Háztető
VILLAINS HAVE A VISION FOR THE WORLD. HEROES DON'T, THEIR ONLY GOAL IS TO STOP THE VILLAINS FROM REACHING THEIRS.


üdvözlünk téged
vándor lélek

Jelenleg éppen egy a DC világával foglalkozó szerepjátékos oldalon nézelődsz. Az utóbbi évek DC termése az új és sikeres sorozataival, a közelmúltban mozikba került és az előre beharangozott filmjeivel lehetővé tette, hogy nem csak a képregények rajongói, de az izgalmakkal és szuperhősökkel teli műsorok szerelmesei is közelebb kerülhessenek ehhez a világhoz, híres és kevésbé ismert karaktereihez. Ha csak egyet is ismersz vagy kedvelsz a mostanában futó Arrow, The Flash, Supergirl vagy Legends of Tomorrow sorozatok közül, ha szívesen csöppennél bele Superman, Batman és a Justice League világába, ha van bátorságod találkozni a Suicide Squad tagjaival, ha kipróbálnád magad a hősök, az áldozatok, vagy éppen a gonosztevők között, különleges képességekkel, vagy anélkül, közöttünk a helyed. Válassz egyet a rengeteg szabad canon karakter közül, nézz szét a keresettek között, vagy hozz saját karaktert! Mi várunk rád!

Az oldal alapítása:
2015. március 01.

oldalunk videója
nézd meg bátran

Belépés
karakterem neve:
jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
csicseregj valamit
üzenj bátran




erre barangolók
Ki van itt?

Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot







utolsó bejegyzések
Üzenetek
Today at 4:06 pm
Today at 3:50 pm
Today at 3:36 pm
Today at 2:03 pm

legtöbbet író userek
gyorsíróink

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
az ősz oscarai
legjobbjaink

• Az ősz női canon karaktere •
caitlin snow
killer frost

• Az ősz férfi canon karaktere •
bruce wayne
batman

• Az ősz saját karaktere •
zara tepes
the vamp

• Az ősz keresett karaktere •
gwendolyn summers
the double agent

• Az ősz előtörténete •
alex danvers
agent danvers

• Az ősz párja •
dommiel dragomir
june moone


Share| .

Háztető



Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Poszt témája: Re: Háztető •• Hétf. Jan. 16, 2017 6:14 pm ••

SZABAD JÁTÉKTÉR!
Online
✻ hozzászólások :
472
✻ kereslek :
⊱ everybody
✻ tartózkodási hely :
⊱ everywhere
✻ foglalkozás, hobbi :
⊱ this page
✻ karakter arca :
⊱ faceless
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése http://heroes-vs-villains.hungarianforum.com

Poszt témája: Re: Háztető •• Kedd. Nov. 01, 2016 11:28 am ••

to barry ♥

Minden olyan békés volt, mintha nem is létezett volna mindaz a fájdalom, amit az előbb volt szerencsém átélni. Nem kapart már szüntelenül a mellkasom és nem éreztem azt, hogy nem vagyok méltó senkinek a szeretetére. Egy pillanat alatt köddé vált az érzés, hogy miszerint én nem vagyok több, mint egy átok mások életében. Hiszen Ronnie is meghalt és már kétszer veszítettem el most pedig szembe kellett néznem a ténnyel, hogy már Jay sincs többé. Mintha az élet valami kegyetlen leckét akarna nekem megtanítani, amire még egyáltalán nem állok készen. Lebegtem a semmi közepén, de pontosan ennek köszönhettem, hogy nem éreztem semmilyen fájdalmat, hogy önmagam lehettem. Nem tartoztam senkinek semmivel egyszerűen csak magam mögött hagyhattam mindazt, ami a lelkemet szaggatta darabokra. De ez a pillanat nem tartott a végtelenségig, mint ahogyan azt reméltem. Olyan erősen markolt bele valami a lelkembe és rántott ki engem a békességből, ami szinte körülölelt, már-már szinte kényeztette, simogatta a lelkemet és igyekezett minden egyes cseppjét a fájdalomnak lemosni róla, de mindez újra beitta magát a lelkembe abban a pillanatban, hogy kinyitottam a szememet. Úgy éreztem, hogy mindennek vége, hogy mikor végre elértem volna az a pontot, hogy boldog vagyok újra elragadták tőlem. Csak ezúttal most Barry volt az, aki elragadott. Gyűlölni akartam, egy kicsit talán gyűlöltem is, amiért kirántott alólam a talajt, amikor már kezdtem úgy érezni, hogy újra megtaláltam. De mindez nem volt más csak egyszerű képzelgés. Mert a fájdalom sosem szűnik meg létezni csak, ha meghalunk, de nem akarok így meghalni. Nem akarom úgy befejezni az életemet, hogy felemésztett a fájdalom, amivel nap, mint nap szembe kell néznem.
Ahogy magához húz érzem, hogy minden egyes porcikám elgyengül és a testemet rázza a zokogásom. – Nem tudom ezt tovább csinálni Barry. Én nem bírom már.. Mindenkit elveszítek, akit közel engedek magamhoz. Mintha csak arra várna a sors, hogy újra meg újra megfoszthasson valakitől, akit szeretek és, amikor már kezdem azt érezni, hogy újra boldog lehetek az egész egyszerűen köddé válik, mintha soha nem is létezett volna. – Úgy érzem, hogy belefulladok a fájdalmamba és ez ellen semmit nem tehetek. Okolhatnék érte mindenkit, akárkit. Egy pillanatra sem lenne jobb nekem ettől. Már tényleg kezdem azt érezni, hogy az élet nem tud mást adni nekem, mint fájdalmat. Mintha felkészítene engem valami keserédes jövőre, amiről még mit sem sejtek. Ilyenkor jön a kérdés, hogy miképpen lehetne ennél rosszabb? Azt hiszem nem kell túlságosan sokáig várnom, hogy megtudhassam.

✻  remélem jó lett  ✻
✻ hozzászólások :
120
✻ kereslek :
samuel lewis

my mentor
✻ tartózkodási hely :
❖ central city ❖
✻ foglalkozás, hobbi :
❖ help the team ❖
✻ karakter arca :
❖ danielle panabaker ❖
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: Háztető •• Kedd. Okt. 11, 2016 5:41 pm ••



Barry & Caitlin



Jól tudom hogy sok mindent nem érdemlek meg, de igyekszem azt elérni hogy valakinek egy olyan társa lehetek, aki megért, elfogad, és bármi történjen... Velem legyen. Ha az embernek ilyen ember nincs az életébe, értelmét veszti az egész robotolás, és a futás is. Az ember mindennapja csak futásból áll ki, és nem gondol bele hogy nem azért élünk hogy meg legyen mindenünk... Hanem hogy a semminél több legyen. De ha elhanyagolunk mindenkit, és csak rohanunk, szépen lassan elveszítünk mindenkit. Na és akkor már tényleg nem lesz senkink. Lehet sok pénzünk, szép házunk, autónk, meg miegymás. De ha nincs kivel megosztanod, mit sem ér az egész. Fáj belegondolni hogy olyan emberek veszítik el az életkedvüket, akik leginkább megérdemelnék azt, mert olyan sokat tettek és tesznek a másikért amit senki más. Caitlint próbáltam felvidítani amikor őt a kezénél megragadva elkezdtem futkosni, s egyszer csak belé csapott a villám. Olyan hirtelen történt, hogy szinte fel se fogtam hogy most Cait-et örökre elveszíthetem, pedig ha ő nincs, én tényleg nem vagyok Flash. Nem.. Nem... Nem! Nem történhet ez meg vele! Olyan jól kezdett alakulni ez az egész... Nem tudnám elviselni ha ő nem lenne többé. Összeköt minket a Flash lét, és az hogy mivé lettünk. - Nem vihetnek el az angyalok, még ha olyan szépen is ragyognak a csillagok! - Jelentettem ki könnyes szemekkel. Karjaim közt volt, s néztem rá. Elvittem gyorsan az eresz alá, ahol az elszívott energiát kezdtem belé vezetni a szívén keresztül. Újra élesztem! Ha nem megy, akkor is! Elég embert vesztettem el... Nem fogom engedni hogy Ronnie-val legyen, még ha ő neki ez a legfőbb vágya is. Kell nekem! Kell a csapatnak! Kiabáltam Caitlin felé, hátha meghallja amit mondok, és tudja követni a hangom. - Cait! Ébredj már! - Kiabáltam reménykedve amikor ismét belévezettem a töltést. Hirtelen felébredt és felsikoltva nézett felém. - Végre... - Nézek Caitlin szemeibe könnyesen. Végre valami jó is történik velem annyi rossz után. Szavait furcsálva hallgatom, hisz hirtelen nem tudom miről beszél. - Cait! Csak az eresz alá jöttünk! - Nézek rá. - Figyelj... Beléd csapott a villám! Újra élesztettelek! Élsz! - Közlöm megnyugodva felé, de ő felkavart állapotában van. Nem tudom mi történt vele amikor ki volt ütve, de nagyon hiányolja azt a helyzetet... - Azért mert fontos vagy nekem! Te vagy az egyetlen aki megért, és te vagy az egyetlen aki átélte azokat mint én! Nem engedem hogy meghalj Cait! Rengeteg ember, köztük én is köszönhetem neked az életem, és fogd fel hogy fontos vagy ennek a világnak, és nekem is! - Emelem fel a hangom felé szavai hallatán. Rossz hallani, de közben meg tudom érteni. Számára könnyebb lett volna csak itthagyni mindenkit. De jól tudom hogy még nem jött el az ideje... Felállítottam Caitlint, és jól tudom hogy el fog hátrálni, de én gyorsan magamhoz húztam. - Szeretlek! - Mondom megölelve. - Rengeteg ember szeret, és jobb lesz! Hidd el! - Jelentem ki. Túl fontos ahhoz hogy elveszítsem. Ő az egyetlen akihez fordulhatok, ha őt is elveszíteném, nekem sem lenne értelme élnem.



✻ hozzászólások :
81
✻ kereslek :
Joe West
✻ tartózkodási hely :
Central City
✻ foglalkozás, hobbi :
Törvényszéki helyszínelő.
✻ karakter arca :
Grant Gustin
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: Háztető •• Kedd. Okt. 11, 2016 12:47 am ••

to barry ♥

Egy apró másodperc töredékére őszintén úgy éreztem, hogy minden fájdalmam megszűnni látszott. Mintha abban a pillanatban, ahogy a villám átjárta a testemet minden a helyére került volna és nem létezett többé fájdalom, mindössze csak egyfajta lebegés a semmiben. Még magamnál voltam, de már nem éreztem azt a fájdalmat, ami az előbb még erőteljesen kaparta a teljes bensőmet, hogy szinte már belülről véreztem olyan erőteljesen, ahogyan még egész életemben sem. A villám és a vihar szinte minden fájdalmamat önmagába nyelte, hogy aztán végleg feleméssze pusztító szeleket hagyva maga után, amelyek képesek épületeket a porral egyenlővé tenni. Mindez lehetővé vált pusztán annyi kellett hozzá, hogy valaki erőt kovácsoljon a fájdalomból. De az erő, amit a fájdalmunkból kovácsolunk nem feltétlenül használjuk jó célra. Hiszen én magam is legszívesebben egy pusztítást hagynék magam mögött a világban, de nem tehetem. Hiszen senkinek nem tudnék ártani csak azért, hogy egy kicsit könnyítsek a saját lelkemen. Azzal nem bírnék együtt élni. Most mégis olyan békességet nyújt számomra ez a lebegés, amit jelen pillanatban érzek, mintha nem is kellene semmivel sem foglalkoznom. Olyan békés minden, hogy egyszerűen nem akarom, hogy véget érjen. De a következő pillanatban már zuhanok és hiába próbálok mindenbe kapaszkodni, ami a kezem útjába kerül az egész reménytelen. Kicsúsznak a kezeim közül a fonalak és végül a saját sikolyomra térek magamhoz. - Hol.. Miért? Miért nem hagytál ott? Mit csináltál? - Fakadok ki teljes mértékben és érzem, ahogy minden egyes porcikámat újra felemészti mindaz, amitől pár perce már végre megszabadultam. Annyira békés volt minden. Ő pedig tönkretette. Elvette tőlem a békémet. Végre boldog voltam. Nem volt teher, amit magammal kellett volna cipelnem és most mindennek vége van. Miatta. - Miért nem tudtál csak elengedni? Miért nem vagy képes arra, hogy békén hagyj? - Úgy üvöltök vele, mintha minden fájdalmamnak Ő lenne az okozója. Pedig szó sincs erről. Sőt, mi több. Ő volt az, aki képes volt mosolyt csalni az arcomra a legsötétebb korszakomban. Legalábbis azt hittem az lesz a legsötétebb korszakom, de akkor még nem is sejtettem, hogy mit tartogat számomra a jövő. Csak még több véget nem érő szenvedés..


✻  remélem jó lett  ✻
✻ hozzászólások :
120
✻ kereslek :
samuel lewis

my mentor
✻ tartózkodási hely :
❖ central city ❖
✻ foglalkozás, hobbi :
❖ help the team ❖
✻ karakter arca :
❖ danielle panabaker ❖
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: Háztető •• Vas. Okt. 02, 2016 1:02 am ••



Barry & Caitlin



Caitlin az aki nem érdemelné meg a fájdalmat, de ő neki javarészt csak abból jut. Amióta megismertem, azóta kevésszer láttam mosolyogni... Boldognak meg végképp nem. Talán csak időközönként volt egy fellángolás amikor Ronnie visszajött, vagy amikor Jay itt volt. Nem tudtam hogy álljak Caitlin-hez, mert számomra sem épp rózsás a helyzet, de nem adom fel. Én nem! Na és ezt nem engedem meg Caitlin-nek sem mert csodálatos és erős lány. Ő egy érték. Olyasféle amit meg kell becsülni. Nagyon sokat köszönhetek neki ami engem illet, és a Flash létemet. Nem értem a világot hogy miért vele teszi meg ezeket a kegyetlen lépéseket... Én itt vagyok neki hogy tovább segítsem amíg tényleg nem lesz számára jobb. - Jól ismerem amiben vagy. Ezen nem könnyű túllépni, hisz olyan mintha egy gyors vonat elütne. De az már végképp nem zavarna. Tudom jól! De engem zavarna! Berekedtem már párszor amikor ordítottam a fájdalomtól, de hiába.. Ezt senki nem hallja. Tovább kell lépnünk, és járni az úton... - Szóltam felé biztatóan. - Én is elvesztettem a hitem, de előre vitt a szívem! Te is tégy így! -Mosolyogtam Caitlin-re. Úgy gondoltam hogy az esőben futni jó ötlet, hisz felemelő érzés, ám sajnos Caitlin nem díjazta, de amíg tudott velem tartott. Ő máshogy kapcsolódik ki. Habár esőben egy tetőn, olyan sok lehetőség nem nagyon terem. - Felfogtam! Akkor táncoljunk! Mutattam már hogy rázom? Az tuti felvidít! Az iskolában mindenki nevetett rajta, pedig én azt hittem tényleg tudok táncol... - Akadt meg a szavam amikor hirtelen Caitlin-be csapott a villám. Átjött belém az összes villám, hisz fogtam Cait kezét. - Ne! Cait! Cait! Maradj velem! Ne! - Mondtam felé miközben tartottam a karjaim közt. Nagyjából minden energiát elszívtam ami hozzáért, és ezzel megpróbálom újra éleszteni. Muszáj lesz, vagy meg fog halni... - Máris... Nem engedem hogy meghalj! - Jártattam a számat, de csak magamat nyugtattam, mert ő tuti nem hallja. Átfutottam vele az eresz alá hogy ne az esőben és vizesen élesszem újra. Karjaimat gyorsan hajtva szárító hatással megszárítottam a testét, majd tenyereimet összedörzsölve energiát csiholtam, majd a szivébe irányitottam. - Ébredj! - Ordítottam felé miközben vezettem belé az energiát. Csak reménykedni tudok hogy ez összejön... Sajnálom Caitlin, ez az egész az én hibám...



✻ hozzászólások :
81
✻ kereslek :
Joe West
✻ tartózkodási hely :
Central City
✻ foglalkozás, hobbi :
Törvényszéki helyszínelő.
✻ karakter arca :
Grant Gustin
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: Háztető •• Szomb. Szept. 24, 2016 4:30 pm ••

to barry ♥

Nem tudom, hogyan fogok megbirkózni Jay halálával. Vagy egyáltalán képes leszek-e mindezen átküzdeni magam. Úgy érzem, hogy tényleg ez az utolsó csepp a pohárban és egy újabb pofont már nem leszek képes elviselni. Hogy akkor már tényleg a padlón kötök ki, ahonnét senki nem tud majd engem felsegíteni, de leginkább én érzem majd magamat magatehetetlennek. Újra akartam szeretni, mert reméltem, hogy ez majd begyógyítja a sebeimet, de az igazság az, hogy mindez csak még több fájdalomra adott lehetőséget. Talán elátkozott vagyok. Valaki, akinek sosem szabad megtalálni a boldogságot. De nem tudom, hogy mit véthettem az életem során, vagy mi lesz, amit tenni fogok, amiért megérdemelem ezt a sorsot. Mert folyamatosan rám jár a rúd ezen a téren és ezt ne akarja nekem más megmagyarázni, hogy nem így van.  
Elvesztettem Ronnie-t kétszer és most pedig, mikor azt hittem, hogy végre valami jó újra az életem részese lehet könnyedén kirántották a kezeim közül még esélyt sem adva arra, hogy megmentsem, ami maradt belőle.
Egyszer biztosan jobbra fordul, amikor már azt hinnéd, hogy nem lehet rosszabb.. De mégis mikor? Meddig? Mert akárhányszor valami jó dolog történik körülöttünk valahogy újabb viharfelhő gyűl össze a fejünk felett és mindentől megfoszt, amit addig megszereztünk. Elveszítettem Ronnie-t kétszer. Most pedig Jay-t. Egyszerűen már sírni sem tudok. Ordítanék, de mégsem bírok. Szabadulni akarok ettől az egésztől még akkor is, ha ez lehetetlen.. – Ott élősködik bennem a fájdalom, ami olyan erősen ragaszkodik hozzám, hogy attól képtelen vagyok megszabadulni. Felemészti minden egyes porcikámat és ezt már nem tudom elintézni az optimizmussal, hogy egyszer minden újra jó lesz és minden a helyére kerül. De hányszor kell addig még végignézni, hogy valaki akit szeretünk meghal?
Követem egy darabig, de míg számára lételem a futás, számomra talán pont az ellenkezője. Sosem voltam az a nagy futó típus. Ezen pedig nem a szakadó esőben kell változtatni. Én legalábbis így gondolom. – Nagyon rendes tőled, hogy megpróbálsz felvidítani, de ez most tényleg nem fog sikerülni Barry. – Olyan mélyponton vagyok, ahonnan még ő sem tud engem visszarángatni és azt hiszem ez elég sokat elárul a jelenlegi helyzetemről.
A vihar csak egyre vadabb lesz, szinte már annyira felerősödik a szél, hogy könnyedén felkaphatna egy könnyebb embert a lábairól. Ez pedig szinte már természetellenesnek tűnhet.
S, habár megálltunk de egy pillanatra sem engedtem el Barry kezét, de mielőtt még túlságosan sokáig tudtam volna elemezni az időjárás furcsaságait az égre pillantva egy hatalmas fehér fényt pillantottam meg, ami felettem cikázott és ezután már csak egy fura kellemesen bizsergető, mégis fájdalmasan égető érzés járta át a testemet, mielőtt még minden elsötétült volna.


✻  remélem jó lett  ✻
✻ hozzászólások :
120
✻ kereslek :
samuel lewis

my mentor
✻ tartózkodási hely :
❖ central city ❖
✻ foglalkozás, hobbi :
❖ help the team ❖
✻ karakter arca :
❖ danielle panabaker ❖
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: Háztető •• Kedd. Szept. 13, 2016 2:29 am ••



Barry & Caitlin



Bármennyire is borús az ég, az igazság az, hogy mindig érdemes végig menni az úton. Legyen szó bármiről. Noha ez nem megy olyan gyorsan mint eljutni ahova szeretnék. A Flash lét megtanított hogy csak az erős adhat erőt, és ehhez tartom magam. Ha megnézem az életemet, finom szólva nincs a fényponton... De amit elkezdtem, azt nem fogom semmiért sem abbahagyni. Zoom nem taszít le a helyemről, és akiket elvesztettem mind tudták hogy a végzetem az, hogy az emberek segítségére legyek. Jön a vihar... Fogadni mernék hogy Caitlin sincs most a nevetős hangulatában. Mondjuk nincs is oka nevetni. De azért én megpróbálom felvidítani. Felfutva a házának az oldalára, a tetőt vettem célba, mert mindig ott jutok be hozzá. Általában későn megyek, és nem akarok felcsengetni mert elég hangos az a csengő. Persze ez is egy jó kifogás, de jobban szeretek a tetőről beosonni hozzá. Most elgondolkozván ezen, túlságosan is sokat lógok Oliver-rel... Felérve a tetőre Caitlin-t találom. Valahogy sejtettem hogy nem tud aludni, de hogy ő kijöjjön ide, az a hangulata szempontjából nem jelent túl sok jót... - Igazából jó a levegő itt fent. Főleg hogy te is itt vagy. Ameddig te nem mész innen, én sem. Elvégre hozzád jöttem. - Közlöm felé kedves hangon. Caitlin mindig is sokat számított nekem, az eleje óta a segítségemre volt, így ezt próbálom viszonozni. Akkor is tele volt fájdalommal, de azt félre tette és velem foglalkozott. Ezt soha nem felejtem el neki... - Kiskorom óta fáj a szívem. Egy csőd vagyok, és mindennap szenvedek. Anyát szerettem a világon a legjobban... Ő volt a világom, de elvették tőlem. Ahogy apámat is. Jogtalanul zárták börtönbe. Szétszakadt az életem, ezzel a szívem is. Persze Joe ott volt, és Iris is, de hamar megtanultam kezelni a fájdalmaimat. Bármilyen hülyén is hangzik, de... Itt ez a Flash lét. Ez egy jel hogy mindig lesz jobb. Bármilyen fájdalom érjen minket, lesz utána jó dolog is... - Mondom neki kissé remegő hangon. Bármikor amikor anyára gondolok, a könnyeim előtörnek. Ez kiskorom óta így volt. Az iskolában is. Sokszor betaláltak ezzel. Gyávának neveztek, de anya mondta hogy jó mindig jó legyek, így soha nem álltam le velük. - Jó látni hogy legalább alkohol nincs nálad. Az esőben, a tetőn nem segít. - Közlöm vigyorogva. - Tudod, te is elképesztően erős vagy. Mi ezek vagyunk. A legerősebbek! Na és nem szabad az esőben potyogtatni a könnyeinket! Persze tudom én hogy ilyenkor nem látják, de az eső gyerekkorodba mit jelentett? - Kérdeztem tőle felkiálltva. - Nekem a futást! Imádtam futni az esőben! Ezért nem tudok felnőni! Hisz én mindig futok! De ezt leszámítva imádtam esőben futni! Szabad voltam, semmi nem zavart, egy külön világ nyilt meg előttem! Gyere! Elég széles a tető! - Megragadtam a kezét és magammal húzva elkezdtem kocogni a tető másik oldalába. - Remélhetőleg tényleg nem csap belém a villám amíg itt kocogunk! - Nevettem fel.



✻ hozzászólások :
81
✻ kereslek :
Joe West
✻ tartózkodási hely :
Central City
✻ foglalkozás, hobbi :
Törvényszéki helyszínelő.
✻ karakter arca :
Grant Gustin
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: Háztető •• Kedd. Szept. 13, 2016 12:38 am ••

to barry ♥

Pontosan, ahogyan jelen pillanatban állok a háztető szélén olyan, mintha az életem érzelmi síkján helyezkednék el. Úgy érzem, hogy bármelyik pillanatban áteshetek a túloldalra, ahonnan már nincs visszaút. De talán nem is akarom, hogy legyen bármilyen visszaút, hiszen kezdem úgy érezni, hogy a saját fájdalmamba fogok belefulladni. Mindennél jobban szerettem Ronnie-t és mégis kétszer is végig kellett néznem, ahogyan meghalt. Újra meg újra gyászolnom kellett, amikor már egyetlen egy alkalom is képes ripityára törni valakinek a lelkét. De én összeszorított fogakkal talpra küzdöttem magam és szembe néztem az élettel, a kegyetlen sorssal.. Nem engedhettem, hogy újra megtörjek és megint elölről kezdhessem az apró darabkáim összeszedegetését. De kezdem azt érezni, hogy az apró darabkák, amelyeket olyan nehezen összetákoltam már nem tesznek mást, mint csak még több sebet ejtenek és lassan elszakadnak egymástól. Az éjszakai vihar tökéletes összhangban a hangulatommal a különbség csak annyi, hogy én képtelen vagyok arra, hogy hangot adhassak a haragomnak, a dühömnek és a fájdalmamnak. Egyszerűen csak próbálom eltemetni, de nincs föld, ami már magában tudná tartani mindezt. Nincs menekvés. Előbb vagy utóbb úgy is utolér majd mindez és teljes mértékben felemészt.
Erőteljesebben lobban a nedves hajam egyenest bele az arcomba és pontosan tudom, hogy itt van Barry. Mindig készen arra, hogy megmentsen valakit. De mikor szán időt arra, hogy megmentse önmagát? Tagadhatja, amennyire csak szeretné, de Patty távozása a városból túlságosan mély sebet ejtett rajta. Pedig végre tényleg boldog volt. Ugyanakkor nem hagyhatta abba egy pillanatra sem az aggódást, hiszen Zoom célkeresztjébe már mindenki beletartozik. Nincs kivétel.
- Bemehetsz, ha szeretnél. Már ismered a járást. - Nem hiszem, hogy különösebben körbe kellene vezetnem. Bár talán teljesen mindegy, hogy hol tartózkodik, mert legutóbbi alkalommal sem egy háztetőn várta, hogy belecsapjon a villám. Az kiválasztotta Őt.
- Hogy csinálod ezt az egészet? Úgy teszel, mintha semmi nem jutna el hozzád? Vagy tényleg ennyire hozzászoktál már ahhoz, hogy a fájdalom a mindennapjaid részévé vált? - Ha képes lennék üvölteni a fájdalomtól még az erőteljes dörgések sem lennének elég hangosak ahhoz, hogy elnyomhassák a hangomat.
✻  remélem jó lett  ✻
✻ hozzászólások :
120
✻ kereslek :
samuel lewis

my mentor
✻ tartózkodási hely :
❖ central city ❖
✻ foglalkozás, hobbi :
❖ help the team ❖
✻ karakter arca :
❖ danielle panabaker ❖
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: Háztető •• Vas. Szept. 11, 2016 2:10 am ••



Barry & Caitlin



Nem is tudom miért csinálom... Hónapok óta szelem a várost esténként. Titkon elakarom kapni azokat a mocskokat akik arra készülnek hogy lecsapjanak egy ártatlanra, de azt vettem észre hogy megfogyatkoztak az ilyenek. Mondjuk lehet rájöttek hogy nem kéne ilyet csinálniuk, mert a hírekbe csak azt látják hogy újabb rablót fogott el a Flash. Bárhogy is legyen, én ettől függetlenül nem pihenek, csak futok, és futok, és futok... Hogy mi elől? A gondolataim elől. Bárhogy is volt, ki kellett másznom az árokból, s ez megpróbál felemészteni. Talán ezzel kompenzálom hogy Central City-t megvédjem a rossztól. Hallani a dörgést az égen, és vihar készül. Szerintem teszek még egy kört, és benézek Caitlin-hez. Ő mindig gyógyír a szívfájdalmaimra. Lehet azért, mert ő is ezzel küzd. Felfutva a háztetőre ahol lakik, egyszer s csak ott találom. - Látom te is kedveled a tetőt. - Szólitom meg a háta mögül. - Mielőtt megkérdeznéd, mindig itt jövök be hozzád, mert nem akarok felcsengetni. - Közlöm felé elmosolyodva. Látszik rajta hogy nincs rendben, de hát ez érthető. Én sem vagyok rendben, de a látszatot meg kell adnom. Egyedül az segít hogy Caitlin, és Cisco még mellettem van. Mindenkit vagy elüldözök, vagy elveszítek. Ez az életem. Egy rohanás, amiben sikerül mindenkiről lekésnem. - Bármilyen gyönyörű is lesz ez a vihar, mit szólnál ha bentről nézzük? - Kérdeztem tőle. - A villámlás... Mondjuk úgy hogy nem szeretek már a közelében lenni. - Jelentettem ki, titkon jelezvén hogy ez miatt voltam jó ideig kómában, majd odaléptem hozzá. - De itt is maradhatunk. Tombolhatunk, meg minden. Most az idő is passzol a hangulatod... Hangulatunkhoz. - Közöltem felé. Hiába van meg a képességem, valahogy mindenkit sikerül elvesztenem. Apám inkább másik városba ment, ahogy Patty is... Ronnie mellettem halt meg, s majdnem sikerült hagynom hogy Central City elpusztuljon. Oliver-t most sikerült csak megértenem. Bármilyen furcsa, ő mindvégig belátta a dolgokat. Noha próbálom még mindig a pozitív oldalát nézni ennek az egésznek, de Oliver módszerei hatásosak legalább. Annyi mindenen átment, de persze mindenki máshogy éli meg. Noha megértem, de nem fogom követni a módszereit. Gondolataimat egy nagy zaj szakítja meg... Hatalmas mennydörgés zúdul a fülünkbe. - Úgy látszik neki sincs jobb kedve a miénknél. - Nevetem el magam. Nem bírom abbahagyni a nevetést. Ez már fájdalmas.



✻ hozzászólások :
81
✻ kereslek :
Joe West
✻ tartózkodási hely :
Central City
✻ foglalkozás, hobbi :
Törvényszéki helyszínelő.
✻ karakter arca :
Grant Gustin
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: Háztető •• Hétf. Aug. 15, 2016 4:36 pm ••

to barry ♥

Az első apró csepp a pohárban, akkor keletkezett, amikor szembesülnöm kellett a keserűséggel és a magánnyal, amit Ronnie elveszítése okozott. A pohárban pedig csak gyűltek a könnyeim, amiket miatta hullattam el. A fájdalmam napról-napra növekedett. Kilenc hosszú hónapig. Akkor, mint valami reménysugár jelent meg az életünkben Barry. Habár addig is jelen volt, de egy fekvő, szinte halott ember nem tud sok mindent hozzáadni valakinek az életéhez. Segített nekem. Átvészeltem a legnehezebb időszakát az életemnek és úgy éreztem, hogy egyenesbe jöttem. Ekkor pedig kiderült, hogy Ronnie igen is él. Meg kellett szenvednünk azért, hogy újra egymásra találhassunk, hogy újra együtt lehessünk, de akkor már igazán, hiszen semmi nem akadályozott meg bennünket abban, hogy kimondjuk azt a bizonyos boldogító igent. Egek, de boldog voltam. Lehet, hogy kislány koromban mindig nagy esküvőről álmodtam, de abban a pillanatban nem kérhettem volna többet. Ott volt életem szerelme és a barátaim. Mindenki, aki fontos volt a számomra. Abban a pillanatban nem számított, hogy mennyi keserűséget hordozott magán azaz év, vagy éppenséggel mennyi minden várt még ránk. Csak boldog akartam lenni. De tudhattam volna, hogy a boldogság egy olyan luxus, amit nem engedhetek meg magamnak. Elveszíteni valakit a második alkalommal nem kellene olyan nehéznek legyen, mint elsőre. Hiszen már pontosan tudod min fog keresztül menni és milyen fájdalommal jár mindez. Mégis.. Olyan rettenetesen ijesztő volt ugyanarra az útra tévedni.
Azonban megígértem magamnak, hogy nem fogom még egyszer ugyanannyi ideig nyalogatni a sebeimet, mint legutóbb. Élni akartam, hát kinyitottam a szívemet Jay Garrick felé. Egy pillanatra azt is elfelejtettem, hogy miért kellene félnem. Pedig olyan közel volt az a pillanat, hogy elveszíthetem.. De nem adtam fel. Azonban ez már egyáltalán nem rajtam múlt. A szemem láttára veszítettem el a férfit, akit szerettem. Ismét. Mintha egy gúnyos átok lebegne a fejem felett, ami mindig lecsap arra, akit szeretek. Talán egyszerűen csak nem akarja az univerzum, hogy valaha is megtaláljam benne a helyemet.
Mostanra már pedig olyan mélyre gyömöszöltem minden fájdalmam, minden érzelmem, hogy hiába akarnék ordítani, nem tudok. Egy könnycsepp sem gördül végig az arcomon. Egyszerűen csak a szél játszadozik a hajammal, ahogyan az egyik épület tetejének a szélén ácsorgok és figyelem a várost. Megannyi fájdalmat okozott már a részecskegyorsító robbanása és akármennyit próbálkozik Barry, hogy megmentsen embereket, legbelül ő maga is elveszett. Fájdalommal megtelt. Mint ebben a városban mindenki. Az égen megjelennek a sötét gomolyfelhők, amelynek érkezését még az éjszaka sötét egén is könnyedén észre lehet venni. Ezzel együtt pedig feltámad a szél és az eső is zuhogni kezd, míg nem már minden porcikám teljesen vizessé nem válik. A villámok is egyre közelebb és közelebb csapnak be, azonban én egy tapodtat sem mozdulok. Csak figyelem a vihar pusztító erejét, ahogyan az elmúlt évek is elpusztították a lelkem darabkáit.
✻  remélem jó lett  ✻
✻ hozzászólások :
120
✻ kereslek :
samuel lewis

my mentor
✻ tartózkodási hely :
❖ central city ❖
✻ foglalkozás, hobbi :
❖ help the team ❖
✻ karakter arca :
❖ danielle panabaker ❖
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Háztető •• Hétf. Aug. 15, 2016 12:31 pm ••

***
Online
✻ hozzászólások :
472
✻ kereslek :
⊱ everybody
✻ tartózkodási hely :
⊱ everywhere
✻ foglalkozás, hobbi :
⊱ this page
✻ karakter arca :
⊱ faceless
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése http://heroes-vs-villains.hungarianforum.com

Poszt témája: Re: Háztető •• Today at 4:59 pm ••

Sponsored content
live like legends

Háztető

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Utcák és terek

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
We can be heroes :: Városaink :: Central City :: Belváros-