i need your help, Miss Quinn
VILLAINS HAVE A VISION FOR THE WORLD. HEROES DON'T, THEIR ONLY GOAL IS TO STOP THE VILLAINS FROM REACHING THEIRS.


üdvözlünk téged
vándor lélek

Jelenleg éppen egy a DC világával foglalkozó szerepjátékos oldalon nézelődsz. Az utóbbi évek DC termése az új és sikeres sorozataival, a közelmúltban mozikba került és az előre beharangozott filmjeivel lehetővé tette, hogy nem csak a képregények rajongói, de az izgalmakkal és szuperhősökkel teli műsorok szerelmesei is közelebb kerülhessenek ehhez a világhoz, híres és kevésbé ismert karaktereihez. Ha csak egyet is ismersz vagy kedvelsz a mostanában futó Arrow, The Flash, Supergirl vagy Legends of Tomorrow sorozatok közül, ha szívesen csöppennél bele Superman, Batman és a Justice League világába, ha van bátorságod találkozni a Suicide Squad tagjaival, ha kipróbálnád magad a hősök, az áldozatok, vagy éppen a gonosztevők között, különleges képességekkel, vagy anélkül, közöttünk a helyed. Válassz egyet a rengeteg szabad canon karakter közül, nézz szét a keresettek között, vagy hozz saját karaktert! Mi várunk rád!

Az oldal alapítása:
2015. március 01.

oldalunk videója
nézd meg bátran

Belépés
karakterem neve:
jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
csicseregj valamit
üzenj bátran




erre barangolók
Ki van itt?

Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot







utolsó bejegyzések
Üzenetek
Today at 12:50 am
Yesterday at 11:44 pm
Yesterday at 9:14 pm
Yesterday at 5:34 pm
Szer. Feb. 22, 2017 10:21 pm
Szer. Feb. 22, 2017 9:23 pm

a változás szele
kalandunk

Ősrobbanásként köszöntött be a változás National, Star, Central City, Gotham és Metropolis városaiba. De az igazság az, hogy valami alapjaiban változott meg a világban – minden világ és minden univerzum eltorzult a valóságtól. Portálok nyíltak meg a semmiből, és szippantottak magukba embereket, hogy az ismeretlenbe rántsa őket, vagy éppenséggel hánytak ki magukból olyan személyeket, akik nem a saját világukba tartoznak. És a múlt… a múlt is változott. Nem érted, hogy mi ez az érzés, valahol ott a lényed mélyén – aki voltál, az kezd elhalványulni, eltűnni… számos emlékképeddel együtt. Tudod, hogy ki voltál valaha, de már nem érzed azt, hogy többé valóságos lenne, olyan mindössze, mint valami őrült álom, amely arra figyelmeztet, hogy ne veszítsd el önmagad, ne felejtsd el azt, aki valaha voltál. De késő, mert az idősíkok összemosódtak, és már semmi sem az, aminek látszik. És senki sem az, aki egykoron volt.


legtöbbet író userek
gyorsíróink

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
az ősz oscarai
legjobbjaink

• Az ősz női canon karaktere •
caitlin snow
killer frost

• Az ősz férfi canon karaktere •
bruce wayne
batman

• Az ősz saját karaktere •
zara tepes
the vamp

• Az ősz keresett karaktere •
gwendolyn summers
the double agent

• Az ősz előtörténete •
alex danvers
agent danvers

• Az ősz párja •
dommiel dragomir
june moone


Share| .

i need your help, Miss Quinn



Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Poszt témája: Re: i need your help, Miss Quinn •• Szomb. Okt. 08, 2016 9:44 pm ••

to harley


-Úgy nézek ki, mint ő? – nem várok rá ugyan választ, de ahogy kimondom a szavakat, érzem, hogy szinte biztosan mondani fog valamit. Csak azért hozom őt innen ki, hogy elkaphassak valaki nála is rosszabbat. Utána ugyanúgy lefogom vadászni, mint az összes többi bűnözőt. Ez nem változtat semmin, ami kettőnket illeti. – Csak legyen rajtad. – nem hinném, hogy válaszolnom kéne neki. Valahol a fejében biztosan ott van a gondolat, hogy a bizalmam irányába olyan dolog, ami soha nem létezett. A bizalom túlzottan is ritka dolog Gotham-ben, ezt az ember már gyerekként megtanulhatja. Főként, ha elmebetegekről van szó, akik bombákat lopnak el.
Nem kommentálom azt, ahogy viselkedik a kijárat felé tartva. A rabok persze hangot adnak a nem tetszésüknek, de ennél tovább egyikük sem megy. Szerencséjükre. Az utolsó mozdulatait viszont már megszakítom, mikor rántok egy erősebbet a karján, hogy igyekezzen. Nem érek rá arra, hogy búcsúzkodjon, ha rajtam múlik, egyébként is hamar vissza fog térni ezen falak közé.
A kérdését hallva oldalra pillantok, de végül nem mondok semmit, csak megrázom a fejemet és sóhajtok egyet. Sejtettem, hogy így a nap sokkal hosszabbnak fog tűnni, mint egyébként, de kezdem úgy érezni, hogy még így elszámoltam magam, pedig a legrosszabb eshetőséget vettem figyelembe.
Az utat nézem, nem a tornagyakorlatát, amit éppen az ülésben végez, de még így is nehéz nem észrevenni, tekintve, hogy a lábaival a fejem előtt kezd el hadonászni. Azonban, inkább magamban tartom azt, amit mondok, és rálépek a fékre, hogy éreztessem vele: neki is jobb, ha megtanul végre nyugodtan ülni egy székben.
-Azért lettél az, aki, mert egy elmebeteget kezeltél. – ezúttal nem nézek rá, eltudom képzelni, hogy milyen arcot vág. -Ne aggódj, nem utoljára voltál Arkham-ban. – csak azért, mert aláírták a szabadon engedését, még ugyanúgy vissza lehet őt vinni. Én pedig vissza is fogom.
Mikor ezt elkezdtem, egyetlen szabállyal kötöttem meg a kezemet. Nem ölök. Nem válok gyilkossá gyilkosok miatt. Eleinte könnyűnek tűnt, azonban, ahogy teltek az évek, úgy éreztem egyre nagyobb késztetést. Ez Gotham. Mindent megtesz, hogy a szabályokat az emberek ellen fordítsa.
Ösztönösen próbálnék hátrébb dőlni, mikor keresztül hajol előttem, csak már nem igazán van hova. A vállánál megragadva próbálom visszaültetni a székébe, hogy lássak valamit az útból és ne kelljen mindezt rajta keresztül. – Valóban? – pillantottam rá mérgesen, és a hangleejtésemből sütött a szarkazmus.
A kérdését hallva erősebben markoltam rá a kormányra, de válasz helyett a vegyi gyár felé vettem az irányt. Nem néztem rá oldalra, éreztem, hogy nem lenne jó ötlet. – Ha csak az időmet pazarlom miattad itt… megtudod, hogy van. – halkabban mondtam most ezt neki, de komoly voltam. Régóta csinálom ezt. Sok mindent vesztettem. A módszereim változtak, és, ha erről eddig nem tudott, most majd rájön.
Egyből kiszálltam, ahogy megérkeztünk a gyárhoz. Nem lett volna jó ötlet, hogy egy másodperccel is tovább maradjak vele a Batmobil-ban. – Gyerünk! – intettem a fejemmel, mikor elindultam a gyár bejárata felé. – Maradj szem előtt! – ahogy ezt kimondtam, sejtettem, hogy aligha fog így tenni. Bár, ha azt tenné, amit mondok, akkor meg azért gyanakodnék.
✻ hozzászólások :
39
✻ tartózkodási hely :
gotham
✻ karakter arca :
ben affleck
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: i need your help, Miss Quinn •• Vas. Okt. 02, 2016 10:17 pm ••


Nem igazán számítottam arra, hogy pont a mai napon lesz a NAGY ÁTTÖRÉS, miszerint a repülő patkány végre észreveszi szerény személyem különleges adottságait, és kiszabadít innen. Mi tagadás, sokkal inkább hittem azt, hogy Mistah J lesz az, aki majd segít meglógni erről a varázslatos – varázslatos, mert telenyomnak mindenféle pirulákkal, ha-ha – nyaralóhelyről, amit nem mellesleg valóban nyaralás céljából szoktunk használni. Ha-ha. Csakhogy jobbik esetben ketten nyaralgatunk itt, és nem pedig egyedül. Egyedül nem jó. A bizonytalanság nem jó. A mostani állapot nem jó… Merthogy nem tudom, hogy mi van. Nem állíthatnám, hogy a legjobb körülmények között váltunk el egymástól. Vitatkoztunk. Megütött. Aztán olyan homályossá vált körülöttem az egész világ. Minden annyira nagyon zavaros… Mikor kerültem ide? Mennyi ideje vagyok itt? Pontosan miféle gyógyszereket kaptam, amiktől ennyire OLTÁRIAN JÓÓÓL érzem magamat? HA-HA-HA! Mindenesetre akárhogy is váltunk el egymástól, a tények továbbra is változatlanok – történjék bármi, ő mindig az én drága és egyetlen pudingom marad. Örökkön-örökké. MÍG VILÁG A VILÁG! Éppen ezért nem számít, hogy nem apuci visz ki innen, mert végezetül majd a bőregér lesz az, aki elvezet hozzá, hogy aztán újra együtt lehessünk. Ha-ha. Hát nem őrülten zseniális?!
Észveszejtő lelkesedés közepette rikkantok fel, voltaképpen majdhogynem B-man fülébe visítok bele. Ha-ha. – Wííí…HÉÉÉ! – Ám lelkesedésem olyan hirtelen lohad le, mint amilyen hirtelen, szinte elemi erővel végigszáguldott rajtam az imént. Még a sóhaj is bennem ragad, amint a csinos karperec fülsértő zajjal a vékonyka csuklómra kattan. – És hol vannak a gyémántok? Mistah J mindig olyat ad, amin gyémántok is vannak! – Felhúzott orral és durcás grimasszal veszem szemügyre az újdonsült ékszeremet; a gyémánttalan bilincset. Nem kifejezetten tetszik. – Tudod, ha nem tudnám, hogy lehetetlen, a végén még azt hinném, hogy nem bízol bennem… Érzem ám a bizalom hiányát, Batsy! – Sértett pimaszkodásom végül bohókás nevetéssé torzul. Jaj, annyira kis naiv! Hát azt hiszi, hogy ez a mezei bilincs majd bármiben is megakadályoz? Engem, akit LÁNCOKKAL HOZNAK BE! És még azok sem érnek semmit ellenem, ha egyszer úgy döntök, hogy el akarok szabadulni… Márpedig miért ne akarnék? Ha-ha.
Sunyi mosollyal a szám szélén haladok végig az Arkham folyosóján, közvetlenül mellettem a bőregérrel. Ha-ha. Mennyire groteszk! Ó, ha Mistah J most láthatna engem…! (…) akkor minden bizonnyal megölne. Ha-ha. Ennek fényében pedig parádézva, szinte magamat kelletve masírozok végig a páciensek cellái között, mintha csak egy kifutón lépdelnék éppen. Elég őrült, mi? – Én léptem, pancserek! Ha esetleg nem jönnék vissza, valaki viselje gondját Mr. J-nek! – Mármint a babámnak. Ha-ha. – Adiooos amigooos!
Színpadias meghajlással, úri bohócleány módjára távozok a helyszínről – még a kijáratban is csókokat dobálok nekik, ha-ha. AaaaWWw, annyira NEM FOGTOK HIÁNYOZNI!
Újult lelkesedéssel huppanok be a bőregér járgányába, ami… nem rossz, nem rossz. De (!) azért nem egy lila lamborghini!!! HA-HA. – És mondd csak, ezzel szoktál csajozni?
Tulajdonképpen nem érdekel a válasza, unottan süppedek bele a bőrülésbe, majd lábaimat hanyag eleganciával pakolom fel a spéci műszerfalra. Ha-ha. Aztán persze ezt is megunom; jobb ötlet híján pedig kénytelen vagyok azzal játszadozni, hogy a csupasz lábaimmal ide-oda hadonászok a másik arca előtt. Szinte kényszerszerűen lóbálom őket – épphogy csak nem akasztom bele a saját nyakamba. Vagy B-man nyakába! Ha-ha. De addig ügyeskedek, míg végezetül valami roppant gyalázatos pozícióba sikerül kikötnöm. Nem ülök, hanem jóformán fekszem az ülésen, míg egyik lábam az ablakra van felkenődve, a másik pedig szemérmetlenül mered az égnek, avagy esetünkben csak a gépjármű tetejének feszül. Ha-ha. Megbilincselt kezeim önkéntelenül is átkulcsolják a combomat, úgy kapaszkodok… magamba. És hát az igazság az, hogy minden tökéletesen jól látható. Az összes intim tetoválásomtól kezdve egészen a… csak viccelek! Ha-ha. Persze mielőtt még a másik elkezdené csorgatni a nyálát a magasztos látványtól, aberrált vigyorral csóválom meg a fejemet. – Álmodik a nyomor, Bats!
HAHAH. Derűsen nevetgélek a saját hülyeségemen, hiénákat megszégyenítő orgánummal. De aztán olyan dumát lenyom nekem, hogy a legszívesebben sírva szaladnék vissza a diliházba. Ah, nehéz a bohócok élete…!
Vajon mit tenne most Mistah J? Bizonyára lenne valami roppant bölcs és frappáns válasza erre. ÓÓÓ, tudom is, hogy mi! – Blahblabh… blah… BLAAAH! – Ha-ha-ha! Igen, minden bizonnyal ezt mondaná most az én drága pudingom. Aztán agyonverné a repülő patkányt. Röhögve. Ha-ha. Hát nem ÉSZVESZEJTŐEN zseniális?! – Szabályok, szabályok, szabályok! Mindig csak a szabályok! Annyira nagyon unalmas… Szerinted azért lettem az aki, mert annyira imádom a rendszabályozást? Inkább vigyél vissza az elmegyógyintézetbe, még az is szórakoztatóbb volt mint a te társaságodat élvezni… Vaaagy tudod mit? Miért nem ölsz csak szimplán meg?! – bökök a halántékomra, majd keservesen felnevetek. Nem is tudom… Nem is tudom, hogy miért nem ölöm inkább ÉN meg, és teszek pontot az ügy végére, ahelyett hogy kettecskén játsszunk szuperhősöset. Ezt azért ő sem gondolhatja komolyan… Ugye?
- Aww, oda nézz! Ott a barátnőm… HÉÉ! – Átmenet nélkül, éles visongások közepette pattanok át félig az ő ülőhelyére; a felsőtestemmel pofátlanul hatolok be a személyes légterébe, ahogy keresztülhajolva rajta, a mellette lévő ablakon kezdek el kifelé integetni. – Hey, Kitty! Ide nézz, kivel utazok! KITTY! Batsy és én közelebbi ismeretséget kötöttünk a… – Paff. Azzal a lendülettel kenődöm fel az üvegre. Ha-ha. Nem mintha ne lehetne ezt még tovább fokozni! Ezért hát őrült ötlettől felbátorodva nyalom végig az immár jó alaposan összemocskolt ablaküveget, a legkevésbé sem nőiesen. Ha-ha. Továbbra is a bőregéren keresztül. Ha-ha. Oh, igazán sajnálom, hogy ilyen módfelett neveletlen bohóclány vagyok! Ja, mégse. Ha-ha.
- Tévedtem. Ez nem is Kitty volt… – Csalódottságot mímelve, mégis kriminális vigyorral a szám szélén ülök vissza a saját ülésemre. Egy pillanatra azonban felfüggesztem a bohóckodást. – A vegyi gyárba. Most mi van? Szeretünk ott romantikázni… Tudod mennyi közös emlék fűz minket ahhoz a helyhez? Apropó… – villannak meg a szemeim bestiálisan. – Milyen illetlen vagyok! Elfelejtettem megkérdezni… Hooogy van Robin?


✻ hozzászólások :
174
✻ tartózkodási hely :
in da coo-coo house
✻ foglalkozás, hobbi :
her craziness ⚜
✻ karakter arca :
Margot 'babygirl' Robbie ❥
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: i need your help, Miss Quinn •• Pént. Szept. 30, 2016 9:22 pm ••

to harley

Egyáltalán nem volt könnyű döntés ez. A legkevésbé sem akarom őt az utcákon tudni, itt van a helye, a többi elmebeteg között. Gyerekként én is hittem abban, hogy itt segítenek, hogy akik idekerülnek, azért vannak itt, mert… rászorulnak. Mostanra tudom, hogy nincs így. Nem lehet rajtuk segíteni, és… miért kéne? Talán csak az elmúlt évek okozta keserűség szól belőlem, de mostanra megtanultam olyannak látni a világot, amilyen. Akik itt vannak, azért kerülnek ide, mert a legrosszabbak. Hogy szenvedjenek. Ez pedig egyáltalán nem okoz semmiféle lelkifurdalást. Ezek bűnözők, azt kapják, amit érdemelnek. Amiből éltek, amíg ide nem kerültek.
Egykedvűen nézem, ahogy lóg fejjel lefelé, és bár nem mutatok jelét semmiféle érzelemnek, attól azok még jelen vannak. Választanom kellett, én pedig így döntöttem. Rossz döntés, de helyes. – Nem, ha segítesz megtalálni őt. – ráztam meg a fejemet. Nem akartam még csak belegondolni sem abba, hogy mire lehet képes Joker azzal a bombával. Olyanra volt szükségem, aki érti őt, egy hasonló kaliberű őrültre, erre pedig nincs jobb ember, mint Harley Quinn. Ezt kicsit tovább kellett magyaráznom Gordon-éknak, mint szerettem volna, de végül ők is megértették. Muszáj megtennünk olyan dolgokat is, amiktől ódzkodunk, ha ezzel biztonságban tudhatjuk a város lakóit. Egy  őrülttel több az utcán. Visszafog ide kerülni amúgy is, ha rajtam múlik.
A kérdésére nem feleltem, csak némán néztem, ahogy végül földet ért és közelebb jött hozzám. Akaratlanul is megfeszültek az izmaim, hogyha készülne valamire, egyből tudjak reagálni. Nem sokan mernek nekem támadni szemtől szemben, de ez nem az a hely, ahol a nagyszámok törvénye érvényesülne. Itt van az a kevés, aki a kivételt képezi. Az őrültek, akiknek a fejébe látni több, mint nehéz.
Most. – feleltem a kérdésére, majd az övemhez nyúltam és leakasztottam onnan a bilincset, amit a nyomozó adott és a kezére tettem. Ha ellenkezik, nem különösebben hat meg a dolog. – Tartsd ezt magadon! – a karjánál fogva vezettem őt ki a cellából és indultam meg vele kifelé. – Az egyezségünk semmisé válik, hanem találom meg Joker-t. Úgyhogy eszedbe se jusson, hogy megpróbálsz átverni! – valószínűleg az emberek többségének nem lenne gondja azzal, ha örökre itt vendégeskedne a hátralévő életében.
Az épületből kiérve a Batmobil-ig vezettem őt, majd intettem neki, hogy szálljon be. Magam mellé mutattam, úgy szemmel tarthattam, ha mesterkedne valamiben. Nem lepne meg, sőt, szinte számítok rá. Őrültekben őrültség bízni, nem igaz?
Nem látták sehol sem Joker-t. – egyik ismert rejtekhelyén sem, ami nem meglepő. Ha valaki bombát lop, nem viszi olyan helyre, amiről mások tudnak. Főleg nem Joker. – Vigyél oda, ahová elbújhatott. – ha megtalálom őt, meg lesz a bomba is. Valahogy módot fogok találni arra, hogy kiszedjem belőle a válaszokat, ha nem akarna önként beszélni. És nem fog, hacsak nem valami újabb beteges játéka miatt teszi azt. – Semmi trükk, semmi csapda! – mondtam, miközben elindultam a Batmobil-lal.  Azt teszed, amit mondok, és akkor, amikor mondom! – adtam az értésére ismét, csakhogy kristálytiszta legyen neki. Nincs most kedvem a trükkjeihez, emberek élete forog kockán. – Merre? – kérdeztem oldalra pillantva rá, majd megint az utat néztem. A rossz ötleteknek ára van, akár helyes, akár nem. Kezdem érteni.
✻ hozzászólások :
39
✻ tartózkodási hely :
gotham
✻ karakter arca :
ben affleck
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: i need your help, Miss Quinn •• Szer. Szept. 28, 2016 1:52 pm ••


Mindenki ismeri a történetünknek. Neki és nekem megvan a közös múltunk; egy kisebb történelem. Megannyi fájó emlék, megannyi megaláztatás és szenvedés, amit ránk szabadított. Rám és az én egyetlen pudingomra! Ó, igen, emlékszem még a legelső találkozásra, mikor még doktornőként dolgoztam ezek között az őrülettel és tébollyal teli dohos falak között. Azok az idők, amikor kevésbé voltam önmagam. De emlékszem ám a sorsdöntő pillanatra is… Sorsdöntő, mert akkor kezdődött el minden. MINDEN, ami végül abba az irányba terelt, ahonnan többé már nincs visszaút. Önmagamra találtam, de mégis milyen áron? HA-HA. Mintha csak tegnap történt volna, szinte a lelki szemeim előtt látom most is, ahogy ez a maskarás bőregér maga után vonszolja az én angyalom élettelen, összevert testét. Védtelenül rogyott össze a karjaimban, muszáj volt valamit tennem! Muszáj volt megmentenem tőle, TŐLE, aki folyton csak bántja megállás nélkül! Ő, aki szörnyeteggé változtatta az én pudingomat! Mert Ő teremtette! Ő a bűnös! Az Ő hibája, csakis egyedül az ÖVÉ! Nem ismerek még egy ilyen személyt, akit ennyire gyűlölnék… Voltaképpen aligha létezik a világon másvalaki, akit ilyen dühödt odaadással gyűlölök, mint ahogyan őt. Csak úgy tűnik, hogy ezt időközben elfelejtette, és most idejön hozzám segítségért. Ha-ha. Jó vicc! És akkor még engem neveznek őrültnek, HAA!
Szórakozottan, ugyanakkor a világ minden nyugalmával – mintha nem is éppen egy diliházban nyaralgatnék, ha-ha – lógok le fejjel lefelé a rongyokból készült hintámból. Szavait hallva pedig ideglelő kuncogás szakadozik fel a tüdőmből, amely végül kislányos vihogássá korcsosul. – Oh, ez jóóól hangzik…! Most mondd azt, hogy nem zseniális az én pudingom! – ábrándozom el fanatikus lelkesedéssel. – Mistah J-t ismerve Gotham lakóinak igazán kirobbanó élményben lesz részük! Hahha! – Ellenben velem, aki továbbra is idebent rohad a tébolyda falai között, mindenféle mulatság és mókázás nélkül. Miatta. Mert elhagyott engem. Ez azért elgondolkoztat… Mistah J jobban szórakozik NÉLKÜLEM?! Nem is hiányzom neki? Miért nem jött még kiszabadítani?! Nem szeret téged, Harley. Keserűen biggyednek le az ajkaim ettől a gyötrelmes gondolattól. Elég már, Harley? (…)
Fájdalmas lassúsággal húzom fel magamat a rongyokba kapaszkodva, hogy aztán egy valamivel kényelmesebb pozícióból vehessem szemügyre ismételten az én öreg cimborámat.
- Miért nem jössz közelebb? – Tágra nyílt szemeim acélosan fúródnak bele a másik tekintetébe, miközben az arcomat lustán a rongyos anyagnak döntöm. – Nem harapok… – Groteszk szemléltetés gyanánt a következő pillanatban a fogaim vehemensen csattannak a levegőben; a semmit tépik. Ha-ha. Elég őrült, mi? –… hacsak nem akarod! – Bestiális kacaj fakad ki belőlem, ahogy egy szempillantás alatt leszaltózok az eddigi helyemről, valamelyest közelebb merészkedve hozzá. Ha ő nem jön, majd akkor megyek ééén! HA-HA.
- Egyetlen kérdésem van már csak csupán. – Megyek még közelebb és közelebb a bőregérhez. Ha-ha. Az arcunk már szinte összeér, amikor az őrület szikrája felcsillan a szemeimben, a szám szegletébe pedig egy tőlem jól megszokott, illedelmes bohóclányhoz illő, gyalázatos mosoly költözik. Ha-ha. – Mikor indulunk?


✻ hozzászólások :
174
✻ tartózkodási hely :
in da coo-coo house
✻ foglalkozás, hobbi :
her craziness ⚜
✻ karakter arca :
Margot 'babygirl' Robbie ❥
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: i need your help, Miss Quinn •• Csüt. Szept. 22, 2016 8:02 pm ••

to harley

Az ember változik. Változik, de soha nem a jó irányba. Ez Gotham, az ember itt megtanulja, hogy milyen a világ kegyetlen oldala. Az, amiről nem írnak az újságok, amikről nem mernek beszélni a tévében. Az ember kegyetlen, számító és rideg. Egy jó embert rá lehet venni arra, hogy rosszat tegyen, fordítva azonban ez nem igaz. A bűnöző nem tudja elárulni a természetét. Segít, ha önmagán is segít. A határt, ha egyszer valaki átlépi, már azon az oldalon marad. Sok időt töltöttem el azzal, hogy megértsem a bűnözők gondolkodásmódját. Mi motiválja őket? Miért válnak azzá, amik? A válasz szinte mindig ugyanaz: pénz, hatalom, szükség. Néha azonban csak azért, mert nincs szerencséjük.
Így éreztem, mikor megpillantottam Harley Quinn-t. Tudtam róla mindent, ami csak az aktákban benne volt. Pszichiáter volt, egy értelmes, tanult ember. Az én fejemben sem fordult meg a gondolat, hogy ilyen nagyot változhat. Ő csak egy, Joker áldozatai közül. Vele bánt el a legcsúnyábban. Nem csak megváltoztatta, a rajbává tette. Egy olyan börtönbe zárta, amiben, ha ajtót is nyitna, ő bent maradna. Nem tudom, miként volt rá képes, de mikor Harley Quinn-re néztem, nem csak egy bűnözőt láttam magam előtt, hanem egy áldozatot is. Nem az elsőt, és nem is az utolsót.
A szavait hallva elhúztam a számat, de nem szólaltam meg, hagytam, hogy veszekedhessen saját magával. Nem vagyok pszichiáter, nem az a dolgom, hogy segítsek rajta és az itteni társain. Nem mintha tudnék, de még kevésbé akarnék. A többség, aki itt raboskodik, testesíti meg mindazt, ami ellen harcolok. Nem érdekel, hogy mit csinálnak itt velük, amíg idebent maradnak. Mások épp eleget szenvedtek miattuk, nem fog álmatlan éjszakákat okozni, hogy ezt most visszakapják. Habár, őt elnézve nem látom jelét annak, hogy aggasztaná a helyzete. Viszont ez nem lep meg, akárcsak Joker esetében, rá sem lehetne használni a ”kiszámítható” és ”érthető” jelzőket.
- Joker ellopott egy bombát, és ha nem találom meg időben…   a hangomban fenyegető él csendült, ahogy közelebb léptem, talán kissé fenyegetően. – Sok ártatlan ember fogja az életét veszteni, a város pedig romokban hever majd.  – ahogy ezt kimondtam, néhány pillanat múlva visszaléptem. Elragadtattam magamat. Joker kezében egy bomba több, mint halálos, és egyetlen embertől függ, hogy megtalálom-e. Harley Quinn-től. Nem túl biztató. – Beszéltem Gordon nyomozóval és Dr. Barthelemew-vel. Ha segít megtalálni Joker-t, ők aláírják a szabadon bocsátását. – a legkevésbé sem örültek ennek, de ők is megértették, hogy mivel jár a kisebbik rossz. Kész vagyok egy őrülttel többet megtűrni a város utcáin, ha ezzel több száz embert védhetek meg. – Azonban, ha átver, egyből visszahozom ide és teszek róla, hogy többet a cellájából se tegye ki a lábát. Nincs időm a vicceire, most döntsön! – emberek élete a tét, nem voltam túlzottan vicces kedvemben. Épp elég fejtörést okozott már az is, hogy kiengedem őt innen. Vagy hasznát veszem és szabad lehet, vagy itt fog élete végéig vendégeskedni.
✻ hozzászólások :
39
✻ tartózkodási hely :
gotham
✻ karakter arca :
ben affleck
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: i need your help, Miss Quinn •• Szer. Szept. 21, 2016 2:10 am ••


Fásult monotonitással ringatózik a testem – elnyűtt rongyokból és kényszerzubbonyból összetépdelt hintaágy ad neki menedéket. Megnyugvást nem lelve, nyughatatlanul lóbálódzik a lábam ide-oda a levegőben, akárcsak egy élettelen húsdarab. Ha-ha. Eszelős vihogás szakadozik elő a tüdőm mélyéről, ahogy gyermeki ragaszkodással, szinte birtoklóan magamhoz szorítom a mindeddig anyai gondoskodással dédelgetett plüssjátékot. Mr. J Mindeközben nagyon halk, alig hallható dúdolás morajlik; ideglelő dallamként hasítja ketté az üvöltő csendet, amely a sötétséggel együtt nehezedik rá a lelkemre. Elvették tőlem. HA-HA-HA. Neeem, ez nem igaz. Csak hazudsz magadnak, Harley! Ő hagyott el téged… Miatta vagy most itt, miatta vagy bajban, Harley.
- Tévedsz, TÉÉÉVEDSZ! Nagyon is tévedsz, Harleen! Mistah J el fog jönni értem! El fog jönni értem, mert szeret… Majd meglátod! – A szívem valamiért mégis dühödten dobban meg a mellkasomban, ahogy a távolba révedve, szemeimmel a messzeséget pásztázom a börtönrácsos ablakon keresztül. Még sosem tűnt a szabadság ennyire elérhetetlennek. Hogyan jutottam el idáig? HAHHAH. Keserédes nevetés kezdi el rázni a porcikáimat, ahogy ez az ádáz gondolat hanyag eleganciával a bordáimnak feszül. Vaaagy inkább…! Hogyan jutottam el idáig ÚJRA és ÚJRA? Emlékek. Minden, amim maradt… csupán emlékek. És az őrület. (…) A tébolyra pedig téboly a válasz; eltorzult kacajtól zeng immár az egész zárka és a zárkámmal szemközti folyosó. Beleremegnek a börtöncellám kaotikus rajzokkal és bohócfigurákkal összemázolt falai is. Olyasfajta végeláthatatlan, vigasztalhatatlan kacaj ez, amely térdre kényszerít mindent és mindenkit maga előtt – felülírva ezzel a realitást és magát a józan eszet. Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel! Ha-ha.
Aztán egyszeriben csak az elmém sötét posványából visszatérek a valóságba. Már ha a denevérruhába öltözött fazonokat egyáltalán valóságosnak nevezhetjük, ha-ha-ha. Micsoda ŐŐŐRÜLT világ, HA-HA! Voltaképpen nem igazán vagyok felkészülve erre az éles váltásra, lévén hogy a testem teljes egészében egy rozoga és igencsak instabil rongy-szerkezetre van rátekeredve. Ám még mielőtt finom és nőies mozdulatokkal lehuppanhatnék az ideiglenes fekhelyemről, a lábam hirtelen beakad az anyagba, és a legkevésbé sem bohóclányhoz méltó módon sikerül arccal előre landolni a földön. Vagyishogy pofára esek. Ha-ha. Márpedig egy ilyen BOMBASZTIKUS műsorszámot illik kiröhögni! Így ennek fényében hiénákat megszégyenítő vihogás formájában fakad ki belőlem az eszeveszett röhögőgörcs, miközben összekanalazom magamat a hideg padlóról.
Vigyori arccal lépek végül a híííres bőregérhez közelebb.
- Huh? Segítség kell? – Kérdésem alatt a pupilláim szinte a kétszeresére tágulnak, ahogy eltátott szájjal, bambán kezdem el méregetni a fölém tornyosuló alakot. – Nos, jó hírem van számodra, ugyanis a legjobb helyen jársz! Erősen ajánlom neked a lobotómiát, hahaHhahAAA! – bökök szórakozottan a mutatóujjammal a halántékomra. – Szívesen segítenék én magam is személyesen, csak hát éppen most küldtem el Dr. Quinzelt melegebb éghajlatra, amiért csúnyán beszélt Mistah J-ről. Márpedig senki sem becsmérelheti az én pudingomat…! Hallottad ezt, Harleen? – förmedek rá durcásan a saját árnyékomra, mire csak egy pofont kapok válaszul. Ha-ha. Tényleg, igazán lekeverek magamnak egyet, pontosan úgy, mintha csak a két énem vitatkozna egymással. – HÉÉÉ! – felháborodva hadonászok egy sort a levegőben. – Most mondd meg…! Hát mi az, hogy megüt engem? Ne akard, hogy visszaadjam! HALLOD?! –… mintha a lényemben szunnyadó két különálló személy valóban egymásnak feszülne. Pedig az igazság sokkal inkább az, hogy csupán csak unatkozom. Nagyon, NAGYOOON unatkozom, és senki sem akar játszani velem! Ráadásul hosszú idő óta most van először látogatóm. Ha-ha. Önfeledten csapom hát össze a két tenyeremet, mialatt kislányos kuncogásra nyílnak ajkaim. – Áááh, tudod, hogy csak bolondozom! Hisz’ ismersz… Imádok mosolyt csalni az arcodra! HahAHaa!! – Némileg összegörnyedve, ugyanakkor mégis teátrális mozdulatokkal tárom szét a karjaimat, ezzel invitálva őt beljebb az én kis szentélyembe. – Nem mondták még neked, hogy nem illik csak úgy hívatlanul berontani egy hölgy budoárjába? Hahha! Csak viccelek, nyugi…! Miért vagy olyan nagyooon komoly, haa?! – Ha-ha-ha. HA-HA-HA. – ÓÓÓ, tudom már, tudom miééért! – visítok fel mániákusan, a szemeimben pedig őrült lelkesedés csillan. – Te leszel az új szobatársam! Eltaláltam, ugye??? – Önelégült nevetgélés közepette gondolok egyet, majd faképnél hagyva a másikat, visszapattanok a kényszerzubbonyból összeeszkábált hintámba játszani. Ha-ha. – Hogy ityeg, Bats?


✻ hozzászólások :
174
✻ tartózkodási hely :
in da coo-coo house
✻ foglalkozás, hobbi :
her craziness ⚜
✻ karakter arca :
Margot 'babygirl' Robbie ❥
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: i need your help, Miss Quinn •• Kedd. Szept. 20, 2016 6:58 pm ••

to harley

Az Arkham Asylum. Ez is jól mutatja, hogy Gotham miért más. Itt nem egyszerűen börtönbe zárják a legrosszabbakat. Nem értek egyet azzal az elképzeléssel, hogy helyre lehetne őket hozni. Ezek az emberek túl sok mindent tettek már, hogy tiszta lapot kaphassanak. A bűnöző nem lesz jobb ember, csak mert megbánja a bűnét. A nyomai ugyanúgy megmaradnak, az áldozata ugyanúgy halott marad. Nem változik semmi. Van egy határ, amit az ember nem léphet át. Ha mégis megteszi, tegyen bármit, nem teheti jóvá. Bűnöző és bűnöző között is van különbség. A bűneinket nem lehet megváltani. Végig kísérnek minket és előbb-utóbb el kell számolnunk velük.
A legkevésbé sem volt ínyemre, hogy segítséghez folyamodjak, legfőképpen nem innen. Két rossz közül a kisebbet választottam. Ilyen ez. Néha nincs olyan, hogy jó döntés. Néha helytelenül kell cselekedj, hogy esélyed legyen segíteni. Ez az, amit sokan képtelenek megérteni, mert csak azt látják, ami előttük van. Nem látnak messzebb, nem látják az összefüggéseket. Vannak dolgok, amiket meg kell tenni, hezitálás nélkül. Erre nem mindenki képes. Pont ezért is szeretek inkább egyedül dolgozni.
Gordon segítségével és Dr. Bartholomew beleegyezésével beléphettem Arkham-ba. Nem álltam le nézelődni, célirányosan haladtam. A többség miattam került ide be, de nem éreztem emiatt elégedettséget. A körülmények képesek rossz dolgokra rá venni a jó embereket. Tudtam, hogy nem hozhatok mindent helyre. Nem is ez a tervem. Egy nap, talán Gotham-nek nem lesz szüksége Batman-re. Ezt a napot várom, ha egyáltalán valaha eljön.
-Miss Quinn – nem kopogtattam a cellája ajtaján, egyből benyitottam.
Beljebb mentem, mielőtt bezártam volna magam mögött az ajtót. Gyorsan körbepillantottam a cellájában, de semmi olyat nem találtam, ami kirívó lett volna. Egyszerű körülmények veszélyes embereknek.
-Segítenie kell. – néztem le rá, egyből a tárgyra térve. Nem láttam értelmét annak, hogy köntörfalazzak. Szükségem van valakire, aki ismeri Joker-t, és rajta kívül talán nincs is ilyen ember. Ő a kisebbik rossz, amit muszáj meglépnem, hogy helyesen cselekedhessek.
✻ hozzászólások :
39
✻ tartózkodási hely :
gotham
✻ karakter arca :
ben affleck
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: i need your help, Miss Quinn •• ••

Sponsored content
live like legends

i need your help, Miss Quinn

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» miss cartelle ••
» Miss Whatever
» Miss Evans /egy családtag/

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
We can be heroes :: különlegességek :: idõsíkok forgataga-