyors és egyszerű munka lesz. Kiiktatni néhány biztonsági kódot, simán besétálni, feltörni egy széfet, aztán ugyanolyan lazán ki, és szépen köddé válni az éjszaka leple alatt.
A tervvel addig minden rendben is van, amíg a második kód megbabrálása előtt, a folyosó felé tartva hátra nem pillantok, és meg nem látom a lányt a bank előterében ácsorogva. A vállán átdobott vászonzsák erősen utal arra, hogy hasonló céllal érkezett, mint jómagam. Na álljon csak meg a menet! Igaz, hogy fontolgattam a szajré egy részét hátrahagyni, de őszintén szólva semmi kedvem osztozkodni, pláne nem valami idegen kiscsajjal, aki beleköp a levesembe.
- Mondd, hogy ez nem az aminek látszik, és nem épp arra készülsz, hogy belerondíts az akciómba! Tudod, kislány, rengeteg kirablásra váró bank van még a környéken, szóval hátra arc, és válassz magadnak egy másikat – mutatok egy kört az ujjammal is a levegőben, hogy illusztráljam, mit is várok tőle, és hogy kicsit még nyomatékosítsam is a dolgot, rá szegezem a jégpuskám végét.


it's where my demons hide

avatar
❖ Krypton ❖
dc universe
tartózkodási hely :
❖ national city ❖
foglalkozás, hobbi :
❖ saving my own ass ❖
karakter arca :
❖ lizzie olsen ❖
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése



snart & hellfire
let's rob a bank

Azok után, amikkel szembesültem és átéltem National City-ben valahogy szükségem volt a levegő változásra. Egyszerűen nem éreztem úgy, hogy ott akarok maradni. Mármint az egész kész őrület volt és a tudat, hogy valahol néhányan még itt vannak azokból, akik átjöttek a portálon, vagy inkább átdobálódtak.. Valamilyen szinten rémisztő. Az pedig, hogy a saját tükörképemmel volt szerencsém találkozni nem is tudom hirtelen hova tenni. Mármint valahogy másabb volt, de mégis én voltam. Talán ilyen lennék, ha elengedném magam és a haragom? Milyen világból származhatott? Azok után, hogy valahol már a gorillák is képesek igazából maguknak birodalmat kiépíteni én már igazán nem lepődöm meg semmin, de valahogy mégis szüntelenül lenyűgöz a világ, hogy mindig tud nekem valamit mutatni.
A városok között navigálva úgy döntöttem, hogy Central City lesz egy darabig az otthonom és találtam is egy elhagyatott házat, ami tökéletesnek tűnt arra, hogy én oda befészkeljem magam és meg se mozduljak. Bár azért szükségem van egy kis pénzre és most felkereshetném Julian-t, hiszen helyben vagyok még egy zsák pénzért, de nem hiszem, hogy örülne annak, hogy ilyen hamar elszórtam. Hát nem tehetek róla. Az életvitelem sok pénzbe kerül pedig még nem is fizetek olyan zagyvaságokért, mint a számlák. Nem tudom, akkor mi lenne velem, ha ténylegesen fizetnem kellene a legtermészetesebb dolgokért. Többnyire kajáért fizetek azért is mások pénzével. Ezért is szemeltem ki magamnak az egyik bankot. Tudom jól, hogy itt dolgozik a Flash, de azok után, hogy leszereltem Supergirl-t nem érzem úgy, hogy egy gyorshajtótól kellene féltenem. Hm. Vajon ő kap gyorshajtásért büntetést a rendőröktől, vagy nincs lehetőségük a kezébe nyomni egy csekket? Pedig milyen muris lenne már, ha a kezébe nyomnák rögtön azután, hogy átad egy bűnözőt. Hát én kifeküdnék a nevetéstől az is biztos. Már csak azért is megcsinálhatnák. Talán valamilyen szinten tudnék buherálni, hogy menjen.
Gyors pénz van a bankban többnyire csak besétálok és úgy viszem ki a pénzt, hogy azt bárki észrevehetné. Ebben már fejlődtem. De, amint beléptem a bank bejáratán a hátamon a kicsi hátizsákommal észrevettem, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki kiszemelte magának ezt a bankot.
it's where my demons hide

avatar
Admin
dc universe
kereslek :
⊱ everybody
tartózkodási hely :
⊱ everywhere
foglalkozás, hobbi :
⊱ this page
karakter arca :
⊱ faceless
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése


***
Sponsored content
it's where my demons hide

dc universe
heroes vs villains


1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
We can be heroes :: Városaink :: Central City :: Belváros-
Ugrás: