Raktárépületek
VILLAINS HAVE A VISION FOR THE WORLD. HEROES DON'T, THEIR ONLY GOAL IS TO STOP THE VILLAINS FROM REACHING THEIRS.


üdvözlünk téged
vándor lélek

Jelenleg éppen egy a DC világával foglalkozó szerepjátékos oldalon nézelődsz. Az utóbbi évek DC termése az új és sikeres sorozataival, a közelmúltban mozikba került és az előre beharangozott filmjeivel lehetővé tette, hogy nem csak a képregények rajongói, de az izgalmakkal és szuperhősökkel teli műsorok szerelmesei is közelebb kerülhessenek ehhez a világhoz, híres és kevésbé ismert karaktereihez. Ha csak egyet is ismersz vagy kedvelsz a mostanában futó Arrow, The Flash, Supergirl vagy Legends of Tomorrow sorozatok közül, ha szívesen csöppennél bele Superman, Batman és a Justice League világába, ha van bátorságod találkozni a Suicide Squad tagjaival, ha kipróbálnád magad a hősök, az áldozatok, vagy éppen a gonosztevők között, különleges képességekkel, vagy anélkül, közöttünk a helyed. Válassz egyet a rengeteg szabad canon karakter közül, nézz szét a keresettek között, vagy hozz saját karaktert! Mi várunk rád!

Az oldal alapítása:
2015. március 01.

oldalunk videója
nézd meg bátran

Belépés
karakterem neve:
jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
csicseregj valamit
üzenj bátran




erre barangolók
Ki van itt?

Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég :: 1 Bot







utolsó bejegyzések
Üzenetek
Szomb. Jan. 21, 2017 10:09 pm
Pént. Jan. 20, 2017 4:27 pm
Pént. Jan. 20, 2017 1:05 pm
Pént. Jan. 20, 2017 1:03 pm

a változás szele
kalandunk

Ősrobbanásként köszöntött be a változás National, Star, Central City, Gotham és Metropolis városaiba. De az igazság az, hogy valami alapjaiban változott meg a világban – minden világ és minden univerzum eltorzult a valóságtól. Portálok nyíltak meg a semmiből, és szippantottak magukba embereket, hogy az ismeretlenbe rántsa őket, vagy éppenséggel hánytak ki magukból olyan személyeket, akik nem a saját világukba tartoznak. És a múlt… a múlt is változott. Nem érted, hogy mi ez az érzés, valahol ott a lényed mélyén – aki voltál, az kezd elhalványulni, eltűnni… számos emlékképeddel együtt. Tudod, hogy ki voltál valaha, de már nem érzed azt, hogy többé valóságos lenne, olyan mindössze, mint valami őrült álom, amely arra figyelmeztet, hogy ne veszítsd el önmagad, ne felejtsd el azt, aki valaha voltál. De késő, mert az idősíkok összemosódtak, és már semmi sem az, aminek látszik. És senki sem az, aki egykoron volt.

Are you ready?

legtöbbet író userek
gyorsíróink

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
az ősz oscarai
legjobbjaink

• Az ősz női canon karaktere •
caitlin snow
killer frost

• Az ősz férfi canon karaktere •
bruce wayne
batman

• Az ősz saját karaktere •
zara tepes
the vamp

• Az ősz keresett karaktere •
gwendolyn summers
the double agent

• Az ősz előtörténete •
alex danvers
agent danvers

• Az ősz párja •
dommiel dragomir
june moone


Share| .

Raktárépületek



Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Poszt témája: Raktárépületek •• Szer. Szept. 28, 2016 9:12 pm ••

***
✻ hozzászólások :
330
✻ tartózkodási hely :
• • Everywhere
✻ karakter arca :
• • sexy boots
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: Raktárépületek •• Kedd. Dec. 20, 2016 10:15 pm ••

//Zara és Warg - Falánk találkozó//

Késő este van, a városra ráborult a sötétség. Gotham már nappal is elég komor hangulatú, de amikor leszáll az éj, számos ragadozó előkerül, akik tovább mélyítik ezt a hangulatot. Így van ez most is.
A raktárépületek között szerény személyem tevékenykedik: a jól megszokott alapossággal takarítom el a nyomaimat. Egyszerű kezeslábast viselek, a kezemen lévő kesztyűt vér borítja. A bakancsom talpa alatt üveg csikordul, ahogy lépkedek. Már végeztem a munka jelentős részével, az áldozatom lelkét elemésztettem, így erre az éjszakára van annyi hatalmam, hogy kellemetlen meglepetéseket okozzak bárkinek, aki esetleg a nyomomba szegődne.
A súlyos testet végül ledobom a csatornába. Egy hajléktalan nem valószínű, hogy bárki is keresne, de ha esetleg valaki megtalálja, akkor is gondoskodtam arról, hogy egyszerűen csak közönséges gyilkosságként kezeljék az ügyet. Azonban ezt a környéket el kell hagynom, nem tölthetek itt több éjszakát.
Így hát elindulok a város irányába és megpróbálok valami új lakhely után nézni. Ha nincs más, akkor megoldom valahogy az utcán, de csak addig, amíg valamit nem sikerült összehozni...
✻ hozzászólások :
8
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: Raktárépületek •• Kedd. Dec. 20, 2016 11:57 pm ••



Warg & Zara

Nem mondanám, hogy lassú vagyok, csupán csak nappal hátráltatva vagyok a közlekedésben. Lényegében csak este vagyok képes... bármit is csinálni. Noha ekkor megállíthatatlan vagyok! Jobbára. Mondjuk, azzal a vadásszal nem szívesen futnék össze megint. Miatta el is kellett hagynom a… hol is voltam? Mindegy, kit érdekel. Most megyek oda, ahol Cicus van. Legalábbis, azt hiszem, erre van. Imádok a csillagos ég alatt nyargalászni. Elképesztően jó érzés figyelni a döbbent arcokat a kocsik ablakában, mikor elhúzok mellettük- a lábaimon. Mondjuk, van valaki, aki gyorsabb nálam… még nem döntöttem el, hogy ezt sérelmezem-e vagy sem. Mindezt mellőzve, már látom a fertő városának lomha fényeit. Ideje volt már, lassan elfogynak az útravaló vértasik. Mint mindig, eddig is először a környék felmérésével kezdem. Tudnom kell, hol vannak alkalmas búvóhelyek, menedékek, illetve potenciális kajaközpontok. Good to know. A háztetőkön közlekedem, kecses ugrásokkal megtarkítva az útvonalat, miközben egyikről a másikra szökkenek. Óh, remek, egy hatalmas placc tele raktárokkal. Ezt megjegyezzük. Még mindig nem voltam shoppingolni, úgyhogy a viseltes piros csizmám van a lábamon… ami lehet, hogy inkább alvadt vér színű. Vagy nem csak színű? Lényegtelen. Keskeny csípőmön a megcincált vörös miniszoknya … illetve annak alaposan felsliccelt maradéka lebeg a szélben. Kb a gondolat fogja össze… meg az öv. A hosszú ujjú pom-pom topom egyik oldala féloldalasra lett szakítva vágva, az eredetileg derékig érő alja pedig kissé cakkosra van szabdalva. Éppen átugrom a következő kis sikátorszerű raktárutcát, amikor mozgolódást érzékelek a szemem sarkából. Igazából bármilyen puhán próbálok érkezni, azért a bádogtető adja a ritmust. Összehúzom magam, leguggolok és a perem felé sunyítok, miközben az arcom elé húzom a csontvázas kendőt. Inkognitó vagy miafranc. Derékig érő fekete tincseimet meg próbálom kihalászni az arcomból, hogy lássak is valamit. Nem tudom mi az amit látok… de vértől illatozik. Azúr szemeim enyhe fényben váltanak izzó vörösre.
- Késő esti nassolás?
Szólalok meg fentről a sajátos bársony hangomon, bár pont nem látom az ürge elejét. Mondjuk, szagról nem hiszem, hogy a fajtámat erősítené. Kissé kesernyés… és árnyaltan veszélyes. El tudnék képzelni mellé... nem is tudom... egy kis Chardonnayt? Tetszik az illata… főleg így vérrel keverve. Már majdhogynem felkérés keringőre.


* All we need is blood * ||Remélem tetszik || ©REDIT

✻ hozzászólások :
71
✻ tartózkodási hely :
mögötted...
✻ foglalkozás, hobbi :
népirtás
✻ karakter arca :
Megan Fox
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: Raktárépületek •• Kedd. Dec. 27, 2016 9:53 pm ••

//Zara és Warg//

Az éjszaka sötétje körül ölel, ahogy az épületek között sétálok. Többnyire kerülöm a fényt, noha semmilyen negatív hatással nincs rám nézve. Egyszerűen csak nem szeretném, ha minden jöttment meglátna. Alig pár napja tengődök itt, de annyira azért már kiismertem magam, merre tudok kikeveredni a raktárak közül. Már csak egy fuvarra lenne szükségem, amivel sokkal gyorsabban bevethetném magam a városba. Nincs kedvem túl sokáig csövelni az utcán. Ha más nem, akkor megkeresem a helyi okkultistákat, elbűvölöm őket a tudásommal és máris van helyem. Gondolom az ilyen amatőr pancserokat bármelyik temetőben meg lehet találni. Annyira szánalmas... ahogy próbálnak szellemeket idézni, társalgást kezdeményezni a túlvilággal.
Hirtelen azonban furcsa zajra leszek figyelmes: az egyik tető irányából jön. Azonnal megtorpanok és körbe nézek. Nem látok semmit, így marad a fülelés. Még a lélegzetem is visszafojtom, hátha nagyobb sikerrel járok. Majd valaki megszólal. Azonnal a hang irányába fordulok, de elsőre alig látok valamit. Viszont hirtelen feltűnik az illető, de csak egy kicsiny részlet látszik belőle.
Tőlem nem is olyan messze egy sötét hajzuhatagra, illetve egy vörösen izzó szempárra leszek figyelmes. A tekintete nem sok jót jelez, ráadásul a vészharangok azonnal megkondulnak a fejemben. Ennek ellenére nem teszek semmit. Nagyon szívesen bevetném a képességeimet, de nem akarom máris elpazarolni a frissen szerzett hatalmamat. Ráadásul még az is lehet, hogy nem a fejemre pályázik. Így hát inkább nem támadom le, hátha egy leendő szövetségesre találok benne.
- Nassolás? - kérdezem. A lengyel akcentusom miatt csak úgy pattognak az angol szavak. Szerencsére egyetlen szót ejtettem ki, így a beszédem még érthető.
- Mondhatni igen! - válaszolom meg a kérdést végül. - És te mit keresel egy ilyen környéken ezen a késői órán? Ráadásul egy tetőn... - jegyzem meg utólag, kissé halkabban.
Az arcát nem látom ugyan, de a hangjából ítélve egy nővel van dolgom.
~ Vajon ő is különleges, mint én? Vagy már korábban is oda fent volt? Azok a szemek... ~
Kezdek kissé ideges lenni. Nem tudom, hogy mit láthatott, de nem igazán akarom, hogy bárkinek is fecsegjen... Majd egy hirtelen ötlettől vezérelve bemutatkozom:
- A nevem Vladimir Sokov! - használok egy álnevet. - Nem tudom, hogy mi a szándékod velem, de ha semmi ártó, akkor esetleg elbeszélgethetnénk. Némi információra lenne szükségem. Új vagyok itt...
Így hogy folyamatosan beszélek, az akcentusomat egyre jobban lehet érzékelni. Az álnév alapján könnyedén hihet orosznak. Ha szerencsém van, akkor nem igazán ismeri az európai nyelveket.
✻ hozzászólások :
8
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: Raktárépületek •• Szer. Dec. 28, 2016 10:26 pm ••



Warg & Zara

Nos, most éppen úgy érzem magam, mint macska a fán. Magasan vagyok, valószínűleg le akarnak szedni, de én nem akarok lemenni. Annyi a különbség, hogy nem vagyok macska és ez nem egy fa. Egyébiránt minden stimm. Enyhe elégedettséggel tölt el, amikor az ipse a hangomra csinál egy hirtelen 180 fokos fordulást. A vámpírlét egyik előnye, hogy valamicskét jobban látok ilyenkor, mint az átlag, így a gyér fény ellenére is ki tudom venni a főbb vonásait. Jó, nyilván a szarkalábat nem látom a szeme sarkában, de őszintén szólva nem is érdekel. Nem vártam értelmes választ a kérdésemre, viszont meglehetősen furcsa angolsággal, de érkezett. Fel is vonom szemöldököm, amit ő nyilván nem láthat ilyen távolságból. Hacsak nem több, mint aminek látszik. A kendő alatt szintén nem szúrhatja ki, de vigyorgok. Rossz szokásom, de ez van. Mindig vigyoroghatnékom van, amikor olyasmivel találkozom, ami felborzolja a pihéket a gerincemen.
- Utazok…
Adok egyszavas választ, sajátos mézes hangon. Ebből ezer százalékban kell leszűrnie, hogy melyik nem képviselője vagyok. I’m a real woman, dude~
- Meg egy kis... körültekintés.
Legalábbis nevezhetjük ennek is azt a tényt, hogy felmérem a terepet a számomra szükséges dolgok iránt érdeklődve. Vagy ilyesmi. Persze, annyira hülye nem vagyok, hogy minden méricskélés nélkül nekirontsak. Igaz, hogy a vér szaga hívogat, de egyértelműen nem az övé, tehát nem egy áldozat típus.
- Komolyan elpocsékoltál egy helyes kis hullát?
Sóhajtok fel szomorkásan, lebiggyedt ajkakkal, mert akárhogy pillantgatok, akárhogy szaglászok, már csak a pasas kezén érzem ezt az aromát. Szegény kicsi Zara. No sebaj, nem esünk kétségbe, a városban úgy is tele lesz hamival az összes utca. Remélhetőleg. Nagy sajnálkozásom közepette meg…bemutatkozik? Talán érződik a halovány nyögésem, ahogy rosszul vettem a levegőt hirtelen. Ah men, why? Most vagy ennyire ostoba, vagy taktikázni próbál. Mindkettő eléggé reaálisnak tűnik. Hirtelen felkacagok és megcsóválom a fejem.
- Lássuk csak… akkor én ki legyek?
Teszem fel a költői kérdést, majd némi fejingatás után bedobom a maszk mögötti nevem.
- A Redness jó lesz?
Vigyorom nem lanyhul, ellenben a hangomon érződik, hogy jól szórakozom. Mondjuk én mindig, mindenhol.
- Szörnyen sajnálom, kedves Vladdy, de pár perce érkeztem én is. Így nem tudok eligazítást tartani.
Vonom meg vállaim s addig fészkelődök, mígnem a tető szélére sikerül csüccsenni. Csupasz, és igencsak formás lábaim lógnak lefelé, kicsit lóbálom is, a megviselt cipőt is a gondolat..meg az alvadt vér tartja ott, ahol van, míg két kezemmel a tető szélét fogom. Éjszínű hajam előrelóg, de az állkapcsos maszk még így is takarja a főbb vonásaim. Már az arcomon.
- Vagy esetleg társaságra vágysz a városnézéshez?

* All we need is blood * ||Remélem tetszik || ©REDIT

✻ hozzászólások :
71
✻ tartózkodási hely :
mögötted...
✻ foglalkozás, hobbi :
népirtás
✻ karakter arca :
Megan Fox
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: Raktárépületek •• Csüt. Jan. 05, 2017 9:10 pm ••

//Zara és Warg - Nem keretezek a továbbiakban, nem bejövős Smile  //

Tüzesen süt le a hold sugara, a tetőn bujdosó lánykára... Vagy valami hasonló. Kissé idegesen ácsorgok a sötétben, az épületek között és várom az idegen válaszát. Szerencsére nem húzza sokáig az időt és egyetlen szóval letudja a lényeget. A legszívesebben kinyújtanám felé a kezem és egyetlen mozdulattal magamhoz húznám. Ez azonban túl sok erőbe kerülne nekem. Most pedig nem állok olyan szinten a megszerzett lelkekből, hogy nyugodtan pocsékoljak. Ráadásul éppen egy megbízható kuckót kell találnom. Utána jöhet a lélekforrás... Szóval ez az idő nagyon nem alkalmas arra, hogy lerángassam onnan.
- Hogy mi? - kérdezem kissé bambán, majd hirtelen leesik, hogy miről van szó.
- Az attól függ mi számít pocsékolásnak... Véleményem szerint nagyon is alaposan felhasználtam a hajléktalant. Amit akartam, azt elvettem, ha gondolod a többi a tiéd lehet. Itt van nem messze...
Ekkor hüvelykemmel hátra felé mutatok. Nem tudom mit akarhat, de a pasas lelke már az enyém. Majd egy újabb kérdés következik. Kissé oldalra billentem a fejem és úgy nézek rá. ~ Vajon mit akarhat? ~
- A Redness megfelel nekem. Bár felőlem úgy nevezed magad, ahogy csak akarod.
Ekkor már kilépek az egyik lámpa alá, így mondhatni teljes fényárban úszom. Most már akár azt is láthatja, hogy egy sporttáskát szorongatok a kezemben. Konkrétan abban van minden értékem, vagyonom. Néhány váltásnyi ruha, némi pénz, pár fegyver, illetve a ruha amit akkor viselek, amikor szabadjára engedem a bennem lakozó rémet. Warg Linderoth a nevem, legalábbis a régi családom ezt adta nekem. Később pedig Shaddaq néven kezdtem el zenélni. Azóta a zenészből már démon, vagy legalábbis valami hasonló lett.
- Ami azt illeti, én már néhány napja itt vagyok. Viszont bizonyos okokból nem igazán akartam elhagyni ezt a környéket... de most már itt az ideje váltani – mondom. - Társaságra? Háát, azt nem mondanám, hogy túlzottan vágyom ilyesmire. Többnyire egyedül szokásom dolgozni, csak nagyon ritkán fogadok el magam mellett másokat. Ráadásul még azt se tudom miféle szerzet vagy. Az biztos, hogy eléggé fura, de akkor is.
Miközben beszélek, újra vissza húzódom a sötétbe, de ezúttal a lámpa fényétől távolabb. Így már sokkal nehezebb észre venni engem. Mondjuk, ha valamilyen úton módon lát a sötétben, vagy nagyon jó a látása, akkor annyira sokra nem megyek a szerény rejtőzködésemmel. Ennél többet most úgy sem akarok. Annak mondjuk örülnék, ha végre láthatnám kivel van dolgom. Elég rossz úgy beszélgetni, hogy a másikból szinte semmit sem látok. Bár mondhatni tényleg nem látok belőle semmit.
- Bocs, de kezd kicsit frusztráló lenni, hogy egy árnnyal beszélek. Igazán lejöhetnél ide.
Ekkor intek egyet felé. Legszívesebben bevetnék egy kis hókuszpókuszt, de még mindig nem szabad. Az eddigi életem alatt megtapasztalhattam már épp elégszer, hogy nem szabad csak úgy elpocsékolni az erőmet.
- Ráadásul lassan tényleg nézni kellene egy új otthont. Nappal nem szeretek csak úgy az emberek közé menni. Ilyenkor sokkal nyugisabb. Kevesebben vannak, nem lármáznak annyit, ráadásul ez az időszak tökéletes arra, hogy valami rosszat tegyen az ember.
A szavaim végére gonosz mosoly ül ki az arcomra. Az ujjammal megdörgölöm kissé az orrom hegyét, majd csendben várom, hogy mit válaszol a beszélgető partnerem.
✻ hozzászólások :
8
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: Raktárépületek •• Szer. Jan. 11, 2017 12:49 pm ••



Warg & Zara

Elégedett vigyorral figyelem azt a sztepptáncot, amit kényelmetlenségében toporog le ott előttem a félsötétben. Hogy megszánom-e? Neeeeheheheeeem. Zara nem arról híres… vagy hírhedt? Ami azt illeti, szeretem magasról szemlélni a dolgokat. Még egy kis popcorn jól jönne az élvezethez, de hát nem lehet mindent egyszerre. Csak szép sorjában. Hogy mi? Hajléktalan? Blöeh.
- Ehh, kössz nem, a koszos dolgokat nem szeretem.
Hát igen, sajnos a vér szagából nem lehet megmondani, hogy miféle tárolóegység hordozta magában. Viszont, ha kérkedhetek ezzel, én jobbára a gourmet ételeket szeretem. Senki sem róhatja fel nekem bűnként, ha szeretem, hogy jól néz ki a kajám. Ja hogy emberekből eszek? Who cares… A nevemmel elvan, meg ahogy elnézem… igazából nem is érdekelte, hogy hívnak engem. Ja nem, várj, engem nem szoktak hívni… én csak úgy magamtól jövök.. meg dolgok. Csendben hallgatom azt a szövegmennyiséget, ami hirtelen előtört belőle. Most hirtelen nem tudom eldönteni, hogy ennyire óvatlan, vagy ennyire gondtalan. Vagy esetleg mindkettő? Mindenesetre, szépen leállt itt velem csacsogni. De ha kilyukadunk a körömlakkoknál… akkor én rövid úton felszívódok.
- Hogy én? Fura? Miért, magadat minek neveznéd az éj közepén egy muris kezeslábasban véres kesztyűvel? Hah.
Ezt most kikérem magamnak. Én teljesen normálisan száguldoztam autókat megszégyenítő sebességgel a saját lábaimon és ugráltam tetőről-tetőre, mint minden normális... vámpír. Wehehehe. Kissé felkuncogok, ahogy az előbb fénybe kilépő férfi vonásait megtanulmányozva odébb poroszkál a sötétség védelmében bízva. Ez annyira… aranyos. Most komolyan. Nagyon nehéz csendben kuncogni, szóval nem is erőltetem túlzottan. Elsőre nem szándékoztam eleget tenni az óhajának, mert hát, minek tegyek meg valamit, ha nem kapok érte semmit? Azonban az a gonosz mosoly megragadt bennem, elvégre mi van akkor, ha később kapom meg a jutalmam valamilyen formában? Végül is, lehetséges. Üsse kavics… ennyiből rájöttem, hogy ő nem rendelkezik látás terén semmi extrával, így vagyok annyira cukorborsó, hogy leszökkenésemet a tetőről a gyér lámpafénybe vezényelem. Ott érek földet két lábbal, majd felegyenesedve kihúzom magam. Vele ellentétben nekem kék hátizsákom van… és vértasakokon kívül nincs benne… azon kívül semmi más. Beletúrok fekete tincseimbe s ezzel hátratolom némileg őket. Még mindig vörösen csillogó, de lassan eltűnő fénnyel figyelem őt. Néhány pillanat múlva már azúr színű, bár lehet, hogy onnan ezt már nem fogja érzékelni.
- Ember? Azt mondod… ember volnál?
Ingatom meg fejemet kétkedve. Azt elhiszem, ha valaha az volt, én is voltam. Sajnos. Na de hogy most is az volna? Hát nem tudom. A szaga alapján valami árnyaltan veszélyeset érzek, ez pedig nem az emberek sajátja. Két kis kacsómat összefonom magam előtt s várakozóállásba teszem magam. Felveszek egy kontraposzt állást s úgy vizslatom a hímet. Ahhoz meg rég hozzászoktam, hogy engem vizslatnak, plusz ma nem rendelkezem túlzottan… egységes ruhatárral, így ha erre vetemedne, nem fogom elharapni a torkát.
-A belvárosban még nem is jártál eddig?
Csupán érdeklődöm, mert bár időm, mint a tenger, meg állóképességem is elég kielégítő, azért nem akarok egész este futkosni, mint egy hülye, hogy a kerületek közül kiszúrjam a közepét. Plusz keresnem kell valamit, amivel üzenhetek Cicusnak. Feltételezem, a macskalány tudna nekem ajánlani egy fegyverboltot. No, nem mintha vásárlási szándékom lenne.

