villains have a vision for the world.

heroes don't, their only goal is to stop the villains from reaching theirs
üdv itt
kedves vándor lélek
Ebben a pillanatban egy olyan szerepjátékos felületre léptél, mely kimondottan a DC univerzummal és annak karaktereivel foglalkozik.  Az elmúlt évek folyamán nem csak, hogy a képregények szerelmeseivel ismertették és szerettették meg az újabbnál újabb szuperhősöket, avagy azok gonosztevőit, hanem egyenest elhozták mindannyiunkhoz az otthonunkba azzal, hogy a képernyőre vetítették az adaptációikat. oldalunk alapjául veszi a flash, arrow, supergirl és a legends of tomorrow sorozatokat, amelyek mondhatni egymásból virágoztak ki, hiszen a kezdetekkor még számunkra is csak az első kettő jelentette az alapforrást. emellett a filmes világot is igyekszünk a sorozattal összeolvasztani még akkor is, ha jelen álláspont szerint két különböző univerzumban helyezkednek el. akkor se félj, ha a képregény vonalát követnéd szívesebben, hiszen mindenre megadatik a lehetőség, ha egyszer csatlakozol a családias kis csapatunkhoz. multiuniverzumunk rengeteg dolog megvalósítására kínál számodra lehetőséget, akár más sorozatokból merített ötletmorzsa is megvalósítható ezáltal. ám, ha átlagos emberi életbe bújnál ki nagy rajongással és odaadással követi a városok szuperhőseit vagy akár gonoszait, akkor bizony itt a helyed! csatlakozz hozzánk egy képregénybeli szereplővel, valakinek a hőn áhítatot keresettjével, vagy esetleg egy teljesen saját karakterrel. egy biztos, mi várunk rád!
OLDAL ALAPÍTÁSA:
2015. MÁRCIUS 01.
jelentkezz be
a karatkered már hiányol
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
❖ Elfelejtettem a jelszavam!
üzenj bátran
ígérjük nem falunk fel
erre járunk
ki van itt?
Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég

Caitlin Snow, Lois Lane

A legtöbb felhasználó (72 fő) Vas. Ápr. 30, 2017 9:05 pm-kor volt itt.
új üzenetek
irományaink gyűjteménye
Bár
Lois Lane
pötyögte
Yesterday at 8:19 pm
avatar foglaló
Bruce Wayne
pötyögte
Yesterday at 10:51 am
Munkaügyi Központ
Bruce Wayne
pötyögte
Yesterday at 10:51 am
Elkészültem a karakterlapommal!
Bruce Wayne
pötyögte
Vas. Okt. 22, 2017 4:42 pm
Megfigyelõ
Felicity Smoak
pötyögte
Pént. Okt. 20, 2017 6:46 pm
Central City - Leonard Snart & Mick Rory
Mick Rory
pötyögte
Pént. Okt. 20, 2017 1:51 pm
Tetõ
Nayeli Marlowe
pötyögte
Csüt. Okt. 19, 2017 9:45 pm
Dommiel
Dommiel
pötyögte
Csüt. Okt. 19, 2017 8:19 pm
az oscaraink
legjobbaklegjobbjai
• A nyár noi canon karaktere •
black siren
laurel lance

• A nyár férfi canon karaktere •
leonard snart
captain cold

• A nyár noi saját karakterei •
heily hellfire
little kryptonian

• A nyár férfi saját karaktere •
sean weston
the experimenter

• A nyár elotörténete •
claire adams
big sister

• A nyár keresett karaktere •
astrid faye rhodes
broken one

• A nyár párja •
sean weston
gwen summers

Share|
I'll be a good lil' girl, don't fire me, please :: Cat & Selina
eme téma címe
it's where my demons hide

avatar
❖ Gotham ❖
dc universe
tartózkodási hely :
▲ Gotham City
foglalkozás, hobbi :
▲ Feline Fatale - burglar, thief
karakter arca :
▲ Mila Kunis
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése



Cat & Selina



I love my life, but when I open up my blurry eyes, it's not as nice.



Hogy jól éreztem-e magamat tegnap este? Határozottan igen. És ma reggel? Nem. Ha őszinte akarok lenni – márpedig miért ne akarnék? -, azt sem tudom, hogy hányadikán van elseje, nem, hogy azt, hogy fiú vagyok-e, vagy lány. A nevemről pedig inkább ne beszéljünk.
A nagy harci helyzet az, hogy volt még bennem tegnap – vagy ma? – éjszaka, hogy legalább megnézzem, hogy beállítottam-e a telefonomon valamiféle ébresztőt. Ködös emlékeim szerint igen, de most, hogy magamhoz tértem, felébredtem, realizálom, hogy kurvára nem. Mert, hogy már bőven elmúlt hat óra, és bizony egy órán belül az irodában kellene lennem. Most hat negyvennyolc van, tehát egy kisebb csoda kellene, hogy időben beérjek, hogy addig összeszedjem magamat – haha, milyen vicces nő vagyok! -, és, hogy, ha már legalább azt elmondhatom magamról, hogy pár percet késtem csupán – ami Selina idővel mérve minimum negyedóra -, akkor Cat Grant ne öljön meg a puszta kezeivel.
Utóbbi gondolat hatására ugrok csak ki az ágyamból, és szinte futva közelítem meg az aprócska, zuhanyfülkés, fürdőt. Nincs időm sminkelni, mert muszáj volt hajat mosnom, hogy ne érződjön rajtam, hogy merre jártam tegnap – vagy ma?! – éjszaka: bárokban, kocsmákban, clubokban. Mindenféle parfümöt éreztem a hajamon, és a ruháimon, különböző cigaretták füstjét, és nagyon úgy tűnt, hogy a felsőmet is (amiben egyébiránt aludtam) leöntöttem-, vagy leöntötték... öhm. Vodkával? Míg a hajamat szárítom, megmosom a fogamat. Előveszek a szekrényből a tegnapi viseletemnél fényévekkel decensebb viseletet: fekete farmer, fehér blúz. A fehér magas sarkúm pedig határozottan kilőve. Van rajta valami... izé. Remélem, hogy én hánytam le, és nem valaki más. Szóval marad a fekete. A vállamra kanyarítom a bőrkabátomat, és már itt sem vagyok – a kulcsom a nyitva felejtett ajtó zárjában, a lényeg, hogy ha elrabolnának, záros határidőn belül visszahoznának, mert vonzom a bajt, kész katasztrófa vagyok.
Az már eléggé biztos, hogy ebben a hónapban sem én kapom meg a hónap dolgozója kitüntetést, és, ha ez még csak egyszeri botlás volna, úgy elárulom azt is, hogy valójában az év dolgozója díjat sem én fogom megkapni – ezt akár már most borítékolhatnám, és még mérget is vennék rá. A karácsonyi-, vagy egyéb, bármilyen jellegű bónuszról sem kellene álmodoznom.
Megtehetném, hogy köhögve, szipogva, kissé eltorzított, rekedtes hangot imitálva felhívom Catet, és közlöm vele, hogy bocsi, ma nem tudok bemenni, mert megfáztam, de ezzel már próbálkoztam, két hete. Aztán szoptam is a méretest, bő nyállal, mikor méltóztattam visszatérni, eleve azért, mert rengeteg, töménytelen mennyiségű, irtózatosan sok munka felhalmozódott az alatt a pár nap alatt, amit itthon töltöttem – és az éjszakák folyamán dettó, amit nem itthon töltöttem.
Itthon... hát, ez azért túlzás és erős kifejezés. Ez csak egy lakás. Hogy átmeneti-e, avagy végleges, azt még nem tudom. Nem mondom, hogy Gothamben aranyéletem volt, mert nem. Soha nem volt aranyéletem. De ráuntam a céltalanságra, ráuntam arra, hogy olcsó, bazári trükkökkel kápráztassam el a járókelőket, ha volt valamiféle jeles alkalom, ami miatt felállíthatta Joe az apró bódékat és sátrakat. Tudniillik, Joe volt az az ember, aki a szárnyai alá vett, miután megpróbáltam kirabolni őt. ŐT! A Tolvajok Királyát! Fel kellett volna jelentenie, hogy jó útra térjek, hogy felnőjek, hogy megtanuljam, hogy minden tettemnek következménye van – súlyos következménye is akár. E helyett Joe azt ajánlotta, hogy dolgozzak neki. Cserébe megtanít mindenre, amit tud. Méltányos üzletnek tűnt, tizenhárom éves vén fejjel. Ma már nemet mondanék neki, még akkor is, ha ebben az esetben felnyom a zsaruknál, és a hűvösre kerülök. Mert most – elvileg, papíron, gyakorlatilag és technikailag pedig nem egészen – már felnőtt nő vagyok. (Hiszi a piszi.) De, igen, volt egy életem Gothamben. Vannak barátaim, ott van Joe is, akire számíthatok, bármi történjék is velem, van egy-, a jelenleginél nem sokkal nagyobb lakásom, de az legalább az enyém. És mi van itt? Egy állásom. Meg egy csomó idegen. Nem igazán ismerek senkit sem, akit meg igen, azzal a munkahelyen kívül csak részegen találkozom. Nem tudom, hogy kik ezek az emberek.
Nem, mintha azt tudnám, hogy én ki vagyok...
Vettem egy kávét, és arra gondoltam, én naiv, hogy majd a reggeli csúcsforgalomban sikerül taxit fognom, egy karlendítéssel, óbégatással (’TAXIII!’), és a két szép szememmel. Hát, nem. Az élet nem ilyen igazságos. Vagy talán túlságosan is fair. Ezt biztos azért kapom most, mert a múltkor átvertem Catet. Nem, mintha átvertem volna, gyanítom, hogy Méltóságos Őfelsége, Grant Királynő, pontosan tudja, hogy csak kajliztam. Mert Cat Grant mindenről tud. Mert mindent lát. És mindent hall. End of story.
Máris elbasztam tíz percet véges időmből, amely egészen szorít, és szoros hurkot teker nyakamra. Szóval arra vetemedek, hogy gyalog induljak el a legközelebbi metróállomásig, onnan pedig a Catcoba.
A bejárat előtt az órámra nézek, és bassza meg:
a, elkéstem. Már húsz perce itt kellene lennem.
b, nem hoztam Catnek kávét.

Első utam a lift felé vezet, de a bádogdoboz tömve van, és az ajtók záródnak, értelemszerűen tehát a lépcsőkön kell felmásznom felrohannom az emeletre, ahol az én cseppnyi birodalmam – az íróasztalom, a számítógépemmel, a naptárammal és hatalmas kuplerájjal – található.
- Késtél – közli az asztal-szomszédom, Lucy. Lucy alacsony, vörös haja van – festi, eredetileg őzbarna -, és vastag, fekete keretes szemüvege. Alacsony és köpcös, könnyebb átugrani, mint megkerülni. Blogger. Gamer. Kocka. És szeret láthatatlan lenni – ami nehéz, lévén elég feltűnő stílusa van, már csak abból is kiindulva, hogy Lucy leszarja, hogy milyen színek illenek-, avagy nem illenek a vörös hajához. (Légy olyan, mint Lucy, és szarj mindenre. És ne legyél olyan, mint Selina, és ne legyél baj-mágnes. Easy as fuck.)
- Tényleg? – szarkasztikusan, és metszőn kérdezek vissza, válaszra már nem is méltat a szomszédom, helyette visszamászik a monitor mögé. – A boszorkány már belovagolt a seprűn? – kérdezem, ledobva a táskámat és a kabátomat egyszerre a székemre.
- Már rég itt van – vállat von. Nem látom, de tudom, mindig vonogatja a vállát, ha ilyen flegmatikus hangon beszél.
- Azt hiszem... hm. Főzök neki kávét – ugyanis meglehet, hogy csak ehhez az egyetlen dologhoz értek, ami módfelett szánalmas volna, de, azt hiszem, együtt tudok vele élni.
Kopogok az oroszlánbarlang ajtaján, és abban bízok, hogy Cat nem vette észre a hiányomat, vagy, ha mégis, a kávé majd elfeledteti vele, hogy ma még nem látott engem. Ha bebocsájtás nyerek, nagy levegőt veszek, és belépek az irodájába.
- Jó reggelt! – és itt egy indokolatlan, ezer wattos mosoly. Ki a fasz mosolyog hétfőn, hajnali nyolc harminckettőkor?


Words: 1 022 ▲ Music: FML ▲ Notes: I've been doing too much, I've been running too fast, I've been testing my luck.
1 / 1 oldal
Similar topics
-
» Nagy Fenyves
» Uroniko étterem
» Az akadémia mögötti kis erdőség
» Rebekah Mikaelson - The Girl, Who Loved Too Esily
» [Event] Tükörkép

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
We can be heroes :: különlegességek :: idõsíkok forgataga :: lezárt játékok-
Ugrás: