villains have a vision for the world.

heroes don't, their only goal is to stop the villains from reaching theirs
jelentkezz be
a karatkered már hiányol
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
❖ Elfelejtettem a jelszavam!
üzenj bátran
ígérjük nem falunk fel
erre járunk
ki van itt?
Jelenleg 13 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég

Alice Effendi, Caitlin Snow, Sammie Dempston, Tyler Batson

A legtöbb felhasználó (72 fő) Vas. Ápr. 30, 2017 9:05 pm-kor volt itt.
új üzenetek
irományaink gyűjteménye
Skyler Lorelay Lynch
Skyler Lorelay Lynch
pötyögte
Today at 8:40 am
Állatmenhely
Tyler Batson
pötyögte
Yesterday at 10:34 pm
Fürdőszoba
Tyler Batson
pötyögte
Yesterday at 5:02 pm
képesség foglaló
Sammie Dempston
pötyögte
Yesterday at 4:20 pm
avatar foglaló
Sammie Dempston
pötyögte
Yesterday at 4:18 pm
Sammie Dempston
Leonard Snart
pötyögte
Yesterday at 4:07 pm
Városi park
Lucille Kingsland
pötyögte
Yesterday at 7:21 am
Gyárépület belseje
Jason Todd
pötyögte
Vas. Aug. 20, 2017 3:18 pm
az oldal stat
ennyien vagyunk itt
CSOPORT
ALIEN 1 1
ANTI-HERO 3 1
BORROWED 0 2
CITIZEN 5 0
CRIMINAL 3 3
DOCTOR 1 0
GOVERNMENT 1 3
HERO 1 0
METAHUMAN 2 5
VIGILANTE 0 0
VILLAIN 1 5
Összesen 18 20
az oscaraink
legjobbaklegjobbjai
• A tavasz női canon karaktere •
black siren
laurel lance

• A tavasz férfi canon karaktere •
julian albert
alchemy

• A tavasz női saját karakterei •
abigail vicious
the redhead

• A tavasz férfi saját karaktere •
sean weston
the experimenter

• A tavasz előtörténete •
oswald cobblepot
the penguin

• A tavasz keresett karaktere •
lucille kingsland
miss badass

• A tavasz párja •
sean weston
gwen summers

Share|
Clarke & Lexa - when we first met
eme téma címe
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
it's where my demons hide

avatar
kereslek :
my partner in crime
tartózkodási hely :
∞ near lexa
foglalkozás, hobbi :
∞ undercover agent
karakter arca :
∞ eliza taylor
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése


Nem tudtam, hogy mi is ez az egész, hiszen olyan dolgokat éreztem, amelyeket még csak nem is kellett volna. Hiszen úgy éreztem, hogy valami láthatatlan erő egyenesen Lexa karijaiba taszít ahelyett, hogy egyenest egy éles pengét adna a kezeim közé, amivel nemes egyszerűséggel elvághatom a torkát, ahogyan azt megérdemelné. Akkor szabad lennék. Hiszen nélküle már nem lenne többé maffia. A fejetlenségben, amit a halála okozhatna könnyű szerrel kapcsolhatnánk le az embereiket még azelőtt, hogy újra tudnának szerveződni. A húgomat is meg tudnám menteni, hiszen csak ennyi az ára annak, hogy végre megműtsék. Még mindig gyűlölöm a gondolatát, hogy nem tudok rajta segíteni, hiszen annyira szerettem volna. Bármikor, boldogan adtam volna neki egy darabot a májamból, de én nem vagyok megfelelő donor a számára. Másra pedig nem igazán számíthatunk, mert már csak mi maradtunk egymásnak. Anyát pedig a legkevésbé sem szeretném ezzel izgatni, mert az ő szíve sem a régi már. Nekem kell gondoskodnom róluk. Apa engem bízott meg. Nekem kell odafigyelnem rájuk és megvédenem őket mégis.. Semmit sem tehetek az érzés ellen, ami a karjaiba sodor. Egyszerűen csak meg akarom kóstolni a mézédes ajkait. Minden egyes porcikáját meg akarom ismerni. Fel akarom őt fedezni. Mindent tudni akarok róla.
- Jelen pillanatban egyre inkább. - Mi van, akkor ha számunkra el volt rendelve, hogy találkozzunk? Így, vagy úgy, de meg kellett ismernünk egymást? Talán ez lenne az? Így ismerkedtünk volna meg, ha nem épülök be a maffiába. De mindez nem ad semmi értelmet a helyzetnek, hiszen ez jóval azelőtt történik, hogy egyáltalán gondolkoztam beépülésen. Egek, még rendőr sem voltam. Válaszokat akarok, de nem tudom, hogyan kaphatnék. Ez a valóság egyáltalán? Vagy az életem mindössze a képzeletem szüleménye volt és én vagyok, aki a betegágyon fekszik nem pedig a húgom? Talán kómában vagyok és így szórakoztatom magam? Ebben a fejetlenségben az egyetlen értelmet nyerő dolog Lexa. Ő a kulcs. Hiszen mi másért ne tudnék ellenállni a mézédes ajkainak? A kezeimet szorosan fonom a dereka köré, miközben egy pillanatra sem gondolok arra, hogy eleresszem. Émelyítő ajkait mohón ízlelem egy apró pillanatra szakadok el tőle, hogy levegőhöz jussak és szinte vissza is hullanék az érzésbe, amit őt csókolva éreztem, de ekkor teljesen felvillanyoz a valóság. Ezt nem kellett volna. Ennek nem szabadott volna megtörténnie. Hiszen egy hidegvérű gyilkos. Miatta én is az lettem! Ez nem helyes.. Elengedem őt és zavarodottan hátrálni kezdek azonban sikeresen megbotlok valamiben és beverem a fejem. Egy darabig még látom magam előtt a homályos alakját, de a következőben már elnyel a sötétség.

Mint, aki a halálból tér vissza úgy ülök fel a szobám padlóján a kezemben szorongatva azt a képet, amit ez az őrült látomást előtt nézegettem. Mégis mi a fene történt velem?

it's where my demons hide

avatar
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése


Clarke & Lexa

Immár tényleg teljesen elvesztettem a fonalat, hallva válaszát kérdésemre. Ez a lány.. összezavart érzelmileg. Kissé olyan érzés, mintha már nem is a valóságban lennénk. Hiszen, nem szabad elfelejtenem a tényt.. a nevemen szólított. De nem olyan egyszerű.. elvarázsolt, s ezzel a gondolataimat, tetteimet elterelte másik irányba. Kissé olyan ez, mintha egy csapda lenne, mégsem tud zavarni.. kész rejtély ez a lány, s talán ezért vonz ennyire magához szinte minden egyes lélegzetvételével, ellenállhatatlanul. Megakarom oldani, talán már betegesen is. Nem szabadna elfelejtenem, hogy ki is vagyok.. nem szabadna ennyire hátat fordítanom a valós énemnek. Sőt, vele sem szabadna lennem. Tiltott gyümölcs. Már értem, hogy miért a legédesebb. - A sors.. hiszel benne? - Mert én igen. Hiszem hogy az utunk nem véletlenül keresztezte egymást, ahogy hiszem azt is, hogy nem most találkoztunk először, de főleg nem utoljára. Már pedig, az eszem azt diktálja, hogy az lenne a legjobb.. legalábbis, az Ő számára. Hiszen azzal ha beengedném az én világomba, csak a veszély, az erőszak, a halál, s a vér leselkedne rá. Mégsem vagyok képes visszalépni. A szívem diktál, s őrült sebességgel ver, ahogy ránézek, s ahogy egyre közelebb lépek hozzá, s amint keze gyengéden derekamat érinti hogy a köztünk lévő távolságot megszüntethesse, az izgalom, a vágy hatására jó pár ütemet elfelejt verni, ahogy én levegőt, amint ajkai az enyémet érintik. Kezem az arcára simítom, s úgy viszonozom a csókját, mintha már 1000 éve erre a pillanatra vártam volna. Nem gondolkodok, átadom magam az érzésnek, nem akarom hogy vége legyen ennek a tökéletes pillanatnak, ami a tetteimen is látszik. Kezem az arcáról a hátára siklik, hogy végig simíthassak rajta. Vággyal túlfűtött érzéseim viszont ennél többet akarnak.. megálljt kell parancsolnom magamnak, illetve kellene.. ha képes lennék rá.    
it's where my demons hide

avatar
kereslek :
my partner in crime
tartózkodási hely :
∞ near lexa
foglalkozás, hobbi :
∞ undercover agent
karakter arca :
∞ eliza taylor
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése


Nem volt semmi, amire magyarázattal tudtam volna szolgálni. Minden olyan idegen volt, mintha az irányítás nem a két kezem között helyezkedett volna el. Szavaimba megvolt a magam befolyása, hiszen véletlenül elszóltam magam, hogy ismerem valahonnan, de mégis valahogy sikerült kikászálódnom ebből. Bár kétlem, hogy elfelejtette volna mindössze csak elég jól terelem a témát, vagy inkább egyikünk sem akar igazán erről beszélni. Hiszen mégis, hogyan mondhatnám el neki, hogy mindez szerintem csak valami elfacsart álomvilág? Annak ellenére, hogy mindebből szinte semmire nem emlékszem mégis az érzelmeim olyan tisztának tűnnek. Nem érzek semmit Finn iránt, sőt mintha itt még nem is találkoztunk volna. Ez talán valami elfordított valóság? Hogy mi lett volna ha? Bár emlékem a csajos estéről nem sok maradt, úgyhogy ennyi erővel mindez valóság is lehet. Ugyanakkor képtelen vagyok elhinni. Hiszen, ha az lenne, akkor miért nem szólt semmit róla Lexa?
- A lányokkal mentünk egy kicsit kikapcsolódni. De míg számomra elég volt a bulizásból addig nekik még koránt sem és én nem bírtam egy percig sem ott maradni, haza akartam menni és bedőlni az ágyba.. De úgy tűnik a sors nem így akarta. - Furcsa azt mondani, hogy sors vele szemben állva, de van benne valóság alap úgy érzem. Hiszen tulajdonképpen ezek szerint már találkoztunk egyszer és ezután újra szembekerültünk egymással, de akkor már ellenségekként. Mintha az élet azt akarná, hogy a kettőnk életútja egymásba olvadjon. De nem érdekel ki mit akar. Én a saját életemet akarom visszakapni. Talán ez egy lehetőség arra, hogy megtegyem. De nincs nálam semmilyen kés, hogy elvágjam a torkát. Harcban elbuknék vele szemben, a csapásomnak hirtelennek és halálosnak kellene lennie. De, míg legbelül vívódom az ötleteimmel a testem szinte önkéntelenül vonja őt magához, de nem azért, hogy a kezeimet szorosan a nyakára fűzzem, hanem, hogy megízleljem mézédes ajkait. A mozdulat olyan természetesen hat, mintha nem most először történne meg. Nem tudom, hogy mi történik, mintha egyszerűen elveszítettem volna önmagam felett az irányítást. Vonz magához, akár csak egy ellentétes pórusú mágnes. Pedig nem is állhatnánk távolabb egymástól. Megtört engem. S ez előbb kezdetét vette, mint azt valaha gondoltam.  

it's where my demons hide

avatar
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése


Clarke & Lexa

Nevetségesen leengedtem a védelmem ennek a lánynak a közelében. Ahogy nevetségesen a maszkomat is sikerült levetnie. Talán már az első pillanatban, ahogy tekintetünk találkozott.. és ennek tudatában sem érzem helytelennek. Hogy egyáltalán, rosszat tennék ezzel.. hogy egy idegennek betekintést engedtem nyerni valós énembe. Egy szimpla maffia vezető lennék, az emberim által nevezett jégkirálynő, ki mégsem teljes egészében az. Legalábbis, mint ahogy az kiderült ezzel a - nem egészen vagyok benne biztos, hogy - idegen, s nem utolsó sorban gyönyörű lánnyal. Viszont, bármennyire is szeretném, sőt, lehet már késő részemről, de nem engedhetem meg hogy kötődjön hozzám.. nem engedhetem, hogy megtudja ki vagyok, hiszen már az is veszélyt, fenyegetést jelent rá, hogy hagyom a közelemben lenni. Mégsem tudok elszakadni tőle, egyszerűen, az érzelmeim átvették felettem az irányítást, s még ha akarnám se tudnám elüldözni az érzelemmentes, hűvös, s talán bántó énemmel. Hiszen ez a melegség ami belülről fakad, amit érzek.. talán annak köszönhető hogy számomra ismeretlen érzés, mégis, túl jó ahhoz hogy megtudjam szakítani. Talán önző vagyok.. aminek, ha talán nem is most, de inni fogom a levét.. hiszen, nem élek hétköznapi életet, egy maffia vezér.. nem vágyhat az átlagos életre, hiszen.. soha nem fogom tudni magam mögött hagyni mindezt. Ez, egy életen át szól, még ha nem is én szerettem volna így. Sokan ölnének a rangomért, sőt, fognak is, főleg, ha így folytatom. Ezért is kellene visszalépnem, talán nem is egy lépést. - Mit kerestél azon a környéken? - Egy ilyen lánynak nem lenne szabad ilyen késői tájt kinn futkoznia, nem hogy azon a veszélyes részen..  nem mondom, hogy pusztán a kíváncsiság vezérel kérdésemben, de megakarom tudni, hogy ki is ő. Hiszen, még csak a nevét sem árulta el.
Abban a pillanatban amint elharaptam a mondanivalómat, rákérdez. Nem gondolkodok. Egyszerűen, nem is tudok. Elvarázsol a látvány ami elém tárul, s közelebb lépek hozzá. A szemébe meredek, elveszek benne igazság szerint. Olyan gyönyörű. - Mint.. te.-  Talán nem kellett volna kimondanom, de egyszerűen mégsem tudtam ellenállni olyan hatással van rám. Tekintetem a szeméről a szájára siklik, s vissza, remélve hogy ezzel nem üldözöm el.
it's where my demons hide

avatar
kereslek :
my partner in crime
tartózkodási hely :
∞ near lexa
foglalkozás, hobbi :
∞ undercover agent
karakter arca :
∞ eliza taylor
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése


Minden olyan furcsa, mintha az életem egy részét most pillantanám meg először. Pedig ez már a múltam része és a legrosszabb az egészben az, hogy most lehetőségem van arra, hogyha ez tényleg a múlt, akkor mindent visszatekerhessek az időben, hiszen ha nincs Lexa, akkor nem kell beépülnöm a maffiába, nem kell megölnöm Finn-t és nem lenne egy hatalmas célkereszt a hátamon a bukásom miatt. Hiszen nem csak előtte buktam meg, hanem a rendőrség előtt is, hiszen mindannyiszor megvolt a lehetőségem, hogy megöljem őt és valahogy újra meg újra elbuktam a feladatommal. Szinte már nevetséges. Finn-t minden gond nélkül nyársaltam fel, de vele valahogy mindez annyival másabb egyszerűen nem tudom bemocskolni a kezemet. Viszont, ha most bemocskolom a kezemet, akkor talán soha többé nem lesz rá szükségem. Hiszen, ha belegondolok, akkor csak miatta lettem az, aki. Miatta undorodom magamtól és, miatta veszítettem el az utolsó reményt is arra, hogy visszatérhessek a családomhoz. A húgomra nem tudom, hogy most milyen sors vár, hogy elbuktam, de amíg ez az egész helyzet körülölel minket még nincs veszve minden. Hiszen nem kell itt és most megölnöm. Meg, hát hogyan is tehetném, amikor láthatóan ő mentett meg életem egyik legszörnyűbb emlékétől. Milyen ironikus. Ezen az éjszakán megmentett engem csak azért, hogy utána darabokra szaggathasson engem. Mindig is tudta, hogy találkoztunk? Vagy ez az egész csak egy képzelet? Esetleg mindkettőnket megfosztottak ettől az emléktől? Megannyi kérdés, amit itt nem tehetek meg. Ahhoz vissza kell mennem. A kérdés csak az, hogy egyáltalán, hogyan fogok innen kilyukadni. Vagy van-e egyáltalán kiút.
- Úgy lesz. - Nem tudom, hogy sikerülne ennél jobban elvarázsolnom, hiszen látom a tekintetében azt is, amit akkor láttam.. Vagy látni fogok. Már kezdek belezavarodni ebbe az egészbe, de akkor sokkal visszafogottabb volt, mint most. Mintha nem zavarná, hogy megnyilvánulnak előttem az érzelmei. Ez az egész túlságosan furcsa. Válaszokat keresve indultam el ezen az úton, de csak még több kérdés merült fel bennem, amit nem tudok hova tenni. De nem adhatom fel a reményt, hogy mindennek a végén válaszokat lelek.
- Hát nem túl gyakran mondom ezt, de talán jobb lenne, ha a ló képességeire hagyatkoznánk. - Nem hiszem, hogy túlságosan jó emberelemző lennék. Az pedig, hogy milyen embernek vélem magam.. Hát elég jó kérdés. De ugyanakkor ott van benne az önzőség apró szikrája is, ami miatt nem hiszem, hogy képes lennék őszinte véleményt alkotni önmagamról. Mindenki fényezi magát még az is, akinek szinte minden porcikájából kihalt az önimádat. Mások előtt sosem szívesen húzzuk le magunkat. Csak, akkor ha ki akarjuk húzni valakiből, hogy nem, nem úgy van.. De egy ilyen kérdésben ez még csak fel sem merülhet. Hiszen miért akarnék bármit is egy idegentől?
A látvány, ami elénk tárul lélegzetállító, szinte annyira, hogy el is felejtem, hogy nem egyedül vagyok itt. Így egy percig eltart, míg reagálok, hogy felém nyújtotta a kezét, hogy lesegítsen a lóról. Végül már két lábon állok a földön és odakapom a fejem, mikor beszélni kezd, de mondatát nem fejezi be. - Mint, mi? - Éppen csak felteszem a kérdést, de abban a pillanatban a nap gyönyörű melegsége felé fordítom az orcámat, hogy gyönyörködhessek a látványban, amíg csak lehetséges.

it's where my demons hide

avatar
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése


Clarke & Lexa

Talán óvatosabbnak kellene lennem. Talán nem szabadna megmutatnom ennek a lánynak a valódi arcom.. talán.. túl sok a talán. És ha nem merek kockáztatni, talán életem egyik legnagyobb hibáját követném el vele. Valamiért, úgy érzem hogy mernem kell kockáztatni.. egy fajta melegséget, biztonságot érzek mellette még annak ellenére is, hogy a nevemen szólított nem is olyan rég. Valamiért úgy érzem hogy ismer engem, mégis, az lehetetlen.. ha csak nem valaki egy beteges játékot űz vele, vagy, velünk. Mégis, meg sem próbál magyarázatot találni rá, nem kéri a segítségem, hiszen  egyértelműen terelt.. amit, én egyáltalán nem értek.. én a helyében magyarázatot keresnék minderre, persze feltéve, ha az érzéseim nem csalnak azzal kapcsolatban hogy ez a lány.. nagyon is ismer engem. Akinek még csak a nevét sem tudom, mégis, teljesen az ellenkezőjét érzem.. tekintve, ahogy hozzáállok, s ő hozzám. Elveszek a mosolyában. Hiszen, egészen eddig talán most sikerült először látnom.. örülök, hogy kitudtam zökkenteni az imént ért sokkból, s hasonlóképpen nekem is mosolyra húzódnak ajkaim láttán, a boldogságtól.. ez a lány. Szeszélyes, gyönyörű, és egyértelműen vonz engem. Pedig nem szabadna, hogy közel engedjem magamhoz, hogy engedjem hogy az én durva, véres, erőszakos világomba csöppenjen. Mégsem vagyok képes itt hagyni. Biztonságba akarom tudni, megakarom védeni.. és még csak magyarázatot sem tudok adni rá, hogy mégis miért. - Nos, tegyél próbára. - Kihívóan rákacsintok. Fogalmam sincs, hogy ennél is jobban hova tudná fokozni magát, hiszen, mint ahogy azt a tudtára is adtam.. ennél jobban nem lehet számomra érdekesebb. Mellette teljesen felszabadultnak érzem magam, nincs előttem a szokásos fal, vagy éppen a maszk.. nem.. neki ezt a puszta létével sikerült leszednie, törnie előlem. Mégis, ha a maffia bevillan, úgy érzem tartanom kellene a távolságot, vissza kellene lépnem.. nem sodorhatom bajba pusztán önző célokból, az érzéseim miatt.. amik.. túl erősnek bizonyulnak.  - És szerinted? -Kapom felé a fejem, s szinte már be sem fejezi a mondandóját, már vissza kérdezek. Érdekel, hogy milyen ember.. igazából, minden érdekel vele kapcsolatban.. tudni akarok róla mindent.. mégis, most nem én vagyok az, aki előtt egy nagy, áttörhetetlennek tűnő fal van.. hanem ez a lány.
Azok után ami történt vele, nem sok esélyét látom annak hogy egy ismeretlen mögé üljek fel egy lóra, hogy aztán elvezessen oda, ahova csak szeretné. Ez is erősíti a gondolatomat, hogy nem most találkoztunk először, hogy ismer engem.. viszont, ha helyes a gondolkodásom, akkor az a találkozás kétlem hogy pozitív irányba végződött, tekintve a vastag falat előtte. - Bízz bennem. - Szinte suttogom szavaimat. Merek hátat fordítani neki.. hiszen Szilaj nem téved. Nem lehet rossz ember.. pedig, ha nagyon hátba akarna szúrni, akkor azt most gond nélkül megtehetné. Szép lassan elindulunk a lóval, majd egyre gyorsabb és gyorsabb tempót diktálunk, hiszen.. nem késhetjük le azt a szívet melengető látványt. S végül, egy rét közepére érve, egy semmi közepén állunk meg. Leküzdöm magam az állatról, majd nyújtom a lány felé a kezem hogy lesegítsem arról. - Nézd. - Csapom oldalra a fejemet. - Gyönyörű.. majdnem olyan gyönyörű, mint.. -te. Szándékosan nem fejezem be a mondandóm. Egészen eddig, ezen a titkos helyemen a napfelkelte volt a kedvenc látványom. Most viszont, ahogy a szőke fürtjeit, s gyönyörű arcát, csillogó kék szemét világítja be a fény.. nos ez, semmihez nem fogható! 
it's where my demons hide

avatar
kereslek :
my partner in crime
tartózkodási hely :
∞ near lexa
foglalkozás, hobbi :
∞ undercover agent
karakter arca :
∞ eliza taylor
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése


Még mindig nem tudom pontosan, hogy milyen elvetemült elmejáték részese vagyok, de jelen pillanatban annál jobb ötletem nincs, mint sodródni az árral. Bár elég gyenge ötlet, viszont a lefagyás, a kiadás egyáltalán nem szerepel a listámon, mert amíg nem tudom, miről szól ez az egész, valahogy kétlem, hogy ez lenne a legjobb megoldás. Válaszokra szomjazom és látom Lexa-n, hogy rajta is ugyanez tükröződik. Habár az ő esetében meg is értem, mert ezek szerint ekkor még nem találkoztunk. De akkor mégis mi a valóság és, mi a képzelet? Mármint most vagy kezdek becsavarodni, vagy tényleg nem tudom, hogy mégis mi van. Mert én nem emlékszem, hogy ez valaha is megtörtént volna. De mi van akkor, ha az egész eddig életem álom volt. Egy nagyon rossz álom és most cseppentem volna vissza a valóságba? Ha attól megjönnének hozzám a válaszok, hogy elég erősen fókuszálok, akkor esküszöm, hogy már régen megtettem volna, de nagyon úgy tűnik, hogy ez egyáltalán nem használ így belemegyek a játékba és bármennyire is próbálok nem kattogni ezen az egészen újra, meg újra beúszik a képbe az aggodalommal telt gondolatok halmaza. De le kell küzdenem őket, mert csak úgy van lehetőségem arra, hogy válaszokat kapjak.
- Azért megpróbálhatom? - Barátságos mosoly kúszik az arcomra, ami teljesen őszinte. Furcsa. Hiszen ki nem állhatom mégis valahogy olyan, mintha egy teljesen más síkon lennék, ahol nem kért volna meg arra, hogy öljem meg a szerelmem. Finn.. Egek.. A szerelmem iránta, mintha nem is létezett volna. Teljesen üres vagyok az irányába. Nincs nyoma a bűntudatnak, sajnálatnak.. Semmi. Pusztán ürességet ébreszt bennem a neve. Most akkor tényleg.. Mi a valóság? Mindez már teljesen kezd elhomályosulni előttem.
- Akkor ezek szerint rossz ember már nem lehetek a lovad szerint.. - Nem tudom, hogy miért, de éreztem egyfajta kapcsot köztem és a ló között. Ami furcsa, mert nem hiszem, hogy igazából valaha is közeledtem volna felé. Láttam, hogy mennyire ellenséges volt mindenki mással Lexa-t kivéve ezért nem is léptem a közelébe. Most azonban olyan érzés volt a számomra, amikor simogattam, mintha régi barátok lettünk volna. Annyi furcsa dolog van, amit nem tudok hova tenni, hogy lesz mit átgondolnom, ha észhez térek. Már, ha egyáltalán fel lehet ébredni ebből az egészből.
Felpattanok mögé és szorosan a dereka köré fonom a karjaimat és érzem, ahogy egy pillanat alatt megváltozik a légzése. Azért vannak dolgok, amelyek ebben az eltorzult emlékképben sem változtak. - Amiatt egy percig se aggódj. - Csak még inkább rászorítok a derekára. Nem tudom, hogy azért, hogy ténylegesen le ne essek a lóról, vagy pedig azért, hogy inkább az idegein táncolhassak.


