Trapdoor [Harley&Joker]
VILLAINS HAVE A VISION FOR THE WORLD. HEROES DON'T, THEIR ONLY GOAL IS TO STOP THE VILLAINS FROM REACHING THEIRS.


üdvözlünk téged
vándor lélek

Jelenleg éppen egy a DC világával foglalkozó szerepjátékos oldalon nézelődsz. Az utóbbi évek DC termése az új és sikeres sorozataival, a közelmúltban mozikba került és az előre beharangozott filmjeivel lehetővé tette, hogy nem csak a képregények rajongói, de az izgalmakkal és szuperhősökkel teli műsorok szerelmesei is közelebb kerülhessenek ehhez a világhoz, híres és kevésbé ismert karaktereihez. Ha csak egyet is ismersz vagy kedvelsz a mostanában futó Arrow, The Flash, Supergirl vagy Legends of Tomorrow sorozatok közül, ha szívesen csöppennél bele Superman, Batman és a Justice League világába, ha van bátorságod találkozni a Suicide Squad tagjaival, ha kipróbálnád magad a hősök, az áldozatok, vagy éppen a gonosztevők között, különleges képességekkel, vagy anélkül, közöttünk a helyed. Válassz egyet a rengeteg szabad canon karakter közül, nézz szét a keresettek között, vagy hozz saját karaktert! Mi várunk rád!

Az oldal alapítása:
2015. március 01.

oldalunk videója
nézd meg bátran

Belépés
karakterem neve:
jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
csicseregj valamit
üzenj bátran




erre barangolók
Ki van itt?

Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 7 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 2 Bots







utolsó bejegyzések
Üzenetek
Today at 12:50 pm
Yesterday at 1:02 am
Yesterday at 12:57 am
Kedd. Márc. 21, 2017 11:36 pm
Kedd. Márc. 21, 2017 11:31 pm

a változás szele
kalandunk

Ősrobbanásként köszöntött be a változás National, Star, Central City, Gotham és Metropolis városaiba. De az igazság az, hogy valami alapjaiban változott meg a világban – minden világ és minden univerzum eltorzult a valóságtól. Portálok nyíltak meg a semmiből, és szippantottak magukba embereket, hogy az ismeretlenbe rántsa őket, vagy éppenséggel hánytak ki magukból olyan személyeket, akik nem a saját világukba tartoznak. És a múlt… a múlt is változott. Nem érted, hogy mi ez az érzés, valahol ott a lényed mélyén – aki voltál, az kezd elhalványulni, eltűnni… számos emlékképeddel együtt. Tudod, hogy ki voltál valaha, de már nem érzed azt, hogy többé valóságos lenne, olyan mindössze, mint valami őrült álom, amely arra figyelmeztet, hogy ne veszítsd el önmagad, ne felejtsd el azt, aki valaha voltál. De késő, mert az idősíkok összemosódtak, és már semmi sem az, aminek látszik. És senki sem az, aki egykoron volt.


legtöbbet író userek
gyorsíróink

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
a tél oscarai
legjobbjaink

• A tél női canon karaktere •
caitlin snow
killer frost

• A tél férfi canon karaktere •
bruce wayne
batman

• A tél női saját karaktere •
elowen sardothien
the succubus

• A tél férfi saját karaktere •
reece malgus
the soldier

• A tél előtörténete •
ethan vasilev
the cop

• A tél keresett karakterei •
jonathan graham
the actor
richard gecko
the losculebra

• A tél párjai •
barry allen
zara tepes
reece malgus
svetlana hellfire


Share| .

Trapdoor [Harley&Joker]



Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Poszt témája: Trapdoor [Harley&Joker] •• Kedd. Jan. 03, 2017 11:56 pm ••

- Azt hiszitek, hogy viccesek vagytok?!?! - kiáltom el magam ingerülten, ahogy a produkció, ahogy azt a kis lotyó nevezte, a feléhez ér. Nem tetszett. Nem tetszett semmi, amit eddig mutattak, vagy előadtak, és emiatt egyre mérgesebb lettem. Az a méreg pedig az ereimben folyamatosan pumpálta a dühömet és irritációmat, amit az emberek iránt éreztem, akik itt felvonultak, mintha valami olcsó kis parádézásra jöttek volna nem pedig egy NAGYON FONTOS meghallgatásra az én gyönyörűséges báromba. Mégis hogyan kellene üzemeltetnem ezt, ha nincsenek szórakoztatók, akik idecsalják a piszkosabbnál piszkosabb ügyfeleket és naiv látogatókat? Márpedig, ahogy terjeszkedik az üzletem, úgy több munkásra van szükségem, professzionálisokra, akik tudják, mitől és hogyan döglenek az emberek legyek. Pontosan úgy, ahogy én tisztában vagyok azzal, hogyan lehet a lehető legtöbb fájdalommal levágni valakinek az ujját. Egészen egyszerű a dolog, csupán egy csipesz és egy ujjal rendelkező egyén kell hozzá. A többit már gondolom mindenki ki tudja találni. HA-HAHA! Ha meg ügyefogyott vagy, elárulhatom: megfogjuk a csipeszkével a legkisebb ujjacskát és LETÉPJÜK vele. De nem egy határozott mozdulattal ám! Oh, nem dehogyis... hol lenne abban a móka? Szép lassan csináljuk, hogy mindkét fél élvezhesse a dolgot. Mint a szexet. Bár, ha belegondolok, mindkettőben jobban érdekel a saját élvezetem. Na, mindegy, aztán hagyjuk elvérezni azt a személyt. A kisujján keresztül. HAHAHA. Halál oka: elvérzett a kisujján! Micsoda sztori lehetne ebből, muszáj lesz kipróbálnom. Mondjuk azokon a balfékeken, akik most "előadtak" dolgokat itt nekem. Az elsővel kezdeném, akinek volt képe feljönni a színpadra, hogy vicceket meséljen. Rögtön azzal kezdte: Miért nyitja ki a szőke nő a szülészeten az ablakot???? Mert várja a gólyát. NEM! NEMNEM! Ez egy rossz vicc volt. A helyes válasz az lett volna, hogy azért, hogy kiugorhasson, mert olyan csúnya lett a gyereke, inkább öngyilkosságot követ el. De miután ezt elmondtam neki, még akkor sem értette meg, és még akkor sem nevetett rajta, mikor a hátán kettétörtem a széken. RECCS. Akkor már én is nevettem és mindenki más is elkezdett. A nevetés szétáradt a teremben én pedig megkopogtattam a poéngyáros fejét, hogy felhívjam a figyelmét: én vagyok itt a legviccesebb figura, és aki túl akarja a szárnyalni a vicceim, annak semmi jót nem ígérhetek.
A második énekelni akart. A szám lassú volt és unalmas, semmi ÉLET nem volt benne, és ha tudtam volna, írni kezdtem volna olyan depressziós volt. A depressziós egyének pedig nem nevetnek, ez tény. A depressziós zenéken senki sem nevet, ez is tény. Szóval, abba kellett hagynia, mert az én helyemen mindenkinek nevetnie kell. Megmondtam neki: ha nem mosolyogsz nem dolgozhatsz itt. De ma jó napom van, kapsz még egy esélyt. Azt szerettem volna, ha lesz valami jó aláfestő zene, mikor az én kicsi szörnyecském kerül a porondra, a FŐ ATTRAKCIÓM. Az énekes pedig újra belekezdett, de a hangjától majdnem vérezni kezdett a fülem. Ami tökéletes lenne, ha épp megakarnék szenvedtetni valakit, de nem itt. Nem a móka és kacagás főtermében nem lesznek vérző fülek és nyavalygó emberek! Tehát őt is kihúzattam Jack-el a listából, és megbizonyosodtam róla, hogy az utcán ne bánjanak a hölgyeménnyel kedvesen az emberek, amiért így elrontotta hangulatomat. Mert onnantól kezdve már csak lefelé haladt, mintha egy zuhanó repülőben lettem volna, ami súlyosan közeledett a föld felé.
Most pedig itt volt előttem ez a magát táncosnak nevező csoportosulás, akik ide-oda dobálták magukat, mint egy darab húst. A fegyveremben több élet lakozik, mint bennük. Talán meg is tudnám őket táncoltatni a pisztolyommal, hogy lássak egy kis IGAZI mozgást a platformon! A szám széle megrándult, ahogy két gyors lépést tettem Mr. Frost felé, majd övéből kihúztam a fegyverét, mintha csak az enyém lenne. Végül is, mindent én adtam neki, így az enyém is. PUFF. PUFF. PUFF. Nem céloztam, mikor elsütöttem a fegyvert, csak a táncosok felé lőttem, és a kívánt hatást meg is kaptam. Össze-vissza rohangáltak, mint valami puccos libák. MEGKERGÜLT EGEREK! HAHAHAAHA! PUFF. PUFF. Az egyik belegabalyodott a másikba és hatalmasat esett. Hangosan, hátravetett fejjel nevettem ki őket. Na ez az igazi móka!! PUFF. Az egyiket lábszáron találta az egyik golyó. Vér buggyant ki a bőréből. Vörösen patakzó. Egy nem túl elegánsnak mondható mozdulattal legurult az emelvényről, egyenesen a lábam alá. Pont oda ahová tartozik. AHA! Szinte már-már odaadó tekintettel néztem le rá, mintha sajnálnám. Mintha éreznék bármit is iránta. A lábára léptem, pontosan a sebébe, amin a golyó átment és tiszta lyukat hagyott. Felkiáltott alattam. De MICSODA kiáltás volt. Velőt rázó sikoly, ami megrezegtette a borospoharakat. Na, valami ilyesmivel kéne előállnia, talán még fel is léphet. A fejére céloztam a pisztollyal, csak úgy játékból, hogy lássam mit tesz majd, mi lesz a reakciója. Vajon könyörög-e az életéért, kéri-e majd szépen, hogy oh Mr. J, kérem, ne öljön meg, feleségem van és gyerekeim. De hisz ezt mindenki hazudhatja! De a férfi csak ráharapott a nyelvére félelmében, amitől vér csordult ki a szájából. Szánalmasan nézett ki. Újfent ránehezedtem a lábára, olyan erővel, hogy szinte hallottam kettéreccsenni a csontot benne. Csak egy picit megrepedt. A nyelve pedig majdnem kettészakadt a fogai alatt. Még egyszer, utoljára hasba rúgtam.
- Tüntesd el ezeket innen, mielőtt a padlóra piszkítanak. - adtam ki a parancsot hűséges barátomnak, ahogy visszadobtam neki a fegyvert és eltávolodtam az undorító testtől. Morcosan pillantottam fel a plafonra, ahogy kicsit kiropogtattam a nyakamban a csontokat. A csalódottság minden egyes izmomban és mozdulatomban észrevehető volt. Ha pedig csalódott vagyok, nagyon nagyon nagyon rossz vagyok, és bizony nehéz felvidítani. A csend pedig, ami körbevesz nem tetszik. Halotti ugyan, pont, amilyet annyira SZERETEK, de most még ez is kibillent egy kicsit abból az őrült mentalitásomból. Még vannak páran, akik a listán szerepelnek és akik be szeretnék mutatni, hogy mire képesek azért, hogy nekem dolgozhassak, de nem vagyok rájuk kíváncsi. Rezenéstelen arccal tűrik, ahogy pislogás nélkül végignézek rajtuk. A vicsorom továbbra is az arcomon van, de kevésbé boldog, inkább ragadozó. Eci-peci kiemeheci. Vajon melyiket büntessem meg, hogy jobb kedvem legyen? De jobb ötletem támad és a boldog mosoly visszatér arcomra.
- HARLEY! - szólítottam a nevén az én szörnyemet, a remekművemet, hogy meghallja az emeleten, ahol mondtam, hogy maradjon. Nem szeretem, amikor ilyen fontos dolgok elintézésében lábatlankodik nekem, de most nagy szükségem van arra a kis bohócra meg a gumicukor illatú bőrére. Akárhányszor is megbántam, hogy segítettem neki, hogy megszabadítottam a béklyóitól és elhoztam ebbe a mennyországba, mindent megcsinál, amit mondok neki, és ez olyan szórakoztató és vicces. Néha azt hiszem, csak ezért tartom meg. - Harley. Harley. Harley. Apuci szörnyecskéje - hangom egész kedvessé válik, ahogy hozzá beszélek, amint megjelenik a szavamra. Az én kis eszközöm, akit most felhasználok, hogy megmutassam az ittlévőknek, milyen is egy jó szórakoztató előadó. Egyik kezemmel felé nyúlok és szinte kedvesen érintem meg őt az arcán, de ez gyorsan MEGVÁLTOZIK. Szinte egy csapásra. Színes hajába markolok, erőszakosan, mohón, keményen. Azt akarom, hogy ő is átérezzem, milyen rossz kedvem van. Azt akarom, hogy az egész világ érezze, és lángokban vesszen el. Az ujjaim belegabalyodnak a tincseibe, mintha ezernyi pókháló akadt volna a kezembe. Aztán megelégelem és elengedem őt. Pont olyan hirtelen, ahogy utána kaptam. Mellkasom ritmustalanul emelkedik és esik, ahogy próbálom visszafojtani azt a sok-sok dühöt magamba. Higgadt vagyok. HIGGADT! Mert ezt a helyzetet úgy kell kezelni.
- Apuci mérhetetlenül NAGYOT csalódott a mai felhozatalban, pitécském. Mutasd meg nekik, hogy mi az az egyszerű dolog, amit elvártam tőlük és sehogy se tudtak megtennie nekem. Hadd dicsérhesselek meg szépen. Gyerünk. Menj már! - lökök rajta egyet hátulról, hogy kicsit megsiettessem a léptét. Felőlem aztán el is eshet közben, az talán feldobná a kedvem is. Azon jót NEVETNÉK. BUMM. Lefejelné szépen a színpadot.  Lehet, hogy egy kicsit még az esze is elmenne a koppanástól. HAHAHA. Amit már elvettem tőle. Mert mindene az enyém most már, az én kis gyönyörű bábum. Apuci szeme fénye.


avatar
Vendég
live like legends

Trapdoor [Harley&Joker]

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Mystic Falls utcái
» Magas torony
» Bálna vs. Harley 4:0

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
We can be heroes :: különlegességek :: idõsíkok forgataga :: lezárt játékok-