* Immortals * ||Remélem tetszik || ©REDIT

✻ hozzászólások :
71
✻ tartózkodási hely :
mögötted...
✻ foglalkozás, hobbi :
népirtás
✻ karakter arca :
Megan Fox
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: Raktárépületek •• Hétf. Jan. 16, 2017 9:42 pm ••

//Zara és Warg//

Az időm egyre jobban fogy. Nem érek rá túl sokáig cseverészni, így kénytelen vagyok valamit kitalálni a gyors távozásra. Vele vagy nélküle, nekem mindegy, csak haladjak már végre.
- Igen, azt mondom, hogy fura vagy! - jelentem ki. Az állításával mondjuk egyet kell értenem, én sem vagyok túl hétköznapi, de akkor is.
- Számomra eléggé fura, hogy oda fent vagy. Ha komolyabban érdekelne a dolog, akkor megkérdezném, hogy kerültél fel oda, de mivel idő híján vagyok, ezért nem teszem.
Majd hirtelen eleget tesz a kérésemnek és lejön a tetőről. Azt hiszem szó szerint leugrik. A mutatványt követően alaposan eltátom a számat, ráadásul hátra is lépek egyet. Az elmém egyik fele azonnal támadásba lendülne, míg a másik megbéklyózza azt és próbálja kordában tartani. Ennek ellenére még így is vibrálni kezd körülöttem a levegő. Az egész testem megfeszül és már majdnem felhasználom a frissen megszerzett lélek erejét.
- Azta... - nyögöm ki. - Ez nem volt semmi mutatvány! Na ugye, hogy fura vagy!
Ekkor idegesen elmosolyodom és kilépek hozzá a fényre. Még nem igazán sikerül kordában tartanom a háborgó lelkem, így a szemem egésze fekete. Olyan, mintha a pupillám „benőné” az egészet. Végül a kérdése zökkent ki és térít teljesen magamhoz.
- Igen, azt mondom, hogy én is ember vagyok – válaszolok – Különleges, de szerintem akkor is ember!
Végül sikerül teljesen úrrá lenni a bennem rejtőző erőn, így újra minden normális körülöttem. Kérdésére sóhajtok egyet, majd megrázom a fejem. Nem voltam még a belvárosban, de most már szeretném oda bevetni magam. Végül legyintek neki, hogy jöjjön velem.
- Arra gondoltam, hogy szerzek magamnak egy kocsit és bevetem magam az éjszaka sűrűjébe. Ha gondolod velem jöhetsz...  Lehet sokkal jobb, ha két kóbor lélek összefog, mint megpróbál külön boldogulni. Mit szólsz hozzá?
A kérdésemet követően elindulok és folytatom az utam. Ha szeretne velem jönni, akkor hajrá, nem tiltom meg neki. Most úgy is jól esne egy kis társaság. Ráadásul a börtönben nem igazán élvezhettem női társaságot. Semmilyen módon sem...
- Azt esetleg elárulod miféle szerzet vagy? - kérdezem. - Ha gondolod én is elárulom mi vagyok. Bár ez még számomra sem teljesen világos...

//Ez most ennyi lett, bocsi :/ //
✻ hozzászólások :
8
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: Raktárépületek •• Szomb. Jan. 21, 2017 10:09 pm ••



Warg & Zara

Görbüljek meg, de ezt a gondolatmenetet nem értem. Abban mi a fura, ha valaki csücsül egy háztetőn? Más is csinálhat ilyet, létrával meg még egy liberós is felküzdi magát. Ha azon akadna fel, hogy hogyan kerültem ide, még azt mondanám, esssetleg… na de pusztán ez a tény… Mókás. Mondjuk, amennyiben nem csal a megérzésem, és hát miért is csalna, hiszen női, úgy nézem itt tartanak tőlem. Ez elég okos dolog, noha őt sem lehet valami ártatlan kisbáránynak nézni. Az meg, hogy a lejövetelem bátor vagy botor tett volt, majd elválik.
- Ne hajtogasd már ezt a szót, irritál.
Villan meg egy pillanatra a vörös szemem, mielőtt még visszavált a kellemes azúr fényre. Már épp kezdeném jobban szemügyre venni azokat a fekete léleknyelőket, mikor visszazökken az eredeti kerékvágásba és az érdeklődésem tárgya, huss, eltűnik. Kááááár~ Arról nem is beszélve, hogy a mondata felhorkanásra késztet. Na kérem, még csak most találkoztunk, hát ne tessék már sértegetni így hirtelenjében!
- Csak a magad nevében beszélj…
Suttogom lágyan, miközben lehúzom az arcomról a formás kis nyakamra a kendőt, hogy láthassa a vonásaimat. Ebből ugyan még csak annyit szűrhet le, hogy pokolian szép vagyok. Mondhatni, földöntúli szépség… Igaz, az életen túli közelebb lenne az igazsághoz. Vagy halálon túli? Igazából, mindegyik verzió közeli a valósághoz.
- Kocsi? Nem is rossz ötlet…
Pillantok le a lábaimra, mert azért, jó pár kilométer van utánam csak pár óra alatt s ugyan nem viselt meg a dolog túlzottan… de az úrinői kényelem ugyebár… dolgozik még most is. Meg aztán… Azt hiszem, megunta a kis játékocskát, mert a monológja után elindult felém. Vagyis az eredeti útiránya felé, amit interruptoltam nagy ügyesen. Persze, miután konkrétan rákérdez, hogy mi vagyok, nem állhatom meg, hogy ne vigyorodjak el. Úgy igazán, szemfogvillantósan. Na találd ki, hogy mi vagyok~
- Abban semmi mókás sincs…
Mármint abban, ha face-to-face közlöm a fajtámat. Mondjuk, ha van egy kis esze, és nem a melleimet bámulja az arcom helyett, akkor észre kell, hogy vegye a szemfogaimat. Igaz, most vissza vannak húzva, de még így is hegyesebb, mint egy átlagos emberé. Noha a saját magára vonatkozó kérdés jobban érdekel, így mikor mellém ér, fordulva egyet betársulok mellé és felvéve a tempóját bandukolok mellette… miközben oldalról behajolok elé. Mert én már csak ilyen tenyérbe, akarom mondani, arcbamászó vagyok. De ha engem kérdeznek, akkor csak kíváncsi.
- Ezzel azt akarod mondani, hogy fogalmad sincs a fajtádról? Az meg hogy lehet?
Pillogok rá nagy cicaszemekkel, miközben rántok egyet a hátizsákon, hogy ne csússzon le a pántja rólam, miközben fixírozom az alkalmi randalír-partneremet.

* Birds of Prey * ||Remélem tetszik || ©REDIT

✻ hozzászólások :
71
✻ tartózkodási hely :
mögötted...
✻ foglalkozás, hobbi :
népirtás
✻ karakter arca :
Megan Fox
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: Raktárépületek •• Today at 7:38 am ••

Sponsored content
live like legends

Raktárépületek

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Magashegységi területek
» Raktárépület

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
We can be heroes :: Városaink :: Gotham City :: Crime Alley-