it's where my demons hide

avatar
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése




Próbálkozásaim ellenére sem jutunk előrébb. Folyamatosan az általa kreált ledönthetetlennek látszó falba ütközök, amit valljunk be.. képtelen vagyok egyedül áttörni, ehhez ő is kell.. mégis, mintha nem akarná.. nem hiába érek válaszai után ugyanabba a zsákutcába vissza, amiből azt hittem, hogy végül kijutottam. Csak körbe - körbe járok valójában. Neki kell, hogy kivezessen mindebből, hiszen láthatóan egyedül folyamatosan ugyanoda jutok ki. Ő az én már - már vakító fényem, a vaksötétben. Mégis, jelenleg.. ez a fény csak pislákol, s nem elég erős ahhoz hogy meglássam. Meg kell nyernem a bizalmát..hiszen láthatóan az, hogy megmentettem édeskevés volt. -  Nem tudsz már ennél is jobban érdekesebb lenni. Nem tudod hová fokozni. - Kihívóan kacsintok a lányra. Talán azzal ha kihívás elé állítom végre célba érek. Hiszen van egy olyan érzésem, hogy az igazság a földbe fog szegezni. S ha nem tesz vissza felé egy lépést kérdéseim következtében, előrébb jutunk.. csak mindehhez tudnom kell ezt a hőn féltett igazságot, amit titkol előlem.. hiszen tudom, hogy mindez mögött több van, mint ahogy ő azt állítja, én pedig addig nem nyugszok, míg meg nem tudom.. hiszen mindez kell a segítségemhez. Tudom, érzem, hogy mindebbe fontos szerepet játszunk mindketten. Hazudnék ha azt mondanám hogy csak a bizalma elnyerése érdekében terelem el a figyelmét, viszem a lovamhoz.. pusztán, csak biztonságban akarom tudni.. azt akarom, hogy felejtse el ezt a rosszat ami történt vele, és.. ez legyen a legjobb estéje.. amit velem tölt el. Hogy mi ez a megmagyarázhatatlan késztetés részemről? Mellette.. úgy érzem, hogy nem kell megjátszanom magam, hogy szabad lehetek.. amit talán születésem pillanata óta soha nem éreztem. Nagyon is különleges ez a lány.. és ezt látva Szilajt nem csak én gondolom így. - Velem nőtt fel ez a ló..  és általában azt sem szokta hagyni, hogy valaki a közelemben legyen.. egy igazi védelmező.. -   Ahogy simogatom a lovamat, csillogó tekintettel nézek rá , s büszkeséggel beszélek róla. Ő az egyetlen, akit szeretek a saját világomban..- Te ebben is kivételt élvezel. Különleges vagy. - Szinte már suttogom szavaimat, ahogy végül hangot adok a gondolataimnak, s végül rátekintek.. de mielőtt hagynám válaszolni, felpattanok a lovamra, hiszen egy olyan szituációba kevertem magam, amiben ezelőtt még soha. És őszintén szólva, kissé.. zavarba hozott újonnan.. ahogy az érintése is, ahogy körülfonja karjait a derekamon.. ahogy érzem a szorítását magamon, a szívem majd kiugrik a helyéről. Mégis, kezemet a lányéra simítom. - Kapaszkodj. Hidd el, szükséged lesz rá. Mutatok valamit. - Nyelve egy nagyot, de végül sikerül megszólalnom is. Egy olyan helyre megyünk, amit csak én ismerek. A titkos helyem.. ahol a legszebb a napfelkelte.. ezt pedig  megakarom mutatni neki is.

Clarke & Lexa
it's where my demons hide

avatar
kereslek :
my partner in crime
tartózkodási hely :
∞ near lexa
foglalkozás, hobbi :
∞ undercover agent
karakter arca :
∞ eliza taylor
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése


Ez az egész még számomra is teljesen furcsa és nem akarom őt is összekuszálni. Bár elég érdekes gondolat részemről az, hogy nem akarom összezavarni, amikor meg akarom őt ölni. Hiszen mindent elvett tőlem. De mi van akkor, ha ez csak egy újabb teszt az élettől, mint ahogy Finn is volt? Talán most már teljesen elvesztettem a józan eszemet és olyan dolgokat képzelek el, amelyeket nem is igazán akarok. Lehet, ha elvágom itt és most a torkát, akkor arra vagyok kénytelen ráébredni, hogy egy ártatlan ember életét ontom ki, hiszen az elmém mindvégig csak egy kegyetlen játékot űzött velem. De, amíg erre nem jövök rá azt hiszem vele kell tartanom. Ki kell találnom, hogy mi is ez. Anélkül nem juthatok előrébb.
Mindenkinek vannak titkai. Sokakat ez tesz igazán érdekessé. – Nem tudja elkerülni a figyelmem, hogy miképpen is néz rám. Mintha tényleg most pillantana meg először, de mégis, mintha már a puszta jelenségemmel megnyertem volna őt magamnak. Soha nem értettem, hogy én miért voltam kivétel a szabályok alól, hogy én miért voltam másabb, mint Finn. Miért én voltam az, aki a kést szorította és nem az, akinek a húsába vájt. Valahol legbelül azt érzem, hogy talán ez az egész itt és most választ adhat rá. Csak meg kell találnom. Lehet, hogy pont az orrom előtt volt mindvégig. Hiszen látom, ahogyan elpirul még ebben az eléggé kellemetlen fényviszonyok közepette. Nem emlékszem, hogy ilyen lett volna valaha is. Hiszen olyan könnyedén uralkodott az érzelmei felett. Vagyis, hát nem mondanám, hogy könnyedén. Velem szemben sosem ment. S, habár ehhez az állapothoz képest fejlődött, de ez még egyáltalán nem azt jelenti, hogy ténylegesen képes volt elrejteni előlem az igazságot. – Nem volt túl sokáig lehetősége. – Nem kívánom belevezetni őt az életem történetébe, hiszen semmi köze nincs hozzá. Sem most, sem pedig később, de úgy gondolom szüksége van valamire, amin kattoghat az agya, mintsem azon, hogy az előbb még kimondtam a nevét és tényleg elég kicsi az esélye annak, hogy valaki pontosan úgy nézzen ki, mint ő és még a neve is ugyanaz legyen. Bár kétlem, hogy bármit mondhatnék, amivel ezt a tényt elengedné, de a lényeg, hogy én őszintén próbálkozom, hogy ez megtörténjen. Leginkább minden rajta múlik, de kétlem, hogy ilyesmit bárki is könnyedén feledni hagyna. Azonban elérhetem, hogy egyelőre fókuszáljon valami másra. Később ráér azon rágódni, hogy miért pont vele történt meg egy ilyen kis véletlen. – Tényleg? Mondjuk mindig is kijöttem az állatokkal. Bármiről is legyen szó. – Valahogy mindig megtaláltam a közös hangsúlyt az állatokkal. Előbb vagy utóbb rávettem őket, hogy hallgassanak rám. Még a legbolondabb kutyákkal is, ami azért nem mindig volt egyszerű.
Felnézek rá és elmosolyodom, majd pedig megfogom a kezét és felülök mögé a kezeimet pedig a dereka köré tekerem. – Akkor most hova megyünk? – Nem tudom, hogy haza szándékozik-e vinni, vagy esetleg a feketepiac központjára gondolt, ahol eladja a szerveimet jó pénzért.



it's where my demons hide

avatar
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése




Nem igazán bő válaszokat kapok kérdéseimre, így, csak nehezít a dolgomon, miszerint kiderítsem hogy mégis mi folyik itt. Hiszen nem hinném, hogy képzelődik.. és hozzám ennyire hasonló személy sem létezhet, főleg nem ugyanazzal a névvel. Már pedig.. én határozottan nem találkoztam még ezzel a lánnyal, hiszen.. abban biztos vagyok ha így lenne, arra emlékeznék. Igéző szempárjai már - már beragyogják az éjszakát - már ami maradt még belőle - , s a szőke haja.. arra késztet, hogy hozzáérjek.. magát a lányt pedig.. megakarom nyugtatni, a közelében akarok lenni.. megakarom védeni. Fogalmam sincs, mi ez a késztetés.. de inkább vonzásnak hívnám, aminek percről percre egyre nehezebb ellenállni. Szinte már úgy érzem, mintha ismerném.. pedig valójában most találkoztunk először. Illetve.. részéről talán ez mégsem annyira biztos. Nem tudom. De tudni akarom.. az igazságot. Viszont ehhez egyedül kevés vagyok. Őszintének kell lennie velem, még akkor is, ha látszólag minden zavaros körülötte.. mintha lélekben egyáltalán nem itt járna, így lassan, óvatosan a kezéhez nyúlok, és megragadom, ezzel próbálva visszahozni a valóságba, a gondolatai által kreált világából. - Miért érzem úgy. hogy titkolsz valamit? - Gyengéden suttogom a lánynak, s próbálok a megszokott fagyos tekintetem, illetve hanglejtésemen változtatva azt sugározni, hogy nem kell hogy féljen tőlem. - Én segíteni próbálok neked..  csak hagyjad. - Továbbra is szorongatom a kezét, viszont mondandóm után észbe kapok, így elrántom tőle kezemet, s elfordulok tőle úgy oldalasan, hogy ne látszódjon az arcomra kerekedett pirosság, ami a tettemnek köszönhetően jelent meg bőrömön. Nem szoktam hozzá az ilyesfajta gyengédséghez, érintéshez pedig főleg nem. Igazából tényleg nem tudom mi történik velem, és hogy miért vált ki belőlem ilyen tetteket ez a lány.. de felettébb furcsa.. szokatlan. Ahogy a segítőkészségem is. Talán ez lenne a valódi oldalam? Ennyire törődnék másokkal, vagy, csak ez a titokzatos lány hozza ki belőlem mindezt? Úgy érzem, ha mellette maradok.. minden kérdésemre végül választ kapok, csak.. kell egy kis idő.. és ez az, amiből nincs elég. Hiszen lassan kel fel a nap. Mégis, hagyom kibontakozni a lóval hiszen a legrosszabb időkben az állatok azok, akik talán a legjobban áttudnak segíteni mindenen. Nekem legalábbis sikerült apám elvesztése után. Ezért is zuhanok meg annyira, amint előhozza ezt a témát. - Szerencsés vagy. Biztos sokat foglalkozott veled. - Nem akarok belemenni abban, hogy hogyan is vesztette el az apját, hiszen így sincs túltengése a boldogsághormonjaitól. Majd ő kitér rá, ha akar..  bár talán nekem lenne a legjobban fájóbb hallgatni a szép múltját, mert én nem kaptam ezt meg.
Figyelem, ahogy szépen lassan közelít a lóhoz, s próbálja elnyerni Szilaj bizalmát, aki köztudottan bizonytalan az idegenekkel.. mégis, számomra is meglepően, de nem hogy hagyja magát, hanem nyújtja a lány felé a fejét, hogy simogassa meg. Lassan a lány mellé megyek, és elismerően tekintek rá. - Te vagy rajtam kívül az egyetlen, akinek hagyja. Érezd magad megtisztelve. - Simogatom meg én is a lovat, majd végül felpattanok a hátára, s nyújtom a lány felé a kezemet. - Akkor talán azt is hagyni fogja, hogy felülj a hátára. -Őszinte, fülig érő mosollyal várom a reakciót.  

Clarke & Lexa
it's where my demons hide

avatar
kereslek :
my partner in crime
tartózkodási hely :
∞ near lexa
foglalkozás, hobbi :
∞ undercover agent
karakter arca :
∞ eliza taylor
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése


Egyelőre még ennek az egész játéknak, elméletnek, illúziónak vagy nem is tudom, hogy minek nevezzem, de nem is ezen van a lényeg, hiszen próbálom kitalálni a játékszabályokat és egyelőre úgy érzem, mintha vakon tapogatóznék, hiszen már semmiben sem vagyok biztos, hogy valós lenne vagy sem. Olyan, mintha kirántották volna alólam a talajt és erőteljesen bevertem volna a fejemet, hogy aztán egy eltorzult világba kerüljek. De nem emlékszem, hogy ez megtörtént volna. Mármint én őszintén nem tudom, miért vagyok itt, vagy egyáltalán hol és mikor van azaz itt, mert nem emlékszem ennek az éjszakának a kimenetelére. Mármint a saját ágyamban ébredtem arra emlékszem, de hogyan jutottam el oda azt sosem kérdeztem, hiszen mindenem egyben volt és a pizsamámban hevertem az ágyban ezért soha nem kérdőjeleztem meg az este történéseit, de mi van akkor, ha ez tényleg igaz? Ha találkoztam Lexa-val, de akkor miért nem emlékszem? S, akkor ő emlékezett? De, ha mindez igaz, hogy kerültem ide? Miért pont most? Talán a sors kegyetlen játékot űz velem, hogy megakadályozzon abban, hogy megöljem? Hát az, hogy megmentett a megaláztatástól nem segít. Egyáltalán nem. Hiszen pontosan ugyanezt tette velem. Pedig, akkor ő.. Ő tudta, hogy mi történt. De miért hallgatott? Megannyi kérdés, amire választ itt nem kaphatok. De mégis nem akarok eltűnni innen. Még nem. Meg kell tudnom az éjszaka minden egyes részletét. - Az hiszem mondhatjuk, hogy az volt. - Bármennyire is szeretném azt mondani, hogy nem nagy része volt Lexa-nak az életemben. Hiszen nélküle még mindig boldogan élnék. Egyszerű munkám lenne és megpróbálnám a lehető legtöbbet megtenni a húgomért. De mióta beálltam a maffia soraiba nem érzem úgy, hogy egyetlen egy napot tényleg teljességében éltem volna meg. Hiszen az utóbbi időben nem jutott ki nekem más a napjaimból, mint az örökös őrület, amelytől nem szabadulhatok.
Nem tudok arra összpontosítani, ami most körülöttünk történik, hogy mi is lett volna, ha nem bukkan fel sokkal inkább érdekel az, ami még előttünk van. - Igen.. Mikor még kicsi voltam az apám mindig elvitt lovagolni.. - Erre is már olyan halványan emlékszem.. Hiszen alig voltam hat, mikor meghalt. De azon hat év alatt is alig láttam. Szinte árnyékként tűnt fel az életemben. Egyik pillanatban még ott volt a következőben pedig már hívta a kötelesség.
Lassan közeledek a ló felé és, mivel már van tapasztalatom a lovakkal nem közeledek felé agresszívan megvárom, hogy ő is nyisson felém egy keveset, mielőtt még ráhelyezném a kezemet és megsimogatnám.


it's where my demons hide

avatar
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése




Legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy végül ez sül ki az én kis ártalmatlan éjszakai sétámból.. vagy, hogy egyáltalán bárkinek is a társaságát élvezni fogom annak ellenére is, hogy egyedül akartam lenni.. hogy mindent helyre rakjak magamban, hogy újult erővel térjek vissza a maffia falai közé, hogy képes legyek újra, hiba nélkül felölteni magamra a maszkomat, ehelyett.. ez a lány,  új kérdéseket vet fel bennem, és talán csak még jobban összezavar, a kelleténél is jobban. Bár megmentettem egy elég kemény szituációból, mégis, a jelenlétem, a váratlan találkozásunk csak jobban összezavarta őt is láthatóan, mint ezek az eszméletlenül fekvő söpredékek. Egyet tudok biztosan.. hogy egyáltalán nem akarok visszatérni még, hiszen úgy érzem hogy nem hagyhatom magára ezt a lányt, hogy továbbra is segítenem kell.. illetve, kellene de az idő sürget, és nincs igazán sok választásom, ha azt szeretném hogy mindez ne derüljön ki. Hogy Lexa, a jégkirálynő ki ezidáig bezárva éldegélt, az apja által kreált börtönben, a maffia falain kívül is van..élete.
Ugyanúgy, ahogy ő, a válaszától valamiért én is megzuhanok. Fogalmam sincs, hogy miért érint ez meg engem ennyire.. legalább olyan érzésem van, mintha egy hozzám közel állóval történt volna mindez.. mindenesetre, semmi jó érzésem nincs ezzel kapcsolatban. Annak ellenére is, hogy nem éreztem teljesen őszintének a válaszát. - Sajnálom. Hozzád közel álló személy volt? - Reakciójából ítélve, igen. S bár nem tudok hinni neki, hiszen ekkora véletlenek tényleg nem létezhetnek.. én, az a fajta ember vagyok aki csakis a saját szemének hisz..mégis, nem akarom még ennél is jobban összezavarni őt, csupán csak kiszeretném deríteni hogy mégis.. mi történt, illetve a teljes igazságot. amit nagy valószínűséggel még ő sem ismer. Nem tudom miért, de egyszerűen így érzem.
- Gyere velem. -Bár az én közlekedési eszközöm nem éppen nevezhető a legmodernebbnek, hiszen mindössze egy lóerőről beszélünk, szó szerint értelmezve. Mégis, ekkora sokk után, nem várom el, hogy a saját talán remegő lábain távozzon.. így megragadva kezét próbálom kirántani ebből az egészből, s egyenesen lovamhoz vezetem vissza magunkat. Egy állat sok esetben nagyobb vigaszt tud adni, mint egy másik ember.. akár egy a sérült illető közel álló személyénél is. Nekem pedig fogalmam sincs, hogy mindezt hogyan kellene véghez vinnem.. őszintén. Kissé megrémít ez az egész.. hogy hirtelen, nem kell megjátszanom magam, hiszen... nekem nem ez a megszokott. - Ültél már lovon? -Nézek a lányra, és az állatra felváltva.

Clarke & Lexa
it's where my demons hide

avatar
kereslek :
my partner in crime
tartózkodási hely :
∞ near lexa
foglalkozás, hobbi :
∞ undercover agent
karakter arca :
∞ eliza taylor
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése


Olyan érzésem van, mintha egy teljesen más életbe csöppentem volna bele. Szeretném azt mondani, hogy válaszokat akarok, hogy mi is folyik itt, vagy mit kellene tennem, de az igazság az, hogy már ott megakad a tudásom, hogy kérdéseket tegyek fel. Hiszen ez egyáltalán a valóság vagy csak valami elvetemült képzelet? Álmodom talán? De, akkor mégis miért ilyen keserű és, miért állítja be a helyzetet úgy, mintha Lexa lenne az, aki az életembe fényt hozott, megmentett attól, hogy a sötétség élve felfaljon. Ennek az egésznek nincs semmi értelem, hiszen miatta hullott most darabokra az életem. Miatta kell valahogy eljutatnom a rendőrséghez azt a tévhitet, hogy meghaltam, mert különben magára hagyják a húgomat és azzal nem tudom, hogyan tudnék megbirkózni, hiszen nem bírnám elviselni a gondolatot, hogy ő miattam halt meg.
Nem tudom, hogy milyen játék ez az egész, vagy mi lenne a helyes lépés, de azzal, hogy kimondtam a nevét ismerve őt hatalmas kételyt ébresztettem benne. Hiszen mekkora a valószínűsége annak, hogy valaki ugyanúgy néz ki és még a neve is hasonló. Összezavaró ez az egész. De nem tudok tiszta fejjel gondolkozni, hiszen alig tudom felfogni, hogy mégis mit jelent mindez. Mintha a sötétben tapogatóznék és próbálom megtalálni a helyes utat, de talán jelen pillanatban nincs olyan, hogy helyes út. – Meghalt.. – Nyögöm ki egyszerűen, de érzem, hogy az egész testem remeg, mintha a történtek utána trauma lenne, de nem is az, ami ennyire sokkol, hanem arról van szó, hogy egy teljesen idegen helyzetben találtam magam, ami olyan ismeretlen, mégis rettentően ismerős. Nem tudom hova tenni. Ami pedig a válaszomat illeti nem hazudtam. Ha lehetőségem adódik meg fogom ölni. Nem álltam készen rá ott és, akkor megölni, mert tudtam, hogy azzal csak bajt hoznék a saját fejemre, de most már nem fenyeget ez a veszély. Elengedett. Én pedig annyi emberét fogom magammal vinni a halálba, amennyi csak szükségeltetik ahhoz, hogy végül leszakítsam a fejét helyéről. Hiszen ő minden fájdalmam megtestesítője. Azt akarta, hogy gyilkos legyek. Hát akkor nézzen szembe azzal, akivé változtatott. – Igen.. Menjünk el innen.. Nem akarok itt lenni.. – De az igazság az, hogy tényleg nem akarok itt lenni. Bárhol is legyen ez az itt, vagy bármikor. Mert úgy érzem, mintha egy elmejáték kellős közepén találtam volna magam és csak akkor juthatok innen ki, ha végigjátszom a lediktált játékszabályok alapján. Csak azaz egyetlen egy bökkenő, hogy fogalmam nincs, hogy mik is ezek a játékszabályok.




it's where my demons hide

avatar
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése




Ez a lány..  nagyon furcsa nekem. Tudja a nevem.. és mintha hirtelen megjelenésem sokkalta jobban összezavarta volna, mint az, amilyen helyzetből megmentettem. Ismer engem... nem kérdés. Nekem mégse rémlik az, hogy mi találkoztunk volna akár egyszer is, futólag.. hiszen én több részt a maffia falai között élem az életem, és ő láthatólag egyáltalán nem közülünk való. Baljós érzéseket kelt bennem.. ki akarom deríteni, hogy mégis mi ez az egész, hiszen azzal, hogy kimondta a nevem felkeltette az érdeklődésem.. az az érzésem támadt, hogy mindez mögött sokkal több rejlik mint ahogy azt gondolnám.. de láthatóan egyelőre ő sem tudja, hogy mégis mi.. hiszen terel.. kétlem hogy összekevert volna valakivel is. Ekkora véletlen egybeesések nem léteznek. Legalábbis én nem hiszek benne. - És.. mi történt ezzel a valakivel..? - Legyen.. akkor menjünk bele az ő gondolatmenetébe, s tudjuk meg, hogy mégis mi történt azzal, akivel nem hogy hasonlítunk nagyon egymásra, de még a nevünk is megegyezik. Próbálok vele a lehető leggyengédebben bánni, hiszen.. az átlag emberek számára az, hogy majdnem megerőszakolták akár túlzottan is felkavaró érzés lehet, s ha ráakarok jönni hogy mi is folyik itt, akkor nem szabad még ennél is jobban összezavarnom azzal, hogy mindenféle kérdéssel bombázom mikor láthatóan jelenleg is a saját gondolataiban veszik el ez a lány.. még a legmerészebb álmaimban sem mertem volna gondolni, hogy egyszer bárkihez is így állok hozzá.. legalábbis nem még egyszer.. Costia után. De úgy érzem, ha már egyszer belekevertem magam mindebbe egy talán meggondolatlan döntéssel, akkor nem futhatok el, hanem állnom a tetteim következményeit is. Úgy érzem hogy nem hagyhatom magára ezt a lányt, annak ellenére sem hogy lassan kel fel a nap, s nekem már egyáltalán nem lenne szabad itt lennem, hanem a maffiába visszavezető úton kellene lennem. - Nagyon.. elveszettnek tűnsz.. szóval mi lenne, ha első lépésként elmennénk innen? -Nyúlok felé, s próbálom a való világba kirángatni, a gondolataiból de... nem érintem meg. Hiszen, mindez az egész nagy sebet ejthetett rajta, és az ha hirtelen megérinteném kétlem hogy túl sok jót kiváltanának belőle, ahogy az sem, ha továbbra is a tettszínhelyén tartózkodunk, a támadói közelében feltéve.. - Hacsak.. nem akarsz bosszút állni. De hidd el.. én tudom.. ezzel csak rontanál a helyzeten. -Elállok az útjából , így teljes rátekintést bír a két támadójára, akiket eddig takartam. Nem hiába figyelmeztetem.. most, hogy nem kell megjátszanom magam, nem hiába nem öltem meg őket.. megtehettem volna, de.. így is, a napnak minden szakaszában az általam kiöltött életek lelkeivel kell küzdenem, ahogy egyúttal a lelkiismeretemmel is. 

Clarke & Lexa
it's where my demons hide

avatar
kereslek :
my partner in crime
tartózkodási hely :
∞ near lexa
foglalkozás, hobbi :
∞ undercover agent
karakter arca :
∞ eliza taylor
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése


Eljutottam arra a pontra, hogy nem értek semmit. Minden olyan valóságosnak tűnik, de nem emlékszem semmire ebből az egészből. Mármint, mintha egy rossz álom lenne az egész, de arra sem emlékszem, hogy lefeküdtem volna aludni, vagy bármi ilyesmit tettem volna. Azt sem tudom, hogyan csöppentem bele ebbe a helyzetbe, de azt már tudom, hogy egyáltalán nem tetszik ez nekem, ahogy a mocskos kezeikkel végig tapogattak.. Egyszerűen kavarogni kezd a gyomrom, amin a ruhám szakadó hangja egyáltalán nem segít és tényleg kezdek kétségbeesni, mert olyan érzésem van, mintha teljesen megbénultam volna. Miféle beteges álom ez? Hiszen a lakásomban voltam, hogy összeszedjem a dolgaimat, hogy aztán felszívódhassak. Persze teljesen köddé nem válhatok, hiszen a húgomnak szüksége van rám. A rendőrség, ha felszívódok nem fogja tovább fizetni a kezelését. Bár talán azt hiszik, hogy meghaltam és, hogy hősi halált haltam talán.. Akkor pedig kénytelenek lesznek, nemde? Hiszen így mentem bele. De mi van, ha igazából az, hogy Finn-t folyamatosan láttam magam körül csak a kezdeti lökete annak, hogy meg fogok őrülni? Mi ez az elfordított világ, ami ennyire valóságosnak tűnik? Sikítani akarok, de egyszerűen nem jön ki a hang a számon. Életemben nem éreztem magam még ilyen tehetetlennek. Ha ez egy emlék lenne miért nem emlékszem erre a keserű részére? Elnyomtam volna a tudatalattimban? De akkor miért most ennyi idő elteltével bukkant fel újra az elmémben? Semmit nem értek.
A zavarodottságom csak megduplázódik, amikor megpillantom a hős megmentőmet. Ez mégis, hogy lehet? Hiszen nem emlékszem, hogy láttam volna azelőtt, hogy beépültem volna. Mi a fene történik itt? Nem értek semmit. Tényleg kezdek becsavarodni azt hiszem. Az, hogy elküldött magától Lexa rám vetette az utolsó keresztet. Én teljesen becsavarodok. Nem értem, hogy miért néz rám ugyanolyan zavarodottan, mint én, hogy miért nem ismer. Mégis mi a fene történik velem?
Elfogadom a felém nyújtott kezét és a felsőjét is, amibe gyorsan belenyúlok, hogy eltakarja a kebleimet, amelyek észre sem vettem, de szinte kiestek a szakadt ruhámból. – Csak.. Nagyon hasonlítasz valakire.. Akit egykor ismertem.. – Nem tudom, hogy mit mondhatnék, de láthatóan nem ismer. Akkor mégis hol vagyok. Miféle játékot űz velem az elmém? De, ha már játékról van szó, akkor legalább annyit elárulhatna, hogy mégis milyen szabályok érvényes, mert jelen pillanatban én teljesen elvesztem. Nem tudom, hogy mi történik körülöttem, vagy hogyan kerültem vissza pontosan arra az éjszakára, amikor még egy utolsó engedd el magad bulit tartottunk mielőtt még komoly rendőrként álltam volna szolgálatba. Hogy kerültem én ide vissza? Meg akkor miért nem emlékszem erre a részére? Olyan sok kérdésem van, amelyekre túlságosan is valószínű, hogy választ lelni itt most nem fogok.  




Sponsored content
it's where my demons hide

heroes vs villains


1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Similar topics
-
» Hannah Charpentier
» serana tessa clarke

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
We can be heroes :: különlegességek :: idõsíkok forgataga :: lezárt játékok-
Ugrás: