dommiel & sara • • few years earlier
VILLAINS HAVE A VISION FOR THE WORLD. HEROES DON'T, THEIR ONLY GOAL IS TO STOP THE VILLAINS FROM REACHING THEIRS.


üdvözlünk téged
vándor lélek

Jelenleg éppen egy a DC világával foglalkozó szerepjátékos oldalon nézelődsz. Az utóbbi évek DC termése az új és sikeres sorozataival, a közelmúltban mozikba került és az előre beharangozott filmjeivel lehetővé tette, hogy nem csak a képregények rajongói, de az izgalmakkal és szuperhősökkel teli műsorok szerelmesei is közelebb kerülhessenek ehhez a világhoz, híres és kevésbé ismert karaktereihez. Ha csak egyet is ismersz vagy kedvelsz a mostanában futó Arrow, The Flash, Supergirl vagy Legends of Tomorrow sorozatok közül, ha szívesen csöppennél bele Superman, Batman és a Justice League világába, ha van bátorságod találkozni a Suicide Squad tagjaival, ha kipróbálnád magad a hősök, az áldozatok, vagy éppen a gonosztevők között, különleges képességekkel, vagy anélkül, közöttünk a helyed. Válassz egyet a rengeteg szabad canon karakter közül, nézz szét a keresettek között, vagy hozz saját karaktert! Mi várunk rád!

Az oldal alapítása:
2015. március 01.

oldalunk videója
nézd meg bátran

Belépés
karakterem neve:
jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
csicseregj valamit
üzenj bátran




erre barangolók
Ki van itt?

Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot







utolsó bejegyzések
Üzenetek
Today at 12:50 am
Yesterday at 11:44 pm
Yesterday at 9:14 pm
Yesterday at 5:34 pm
Szer. Feb. 22, 2017 10:21 pm
Szer. Feb. 22, 2017 9:23 pm

a változás szele
kalandunk

Ősrobbanásként köszöntött be a változás National, Star, Central City, Gotham és Metropolis városaiba. De az igazság az, hogy valami alapjaiban változott meg a világban – minden világ és minden univerzum eltorzult a valóságtól. Portálok nyíltak meg a semmiből, és szippantottak magukba embereket, hogy az ismeretlenbe rántsa őket, vagy éppenséggel hánytak ki magukból olyan személyeket, akik nem a saját világukba tartoznak. És a múlt… a múlt is változott. Nem érted, hogy mi ez az érzés, valahol ott a lényed mélyén – aki voltál, az kezd elhalványulni, eltűnni… számos emlékképeddel együtt. Tudod, hogy ki voltál valaha, de már nem érzed azt, hogy többé valóságos lenne, olyan mindössze, mint valami őrült álom, amely arra figyelmeztet, hogy ne veszítsd el önmagad, ne felejtsd el azt, aki valaha voltál. De késő, mert az idősíkok összemosódtak, és már semmi sem az, aminek látszik. És senki sem az, aki egykoron volt.


legtöbbet író userek
gyorsíróink

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
az ősz oscarai
legjobbjaink

• Az ősz női canon karaktere •
caitlin snow
killer frost

• Az ősz férfi canon karaktere •
bruce wayne
batman

• Az ősz saját karaktere •
zara tepes
the vamp

• Az ősz keresett karaktere •
gwendolyn summers
the double agent

• Az ősz előtörténete •
alex danvers
agent danvers

• Az ősz párja •
dommiel dragomir
june moone


Share| .

dommiel & sara • • few years earlier



Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Poszt témája: Re: dommiel & sara • • few years earlier •• Szer. Feb. 01, 2017 6:07 am ••



to Sara



Magamat hibáztatom.  Magamat tartom felelősnek a történtekért, hiszen ha akkor nem lettem volna ennyire gyenge.. idegtépő, hogy még magamat sem tudnám megvédeni, ha arra kerülne sor. És ezt rohadtul szánalmasnak találom.. erősebb akarok lenni. Megakarom találni azokat a férgeket, hogy aztán az édes bosszúm levében fürdőzhessek. Lehet, hogy ez a szüleimet nem hozza vissza.. sőt biztos. De az én egyre inkább csak sötétedő lelkemnek egyfajta megnyugvást adna. Máskülönben.. így, egyszerűen élni sem akarok. Egyedül Dorothea tartja bennem a lelket. Nem lennék képes hátrahagyni őt.. hogy aztán az ő tiszta lelkivilágát is elnyelje a sötétség. Egymásba kapaszkodunk.. és most sokkalta nagyobb szükségünk van a másikra, mint bármikor. Nem akarok tehetetlen lenni.. erőszakosan üldözöm az erőt, s jelenleg bárki segítségét elvállalnám, bármilyen feltétellel, ha segítene. Az sem érdekelne ha kihasználna mindaddig, míg meg nem kapom azt, amit szeretnék. És ez jelenesetben nem az erőltetett mosolygás. - A csábító mosolyom nem visz előrébb a célomban. - Élek a szavaival, és vállat rántok. Ez nem fog megölni, ledönteni a lábáról senkit.. maximum, a nőket. De egyelőre egyáltalán nem érdekelnek ilyen téren. Csak a bosszú foglalkoztat. Ideges vagyok, undorodom magamtól, hogy ennyire feltűnően szenvedek a gyengeségem miatt. - Mondd csak Sara. Milyen érzés elvenni.. egy ember életét?  Milyen érzés.. erősnek lenni? - Mintha meg sem hallottam volna amit mondott, csak azon részét amelyiket szerettem volna, és szinte már érdeklődő szemekkel teszem fel kérdéseim. Ha többet tud az öldöklésről, nyilván neki is sötét múltja lehet, és nem egyszerű az élete. Mégsem rinyál érte, mint én. Még egy ok amiért utálom magam. Egy részem nincs amit kitudnék emelni, hogy jó bennem.. - Már nem vagyok gyerek. Mégsem változna semmi most sem. -Szólalok fel egyszerre, amint befejezte a mondandóját. Na igen. A gyengeségem kikészít. Ezért is szorítom ökölbe a kezemet, hogy az idegességemet próbáljam kissé csillapítani, ami azután sikerül, hogy sikerült belevájnom a saját bőrömbe, s vérezni nem kezd.

/ bocsi a késésért.  
✻ hozzászólások :
42
✻ kereslek :
big sis
✻ tartózkodási hely :
▶ far away from Elowen
✻ foglalkozás, hobbi :
▶ try not to kill
✻ karakter arca :
▶ Matthew Daddario
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: dommiel & sara • • few years earlier •• Pént. Nov. 18, 2016 11:56 pm ••

you're better than this, dom
Talán egy kicsit önző vagyok, amiért megpróbálok segíteni rajta, de az igazság az, hogy tényleg pont ezt akarom tenni. Segíteni neki. Mert lehet, hogy ezzel egy kicsit magamon is segítek, de az igazság az, hogy neki talán nagyobb szüksége van rá, mint nekem. Hiszen teljesen elzárkózik a külvilágtól más emberektől, ami hosszútávon egyértelműen nem egészséges. Néha igazán meg kell erőltetnünk magunkat ahhoz, hogy beengedjük valakit a szívünkbe, de néha pontosan ez az, ami erősebbé tesz bennünket és szükségünk van erre. Mert sosem erősödhetünk meg, ha mindenféle fájdalomtól elvágjuk magunkat. neki pedig a szülei elveszítése hatalmas sebet ejtett a lelkén, ami azóta sem gyógyul, hiszen esélyt sem ad rá. Figyelmen kívül hagyja és egyre inkább elfertőződik a testében. Próbálja kikapcsolni a fájdalmat azzal, hogy másoknak okoz fájdalmat, de már régen megéltem minden korszakát a gyásznak ahhoz, hogy rájöjjek mindez csak átmeneti állapot. Mert egy idő után már nem lesz elég ahhoz, hogy felszívja a fájdalmat. De gyerekként mindez a fejébe égett így talán számára még nehezebb is feldolgozni. Gyerekként még hajlamosak vagyunk elnyomni azon emlékeket, amelyek túlságosan nyomasztóak lehetnének a számunkra és talán nem is emlékszik teljesen arra, hogy mi történt azon az éjszakán.
- Tudod ez már haladás, hogy fel tudod erőszakolni magadra ezt a rendkívül csábító mosolyt. - Persze egyáltalán nem így van. Sokkal inkább a hideg futkos tőle a hátamon, amit szerintem még Ő is tud, így nem hiszem, hogy ki kellene mondanom a nyilvánvalót. - Senki nem akar megváltoztatni Dom. Egyszerűen csak azt akarom elérni, hogy meglásd van más dolog is az életben, mint a kontrollálatlan öldöklés. Erről pedig elhiheted, hogy sokkal többet tudok, mint szeretnék. - Azzal, hogy folyamatosan bennem tombol a vérszomj, ami szinte megállás nélkül szomjazik a bosszúra úgy gondolom nyugodtan kijelenthetem, hogy bőven van tapasztalatom az ilyesmiben. De tényleg nem az a szándékom, hogy megváltoztassam. Csak utat akarok neki mutatni még akkor is, ha eszeveszettül ellenkezik. - Tudod nem segítesz magadon, ha állandóan önmagad marcangolod. Nem tehettél róla és semmi közöd nem volt a dologhoz, hiszen még gyerek voltál. - Azt hiszem én is beleőrültem volna egy kicsit abba, ha gyerekként elveszítem a szüleimet. Hiszen olyan tehetetlenek vagyunk akkor még.. Ők pedig mást sem szeretnének, mint minket biztonságban tudni.

✻ hozzászólások :
72
✻ kereslek :
ʊ Magam
✻ tartózkodási hely :
ʊ Bármilyen időben
✻ foglalkozás, hobbi :
ʊ Idő megmentése
✻ karakter arca :
ʊ Caity Lotz
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: dommiel & sara • • few years earlier •• Pént. Okt. 14, 2016 1:24 pm ••



to Sara



Szülei halálát minden egyes ember máshogy dolgozza fel.. nos, nekem úgy sikerül nap mint nap élnem a tudattal, hogy a saját magam által kreált sötétségbe bújok. Mindig is irigyeltem egy szinten Dorothea-t, hogy ő.. tulajdonképpen látszatra ilyen könnyedén tudja venni az esetet, hogy a saját szemünk láttára ölték meg a számunkra legfontosabb személyeket. De természetesen, nem csak az irigység fog el, hanem egy részem meg is veti.. hogy ilyen könnyedén veszi, hogy egyáltalán, úgy tűnik mint aki meg sem próbálja őket bosszulni, úgy tesz, mintha mi sem történt volna azon az estén.. idegesít, mert úgy tűnik, mintha félvállról venné a dolgot, mikor tudom, hogy ez rohadtul nem így van. Csupán csak tudja kezelni a helyzetet, míg én.. lássuk be, teljesen elvette az eszem a bosszú, s minden este ezzel a gondolattal fekszem az ágyba, hogy aztán azon este történteket élhessem át újra és újra, s közben megvetve saját magam is hogy nem tudtam semmit sem tenni ellenük.. a gyengeségem miatt. Elhatároztam, hogy megerősödök.. hogy ennél jobb leszek, hogy megtalálhassam őket, és bosszút állhassak rajtuk. De mindez tudom, hogy késő.. hogy ezzel nem fogom tudni visszahozni a szüleimet az élők közé, mégis, nyugodtabb lenne a lelkem egy része. Feltéve, ha még van lelkem.. hiszen túl sokszor játszok az ölés gondolatával, amit lássunk be, ilyet egy normális ember nem tesz. De unom már.. nem akarok átlagos lenni.. mégis, valamiért minden egyes ember próbál beleszólni az életembe, s ezt pedig őszintén szólva megelégeltem már. Ezért is sóhajtok egy nagyot, mikor Sara is a mosolygás témával jön.. félre nézek, majd ahogy ismét felé fordulok, az erőltetett mosolyok erőltetett mosolyát öltöm fel arcomra, ami lássuk be, már - már lassan inkább az ijesztő kategóriát súrolja. - Így gondoltad? - Kérdezem még mindig ezzel a "mosollyal" arcomon, majd természetesen rá egy pillanatra ajkaim már a szokásos formájukban díszelegnek arcomon. Morcos tekintettel bámulok a lányra. - Nem értem, hogy miért akar minden ember megváltoztatni.. az én életem, és had éljem már úgy, ahogy akarom! - Emelem meg kissé a hangom.. természetesen rajta csattan az egész, hiszen ebben a pillanatban elégeltem meg hogy mindenki beleakar szólni az egészben, miközben tudom, hogy sok mindent köszönhetek neki, ezért is bánom meg ugyanebben a pillanatban, hogy ráförmedtem.
✻ hozzászólások :
42
✻ kereslek :
big sis
✻ tartózkodási hely :
▶ far away from Elowen
✻ foglalkozás, hobbi :
▶ try not to kill
✻ karakter arca :
▶ Matthew Daddario
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: dommiel & sara • • few years earlier •• Szomb. Okt. 08, 2016 4:36 pm ••

you're better than this, dom
Sosem gondoltam volna, hogy a mentsünk meg a világot akciósorozatunk ilyen hamar egy közeli idősíkba fog minket visszakalauzolni. Nem tudom, hogy pontosan mi is az, ami miatt idejöttünk, hiszen ha valaminek az ellopásáról van szó nem éppen én vagyok a legalkalmasabb, bár én is bevethető vagyok, ha kevés emberünk áll még a talpán. Hiszen a legutóbbi alkalommal én és Snart voltunk egy közös bevetésen, míg a csapatunk többi tagja erőteljesen közeledett a halálukhoz. Szerencsére megszereztük az ellenszert és úgy tűnik, hogy mindenki a lehető legjobban van. Aminek nem is örülhetnénk jobban, hiszen így legalább lehetőségünk nyílt arra, hogy egy kicsit felmérhessük a terepet, amíg Snart-ék megszerzik, amiért ebbe az idősíkba érkeztünk. Megígértük Rip-nek szokás szerint, hogy nem fog semmi rossz történni, de az igazság az, hogy ez valahogy mindig meghiúsul. Valami mindig történik, amivel beleakadok az idővonal labirintusába. Egyetlen egy rossz lépés is olyan változásokat hozhat a jövőben, amelyeket talán fel sem tudunk fogni. Vagy egy idő után nem is emlékeznénk rá. De még szerencse, hogy eddig mindig sikerült valahogy úgy kimásznunk a bajból, hogy végül jól sikerült.
Azonban a várost járva találkoztam valakivel, aki bevallom Sin-re emlékeztetett. Lehet, hogy neki ott van a testvére és legalább olyan közel állnak egymáshoz, mint én és Laurel, de van amit a testvére nem tud úgy megérteni, ahogyan azt Dom szeretné. Pontosan tudom, hogy milyen érzés nap, mint nap a saját démonaiddal megküzdeni, miközben a sötétség szépen, lassan minden porcikádat felemészti. Talán azért is sikerült megfognia. Lehet, hogy mindössze pár napja tartózkodunk ezen az idősíkon és összesen kétszer találkoztam vele, de valahogy úgy érzem, hogy teljesen egy hullámhosszon mozgunk és ez felemelő érzés. Azzal, hogy segítek rajta kikászálódni a sötétségből, amiben él úgy gondolom, hogy azzal talán még magamat is sikerül egy kicsit előrébb juttatnom. - Néha igazán megpróbálhatnál mosolyogni is. Tudod néha igazán felér egyfajta varázzsal. - A komor tekintetét nem hiszem, hogy valaha is képes lesz valaki lekaparni az arcáról. Ez egyfajta védelmi pajzs, ami miatt bármennyire is tartják jóképűnek inkább megtartják a két lépés távolságot.


✻ hozzászólások :
72
✻ kereslek :
ʊ Magam
✻ tartózkodási hely :
ʊ Bármilyen időben
✻ foglalkozás, hobbi :
ʊ Idő megmentése
✻ karakter arca :
ʊ Caity Lotz
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: dommiel & sara • • few years earlier •• Szomb. Okt. 08, 2016 4:35 pm ••

dommiel & sara
travel through time
✻ hozzászólások :
72
✻ kereslek :
ʊ Magam
✻ tartózkodási hely :
ʊ Bármilyen időben
✻ foglalkozás, hobbi :
ʊ Idő megmentése
✻ karakter arca :
ʊ Caity Lotz
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: dommiel & sara • • few years earlier •• ••

Sponsored content
live like legends

dommiel & sara • • few years earlier

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Woland

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
We can be heroes :: különlegességek :: idõsíkok forgataga-