Zenebolt
VILLAINS HAVE A VISION FOR THE WORLD. HEROES DON'T, THEIR ONLY GOAL IS TO STOP THE VILLAINS FROM REACHING THEIRS.


üdvözlünk téged
vándor lélek

Jelenleg éppen egy a DC világával foglalkozó szerepjátékos oldalon nézelődsz. Az utóbbi évek DC termése az új és sikeres sorozataival, a közelmúltban mozikba került és az előre beharangozott filmjeivel lehetővé tette, hogy nem csak a képregények rajongói, de az izgalmakkal és szuperhősökkel teli műsorok szerelmesei is közelebb kerülhessenek ehhez a világhoz, híres és kevésbé ismert karaktereihez. Ha csak egyet is ismersz vagy kedvelsz a mostanában futó Arrow, The Flash, Supergirl vagy Legends of Tomorrow sorozatok közül, ha szívesen csöppennél bele Superman, Batman és a Justice League világába, ha van bátorságod találkozni a Suicide Squad tagjaival, ha kipróbálnád magad a hősök, az áldozatok, vagy éppen a gonosztevők között, különleges képességekkel, vagy anélkül, közöttünk a helyed. Válassz egyet a rengeteg szabad canon karakter közül, nézz szét a keresettek között, vagy hozz saját karaktert! Mi várunk rád!

Az oldal alapítása:
2015. március 01.

oldalunk videója
nézd meg bátran

Belépés
karakterem neve:
jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
csicseregj valamit
üzenj bátran




erre barangolók
Ki van itt?

Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot







utolsó bejegyzések
Üzenetek
Today at 12:50 am
Yesterday at 11:44 pm
Yesterday at 9:14 pm
Yesterday at 5:34 pm
Szer. Feb. 22, 2017 10:21 pm
Szer. Feb. 22, 2017 9:23 pm

a változás szele
kalandunk

Ősrobbanásként köszöntött be a változás National, Star, Central City, Gotham és Metropolis városaiba. De az igazság az, hogy valami alapjaiban változott meg a világban – minden világ és minden univerzum eltorzult a valóságtól. Portálok nyíltak meg a semmiből, és szippantottak magukba embereket, hogy az ismeretlenbe rántsa őket, vagy éppenséggel hánytak ki magukból olyan személyeket, akik nem a saját világukba tartoznak. És a múlt… a múlt is változott. Nem érted, hogy mi ez az érzés, valahol ott a lényed mélyén – aki voltál, az kezd elhalványulni, eltűnni… számos emlékképeddel együtt. Tudod, hogy ki voltál valaha, de már nem érzed azt, hogy többé valóságos lenne, olyan mindössze, mint valami őrült álom, amely arra figyelmeztet, hogy ne veszítsd el önmagad, ne felejtsd el azt, aki valaha voltál. De késő, mert az idősíkok összemosódtak, és már semmi sem az, aminek látszik. És senki sem az, aki egykoron volt.


legtöbbet író userek
gyorsíróink

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
az ősz oscarai
legjobbjaink

• Az ősz női canon karaktere •
caitlin snow
killer frost

• Az ősz férfi canon karaktere •
bruce wayne
batman

• Az ősz saját karaktere •
zara tepes
the vamp

• Az ősz keresett karaktere •
gwendolyn summers
the double agent

• Az ősz előtörténete •
alex danvers
agent danvers

• Az ősz párja •
dommiel dragomir
june moone


Share| .

Zenebolt



Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Poszt témája: Re: Zenebolt •• Szer. Feb. 15, 2017 7:37 pm ••


noora & john
music is always the answer

Úgy gondolom, hogy egyáltalán nem vagyok egyedül, amikor azt mondom, hogy a zene teljes mértékben ellazít és teljesen megnyugtat. Szerintem mindenki életében a maga módján fontos szerepet játszik a zene. Bár lehet ezt csak azért mondom, mert én nem tudom elképzelni a napomat zene nélkül. Mindig szükségem van arra, hogy legalább egy töredékét magaménak érezhessem. Folyamatosan körülvesz. Az utcán az esetek többségében mindig be van dugva a fülem és hallgatok valamit. Néha még érzem a zsigereimben, hogy legszívesebben táncra perdülnék aztán rájövök, hogy éppen egy utca kellős közepén vagyok. Ilyenkor pedig visszarángat valamennyire a valóság, de nem teljes egészében kebelez be magának. Szeretek kikapcsolódni és mondhatni minden egyes hangulatomhoz megvan a megfelelő zene. Sokszor egyszerűbb is kifejeznem magam zenével, mintsem megpróbálom valahogy szavakkal körülírni. Szinte rémisztő, hogy néha mennyire körbeírja egy-egy zene azt, hogy miképpen is érzem magam és erre a dallam olyan kecsesen simul rá, mintha mindig is oda tartozott volna. Egyenesen felvillanyoz engem. Ilyen egyszerű.
Ahogy békésen játszom a dalokat a hátsó részben szinte ki is kapcsolok a világból és semmi nem számít. Halkan énekelgetek, miközben ujjaim a gitár húrjain táncolnak. Ilyenkor olyan érzés fog el, mintha egy teljesen más helyre kerülnék. A testem itt marad, de szellemileg egy teljesen más világban járok. A dallamok tengerében sodródom és semmi gondom nincs, csak egyszerűen élveznem kell és hagynom, hogy oda vigyen, ahová akar. Beletelik egy időbe, mire felkapom a fejem arra, hogy Ronnie szól nekem, hogy hátramenne gyorsan megebédelni, hogy addig tudnám-e tartani a frontot. Hm. Azért nem gondoltam volna, hogy ennyire megbízik bennem, de ezek szerint az, hogy itt csövezek megállás nélkül és még minden a helyén van talán épp elég bizonyíték volt ahhoz, hogy nem kell aggódnia miattam.
Végül meghallom a bolt ajtajának nyikorgó hangját és a gitárt visszatéve a helyére indulok a bolt elejébe, hogy köszöntsem bárki is az, aki befáradt. Talán még segíthetek is neki. Na, nem mintha annyira sokat nézelődtem volna itt. De két szem többet lát, ha másban nem is nagyon tudnék segíteni. - Szia.. Tudnék valamiben segíteni esetleg? - Üdvözöltem a vörös hajú férfit, akinek az arcára ki volt ülve a tanácstalanság, mintha ő maga sem tudná, hogy mit akar. Hát lehet, hogy a helyzet elsőre reménytelennek látszik, de azért biztos vagyok benne, hogy nincs minden elveszve. Próbáljunk csak pozitívan hozzáállni és akkor már meg is van oldva a probléma. Vagy mégsem? Mindegy azért csak próbáljunk meg fókuszálni. Az már magában fél siker.

// remélem jó lesz
✻ hozzászólások :
16
✻ kereslek :
willhelm timothy
✻ tartózkodási hely :
■ central city ■
✻ foglalkozás, hobbi :
■ student ■
✻ karakter arca :
■ josefine frida pettersen■
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: Zenebolt •• Pént. Feb. 10, 2017 2:26 am ••

Noora & John


'John, nagyon fontos feladatot bízok rád. El kéne menned, hogy megvegyél nekem egy különleges bakelitet. Azt hiszem, hogy minden zeneboltban lehet kapni, de nem biztos. Már nagyon régi a válogatás.
'De Cesar, minek a lemez? Ott van manapság a Spotify vagy mi az ördögnek hívják. A világon minden eddig megjelent, fölvett, kiadott, csak félig fölvett dallam, zeneszám, zongorajáték vagy amit akarsz, mind fönt vannak rajta és ott hallgatod, ahol akarod. Kérdezem ezek után újra, minek a lemez?'
'Az nem ugyanaz és különben is egy bakelit lejátszónak szebb a hangja, az ihlet meghozataláról nem is beszélve! Pénz az asztalon, a lemez nélkül vissza ne gyere.'
'Ó igenis, gazdám! Vissza nem megyek a vacakos lemezed nélkül, amit aztán a nyakadra húzok az írói bogarasságodért, meg amiért újabban engem használsz futárnak, ha kell valami. Még hogy csak a bakelit jó. Nem mindegy neki, hogy min hallgatja a zongorajátékot, vagy ami éppen eszébe jut?' - haragomat vissza nem fogva, hevesen gesztikulálva magyarázok a mellettem sétáló férfinak, aki töretlenül néz előre és néha csak a szemét forgatva reagál egy-egy mondatomra. Persze, maga is olyankor hallgat, amikor azt várom, hogy mondom valamit. A körülöttem lévő világról tudomást nem véve dünnyögök tovább az orrom alatt, néha félhangosan, tekintetemet pedig a járdának szegezem és szúrós szemekkel nézek rá, mintha a szerencsétlen betonréteg tehetne arról, hogy fölöslegesen útnak kellett indulnom. Ne jó neki az internetes zenelejátszó! Ilyenkor ne dobja el az ember az agyát!
'Kényeskedő...' - jegyzem meg csak úgy Mr. Dawsonnak, aki egy hangos köhintés után szólal meg végül.
'John, tudod jól, hogy hallom, amit mondasz nekem a fejedben, mert ott élek. Nézz körbe. Mindenki téged bámul, mert magadban beszélsz, megint elfelejtetted, hogy nincs melletted senki. Dünnyögj, de csak a fejedben.' - ez az a hang, amit ezer és egy közül is fölismernék már. Ha lehet egy hangra azt mondani, hogy átlagos, hát az övé beletartozik ebbe a kategóriába, de nekem már mégis jelent valamit, amiért összetéveszthetetlenné vált bármelyik mással szemben. A hang, amely örökké nyugodt, annak ellenére, amit tettem és mégis annyira ritkán szól hozzám, csak amikor ő királyi felsége úgy érzi, hogy ideje megmozgatni azokat a hangszálakat, hogy ijedtemben ki tudnék ugrani a bőrömből és messzire rohanni. Folyamatosan a nyomomban van, ezt megszoktam és már akkor sem kapok a mellkasomhoz, amikor hajnalok hajnalán kimegyek a konyhába, Mr. Dawson pedig ott ül az asztalnál, mint egy szobor és figyeli minden egyes mozdulatomat. Akkor hiába beszélek hozzá, csak néz rám némán és szinte lyukat éget a homlokom vagy a tarkóm közepére a barna, örökké szomorú szemeivel, de megszólalni nem hajlandó. Olyan, mint egy furcsa remete, aki a némasági fogadalmát néha megszegi, mert éppen úgy tartja a kedve, vagy, mint az idegesítő epizód zárások, amikor a lényeges kérdést, vagy mondatot, vagy épp a gyilkos kilétét a következő epizódra hagyják. Szörnyű egy alak, de már a napjaim része és van az a sanda gyanúm, hogy sokáig élvezhetjük egymás társaságát még.
Azonban akárhogy ritkán szólal meg, most mégis felhívta a figyelmemet egy lényeges problémára, amit nem árt nem figyelmen kívül hagyni. Bámul, mindenki bámul. Akik mellett elmegyek, utánam néznek, az autókból és házak, épületek ablakaiból bámulnak ki az emberek, hogy engem figyeljenek, lessék minden lépésem, a velem szembe jövők pedig egyenesen belelátnak a fejembe.  Hol van már egy francos lemezbolt?! Tekintetemet idegesen kapkodva nézek mindenfelé, csak az emberekre nem s próbálom egyedük a boltok neveit elolvasni, még a kirakaton sem akarok benézni egy másodpercig sem. Mi van, ha nincs is a városban? Eddig még sohasem találkoztam vele egyszer sem, mondjuk az még nem azt jelenti, hogy nincs is. De visszamehetnék Cesarhoz és megmondhatnám neki, hogy ebben a városban nincs, rendelje házhoz, maximum addig elkalauzolja magát az internetes zenehallgatás csodálatos világában. Persze ez nem lenne ilyen egyszerű, mert nemes egyszerűséggel beütné a keresőbe és a találatot diadalittasan az orrom alá dörgölné, majd újra útnak indítana, hogy most már legyek kedves ne üres kézzel visszatérni, ha már elmentem otthonról. Egyszer megfojtom. Nem most, nem is a közeljövőben, de egyszer igen, amikor nem számít rá senki, még én sem, akkor majd a világ búcsút mondhat Mr. Clifronnak, de egyelőre hagyom, hogy szívja előlem a levegőt, ahogy mindenki más is teszi. Milyen lemez is kell neki? Vörös üstökömbe beletúrva kezdem vakarászni a tarkómat, hátha eszembe jut, hogy egyáltalán milyen műfajban kell válogatnom, de még az sem jut eszembe, hogy volt-e egyáltalán zongorajáték benne vagy sem. Néha ráébredek egy-egy alkalommal, hogy szükségem lenne egy mobiltelefonra vészhelyzet esetére, de úgyis folyton csak a baj lenne vele. Töltőre kell tenni, bárki elérhet rajta, hívogatnának, Cesar pedig nem bírná ki és rávenne, hogy pakoljam tele idegesítő közösségi alkalmazásokkal, szigorúan azért, hogy mindig elérjük egymást, hogyha esetleg valakinek kérdése támad. Nem értem. Hogyha a telefont nem képes fölvenni sokszor, akkor hogy válaszolna azonnal, hogyha ott írnék neki? Legközelebb felírom magamnak. De lehet, hogy eszembe fog jutni, amikor már keresgélek, vagy ha csak úgy nagyjából körbeírom, az eladó vagy bárki tudni fogja és nem kell sok időt elfecsérelnem ott. Rendben, először hallgassunk a belső megérzésre, aztán pedig szerencsétlen eladóval barkóbázom egyet, bár lehet, hogy a belső megérzésem nem lesz pontos és rosszat veszek, az is lehet, hogy az eladó mellélő és megint rosszat viszek haza. Szemeimet lehunyva fújom ki ingerülten a levegőt és állok meg, hogy körbenézzek egy pár pillanat múlva az utcán. Csak jöttem egyenesen, de nem néztem, hogy egyáltalán jó helyen járok-e és van-e itt ilyen bolt. Lehet, hogy túl sétáltam rajta? Tényleg el kéne kezdenem fölfedezni a telefonok világát, mert ez így nem lesz jó egyáltalán. Tanácstalanul nézelődve tűröm hátra hajamat és vakarászom meg ismét a tarkómat. Merre lehetek? Hogyha egyenesen jöttem és nem kanyarodtam le, akkor tulajdonképpen nem is tévedtem el. Nem lenne egyszerűbb megkérdezni valakit? Nem, ugyanis az út túloldalán már meg is találtad azt amit keresel. Villámként hasít belém a felismerés, hogy eddig nézelődtem ugyan, de nem láttam rendesen. Hogy lehetek ennyire vak? Erről sem mesélek soha senkinek...
Szinte berobbanok az aprócska helyiségbe, aminek légtere szinte kong az ürességtől. Mit mondtam az online zenehallgatásról? Elhozom egyszer ide Cesart, hogy az orra alá tudjam dörgölni, hogy tessék, én megmondtam, hogy lassan a zeneboltok lehúzhatják a rolót. Nem is lesz olyan soká ez az alkalom, csak múljon el a fejfájása és a folytonos írógörcse.
'Jó napot!' - köszönök bár, de ugyan kinek? A lemezeknek? Tanácstalanul indulok el a bakelit lemezek irányába, miközben átengedem magamban a belső megérzésemnek, de suttyomban kutakodom az emlékeim között, hogy legalább egy zenész vagy előadó jusson már eszembe, agyam viszont természetesen ilyenkor cintányérozik értelmetlenül és foglalkozik értelmetlenségekkel, mint például, hogy a Fekete Lyuk mikor lesz tele. ennek is most kell megtörténnie, ugye? Orrnyergemet megmasszírozva állok meg a bakelitek soránál és nézem az ősrégi borítókat, amin a férfiak büszkén hagyták meg hajukat dúsnak és sűrűnek, hogy minél jobban feltupírozhassák, ruhájuk különleges volt és egyedi, nem beszélve arról, hogy ezekben az időkben a zene még hangszerekkel készült, nem számítógépekkel. Mindig is tudtam, hogy rossz korba születtem és ez az érzés egyre erősödik bennem, ahogy a borítókat nézem, belül pedig a végtelenségig elkeseredem, hogy én már egy teljesen másik generáció, társadalom és kor része vagyok, miközben nem is itt kéne lennem. Azt hiszem megértem, hogy Cesar miért ragaszkodik ezekhez, nem pedig egyszerűen letölti és hallgatja. Megvan a maga varázsa és gyönyöre, ami egy kis nosztalgiára hívja az embert, hogy emlékezzen milyen volt régen, ne pedig elfelejtse. De attól még áthúzom a fején, hogyha hazaértem.

►××× szó ; 1218► jegyzet: Erre a késésre nincs mentség, de remélem egy bocsánat kérést elfogadsz  
Online
✻ hozzászólások :
22
✻ tartózkodási hely :
Central City
✻ foglalkozás, hobbi :
Kölcsönveszek dolgokat, de nem adom vissza. Mi vagyok?
✻ karakter arca :
Cameron Monaghan
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: Zenebolt •• Szer. Jan. 18, 2017 3:50 pm ••


noora & john
music is always the answer

Gyerekkorom óta szeretek kikapcsolódásképpen a zenéhez folyamodni. Valahogy mindig van egy olyan szám, ami meghatározza, hogy miképpen is érzünk, de ha nem is igazán foglalható össze egyetlen egy számba, akkor is van egy olyan összeállítás, ami simogatja a lelkünket és mindent teljesen világossá tesz a számunkra. Mintha minden egyes kérdést megválaszolna és sokszor megmutatja nekünk az utat. Pontosan ezért szeretek az egyik zeneboltban lógni, ahol valahogy a választék engem mindig lenyűgözött. Na, nem mintha különösebben megfizethetném őket, mert lehet, hogy a szüleim gazdagok, de már épp eléggé rosszul érzem magam amiatt, hogy pénzt küldenek nekem. Mármint sokkal jobb érzés lenne, ha meg tudnék állni a saját lábaimon és nem kellene idegeneknek eltartaniuk, mintha a felelősségük lennék. Hah, felelőtlenek voltak egyetlen egy éjszakán aztán a nyakukba zuhantam. Mondjuk még mindig nem értem, hogy miért nem választották a könnyebb utat, de legalább én élhetek, úgyhogy hálát kell mondanom annak, hogy itt lehetek. Mert azért nem olyan rettenetesen pocsék az életem, hogy panaszkodni akarjak róla. Csak közel sem olyan teljes, mint azt én szeretném. Annyi mindent akarok az élettől, vagyis akarnék, mert akárhányszor elérném, hogy megszerezzem egy karnyújtásnyira van tőlem és mielőtt kinyújtanám érte a kezem, hogy megszerezzem semmissé válik és ezzel újra meg újra, lerombolja a világom.
A boltvezető, Ronnie már ismer engem ezért, mikor egyszerűen a hátsó részbe sétálok nem szól semmit sem és nem érzem a szúrós tekintetét a hátamon. Az esetek többségében egyedül elég nehéz odafigyelni arra, hogy senki ne tudjon ellopni innen valamit, bár a cd-ken kívül igazából minden túl nagy ahhoz, hogy elvigye innen bárki is, habár jobban belegondolva üres gitártokkal bejönni és egyet betenni itt hátul nem lenne olyan bonyolult. Legalábbis számomra azt hiszem. Mert engem már nem figyel olyan szúrós szemekkel. Na, nem mintha végig tudnám csinálni. Pedig jó lenne, ha lenne egy saját gitárom, de azért túlságosan izgulnék, meg ha így folytatom talán még meg is engedi, hogy kölcsönkérjek egyet.. Vagy béreljek. De ahhoz határozottan több időt kellene vele töltenem. Elgondolkozom, hogy oda mehetnék hozzá, hogy cseverésszek vele és megpróbáljam az ujjaim köré csavarni, de inkább elengedem a gondolatot és nekiállok játszani. Miközben énekelek a játékomhoz észre sem veszem, hogy már nem csak én és Ronnie vagyunk a boltban.

// remélem jó lesz
✻ hozzászólások :
16
✻ kereslek :
willhelm timothy
✻ tartózkodási hely :
■ central city ■
✻ foglalkozás, hobbi :
■ student ■
✻ karakter arca :
■ josefine frida pettersen■
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Zenebolt •• Szer. Jan. 18, 2017 2:04 pm ••

✻ hozzászólások :
535
✻ kereslek :
⊱ everybody
✻ tartózkodási hely :
⊱ everywhere
✻ foglalkozás, hobbi :
⊱ this page
✻ karakter arca :
⊱ faceless
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése http://heroes-vs-villains.hungarianforum.com

Poszt témája: Re: Zenebolt •• ••

Sponsored content
live like legends

Zenebolt

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
We can be heroes :: Városaink :: Central City :: Belváros-