villains have a vision for the world.

heroes don't, their only goal is to stop the villains from reaching theirs
jelentkezz be
a karatkered már hiányol
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
❖ Elfelejtettem a jelszavam!
üzenj bátran
ígérjük nem falunk fel
erre járunk
ki van itt?
Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég

Alice Effendi, Caitlin Snow, Sammie Dempston, Tyler Batson

A legtöbb felhasználó (72 fő) Vas. Ápr. 30, 2017 9:05 pm-kor volt itt.
új üzenetek
irományaink gyűjteménye
Skyler Lorelay Lynch
Skyler Lorelay Lynch
pötyögte
Today at 8:40 am
Állatmenhely
Tyler Batson
pötyögte
Yesterday at 10:34 pm
Fürdőszoba
Tyler Batson
pötyögte
Yesterday at 5:02 pm
képesség foglaló
Sammie Dempston
pötyögte
Yesterday at 4:20 pm
avatar foglaló
Sammie Dempston
pötyögte
Yesterday at 4:18 pm
Sammie Dempston
Leonard Snart
pötyögte
Yesterday at 4:07 pm
Városi park
Lucille Kingsland
pötyögte
Yesterday at 7:21 am
Gyárépület belseje
Jason Todd
pötyögte
Vas. Aug. 20, 2017 3:18 pm
az oldal stat
ennyien vagyunk itt
CSOPORT
ALIEN 1 1
ANTI-HERO 3 1
BORROWED 0 2
CITIZEN 5 0
CRIMINAL 3 3
DOCTOR 1 0
GOVERNMENT 1 3
HERO 1 0
METAHUMAN 2 5
VIGILANTE 0 0
VILLAIN 1 5
Összesen 18 20
az oscaraink
legjobbaklegjobbjai
• A tavasz női canon karaktere •
black siren
laurel lance

• A tavasz férfi canon karaktere •
julian albert
alchemy

• A tavasz női saját karakterei •
abigail vicious
the redhead

• A tavasz férfi saját karaktere •
sean weston
the experimenter

• A tavasz előtörténete •
oswald cobblepot
the penguin

• A tavasz keresett karaktere •
lucille kingsland
miss badass

• A tavasz párja •
sean weston
gwen summers

Share|
Onix pub
eme téma címe
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
it's where my demons hide

avatar
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése


Elöntött a vágy. A vágyakozás. Egy olyan világ után, amit csak akkor kaparinthatok meg, ha megszerzem magamnak ezt a lányt is. S őszintén szólva, ha tudnék hideg fejjel gondolkodni, akkor nagy valószínűséggel undorodnék magamtól. Sőt, fogok is. Hiszen ráerőszakolom az akaratom.. ugyanúgy, ahogy azt ő tette velem, s ezért.. megvetem őt is. De jelen pillanatban csak az érdekel hogy én megkapjam azt, amit akarok. S ehhez pedig nagy szükségem van ennek a lánynak a közreműködésére is. Amit őszintén szólva azt hittem egyszerűbb lesz elérnem, de nem így alakult.. hiszen pár perce még tépte le rólam a ruhát, a másik pillanatban pedig már lökött volna el magától, ha hagytam volna. Nem is olyan rég mit meg nem adtam volna ezért.. de most, erősen fordult a kocka. Én akarom őt. De nem azon okból, mert megállíthatatlanul vágyakozom iránta.. nem, cseppet sem iránta. A világ ami nem régiben elém tárult.. többet és még többet akarok belőle. Ehhez pedig szükségem van Elowenre is. Még ha erőszakkal is. Nem érdekelnek a könnyei, amik arcomat érintik nyaka kényeztetése közben. Egyszerűen átlépek rajta, és meg nem történtté nyilvánítom. Igyekszem elérni, hogy újra akarja.. az okát pontosan nem tudnám megmondani, hiszen.. egyáltalán nem törődök ezzel a lánnyal. Pusztán talán, a saját dolgomat szeretném mindezzel megkönnyíteni. Ezért is esik le egy szikla nagyságú kő a szívemről, ahogy magához húz. Én kis naiv, azt hittem belemegy a játékomba, és minél előbb túl lehetünk a kellemetlen részén az egésznek, hogy visszakerülhessek a hőn áhított világomba.. de a szemei furcsa színben kezdenek pompázni. Mire észbe kapnék, már késő. Ahogy ajkaink egymásét érintik, érzem hogy minden egyes másodpercben egyre gyengébb, és gyengébb leszek.. hagy el az erő. Olyan érzés, mintha.. kiszívna belőlem valamit.. cseppet sem a legkellemesebb módon.. lábaimból megy el az erő, térdre rogyok.. szememet egyre nehezebb nyitva tartani, kezd elfogni a sötétség.. de nem úgy, mint a legutóbb. - Ezt még megbá..- - Nem tudom befejezni a mondandóm. Elvesztem az eszméletem. Mint egy rongybaba, úgy hullik a földre meztelen testem, beütve istenesen a fejemet. Ezúttal nem kerülök sehova. A sötétség vesz körül egészen addig, míg végül vissza nem nyerem az eszméletem. Talán a lelkemet tükrözte.. feltéve, ha még leledzik belőle valami. Lassan vissza nyerem az erőmet.. érzem, hogy újra végigjárja a testemet, s ahogy tudom mozgatni a karomat a fejemhez nyúlok.. fáj, de ez a mellékes ok. Nem emlékszem túl tisztán a történtekre, és ahogy végig nézek magamon nem igazán biztat.. amivel szembe találom magam. Egyedül, ruha nélkül.. kiütve, az ajtónál kuporgó Elowennel. Sok jóra nem tudok gondolni. Összekapom magam, s ahogy öltözök fel, méltóztatok a lányhoz szólni. - Te.- Szólítom le, még véletlenül sem a nevén hívva. Nem a kedvességemről vagyok híres, főleg nem egy olyasvalakivel, akit emberszámba se veszek. - Elmagyaráznád az önsajnáltatás helyett, hogy mégis mi történt ? - Nem tud érdekelni hogy sír. Pusztán csak hogy megtudjam az igazságot, és hogy mihamarabb eltűnjek közeléből.
it's where my demons hide

avatar
tartózkodási hely :
◆ gotham city is my home ◇
foglalkozás, hobbi :
◆ unknown ◇
karakter arca :
◆ katherine mcnamara ◇
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése


+18!

Vágytam erre a pillanatra. Mindennél jobban magamnak akartam Dom-ot, de most, hogy eljött a pillanat legszívesebben eltűntem volna és soha vissza se néztem volna. Én egyszerűen nem bírom ezt. Ki kell innen szabadulnom. Az pedig, hogy egyre erőszakosabb lett velem csak a múltam egy sötét emlékét idézte elő. Utáltam, hogy olyan gyenge voltam, hogy nem tudtam harcolni, de most már nem vagyok az a törékeny virágszál. A kezemben van az irányítás és mindez nem is kellene, hogy számítson, hiszen én döntöm el, hogy kivel és mikor. Most mégis betegesen azt érzem, ahogy ismételten megfosztanak ettől a jogomtól és ez egyszerűen megrémít. Nem tudom, hogy mit kellene tennem, de úgy érzem, hogy mindjárt megfulladok. Annyi mindent érzek egyszerre, hogy úgy érzem az egész lelkem darabokra fog szakadni. Akarom őt és tényleg szeretném végre megkaparintani, de elveszítettem. A szemébe nézek és valami őrült függőséget pillantok meg, de koránt sem irántam. Fogalmam nincs, hogy mit láthatott, vagy mit képzelhetett be a fejében, de nagyon vissza kíván oda menni, hiszen a kezemet már nemes egyszerűséggel irányítja vissza a férfiasságra. A könnyeim továbbra is patakokban folynak végig az arcomon, mégis a bennem élő bestiát az érzés, hogy örömet okozhatok neki táplálja. Mintha két fal közé szorultam volna. Akarom, de ha megteszem úgy érzem belepusztulok. Nem vagyok képes arra, hogy ezt végigcsináljam.
A szemeim kékké változnak és szabad kezemmel magamhoz húzom, hogy felemészthessem a benne lévő vágyat, de ez mindez csak arra kell, hogy erőhöz jussak és könnyű szerrel taszíthassam el magamtól, mint egy darab húst. Ahogy ő is viselkedett velem az előbb. Nem tekintett másnak, mint valami eszköznek. Talán pont ez volt a baj. Én is úgy közelítettem meg. De van azaz érzésem, hogy ő ezek után nem fog keresni én pedig végképp nem. - Szórakoztasd magad, hátha eljutsz oda, ahova akarsz, de még egyszer ne merészelj engem használni, te seggfej. - Gyorsan magamra kapom a ruháimat és már fordulnék ki az ajtón, amikor visszanézek a földön fekvő alakjára. Olyan törékenynek tűnik.. Talán túl sok energiát szívtam volna ki belőle? Végül egyszerűen  becsukom magam mögött az ajtót - még belülről - és a hátamat nekitámasztva csúszok végig a padlóra. Nem hagyhatom csak úgy itt. Bármekkora szemétláda is volt nem bírnám elviselni a gondolatát annak, hogy miattam esett baja.


it's where my demons hide

avatar
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése


+18
Amint megízlelem a valóság kínkeserves ízét egyszerre visszakívánkozok. Nem érdekel, ha Elowen játéka volt mindez, hogy metahumán.. nem tudom gyűlölni érte, hiszen egy olyan világba repített el.. amit a szívem a legjobban kíván. Ez a röpke pillanat olyan volt számomra, mint másoknak a drog. Hozzá tudnék szokni, sőt, már most függök tőle. Már értem hogy miért versenyez nem hogy olyan sok férfi a kegyeiért, de még a nők is. Megbabonázza őket.. talán akarata ellenére is. Hiszen, látva reakcióját legalább annyira összezavarodott mint én. Mindkettőnk könnyei potyognak.. más - más okból. Mintha.. kicserélték volna. Egészen eddig rámenős volt, nem hagyott békén.. most pedig, menekülne, ha engedném.. de nem. Erőszakosan visszarántom magamhoz, és szorítom a kezét. Rohadtul önző vagyok.. de most én vagyok az, akit nem érdekel hogy a másik mit szeretne. Hiszen eddig elakartam üldözni magamtól, sikertelenül. Most pedig fordult a kocka. Amit őszintén szólva nem értek, hiszen engem akart. És talán meg is kapott.. nem tudom eldönteni.. de egy biztos, hogy befejezetlen munkát végzett tekintve a férfiasságom. Fogalmam sincs mi ütött belé, de nem érdekel. Csak az, amit én szeretnék. A nem rég történtek hatása alatt vagyok. Nem tudom irányítani a tetteimet, mintha nem hallanék, nem hallanám azt amit mondd, mint egy üres gép úgy próbálom leállítani, és megragadni mindkét kezét hogy aztán lefogjam és a falhoz toljam testemmel. Számat a lányéra tapasztom, cseppet sem a leggyengédebb módon. Hiszen nem célom hogy jól érezze magát, pusztán elakarom csendesíteni. - Mi a baj? - Kérdezem tőle, bár nem azért mert érdekelne hogy mégis mi történt vele hirtelen. Kis irónia felfedezhető a hangnememben. - Azt mondtad szórakozzunk.. -Élek vissza a szavaival, és áttérek a nyaka csókolgatására, ugyanúgy lefogva a lányt. - Hogy megtudod adni amit szeretnék.. -Folytatom suttogva szavaim, közben ugyanúgy csókolva a lány nyakát, feltérve a fülére is. - Ezt szeretném.. -A jobb kezét ha ellenkezik, ha nem erőszakkal húzom az igen csak izgult állapotba lévő férfiasságomhoz, és kis rásegítéssel kezdünk közösen játszani hogy tovább fokozzuk vágyamat, hogy visszatérhessek szüleimhez.


it's where my demons hide

avatar
tartózkodási hely :
◆ gotham city is my home ◇
foglalkozás, hobbi :
◆ unknown ◇
karakter arca :
◆ katherine mcnamara ◇
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése


+18!

Nem gondoltam volna, hogy valaha is meghátrálok egy ilyen helyzetben, de az volt az igazság, hogy nem tehettem meg ezt sem vele, sem pedig magammal. Egy életre meggyűlölt volna, ha egyszerűen itt és most megszerzem azt, amit akarok. De már koránt sem ezt akarom. Sokkal többre vágyom. Az egész lényét akarom nem pedig egy apró darabját. Ha pedig itt elveszek most belőle a befolyásom alatt egy igen csak értékes darabot, akkor azt sosem fogja megbocsátani. Én pedig nem akarom egy ostoba alkalom miatt elveszíteni az egyetlen dolgot, amit igazán különlegesnek találtam az életemben. Persze nem ez az egyetlen, de valahogy mégis ez az, ami teljes lényében megragadott. Fogalmam nincs, hogy mi ez az egész, de mintha a képességem egy tükör lenne.. Mármint ez az érthetetlen érdeklődés majdnem csak hasonló ahhoz, mint amit az áldozataim szoktak produkálni. Mi van, akkor ha neki is van képessége csak még nem is sejti? Ha pedig pont ez a lényege, akkor talán minden értelmet nyerne.. Azonban akkor.. Mindez nem lenne valós. Nekem gondolkodnom kell és jelen pillanatban a meztelen látványa koránt sem segít rajtam. Sokkal inkább csak összezavar és szükségem van arra, hogy egy kis levegőhöz jussak. Ehhez pedig tér kell. A lehető legmesszebb akarok menni tőle.
Éppen csak ellépnék, hogy itt hagyjam őt és magamra húzom a felsőmet, amikor erőszakosan magához húz és a szemében valami teljesen idegen dolgot vélek felfedezni. Mintha teljesen kifordult önmagából. - Dom engedj el! - Szóltam rá és megpróbáltam lerázni magamról a kezeit, de valahogy most sokkal erősebbnek tűnt. Vagy egyszerűen csak én vagyok az, aki teljesen elgyengült attól, hogy megfosztottam magam a mézédes energiájától. - Hova? Miről beszélsz? Vedd le rólam a kezed. Nem mondom még egyszer. - Mindössze egy hajszál választ el attól, hogy sokkot kapjak, hiszen úgy érzem, hogy újra a tehetetlen gyerekkoromba csöppentem, amikor nem tehettem semmit az ellen, amit velem akartak tenni. Úgy tettek magukévá, ahogyan akartak és megígértem magamnak, hogy a haláluk pillanatától kezdve csak az én szabályaim szerint történik minden. A képességem pedig lehetővé is tette, de vele szemben ez az esetek 99 százalékában semmit sem ér. - Engedj el, csak engedj már el. - Észre se vettem, de hisztérikusan püfölni kezdtem Dom-ot ott, ahol csak érem, miközben a könnyeim végigcsordultak az arcomon.


it's where my demons hide

avatar
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése


Érintése, közelsége, sőt, pusztán tekintetünk találkozása a tudatomat mintha egyre csak mélyebbre és mélyebbre lökte volna. De mindez nekem fel sem tűnt, hiszen ez a szív melengető érzés.. teljesen kezdte nem hogy elvonni a figyelmem, de elvenni az eszem is. Mígnem egy pillanatra elfogott a sötétség, s a tudatalattim által kreált kis világomba kerültem. - Dom. Drágám. - Szólt felém egy ismerős, de mégis az idők során egyre inkább csak elfeledettnek tűnő hang. A lábaim mintha földbe gyökereztek volna meglepettségemtől, s egyszerűen nem tudtam megmozdulni. - Szívem. Jössz? - A szívem.. eszeveszettül vert, s ahogy megfordultam abban a pillanatban mintha jó pár ütemet kihagyott volna. Anya, Apa, és Dorothea. A számomra 3 legfontosabb ember, együtt.. és csak rám várnak. Nem gondolkodva egyszerűen odarohantam hozzájuk, és körbeöleltem az egész családot, egyáltalán nem furcsállva, hogy ez mégis hogy történhet. Hiszen számomra a szüleim a legfontosabbak, és most itt állnak előttem, érzem az illatukat, az érintésüket, s látom a mosolyukat.. olyan érzésem van, mintha egész eddig egy rossz álomba éltem volna.. és most végre sikerült felkelnem. - Úgy szeretlek titeket! - Szöknek ki belőlem őszintén a szavak, s úgy szorítom őket magamhoz mintha az életem múlna rajta. Szüleim hirtelen nem is értik, hogy mi történik. Mintha teljesen kicseréltek volna. - Dom. Valami baj--? Nem hagyom befejezni a kérdést,  egyszerűen csak jobban összeszorítom őket. Szinte már összeroppantom, olyan erővel ölelem a családomat. Ez a pillanat.. nagyon hozzátudnék szokni. De nem lehet. Egyik pillanatról a másikra, hiába szorítom őket ugyanolyan erővel, valami erő elszakít, ellök tőlük, és egyre csak távolodok és távolodok tőlük, míg nem az előbb látott sötétség fog el, s visszahoz a szomorú valóságba. Elowennel találom szemben magam, s egyúttal a meztelen igazsággal. Fogalmam sincs, hogy mi történt meg, s mi nem.. de mintha csalódottságot látnék a szemében, ahogy az enyémben is valahogy az csillog, illetve könnycseppek, amik nem sokra rá lecsordulnak arcomon. A lány után nyúlok kissé erőszakosan, és visszahúzom magamhoz. - Vigyél vissza! - Förmedek rá ellentmondást nem tűrve. Elég volt ennyi, s a függője lettem. De nem az érintésének, az érzésnek amit adott.. hanem a világnak.. ahová általa kerültem.


it's where my demons hide

avatar
tartózkodási hely :
◆ gotham city is my home ◇
foglalkozás, hobbi :
◆ unknown ◇
karakter arca :
◆ katherine mcnamara ◇
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése


+18!

Minden egyes testrészem őt akarja. Azt akarom, hogy soha ne felejtse el a kettőnk együttlétét. Finoman haladok végig a testén egészen a férfiasságáig, amit kényeztetni kezdek és ezt nem mondhatja el magáról túlságosan sok férfi, hogy valaha is letérdeltem volna előtte, hogy kényeztessem. Mert sokkal inkább használati tárgyak voltak, de Dominónál nem erről volt szó. Őt akartam, mert más volt és most végre az enyém lehet. Teljesen elborította a gondolataimat a vágy és mindennél jobban szerettem volna őt magamban érezni, de ahogy a hideg falnak taszított valahogy minden megváltozott. Mintha egy pillanatra kitisztult volna a fejem és mindent másképp láttam volna. Bármennyire is élveztem a csókjait, mire észbe kaptam, már eltaszítottam magamtól az egyik kezemmel a másikkal a vörös tincseimbe túrtam. Ez így nem helyes. A szemei olyan üresek, mint minden férfié, akit megkaparintottam magamnak. Nem akarom, hogy azért feküdjön le velem, mert teljesen zombivá tettem, egy szexfüggő rabszolgává. Azt akarom, hogy ez az egész miattam történjen meg. életemben először azt akarom, hogy valaki azért feküdjön le velem, mert én vagyok az, akivel le akarnak feküdni ne pedig egy bennem tomboló vágyat elégítsenek ki. Nem akarom őt eszközként használni. Hiszen az mégis mit mondana rólam? Tulajdonképpen megerőszakolnám szerencsétlent, mert ez nem ő. Nem Ő akar engem. De legalább most már azt tudom, hogy nem meleg és, hogy igen is képes arra, hogy vágyjon rám. Csak másképp kell elérnem azt, hogy önmagától akarjon ne pedig az erőm segítségével kaparintsam meg. - Ez nem fog menni. - Megrázom a fejemet, majd pedig kislisszanok a fal és az ő teste közül és elkezdem összeszedni a szanaszét heverő ruháimat, hogy felöltözhessek és még azelőtt eltűnhessek innen, hogy meggondolnám magam. Már hosszú ideje vágyom arra, hogy megkaparintsam, de mégsem olyan édes, ha nem önszántából adja át magát nekem. Mástól könnyedén elvenném a lehetőséget, de tőle nem fogom. Választhat. De nem így, nem ilyen állapotban. Habár még sosem hagytam faképnél egyetlen egy férfit sem, akit sikerült ennyire feltüzelnem, de azért remélem, hogy hamar kitisztul a feje és képesek leszünk újra úgy beszélgetni, ahogy pár őrült perccel ezelőtt.


it's where my demons hide

avatar
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése


+18
Tekintetem üressé válik, gondolataim megszűnnek létezni, amik olyan annyira ellenezték hogy egyáltalán leálljak vele.. csak is a színtiszta vágy maradt a felszínen, amit kihozott belőlem ez a lány, olyan szinten erősen, hogy semmi másra nem tudok gondolni csak arra, hogy mennyire magamévá akarom tenni őt. Csak vele foglalkozok, mintha minden illetve mindenki más megszűnt volna létezni számomra.. fogalmam sincs minek köszönhető mindez, de őszintén szólva, LESZAROM. Nem érdekel, nem tudok gondolkodni, és nem is akarok.. csak őt akarom, a testét itt és most azonnal! Ezért sem hallgatom végig a beszédét, közbe vágok és elcsendesítem a csókjaimmal, amik nem csak a száját, hanem a nyakát, illetve minden testrészét érik amit csak elérek, mérhetetlen vággyal telve, amihez talán kevés lesz hogy beteljesítse, legalábbis egy éjszaka alatt. Éhségem szinte már fájó számomra.. de ez nem az a szokványos éhség.. szexuális vággyal töltött éhség, ami nem hinném hogy csupán annak köszönhető, mert sok éven át megvontam magamtól. Mintha egy sötét erő erősítene rá minderre.. de nem tudok vele foglalkozni, hiszen itt van Elowen, aki immár a mosdók felé húz, hogy senki ne merje megzavarni a meghitt, hosszasnak de annál inkább hangosabbnak ígérkező együttlétünket. Megszabadít az immár felesleges ruháimtól, s végig csókolva testeimet halad folyamatosan lejjebb és lejjebb az igen csak felébredt férfiasságom felé, hogy szájával csillapítsa túl fűtött vágyaimat. Átadom magam az érzésnek, lehunyom szememet és hagyom, hogy irányítson. Amint szájába veszi azt a bizonyos testrészemet, már abban a pillanatban amint hozzáér egy hatalmas sóhaj hagyja el a számat. Egy pillanatra sem tudok csendben maradni, sőt, ahogy csinálja csak még nagyobb vágyat kezdek érezni magamban. Csak még inkább benne akarom érezni magam.. s már az amit csinál biztosítja bennem azt a kijelentést, hogy soha nem éreztem magam ennyire jól szex közben. Megragadom a fejét, s rásegítek a mozgásra mohón, majd kis idő múlva felhúzom magamhoz a lányt és átveszem az irányítást. Szintúgy megszabadítom a nadrágjától, fehérneműitől, s hozzá tapasztom forró testemet, és a hideg falnak döntöm a lányt. Mohón csókolom, mintha felakarnám falni, s kezem közbe a mellére tapasztom ahol aztán ujjaimmal kezdek játszani, és csatlakozok végül a számmal is. Izgatom, figyelem reakcióját.. teljesen kiakarom készíteni ezt a lányt, hogy végül könyörögjön azért, hogy tegyem végre magamévá.


it's where my demons hide

avatar
tartózkodási hely :
◆ gotham city is my home ◇
foglalkozás, hobbi :
◆ unknown ◇
karakter arca :
◆ katherine mcnamara ◇
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése


+18!

Egy apró pillanat erejéig éreztem, hogy megtörik aztán valamiért mégis meghátrált, de tudtam abban a pillanatban, mikor a teste az enyémhez simult, hogy nem szabad leállnom. Most kell úgy istenigazából bombáznom a falait, hogy végül semmissé válhassanak. Kihasználtam az alkalmat és lecsaptam az ajkaira és éreztem, ahogy az energia a testéből az enyémbe áramlik, amitől egyszerűen csak elmosolyodtam, mert tudtam innen már nem lesz képes meghátrálni. Ő már az enyém. Legalábbis egyelőre. Addig biztosan nem fog ellenkezni, amíg ilyen közel vagyunk egymáshoz. Lehet, hogy később újra meg kell majd közelítenem, de az már annyival egyszerűbb lesz, hiszen nem kell aggódnom amiatt, hogy nem tudja pontosan milyen örömöt is tudok neki okozni. Annyira ostoba, hogy ennyi ideig ellenkezett. Hiszen láthatóan semmi értelme nem volt, mert előbb vagy utóbb úgy is a karjaimban köt ki, ahogyan most is. Ó, hogy mennyire édes a győzelem.
Nem műveltem veled az égvilágon semmit, szívem. Egyszerűen csak végre nem tagadod meg önmagadtól a vágyaidat. Tudod.. Elég nehéz lehet a számodra, hogy mindig bezárkózol. – Nem mondanám túlságosan egyszerűnek, hogy valaki elfojtja magában a vágyait, mert úgy gondolja így sokkal egyszerűbb. Nem így működik ez az egész. A vágyainknak szüksége van arra, hogy beteljesedjenek, hiszen akkor sokkal jobb formában vagyunk, mintha önmagunkat kínoznák olyan dolgok megvonásával, amelyeket mindennél jobban szeretnénk. Szinte már nevetséges. Eleget kínozzuk önmagukat ezt már igazán nem kellene belevennünk a listába, de azt hiszem ő hobbi szintem műveli ezt. Mármint, mintha direkt arra játszana, hogy egy pillanatra se tudja magát igazán jól érezni. De pont azért vagyok itt, hogy ezen változtassak.
A csókjai is azt sugallják, hogy rettenetesen vágyik rám és abban a pillanatban, amikor meghallom az anyag szakadását biztos leszek benne, hogy sikerült áttörnöm rajta. Azonban bármennyire is nem vagyok szégyellős vannak dolgok, amiket jobb szeretek megtartani magamnak és a meztelen testének a látványa határozottan ilyen. Úgyhogy ajkait egy pillanatra sem eresztve húzom folyamatosan a mosdó felé, ahol már egyszerű és gyakorlott mozdulattal gombolom ki a nadrágját és tolom azt le róla a boxerjével karöltve, majd pedig a felsőjétől a lehető leghamarabb megszabadítom. Bármennyire is szeretném letépni azt hiszem nekem szükségem lesz valami pót ruhára a történtek után. Végül pedig ajkaitól véglegesen elszakadva csókolom végig a felsőtestét, majd pedig férfiasságát a számba véve kezdem el őt kényeztetni.



it's where my demons hide

avatar
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése


+16
Soha nem tartoztam azon férfi társaim közé, akik kedvtelésből fektetnek meg nőket. Soha nem is akarok tartozni.. bennem ennél sokkalta több rejlik. Én valójában tisztelem a nőket.. csak ezt, soha a büdös életben nem fogom a felszínre engedni. Legalábbis, eddig soha senki nem tudta kihozni ezeket belőlem.. viszont Elowen.. félő, ha továbbra is ennyire erőszakosan próbálkozik sokáig nem fogok tudni ellenállni neki, hiszen bármennyire is undorodom a gondolattól, hogy mi ketten úgy együtt.. mégis, egy sötétebb erő miatt mintha.. ezek a gondolatok percről - percre egyre inkább a kellemes kategóriát súrolnák.. ahogy, az érintéseitől a vágyamat iránta is annál inkább kezdené felkelteni. Mintha már nem lenne meg bennem az a totális ellenszenv, ami az elején volt.. annál inkább az egyre csak erősödő vágy, ami nem akar megszűnni.. hanem egyre inkább elviselhetetlenné válik, és nem tudom, hogy egyáltalán meddig leszek mindennek képes ellenállni. Fogalmam sincs, hogy mi történik a testemmel, hogy mit művel velem ez a lány.. de felettébb furcsa, mégis, a vágyam elveszi a józan eszem, és nem tudok másra gondolni immár, csak arra, hogy egyre jobban akarom őt.. s hiába harcolok ellene minden erőmmel, egyszerűen, képtelen vagyok legyűrni.. nem tudok gondolkodni, tulajdonképpen, megmozdulni sem tudok a vágytól. - Mégis.. mit műveltél.. velem? - Szökik ki belőlem akadozva e kérdés, sóhajokkal telve. Megszólalni is nehéz tulajdonképpen, hiszen kezdem úgy érezni, hogy nem csak a testem felett veszi el az irányítást, hanem.. a teljes valóm felett.. tulajdonképpen lassan egy üres szexgépnek érzem magam, amire következő tette csak feltette az i-re a pontot. Bár mélyen ott lappang az igazi Dom, érzek, látok mindent hogy mi folyik a felszínen, de nem tudok ellenállni, s hevesen viszonozom azt a csókot, mohón tépni kezdem le róla a felsőjét, próbálok hozzá minél közelebb kerülni, hogy a lehető legjobban érezhessem testét magamon, s nem érdekel a többi ember körülöttünk. Itt és most magamévá akarom tenni!



it's where my demons hide

avatar
tartózkodási hely :
◆ gotham city is my home ◇
foglalkozás, hobbi :
◆ unknown ◇
karakter arca :
◆ katherine mcnamara ◇
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése


+16/18!

Azt hiszem, hogy egy dologban igazán egyetérthetnénk. Az pedig nem más lenne, minthogy mind a ketten egy kicsit betegesek vagyunk. Hiszen azért valljuk be ő beteges távol akar tartani magától és kétlem, hogy azért, mert egyáltalán nem lennék  számára vonzó, egyszerűen számára ez a természetes reakció egy másik emberre, hogy a lehető legtávolabb akar lenni tőle, mert fél, hogy mi lesz, akkor ha közel enged magához valakit a kis nővérén kívül. Betegesen el akar taszítani magától mindenkit engem pedig pontosan ez késztet arra, hogy betegesen ragaszkodjak hozzá, mert fogást kell találjak rajta. Meg kell találnom azt, amitől átesik a ló túloldalára és nem tud már ellen állni nekem. Valahogy bele kell jussak a gondolatai közé, mert nem tudom, hogy mégis miért képes ellenállni nekem. Hiszen láthatóan nem érez vonzalmat a férfiak iránt. Talán aszexuális lenne? Azért elég durva lenne, ha egy ilyen jó pasi csak magával szeretne eljátszadozni teljes magányában. Meg akkor kétlem, hogy ennyire beindította volna mások érintése. Azért mégis csak.. De tudnám, hogy mégis miért nem akar engem.
Egyik pillanatról a másikra változik meg a viselkedése, amit nem is tudok hirtelen hova tenni, mintha egy pillanatra elvesztette volna az irányítást önmaga felett és az igazság az, hogy nekem pontosan erre volt szükségem, hogy még inkább magaménak akarjam. Most komolyan? Mindez benne lakozik és mégis olyan mélyre igyekszik elzárni, amennyire csak tudja. De talán pont ez az. Képes nekem ellenállni, de nem a végtelenségig. Csak elég kitartónak kell lennem ahhoz, hogy átessen a ló túloldalára és ne tudjon visszamászni már, hogy újra a kezében legyen az irányítás. – Sosem tudhatod meg kedvesem, ha nem próbálod meg, hogy mire vagyok képes. – Azzal a lendülettel pedig egyszerűen magamhoz húzom, hogy egy csókot lophassak tőle és ezúttal érzem azt a szexuális töltöttséget, amit annyi ideje megtagadott már tőlem. Pontosan erre volt szükségem. Egy apró csók, mégis úgy éreztem, mintha egy életre feltöltődtem volna. Hát nem gondoltam volna, hogy ennyire tele lenne vágyakkal. De azt hiszem itt az ideje, hogy könnyítsünk egy picit a vállára nehezedő teherből.




it's where my demons hide

avatar
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése


Sejtem hogy mi folyhat le az egyébként undorító személyiségétől eltekintve, egész bájos kis fejében. Azt hiszem végképp örülök, hogy semmiféle képességgel nem áldottak meg. Hiszen megkockáztatom azon kijelentést, hogy a gondolataitól hányni tudnék.. tekintve, hogy a közelségétől a hányinger kerülget.. ahogy nyomul, ahogy kínálja magát számomra már - már a nevetséges kategóriába sorolható. Kis naiv.. ha azt hiszi, hogy csak mert a férfi nemet erősítem, és jó ideje nem voltam nővel, azt vonja maga után hogy ha tovább próbálkozik idővel biztos beadom a derekam..ennyire gyengének néz? Most komolyan? Én nem vagyok az a típus, aki arra pályázik hogy minden egyes nőt az ágyba vigyen.. őszintén. Ezen férfitársaimat el is ítélem..  én soha nem voltam az egy éjszakás kalandok híve, s ezért is utasítottam el akkoriban Elowen-t is. Igazság szerint ha pontosan szeretnék fogalmazni.. egyáltalán, már csak az efféle kapcsolatok híve sem vagyok.. kapcsolatok? Ugyan már. Én egyedül a nővéremet viselem el magam mellett.. mindenkit ellöktem magamtól, még az akkori nevezhető mentoromat is, Sara-t.. ki megpróbált kitessékelni a sötétségből, ami ellepte a lelkemet.. de lássuk be, még ő sem járt sikerrel.. hiszen a mai napig erősen hívogat az ölésre, a rosszra, ami hátráltat.. viszont ez a nő egyáltalán nem hívogat,vagyis, vonz. Hiába sikerült a kis csicskásainak felébreszteni férfiúi vágyaimat, hiába reagált a testem láthatóan az érintésekre, a józan eszemet nem vesztettem el.. még. Hiszen tudom, ahogy az ölés a metahumánok irányában eltudja részegíteni a gondolataimat, úgy a vágyak is..  de ez ettől a lánytól nem fog bekövetkezni. Nem történhet meg! Minden egyes porcikám, részem, tüntet ellene.. illetve.. a férfiasságomat kivéve, hiszen már szinte ordít.. a beteljesülés iránti vágytól, amit ő megadhatna nekem, de én nem hagyom, ellenkezek. Vagyis ellenkeznék.. de elüvegesedik a tekintetem, s mintha vágyaim átvették volna felettem az irányítást szavait követően megragadom a lányt, és egyenesen a falhoz nyomom őt, testemmel. Két kezemmel támasztom magam a válla felett, és a szemébe meredek. Még véletlenül sem csókolom meg őt, hiszen mint ahogy azt a régi időben sem tették az urak, a kis r*bancaik nem érdemelték ki mindezt, ahogy Elowen sem.. eltekintve a legutóbbi kis balesetünktől. Viszont, mielőtt bármit is tennék nővérem képe ugrik be, s ezzel visszanyerem testem felett az irányítást. Ajkaim lenézően kárörvendő mosolyra húzódnak. - Te még szolgának is kevés lennél. -Nézek végig a lányon, végig mérve az adottságait. Természetesen ez mind hazugság, de erről nem kell tudnia. - Lehetetlen.. hogy te megtudd adni mindazt, amire én vágyok. -Nézem továbbra is kiábrándult tekintettel. Viszont, nem vagyok kellően elővigyázatos, így.. bármelyik pillanatban meglépheti a legutóbbit, s a múlt megismételheti önmagát. Avagy, akár több is kialakulhat.



it's where my demons hide

avatar
tartózkodási hely :
◆ gotham city is my home ◇
foglalkozás, hobbi :
◆ unknown ◇
karakter arca :
◆ katherine mcnamara ◇
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése


+16/18!

Annyira merev, mintha egy erőteljes fal lenne körülötte. Szinte már úgy viselkedik, mint aki egyáltalán nem számít embernek. Nincsenek érzései és szükségletei. Egyenlő egy robottal, de nem tudom, hogy mi az, ami meggátolja őt abban, hogy akarjon engem. Mert más férfiak ilyenkor már rég a lábaim előtt hevernek, de ő még a közelében sincs ennek az állapotnak. Egyszerűen csak megvet engem, amiért ennyire próbálkozom. De, mi van akkor ha nem próbálkoznék? Talán megfeledkezne rólam,de az is lehet, hogy furcsa módon hiányoznék neki. Sosem lehet tudni igazából, hogy miképpen is hatna rá ténylegesen a hiányom. Mert az is lehet, hogy megfeledkezne rólam. Mert az egyszer biztos, hogy ez a rövidke kis idő, amit az utóbbi időben külön töltöttünk egyáltalán nem volt rá pozitív hatással. Sőt, talán negatívabban áll hozzám, mint ezelőtt. Ez pedig leszívja az életkedvem. Próbálok úgy tenni, mintha nem lenne hatással rám, de az, hogy nem tudok rá hatni valami miatt az valahogy rettenetesen zavar. Talán Ő maga is metahuman lenne? Bár ez Lia-nál egyáltalán nem volt probléma. Rá is ugyanolyan hatással vagyok, mint bárki másra. De mi van akkor, ha Ő immúnis a képességeimre? Akkor talán már tényleg örökre eltoltam minden lehetőségemet? Mert, hacsak nincs valaki, aki vissza tudná pörgetni az időt a találkozásunk pillanatára, ahol egy kicsit visszafogottabban indítanék vele, akkor nekem itt lőttek.
De már régen eltemettem azt a lányt, aki egy kis kihívástól beijedt volna, vagy olyan dolgokat magyarázott volna be magának, amelyek nem igazak. Sokszor pont az teszi tönkre a pillanatot, hogy fejben már annyira előre tervezed a pillanatot, hogy mire odaérnél már koránt sem jelent akkora örömöt. Így meg sem próbálom megérteni, hogy miért ilyen kegyetlen velem.
Mielőtt a kezeim célba érhetnének megállít, ami miatt egy pillanatra lekonyulnak ajkaim, de ahogy magához ránt érzem testének perzselő melegét, amitől egy pillanat alatt tombolni kezd a testem. Minden egyes porcikám arra vágyik, hogy végre magamban érezhessem, de Ő kínoz és nem akarja, hogy lehetősége legyen egy kis kellemes kikapcsolódáshoz, ha ez nekem is okozna - nem kevés - örömöt.
- Lehet, hogy nem az én érdemem, szívem, de elhiheted, hogy én is meg tudnám neked adni azt, amire a szervezeted oly láthatóan sóvárog. Úgy őszintén.. Mióta vonod meg magadtól, hm..? Csak segíteni szeretnék.. - Játékos mosolyra húzódnak ajkaim és lábujjhegyre pipiskedve felérem a fülcimpáját, amit finoman megharapok és csak úgy, ahogy eddig Ő az én fülembe suttogom az övébe a következőket. - Nem akarom, hogy a szolgám legyél. Én akarok a tiéd lenni. - Most először érzem azt, hogy kemény fába vágtam a fejszémet. Azt akarom, hogy ő irányítson, hogy Ő diktálja a szabályokat mégsem akarom teljes mértékben elengedni a gyeplőt, mert szeretem, amikor én diktálok. De mégis.. Tőle valahogy sokkal jobban esne. Mármint pont az a varázsának a lényege, hogy soha nem engedelmeskedik nekem. Ez pedig teljesen beindít.




it's where my demons hide

avatar
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése


Egyszerűen nem értem.. nem értem, hogy az én dolgom miért nem lehet soha olyan egyszerű, mint másoké? Legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy pont ugyanott fog az a lány is tartózkodni, ahova én szándékoztam menni, kicsit.. felejteni. Viszont Ő.. míg ő a közelemben van, ez nem történhet meg. Mármint, nem a puszta jelenléte.. vagyis, de, részben az. Hiszen nem hagy békén.. nem tud leakaszkodni rólam, engem ez pedig felettébb zavar, és már olyan szintre is lesüllyedtem célom érdekében, miszerint ha önszántából nem is, akkor majd én gondoskodok arról hogy leálljon mindennel amit velem kapcsolatban a fejébe vett.. de ezen tervem is kudarcba fulladt, ahogy lassan azon célom is, amiért idejöttem. Hiszen.. nagyon úgy látszik, én innen nem szabadulhatok ilyen könnyen.. az a típus láthatóan, aki mindent bevet a céljáért. És ez a cél.. esetünkben felettébb... kellemetlen. - El kell hogy keserítselek.. -Nézek végig a lányon teljesen érzelemmentesen. Egyetlen egy olyan része nincs, ami engem akár egy picit is megfogna, egyáltalán.. nem érdekel. Külsőleg semmi extra, a belső pedig valószínűleg teljesen rohad. Ez számomra minden, csak nem ellenállhatatlan. Annál inkább.. visszataszító. - De láthatóan kettőnk közül én vagyok az.. te csak.. egy vagy a sok közül. - Beszélek teljesen lemondóan. A haja színétől eltekintve talán a tömegben olyan szinten betudna olvadni, hogy tényleg fel sem ismerném, elsiklanék mellette, őt keresve. Hiszen ez a tömeg.. maradjunk annyiban, hogy nem ő az egyetlen, aki leragadt nálam, a külsőmnek köszönhetően. És az ilyen lányok idegesítenek a legjobban. Egyszerűen, megvetem az Elowen-hez hasonlókat. Azokat, akik tényleg csak a külsőre mennek rá, s nem veszek észre az adott emberben az igazi kincset.. mondjuk, esetemben talán tényleg a külsőm az egyetlen kincs.
Minden szempontból sok volt ez a röpke pár pillanat, amit Elowen hatására ezek a szolgalelkű férfiak tettek velem.. illetve, próbáltak tenni velem. Bár minden egyes porcikám az ellenkezésre kiáltott, talán egy igen csak meghatározóan férfias részem mégsem annyira. Talán még magamnak is fáj bevallanom, de ezúttal igaza van Neki. Hiszen az érintések jól estek. Nem mindennapos dolog ez az életemben, hogy hagyok valakit is ennyire közel engedni magamhoz szó szerint, s talán ennek köszönhető ez a határozott válasz férfiasságomtól. Férfiből lennék én is, s ugyanúgy, ahogy másoknak még ha nehéz is elhinni de nekem is vannak érzéseim, ahogy szükségleteim is lennének, persze feltéve ha hagynám ezt beteljesíteni.A lány szavait elengedem a fülem mellett, s pusztán egy váll rántással jelezem, hogy tudomásul vettem. Csak állok, sejtelmesen nézve rá s hagyom hogy kezei vándorútra induljanak testemen, egyre csak vágyaim forrásához közelítve, ám mielőtt célba érne, megragadom azt, és magamhoz rántom a lányt úgy, hogy testünk szorosan egymáshoz érjen. - Mondd csak.. -Hajolok le a füléhez. - Miért rondítasz bele mindenbe? Hisz ez mind.. - Célzok itt férfiasságomra. - Nem a te érdemed. -Szándékosan játszok szavaimmal, és fülére lehelem azokat mindezt persze csak bosszantás céljából. Ő olyan erősen próbálja mindezt elérni nálam, hogy talán ebben leledzik a hiba. - Soha.. ismétlem, soha nem leszek a kis szolgád. - Remélem most már lassan tényleg eljut a kis tudatáig, hogy nem akarok tőle semmit.




it's where my demons hide

avatar
tartózkodási hely :
◆ gotham city is my home ◇
foglalkozás, hobbi :
◆ unknown ◇
karakter arca :
◆ katherine mcnamara ◇
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése


+16/18!

Jobban zavar, mint azt be merném vallani, hogy ennyire nem talál engem vonzónak. Mármint tényleg nem érzem, hogy vonzódna hozzám. Tisztában vagyok azzal, hogy mikor vonzódik egy férfi valakihez, vagy igazából bárki, bárkihez. Amennyire szeretné elhitetni velem, hogy azért vagyok közömbös a számára, mert sokkal jobban élvezné a férfiak társaságát, annyira elbukik benne. Ha nem látnám a levegőben a szexuális töltöttséget a partnerei irányából talán még el is hinném. Igazán jól meg tudja játszani magát! Talán ki kellene próbálnia a színészkedést. Akkor talán képes lenne mosolyt erőltetni az arcára a karaktere kedvéért. Vagy örökké az övé lenne a mogorva öregember szerepe. Az igazság az, hogy teljesen megfelelő lenne rá. Mármint még senkit nem láttam, aki ennyire keserű lenne és magába lenne fordulva. De talán ez azért is van, mert valamilyen okból kifolyólag nem tudom elérni, hogy jobb kedve legyen. Mintha hatástalan lenne rá a képességem. Ez pedig zavar. Nagyon is zavar. Át akarom törni ezt az akadályt és ebben senki és semmi nem állíthat meg. Ilyen egyszerű.
- Ellenállhatatlanabb, mint azt te valaha is gondolnád. - Ő az egyetlen kivétel, aki úgy lát engem, mint egyszerű ember. Mint az a lány, aki voltam.. Egy törékeny, mégis kihasználható lány. De meguntam, hogy mások árnyékában éljek a kedvük szerint. A kezembe vettem az életem irányítását és nem tervezem senkinek sem átadni. Az én életem csak az enyém és senkinek nincs beleszólása abba, hogy mit és mikor teszek. - Hidd el, hogy egy nap te magad is meg fogod érteni. Erről gondoskodni fogok. - Nem tudom, hogy mi lehet a probléma, hogy miért nem tudok rá hatni, de talán több energiára van szükségem. Azt pedig nem itt kívánom megszerezni, mert jelen pillanatban az egyetlen dolog, ami kellemes látványt nyújt nekem az Domi, de ő sajnálatos módon nem ugrálna örömében, ha a kedvemre kellene tennie. De ez meg fog változni. Muszáj lesz. Mert addig én biztos nem adom fel, amíg nem eszik a tenyeremből.
Mivel annyira meg akarja mutatni nekem, hogy tényleg meleg és ezzel a világ végére akar elkergetni, hát akkor kapja meg amire jelentkezett. Könnyedén rá tudom venni a férfiakat, hogy azt tegyék, amit akarok. Bár igazából itt nem is arról van szó, hogy az teszik, amit akarok. Sokkal inkább követik a saját vágyaikat, amelynek most fő célpontja Dommiel. Egy apró pillanat töredékéig még el is hiszem, hogy komolyan végigcsinálja, hogy elrémisszen magától, de aztán hirtelen megfeszül az egész teste és hamarosan a földön landolnak eszméletlenül az előbbi partnerei. Hát, akkor még sincs oda értük? Kár. Pedig sosem voltam az a típus, aki ehhez hasonló szórakozás útjába állna.
- Szóval még most is én vagyok az, aki beteg? Ácsi.. Kis is játszotta el azt, hogy tényleg élvezi ezen férfiak érintését és ezzel teljesen más irányba vezette őket? Tudod nem szép dolog játszadozni mások érzéseivel. - Ajkaim lefelé konyulnak, mintha ténylegesen bánnám a dolgot, de aztán mikor a gatyája a bokájánál landol, hát akaratlanul is előtör belőlem egy szinte már ártatlannak tűnő, kislányos kacaj. - Azt hiszem azért talán mégis hatással voltak rád.. Fura.. Pedig különösebb érdeklődést nem tanúsítottál irántuk.. De csukott szemmel az érintések nemtől függetlenül jól esnek. Szóval én aztán végképp nem ítélkezem. - Felemelem a kezemet megadóan, majd pedig lepattanok a székről és közelebb lépek hozzá, mit sem törődve a földön heverő nadrágjával. - De talán nem kellene véget érnie ennek... Egy kicsit ténylegesen.. Szórakozhatnánk. - Miközben beszélek hozzá a kezeimet a mellkasára helyezem és minden egyes másodperc elteltével egyre lejjebb csúsztatom.




it's where my demons hide

avatar
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése


Igazság szerint fogalmam sincs, hogy mégis mit tehetnék hogy eljusson a kis agyáig, hogy én rohadtul nem a levegőbe beszélek azzal, ha azt mondom hogy NEM KELL. Hogy nincs rá szükségem.. én nem azért vagyok ennyire ellenszenves, mert kéretni szeretném magam, mert élvezem ahogy küzd értem.. szó sincs ilyenekről, tök egyszerűen csak nem vágyok a társaságára, arra pedig végképp nem, hogy állandóan körülöttem legyeskedjen, és próbáljon belerángatni minden szarban. Nem lehet mindenki olyan mint ő.. ahogy azt is fel kell fognia, hogy nem mehet minden olyan simán, mint ahogy azt ő is szeretné. Én legalábbis.. soha, de ismétlem soha nem fogom mélyebbre ásni a "kapcsolatunkat". Soha nem fog megismétlődni köztem és közte az a csók.. ahogy más pedig végképp nem. De van egy olyan érzésem hogy beszélhetek én aztán a levegőnek, úgysem fog érni semmit sem.. nagyon elhiszi magáról, hogy ő aztán tökéletesen ellenállhatatlan.. az én szemben tökéletesen ellenszenves. Nem tetszik ahogy rám van akaszkodva, nem tetszik a viselkedése, igazából rohadtul nem tetszik benne semmi sem, de ezt valamiért képtelen felfogni. - Te tényleg azt hiszed, hogy ennyire ellenállhatatlan vagy? -Zsebre vágom kezeimet, és szó szerint is értelmezve, lenézek rá, hiszen kisebb nálam, és amúgy is teljesen lenézem a viselkedése miatt. Nem tartom nőnek. - Fel nem tudom fogni... hogy mit esznek benned az emberek. - Nézek végig a lányon felhúzott szemöldökökkel, és próbálok benne keresni valami.. valami különlegeset, hiszen nem értem hogy egyáltalán mitől hordja fenn ennyire az orrát. Mit tud felmutatni, ami kitűnik, ami ennyire vonz magához mindenkit? - Mert én nem látok benned semmit.. de most őszintén..- Mellé állok, és előre hajolok úgy, hogy a füle mellett legyek továbbra is zsebre vágott kézzel. - Mit tudsz felmutatni? Miért vagy mások számára ilyen vonzó? Mert számomra ez érthetetlen. - Én legalábbis, nem látok benne mást, mint ürességet, s azt, hogy mindezen álca mögé próbál elrejtőzködni. Igazából, talán egy régebbi szerelem hatása miatt, vagy valami hasonlónak köszönhető akár ez a viselkedés.. ahogy engem is megváltoztattak a múltbeli események, úgy őt is.. csak más irányban. Legalábbis , én ezt érzem.. hogy rejtőzködik. És ebben, ha igazam van hasonlítunk.
Talán ismételten hibát követtem el azzal, hogy hagytam magam belemenni egy ilyen undorító játékba. Mert hát őszintén bevallva, rohadtul nem vonzódok a saját nememhez, és minden egyes érintésüktől már a hányinger kerülget.. mégis, ezen érzéseket nem mutathatom ki, hanem a teljes ellentetjét. Hagyom magam sodródni az árral, s őszintén, kicsit megrezdülök mikor Elowen az ujjával csettint, én pedig máris a billiárdasztal tetején találom magam. Ahogy az egyik srác az ajkaimat célba véve hajol felém mintha az idő megállt volna.. a gatyámat időközben sikerült kigombolni. Megfeszülnek az izmaim, lehunyom szemem, és próbálom teljesen más helyzetbe képzelni magam.. mégis, úgy érzem, hogy nekem ez rohadtul nem fog menni! Ez már soknak bizonyul, így hát ökölbe szorítva kezeimet szépen lerúgom magamról mindkettő srácot, egyenesen a szépen pihengető Elowen felé, ki tényleg élvezkedik az elé tárult képen. Vagyis, élvezkedett. - Te beteg vagy..! -Morgok, majd lepattanok a billiárdasztalról elfelejtve azt, hogy a gatyámtól majdnem megszabadítottak, így hát.. ahogy a lábaimra állok, lecsúsznak azok. Valamiért úgy tűnik hogy nem vagyok kibékülve a nadrágaimmal.. hiszen mostanában nem akarnak rajtam maradni. De a kezem le van foglalva ahhoz, hogy tudjak is ellene tenni valamit, hiszen gombolom vissza a felsőm, amitől félig megszabadított az a srác, ki az ajkaimat vette célba.



Sponsored content
it's where my demons hide

heroes vs villains


2 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
We can be heroes :: Városaink :: Central City :: Belváros-
Ugrás: