villains have a vision for the world.

heroes don't, their only goal is to stop the villains from reaching theirs
üdv itt
kedves vándor lélek
Ebben a pillanatban egy olyan szerepjátékos felületre léptél, mely kimondottan a DC univerzummal és annak karaktereivel foglalkozik.  Az elmúlt évek folyamán nem csak, hogy a képregények szerelmeseivel ismertették és szerettették meg az újabbnál újabb szuperhősöket, avagy azok gonosztevőit, hanem egyenest elhozták mindannyiunkhoz az otthonunkba azzal, hogy a képernyőre vetítették az adaptációikat. oldalunk alapjául veszi a flash, arrow, supergirl és a legends of tomorrow sorozatokat, amelyek mondhatni egymásból virágoztak ki, hiszen a kezdetekkor még számunkra is csak az első kettő jelentette az alapforrást. emellett a filmes világot is igyekszünk a sorozattal összeolvasztani még akkor is, ha jelen álláspont szerint két különböző univerzumban helyezkednek el. akkor se félj, ha a képregény vonalát követnéd szívesebben, hiszen mindenre megadatik a lehetőség, ha egyszer csatlakozol a családias kis csapatunkhoz. multiuniverzumunk rengeteg dolog megvalósítására kínál számodra lehetőséget, akár más sorozatokból merített ötletmorzsa is megvalósítható ezáltal. ám, ha átlagos emberi életbe bújnál ki nagy rajongással és odaadással követi a városok szuperhőseit vagy akár gonoszait, akkor bizony itt a helyed! csatlakozz hozzánk egy képregénybeli szereplővel, valakinek a hőn áhítatot keresettjével, vagy esetleg egy teljesen saját karakterrel. egy biztos, mi várunk rád!
OLDAL ALAPÍTÁSA:
2015. MÁRCIUS 01.
jelentkezz be
a karatkered már hiányol
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
❖ Elfelejtettem a jelszavam!
üzenj bátran
ígérjük nem falunk fel
erre járunk
ki van itt?
Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég

Caitlin Snow, Claire Adams, Lois Lane, Thea Queen

A legtöbb felhasználó (72 fő) Vas. Ápr. 30, 2017 9:05 pm-kor volt itt.
új üzenetek
irományaink gyűjteménye
avatar foglaló
Bruce Wayne
pötyögte
Today at 10:51 am
Munkaügyi Központ
Bruce Wayne
pötyögte
Today at 10:51 am
Elkészültem a karakterlapommal!
Bruce Wayne
pötyögte
Yesterday at 4:42 pm
Megfigyelõ
Felicity Smoak
pötyögte
Pént. Okt. 20, 2017 6:46 pm
Central City - Leonard Snart & Mick Rory
Mick Rory
pötyögte
Pént. Okt. 20, 2017 1:51 pm
Tetõ
Nayeli Marlowe
pötyögte
Csüt. Okt. 19, 2017 9:45 pm
Dommiel
Dommiel
pötyögte
Csüt. Okt. 19, 2017 8:19 pm
Starbucks
Phoebe Adams
pötyögte
Szer. Okt. 18, 2017 10:27 pm
az oscaraink
legjobbaklegjobbjai
• A nyár noi canon karaktere •
black siren
laurel lance

• A nyár férfi canon karaktere •
leonard snart
captain cold

• A nyár noi saját karakterei •
heily hellfire
little kryptonian

• A nyár férfi saját karaktere •
sean weston
the experimenter

• A nyár elotörténete •
claire adams
big sister

• A nyár keresett karaktere •
astrid faye rhodes
broken one

• A nyár párja •
sean weston
gwen summers

Share|
careful, sparky の nono & lia
eme téma címe
it's where my demons hide

avatar
❖ Krypton ❖
dc universe
tartózkodási hely :
❖ national city ❖
foglalkozás, hobbi :
❖ saving my own ass ❖
karakter arca :
❖ lizzie olsen ❖
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése



we were destined to meet  ♥

Néha ahhoz, hogy egy kicsit jobban tudjunk figyelni magunkra ki kell zárnunk mindent, ami megzavarhatna minket. Ezért is szerettem ezt a háztetőt. Egyetlen ember sem merészkedett még ilyen magasra. Mondhatni, mintha ez mindenki számára túlságosan ijesztő lenne. Pedig a zuhanás,  ahogy az épület széléről lelépek az semmihez sem hasonlítható. Egyszerűen minden egyes porcikámat felperzseli. Akkor érzem igazán, hogy élek. Habár nekem a zuhanás nem igazán okoz veszélyforrást. Persze kivétel, ha valaki éppen kriptonittal mászkál az utcán. Bár azért nem mondhatnám, hogy olyan könnyedén hozzájuthatna ehhez mindenki. De valahogy vannak, akik mégis képesek hozzájutni, hiszen akkor nem lett volna olyan keserű a földön töltött első időszakom. Szinte még mindig érzem azt a szakadatlan fájdalmat, ami körülölelt engem. Néha még a véráramomban is ott pihent az a zöld folyadék, ami miatt olyan kínok gyötörtek, amit csak azok érdemeltek volna meg, akik képesek voltak ezt csinálni egy gyerekkel. Hiszen nem voltam több egyszerű gyereknél, amikor idejöttem. De, ahogy a Krypton-on is, inkább voltam egy szörnyeteg, mintsem néztek volna rám úgy, ahogyan mindig is akartam. Egy átlagos emberre. Talán ez az egész olyan, minthogy akinek göndör haja van egyenest szeretni, akinek pedig egyenes az pont fordítva. Aki átlagos, szeretne átlag feletti lenni, de akinek ez megadatik nincs, amit ne adna azért, hogy csak egy napra azt érezhesse, hogy pontosan olyan, mint a többiek. Hogy a tömegből nem emelik ki ezzel kényelmetlen helyzetbe hozva.
Keserű szájízzel párosítva tapasztalom, hogy a mentsváram már nem is igazán a mentsváram, hiszen egy személy már itt tartózkodik. Hosszú ideje töltöm itt az időmet, de még egyetlen egy bátor jelentkezőt sem láttam, aki szívesen próbálná ki, hogy milyen is átrepülni a korláton egyenesen a végzetük felé. Nem bízom az emberekben. Mindegyikük csak egy csinos pofi, ami mögött senki nem tudja, hogy mi rejtőzködhet igazán.
- Nem szokásom olyan dolgokat ígérni, amiket nem feltétlenül tarthatok be. - Persze nem fogom világgá kürtölni. Maximum csak megrántom rá a vállamat, de se több, se kevesebb. Azonban neki ezt nem kell tudnia egyetlen egy percre sem. Senkinek nem szabad még csak sejtenie sem, hogy a kemény acélpáncélom mögött érzelmek rejtőznek. Hosszú ideje elzárkózom előlük, mert egyszerűen nem akarok szembesülni mindazzal, ami lavinaként temetne be engem. Nem akarom megérteni mások, mit éreznek, vagy miért érzik úgy, hogy elhanyagolják őket.. Egyszerűen nem akarok foglalkozni mások életével, problémáival, hiszen az enyémmel sem foglalkozott soha, senki. Egyedül vagyok, mint a kisujjam, de nem engedhetem meg magamnak, hogy bárkit is közel engedjek magamhoz, mert annak a vége úgy is az lesz, hogy egy kést forgatnak meg a hátamban.
- Vicces. Pont ugyanezt akartam kérdezni én is. Ugyanis eddig még senkivel nem találkoztam itt.. És tulajdonképpen mondhatnánk azt, hogy ez az én kis.. - apróbb szünetet tartok, hogy végiggondoljam mi is a legmegfelelőbb szó rá - placcom. - Nem mondhatom, hogy búvóhelyem, mert akkor úgy jön le, hogy van mi elől elbújnom. De ez csak is szigorúan rám tartozik és senki másra.
- Mondanám, hogy úgyszintén, de amint láthatod nem ugrom ki a bőrömből. De, ha esetleg megtévesztő lettem volna, akkor most határozottan nyilvánossá tettem az érzéseimet. - Néhány arcvonása kísértetiesen hasonlít Rá.. A lányra, aki egykoron mindent jelentett a számomra aztán a sors kegyetlenül elszakított tőle. Rá emlékeztet.. Mégis távolabb nem is állhattak volna egymástól.


Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains



to my Beauty ♥



Semmi kedvem nem volt National City-be jönni, ám Winnie unszolására mégis belementem. De hogy miért? Az egész itt töltött időt külön töltjük, bár valójában ez ellen nem szólalhatok fel. Nem élünk komoly kapcsolatban, még igazából kapcsolatban sem, csupán kihasználjuk a barátságunk adta lehetőségeket. Ha jobban belegondolok, azt sem tudom, érzek-e iránta valamit. Mármint mélyebb érzéseket. Valamit nyilván érzek, mert nem véletlenül Ő a legjobb barátnőm, de azt már nem tudom, hogy akkor is vonzódnék-e hozzá, vele tölteném-e az éjszakáimat, ha nem lennének succubus képességei. Amiknek hála ugyebár elég egy apró mosoly, egy ártatlan pillantás és már is az ujjai köré csavart. Mindenesetre panaszkodásra nincs okom. Ő neki köszönhetem, hogy végre megtaláltam a helyemet a világban, hogy végre felvállaltam önmagam. A barátsága pedig a legfontosabb dolog a számomra, úgyhogy tényleg egy szavam se lehet. Bár az mindezek ellenére mégis zavar, hogy idejének nagy részét Dom tölti ki. Annyira ellenáll neki a fiú, hogy lassan komolyan aggódni kezdek azért, hogy Winnie át fog esni a ló túlsó oldalára, s a végletekig is elmegy, hogy meghódítsa Őt. Csak nehogy valami baja essen...
Ilyen és ehhez hasonló gondolatok cikáztak a fejemben érkezek meg a város legmagasabb pontjára. Az épület tetején a peremre lépve mély levegőt veszek, s így tekintek le National City-re. Ahhoz képest, hogy semmi kedvem nem volt idejönni, valahogy mégis az elém terülő látkép kellemes melegséggel tölti el a szívemet, amire magyarázatot egyelőre nem találok. Hátat fordítok a városnak, hogy a megvilágított részére sétálhassak a tetőnek. Karjaimat széttárom, pilláimat lehunyom, erősen koncentrálok, hogy ráhangolódhassak a hely energiáira és kapcsolatba léphessek velük. Mikor szemeimet kinyitom, látom, hogy fények pislákolnak. Egyáltalán nem ezt szerettem volna elérni, ezért kissé morcossá válik a tekintetem. De ez történik, ha lusta mód elhanyagolom a képességemet. Most pedig idő kell, míg újra tökéletesen tudom használni azt.
Valami halk suhogást hallok a hátam mögül, ami még jobban megtöri a figyelmem. Ám legjobban egy női hang szakít ki az energiák öleléséből. Annyira váratlanul ér, hogy rajtam kívül más is itt tartózkodik, hogy véletlenül még az egyik villanykörtét is eltöröm egy laza mozdulattal. A hang irányába fordulok egész testemmel, ajkaimra halvány, vékony mosoly húzódik. - Ha ez megtörténne, ne árulj el senkinek, kérlek. - Kérlelem az ismeretlent, kedves, lágy hangon. Tekintetemet gyorsan végigfuttatom a lányon, de igyekszem nem túlságosan elidőzni egyetlen porcikáján sem. Még akkor sem, ha magamban megállapítom, hogy nem találkoztam még hozzá hasonló Szépséggel. Nyelnem kell, nedvesítenem ajkaimat, mielőtt újra szóra nyitnám a számat. - Minek köszönhetem ezt a kellemes társaságot? - Nincs okom arra, hogy udvariatlan legyek, így míg Ő nem szolgáltat külön indokot rá, addig szimplán kedves és normális leszek. Óvatosan figyelem, valósággal csodálom, pedig semmi különöset nem csinál. Mégis... Olyan gyönyörű. Hatalmas íriszei, szájának vékony vonala, hosszú haja. Mind-mind olyan különös érzéseket ébresztenek bennem, amiket muszáj elhessegetnem magamtól. Főleg mivel az ég világon semmit sem tudok róla, így hát még csírájában kell elfojtani a dolgokat, mielőtt mondjuk még kiderül, hogy halálosan szerelmes egy hímnemű egyedbe. Különben is nekem ott van Winnie...
- Egyébként én Cornelia vagyok vagy csak simán Lia. Örülök a találkozásnak. - Lépek hozzá közelebb, mialatt bemutatkozom, s elég közel érve hozzá a kezemet nyújtom felé. Ennyit még csak nem vesz tolakodásnak. Amíg arra várok, hogy megtudjam mi a neve, addig veszek egy képzeletbeli hideg zuhanyt és megpróbálok úgy viselkedni, mint bármelyik más, normális emberi élőlény. Remélem menni fog.


©
it's where my demons hide

avatar
❖ Krypton ❖
dc universe
tartózkodási hely :
❖ national city ❖
foglalkozás, hobbi :
❖ saving my own ass ❖
karakter arca :
❖ lizzie olsen ❖
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése



we were destined to meet  ♥

Néha egyszerűen csak szeretek feljönni a város legmagasabb pontjára. Ahol senki nem zavarhat, ahol nincs más csak én és a gondolataim. Na, meg persze az elektromos rezgések, amelyek valahogy sosem halnak el a város egyetlen egy pontján sem. A technológia olyannyira elterjedt a világban, hogy manapság már el sem tudnánk képzelni nélküle az életünket. De nekem valahogy az nyújt megnyugvást, ha egyszerűen kiszakadhatok ebből az egész körforgásból és mindössze csak a gondolataimmal kell foglalkoznom. Amiből egy életre elegendő van. Fogalmam sincs, hogy hol romlott el az életem, vagy miért is. Hiszen én nem kértem, hogy bármivel is több legyek, mint bárki, aki a Kryptonon élt. A legrosszabb talán az egészben az, hogy ezen felül még azzal is szembe kell néznem, hogy itt a Földön sem különbözöm semmiben. A napnak köszönhetően teljesen más vagyok, mint a többi ember. Ha nem lenne a képességem sem lehetnék átlagos és ez az, ami teljesen a lelkembe mar. Könnyű szerrel szelem az eget a lehető legkevesebb figyelmet felhívva magamra, hiszen nincs hangulatom a város legújabb megmentőjével összeütközni. Ah, a gyomrom is görcsbe rándul, ha rá gondolok. Miért is akar valaki jó lenni? Ha már egyszer hibázik mindenki hátat fordít neki. Ha nem tud ott lenni mindenhol, akkor őt okolják. Főleg valakit olyan képességekkel, mint mi Kryptoniak. Bár azt hiszem nem verik nagy dobra a harisnyás és a miniszoknyás, hogy nem ők az egyetlenek. De azért az emberek sem teljesen ostobák, hiszen már szembe nézhettek azzal, hogy milyen pusztítást tud okozni egy földönkívüli. De csak úgy, mint az emberek között, köztünk sem mindenki választja a helyes utat. Több ember élete szárad már a lelkemen, de egyikkel sem érzem azt, hogy megbántam volna. Elárultak, tönkretettek. Mikor a bizalmamba fogadtam őket az egész nem volt más, mint egy álca. Egy szükséges lépés ahhoz, hogy újra meg újra megforgathassák a kést a hátamban. Azóta pedig tudom jól, hogy az egyetlen, akire számíthatok az saját magam vagyok. Senki más nem fogja megérteni mindazt, ami a saját fejemben kavarog. A kedvenc helyem felé közeledve észreveszem, hogy a fények pislákolnak, majd pedig meglátok egy embert a kedvenc háztetőm kellős közepén. Mégis mit keres itt egy ember? Hm. Ennyit arról, hogy egyedül leszek. Mögötte landolok, mindössze pár méterrel arrébb és jól szemügyre veszem. Ő csinálja. Miatta pislákolnak a fények.. Mintha valami ereje lenne.. Nem. Túl szép, hogy igaz legyen. Meg, amúgy is mit számít? Semmit. Pontosan. Semmin nem változtat. - Ha így folytatod az egész várost ki fogod sütni.



it's where my demons hide

avatar
❖ Krypton ❖
dc universe
tartózkodási hely :
❖ national city ❖
foglalkozás, hobbi :
❖ saving my own ass ❖
karakter arca :
❖ lizzie olsen ❖
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése


---
Sponsored content
it's where my demons hide

dc universe
heroes vs villains


1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
We can be heroes :: különlegességek :: idõsíkok forgataga :: lezárt játékok-
Ugrás: