villains have a vision for the world.

heroes don't, their only goal is to stop the villains from reaching theirs
üdv itt
kedves vándor lélek
Ebben a pillanatban egy olyan szerepjátékos felületre léptél, mely kimondottan a DC univerzummal és annak karaktereivel foglalkozik.  Az elmúlt évek folyamán nem csak, hogy a képregények szerelmeseivel ismertették és szerettették meg az újabbnál újabb szuperhősöket, avagy azok gonosztevőit, hanem egyenest elhozták mindannyiunkhoz az otthonunkba azzal, hogy a képernyőre vetítették az adaptációikat. oldalunk alapjául veszi a flash, arrow, supergirl és a legends of tomorrow sorozatokat, amelyek mondhatni egymásból virágoztak ki, hiszen a kezdetekkor még számunkra is csak az első kettő jelentette az alapforrást. emellett a filmes világot is igyekszünk a sorozattal összeolvasztani még akkor is, ha jelen álláspont szerint két különböző univerzumban helyezkednek el. akkor se félj, ha a képregény vonalát követnéd szívesebben, hiszen mindenre megadatik a lehetőség, ha egyszer csatlakozol a családias kis csapatunkhoz. multiuniverzumunk rengeteg dolog megvalósítására kínál számodra lehetőséget, akár más sorozatokból merített ötletmorzsa is megvalósítható ezáltal. ám, ha átlagos emberi életbe bújnál ki nagy rajongással és odaadással követi a városok szuperhőseit vagy akár gonoszait, akkor bizony itt a helyed! csatlakozz hozzánk egy képregénybeli szereplővel, valakinek a hőn áhítatot keresettjével, vagy esetleg egy teljesen saját karakterrel. egy biztos, mi várunk rád!
OLDAL ALAPÍTÁSA:
2015. MÁRCIUS 01.
jelentkezz be
a karatkered már hiányol
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
❖ Elfelejtettem a jelszavam!
üzenj bátran
ígérjük nem falunk fel
erre járunk
ki van itt?
Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég

Caitlin Snow, Lois Lane

A legtöbb felhasználó (72 fő) Vas. Ápr. 30, 2017 9:05 pm-kor volt itt.
új üzenetek
irományaink gyűjteménye
Bár
Lois Lane
pötyögte
Yesterday at 8:19 pm
avatar foglaló
Bruce Wayne
pötyögte
Yesterday at 10:51 am
Munkaügyi Központ
Bruce Wayne
pötyögte
Yesterday at 10:51 am
Elkészültem a karakterlapommal!
Bruce Wayne
pötyögte
Vas. Okt. 22, 2017 4:42 pm
Megfigyelõ
Felicity Smoak
pötyögte
Pént. Okt. 20, 2017 6:46 pm
Central City - Leonard Snart & Mick Rory
Mick Rory
pötyögte
Pént. Okt. 20, 2017 1:51 pm
Tetõ
Nayeli Marlowe
pötyögte
Csüt. Okt. 19, 2017 9:45 pm
Dommiel
Dommiel
pötyögte
Csüt. Okt. 19, 2017 8:19 pm
az oscaraink
legjobbaklegjobbjai
• A nyár noi canon karaktere •
black siren
laurel lance

• A nyár férfi canon karaktere •
leonard snart
captain cold

• A nyár noi saját karakterei •
heily hellfire
little kryptonian

• A nyár férfi saját karaktere •
sean weston
the experimenter

• A nyár elotörténete •
claire adams
big sister

• A nyár keresett karaktere •
astrid faye rhodes
broken one

• A nyár párja •
sean weston
gwen summers

Share|
Clarke & Lexa - when we first met
eme téma címe
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
it's where my demons hide

avatar
heroes ❖ villains
dc universe
tartózkodási hely :
❖ only in the shadows ❖
karakter arca :
❖ faceless helper ❖
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése




Úgy ahogy nem szeretem ha az én ügyeimbe avatkoznak bele idegenek, így én sem teszem ezt.. már legalábbis, ha nincs esélyem a választás lehetséges opciói közül válogatni. Hiába vagyok egy vezető, úgy érzem, hogy a legtöbbször nem én diktálok hanem a tömeg akarata szentesíti tetteimet. Tulajdonképpen, be kell látnom hogy én csak egy arc vagyok, egy valaki a sok közül, kire felnézhetnek emberei.. illetve a nagyobb része. Természetesen előttem az ellenkezőjének halovány jelét sem mutatja senki sem.. a maffián belül fagyos, baljós jelenlétem előtt még mindig fejet hajt mindenki. De hiába van mindez a látszat, álca, vannak még mindig hozzám hűségesek, kik hisznek bennem, apám döntésében, hogy ezt a maffiát jobbá fogom tenni..így nem csak szemem, de fülem is van az egyébként egyáltalán nem kicsi törzshelyen. Viszont most, hogy egyedül vagyok megadatott a saját akaratomat előtérbe helyezve cselekedni.. őszintén szólva sokat nem gondolkodtam mitévő is legyek, amint megláttam hogy a hangok forrásai miféle élethelyzetből szűrődnek.. két férfi, és egy tehetetlen nő.. megvetem a gyengeséget, de azt még inkább, ha egy férfi természetből adódó de egyébként szánalmasan gyenge erejét használva kerekedik felül, a gyengébbik nemen. Ez esetben pedig kettő.. a hányinger fog el tőlük, mégsem fordul meg fejemben az ölés gondolata, nem leckéztetés szempontjából avatkoztam közbe, csak egy kis jót is szerettem volna tenni, a túl sok rossz mellett. Talán ezzel akarok vezekelni a sok megölt lélekért, hogy gyengítsen kicsit a rám nehezedő súlyon, amit cipelnem kell vállaimon.. ami láthatóan egész jól sikeredett. Könnyebb a mozgás, kecses mozdulataimmal egy másodperc töredéke alatt mozgásképtelenné teszem a két férfit, amire ez a lány egyáltalán nem lett volna képes, ha nem járok erre. Nekem köszönheti, hogy nem becstelenítette meg ez a két féreg, s szemmel láthatóan zavart még fel sem fogta hogy mi történik körülötte.. de mintha nem is a hirtelen jött megmentéstől lepődött volna meg, hanem.. tőlem. Amint kimondja nevemet felkapom fejemet, és valószínűleg hozzáhasonlóan az én tekintetem is zavarossá válik. - Honnan tudod a nevem? - Címezem felé zavarodottan kérdésem, s egy pillanat alatt meg is bánom tetteimet. Ismer ez a lány? Mégis.. honnan? Soha nem láttam még.. viszont, ha a nevemet tudja, akkor azt is hogy ki vagyok.. mégis, mielőtt bármi visszafordíthatatlant tennék, úgy érzem meg kell tudnom, hogy mi folyik itt, hiába fenyeget minden másodperccel erősebben a lebukás veszélye, s továbbra is nyújtom felé segítő kezemet... azt, hogy ártalmas lehet számomra kizártam mint lehetőséget, hiszen ha nem így lenne.. nem lennék itt. Ettől függetlenül elővigyázatos vagyok, és minden rezdülését figyelem. - Állj fel. Most már biztonságban vagy. - Nem kis trauma lehetett számára mindez, bár beleképzelni magam helyzetébe mégsem tudom, hiszen.. soha nem kellett ehhez hasonlót átélnem. Én tudok magamra vigyázni.. s mint kiderült ebben a pillanatban, másokra is. Amit tovább fokozok, hiszen leveszem felsőmet, és a lányra adom.. nem véletlenül kerülöm ennyire láthatóan a ránézést.. ruhái rajta darabokban, így.. nem túl sok mindent takarnak rajta.   

Clarke & Lexa
Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains


-Még mindig nem értem teljesen, hogy miért engedett el Lexa. Megvolt a lehetősége, hogy bizonyítsa az embereinek, hogy még mindig ugyanaz az erős vezető, aki még a felbukkanásom előtt volt. Mert ostoba lenne az, aki nem ismerné el, hogy hatással voltam rá. Még én magam is tudom jól, hogy kettőnk között egyfajta különleges kapcsolat alakult ki, amit nem akarok tagadni, de nem számít már. Mégis elengedett, mintha nem ártottam volna neki semmit sem. Vagy talán jobban ártott volna a számára, ha végez velem. Meg így legalább az emberei számára nyilvánvalóvá vált, hogy Ő továbbra is úgy uralkodik, ahogy Ő akar és nem engedi, hogy mások mondják meg neki, mit tehet.
Most pedig, mint egy kívülálló állok a házam hátsó kertjében és próbálom megtalálni az egyik eldugott kulcsunkat, hogy bejuthassak a lakásomba, hogy összeszedhessek pár létfontosságúbb dolgot. A pakolás közepette az kezembe akad egy pár éves fénykép, amit azon az éjszakán készítettünk még a barátnőimmel, amikor még azt hittem, hogy a legnagyobb problémám a másnaposság lehet egy munkanapon. De az élet nem készített fel engem arra a sok őrültségre, ami mára a nyakamba szakadt. Egy pillanat erejéig lehunytam a szemeimet és olyan volt, mintha újra élném a pillanatot, mintha minden újra olyan egyszerű és könnyed lenne, de mégsem ugyanolyan, mintha egyszerűen valami nyomta volna a lelkemet. Mintha már a múltban is éreztem volna a saját és a testvérem jövőjének a súlyát. De végül kénytelen voltam szembenézni azzal, hogy ez az egész túl valóságos. Másnapos vagyok és a világ csak úgy forgolódik velem, hogy életemben nem találtam semmit sem nehezebbnek, mint jelen pillanatban az egyenes vonalban történő mozgást. Egy apró képzeletnek, nosztalgikus pillanatnak indult az egész most mégis úgy érzem, hogy a saját emlékeim között ragadtam, de valahogy minden olyan homályos, de a mocskos férfiak erőszakos érintéseit mégis érzem magamon. De mindez olyasmi, amire nem is emlékszem. Akkor miért érzem mégis olyan valóságosnak? Mintha lebegnék, de ugyanakkor minden túlságosan valóságos. Talán azért nyomtam el ezt magamban, mert megtörtént.. Minden nő rémálma az, hogy megbecstelenítik, de ez az én hibám lett volna, hiszen én ittam le magam ennyire senki nem kényszerített. Mégis az utolsó pillanatban úgy tűnik fellélegezhetek és az alkohol felhő, ami eddig beborította az elmémet ijedve tova száll abban a pillanatban, hogy megpillantom a hős megmentőm arcát. Ez nem lehet? Mégis mi a franc történik velem? Talán megtámadtak volna a házban és most bedrogozva fekszem valahol? Ez nem lehet a valóság. Hiszen erre nem is emlékszem.. Mármint az estére igen, de sem a férfiakra sem pedig Lexa felbukkanására nem. Milyen beteges játékot űz velem az elmém? – Lexa? – Mintha nem ismerne fel.. Teljesen úgy néz rám, mint egy vadidegenre, mintha nem az előbb küldött volna a saját vesztembe. De most talán pontosan ettől mentett meg. Mi történik velem?



it's where my demons hide

avatar
heroes ❖ villains
dc universe
tartózkodási hely :
❖ only in the shadows ❖
karakter arca :
❖ faceless helper ❖
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése




Káosz. Ha egyetlen szóval jellemezni kellene az életem, valószínűleg erre esne a választásom. Számtalan megölt ember lelke kísért az árnyékomban, ami követ, bármerre is vezessen az utam. Jelen esetben is így van. Starling városa, éjjel.. a kihalt utcán lépteim hangja zavarja, töri meg a nyugtató csendet eme késői órákban. Hogy mit keresek itt? A maffiától ennyire távol? A válaszokat keresem. Csak nem az imént feltett kérdésekre. Mint vezető napközben nem engedhetem meg magamnak a luxust, hogy elhagyjam székhelyünket, legalábbis nem öncélokból. Hisz igen.. a cél, ami idáig vezetett a tisztázás volt minden téren, magamban, magammal. Számtalanszor éreztem már azt, hogy erre a feladatra egyszerűen nem én vagyok a megfelelő ember.. legalábbis nem az, akit apám is szeretett volna. Hiszen, ő.. irigylésre méltóan erős ember volt.. kérdés nélkül felnézett rá bárki.. egyszerűen, tiszteletre méltó volt, és ahogy vezette a maffiát senkiben nem fordult meg az árulás gondolata. Én pedig.. színészkedek. Hiába vagyok harc szempontjából mindenkinél erősebb, ha az érzelmeim sok esetben gyengévé tesznek.. illetve tennének. Hogy fordítsam tekintetem a külvilágra, ha közben bennem véget nem érőnek látszó harc folyik? Mégis.. megteszem.. hiszen meg kell tennem. Apám az, akiért csinálom mindezt, s nem önérdekű célom miatt, hiszen bár nem akarom bevallani magamnak de ez az egész maffia dolog csak egy púp a hátamon.. s ha ez nem lenne valószínűleg tényleg színészi pályán gondolkodhatnék, hiszen mindebbe nem engedem, hogy bárki is betekintést nyerhessen. Lexa, a jégkirálynő.. a becses becenevem, az álcám, ami mögé bújok minden egyes nap, az embereim előtt. Most viszont, itt vagyok. Egyedül. Vagy legalábbis egészen eddig a pillanatig azt hittem. Gondolataimat eleinte csak valamiféle zajok, majd ahogy közeledek a forrásához, kiabálások zavarják meg. Megtehetném hogy egyszerűen csak tovább sétálok, viszont.. ezúttal nem kell magamra erőltetnem az álcám, s engedhetek azon ritka luxusnak, hogy engedek az érzéseimnek, ami eleinte csak kíváncsiság.. hiszen semmiféle hősnek, vagy megmentőnek nem érzem, nevezhetem magam. Mégis, amint meglátok egy lányt, kit éppen két férfi akar leteperni belecsöppenek ebbe a szerepbe, s gondolkodás nélkül lépek közbe. Kihasználva váratlan érkezésem előnyét, a semmiből csapok le rájuk, és hangtalanul érkezek mögéjük. Egyetlen egy ütés a tarkóra pontosan kimérve.. aminek az eredménye az egyik férfi eszméletlenül a földön feküdve. A másik pedig még fel sem fogja, hogy mi is történik körülötte, s továbbra is a lányt fogja le, megpróbálva megszabadulni a ruháitól. Éppen megemelné a kezét a lányra, amint előkapom a tőrömet, s egy határozott dobást mérve ezen testrészére pontosan a tenyerébe dobom azt, ami a fából készült falhoz szegezi azt. Lerúgom a lányról az immár fájdalmaitól kiabáló férfit, és az arcába tiposok. - Áhh. Kussolj már, te söpredék. -Morranok fel idegesen a férfire, aki szintúgy elveszíti társához hasonlóan eszméletét. Majd a lányhoz fordulok ugyanezzel a tekintettel, s ahogy felé mozdítom kezemet riadt tekintetéből ítélve valószínűleg úgy érzi, hogy ő lesz a következő, vagy esetleg az kívánja, hogy inkább erőszakolják meg, mintsem így érjen véget az élete.. de pusztán csak nyújtom felé a kezemet, hogy segítsek neki felállni. - Jól vagy? -Suttogom immár gyengédebb hangnemben, és még egy félmosolyt is elengedek felé, ami talán nyugtató hatással is lesz rá.  

Clarke & Lexa
it's where my demons hide

avatar
heroes ❖ villains
dc universe
tartózkodási hely :
❖ only in the shadows ❖
karakter arca :
❖ faceless helper ❖
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése


***
Sponsored content
it's where my demons hide

dc universe
heroes vs villains


2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
We can be heroes :: különlegességek :: idõsíkok forgataga :: lezárt játékok-
Ugrás: