villains have a vision for the world.

heroes don't, their only goal is to stop the villains from reaching theirs
üdv itt
kedves vándor lélek
Ebben a pillanatban egy olyan szerepjátékos felületre léptél, mely kimondottan a DC univerzummal és annak karaktereivel foglalkozik.  Az elmúlt évek folyamán nem csak, hogy a képregények szerelmeseivel ismertették és szerettették meg az újabbnál újabb szuperhősöket, avagy azok gonosztevőit, hanem egyenest elhozták mindannyiunkhoz az otthonunkba azzal, hogy a képernyőre vetítették az adaptációikat. oldalunk alapjául veszi a flash, arrow, supergirl és a legends of tomorrow sorozatokat, amelyek mondhatni egymásból virágoztak ki, hiszen a kezdetekkor még számunkra is csak az első kettő jelentette az alapforrást. emellett a filmes világot is igyekszünk a sorozattal összeolvasztani még akkor is, ha jelen álláspont szerint két különböző univerzumban helyezkednek el. akkor se félj, ha a képregény vonalát követnéd szívesebben, hiszen mindenre megadatik a lehetőség, ha egyszer csatlakozol a családias kis csapatunkhoz. multiuniverzumunk rengeteg dolog megvalósítására kínál számodra lehetőséget, akár más sorozatokból merített ötletmorzsa is megvalósítható ezáltal. ám, ha átlagos emberi életbe bújnál ki nagy rajongással és odaadással követi a városok szuperhőseit vagy akár gonoszait, akkor bizony itt a helyed! csatlakozz hozzánk egy képregénybeli szereplővel, valakinek a hőn áhítatot keresettjével, vagy esetleg egy teljesen saját karakterrel. egy biztos, mi várunk rád!
OLDAL ALAPÍTÁSA:
2015. MÁRCIUS 01.
jelentkezz be
a karatkered már hiányol
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
❖ Elfelejtettem a jelszavam!
üzenj bátran
ígérjük nem falunk fel
erre járunk
ki van itt?
Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot

Elowen Joy Avery

A legtöbb felhasználó (72 fő) Vas. Ápr. 30, 2017 9:05 pm-kor volt itt.
új üzenetek
irományaink gyűjteménye
Jackie C. Richardson
Jackie C. Richardson
pötyögte
Yesterday at 7:22 pm
Just let me go {winnie & kain}
Kain A Wesker
pötyögte
Csüt. Nov. 16, 2017 2:21 pm
harley & joker [queen & king of gotham]
Joker
pötyögte
Csüt. Nov. 16, 2017 7:44 am
Keresett karaktererek - névsor
Admin
pötyögte
Szer. Nov. 15, 2017 9:19 pm
képesség foglaló
Admin
pötyögte
Szer. Nov. 15, 2017 9:14 pm
Munkaügyi Központ
Admin
pötyögte
Szer. Nov. 15, 2017 9:13 pm
Nayeli Fantaysia Marlowe
Barry Allen
pötyögte
Szer. Nov. 15, 2017 9:10 pm
Zinnia Olympia Hale
Sean Weston
pötyögte
Szer. Nov. 15, 2017 9:09 pm
az oscaraink
legjobbaklegjobbjai
• A nyár noi canon karaktere •
black siren
laurel lance

• A nyár férfi canon karaktere •
leonard snart
captain cold

• A nyár noi saját karakterei •
heily hellfire
little kryptonian

• A nyár férfi saját karaktere •
sean weston
the experimenter

• A nyár elotörténete •
claire adams
big sister

• A nyár keresett karaktere •
astrid faye rhodes
broken one

• A nyár párja •
sean weston
gwen summers

Share|
VIP részleg
eme téma címe
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
it's where my demons hide

avatar
Admin
dc universe
kereslek :
⊱ everybody
tartózkodási hely :
⊱ everywhere
foglalkozás, hobbi :
⊱ this page
karakter arca :
⊱ faceless
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése


SZABAD JÁTÉKTÉR!
Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains



June & Dom

Egy hideg zuhany..határozottan ez az, amire szükségem lenne jelen pillanatban.. és persze, nem azért, mert ragad férfiasságom környékén szinte mindenem a rám ömlött kávétól, hanem pusztán azért, hogy kissé lehűtsem a vágyaimtól egyébként túl felforrósodott testemet, sőt, gondolataimat is. Hiszen konkrétan nem tudom elhinni, hogy velem ez megtud történni.. egy lány iránt akit megvetnem kellene a benne lakozó sötét erő miatt, tulajdonképpen gyerekesen sikerült már - már bele zúgnom, miközben egyáltalán nem ismerem, sok mindent nem tudok róla.. csak a rosszat ismerem, amit okozott nem túl régen.. mégis, valahogy teljesen más a véleményem róla, és igazából mindezt elképzelni sem tudom hozzá hiszen.. nem ő volt, csak az ő testét,arcát használta fel hozzá a Varázslónő aki benne szunnyad jelen pillanatban is.. Igen, Dommiel , jó irányba terelődnek a gondolataid, csak így tovább! Biztatom magam, és továbbra is terelem gondolataimat, amitől.. mondhatjuk, hogy kissé talán bűntudatom is támadt, vagy nevezzem bárminek is.. hiszen, ahogy a lány iránti gyengéd érzéseim is újak, úgy ez is.. pusztán a helyzet miatt amibe kevertem magunkat, s ráadásul nálam.. tovább is fajult a helyzet, amiért takargatnom kell nadrágomat azon a bizonyos ponton, hogy June mindebből ne vegyen észre semmit. Bár, bocsánatot továbbra sem kérek. - Rick.. biztos lesz nálad valami használható ruhadarabja. - Hozom fel végül a szíve választottját, akit sikeresen elfelejtettem.. mégis, ahogy kiejtem a férfi nevét valamiért csalódottság fog el, mintha a szívem szakadna bele a gondolattól, hogy ők ketten együtt vannak, ez pedig tökéletesen észrevehető a hangomon, illetve a tekintetemen. - Igen. Büszke lesz rám a nővérem. Végre egy ember, akiért a szívem szakadna meg, ha bántanom kellene. - Szökik ki belőlem végül. Egy pillanatra nem figyeltem oda arra amit mondok, hála a nővéremnek..s újabban egy kényes szituációba kevertem magunkat azzal, hogy ezt kimondtam ezért is próbálok terelni. - Mármint, a küldetés miatt.. - Magyarázkodok kapkodva, ismét a küldetésre fogva mindent, bár én is pontosan tudom, hogy mennyire átlátszó mindez, ezért sóhajtok egyet. - Áhh. Hagyjuk. Csak érjünk már oda. - Beszélek lemondóan várva immár tényleg, hogy June lakásához érjünk.
it's where my demons hide

avatar
Online
❖ hospitality ❖
dc universe
tartózkodási hely :
⊂ star city ⊃
foglalkozás, hobbi :
⊂ confectioner ⊃
karakter arca :
⊂ madelaine petsch ⊃
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése



to dom ♥

Őszintén éreztem, hogy a véleménye szinte folyamatosan megváltozott velem kapcsolatban és abban a pillanatban, amikor finoman fogalmazva is alattam helyezkedett el azt hiszem, hogy egyértelműen megtapasztalhattam, hogy mennyire megváltozott a kezdeti gyűlölete. Hiszen nem tudnék szemet hunyni afelett a tény felett, hogy a kezei a mellemet markolásztak. Na meg persze azt hiszem odalenn sem volt éppenséggel nyugalmi állapotban. De talán mindezt vehetem bóknak is, hiszen annak ellenére, hogy eleinte nem látott bennem semmi mást, mint egy pusztításért felelős, gyenge személyt így az idő múlásával képes rám úgy tekinteni, mint egy nőre, ami azt hiszem, hogy elég nagy szó. Még akkor is, ha egy kicsit kellemetlenül érzem magam, mert bennem is elindított valamit, de csak a helyzet miatt volt. Mármint az egész túlságosan is furcsa volt, hogy szavakba foglaljam. Meg persze nem történt semmi, hiszen mielőtt valami őrültség ugrott volna bármelyikünk fejébe is véget vettem a helyzetnek, hiszen ez az egész helyzet ostobaság. Nem is tudom, hogy miért éreztem úgy egy pillanatra, mintha akarna és talán egy pillanatra én magam is osztoztam ebben a különös érzésben. De az egész csak egy ostoba köd hibája volt, ami egy apró pillanat erejéig úgy gondolta, hogy meghódíthatja mindkettőnk elméjét és egy hatalmas őrültségbe csábított volna mindkettőnket.
Egy pillanatra zavarodottan nézek rá, hiszen azt hiszem eléggé egyértelmű mindkettőnk számára, hogy amit mondott az kétértelmű, de végül egyszerűen csak megrázom a fejemet és próbálom kitalálni, hogy hogyan is kellene tovább lépnünk ezen a kínos helyzeten, ami valahogy beköltözött ide hozzánk az autó hátsó ülésébe. – Akkor te is hozzám jössz, ahol megpróbálok szerezni neked valami férfiasabb nadrágot, hogy végre ne érezd magad kényelmetlenül. Utána pedig megtervezzük a helyzetet és, ha még szeretnél lesz időd hazamenni a testvéredhez beszámolni neki arról, hogy sikerült megfékezned a dühödet és még nagyon is életben vagyok. – Tudom jól, hogy eléggé gyilkos hajlamok jellemzik most azonban olyan, mintha ennek nyoma sem lenne. Eleinte kicsit kellemetlenül éreztem magam mellette, hiszen minden egyes pillanatban ott volt a szemében az a bizonyos gyűlölet, ami most már halványodni kezdett és ezzel egy kicsit én magam is jobban érzem magam a társaságában. Na, meg persze kevésbé félek attól, hogy becsúszik valami baki, ami miatt véletlenül meghalok.

Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains



June & Dom

A küldetés.. tényleg, mit meg nem adnék azért, ha csak ez forogna a fejemben, de a gondolataim valahogy, valamilyen oknál fogva teljesen másfelé kacsingatnak, és.. igazából, egyáltalán nem tudok gondolni a ránk szőtt kérésre. Bár számára úgy tűnhet hogy tényleg csak a küldetéssel foglalkozok, akár csak egy robot ami erre van programozva.. illetve, nagyon remélem hogy így van.. de mindeközben izzasztó harcot vívok az egyébként számomra kellemetlenül új gondolataimmal, érzéseimmel, amit nem hozhatok egyszerűen a felszínre. Talán nem is merem.. megrémít őszintén szólva, s a nővérem lehetséges elvesztésének a gondolata után ez az, amit felvehetek a legnagyobb félelmeim című listámra. Soha nem gondoltam volna, hogy ez megtörténhet velem.. én, aki oly távol tartja magától az embereket, ahogy csak tudja..mégis, úgy néz ki sikerült kissé "belezúgnom" ebbe a lányba, a kezdeti nehézségeink ellenére is. Legalábbis, már határozottan nem gyűlölöm, ahogy azt tettem nem rég. Ha akarnám, sem tudnám.. pedig már - már túl erőszakosan is, de próbálom mégsem tudok úgy hozzáállni, mint ahogy azt én szeretném. Talán ez is a kormány egy újabb játéka velem, így próbál megváltoztatni, hogy ha már a nővéremnek nem sikerült kiűzni belőlem az ölés iránti vágyamat, ami küldetéseink végkimenetelét megkérdőjelezheti. De az is lehetséges, hogy mindezt csak én gondolom túl.. és próbálok válaszokat keresni mindezekre az új érzésekre. De túl ismeretlenek számomra ahhoz, hogy találjak bármit is. Meg aztán, neki ott van Rick, amiről egy percig sem feledkezhetek meg. Túl nehéz, fájdalmas , és komplikált ez az egész, így az lesz a legjobb mindkettőnk számára, ha elnyomom ezeket az érzéseket, amik percről percre erősebben szeretnének felszínre törni.
Dommiel! Erre vártál egész nap, hogy végre elszakadj tőle! Mégis, mire vársz még? Lépj le! Ne legyél ostoba! Szól fel erőszakosan egy hang a fejemben, s lássuk be valószínűleg ez lenne a legjobb döntés, amit meghozhatnék mégis, mintha egy láthatatlan erő hozzábilincselne, s nem hagy elmenni. Vagy, ez csak a szívem lenne? Ábrázatom az eddigiektől változva, már nem mogorva, annál inkább, mintha a szám mosolyra akarna húzódni, mégis, nem hagyom neki. - Nos. Azt hiszem nem hagyhatom, hogy a nővérem így lásson engem. Elég elviselni hogy te látod mindezt. Megbecstelenítetted a férfiasságom. Szóval ki kell engesztelned. - A kis jelenetünk után, és az egyébként is túl feléledt férfias testrészem miatt a kijelentésem kissé talán zavarba ejtően kellemetlenül érintheti, de nem gondoltam át egészen azt, amit mondok. - Meg aztán, kell egy tökéletes terv. - A küldetésre is fogom maradásom, pedig, valójában nagyon kicsi százalékban játszott ez közre benne.

it's where my demons hide

avatar
Online
❖ hospitality ❖
dc universe
tartózkodási hely :
⊂ star city ⊃
foglalkozás, hobbi :
⊂ confectioner ⊃
karakter arca :
⊂ madelaine petsch ⊃
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése



to dom ♥

Néha tényleg arra vágyom, hogy olyan egyszerű legyen minden, mint ahogyan azt beállítják. Hogy szinte egy csettintés alatt képes legyek újra a kezembe venni az irányítást, mintha mit sem számítana az egész. De az igazság az, ha ennyire egyszerű lenne, akkor már az pusztítás sem történt volna meg, ami kis híján az egész világot magával rántotta. Még mindig hibáztatom magam miatta, hiszen hogyan is hajthatnék fejet felette. Nem tudom visszafogni Őt és ez a legrosszabb az egészben. Mert, ha tudnám, hogy még azután, hogy előtérbe engedem könnyedén visszazárhatnám a ketrecébe, ahova tartozik, akkor megtenném, hogy most kimondom egyszerűen a nevét és remélem, hogy nem történik semmi az ég világon, hogy tényleg eltűnt az életemből. De amíg ebben nem lehetek biztos addig nem tehetek semmit. Mert nem fogom mások biztonságát kockáztatni azért, hogy nekem annyival jobb legyen. Hogy meg tudjak békélni a gondolattal, hogy tényleg nincs többé és egyedül vagyok a testemben, de amíg egy pici kis részem azt sugallja, hogy még mindig itt lehet csak meggyengülve addig nem fogok kockáztatni. De igazán találnom kellene már valakit, aki szakértő ezen a területen. Mert lehet, hogy nincs olyan személy a Földön jelen pillanatban, aki pontosan tudja, hogy mi is ez és, hogyan kell bánni vele, de legalább, ha értene a természetfeletti dolgokhoz és ki tudná sakkozni, ha lenen rá lehetősége, nekem már az is sokat jelentene.
Tudom jól, hogy miért mondod. Az akció. Már elégszer elregélted, hogy az agyadban nincs semmi más, csak az akció, akció, akció. – Lehet, hogy idővel talán ténylegesen aggódni fog miattam és talán már most is ezt teszi. Legalábbis a reakciójából véve erre gondoltam, de nem akarom azt, hogy kellemetlenül érezze magát emiatt, mert láthatóan nem akarja elismerni, hogy egy része talán annak ellenére, hogy gyűlöl engem mégis törődik velem. De, hát ezen meg sem kellene lepődnöm, hiszen én is csak áldozata vagyok a helyzetnek. Ha nem megyek be abba a barlangba, akkor most minden annyival másabb lenne.
A helyzetünk kínossága elég hamar fokozódik és ezáltal már rám is hatással van, mert eléggé, hogy is mondjam.. Érdekes helyzetben érkezünk be a kocsiba, amit egy pillanatra nem is tudok hová tenni, de végül arra jutok, hogy jobb lesz, ha minél hamarabb ezt magunk mögött hagyjuk, mielőtt még elsüllyedünk mind a ketten szégyenünkben. – Én a hotelba megyek, hogy akkor összeszedjem mindazt, amire szükségünk lehet. Ha gondolod csatlakozhatsz, hogy megtervezzük akkor az akciót, de mindez már csak rajtad múlik. – Ha kellemetlenül érzi magát a közelemben azt is teljes mértékben megértem. Mert ezek után nekem is szükségem van minimális térre azt hiszem, bár nem túl sok időnk van felkészülni az is tény.

Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains



June & Dom

Ismeretlen erő.. tény, hogy egyáltalán semmi forrásunk nincs erről a természetfeletti erőről ami benne lakozik, így tényleg nulla indulási pontunk van e célból, szóval lehetőségeink aránya vészesen közelítenek szintúgy a nulla felé előrehaladás téren. De.. miért is beszélek többes számban? Közelében valahogy, valamiért mintha teljesen kikelnék magamból.. illetve, szeretnék. Nem értem, hogy egyáltalán miért gondolkodok rólunk.. lehet, hogy egy küldetés erejéig össze leszünk zárva, de utána mindkettőnk útja másik irányba vezet.. lehet, hogy erőszakosan beszélem be magamnak immár, hogy nem zavar, mégis.. érzem, hogy szomorúság fog el, még ha egy nagyon kicsi szinten is..nos, kissé vicces az egész.. tekintve a kezdeti állapotunkat, én voltam az, ki meg se jelent volna, mégis, most én vagyok az, akiben beindított valamit ez a lány, ami még.. senkinek nem sikerült. Ezt pedig soha a büdös életben nem mutathatom ki. Véghez visszük a küldetést, és utána soha többet nem találkozunk. Ha nem látom bennem is megoldódik minden.. a helyére áll. Illetve, nagyon remélem. Addig a pontig pedig minden erőmmel azon leszek, hogy még csak halovány jelét se mutassam ki mindannak, ami bennem zajlik. Ebben pedig.. egész ügyes vagyok, tulajdonképpen. Mégis, amint az ő szájából elhangzik az aggódás szó, kissé.. megzuhanok. Füleim tűforróak, és pirosak lesznek. - Én tényleg csak a küldetés miatt aggódok, semmilyen más mélyebb oka nincs! - Tőr ki belőlem végül zavaromban megállíthatatlanul, kissé átlátszó magyarázkodásokba esve. Talán.. mégsem lesz olyan könnyű ezúttal elrejteni az érzéseimet előle, mint ahogy azt gondoltam, látva a jelenlegi helyzetünket is.. amint kiejtette a száján hogy miatta a aggódok, hogy össze fog esni, teljesen kikelve magamból próbálom eltörölni ezen gondolatokat, amik még inkább átlátszóak. Szánalmasnak tartom magam, és még inkább zavarba jövök a kis jelenetemtől. Soha nem történt velem ilyen, így.. talán ezért is nehéz kezelni saját magamat. Ahelyett, hogy Őt próbálnám a helyére tenni, sokkal inkább saját magam kéne, a saját gondolataimat, és érzéseimet! Túl sok zavarba ejtő helyzet, dolog történik körülöttünk.. nem elég a nadrág, saját magam, még egy ilyen.. helyzetbe is kell hoznom magunkat, ami mindkettőnk számára felettébb kellemetlen! Próbálnám megoldani, de még inkább csak rontok az egészen.. túl közel került hozzám, a szó legszorosabb értelmében..  érzem, hogy a kelleténél is jobban felcsigáz az egész helyzet.. de mielőtt bármi visszafordíthatatlan dolog történt volna, elugrik tőlem. Felülök én is, a kocsi másik felében helyezkedek el, a lehető legtávolabb tőle és kezeimet szorosan a nadrágomra helyezem, takarva a férfiasságom, hiszen.. beindított, minden téren a jelenet. Innentől már csak azt remélem, hogy hosszú lesz az út, ahová megyünk. - Szóval.. hova is megyünk? - Próbálok terelni én is. Illetve, megtudni hogy mennyi időm is van lenyugtatni magam.

lesz jobb is!   | made by
it's where my demons hide

avatar
Online
❖ hospitality ❖
dc universe
tartózkodási hely :
⊂ star city ⊃
foglalkozás, hobbi :
⊂ confectioner ⊃
karakter arca :
⊂ madelaine petsch ⊃
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése



to dom ♥

Tisztában vagyok vele, hogy szembe kell néznem a saját démonaimmal, aki közelebb áll hozzám, mint azt gondolnám. Nem tudom, hogy milyen hatással van rá az, hogy elpusztították a szívét, de nem vagyok hajlandó elengedni a gondolatot, hogy nem utoljára láttuk. Itt kell legyen még bennem valahol, hiszen akkor talán megkönnyebbültebben érezném magam, de valahogy van azaz érzésem, hogy a veszély még koránt sem ért véget. Én pedig amíg nem győződök meg arról, hogy képes vagyok a kezemben tartani az irányítást a végsőkig, akkor nem fogom őt előtérbe helyezni, hiszen épp elég pusztítást hajtott végre addig, míg egyszer elvesztettem az irányítást. habár az nem teljes mértékben az én hibám volt, hiszen a szíve mit sem ért már, hiszen az egyik testvérére támaszkodott, akinek az ereje képes volt elég erőt hozzáadni a sajátjához, hogy ne kösse őt olyan lánc, mint a szíve. Így pedig tényleg bármit megtehetett. Hogyan küzdhettem volna le én őt, ha már a szíve sem volt képes kordában tartani? Mégis mivel kellene egyáltalán edzenem magam, hogy újra az enyém lehessen az irányítás és ezúttal teljes biztonságban.
Elég nehéz úgy rájönni valamire, hogy szinte alig tudunk valamit róla. Mármint egyetlen egy élő ember sincs, aki mesélhetne róla bármilyen történetet. Amíg pedig nem tudom, hogy hol kell kezdenem előrelépésre sem számíthatunk. – Természetesen én is sokkal nyugodtabb lennék, ha minden ilyen egyszerű lenne. Ha pontosan tudnám, hogy hol ragadjam meg az egészet és hogyan. De nem így van. Ez annál sokkal összetettebb. Senki nem tud segíteni. Legalábbis nem egészen. Teljes útmutatásra lenne szükségem és az igazság az, hogy még nem találkoztam senkivel, aki képes lett volna ezt megadni nekem. De az is lehet, hogy rossz helyen kerestem, de ha őszinte akarok lenni fogalmam nincs, hogy hol kellene elkezdenem. – Megértettem. Te pedig, akkor aggódj kevesebbet amiatt, hogy össze fogok esni. Tudok vigyázni magamra. Egy-két kávé és a napom nem is lehetne tökéletesebb. – Apró szösszenetnyit mindig szoktam aludni, de azt nem lehet pihentetőnek nevezni. Egyszerűen csak félálomban lebegek és egyfolytában azon kattog az agyam, hogy nem szabad teljes mértékben elaludnom, nem adhatom meg neki ezt az örömöt és azt hiszem pontosan ez fog a karjaiba sodorni. Az is lehet, hogy tényleg meghalt és vége van. Hogy nem kellene többet aggódnom miatta, de már régen nem vagyok olyan naiv, hogy mindezt elhiggyem.
Azt hinné az ember, hogy ez a helyzet mindössze számára lesz kínos a rózsaszín tapadós nadrág miatt, de kis híján engem is sikerül belerángatni ebbe az egyetlenbe, hiszen ahogy a kocsiba érkezünk eleinte én magam sem vettem észre, hogy a kezei a melleimen pihenek, majd pedig ahogy próbál kikászálódni alólam ingerelni kezd odalenn és egy apróbb sóhajt magamba is kell fojtanom azzal, hogy amilyen erősen csak tudok ráharapok az ajkamra. Ez az egész helyzet totálisan kínos és nem szabadna megtörténnie, mert Rick.. Mély levegőt veszek és habár az arcunk alig pár milliméterre helyezkednek el egymástól óvatosan elkecmergek tőle és a lehető legtávolabb foglalok helyet vele szemben. – Maradjunk annyiban, hogy ez az egész meg sem történt. – Nem hiszem, hogy számára olyan kellemes élményeket hagyott volna magában ez az egész, úgyhogy kétlem, hogy aggódnom kellene amiatt, hogy világgá kürtöli. Meg amúgy sem az a beszédes típus, úgyhogy kétlem, hogy bárkinek regélhetne róla.

Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains



June & Dom

Bár rossz bevallani, de igaza van. Nem futhat fejjel a falnak, hiszen egy ekkora erő még véletlenül sem térhet a felszínre úgy. hogy azt June képtelen lenne kezelni. Hiszen.. legutóbb sem volt egyszerű legyűrni.. igazából, belegondolva.. van egy biztos közös pontunk. Az emberek rettegnek tőle, tartják a tisztes távolságot tulajdonképpen egy bizonytalan erő miatt, míg esetemben a személyiségemnek köszönhető ugyanez a reakció. Mindketten társadalmilag kirekesztettek vagyunk, viszont, míg részemről ez saját magamnak köszönhető, addig June talán örökké a Varázslónő által főzött levét fogja inni. Legalábbis addig, míg nem tanulja meg kezelni. És pont ez az... ha Ő sem tudja hogy hogyan kellene hozzá kezdeni, akkor nagy eséllyel senki más sem. Erre saját magának kell rá jönnie. - Erre neked kell rájönnöd. -Vállat rántok mintha nem lelném további érdekeltségemet e téma körben, miközben, nagyon nem így van. Valójában csak felismertem saját magamban a segítéshez vezető út elejét, s ezt próbáltam elkerülni, vagy elzárni, hiszen társalgásunk közben majdnem hogy megfeledkeztem az iránta érzett undoromról. Kezdtem azt érezni, hogy segíteni akarok a lánynak legyűrni magában ezt az erőt.. és ez a pozitív érzés megijeszt. Hiszen, egészen eddig csakis a nővérem tudott belőlem kiváltani hasonlókat.
- Csak tisztáztam. Tőlem ne várd el. Én megvédelek, teljesítjük amit kell, és vége. Feltéve ha nem esel össze közben.  - Nem hiába térek ki erre még egyszer, hiszen nagyon látszik hogy az állóképessége határait súrolja már azzal, hogy nem alszik rendesen. Így pedig nem csak hogy figyelni nem tud teljesen, de könnyedén összeeshet. Én pedig nem fogom a hátamon cipelni, ha történik vele valami.. bár tudom, hogy nem engedheti meg magának azt a luxust hogy elaludjon, mégis.. örülnék ha egy picit is, de pihenne. Rossz ránézni.. és talán több van mindez mögött, mint a küldetés sikeressége miatti aggódás..soha nem voltam jó az érzéseim elnyomásában.. a ridegségem olyan természetesen jött, ami elnyomta magától az érzelmeim.. kivéve, ha egy metahuman feltüzelt.. egészen eddig, szüleim halála óta csak az ölés szándék vezérelte érzéseket tudtam felfedezni magamban, s most hiába próbálok letérni az útról, a lábaim mintha maguktól mozognának, és elindulnának rajta..
Minél előbb véget akartam vetni ennek a kínos helyzetnek.. éreztem magamon a méregető tekintetét, és muszáj volt lépnem azzal, hogy megragadva a kezét sebesen távozni kezdtünk a helyszínről az általa rendelt kocsi felé. Nem akartam ebben a ruhában maradni, sőt, itt sem akartam már tovább maradni, ezek után pedig főleg nem. Viszont, nem gondoltam volna hogy a helyzetet mindezzel csak még kínosabbá teszem azzal, ahogy véletlenszerűen a kocsiba érkezünk. Meglepettségemnek hála, csak most tűnik fel hogy a kezeim hol is pihennek.. telibe markolom a lány melleit, s eleinte fel sem fogom hogy mi is történt, így még jobban rájuk markolok. Nem is figyelve a lány kérdésére tekintetem a kezem irányába siklik, s a felismerés pillanata, a teljes sokk, kiül az arcomra. Próbálnék felugrani, kijönni ebből a kényes szituációból, viszont ahogy mozgolódok a térdem a lány vágyai forrását dörzsöli, s ahogy elindul a kocsi csak még közelebb hoz minket szó szerint értelmezve. Ajkaink szinte a másikét súrolják, érzem magamon a lány minden egyes lélegzetvételét.. - Nehéz vagy. -Suttogom a lánynak elfordulva, hiszen immár nem a sokk, hanem zavarom díszíti jelen esetben vörösen izzó arcom, s totálisan elrontom szavaimmal a pillanatot. Pillanatot?! Miről is beszélek?

it's where my demons hide

avatar
Online
❖ hospitality ❖
dc universe
tartózkodási hely :
⊂ star city ⊃
foglalkozás, hobbi :
⊂ confectioner ⊃
karakter arca :
⊂ madelaine petsch ⊃
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése



to dom ♥

Igazán nehéz szembe szállnod valamivel, ami igazából a részesed. Hiszen nem nézhetek vele farkasszemet és a nyertes majd eldönti, hogy mi legyen a másik sorsa. Bennem él és rajtam élősködik és tudom jól, hogy nélkülem nem létezne, de mégsem tudom, hogyan tudnám mindezt az előnyömre fordítani. Ameddig pedig nem jövök rá arra, hogy mégis miképpen tudnám őt ténylegesen az irányításom alá vonni nem marad számomra mást, mint a félelembe való kapaszkodás. Mert ez az egyetlen lehetőség arra, hogy megakadályozzam, hogy újra felülkerekedjen. Mindent elkövetek annak érdekében, hogy még egy pillanatra se kaparinthassa meg a vezetői pozíciót.
- Tudom, hogy ezt kellene tennem, de fogalmam nincs, hogy mégis hogyan kellene megragadnom azt a hatalmat, amit most birtokolok. Félek, hogyha megpróbálom megmutatni neki, hogy az én kezemben van az irányítás azzal csak esélyt adok neki arra, hogy elvehesse azt tőlem. - Nehezebb megvívni egy harcot, ha legtöbbször tehetetlen állapotban találod magad az ellenfeleddel szemben. Mintha földbe gyökerezett volna a lábad és az egész tested kővé dermedt volna és te nem lennél más, mindössze egy kívülálló, aki megpróbálja a lehető legtöbbet kihozni belőle és, amikor már kezd túl sok lenni az egész, akkor egyszerűen csak behunyod a szemed és próbálsz mindent kikapcsolni, mintha nem is léteznél.
- Nincs szükségem arra, hogy bárki is babusgasson! - Tudom jól, hogy leginkább az akció miatt aggódik, mert ha én nem leszek ott száz százalékosan azzal talán mindkettőnk életét veszélyeztetem. De nem állok még készen arra, hogy szembe nézzek a sötétebb oldalammal. Az pedig, hogy képes vagyok még ennyi idő elteltével is szinten tartani magam úgy gondolom megmutatja az erős oldalamat. Mert képes vagyok napokig minimális alvással járni-kelni. Most pedig, hogy igazából műtárgyakról lesz szó, már a gondolat maga is felvillanyoz.
Ahogy végigmérem őt nem csak arra jövök rá, hogy még a színt sem tudtam eltalálni, de az általam legnagyobbnak titulált méret közel sem akkora, mint ami rá való lenne. Emiatt pedig majdnem mindent kiemel és csak még inkább sugározza, hogy nem éppen férfias.
Azt hiszem a bámulásom miatt fordít nekem hátat, de ez sem sokkal jobb, hiszen csak még inkább zavarba jövök attól, hogy a fenekére tapadt nadrágot kell néznem, így inkább meg is emelem a tekintetem. - Ez egyáltalán nem arról szólt.. Semmi ilyen célom nem volt ezzel az egésszel! - Amikor megfogja a kezemet és húzni kezd magával a kijárat felé egyenesen a kocsihoz úgy érzem magam, mint egy rongybaba, akit csak úgy cibálni lehet, mert amilyen nagyokat tud lépni a hosszú lábaival azt nekem kétszeresen kell megtennem az apróbb lépteimmel.
Végül pedig a kocsiba elég érdekesen sikerül érkeznünk, hiszen sikeresen beesünk az ajtaján úgy, hogy én még jobban járva rajta landolok. Hát nem tudom, hogy így tervezte-e vagy sem, de az egyszer biztos, hogy egy pillanatra őszintén elvesztem a szemeiben, amelyek olyan hívogatóak voltak. Egek, mégis mit művelek? - Szóval édes a bosszú, mi? - Próbálom kicsit oldani a helyzetet mielőtt bármiféle mozgolódásba kezdenék, hogy lemásszak róla. Mert kétlem, hogy ebben a pozícióban szeretne utazgatni. Bár az igazság az, hogy a fejébe nem láthatok bele bármennyire is szeretnék.
Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains



June & Dom

Egyszerűen már nem tudom eldönteni, hogy mégis miben hisz ez a lány. Hallva a kételyeit.. nem hiszem el egyszerűen, hogy nem akar biztos lenni a dolgában, hogy nem akarja ketté foszlatni a benne rejlő kérdőjeleket, a Varázslónő iránt. Hiszen tényleg.. lehetséges, hogy már nem is él.. és ez a bizonytalan, pár százalékos esély miatt kínozza magát, vonja meg magát az alvástól.. még így is képes félelembe tartani ez az erő, amit mondjuk egy részem megért, de a másik képtelen. Késztetést érzek arra, hogy segítsek neki benne, ami, őszintén szólva engem is meglepetten érint, hiszen egészen eddig a pillanatig pont az ellenkezőjét akartam tenni. De félő, hogy én ehhez kevésnek bizonyulnék, hiszen ha elszabadul.. egy újabb csapás érné a várost, s fáj bevallanom, de nem tudnám megállítani. Ugyanúgy, ahogy Rick is kevés volt hozzá egyedül. Hogy kézben tartsa az irányítást. - Gyenge.. igen. Ezt kellene kihasználnod, a kávézgatások helyett. Ne érts félre.. - Húzom fel szemöldököm, s változtatok a hangnemen, hiszen észre sem vettem, hogy már nem vagyok olyan ellenséges, ahogy eleinte hozzáálltam, s betekintést nyert egy talán számomra is ismeretlen gyengédebb, aggódó oldalamba. - Én nem vagyok Rick, nem is foglak babusgatni, pusztán csak annyiról szól az egész, hogy nem akarom, hogy a küldetés során összeess. És ez legyen a küldetés veszte. A mi vesztünk. - Nézek félre, mert egy halványabb arcpírnek megfelelő színárnyalat kezdi díszesíteni arcomat, a felismerésnek köszönhetően. Kissé talán maximalista vagyok, hiszen szeretem túlszárnyalni a tőlem elvártakat, szeretek.. meglepetést okozni ilyen téren másoknak, szeretem, ha kiszámíthatatlannak gondolnak.
Természetesen morogva, morcosan engedem be a lányt, s karba tett kezekkel várom a szembesülés pillanatát. Ahogy végig mér, olyan annyira kényelmetlenül érzem magam, ahogy talán még soha sem, így hát hátat fordítok neki. Nem elég hogy rózsaszín a melegítő nadrág, de nem hogy a színt, a méretet sem sikerült eltalálni.. és rajtam.. inkább néz ki egy cica nadrágnak, ahogy kiemeli alsó testem minden tökéletesen megformált pontját is. Dicséretére zavaromba nem mondok semmit, csak elkezdek tapsolni. - Gratulálok June. Sikerült hülyét csinálnod belőlem. De ne aggódj. Édes a bosszú. -Fordulok vissza felé féltesttel, s rákacsintok játékosan a lányra. Ezúttal.. újabban meglepő módon, nem véres bosszúra kell gondolni, a bosszú szó alatt. Túl sok újdonság érint.. közelében. De most csak egy dologra tudok gondolni.. hogy mielőbb távozzak, és minél kevesebben lássanak ebbe a ruhába, így hát megragadom a lány a kezét, és szépen, magammal húzva kezdek rohanni egyenesen a hátsó kijáraton át, a szerzett kocsihoz, aminek ajtaját azonnal nyitják is, ahogy meglátnak minket és a célig, míg szó szerint, be nem esünk a járműbe nem engedem el, amiben.. mindketten fekvő helyzetben érkezünk, annyi különbséggel hogy míg én háton fekszem az üléseken, addig ő rajtam tehénkedik.. és érezve a nőies testrészeit a sajátomon újabban zavarba jövök, megfeszülök.. a lány szemeibe meredek, majd próbálom magunkat kihúzni ebből a kényes szituból, amint észhez kapok.

it's where my demons hide

avatar
Online
❖ hospitality ❖
dc universe
tartózkodási hely :
⊂ star city ⊃
foglalkozás, hobbi :
⊂ confectioner ⊃
karakter arca :
⊂ madelaine petsch ⊃
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése



to dom ♥️

Jó tudni, hogy azért nem csak a teljesen kőkemény oldala van, hanem ez mögött azért még rejtőzik valami más is, amit nem igazán tudok hova tenni. Olyan, mintha egy kicsi talán aggódna miattam, de azt hiszem ez csak részben igaz. Mert, ha én nem vagyok jól, akkor ki tudja, hogy Ő mire nem lesz képes azért, hogy ezúttal elérje ténylegesen azt, amit akar. Mert tényleg nem tudom, hogy mégis mi lesz, ha legközelebb kiszabadul. Nincs szív, amihez köthetnék és az már a legutóbb sem alakult túl jól. Úgyhogy talán ezúttal megállíthatatlan lenne. Azonban amíg képes vagyok kávékkal és csekély alvással távol tartani az élővilágtól, addig úgy érzem, hogy jól szerepelek az életemben. – Lehet, hogy pontosan erre játszik, de bárhogy is legyen.. Ő maga is gyenge úgy gondolom. Hiszen a szíve elpusztult és ez adott lehetőséget arra, hogy én újra én legyek.. Talán már nincs is velem.. Az is lehet, hogy végleg elpusztult. Hiszen senki nem merte az évszázadok során megkísérelni elpusztítani a szívét. Talán még megtalálni sem akarták. Istennőként imádták és nem úgy akartak a kegyeibe férkőzni, hogy parancsolgattak neki. – Most pedig huss. Nincs többé. Legalábbis az elmúlt időszakban nem ugrott be, beköszönni. Habár tudom, hogy Rick szeret engem, de mindig is frusztrált, hogy elsősorban azért van mellettem, hogy felügyeljen, mint valami gyermeket. Ezért is zsongtam be annyira ettől a küldetéstől, ami már most teszteli a kettőnk kompromisszumképességét. A nadrág tényleg nem a legférfiasabb színben pompázik, de nem leégetni akartam az egész hely előtt. Egyszerűen csak sietni akartam, mert ha megváratom, akkor meg az lesz a baja. Férfiak.. Azt gondolják, hogy a nők a nehéz esetek, de ez azért van, mert nem szembesültek még igazán mindazzal, amit ők maguk csinálnak.
Végül pedig, mikor sikeresen elintéztem, hogy a hátsó kijáraton távozhassunk minden kíváncsi szem elkerülése végett egy kocsit is hívtam, hogy minél hamarabb húzhassuk el innen a csíkot és Dommiel pedig felvehesse az ízlésének megfelelő nadrágot. Miután beenged a mosdóba végigmérem, hogy lássam végül is milyen döntést is hozott a szavaira pedig a szám szélei aprócskát felfelé kunkorodnak. – Tudod ez az szín igazán kiemeli a szemedet. Talán többször is megpróbálhatnál egy kis színt csempészni az életedbe. – Nem az a típus, aki könnyedén elengedni magát, de a múltját tekintve azt hiszem senki nem várhatja el tőle, hogy másképpen viselkedjen. Nem egy törött madár, akinek segíteni kell, hogy meggyógyulhasson. Mindezt csak egyedül Ő tudja végrehajtani.  
Hátul vár minket a kocsi, akkor mehetünk? – Lehet, hogy nem együtt érkeztünk, de ez még nem zárja ki, hogy együtt távozzunk. Azonban keresnem kell neki valami váltó nadrágot, mert kétlem, hogy kiszállna a kocsiból ebben a nadrágban. Bárhova is vezessen az útja.


// béna  
Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains



June & Dom

Akkora táskákat hord a szemei alatt, hogy lassan már kedvem támad bevásárolni.. rossz ránézni igazság szerint, és lassan már olyan érzések futnak át bennem, mint a sajnálat.. ami.. hogy baj -e igazából már én sem tudom eldönteni. Minden szempontból gyenge ez a lány.. és félő, hogy nem fogja sokáig bírni ha ezt így folytatja, előbb utóbb.. de inkább előbb, össze fog esni. Ami engem őszintén, nem is zavarna, sőt.. de mivel össze leszünk zárva egy küldetés erejéig, kénytelen vagyok az ő érdekeit is nézni, s ezért is, az előrehaladás érdekében váltottam át a totális ellenséges módról, egy talán segítőkészebbre, már, amennyire ez tőlem kitelik. Nem is azzal van a gond, hogyha azt tekintem, ki is, mi is ő valójában, mert egy szimpla emberrel sem szoktam így bánni. Nem szoktam másokhoz, új nekem ez minden szempontból, és nem tudom, hogy egyelőre örülök - e neki avagy sem. Hiszen, tapasztalatlan vagyok ez ügyben. Túl nyers vagyok minden szempontból, és megbántani, illetve bántani szoktam másokat, nem segíteni. - És.. szerinted, akkor mégis mi fog történni, ha összeesel a fáradtságtól, és elveszíted az eszméleted?! - Emelem fel a hangom, de immár nem idegesség vehető ki belőle, annál inkább.. az aggódás egyik halovány jele. - Abba nem gondoltál bele, hogy a Varázslónő.. talán ezt akarja elérni? Kérdezem nyugodtabb hangnemben, s szembesítem a tényekkel, amibe talán eddig bele sem gondolt. Igazából nem tudom, de mindenhogyan zsákutcának tűnik a történet, hiszen látszólag minden próbálkozásom ellenére sem tudom megváltoztatni a véleményét ez ügyben. Ahogy ő sem az enyémet. Lehet, hogy nem kifejezetten női darab a nadrág, az én büszkeségem mégsem engedi hogy én azt felvegyem. Nem vagyok sem meleg, sem ferde hajlamaim sincsenek, hogy én ilyeneket hordjak.. vagy hogy egyáltalán valami színes ruhát felöltsek magamra. Számomra csak is a fekete létezik, meg talán még a fehér.. el nem tudom hinni, hogy mindez a véletlen műve lenne, hiszen szavakkal nem egyszer sikerült bántanom, nem éppen a legjobb hozzáállásban részesítettem, szóval úgy vélem, annak tudom tudom, hogy ez mind személyes bosszú, válasz minderre. Mégis, talán egy fokkal jobb, mintsem nadrág nélkül futkozzak.. mindenhogyan megszégyenítés számomra.. egy biztos, hogy nem kívánok sehogy sem emberek közé menni. Eddig sem, de ezentúl főleg nem, bármelyikre is esik választásom. Hatalmas választás elé nézek, így hát nem válaszolok semmit sem a lánynak, hagyom, hogy kimenjen és.. és szép lassan, magamra húzom ezt a gyönyörű színben pompázó, eléggé feltűnő nadrágot beletörődve mindebbe. Az ajtó elé sétálok.. és várakozok. Mindaddig, míg nem nyitódna újra az, valószínűleg June által, ezért hát az útjába lépek a lábammal, és elzárom az útját. - Ha röhögni merészelsz, megöllek. -Figyelmeztetem morogva, majd beengedem a lányt.
it's where my demons hide

avatar
Online
❖ hospitality ❖
dc universe
tartózkodási hely :
⊂ star city ⊃
foglalkozás, hobbi :
⊂ confectioner ⊃
karakter arca :
⊂ madelaine petsch ⊃
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése



to dom ♥

Szeretném, ha a dolgok olyan egyszerűek lennének, mint ahogyan Dommiel beállítja, de ez koránt sem éri utol az igazságot. Nem vagyok képes arra, hogy uralkodjak valaki felett, akinek ekkora ereje van. Abban azonban határozottan igaza van, hogy az utóbbi időszak nem arról szólt, hogy különösebben aludtam volna. Az igazság az, hogy néha napján álmomban akaratlanul is elhagyta ajkaim az a bizonyos szó, amitől minden porcikám megremegett az ébrenlét során. Talán az is az Ő műve volt. Hogy egy gyengébb állapotomban kihasznált és előtérbe került. A történtek óta pedig kénytelen vagyok félig nyitott szemmel aludni ezért is iszom olyan sok kávét. Pótolni kell az alvást valamivel, nemde? Egy kicsit úgy érzem magam, mint a Rémálom az Elm utcában című filmben. Mintha rettegnem kellene az álmaimtól. Mert egyszer, ha elalszok, akkor soha nem fogok többet felébredni.
Nem alszom túlzottan jól ez igaz.. De nem is engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy teljes békében hajtom álomra a fejemet tekintve, hogy olyankor elég könnyedén elveszíthetem az irányítást, hiszen nincs is igazán olyankor a kezeim között a kormány, amivel eldönthetem, hogy ki is van előtérben. – Szeretném azt mondani, hogy csak szembe kellene néznem a félelmeimmel és minden problémám megoldódna de ez nem ilyen egyszerű. Ő nem csak egy pók a falon, amitől az emberiség többsége sikítva menekül. Nem egy nyálkás kígyó, amivel megbékélhetsz. Valami állandó, ami olyan, mint az árnyékod és életed végéig elkísér és mindaz a pusztítás is, amit véghez vitt.
A kiakadása már határozottan átlépte a határt, hiszen lassan már azért fogja bevonzani ide az embereket, mert pontosan úgy hisztizik, mint egy kisgyerek. Ez egy rózsaszín melegítőnadrág. Nincs ráírva, hogy kötelezően nőkre szabott. Sosem fogom megérteni ezen a téren a férfi gondolkodásmódot. Oké, megértem, hogy a teljesen fekete öltözékéhez valahogy egyáltalán nem illik számára egy kis szín, élet a hétköznapjaiba. Amilyen komor szerintem még azon is kibukna, hogy világoskék, vagy zöld.. Mert nem fekete.. Megint egy újabb idióta felfogás.
Egy ütemet kihagy a szívem, amikor a kezemet a mellkasára húzza, ahol határozottan érzem a kemény izmait és egy pillanatra még eljátszadozom a gondolattal, hogy végigsimítok a felsőtestén, de aztán elhessegettem még a gondolatot is azelőtt, hogy valami ostobaságot tennék. – Figyelj.. Van három opciód. Első. Itt hisztizel továbbra is és megvárod, míg megszárad a nadrágod, miután rendesen kidolgoztad belőle azt a csúnya foltot. Kettő felveszed azt a nadrágot és kisétálsz velem további figyelem felhívás nélkül. Három így, ahogy vagy jössz utánam. Nekem aztán teljesen mindegy. – Azzal pedig sarkon is fordulok és megpróbálom elintézni, hogy a kíváncsi szemek elől elvonulva tudjunk távozni.




Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains



June & Dom

Talán fáj bevallanom magamnak is, de talán már nem is a találkozásunk zavar, annál inkább az, ahogy hitegeti magát hogy valójában mennyire gyenge is ő. S bár fogalmam sincs milyen érzés lehet, ha benned szunnyad egy ekkora erő, és te képtelen vagy uralkodni felette.. de azt pontosan tudom, hogy mennyire retteg hogy újonnan átveszi felette az irányítást. Idáig érzem félelme szagát.. s talán ebből a szempontból June mégsem annyira rossz , mint amilyennek én gondoltam.. bár nem bízok benne ettől függetlenül tudom, hogy ő nem akarta azt a pusztítást, amit egy este sikerült a Varázslónővel véghez vinniük. Egy kezdetleges jó pont, amit adhatok neki. De ettől egy percig sem gyengült az iránta érzett gyűlöletem. Vagyis, igazából a Varázslónő iránt érzett gyűlöletem.. de nem tehetek róla, hiszen még ha két különálló személyről is van szó, de egy testről. - És hagyod magad kikészíteni. - Fejezem be a lány mondatát, majd közelebb hajolok és megnyálazva ujjam, gyengéden végig húzom szeme alatt azt. - Mondd csak.. mióta is nem aludtál normálisan? -Természetesen, egy percig sincs szó aggódásról, pusztán csak tudatosítani szeretném benne, hogy ez mennyire nincs jól, hogy a mélyen benne szunnyadó erő mennyire kikészíti igazából minden szempontból. Lehet, hogy a külvilág elől próbálja mindezt takargatni, hogyha sikerül is elaludni akkor rémálmok gyötrik, előlem nem tudja, én átlátok rajta. Én így pedig, ha ilyen állapotban van nem fogom elvállalni a küldetést. Hiszen, gyenge. Még gyengébb. Bármelyik pillanatban összeeshet a fáradtságtól, és egy ember számára talán az alvás a legfontosabb dolog, amit a testével tehet.
Igazság szerint képtelen vagyok felfogni, hogy még ezt is képes volt elrontani. Oké, nem kértem hogy valami gyémántrakásos férfi nadrágot hozzon, de istenem! Legalább férfi legyen. Nem is tudom, én határozottan annak érzem magam, szóval, nem tudom hogy ő minek is lát engem. - Előbb mennék ki innen meztelenül, mint hogy azt felvegyem! - Mutatok a nadrágra idegesen majd végül széttárva a kezeim a lány elé állok. - Nem is tudom.. én talán nőnek tűnök neked?! -Megragadom továbbra is idegesen a kezét, és a mellkasomra helyezem azt, végigsimítva azon ponton, pusztán azért, hogy szembesítsem a tényekkel, hogy eddig tévhitben élt, ha azt hitte a női csoportba tartozom. - Te ezt nem értheted June! Egy férfi számára fontos a büszkeség! - Morgom az orrom alatt a lánynak, és hagyom a fenébe azt a kávés, s immár vizes nadrágot is, s a kezeimbe véve a rikító rózsaszínt váltóruhát, úgy tartom, mintha valami súlyosan fertőző dolog lenne. Épp hogy két ujjam hegyével.. és.. próbálok vele barátkozni, mindaddig, míg June vissza nem tér.
it's where my demons hide

avatar
Online
❖ hospitality ❖
dc universe
tartózkodási hely :
⊂ star city ⊃
foglalkozás, hobbi :
⊂ confectioner ⊃
karakter arca :
⊂ madelaine petsch ⊃
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése



to dom ♥

Ez a küldetés nem olyan egyszerű a számomra. Mármint természetesen ez csak egy küldetés, meg minden.. De az, hogy önmagamként gondolnak hasznosnak ez valahogy sokkal jobb érzés, mintsem, hogy a bennem lakozó lélekre akarnak támaszkodni. Így már nem érzem magam olyan haszontalannak, mint ahogyan eddig tettem. Hiszen az egyetlen dolog, ami miatt megkeresett a kormány nem a tudásom, vagy a szakértelmem, hanem mindössze az, hogy rám járt a rúd annyira, hogy egy hatalmas boszorkány szállja meg a testemet. Bevallom minden egyes nap rettegek, hogyha lefekszem már nem leszek itt, hogy felébredjek. Nem tudom miképpen tudnék uralkodni valakin, aki olyan hatalmas, mint Ő. Kijátszotta már egyszer a kormányt és azzal is nagy kockázatot vállalnak, hogy még életben hagynak. De az utóbbi időben semmilyen tevékenység nem született tőle. De talán ez pont azért van, mert olyan erőteljesen fókuszálok arra, hogy semmilyen körülmények között ne mondjam ki a nevét, hogy talán ez épp elegendő ahhoz, hogy még véletlen balesetek se sülhessenek el, ami esetleges katasztrófába fulladnának.
Lehet, hogy én vagyok a test, amihez hozzá van kötve, de ez nem jelenti azt, hogy nem vagyok egyszerű ember. Míg én mindössze a makacsságommal léphetek fel ellene, addig neki sokkal több lehetősége van. – A kormány is nagyon jól tudja, hogy Enchantress soha nem hagyná, hogy meghaljak, mert akkor Ő is velem hal és nem lehet tudni, hogy mikor lesz lehetősége, hogy újra visszatérhessen az élők soraiba. Hogy mikor találja meg a számára megfelelő porhüvelyt. Mert kétlem, hogy a két szép szememért és a gyengeségeimért választott volna csak engem. Csak rá kell jönnöm, hogy miért pont én. Talán a kormánynak már megvannak a maga válaszai, egyszerűen csak úgy érzik, hogy jobban járnak, ha visszatartják ezt tőlem. Hiszen Amanda Waller-t ismerve bármi lehetséges.
Rosszul érzem magam, amiért a kezembe akadt ruhadarab pont a nőies színek közül is a legnőiesebb színben pompázik, de ha most visszafordulok, hogy keressek valami férfiasabbat, akkor meg a lassúságomat fogja kritizálni. Kezdem azt érezni, hogy neki egyáltalán nem lehet kedvezni. De amilyen mogorva arckifejezése van állandó jelleggel azt hiszem ezen már nem is kellene csodálkoznom. – Nem volt szándékos! – Jelentem ki, mikor már látom az arcán, hogy legszívesebben megfojtana. – Most komolyan? Még mindig ilyen kisgyerekek vagyunk, hogy a lányos színeket nem vagyunk hajlandóak felvenni? Sikálhatod ameddig akarod, de a nedves nadrágod sem fog jobb benyomást kelteni az emberekben odakinn, ahogy a rózsaszín melegítő sem. Elrendezem, hogy a hátsó kijáraton mehessünk ki, csak ne gyerekeskedj, hanem vedd fel. – Visszadobom hozzá a nadrágot és, mielőtt még távoznék kíváncsi szemeimmel egy másodperc töredéke alatt végigmérem őt, majd ahogy megfordulok apró pír kúszik az arcomra kifelé menet, hogy elrendezhessem a problémamentes távozásunkat.



Sponsored content
it's where my demons hide

dc universe
heroes vs villains


1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
We can be heroes :: Városaink :: Central City :: Belváros :: Obsidian Bar-
Ugrás: