Raktárépületek
VILLAINS HAVE A VISION FOR THE WORLD. HEROES DON'T, THEIR ONLY GOAL IS TO STOP THE VILLAINS FROM REACHING THEIRS.


üdvözlünk téged
vándor lélek

Jelenleg éppen egy a DC világával foglalkozó szerepjátékos oldalon nézelődsz. Az utóbbi évek DC termése az új és sikeres sorozataival, a közelmúltban mozikba került és az előre beharangozott filmjeivel lehetővé tette, hogy nem csak a képregények rajongói, de az izgalmakkal és szuperhősökkel teli műsorok szerelmesei is közelebb kerülhessenek ehhez a világhoz, híres és kevésbé ismert karaktereihez. Ha csak egyet is ismersz vagy kedvelsz a mostanában futó Arrow, The Flash, Supergirl vagy Legends of Tomorrow sorozatok közül, ha szívesen csöppennél bele Superman, Batman és a Justice League világába, ha van bátorságod találkozni a Suicide Squad tagjaival, ha kipróbálnád magad a hősök, az áldozatok, vagy éppen a gonosztevők között, különleges képességekkel, vagy anélkül, közöttünk a helyed. Válassz egyet a rengeteg szabad canon karakter közül, nézz szét a keresettek között, vagy hozz saját karaktert! Mi várunk rád!

Az oldal alapítása:
2015. március 01.

oldalunk videója
nézd meg bátran

Belépés
karakterem neve:
jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
csicseregj valamit
üzenj bátran




erre barangolók
Ki van itt?

Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 1 Bot







utolsó bejegyzések
Üzenetek
Hétf. Márc. 27, 2017 12:06 pm
Hétf. Márc. 27, 2017 11:30 am
Hétf. Márc. 27, 2017 10:54 am
Vas. Márc. 26, 2017 10:27 pm
Vas. Márc. 26, 2017 9:01 pm
Szomb. Márc. 25, 2017 11:40 pm

legtöbbet író userek
gyorsíróink

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
a tél oscarai
legjobbjaink

• A tél női canon karaktere •
caitlin snow
killer frost

• A tél férfi canon karaktere •
bruce wayne
batman

• A tél női saját karaktere •
elowen sardothien
the succubus

• A tél férfi saját karaktere •
reece malgus
the soldier

• A tél előtörténete •
ethan vasilev
the cop

• A tél keresett karakterei •
jonathan graham
the actor
richard gecko
the losculebra

• A tél párjai •
barry allen
zara tepes
reece malgus
svetlana hellfire


Share| .

Raktárépületek



Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next

Poszt témája: Raktárépületek •• Szer. Szept. 28, 2016 9:12 pm ••

***
avatar
✻ tartózkodási hely :
• • Everywhere
✻ karakter arca :
• • sexy boots
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: Raktárépületek •• Kedd. Dec. 20, 2016 10:15 pm ••

//Zara és Warg - Falánk találkozó//

Késő este van, a városra ráborult a sötétség. Gotham már nappal is elég komor hangulatú, de amikor leszáll az éj, számos ragadozó előkerül, akik tovább mélyítik ezt a hangulatot. Így van ez most is.
A raktárépületek között szerény személyem tevékenykedik: a jól megszokott alapossággal takarítom el a nyomaimat. Egyszerű kezeslábast viselek, a kezemen lévő kesztyűt vér borítja. A bakancsom talpa alatt üveg csikordul, ahogy lépkedek. Már végeztem a munka jelentős részével, az áldozatom lelkét elemésztettem, így erre az éjszakára van annyi hatalmam, hogy kellemetlen meglepetéseket okozzak bárkinek, aki esetleg a nyomomba szegődne.
A súlyos testet végül ledobom a csatornába. Egy hajléktalan nem valószínű, hogy bárki is keresne, de ha esetleg valaki megtalálja, akkor is gondoskodtam arról, hogy egyszerűen csak közönséges gyilkosságként kezeljék az ügyet. Azonban ezt a környéket el kell hagynom, nem tölthetek itt több éjszakát.
Így hát elindulok a város irányába és megpróbálok valami új lakhely után nézni. Ha nincs más, akkor megoldom valahogy az utcán, de csak addig, amíg valamit nem sikerült összehozni...
avatar
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: Raktárépületek •• Kedd. Dec. 20, 2016 11:57 pm ••



Warg & Zara

Nem mondanám, hogy lassú vagyok, csupán csak nappal hátráltatva vagyok a közlekedésben. Lényegében csak este vagyok képes... bármit is csinálni. Noha ekkor megállíthatatlan vagyok! Jobbára. Mondjuk, azzal a vadásszal nem szívesen futnék össze megint. Miatta el is kellett hagynom a… hol is voltam? Mindegy, kit érdekel. Most megyek oda, ahol Cicus van. Legalábbis, azt hiszem, erre van. Imádok a csillagos ég alatt nyargalászni. Elképesztően jó érzés figyelni a döbbent arcokat a kocsik ablakában, mikor elhúzok mellettük- a lábaimon. Mondjuk, van valaki, aki gyorsabb nálam… még nem döntöttem el, hogy ezt sérelmezem-e vagy sem. Mindezt mellőzve, már látom a fertő városának lomha fényeit. Ideje volt már, lassan elfogynak az útravaló vértasik. Mint mindig, eddig is először a környék felmérésével kezdem. Tudnom kell, hol vannak alkalmas búvóhelyek, menedékek, illetve potenciális kajaközpontok. Good to know. A háztetőkön közlekedem, kecses ugrásokkal megtarkítva az útvonalat, miközben egyikről a másikra szökkenek. Óh, remek, egy hatalmas placc tele raktárokkal. Ezt megjegyezzük. Még mindig nem voltam shoppingolni, úgyhogy a viseltes piros csizmám van a lábamon… ami lehet, hogy inkább alvadt vér színű. Vagy nem csak színű? Lényegtelen. Keskeny csípőmön a megcincált vörös miniszoknya … illetve annak alaposan felsliccelt maradéka lebeg a szélben. Kb a gondolat fogja össze… meg az öv. A hosszú ujjú pom-pom topom egyik oldala féloldalasra lett szakítva vágva, az eredetileg derékig érő alja pedig kissé cakkosra van szabdalva. Éppen átugrom a következő kis sikátorszerű raktárutcát, amikor mozgolódást érzékelek a szemem sarkából. Igazából bármilyen puhán próbálok érkezni, azért a bádogtető adja a ritmust. Összehúzom magam, leguggolok és a perem felé sunyítok, miközben az arcom elé húzom a csontvázas kendőt. Inkognitó vagy miafranc. Derékig érő fekete tincseimet meg próbálom kihalászni az arcomból, hogy lássak is valamit. Nem tudom mi az amit látok… de vértől illatozik. Azúr szemeim enyhe fényben váltanak izzó vörösre.
- Késő esti nassolás?
Szólalok meg fentről a sajátos bársony hangomon, bár pont nem látom az ürge elejét. Mondjuk, szagról nem hiszem, hogy a fajtámat erősítené. Kissé kesernyés… és árnyaltan veszélyes. El tudnék képzelni mellé... nem is tudom... egy kis Chardonnayt? Tetszik az illata… főleg így vérrel keverve. Már majdhogynem felkérés keringőre.


* All we need is blood * ||Remélem tetszik || ©REDIT

avatar
✻ tartózkodási hely :
mögötted...
✻ foglalkozás, hobbi :
népirtás
✻ karakter arca :
Megan Fox
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: Raktárépületek •• Kedd. Dec. 27, 2016 9:53 pm ••

//Zara és Warg//

Az éjszaka sötétje körül ölel, ahogy az épületek között sétálok. Többnyire kerülöm a fényt, noha semmilyen negatív hatással nincs rám nézve. Egyszerűen csak nem szeretném, ha minden jöttment meglátna. Alig pár napja tengődök itt, de annyira azért már kiismertem magam, merre tudok kikeveredni a raktárak közül. Már csak egy fuvarra lenne szükségem, amivel sokkal gyorsabban bevethetném magam a városba. Nincs kedvem túl sokáig csövelni az utcán. Ha más nem, akkor megkeresem a helyi okkultistákat, elbűvölöm őket a tudásommal és máris van helyem. Gondolom az ilyen amatőr pancserokat bármelyik temetőben meg lehet találni. Annyira szánalmas... ahogy próbálnak szellemeket idézni, társalgást kezdeményezni a túlvilággal.
Hirtelen azonban furcsa zajra leszek figyelmes: az egyik tető irányából jön. Azonnal megtorpanok és körbe nézek. Nem látok semmit, így marad a fülelés. Még a lélegzetem is visszafojtom, hátha nagyobb sikerrel járok. Majd valaki megszólal. Azonnal a hang irányába fordulok, de elsőre alig látok valamit. Viszont hirtelen feltűnik az illető, de csak egy kicsiny részlet látszik belőle.
Tőlem nem is olyan messze egy sötét hajzuhatagra, illetve egy vörösen izzó szempárra leszek figyelmes. A tekintete nem sok jót jelez, ráadásul a vészharangok azonnal megkondulnak a fejemben. Ennek ellenére nem teszek semmit. Nagyon szívesen bevetném a képességeimet, de nem akarom máris elpazarolni a frissen szerzett hatalmamat. Ráadásul még az is lehet, hogy nem a fejemre pályázik. Így hát inkább nem támadom le, hátha egy leendő szövetségesre találok benne.
- Nassolás? - kérdezem. A lengyel akcentusom miatt csak úgy pattognak az angol szavak. Szerencsére egyetlen szót ejtettem ki, így a beszédem még érthető.
- Mondhatni igen! - válaszolom meg a kérdést végül. - És te mit keresel egy ilyen környéken ezen a késői órán? Ráadásul egy tetőn... - jegyzem meg utólag, kissé halkabban.
Az arcát nem látom ugyan, de a hangjából ítélve egy nővel van dolgom.
~ Vajon ő is különleges, mint én? Vagy már korábban is oda fent volt? Azok a szemek... ~
Kezdek kissé ideges lenni. Nem tudom, hogy mit láthatott, de nem igazán akarom, hogy bárkinek is fecsegjen... Majd egy hirtelen ötlettől vezérelve bemutatkozom:
- A nevem Vladimir Sokov! - használok egy álnevet. - Nem tudom, hogy mi a szándékod velem, de ha semmi ártó, akkor esetleg elbeszélgethetnénk. Némi információra lenne szükségem. Új vagyok itt...
Így hogy folyamatosan beszélek, az akcentusomat egyre jobban lehet érzékelni. Az álnév alapján könnyedén hihet orosznak. Ha szerencsém van, akkor nem igazán ismeri az európai nyelveket.
avatar
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: Raktárépületek •• Szer. Dec. 28, 2016 10:26 pm ••



Warg & Zara

Nos, most éppen úgy érzem magam, mint macska a fán. Magasan vagyok, valószínűleg le akarnak szedni, de én nem akarok lemenni. Annyi a különbség, hogy nem vagyok macska és ez nem egy fa. Egyébiránt minden stimm. Enyhe elégedettséggel tölt el, amikor az ipse a hangomra csinál egy hirtelen 180 fokos fordulást. A vámpírlét egyik előnye, hogy valamicskét jobban látok ilyenkor, mint az átlag, így a gyér fény ellenére is ki tudom venni a főbb vonásait. Jó, nyilván a szarkalábat nem látom a szeme sarkában, de őszintén szólva nem is érdekel. Nem vártam értelmes választ a kérdésemre, viszont meglehetősen furcsa angolsággal, de érkezett. Fel is vonom szemöldököm, amit ő nyilván nem láthat ilyen távolságból. Hacsak nem több, mint aminek látszik. A kendő alatt szintén nem szúrhatja ki, de vigyorgok. Rossz szokásom, de ez van. Mindig vigyoroghatnékom van, amikor olyasmivel találkozom, ami felborzolja a pihéket a gerincemen.
- Utazok…
Adok egyszavas választ, sajátos mézes hangon. Ebből ezer százalékban kell leszűrnie, hogy melyik nem képviselője vagyok. I’m a real woman, dude~
- Meg egy kis... körültekintés.
Legalábbis nevezhetjük ennek is azt a tényt, hogy felmérem a terepet a számomra szükséges dolgok iránt érdeklődve. Vagy ilyesmi. Persze, annyira hülye nem vagyok, hogy minden méricskélés nélkül nekirontsak. Igaz, hogy a vér szaga hívogat, de egyértelműen nem az övé, tehát nem egy áldozat típus.
- Komolyan elpocsékoltál egy helyes kis hullát?
Sóhajtok fel szomorkásan, lebiggyedt ajkakkal, mert akárhogy pillantgatok, akárhogy szaglászok, már csak a pasas kezén érzem ezt az aromát. Szegény kicsi Zara. No sebaj, nem esünk kétségbe, a városban úgy is tele lesz hamival az összes utca. Remélhetőleg. Nagy sajnálkozásom közepette meg…bemutatkozik? Talán érződik a halovány nyögésem, ahogy rosszul vettem a levegőt hirtelen. Ah men, why? Most vagy ennyire ostoba, vagy taktikázni próbál. Mindkettő eléggé reaálisnak tűnik. Hirtelen felkacagok és megcsóválom a fejem.
- Lássuk csak… akkor én ki legyek?
Teszem fel a költői kérdést, majd némi fejingatás után bedobom a maszk mögötti nevem.
- A Redness jó lesz?
Vigyorom nem lanyhul, ellenben a hangomon érződik, hogy jól szórakozom. Mondjuk én mindig, mindenhol.
- Szörnyen sajnálom, kedves Vladdy, de pár perce érkeztem én is. Így nem tudok eligazítást tartani.
Vonom meg vállaim s addig fészkelődök, mígnem a tető szélére sikerül csüccsenni. Csupasz, és igencsak formás lábaim lógnak lefelé, kicsit lóbálom is, a megviselt cipőt is a gondolat..meg az alvadt vér tartja ott, ahol van, míg két kezemmel a tető szélét fogom. Éjszínű hajam előrelóg, de az állkapcsos maszk még így is takarja a főbb vonásaim. Már az arcomon.
- Vagy esetleg társaságra vágysz a városnézéshez?

* All we need is blood * ||Remélem tetszik || ©REDIT

avatar
✻ tartózkodási hely :
mögötted...
✻ foglalkozás, hobbi :
népirtás
✻ karakter arca :
Megan Fox
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: Raktárépületek •• Csüt. Jan. 05, 2017 9:10 pm ••

//Zara és Warg - Nem keretezek a továbbiakban, nem bejövős Smile  //

Tüzesen süt le a hold sugara, a tetőn bujdosó lánykára... Vagy valami hasonló. Kissé idegesen ácsorgok a sötétben, az épületek között és várom az idegen válaszát. Szerencsére nem húzza sokáig az időt és egyetlen szóval letudja a lényeget. A legszívesebben kinyújtanám felé a kezem és egyetlen mozdulattal magamhoz húznám. Ez azonban túl sok erőbe kerülne nekem. Most pedig nem állok olyan szinten a megszerzett lelkekből, hogy nyugodtan pocsékoljak. Ráadásul éppen egy megbízható kuckót kell találnom. Utána jöhet a lélekforrás... Szóval ez az idő nagyon nem alkalmas arra, hogy lerángassam onnan.
- Hogy mi? - kérdezem kissé bambán, majd hirtelen leesik, hogy miről van szó.
- Az attól függ mi számít pocsékolásnak... Véleményem szerint nagyon is alaposan felhasználtam a hajléktalant. Amit akartam, azt elvettem, ha gondolod a többi a tiéd lehet. Itt van nem messze...
Ekkor hüvelykemmel hátra felé mutatok. Nem tudom mit akarhat, de a pasas lelke már az enyém. Majd egy újabb kérdés következik. Kissé oldalra billentem a fejem és úgy nézek rá. ~ Vajon mit akarhat? ~
- A Redness megfelel nekem. Bár felőlem úgy nevezed magad, ahogy csak akarod.
Ekkor már kilépek az egyik lámpa alá, így mondhatni teljes fényárban úszom. Most már akár azt is láthatja, hogy egy sporttáskát szorongatok a kezemben. Konkrétan abban van minden értékem, vagyonom. Néhány váltásnyi ruha, némi pénz, pár fegyver, illetve a ruha amit akkor viselek, amikor szabadjára engedem a bennem lakozó rémet. Warg Linderoth a nevem, legalábbis a régi családom ezt adta nekem. Később pedig Shaddaq néven kezdtem el zenélni. Azóta a zenészből már démon, vagy legalábbis valami hasonló lett.
- Ami azt illeti, én már néhány napja itt vagyok. Viszont bizonyos okokból nem igazán akartam elhagyni ezt a környéket... de most már itt az ideje váltani – mondom. - Társaságra? Háát, azt nem mondanám, hogy túlzottan vágyom ilyesmire. Többnyire egyedül szokásom dolgozni, csak nagyon ritkán fogadok el magam mellett másokat. Ráadásul még azt se tudom miféle szerzet vagy. Az biztos, hogy eléggé fura, de akkor is.
Miközben beszélek, újra vissza húzódom a sötétbe, de ezúttal a lámpa fényétől távolabb. Így már sokkal nehezebb észre venni engem. Mondjuk, ha valamilyen úton módon lát a sötétben, vagy nagyon jó a látása, akkor annyira sokra nem megyek a szerény rejtőzködésemmel. Ennél többet most úgy sem akarok. Annak mondjuk örülnék, ha végre láthatnám kivel van dolgom. Elég rossz úgy beszélgetni, hogy a másikból szinte semmit sem látok. Bár mondhatni tényleg nem látok belőle semmit.
- Bocs, de kezd kicsit frusztráló lenni, hogy egy árnnyal beszélek. Igazán lejöhetnél ide.
Ekkor intek egyet felé. Legszívesebben bevetnék egy kis hókuszpókuszt, de még mindig nem szabad. Az eddigi életem alatt megtapasztalhattam már épp elégszer, hogy nem szabad csak úgy elpocsékolni az erőmet.
- Ráadásul lassan tényleg nézni kellene egy új otthont. Nappal nem szeretek csak úgy az emberek közé menni. Ilyenkor sokkal nyugisabb. Kevesebben vannak, nem lármáznak annyit, ráadásul ez az időszak tökéletes arra, hogy valami rosszat tegyen az ember.
A szavaim végére gonosz mosoly ül ki az arcomra. Az ujjammal megdörgölöm kissé az orrom hegyét, majd csendben várom, hogy mit válaszol a beszélgető partnerem.
avatar
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: Raktárépületek •• Szer. Jan. 11, 2017 12:49 pm ••



Warg & Zara

Elégedett vigyorral figyelem azt a sztepptáncot, amit kényelmetlenségében toporog le ott előttem a félsötétben. Hogy megszánom-e? Neeeeheheheeeem. Zara nem arról híres… vagy hírhedt? Ami azt illeti, szeretem magasról szemlélni a dolgokat. Még egy kis popcorn jól jönne az élvezethez, de hát nem lehet mindent egyszerre. Csak szép sorjában. Hogy mi? Hajléktalan? Blöeh.
- Ehh, kössz nem, a koszos dolgokat nem szeretem.
Hát igen, sajnos a vér szagából nem lehet megmondani, hogy miféle tárolóegység hordozta magában. Viszont, ha kérkedhetek ezzel, én jobbára a gourmet ételeket szeretem. Senki sem róhatja fel nekem bűnként, ha szeretem, hogy jól néz ki a kajám. Ja hogy emberekből eszek? Who cares… A nevemmel elvan, meg ahogy elnézem… igazából nem is érdekelte, hogy hívnak engem. Ja nem, várj, engem nem szoktak hívni… én csak úgy magamtól jövök.. meg dolgok. Csendben hallgatom azt a szövegmennyiséget, ami hirtelen előtört belőle. Most hirtelen nem tudom eldönteni, hogy ennyire óvatlan, vagy ennyire gondtalan. Vagy esetleg mindkettő? Mindenesetre, szépen leállt itt velem csacsogni. De ha kilyukadunk a körömlakkoknál… akkor én rövid úton felszívódok.
- Hogy én? Fura? Miért, magadat minek neveznéd az éj közepén egy muris kezeslábasban véres kesztyűvel? Hah.
Ezt most kikérem magamnak. Én teljesen normálisan száguldoztam autókat megszégyenítő sebességgel a saját lábaimon és ugráltam tetőről-tetőre, mint minden normális... vámpír. Wehehehe. Kissé felkuncogok, ahogy az előbb fénybe kilépő férfi vonásait megtanulmányozva odébb poroszkál a sötétség védelmében bízva. Ez annyira… aranyos. Most komolyan. Nagyon nehéz csendben kuncogni, szóval nem is erőltetem túlzottan. Elsőre nem szándékoztam eleget tenni az óhajának, mert hát, minek tegyek meg valamit, ha nem kapok érte semmit? Azonban az a gonosz mosoly megragadt bennem, elvégre mi van akkor, ha később kapom meg a jutalmam valamilyen formában? Végül is, lehetséges. Üsse kavics… ennyiből rájöttem, hogy ő nem rendelkezik látás terén semmi extrával, így vagyok annyira cukorborsó, hogy leszökkenésemet a tetőről a gyér lámpafénybe vezényelem. Ott érek földet két lábbal, majd felegyenesedve kihúzom magam. Vele ellentétben nekem kék hátizsákom van… és vértasakokon kívül nincs benne… azon kívül semmi más. Beletúrok fekete tincseimbe s ezzel hátratolom némileg őket. Még mindig vörösen csillogó, de lassan eltűnő fénnyel figyelem őt. Néhány pillanat múlva már azúr színű, bár lehet, hogy onnan ezt már nem fogja érzékelni.
- Ember? Azt mondod… ember volnál?
Ingatom meg fejemet kétkedve. Azt elhiszem, ha valaha az volt, én is voltam. Sajnos. Na de hogy most is az volna? Hát nem tudom. A szaga alapján valami árnyaltan veszélyeset érzek, ez pedig nem az emberek sajátja. Két kis kacsómat összefonom magam előtt s várakozóállásba teszem magam. Felveszek egy kontraposzt állást s úgy vizslatom a hímet. Ahhoz meg rég hozzászoktam, hogy engem vizslatnak, plusz ma nem rendelkezem túlzottan… egységes ruhatárral, így ha erre vetemedne, nem fogom elharapni a torkát.
-A belvárosban még nem is jártál eddig?
Csupán érdeklődöm, mert bár időm, mint a tenger, meg állóképességem is elég kielégítő, azért nem akarok egész este futkosni, mint egy hülye, hogy a kerületek közül kiszúrjam a közepét. Plusz keresnem kell valamit, amivel üzenhetek Cicusnak. Feltételezem, a macskalány tudna nekem ajánlani egy fegyverboltot. No, nem mintha vásárlási szándékom lenne.

* Immortals * ||Remélem tetszik || ©REDIT

avatar
✻ tartózkodási hely :
mögötted...
✻ foglalkozás, hobbi :
népirtás
✻ karakter arca :
Megan Fox
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: Raktárépületek •• Hétf. Jan. 16, 2017 9:42 pm ••

//Zara és Warg//

Az időm egyre jobban fogy. Nem érek rá túl sokáig cseverészni, így kénytelen vagyok valamit kitalálni a gyors távozásra. Vele vagy nélküle, nekem mindegy, csak haladjak már végre.
- Igen, azt mondom, hogy fura vagy! - jelentem ki. Az állításával mondjuk egyet kell értenem, én sem vagyok túl hétköznapi, de akkor is.
- Számomra eléggé fura, hogy oda fent vagy. Ha komolyabban érdekelne a dolog, akkor megkérdezném, hogy kerültél fel oda, de mivel idő híján vagyok, ezért nem teszem.
Majd hirtelen eleget tesz a kérésemnek és lejön a tetőről. Azt hiszem szó szerint leugrik. A mutatványt követően alaposan eltátom a számat, ráadásul hátra is lépek egyet. Az elmém egyik fele azonnal támadásba lendülne, míg a másik megbéklyózza azt és próbálja kordában tartani. Ennek ellenére még így is vibrálni kezd körülöttem a levegő. Az egész testem megfeszül és már majdnem felhasználom a frissen megszerzett lélek erejét.
- Azta... - nyögöm ki. - Ez nem volt semmi mutatvány! Na ugye, hogy fura vagy!
Ekkor idegesen elmosolyodom és kilépek hozzá a fényre. Még nem igazán sikerül kordában tartanom a háborgó lelkem, így a szemem egésze fekete. Olyan, mintha a pupillám „benőné” az egészet. Végül a kérdése zökkent ki és térít teljesen magamhoz.
- Igen, azt mondom, hogy én is ember vagyok – válaszolok – Különleges, de szerintem akkor is ember!
Végül sikerül teljesen úrrá lenni a bennem rejtőző erőn, így újra minden normális körülöttem. Kérdésére sóhajtok egyet, majd megrázom a fejem. Nem voltam még a belvárosban, de most már szeretném oda bevetni magam. Végül legyintek neki, hogy jöjjön velem.
- Arra gondoltam, hogy szerzek magamnak egy kocsit és bevetem magam az éjszaka sűrűjébe. Ha gondolod velem jöhetsz...  Lehet sokkal jobb, ha két kóbor lélek összefog, mint megpróbál külön boldogulni. Mit szólsz hozzá?
A kérdésemet követően elindulok és folytatom az utam. Ha szeretne velem jönni, akkor hajrá, nem tiltom meg neki. Most úgy is jól esne egy kis társaság. Ráadásul a börtönben nem igazán élvezhettem női társaságot. Semmilyen módon sem...
- Azt esetleg elárulod miféle szerzet vagy? - kérdezem. - Ha gondolod én is elárulom mi vagyok. Bár ez még számomra sem teljesen világos...

//Ez most ennyi lett, bocsi :/ //
avatar
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: Raktárépületek •• Szomb. Jan. 21, 2017 10:09 pm ••



Warg & Zara

Görbüljek meg, de ezt a gondolatmenetet nem értem. Abban mi a fura, ha valaki csücsül egy háztetőn? Más is csinálhat ilyet, létrával meg még egy liberós is felküzdi magát. Ha azon akadna fel, hogy hogyan kerültem ide, még azt mondanám, esssetleg… na de pusztán ez a tény… Mókás. Mondjuk, amennyiben nem csal a megérzésem, és hát miért is csalna, hiszen női, úgy nézem itt tartanak tőlem. Ez elég okos dolog, noha őt sem lehet valami ártatlan kisbáránynak nézni. Az meg, hogy a lejövetelem bátor vagy botor tett volt, majd elválik.
- Ne hajtogasd már ezt a szót, irritál.
Villan meg egy pillanatra a vörös szemem, mielőtt még visszavált a kellemes azúr fényre. Már épp kezdeném jobban szemügyre venni azokat a fekete léleknyelőket, mikor visszazökken az eredeti kerékvágásba és az érdeklődésem tárgya, huss, eltűnik. Kááááár~ Arról nem is beszélve, hogy a mondata felhorkanásra késztet. Na kérem, még csak most találkoztunk, hát ne tessék már sértegetni így hirtelenjében!
- Csak a magad nevében beszélj…
Suttogom lágyan, miközben lehúzom az arcomról a formás kis nyakamra a kendőt, hogy láthassa a vonásaimat. Ebből ugyan még csak annyit szűrhet le, hogy pokolian szép vagyok. Mondhatni, földöntúli szépség… Igaz, az életen túli közelebb lenne az igazsághoz. Vagy halálon túli? Igazából, mindegyik verzió közeli a valósághoz.
- Kocsi? Nem is rossz ötlet…
Pillantok le a lábaimra, mert azért, jó pár kilométer van utánam csak pár óra alatt s ugyan nem viselt meg a dolog túlzottan… de az úrinői kényelem ugyebár… dolgozik még most is. Meg aztán… Azt hiszem, megunta a kis játékocskát, mert a monológja után elindult felém. Vagyis az eredeti útiránya felé, amit interruptoltam nagy ügyesen. Persze, miután konkrétan rákérdez, hogy mi vagyok, nem állhatom meg, hogy ne vigyorodjak el. Úgy igazán, szemfogvillantósan. Na találd ki, hogy mi vagyok~
- Abban semmi mókás sincs…
Mármint abban, ha face-to-face közlöm a fajtámat. Mondjuk, ha van egy kis esze, és nem a melleimet bámulja az arcom helyett, akkor észre kell, hogy vegye a szemfogaimat. Igaz, most vissza vannak húzva, de még így is hegyesebb, mint egy átlagos emberé. Noha a saját magára vonatkozó kérdés jobban érdekel, így mikor mellém ér, fordulva egyet betársulok mellé és felvéve a tempóját bandukolok mellette… miközben oldalról behajolok elé. Mert én már csak ilyen tenyérbe, akarom mondani, arcbamászó vagyok. De ha engem kérdeznek, akkor csak kíváncsi.
- Ezzel azt akarod mondani, hogy fogalmad sincs a fajtádról? Az meg hogy lehet?
Pillogok rá nagy cicaszemekkel, miközben rántok egyet a hátizsákon, hogy ne csússzon le a pántja rólam, miközben fixírozom az alkalmi randalír-partneremet.

* Birds of Prey * ||Remélem tetszik || ©REDIT

avatar
✻ tartózkodási hely :
mögötted...
✻ foglalkozás, hobbi :
népirtás
✻ karakter arca :
Megan Fox
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: Raktárépületek •• Kedd. Jan. 24, 2017 10:08 pm ••

//Zara és Warg//

Nem igazán haladunk egyről a kettőre. A lány lejön ugyan a tetőről, de nem árul el magáról semmit. Így hát elindulok, hogy keressek valami járművet. Miközben lépdelek, végig őt nézem. Most már nincs takarásban, így legeltethetem egy kicsit a szemem.
~ Hm, igazán csinos... El tudnék vele szórakozni ~ Fut át a gondolat az agyamon. Majd amikor oda érek hozzá, betársul mellém és immár együtt megyünk valami járművet szerezni. Egyenletes tempóban haladunk, a közelben minden csendes. Ahogy felnézek a magasba, látom amint egy denevér repül el fölöttünk. Úgy tűnik a jelenlétem annyira még nem zavaró, hogy az állatokat felzaklassa. Ez egy igazán jó jel, hisz így akár még egy állatkertbe is elmehetek anélkül, hogy az állatok megőrülnének.
Majd hirtelen a lány behajol elém. Ennyitől nem igazán jövök zavarba: egyszerűen csak unott arccal haladok tovább, míg túlságosan közel nem érünk egymáshoz. Ekkor megtorpanok, megfogom a bájos kis pofiját, majd eltolom magamtól.
- Nos, ami azt illeti tényleg nem tudom mi vagyok – válaszolok a kérdésére. - Ha minden igaz, akkor embernek születtem. Viszont az anyám egy szekta boszorkánya volt és felajánlottak engem a démonoknak. Amikor nagykorúvá váltam, akkor kellett volna a démonnak átvenni a testem. Ez azonban meghiúsult. Azóta lelkeken élősködöm...
Ezzel le is tudom ezt a témát és folytatom az utat. Szerencsére a pár nap alatt volt időm szétnézni, így nagyon jól tudom merre kell menni, ha ki akarok lyukadni valamelyik kijáratnál. Befordulok az utolsó sarkon, majd újra meg kell torpannom. Ugyanis nem messze tőlünk áll egy autó. Kicsit távolabb két fickó, talán mexikóiak, egy harmadikat rugdos. A szerencsétlen a földön fekszik és vinnyog.
Hirtelen egy őrült mosoly terül szét az arcomon. Kinyújtom a kezem az autó felé, majd kissé meghajlok a lány irányába.
- Hölgyem, a hintója elő állt! - mondom.
Ekkor érezheti a szentségtelen kisugárzásomat. Ugyanis megcsapolom az elemésztett lelket és felkészülök az összecsapásra. A két mexikói persze azonnal észre vesz minket és azonnal benyúlnak a ruhájuk rejtett zugába. Egy-egy pisztolyt vesznek elő, de meglepetésükre a fegyverek kiröppennek a kezükből és az én markomban, markaimban kötnek ki. Azonnal eltátják a szájukat, mire meghúzom a ravaszokat.
~ BANG-BANG ~
Ahogy eldördülnek a lövések, mindketten össze esnek. Persze nem holtan, csupán jajveszékelve, hisz a lábukat találtam el. Az egyiknek a térde, a másiknak a combja sérült. A harmadik összegömbölyödve fekszik a földön és mintha sírna. Ekkor a balommal a két mexikói felé intek.
- Ha gondolod, ezeket megkaphatod! Csak a te kedvedért nem pocsékolom el őket. A cég ajándéka!
Ezután elindulok a kocsihoz. Szinte már gyermeki rajongással sietősebben lépdelek, ugyanis egy Ford Mustangról van szó. Fél szemmel ugyan szemmel tartom a földön fetrengőket, ha esetleg Redness kisasszonynak baja adódna velük, akkor kéznél legyek. Viszont amíg nincs gáz, addig körül járom a járgányt. Fekete színű, fehér csíkkal, hatalmas felnik, ráadásul még a kulcs is benne van. Úgy néz ki, jól járok a helyi mini gengszterekkel.
- Mit szándékozol velük tenni? - kérdezem végül a lányt. - Nem szívesen vinném őket magunkkal, de ha nem öljük meg őket, akkor még ránk hozhatják a puszipajtásaikat. Ha már azt akarom, hogy a nyakamba lihegjenek, akkor inkább valami csaj tegye, ne néhány tetovált pasas.
avatar
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: Raktárépületek •• Pént. Feb. 03, 2017 9:55 pm ••



Warg & Zara

Először nem igazán tudom, miként is viseltessek a fura fazon irányába s bár nagy volt a késztetés, hogy megkóstoljam, tartottam is tőle valamennyire. Nem hiába éltem meg már ennyi évet. Óvatos vagyok. Nagyon. Néha túlzottan is, de ennek köszönhetem, hogy még mindig létezem. Talán ennek is köszönhetem, hogy ő sem próbált meg elsőre leszedni a tetőről, ilyen-olyan fegyverrel. Sunyi vigyor terül el az arcomon, mikor elkapom a pillantásának irányát. Ez engem méricskél. Mondjuk az tény, hogy a dús keblek nem nagyon hatották meg abból a szögből, amit a behajolásom produkált, de hát, ilyen is kell néha. Amúgy sem szeretem, ha valami túl könnyen megy, olyankor mindig gyanút fogok. Bár azért némiképp meglepetten pillogok, mikor elkapja az arcomat és eltolja. Ez egy kicsit… sérti az önérzetem. Egy egészen kicsit. Ez olyan, mintha nem lennék jó, márpedig én mindenkinek túl jó vagyok. Nem, ez nem elfogultság, pusztán a tapasztalatokra épülő kijelentés. Én itt még nem jártam, szóval jobb híján, kissé sértve, de megyek vele. még jó, mert így láthatom, amint olyat csinál, amit emberek nem szoktak. Enyhe borzongás cikázik végig a gerincemen, ahogy az aurája változik. Hmm … Pazar kocsi. És a hölgyemmel kompenzált egy picikét. Mondjuk, én nőből vagyok, annyira nem hat meg az autó, de szemmel láthatóan Vladdy oda van meg vissza. Engem jobban érdekel a kínálkozó vacsora. Vagy regg-ebéd?
- Pofás kis hintó… az ajándékot pedig… nagyra értékelem.
Suttogom lágyan, megnyalintom az alsó ajkam, s még is fenyegetés érződik a hangomból, miközben a földön fekvőket fixírozom. Elhaladok rögtönzött társam mellett s a két meglőtt pofa mellé sétálok.
- Két opció van. Vagy nagyon fáj, vagy nagyon jó. Melyiket szeretnétek?
Vigyorodok el, miközben már vinnyognak a félelemtől. Ők látják azt, amit Vlad nem lát, mert háttal vagyok neki, de érezheti. Elengedtem magam… Szemem megint izzó vörös, agyaraim, karmaim áldozatra éhesen koccintom össze. A denevér mögöttünk kicsit megkergül, néhány összevissza körözés után távozásra fogja. És milyen jól teszi… Ez nem mondható el az egyik mexikói korcsról, aki férfiakat meghazudtoló magasságú hanggal bokán rúg. Nem fájt, de…
- Ezt elbasztad…
Fél kézzel lenyúlok s a fejére markolva felhúzom őt. Igen, fél kézzel, csak lazán, enyhén szorongatva a koponyáját. Meglendítem és nekivágom a közeli falhoz. Nem csúszik össze teljesen a fal tövébe, de kicsit megnyekken. A kérdésre hátrapillantok a vállam fölött, szemeimben vörös csillogással kacagok fel.
- Mi ez, felkérés keringőre?
Szemtelenkedek már megint, és direkt reagálok csak a mondandójának végére. Az első részre a válasz rögtön érkezik, mégpedig a tetteim által. Odalépek a falnál roskadozóhoz, ruhájánál fogva felemelem s némi élveteg pillantás után, mit a tapintható félelme szül, nemes egyszerűséggel beleharapok. Kíméletlenül, izomba vájom agyaraimat, pont úgy, hogy a lehető legjobban fájjon neki. Úgy sikít, mint egy kislány. Ha nem lenne tele a szám kajával, még röhögnék is. Teljes testemmel préselem a falhoz, esélye sincs kiszökni, sikít, hörög, se megrúgni, se csapkodni nem tud, mert mindenemmel lefogom. Pár perc és elveszti az eszméletét a fájdalomtól. Én pedig most már csendben szívhatom szárazra. Egyszer csak ellépek tőle, mire a test eldől, mint egy zsák a fal mentén. Jóízűen nyammogok az utolsó pár cseppen.
- Nyamm… ez nullás volt.
Nem térek ki rá, hogy mi a nullás, mert nekem egyértelmű, hogy a vércsoportja, szóval nem szorul magyarázatra. Más értetlenkedése meg nem érdekel. Megnyalom a szám szélét, ahol vékony csermelyként csurog egy kis félrement vér, miközben az ideiglenes pajtásom felé fordulok.
- Van még kérdés?
Kacagok fel s odaszökkenek a másik flótáshoz. Elkapom a grabancát s vizsgálom egy kicsit a páni félelmet a szemében.
- Annyira szeretem, amikor féltek.
Beszélek hozzá, bár választ nem várok, ő még is könyörögni kezd az életéért. Én meg forgatom vérszínű szemeimet. Most komolyan egy vámpírtól kér egérutat? Szent makréla… hová fajult a világ. Nemlegesen rázom meg a fejem s mikor látom a megadó beletörődést, kaján örömmel hajolok bele a nyakába. Elsőre úgy tűnhet, mintha nem akarnám, hogy fájjon neki. De a társa már eljátszotta a kérdést, így ugyanazt teszem vele is. Ez is ordít, ez is meghal. Zara pedig jól lakik. Minden király. Az nem érdekel, ha figyelnek étkezés közben. Ezt a csomagolást is odadobom a másik mellé, míg én kecses mozdulatokkal, like a lady, odasétálok a hintóhoz, lehúzom a táskát a hátamról, bepakolom kerek popsimat a jobb oldalra, a táskámat meg hátranyomom, hogy ne legyen útba. Aztán várom a sofőrömet.
- A harmadikkal mit akarsz? Én már tele vagyok…
Sóhajtok kislányosan elégedett vigyorral, miközben kényelembe helyezem magam. Mondanám, hogy eligazítom megcakkozott ruhámat, de ha tovább helyezgetem, csak többet mutat, mint eredetileg. Szóval hagyom úgy, ahogy van. Amúgy is elég erős a férfi fantázia, nem kell biztatni.

* Zaj * ||Remélem tetszik || ©REDIT

avatar
✻ tartózkodási hely :
mögötted...
✻ foglalkozás, hobbi :
népirtás
✻ karakter arca :
Megan Fox
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: Raktárépületek •• Vas. Feb. 12, 2017 10:13 pm ••

Minden nagyon gyorsan történik. Ahogy magamhoz húzom a fegyvereket, eldördül a két lövés, majd össze esik a két fickó. Ezután egyszerűen csak átadom az áldozatokat a nőnek, aki azonnal bele is kezd a dolgába. Amíg ő a két csávóval foglalkozik, addig én körbe járom az autót. Pofás kis darab, ráadásul nagyon is rendben van. Nincs leharcolva, a belseje is rendben, ráadásul a kulcsok is benne. Minden tökéletes, nagyon klappol. Így hát átmegyek a másik oldalra és figyelem, hogy az ideiglenes társam mit csinál.
Látom, ahogy a falhoz vágja az egyiket, majd kicsit csipkelődik velem, utána pedig folytatja amit elkezdett. Egyszerűen csak oda megy az áldozatához, felemeli és beleharap. A pasas azonnal vinnyogni és visítani kezd. Nem igazán tetszik a dolog, de ha már átengedtem neki, akkor nem avatkozom bele a dolgába. Inkább megnézem magamnak a másik kettőt, akik a földön vannak. Nagyon be vannak rezelve, ráadásul amelyiket püfölték, az már összecsinálta magát. Baromi jó.
Majd Redness végez az első pacákkal. Csendben nézem, ahogy oda jön a másikhoz, mire én kissé távolabb lépek. Most már nem érdekel a kis mutatványa. Láttam mit művel, ráadásul eléggé jártas vagyok az okkultizmusban, hogy tudjam miféle szerzet ő.
Amíg Redness falatozik, addig én szétnézek a környéken. Nem szeretném, ha bárki más is lenne itt, aki ezt az egészet végig nézi. Így hát fogom magam és lelépek rövid időre. A raktárajtók zárva, sehol egy lélek. Ahogy eltávolodom a kocsitól, kevésbé hallom a visítást, viszont más zajokra leszek figyelmes. Mintha valaki szaladna... Azonnal utána vetem magam, majd ahogy kifordulok az egyik sarkon, már látom is az illetőt. Egy fiatal lány az, egyszerű ruhákban. Nem túl gyors, így hamar utolérem. Amikor megragadom a haját, azonnal visítozni kezd és könyörögni. Ekkor be fogom a száját és nyugtatni kezdem. Gyengéden simogatom a haját és suttogok neki. Rövid idő múlva lehiggad annyira, hogy befejezze a visítást és az ellenkezést. Ekkor megfogom az állát, majd egyszerűen csak elfordítom a fejét. A reccsenés jelzi, hogy eltörtem a nyakát, így hát a földre ejtem. Ezután visszamegyek a kocsihoz, ahol a társam éppen befejezi a lakomát.
– Nekem sincs rá szükségem – válaszolok. – Ráadásul a szerencsétlen összecsinálta magát. Nem szívesen raknám be a kocsimba, még összekoszolná.
Ekkor odamegyek a fickóhoz, aki ijedten felül és könyörögni kezd. Egyszerűen csak meglendítem a lábam, majd fejbe rúgom. A lábam pont az álla alatt találja el, így hamar elhallgat. Hallom ahogy fulladozik és köpköd. Megcsóválom a fejem és közelebb megyek hozzá. A pasas kétségbe esve feltápászkodik a földről és próbál nekem esni. Az ütése egyszerűen csak elzúg a fejem előtt, ráadásul a lába alig bírja el, így majdnem elesik. Ekkor én jövök: megragadom a nyakánál fogva, belépek mögé, majd egyszerűen csak a földre döntöm.
– Most megdöglesz! – mondom, majd orrba vágom.
A pasas ekkor már fulladozva sírni kezd. Ha olyan ember lennék, akkor biztos megsajnálnám, de szerencsétlenségére nem olyannak születtem. Viszont annyira megkegyelmezek neki, hogy meggyorsítom a dolgokat. Előveszem az egyik stukkert és fejbe lövöm. Ezután elteszem a fegyvert és beülök a kocsiba.
– Nos, hova vihetem a hölgyet? – kérdezem, majd beindítom az autót. – Milyen környéket keressek, valami gazdagot, vagy inkább a gettót?
Nem igazán várom meg a válaszát, sebességbe teszem a kocsit és már indulok is. Amíg kiérünk a raktárépületek közül, addig ráér válaszolni.
avatar
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: Raktárépületek •• Kedd. Feb. 14, 2017 8:42 pm ••



Warg & Zara

Ez az este eddig egészen jól alakul. Bevallom őszintén, az elmúlt napokban elszoktam attól, hogy bármi is jól menjen, hát még kedvezően. Nekem! Eléggé esélytelen volt, főleg, hogy majdnem elhagytam azt az egy darab életem, ami van. Ilyenkor azért irigylem a macskákat azzal a kilenccel… Azt nem mondom, hogy megbízok ebben a fazonban, mert hát az őrületes butaság lenne, s bár fenntartásaim vannak vele kapcsolatban, egyelőre még tűzszünet van érvényben. Akarom mondani átmeneti szövetség, így nem is mondom azt, hogy ne próbálnám meg megölni egy olyan szituációban, hol rám is veszélyes lehet. Azért ne szaladjunk ennyire előre s bérmennyire is „nem emberi” valahogy a jelek szerint neki sincs gyomra végignézi, ahogy vacsorázom. Karamellás puding vagy, barátom… Legalábbis, számomra felfoghatatlan ez a reakció, hiszen nem egy szende szűzről beszélünk, legalábbis a látszat… ó a látszat! Hát persze, szájkaratés halacska. Mindegy, én ugyan ettől még nem fogom zavartatni vagy visszafogni magam, miért is tenném? Vámpír vagyok, élek is a helyzetemmel, akinek ez nem tetszik, nos… vannak opcióim ennek megoldására. Ha van egy kis esze, s ahogy a démonos szálra visszaemlékszem, ennyiből már tudnia kell, mi vagyok. Nem tudom hova tűnt el, és ott mit csinál, nem is érdekel. Én nemes egyszerűséggel befejezem az étkezést, letörlöm a csepp kis szám és kényelembe helyezem magam a verdában. Aztán várok… még hogy a nőkre kell várni! Szemenszedett hazugság. Szerencsémre azért olyan sokat nem kell téblábolnom, előkerül mégiscsak és még válaszol is a kérdésemre.
- Akkor öld meg.
Vonom meg hanyagul gömbölyded vállaimat s unottam vizslatom a kocsi belsejét, amíg ő elszórakozik a fosossal. Már kezdeném elunni a nem-életem, mikor végre nyílik az ajtó és Vladdy beteszi magát a kormány mögé. Hurrá, haladunk! Megropogtatom az ujjaim, amíg nyammogok a kérdésen.
- Előbbit kérném, a gettóból már untig elég volt.
Plusz nem titkolt vágyam néhány sikkesebb ruhát a magamévá tenni, legalábbis az, ahogyan két ujjam közé csippentem a mostani maradékát, adhat esélyt ilyesfajta gondolatokra. Meg másfélékre is, de nagyon remélem, hogy a formás combom helyett az utat nézi. Hátranyúlva a táskám oldalzsebéből kihalászom az egyetlen értékemet, egy márkás vérszínű rúzst, s a szemellenzőt lenyitva megigazítom az ajkaim pedigréjét.
- Visszatéve egy korábbi kérdésemre, nem hinném, hogy ember vagy. Azonban azt sem, hogy démon. Maradjunk csak a nekromantánál jó?
Mondom egy félvigyorral s élveteg süppedek bele a kényelmes ülésbe, miközben visszacsúsztatom a zsebbe csekélyke sminkkészletem. Azt az egy darabot.
- Amúgy… keresel is itt Gothamban valamit vagy csak erre tévedtél?

* We Drink Your Blood * ||Remélem tetszik || ©REDIT

avatar
✻ tartózkodási hely :
mögötted...
✻ foglalkozás, hobbi :
népirtás
✻ karakter arca :
Megan Fox
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: Raktárépületek •• Hétf. Feb. 20, 2017 9:20 pm ••

Szeretek vezetni. Igaz, hogy nem ismerem az itteni utakat, de valahogy mindig megnyugtat amikor bepattanok egy járgányba és száguldozhatok. Miután végzek az utolsó fickóval, nem foglalkozok a nyomok eltüntetésével, egyszerűen csak bepattanok a Mustang-ba. Egy pillanat alatt beindítom, majd túráztatom picit a motort. Csak úgy dalol a drágaság! Végül lassacskán elindulok a kijárat felé. Nincs valami közel, így eltart egy darabig míg oda érünk. Ráadásul nem is megyek túl gyorsan, főleg hogy van egy kis látnivalóm.
Miközben ide-oda haladunk a járgánnyal, néha letekintek a szomszédos ülésre és „tanulmányozom” Redness combját. Amikor a keze hátra siklik a táskájáért, akkor a szemem kicsit megpihentetem a mellkasán és fejben már vetkőztetni kezdem.
~ Affene, a börtön eléggé elvette az eszem... ~
Nagyon gyorsan vissza fordulok az út irányába és próbálok a vezetéssel foglalkozni. Amikor észre veszem, hogy a száját rúzsozza, akkor kicsit óvatosabbra veszem a tempót és még néhány kátyút is kikerülök. Mondjuk vicces lenne, ha húzna egy piros csíkot az arcára. Szakadnék a röhögéstől, bár van egy olyan érzésem, hogy ezt ő annyira nem díjazná.
– Hogy mi! – kérdezek vissza, mivel kissé elmerültem a saját kis hülyeségemben.
Pár pillanat múlva persze felfogom, hogy miről van szó, így kissé elmélázhatok azon, amit mond. Nem tart se embernek, se démonnak. Helyette inkább nekromantának nevez. Azt hiszem ez sem a legjobb szó rám, bár azt sem tudom, hogy mivel lehetne a legjobban leírni engem.
– Nos, nem igazán tudnám neked megmondani mi vagyok. A nekromanta sem a legjobb szó rám, bár bizonyos szinten képes vagyok hasonló dolgokra. Mondjuk nem igazán érdekel minek nevezel, szóval neked akár még nekromanta is lehetek – mondom kissé elmosolyodva.
Majd hamarosan kiérünk az útra. Nem tudom meddig kell mennünk, hogy elhagyjuk ezt a kerültet, ráadásul azt sem tudom, merre van a gazdagabb negyed. Így egyszerűen csak követem azt az utat, ami a felhőkarcolókhoz vezet.
– Ami azt illeti, igen. Az igaz szerelmet keresem, a lányt aki majd a feleségem lesz!
Ezután hatalmas kacagásban török ki. Nem terveztem elárulni neki, hogy miért vagyok itt, de azért egy kis szórakozás belefér.
– Egyébként tényleg keresek valakit, de az illető személyét még nem akarom elárulni. Először egy otthonszerűséget akarok szerezni, illetve ki akarom ismerni magam a városban. Azt hallottam, hogy van itt valami álruhás bűnüldöző, nem szívesen botlanék bele úgy, hogy nem tudom hol bújhatnék el előle. Szóval előbb egy lyuk kell! – vigyorodok el. – Na és Redness asszonyság mit keres itt? Esetleg te akarsz lenni ennek a Batman-nek a nője? A denevér ember és a vérszívó csaj, biztos nyerő páros lennétek.
Miközben a válaszára várok, bekapcsolom a rádiót, csak hogy halkan duruzsoljon a beszélgetésünk alatt.
avatar
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: Raktárépületek •• Szomb. Feb. 25, 2017 11:09 pm ••



Warg & Zara

Nem kimondottan zavartatom magamat, lévén érzékelem, hogy engem itt stírölnek, de hát nem az ő hibája, hogy jól nézek ki. Nem is bánthatom érte, ami szép, azt megnézik. Már egészen megszoktam, volt rá elég időm. Ahaha. Külön dicséret a számomra, hogy annyira elvarázsolódott, hogy még azt sem hallja elsőre, hogy hozzá beszélek. So sweet. Még egyszer elismételni nem fogom, de végül az agya összerakta a képet a félig halott dolgokból. Jobb, mint a semmi. Azon meg csak kacarászok, hogy mi ő, meg mi nem. Létezni létezik, szóval, végtére is olya mindegy. Amíg nem akar velem összeakaszkodni, addig jók vagyunk így is. Az meg külön piros pont, hogy miatta nem húztam ki a vonalat a fülemig. Díjazom, komolyan. Mialatt nem döntjük el, hogy ő micsoda is voltaképpen, én az üvegre tapadva figyelem a környezetünket elsuhanni. Meg valamennyire tisztában lenni azzal, merre jövünk. A kérdésemre olyan választ kapok, hogy nyögve fejelem meg az üveget. Ő nevet én meg dörgölöm a homlokom.
- Ez fájt..
A homlokom is, meg az idétlen válasz is. A végére azért megengedek magamnak egy idétlen vigyort, de többnyire sziszegve dörgölöm a homlokom. Na, nem mintha olyan hű de nagyon fájna. Inkább a jóérzésem szenvedett frontális ütközést ezzel a lehetetlen viccel.
- Egy mi van itt?
Vonom össze gyanakvóan a szemöldököm, mert Cicus semmiféle önjelölt hőspalántáról nem regélt nekem. Mondjuk, ha nem szupergyors, akkor tudom kezelni. Aztán meg nyúlik a szemem mint a csigának.
- Ki kérem magamnak! Asszonyság a nénikéd!
Húzom fel az orrom és fonom kezeimet össze, tiltakozásom jeleként. Jó, így még jobb a belátás és rálátás a domborzati térképre, de ez most vajmi kevéssé érdekel. Engem itt megsértettek, kérem szépen! Hát micsoda dolog ez?! Arcomat felfújom pufira, mint aki éppen minden mérgét próbálja visszatartani. Meg az összes szitokszavat, ami eszembe jutna hirtelen. Aztán inkább kifújom az összes levegőt s visszasüppedek az ülésbe.
- Ez még viccnek is rossz volt. Ha szembejön velem, szétkapom. Ilyen egyszerű, nem érek én rá foglalkozni vele. Meg amúgy is, úgy nézek én ki, mint aki párkapcsolatra vágyik?
Ez költői kérdés volt, a pff a végén, amit odateszek, az is ezt jelzi. Hátrébb tolom az ülést s a felszabadult helyen keresztbe teszem a lábaim. A jobbat a bal fölé, mert így szoktam.
- Én egy tolvaj Cicus után jöttem ide. Azt mondta ez egy bűnös város, gondoltam, eggyel több vagy kevesebb nem számít ide. Úgyse jártam még erre. Plusz ki kell rámolnom egy fegyverüzletet. Az utca emberei azt mondják, Gothamban érdemes jóféle cuccokat keresni.
Meg amúgy is tipliznem kellett a vadász miatt, de ezt nem kötöm az orrára. Azonban a kíváncsiságom megint nem hagy nekem békét. Én meg, jól a képébe mászok, megint. Jó mivel vezet, most csak oldalról tolom oda magam.
- Egyébként, az erőd a cuccok reptetésében ki is merül?

* Achtung * ||Remélem tetszik || ©REDIT

avatar
✻ tartózkodási hely :
mögötted...
✻ foglalkozás, hobbi :
népirtás
✻ karakter arca :
Megan Fox
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: Raktárépületek •• ••

Sponsored content
live like legends

Raktárépületek

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 2 oldalUgrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next

 Similar topics

-
» Magashegységi területek
» Raktárépület

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
We can be heroes :: Városaink :: Gotham City :: Crime Alley-