villains have a vision for the world.

heroes don't, their only goal is to stop the villains from reaching theirs
jelentkezz be
a karatkered már hiányol
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
❖ Elfelejtettem a jelszót!
üzenj bátran
ígérjük nem falunk fel
erre járunk
ki van itt?
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég :: 1 Bot

nincsen

A legtöbb felhasználó (72 fő) Vas. Ápr. 30, 2017 9:05 pm-kor volt itt.
új üzenetek
irományaink gyűjteménye
Keresett karaktererek - névsor
Rachel Roth
pötyögte
Yesterday at 12:43 pm
the T I T A N S
Rachel Roth
pötyögte
Yesterday at 12:35 pm
Kávézó
Felicity Smoak
pötyögte
Yesterday at 10:56 am
hátsó boxok
Phoebe Adams
pötyögte
Yesterday at 2:39 am
Onix pub
Tom Baker
pötyögte
Vas. Júl. 23, 2017 6:30 pm
Second Chance
Vendég
pötyögte
Vas. Júl. 23, 2017 2:37 pm
Central City Múzeum
Julian Albert
pötyögte
Vas. Júl. 23, 2017 12:41 am
Adam Phillis
Leonard Snart
pötyögte
Szomb. Júl. 22, 2017 4:33 pm
az oldal stat
ennyien vagyunk itt
CSOPORT
ALIEN 1 1
ANTI-HERO 2 1
BORROWED 0 2
CITIZEN 4 0
CRIMINAL 4 3
DOCTOR 1 0
ELIT 1 0
GOVERNMENT 0 1
HERO 2 0
METAHUMAN 3 3
POLICE 1 2
VIGILANTE 0 0
VILLAIN 2 4
Összesen 21 17
az oscaraink
legjobbaklegjobbjai
• A tavasz női canon karaktere •
poison ivy
pamela isley

• A tavasz férfi canon karaktere •
julian albert
alchemy

• A tavasz női saját karakterei •
abigail vicious
the redhead
bonnie palmer
the pyromaniac
zara tepes
the vamp

• A tavasz férfi saját karaktere •
sean weston
the experimenter

• A tavasz előtörténete •
oswald cobblepot
the penguin

• A tél keresett karaktere •
lucille kingsland
miss badass

• A tél párja •
harley quinn
poison ivy

Share|
Zara "Redness" Tepes
eme téma címe
it's where my demons hide

avatar
tartózkodási hely :
⊂ star city ⊃
foglalkozás, hobbi :
⊂ confectioner ⊃
karakter arca :
⊂ madelaine petsch ⊃
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése



gratulálunk, elfogadva!

✻dc universe ✻  


Zara!

Először is szeretnék elnézést kérni, amiért csak most értem ide, de ez a nap valahogy nem az én napom volt, na de elég is a kifogásokból.
Rettenetesen kíváncsivá tettél tegnap a karaktereddel és az igazság az, hogy szerintem egy igazi különlegességgel gazdagítod a fórumunkat és, ahogyan fogalmazol az egyszerűen lenyűgöző, legalábbis engem teljes mértékben megnyertél magadnak. Nem is tudom igazán kiemelni, hogy melyik rész tetszett a legjobban, hiszen talán azt mondhatnám, hogy az egész, ahogyan megalkottad a képet a karakterről, ahogy minden egyes sorral, egyre több információval gazdagodhatunk!
Még sokáig tudnálak dicsérni, de szerintem te már nagyon vágysz a játéktérre, ahol biztos vagyok, hogy megannyi dicséretet fogsz kapni az írásaidnak köszönhetően!  

Nincs más hátra, mint megejteni a foglalókat utána pedig már csak annyi a teendőd, hogy keress magadnak egy, esetleg több partnert a játék(ai)odhoz!

Jó szórakozást kívánok.    




it's where my demons hide

avatar
tartózkodási hely :
mögötted...
foglalkozás, hobbi :
népirtás
karakter arca :
Megan Fox
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése


Zara „Redness” Tepes

Wanna play with me?

Megan Fox
meta/criminal
104
mindenhol






The devil is in the details

Becenév: Zee, Redness
Születési hely, idő: Unknown City, 1913. január 5.
Családdal való kapcsolat család? hol?
Családi állapot: hajadon
Nemi beállítottság: hetero
Három dolog, amit szeretsz: vér, vörös, macska
Három dolog, amit utálsz: ezüst, nap, emberek
Foglalkozás: majd énekes/táncos lesz
Képesség: vampirism ✻emberfeletti erő és kitartás, kiélesedett érzékek, gyors regenerálódás (öregedés megállása), részleges metamorfózis(fogak, karmok) kezdetleges telepátia – véletlenszerűen hallja meg mások gondolatait, egyáltalán nem tud vele mit kezdeni vagy kezelni, így inkább teherként éli meg!)



Azt kérdezed, hogy ki vagyok? Nem méltatlak válaszra. Kérdezd, hogy _mi_ vagyok… és én készségesen megmutatom. Röpke pillanat alatt surran el szemeid előtt az élet illékony képe s a szabadság, mely igazán sosem volt a tiéd. Igen, az, amit úgy imádsz. Mondjak újat? Szemfényvesztés. A szabadság, mint olyan, _nem létezik_. Nevetsz, fennhéjázva s legbelül tudod, hogy áthallom a kínt belőle. Érzem a feszengésed, azt, ahogyan a saját gondolataiddal vívsz harcot. Csüngsz a szavaimon, átrágod nem egyszer, nem kétszer. Miközben észre sem veszed, hogy haldokolsz. Haldoklik a tested, a lelked, az egész lényed enyészik el minden egyes eltelt másodperccel. Fordítottan arányosan azzal, hogy én viszont kezdek jóllakni. Óh, nem vetted észre? Kis butus… hiszen végig csak magadra figyeltél… míg én szemrebbenés nélkül céloztam meg az artériádat s csapoltalak le a halál küszöbéig. Kérlelőn nézel rám. De miért? Az ember mindig is csak az marad, ami. Étel. Komolyan azt hitted, hogy te majd más leszel a szememben? Nézz… nézz bele mélyen ezekbe a rubin tükrökbe. Mondd csak, mit látsz? Nem? Nem beszélsz? Elmondjam én mit látok benned? Kaját….

Elvitte a cica a nyelved? Nem csodálom. Untatsz.

Föléd tornyosulva méregetem összecsuklott tested. Fájt? Még szép. Azt akartam, hogy fájjon. Ordíts és szenvedj, mert ezt érdemled. Kíváncsi vagyok… Egy kicsit érdekel, hogy te mit látsz. Egy meglehetősen erős, ám törékenynek látszó nőt. Hullámos fekete haj, vérvörös ajkak és szemek. És még? Formás idomok, vékony és izmos alkat. Hosszú karmok vörös és fekete színben. Meg persze a saját véred a szám mellett elkenődve. Csak ennyi? Mondd, mit látsz még a 170 centin kívül? Térdig érő fekete csizmát, fűzővel, magas sarokkal. Feszes fekete nadrágot vérvörös fűzővel, rövid ujjú, fekete csipkés brokát kiskabáttal. Kezded érteni… igaz? Kapizsgálod már, ugye? Azt, hogy én leszek az utolsó dolog az elcseszett életedben, amit látsz… Nem sajnállak.



EVERYTHING HAS A BEAUTY BUT NOT EVERYONE CAN SEE IT

Bárki is kérdezné tőlem, hogy milyen nap van… képen röhögném, bokán rúgnám és elásnám. Ja, mégsem. Felkelni sem tudok jelenleg. Az, hogy hol vagyok, ki vagyok és mi a pokol van, már nem is érdekel. Úgyse mondja meg senki, én meg már nem tudom. Egy dolog biztos, sejtszinten fáj minden egyes porcikám. Lázasan igyekszem előkaparni az emlékeimet, de furcsamód, mintha nem is az enyémek lennének. Bambán meredek a plafon…. nincs is plafon. Az eget látom, néhány kóbor bárányfelhővel, meg egy rakás csillaggal. Legalább már tudok egy napszakot! Micsoda megkönnyebbülés. Kár, hogy ez édeskevés a helyzet megértéséhez. Valahol távol… sustorgást hallok. Igen, határozottan hallom. Testvériség… avatás… új csatlós… bomba nő. Hát igen, ez akár lehetnék én is… már ami az utolsó szót illeti. Kezd elmúlni a homály a szemem elől, szóval a hangok felé fordítom a fejem. Párszáz méterre tábortüzet látok, körülötte sok piros csuhás pojácát. Várjunk csak…. Eltátom a szám és halkan nyekkenek egyet, ahogy a felismerés végigkacsázott a gerincemen. Már emlékszem! Mindenre… Hideg a kő, amin fekszem… Maszkos arcok állnak körém… egybeömlő kántálás hallatszik.  Értetlenül nézek körbe, olyan érzés, mintha elevenen égetnének egy máglyán… de itt.. nincs is tűz. Egy mélyebb hang… egy közelebbi. Az a karcos hang még mindig a fülemben cseng, az a fájó élvezet, miközben az éltető nedv fénysebesen távozott a testemből… Azt hittem, meg fog ölni. Ez mondjuk félig meddig igaz is. Éppen csak annyi vért hagyott bennem, hogy kótyagosan bár, de észnél maradjak. Aztán… Egy csukló képe, melyről patakzik a vér. Mmmhhh… Kicsit kesernyés, kicsit fémes, de egyre jobban… ízlik. Annyit szívok el tőle, amennyit csak tudok. Ameddig látok… Aztán már csak az érzés maradt… a perzselő fájdalom, a saját sikolyom visszhangja, meg egy eszelős röhögés akkordja a háttérben. Még most is megrázkódom, ahogy erre gondolok. Értem már… minden egyes részecském meghalt, majd megújulva visszatért…

Kipattannak a szemeim s immáron egy plafon néz vissza rám. Jószagú szalamandra… mikor álmodtam én utoljára? Dünnyögve-morogva néztem fel az órára… már szürkében úszik a táj… mindjárt jön az én időm. Alighogy álltam talpra, azonmód rogytam térdre is. Kigúvadt szemekkel tartottam vissza a gyomrom tartalmát, a fapadlót kikarmolva próbáltam fékezni a fájdalom megnyilvánulását. Ez… nem nekem fáj… akkor kinek? Pár pillanatig tartott az egész, mire enyhült a görcs a testemben. Végre megértettem… Mad Monk, a teremtőm, gyámom, életem és halálom ura, nincs többé. Üres szemekkel ülök a földön, bámulom az életet, ami szembeköpött. És most mi lesz?
heroes-vs-villains
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
We can be heroes :: karakteralkotás :: elfogadott karakterek :: metahuman-
Ugrás: