villains have a vision for the world.

heroes don't, their only goal is to stop the villains from reaching theirs

Megosztás
Central City - Barry & Snart & Laurel & Cesar
eme téma címe
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next
Vendég
it's where my demons hide

Anonymous
Vendég
dc universe
heroes vs villains

Central City - Barry & Snart & Laurel & Cesar Empty


Ha nem lennének átázva a ruhái a fagylalt miatt, bizonyára akkor is vacogna. Ez már olyan, ami odabentről ered, és amire egy meleg takaró sem hozhat megoldást. A fejgörcs immáron igencsak kínozza, látása el-elhomályosul, és az, hogy Snart nem is olyan rég nekiesett, és megkínozta arcszerkezetét, még csak tetézi ezeket. Nem maradt ereje semmire, és valahol talán érzi odabent, hogy mi vár rá, hacsak nem kap egy löketet, és szabadul ki ebből a pokoli épületből. Körmeivel saját ujját kaparja tehetetlenségében, és már amennyit lát, a többieket figyeli. Az őrjöngő őrülthöz képest most rettentő békés, és már-már szánalmas látványt nyújt, ahogy gubbaszt a földön, mint egy sérült madárka, aki akar, de nem tud többet repülni. Ő nem hős. Ő egy kotnyeles, kíváncsi író, aki idetévedt, aki hallgatott a belső hangra, és a képekre a fejében. Akinek arra kellene hallgatnia, hogy egy jó orvos talán elnyomhatja ezt benne. Az egész nap egy nagy, zavaros masszává alakult az elméjében, és készül elzárni valahova azt addig, ameddig lehet. Mivel nem tudja, és nincs ereje küzdeni a kijutás ügyén, talán most kellene arra gondolnia, ami csak jó volt az életében.
Beszélnek. Teszik a dolgukat, hangosak. Ő pedig igencsak rosszul van, és küzd, hogy ébren maradjon. Ki akarják juttatni őt. Kedvesek. Kedves tőlük, hogy most gondolnak rá. Még egy halovány mosoly is átfut a roncs arcán, és már-már közbevág, hogy ne törődjenek vele, minden rendben lesz. De nem akar, és nem tud hazudni, hisz minden rossz, és csak rosszabb lesz. Megtámaszkodva dől előre, és így olyan, mintha el akarna startolni, futni, megmutatni, hogy egyedül is képes kimenni innen, magukat mentsék. A jeges fazon azonban előbb lép, és már el is tűnik. Hisz neki is van saját ügye, neki is van gondja, az, amit meg kell tennie. Egyre kevesebben vannak, és a fenevad sem adja fel. Ahogy a másik kettő sem. És akkor lassan fogja fel, mire készülnek. Csak nem..?
Két lábon áll, szorítják, és mozdul. A hihetetlen sebességre kiáltva reagál, minden tagja egyszerre sajdul, gyomra összeugorva ugrik egyet. Csak ne most hányjon, csak ne most… Ha már megmentik, nem illik azzal megköszönni, hogy szegény srácot beteríti az egésszel. Ép szemét összeszorítja, a másikkal jelenleg amúgy sem lát. Émelyeg, de az egész rövidebb ideig tart, míg gondolná, mire egy picit is megszokhatná. Nincs rosszul gyors autóban, repülőn, bármin, ami mozog, de ez más. Sokkal. A hűvös levegő szinte csípi az arcát, amikor eléri. A görcsös kapaszkodáson enged, eléggé kínos, hogy így kapaszkodott a másikba, mintha rá akarna akaszkodni. Ebben a helyzetben azonban csak ő tud ilyenekre gondolni. Elengedi, köszönetet csak suttog, és sejtet, de ami eztán történik, ismét előhozza a hangját. A srác indulna vissza, amit megért. Ő is tudja már, mit akar a másik. Az a lány fel akarja áldozni magát, amit nem hagy a gyorshajtó. Ki akarná. Ha lenne ereje, ő is megpróbálná, ha lenne szuperereje, akkor meg is tenné. De ő csak írni tud, és ilyenkor senki sem olvas leveleket.
A földön kötnek ki, csattan a betonon, és csillagokat lát. Tüdöjéből kipréselődik minden levegő, hördülve kap utána, és tölti vissza újra. Mi a franc.. mi történhetett? Miért nem tudja itt hagyni a másik?
Olyanok pár pillanatig, mint amikor a pillanatragasztóval játszol, és az ujjadra is kerül véletlen. Piszok nehezen válnak el, a fizika csodája történt a gyorsulás pillanatában, amin őszintén tudna normál énjével csodálkozni. A srác felpattan, ő a földön marad, feltérdel, és úgy nézi végig azt, ami a plázával történik. Ahogy vége lesz. Por, törmelék, és fájdalmas csend marad a robaj után, amikor az épület szerkezete megadja magát. Körülöttük civilek, a hatóság emberei, villódzó kék fények, hangok.
Nem, ez nem lehet..
És mégis.
Ezt senki sem élhette túl. Lehetetlen.
Laurel. Ezt üvölti a másik. Szép név, szép volt a viselője is. Keserédes, hogy most, ebben a pokoli pillanatban ismerte csak meg. Mégis érzi a fájdalmat. Saját arcán a könnyeket, és összeomlik. Ordítani kezd, saját hajába tép. Összeomlott.
A külvilágból kiválik, és nem érzékeli, ahogy összeszedik. A mentősök emberei vetnek véget a őrjöngésének, nyugtatókkal csillapítják, és számára is megszűnik a világ egy kis szelete. Végre pihenhet, ameddig el nem éri a holnap.


Kockadobás eredménye: -

▼ ▼ ▼
↠ to:
Kalandozóknak
↠ 678 szó ; ↠ Köszönöm a kalandot, imádtam ♥
Dinah Laurel Lance
it's where my demons hide

Dinah Laurel Lance
❖ Black Siren ❖
dc universe
tartózkodási hely :
central city ♥
foglalkozás, hobbi :
it involves a lot of screaming ♥
karakter arca :
katie perfect cassidy ♥
heroes vs villains

Central City - Barry & Snart & Laurel & Cesar Empty


the canary falls

Tudom jól, hogy mire vállalkoztam azzal, hogy hátra maradok. De az igazság az, hogyha nem is sikerül kijutnom, akkor elfogadom a sorsomat. Mert inkább én, mint valaki más. Nem engedhetem, hogy valaki másnak baja essen. Hiszen azzal még csak nem is tudnék együtt élni. Meg én nem bírtam volna kisegíteni innen bárkit is, mert a vállam szó szerint feladta a harcot. A többi pedig már csak idő kérdése volt. Az egyetlen, aki képes volt ezt az épületet egyenlővé tenni a semmivel az én voltam és szerintem Barry is nagyon jól tudta. Ahogyan azt is, hogy nincs túlságosan sok időnk. Nem állhatunk le veszekedni, hiszen emberek élete a tét. Minél hamarabb tesszük hűvösre ezt a kis macskát annál hamarabb tudhatjuk biztonságban Central City polgárait. Miután elsuhant előttem a vörös csík vártam pár másodpercet, hogy biztos lehessek abban, hogy kijutottak. - Rendezzük ezt le kis cica. - Ökölbe szorítom a kezemet, hogy ezzel is megpróbáljam összegyűjteni minden erőmet, hogy a torkom szakadtából ordítani kezdjek, amely által generált hanghullámok alatt könnyedén adja meg magát az épület már így is kicsit megbontott szerkezete, de ez koránt sem elég ahhoz, hogy az egészet rázúdítsam a macska barátunkra. Több kell. Hátrálni kezdek és igyekszem egy olyan pozíciót felvenni, amelyből még van lehetőségem arra, hogy felhúzzam a nyúlcipőt, de a törmelékek szinte folyamatosan elzárják az utamat, de én sem húzhatom tovább, mert nem csak én keresem betegesen a kiutat, hanem a fránya fekete macska is, aki nem szeretné, hogy itt érje a vég.
Minden további gondolkodás nélkül engedem útjára a hangom ismételten, amely ezúttal teljes mértékben maga alá temeti a fekete macskát, de a törmelék elől nekem sem sikerül elhúzódnom. Körbezár és az utolsó löket, amit érzek hátulról egy hatalmas csapás, amely a földre kényszerít. De nem adom fel. Muszáj kijutnom. Előrébb kúszok amennyire csak tudok, de a törmelék megnehezíti minden egyes mozdulatomat. A fájós vállam pedig nem akar segíteni rajtam és már tényleg úgy érzem, hogy minden egyes porcikám sajog. Nagy nehezen átgördülök a hátamra, de még így sem tudok szabadulni a törmelékek nyomásából, amelyektől, mintha nem is kapnék levegőt. Talán eltört pár bordám, de jelen pillanatban annyi mindenem sajog, hogy nem tudnám megmondani, hogy honnan származik a fájdalom leginkább.
Lassan, mintha minden kezdene elhomályosulni előttem és a porral folytatott harc közben a látásomat is mintha elveszítettem volna, mert teljesen szúrni kezdte a szemeimet, amelytől azok benedvesedtek. Szapora pislogással igyekeztem búcsút inteni a fránya porcszemeknek, amikor egy alak kezdett kirajzolódni előttem. - Sara? - Nem hittem a szememnek. Tudtam, hogy a fejem játszadozik velem. De akkor tényleg ez lenne a vég? Nincs esély a menekülésre. Részemről nincs. Az, hogy Barry hol van nem tudom. Csak remélem, hogy az épület nem temette őt is maga alá, különben mindez hiába volt. - Minden rendben lesz Laurel. - Hihetetlen, de mintha még érezném is, ahogy a keze az arcomra siklik ezzel, mintha minden fájdalmam megszűnne létezni. Egyszerűen nem érzek már semmit. Nem fáj. Nem éget. Nem nyom. A levegő is könnyedén jut el a tüdőmbe, mintha semmi nem történt volna. Mégis egy részem retteg ettől a könnyedségtől, a sötétségtől, ami érzem, hogy a karmait körém fonja. Nem akarom elengedni az életet, de egyre inkább érzem, hogy ez már nem az én döntésem. Tudom, hogy nincs itt a húgom, de mégis megnyugtat az elmémnek játéka, hogy a számomra legfontosabb személy az, akinek az arcát utoljára láthatom. Csak remélem, hogy ő erősebb lesz, mikor megtudja, hogy nem vagyok többé, mint én voltam.. Sötét útra tévedtem és ezt neki nem kívánom.. - Szeretlek Sara. - Suttogom a levegőbe, az utolsó lélegzetvételemmel karöltve.  
Egy utolsó lélegzetvétel, egy utolsó szívdobbanás és nincs többé. Elvész a sötétségben. Nem mozdul többé, nem lélegzik. Nincs ereje tovább harcolni. Egyszerűen csak elvész a semmiben. Nincs többé. A szíve feladta a harcot. A Fekete Kanári megszűnt létezni..
Barry Allen
it's where my demons hide

Barry Allen
❖ The Flash ❖
dc universe
kereslek :
▣ hr + cisco + iris + joe ▣
beautiful nayeli
tartózkodási hely :
▣ central city ▣
foglalkozás, hobbi :
▣ forensic scientist ▣
karakter arca :
▣ grant gustin ▣
heroes vs villains

Central City - Barry & Snart & Laurel & Cesar Empty

Snart & Laurel & Cesar
what the hell is that thing?
Valahogy ezzel az egésszel kapcsolatban nagyon rossz érzésem van. Mégis tudom hogy jelen pillanatban nem tehetünk mást. Valakinek ki kell vinnie innen a srácot. Mivel már csak ketten maradtunk erre a feladatra, hogy Snart a húgát féltve lelépett a helyszínről kénytelen vagyok beismerni, hogy ez inkább rám váró feladat. Hamarabb ki tudom vinni a srácot Laurel pedig képes az egész épületet a porral egyenlővé tenni mindez csak rajta múlik. Azonban én vagyok az, aki  vissza is tud érte jönni, mielőtt az egész nagyon rossz fordulatot venne. Nem fogom hagyni, hogy meghalni. Nem hagyhatom. Végül pedig, ahogy az oldalamhoz fogom a srácot kapok egy adagot a rajta elterülő fagylaltból, amelytől az én ruhám is tiszta ragacsos lesz, de jelen pillanatban ez a legkisebb gondom. Még egy utolsót bólintok Laurel felé, mielőtt kirohanok az épületből a sráccal az oldalamon.
Minden egyes izmom megfeszül, ahogy kívülről figyelem az épületet. Szinte betegesen várok arra a hangra, amelyről tudom, hogy megsemmisítheti az egész épületet. Az első sikoly után indulnék már, hogy a lehető leghamarabb odaérhessek hozzá és kihozhassam onnan, de abban a pillanatban, hogy elindulnék mondhatni magammal rántom a földre szerencsétlen srácot, akire már így is rájárt a rúd. A fagyi, ami eddig mindössze minimális ragadást mutatott magából, mintha összeragasztott volna minket és ezt nem számítottam bele az indulási súlyomba így kerültünk a kemény betonfelületre. Azonban, amikor a második sikoly csapja meg a fülemet egyfajta reménysugár ébredezik bennem, hogy valahogy sikerül kijutnia nélkülem is, de amikor az épületből szinte nem marad semmi, mindössze egy hatalmas porfelhő, ami teljességgel felemésztett mindent és mindenkit, aki benne tartózkodott, minden reményemet porrá zúzta.
- LAUREL. - Mindössze egy keserédes kiáltás a porfelhőbe, amely makacsul még a szemeimbe is beleitta magát. Percek telnek el, míg kitisztul a kép és szinte az utolsó hajszálba kapaszkodva várom, hogy felbukkanjon előttem Laurel alakja a porfelhők között, de semmi. Az épület maga alá temette a Kanárit. Én pedig ismét elbuktam. Nem tudtam megmenteni.. Nekem kellett volna benn maradnom.. Valamit tehettem volna.. De most már késő. Elveszítettük.  
Dommiel Sloan
it's where my demons hide

Dommiel Sloan
heroes ❖ villains
dc universe
tartózkodási hely :
↳ playground ↲
foglalkozás, hobbi :
↳ telling stories ↲
heroes vs villains

Central City - Barry & Snart & Laurel & Cesar Empty

Central City

✻ Barry & Snart & Laurel & Cesar✻  

Kezd minden értelmet nyerni, hőseinknek pedig immáron világossá válik a tény, hogy mindeddig nem egy, hanem két ellenféllel néztek szembe már az elejétől fogva. Bosszantó egy részlet. Azonban nem igazán elhanyagolható. Snartban rögtön fel is megy a pumpa, amit nem enyhít MM gúnyos vigyora és elégedett babaábrázata. Minden a terv szerint zajlott, sőt, még jobban is ment a kelleténél. Elvégre arra nem számított, hogy kedvenc jeges barátja annyira elborul, hogy ártatlant kezdjen bántalmazni, de épp ezért is ilyen szép ez a szakma. Persze, nem hülye ő, hogy elmondja a tervüket, ami oly nagyszabású, hogy az itt összegyűlt érdemtelenek valószínűleg fel se fognák azt a magasztos célt, amit most ők szolgálnak. Viszont itt már nincs több dolga, úgyhogy a távozás mezeére lépve inkább jobb móka után néz. Cold pedig követi is őt, lehet jobb is, már ami a húga épségét illeti. Cesar viszont már-már agóniába süllyed a magatehetetlenségtől s látszik rajta, hogy beletörődött… most már nagyjából mindenbe. A vanília fagyi ragacsos réteget képez rajta, így mikor Barry magához szorítja, rá is kerül egy adag. Snart üldözőbe vette MM-t, Flash kimenti a mozgásképtelen Cesart, és nem marad bent más, mint a Kanári, és a macskaköd. Laurel pontosan tudja, memyire kockázatos is amit művelni készül, de nincs más lehetőségük. Az antianyag csak legalább akkora anyaggal pusztul el, mint amekkora ő maga. Mialatt mindenki biztonságban van odakint, bevetheti a Canary Cry-t melynek hangjától az épület szerkezete nyikorogva recsegve kezd el rezonálni. A macska teste hullámokat ver, de nem bomlik szét. Ettől még nem. Emelnie kell a tétet, ha hidegre akarja tenni, már pedig akarja. A kisebb támoszlopok kettétörve, már-már porrá bomolva esik össze az épület kívülről befelé omlik össze, mert bent a legerősebbek az oszlopok. Barry amint indulna vissza érte, hirtelen rántja magával Cesart és esnek el együtt, ugyanis a fagyi a súrlódástól és a levegőben keringő antianyagok származékoktól ragasztóvá keményedett, mialatt kihozta az írót bentről. Mire le tudja vakarni magáról a plusz terhet, a Flash elől elzárja az utat a törmelék, Kanári csapdába esett odabent. Talán nem is csapda az, hanem a nyughelye… Még egy hullámban kell, kieresztenie a hangját s a főszerkezet összeroppanva adja meg magát a hanghullámoknak. Több helyen berepednek az oszlopok és eltörnek, a mennyezet pedig pillanatok alatt hagyja el a támasztékát s zuhan le a földre, megsemmisítve az antianyag részecskéket s talán Laurelt is összenyomva az épület dicső győzelmet aratott a benne dúló gonosz felett, s egy sérült hős felett. Még egy jajveszékelő nyekergés, és az épület teljesen magába roskad, már nem maradt semmi a plázából, csak fémhuzalok, betontörmelékek s egy elesett hős megkínzott teste valahol a kupac alján.
The time has gone…

Ezennel az első felvonás végéhez érkeztünk, Snart kivételével még a többiektől kérnék egy záró reagot, hogy hiányérzet nélkül zárhassuk a fejezetet. Laurel halála pedig user kérésével került bemesélésre.
Köszönöm a részvételt, remélem élveztétek. Smile



Barry Allen
it's where my demons hide

Barry Allen
❖ The Flash ❖
dc universe
kereslek :
▣ hr + cisco + iris + joe ▣
beautiful nayeli
tartózkodási hely :
▣ central city ▣
foglalkozás, hobbi :
▣ forensic scientist ▣
karakter arca :
▣ grant gustin ▣
heroes vs villains

Central City - Barry & Snart & Laurel & Cesar Empty

Snart & Laurel & Cesar
what the hell is that thing?
Nem mondhatnám, hogy nagy rajongója vagyok a helyzetnek. Kijátszottak minket, mintha valami bábuk lettünk volna egy sakktáblán, amelynek a szabályait nem is láthattuk át igazán. Gúnyosan adja elő magát a Mirror Master, aki idővel fel is szívódik, de mindezek előtt még megajándékoz bennünk mindazzal, amit Snart-nak át kellett élnie. Nem tudom, hogy miért pont őt szúrta ki közülünk. Talán neki volt ténylegesen elérhető állapotban egy gyenge pontja. Lisa nem is sejti, hogy veszélyben van és habár megígértem neki, hogy megvédem most azokat kell megmentem, akik itt és most vannak bajban. Snart láthatóan sokkal inkább aggódik a húga miatt, amit meg is tudok érteni, mert habár rövidke betekintést kaphattam csak a játékba, amit ő folyamatosan elszenvedett az itt töltött idő alatt még határozottan elért hozzám is. Valahogy minden kezd értelmet nyerni. Hogy miért püfölte agyon szerencsétlen srácot, aki elég közel áll ahhoz, hogy kilehelje a lelkét, ami csak arra sarkal, hogy a lehető leghamarabb ki kell innen juttatnunk és egyeneset egy kórházba kell vinnünk. De valószínűleg a macska nem túlzottan lenne rajongója ennek. Valakinek hátra kell maradnia elterelésnek. Az alapján pedig, amit Cisco mondott, hogy az épületet kell rádöntenünk egyértelművé tette, hogy jelen pillanatban ki képes rá. Ki tudom játszani a macskát, miközben kiviszem a srácot, de nem tudom, hogy Laurel miképpen juthatna ki azután, hogy az épületet megpróbálja teljes mértékben egyenlővé tenni a porral.
- Abban a pillanatban, hogy az épület kezd összedőlni visszajövök érted. - Nem látok sok lehetőséget arra, hogy valahol el tudjon bújni, vagy fedezéket találna a törmelékek között, de ha elég gyors vagyok még azelőtt lehetőségem lesz megmenteni, hogy az egyik törmelék maga alá temetné.
A földön heverő sráchoz sietek, akinek a karját átdobom a vállam felett, miközben szorosan fogom az oldalamhoz, majd pedig egy bólintással jelzem a Kanárinak, hogy mehet. Én pedig ugyanezzel a lendülettel indulok meg a kijárat felé az oldalamon az elég ramaty állapotban lévő pasassal.  
Leonard Snart
it's where my demons hide

Leonard Snart
❖ Captain Cold ❖
dc universe
kereslek :
•• lisa snart
tartózkodási hely :
•• central city
foglalkozás, hobbi :
•• master thief
karakter arca :
•• wentworth miller
heroes vs villains

Central City - Barry & Snart & Laurel & Cesar Empty


the day of terror
TO THE CENTRAL CITY GANG

Bár a korábbi kudarcba fulladt próbálkozásaim után már nem bízom kimondottan a sikerben, de mivel a jelenlevők együttesen tőlem várják, hogy cselekedjek, elsütöm a fegyverem. Vagy talán az eljegelem lenne itt a megfelelő kifejezés, hisz aligha jöhetne ki bármi forró a kis kedvencemből. A jég pillanatokra lefagyassza az óriási füst macskát, és ez idő alatt még talán úgy is tűnhet, hogy végre sikerült hatásosan szembeszállni a rémmel, hamarosan ismét csalódnunk kell. Nem tudnám megmagyarázni pontosan, hogy mit is látok, fizikailag talán nem is igazán lehet, de a ködlény végül, ha nem is teljes korábbi pompájában, visszarendezi a részecskéit, és újra fölénk magasodik. Már én sem igazán tudom, vagy értem, hogy mitől is kellene jobban tartanom: ettől a bestiától, vagy attól, hogy elment a józan eszem, esetleg attól, hogy mindenki más meggyőződése ellenére a húgom igenis veszélyben van... És ekkor egy újabb személlyel gazdagodik a társaságunk, aki ahogy hallottam, mostanság csak Mirror Masternek nevezi magát, de én őt már korábbról ismerem. Nem különb nálam, egy piti bűnöző, aki volt olyan szerencsés... vagy szerencsétlen, hogy képességeket kapjon a robbanáskor. Én a magam részéről el tudnék képzelni jobb adottságokat is, mint hogy annyira imádjam a saját képemet, hogy végül benn rekedjek egy tükörben.
- Sam Scudder – szólítom meg megvetően, és a hangomba sűrűsödött érzések nem csak annak szólnak, hogy nem tetszik a műsor, amivel ma megörvendeztetett bennünket. Sosem kedveltem őt igazán, és a legutóbbi elválásunk sem volt éppen baráti. Mindig arra a hatalomra vágyott, ami az enyém volt, a városban betöltött pozíciómra, és lefogadom, most azt képzeli, hogy a kis trükkjeivel meg is szerezheti. Az meg csak hab a tortán, hogy a húgomat is belekeveri a kis játékaiba. Őszintén szólva még mindig nem teljesen értem, hogy mennyi volt igaz abból, amit Lisával kapcsolatban láttatott és hallatott velem, hogy tényleg bántotta-e őt, vagy csak ezt akarta elhitetni, de az biztos, hogy az ő életével akar sakkban tartani, és elmondhatom, hogy ez egy kicsit sem tetszik.
- Ha csak egy haja szála is meggörbül, neked véged – sziszegem dühösen a fogaim között. Persze mielőtt elkaphatnám a grabancát, már el is tűnik egy tükörben. Nyilvánvalóan nem egyedül tervelte ki ezt a támadást, de akárkivel is dolgozik együtt, meg fogom találni a módját, hogy elkapjam, és végezzek vele. Egy pillanatig sem habozhatok. Amíg Black Canary és a Flash azzal vannak elfoglalva, hogy lebontsák az épületet, elpusztítsák a gyilkos ködlényt, és kimenekítsék azt, aki még bennrekedt, én egyszerűen kiviharzok az épületből. Nincs időm ilyen marhaságokra, további hősködésre, amikor Lisa bajban van. Ha kell, összehívom a Rogue elérhető tagjait, vagy akár a Legends csapatot is segítségül, mindent megteszek, hogy előkerítsem Scuddert, és bűnhődni fog azért, amit tett.


Human

(Bocsánat, srácok, de részemről ez egyben a kilépő is a kalandból. A következő hetekben nem tudnék már rendszeresen reagolni, de köszi mindenkinek a játékot! *.*)
Vendég
it's where my demons hide

Anonymous
Vendég
dc universe
heroes vs villains

Central City - Barry & Snart & Laurel & Cesar Empty


Ő a leggyengébb láncszem, akármerről, és akárhogyan is nézi. Ő az, aki itt idegen, aki nem illik a felhozatalba, aki nem különleges. Mert ők azok. Meggyötőrt elméje lassan kapcsol, lassan ismeri fel azt, kikkel is hozta össze a sors. Azokkal, akiknek az a dolgok, hogy az ilyen esetekkor reménysugarak legyenek, vagy és meglepő fordulatok, ha épp előtte nem a becsület a kenyere. Ő nem ítélkezik sosem, mindenki azt csinál, amit akar. És azt sem tudja amúgy, pontosan ki, és micsoda. Persze, villámsrácot ki nem ismeri, és talán a hölgy neve is elhangzott már, főleg az ő köreiben. Mindegy is, nem az a lényeg. Hanem az, hogy ha valami történik, matematikailag ő áll a soron az élen, ha valakinek veszni kell. Alig áll a lábán, és ha az a rúd nem lenne, akkor talán a földről bambulna rájuk. Ennyi megadatott neki. De semmi több. Még mindig rettentően vacog a fagyos incidens miatt, bár, rettentő jó illatot áraszt. A vanília aroma elnyomja a vér, és a veríték illatát, szerencsére mást nem kell, nem csinálta össze magát, bár be kell vallania, hogy közel volt hozzá. Tartotta magát. A massza lassan átveszi teste melegét, és olvasni kezd, ruhái átnedvesednek, és ragacsossá válnak. Hát ezt szívesen kihagyta volna, nagyon szívesen. Sóhajt, elengedi a dolgokat, nem gondol rá. Valami történik, a szavak elérnek a címzetthez, és a remény egy apró szelete felcsillan. Azonban, amennyire reménykedett benne, úgy törik össze a reménye, mint holmi üveg. Becsapta a saját elméje. Felnyüsszen, amikor a macska még mindig ott van, és nem tágít. Ez nem lehet.. Komolyan..
- Sa.. sajnálom.. azt hittem.. – dadog kicsit, ég a füle, mivel úgy érzi, becsapta őket. A statikus zajon keresztül azonban eljut az igazság feléjük, ő ugyan még kevesebbet is hall, mivel fülei zúgnak, de eleget. Hát így állunk.. Ezt nem tudta feldolgozni, csak a hideghez kötni. Azonban, mire örülhetne, mire bármit is megemészthetne, egy olyan hang csendül mögötte, amelyet nem ismer, csak egy lázálomból, mégis a hideg ellenéle még jobban belé mar a félelem.
- Nem, te nem.. – mintha olyan hihetetlen lehetne, és mintha nem látta volna már nemrég egy pillanatra. Mégis, jelenléte fájdalmasabb, mint az, amikkel kínozva volt. Ösztönösen hátrál a falig, mintha ezzel bármi is könnyebb lenne, mintha ezzel el is menekült volna. De többet nem tehet, és talán nem is kell. Nemigen méltatja semmivel, csendben bámulja, félelemmel, és némi dühvel. Szabad kezével a füléhez kap, amikor keserves női hang hallatja magát. Ösztönösen keresni kezdi a tekintetével, de most nem látja, egy üvegben, egy üzletben, a közelben sincs. Talán.. ha már egyszer onnan jött, akkor.. Akkor sem tehet semmit sem. Csak áll, és bámul, ereje vészesen fogytán. Még annál is kevesebb. Ujjai elfehérednek, ahogy a botot markolja, és Mirror Master távozni készül. A kézitükör. Az volt.. a jelenésben is. Bárcsak össze tudná törni! Ezzel talán valamennyit visszafizethetne azért, amit tett vele.. tett velük. De csak van. Csak figyeli, és semmi több. Tekintettel büntet, már ha létezik ilyesmi. Nem. Sajnos nem.
- Ki az.. a Lisa..? – bukik ki belőle, egyszerű kérdés, amolyan feleszmélés a történtek után. Nincs több idő, ha már az is menekül, neki is kellene. Van még rá ereje? Vagy hagyja magát, hogy vesszen az üggyel együtt? Nem várhatja el, hogy bárki is őt mentse, amikor más áldozat is van a terítéken. Elengedi magát, és lehuppan a földre, mivel lába már úgy sajog. A macska odafent, ő pedig a földön pihen. A bot hangosan csattanva ér földet, és most mégis olyan kényelmes az ücsörgés, holott semmi sem változott. Csak nem erőlködik. Legyen vége. Legyen vége az egésznek.


Kockadobás eredménye: -

▼ ▼ ▼
↠ to:
Kalandozóknak
↠ 587 szó ; ↠ End is coming?
Dinah Laurel Lance
it's where my demons hide

Dinah Laurel Lance
❖ Black Siren ❖
dc universe
tartózkodási hely :
central city ♥
foglalkozás, hobbi :
it involves a lot of screaming ♥
karakter arca :
katie perfect cassidy ♥
heroes vs villains

Central City - Barry & Snart & Laurel & Cesar Empty


flash ♥ cold ♥ cesar

Soha nem éreztem magam még ennyire haszontalanak. Mintha megannyi küzdelem, ami engem idáig vezetett volna semmit nem érne. A vállamtól, mintha az egész oldalam lebénult volna, de ugyanakkor a fájdalomtól az egész elmém használhatatlanná vált. Egyszerűen nem tudtam még kitérni sem a csapás elől, ami felém irányult. Ki tudja, hogy mi lenne már velem, ha Snart nem ránt el engem az útból. De nem akarom megtudni. Most azonban Cisco hangját hallva egyértelművé válik számomra, hogy mit kell tennem. Le tudnám dönteni az épületet, de nem lehetnek ők itt bent. Ki kell innen jutniuk. Mielőtt azonban bármit is szólhatnék a figyelmemet egy elég érdekes divatérzékkel megáldott férfi foglalja le teljes mértékben, szinte már elérve, hogy megfeledkezzek a macskáról, ami szüntelenül ütlegel mindenhova.
A következő pillanatban pedig meghallom Snart húgának kétségbeesett sikolyát. Egek. Mégis mire volt ez neki jó? Azonban így már kezd összeállni bennem a kép, hogy valószínűleg neki köszönhetem a sérülésemet is? Nem vár már semmire, hanem egyszerűen csak eltűnik a tükrök tömkelegében, miután előadta a saját kis dialógusát. Bár a terveit még nem regélte el az a rész kimaradt. Nem úgy van, hogy a gonosztevők egyszerűen imádnak a saját terveikről hencegni. De ezek szerint még nem jutottunk el arra a pontra, hogy teljes mértékben lebecsüljön minket. Mert az, hogy nem mondta el pontosan, mit tervez, vagy miről is van szó, de az egyszer biztos, hogy mindez pusztán csak a kezdet. Ez azonban koránt sem azt jelenti, hogy a közeljövőben feladnánk. De innen mindenképpen ki kell jutniuk. Snart-nak lehet, hogy most már szabad az elméje, de a srácot valakinek ki kell innen vinnie. Azonban az épületet csak én tudom rázúdítani a macskára. Úgyhogy én vagyok az, akinek hátra kell maradnia, míg a többieknek biztonságban ki kell innen jutnia. Én pedig megoldom valahogy.. Talán. Azt hiszem.
Végül egyszerűen csak odafordulok Snart és Barry felé. - Vigyétek ki őt innen a macskát pedig bízzátok rám. - A sajgó vállamhoz nyúlok, ami valahogy mintha egyre inkább terjesztené a fájdalmat a testemben. De talpon maradok és nem fogom engedni, hogy egy kis aprócska fájdalom kizökkentsen engem. Muszáj ezt a macskát egyszer és mindenkorra egyenlővé tennem a semmivel. Még akkor is, ha ezzel a saját életemet is kockáztatom. De, ha másért nem is. Csalinak itt kell maradnom. Míg a többiek kimennek. - Menjetek már. - Utasítom őket ezúttal sokkal határozottabban. Még azelőtt kell véget vetnünk ennek, míg valamelyiküknek komolyabb baja esne. A jelenlegi helyzetnél is jobban.
made by
kocka eredménye: -
Dommiel Sloan
it's where my demons hide

Dommiel Sloan
heroes ❖ villains
dc universe
tartózkodási hely :
↳ playground ↲
foglalkozás, hobbi :
↳ telling stories ↲
heroes vs villains

Central City - Barry & Snart & Laurel & Cesar Empty

Central City

✻ Barry & Snart & Laurel & Cesar✻  

Egyre bonyolultabb a helyzet, bár valamicskével javult a hely térereje, mivel az irányító meglógott, így a macska „csak” előre belekódolt parancsot követ. Öljön meg mindenkit. Mi sem egyszerűbb… lenne, ha éppen átlagos ellenfelekkel nézne szembe. Viszont a jelenlévők közül egyikükre sem lehetne ráhúzni az átlagos jelzőt. Cold kénytelen engedni a nyomásnak, mindenki azt mondja, fagyassza le a cicust, hát, nincs más választása. A macsek nem reagál a rászegezett fegyverre azonban mikor elsüti, a mancsaként összeállt ködhalmaz jégkockává fagy és a földre zuhan. Most valamiért nem kebelezi be önmagát, mint az előbb, nyilván a gazdájának hiánya állhat közel a dologhoz. Azonban érdemes megfigyelni, hogy a földre zuhanó jéghalmaz széttörik a földet érés pillanatában s a kipattanó szilánkok mindent célba vesznek. Azok a darabkák, amik a macska felé repülve eltalálták őt, a becsapódás helyén porrá robbantotta az éppen elütött köd részecskét. A macska pár pillanatig lyukacsos és át lehet látni a mögötte elterülő falra is, majd a részecskék újrarendeződnek, bár már mintha hígult volna a tömörsége. Ekkor Cisco úgy felkiált Barry fülében, hogy még a többiek is hallják némi elektronikai zaj kíséretében.
- Antianyag (…)ból van! Anyaggal pusztít…ó el! Rá kell omlasztani az (…) épületet!
Ezzel az információval pedig mintha felkelne a nap is, megmagyarázza miért ritkul hirtelen a jégdarabkáktól. Noha nem teljesen a hideg az okozója, hanem inkább annak tömör, anyagi állapota. Na de hogy legalább akkorának kell lennie az anyagnak, mint az antianyag, amire rádobják. Ez pedig itt, egy elég nagy cicus… Villan a fény az egyik közeli még ép üvegkirakaton s tapsolva lép elő belőle egy férfi, a kiscsapat háta mögött. Cesar egyből felismerheti, hiszen a látomásában is szerepelt a figura. Ő volt az aki valami tükröt mutogatott egy sikoltozó nőnek. Most is ugyanúgy néz ki. Ugyanaz a narancssárga kezeslábas a fűzöld kesztyűkkel, cipővel és a fejét ugyanúgy fedő csuklyával, mint Barryét. Széles vigyor terül el a képén, majd széttárja karjait.
- Hölgyeim és uraim! Igazán megtisztelő volt önökkel játszani, de sajnos, már minden megtudtunk magukról, amit kell.
Irritálóan beszél és gesztikulál, sokatmondóan pillant Cesar felé, enyhén meghajol, mint aki befejezte a produkcióját. Az ő műve minden tévképzet... s kaján örömmel fordul Cold felé.
- Nocsak, Mr. Fagyosszent, hát nem élvezte a mi kis játékunkat? Nem volt elég… borzongató?
Duruzsolja valami elvetemült hangon, majd csettintésére immáron mindenki hallja Lisa jajveszékelését. Az alak felnevet és most Barryre réved tekintete.
- Nahát, Flash! Jó öreg cimborám… nem is köszönsz? Vagy talán meg sem ismered a régi jó ismerőst? Ne mondd nekem, hogy elfelejtetted Mirror Master nevét…?
Ijesztően eszelős hangon beszél hozzá, majd nevetve egyet végigtekint a társaságon. A amcska mindenközben próbálja hűvösre tenni az ellenfeleit s mindig oda-oda sóz véletlenszerűen. Aztán érzékeli, hogy a macska ügyet sem vet rá… ez csak is azt jelentheti, hogy az a szarjankó meglógott, hogy benyalhassa magát az úrnőjüknél. Haragos grimaszba fojtja fene nagy kedvét, majd egy tündéri meghajlás után elővesz egy kis kézi tükröt.
- Lehet meglátogatom Lisácskát mielőtt jelentést teszek… Ohh, milyen szép város ez a világ túlfelén. Káááár, hogy nem tudtuk megállítani. Sayonara, a húgod halála lesz az első áldozat…
Újabb hangos nevetés az utolsó szavaknál már újra a tükörben van, pofákat vág, majd futni kezd. Látni az alakját a további üvegekben, ahogy kifelé tart az épületből a tükrök birodalmában. De vajon milyen áldozat? Minek… vagy kinek az oltárán? Persze, ez a probléma egyik oldala, hiszen a macska még mindig itt van s nagyon úgy fest, hogy egészen végig két ellenféllel néztek szembe, csak senkinek nem tűnt fel. Viszont az egyetlen, kinek elég nagy ereje van egy épületet két pillanat alatt összeomlasztani, az a sérült Kanári. Neki kell meghoznia a döntést, hiszen lehet, hogy az épület őt magát is betemeti, nem csak az ellenséget. Főleg, hogy Snart valószínűleg magából kikelve indul meg MM után s Barry sem lehet túlzottan tétlen, hiszen a tag, pontosan tudta, hol van az igazi lány… Plusz biztonságba kell helyeznie Cesart is, aki bár erősen megzakkant így a végére, azért voltak jó megfigyelései. Kizárt, hogy magától elbicegjen a kijáratig. Barrynek kell biztonságba vinnie, ha nem akar még egy embert a lelkén száradni hagyni.
What should you do?

A résztvevő játékosoknak a következő reagjukhoz kéretik az alábbiak alapján kockát dobni:
Captain Cold, Flash, Black Canary, Cesar:  Teamwork is on!
Dinah Laurel Lance
it's where my demons hide

Dinah Laurel Lance
❖ Black Siren ❖
dc universe
tartózkodási hely :
central city ♥
foglalkozás, hobbi :
it involves a lot of screaming ♥
karakter arca :
katie perfect cassidy ♥
heroes vs villains

Central City - Barry & Snart & Laurel & Cesar Empty


flash ♥ cold ♥ cesar

Nem vagyok benne egyáltalán biztos, hogy bármennyire is hasznomat veszik jelen pillanatban, hiszen egyértelműen nem vagyok harcképes. A vállam egyre jobban sajog, mintha szó szerint le akarna szakadni. Mondhatni már csak plusz felelősség vagyok a számukra, mintsem  segítség. Ezt pedig utálom. Meg kell próbálnom összeszednem magam és felül kerekednem a fájdalmamon. Nem ez lenne az első alkalom, hogy az első pofon után újra felállok és összeszedem magam. Most azonban valahogy még az ellenség is olyan elérhetetlennek tűnik. Nem olyan eset ez, amiben várható egy visszavonuló, hogy mindkét fél összeszedhesse magát. Ez nem az a rész. Sajnos. Nekem pedig ki kell tartanom.
Nem tudom felfogni, hogy szerencsétlen srác, mit árthatott Snart-nak amiért ennyire megpüfölte. Mikor azonban közli, hogy megölte a húgát csak még értetlenebbül pislogok.. Mert mégis ő miért ölte volna meg a húgát? Meg, akkor hol van a teste? Vagy mi a fene történik itt most?
Azonban, mire észbe kaphatnék a nyamvadt macska ismét támadásba lendül egyenest irányomba és, ha nincs Snart, akkor valószínűleg nekem annyi lett volna jelen pillanatban. Túlságosan is lelassult a reakcióidőm. Pedig egyetlen ütés volt szinte az egész. Egyetlen, de annál erőteljesebb. Szinte minden porcikámat megbénító.
- Megvagyok. Hála neked. - Nem gondoltam volna, hogy valaha egy bűnözőnek fogom köszönni az életem. Habár ő már nem igazán bűnöző számban megy. Hiszen ő is ott volt Sara-val azon a hajon. Vajon ez azt jelenti, hogy ő is visszatért? Csak ne legyen Central City-ben, csak ne legyen itt. Legalább ő legyen biztonságban valahol. Még, ha az a valahol sokkal inkább valamikor is.
Tekintetemet a mennyezet felé fordítom, ahogy Snart felfelé mutogat. - Én nem látok semmit, Snart. Nincs ott az ég világon senki. - Nem tudom, hogy mégis mit lát pontosan, de az egyszer biztos, hogy nem lennék az ő helyében. Én az egyszer biztos, hogy nem bírnám ki még egyszer, ha el kellene veszítenem a testvéremet.
- Csak csináld. - Erősítem meg Barry akaratát, ami remélem, hogy ezúttal most tényleg be fog válni, mert már kezdem azt érezni, hogy egy életre megutálom a macskákat.
made by
kocka eredménye: -
Leonard Snart
it's where my demons hide

Leonard Snart
❖ Captain Cold ❖
dc universe
kereslek :
•• lisa snart
tartózkodási hely :
•• central city
foglalkozás, hobbi :
•• master thief
karakter arca :
•• wentworth miller
heroes vs villains

Central City - Barry & Snart & Laurel & Cesar Empty


the day of terror
TO THE CENTRAL CITY GANG

Magamat is meghazudtoló vehemenciával vetem rá magam a szerencsétlen, ájult srácra... Nem mintha távol állna tőlem péppé verni valakit, aki ártani mert a húgomnak, de itt most nem ilyen egyszerű a helyzet, és ezzel valahol legbelül én is tisztában vagyok. Normális esetben mielőtt erőszakhoz folyamodnék, minimum utánajárnék, hogy mi is történt valójában, hogy került ide a húgom, tényleg meghalt-e – bár ebbe igazából bele sem akarok gondolni – vagy csak a képzeletem játszott velem. Az egész dolog sántít, és Barry korábbi reakciójából, meg a helyzet abszurditásából is világos lehetne, hogy valaki... vagy valami szórakozik az elmémmel. Le kéne higgadnom, átgondolni ezt az egészet, többre mennék vele, mint a pofozkodással, de amint a vörös köd elborítja az agyam, minden csak még komplikáltabbá válik. Ha a Black Canary nem landol éppen rajtam, ki tudja, talán tényleg kinyírtam volna a fickót, és utólag döbbentem volna rá, hogy teljesen ártatlan.
- Hogy mit ártott? - kérdezek vissza komoran, a fekete ruhás nő felé fordulva. - Megölte a... megölte... a húgomat – felelem végül bizonytalanul, így a kijelentésem majdnem kérdésnek hangzik, de nem kezdek bele komolyabb magyarázkodásba, egyrészt mert nem hiszem, hogy számot kéne adnom a tetteimről, másrészt pedig ez egyébként sem a megfelelő pillanat. Lisa sikolyai a fülemben, és lebegő üvegszilánkok különben is magukra vonják a figyelmem. Ráébredve, hogy nincs más menekvés, lendületből vetem oldalra magam, hogy kitérjek az éles tárgyak elől, majd az időközben magához térő srác „me-me” mekegésére figyelek fel. Először nem is értem, mit akar, aztán rádöbbenek, hogy a füstlény lecsapni készülő farkára próbálja felhívni a figyelmünket. Nekem sikerül kitérnem előle, de a kanári csapdába szorul... Mondhatni ösztönből cselekszem, amikor felé vetem magam, és félrerántom őt a veszély elől.
- Megvagy? - kérdezem szinte azonnal, ahogy földet érünk, hisz már csak az hiányozna, hogy a köd elől kimenekítve éppen én törjem őt össze. A karja már így is furcsán lógott az oldalán. - Laurel, ugye? Mondd, hogy nem csak én látom őt? - bökök a mennyezet felé, ahová Lisát láncolta ki valaki. Már ha nem csak a képzeletem játszik velem ismét. Én már nem tudom, mit higgyek, szükségem van a megerősítésre, mielőtt ismét valami hülyeséget csinálok. Nem lehet, hogy a húgom az egyik pillanatban még egy üvegben fuldoklott, most pedig odafentről lóg megkínozva. Ennek semmi értelme. Bárcsak valaki végre megmagyarázná, hogy mi történik.
Az időközben mellék suhanó Flash viszont váratlanul meg is válaszolja a kérdésemet: ő most sem látja, amit én. Akkor én mégis miért látom a húgomat újra és újra szenvedni vagy haldokolni? Észveszejtő. A skarlát gyorshajtó szavaira értetlenül ráncolom a homlokomat.
- Tegyem hűvösre? Nem láttad a korábbi próbálkozásaimat? Semmit nem ért ellene a fagy. Vagy gondolod, hogy változott valami, amikor alakot öltött? - vonom fel a szemöldökeimet kérdőn nézve felé, de a hitetlenkedésem ellenére újra kézbe veszem a fegyverem, és a hatalmas füstmacska felé irányítom.


Human

(A kockadobás eredménye: -)
Barry Allen
it's where my demons hide

Barry Allen
❖ The Flash ❖
dc universe
kereslek :
▣ hr + cisco + iris + joe ▣
beautiful nayeli
tartózkodási hely :
▣ central city ▣
foglalkozás, hobbi :
▣ forensic scientist ▣
karakter arca :
▣ grant gustin ▣
heroes vs villains

Central City - Barry & Snart & Laurel & Cesar Empty

Snart & Laurel & Cesar
what the hell is that thing?
Nem tudom, hogy mi tehetné még furcsábbá a mai napot. Egyszerűen nehezemre esik felfogni, hogy pontosan mi is történik. Mármint még mindig nem vagyok benne biztos, hogy tudjuk kivel és mivel is állunk szemben. Az egyszer biztos, hogy mindez mögött egy ember lakozik, de még akkor sem teljesen tiszta, hogyan is fogjuk legyőzni. Mert az eddigi próbálkozásaink nem voltak túl sikeresek. A Canary Cry kilőve, mert előbb döntené meg az egész épületet, mintsem kezdenénk vele bármihez is. Az, hogy megpróbáljam elektromossággal elpusztítani szintén kilőve, mert nem tudok akkora erőt generálni, ami ténylegesen ki is ütné és a vízzel való próbálkozásunk talán már az első pillanattól kezdve halálra volt ítélve. Az pedig, hogy jelen pillanatban Laurel is lesérült és a másik férfi, aki fogalmam nincs, hogy mégis miről beszél egészen addig, míg a hatalmas macskafarok nem kezd el felém száguldani, amely elől gyorsan elslisszolok. Ez azért eléggé közel volt. De legalább már azt is mondhatom, hogy egy óriás macskával harcoltam. Cápa már volt. Most a macskát pipáltam ki. Most mi lesz ezek után a következő?
Jelen pillanatban két sérülttel vagyok itt, akiket a lehető leghamarabb biztonságba kellene juttatnom. Mert az egyszer biztos, hogy ez így nem lesz túl hosszútávú egyikünk számára sem. Főleg, hogy az egyiküket maga Snart verte laposra, akinek nagyon úgy tűnik, hogy valamilyen okból kifolyólag elgurult a gyógyszere. Ha biztosan tudnám, hogy egy hatalmas pofon észhez térítene, akkor már rég lekevertem volna neki egy hatalmasat, de ebben nem lehetek biztos. Valószínűleg azzal csak még jobban felhúznám, aminek nagyon nem lenne jó vége.
A fülemben megindul a recsegés egy ismerős hang társaságában, de szavait alig tudom kivenni. - Mi..? Mit mondasz Cisco? - Oké.. Már csak annyit kell tennem, hogy szépen kibarkochbázom ezt az egészet. De mégis mit akarhatott. Anti..mi? Azonban tekintve, hogy egy hatalmas macska akar kicsinálni nem vagyok benne biztos, hogy végigtudom gondolni, amit sikerült elkapni Cisco üzenetéből.
A férfit hallgatva, aki az előbb felszólalt, hogy vigyázzunk Snart mellé vergődök. Nem tudom, hogy honnan tudja pontosan, de most nem is igazán érdekel. Snart kell ide. - Nem tudom, hogy mit látsz most, de össze kell szedned magad, mert hűvösre kell tenned ezt a kis cicát.
Vendég
it's where my demons hide

Anonymous
Vendég
dc universe
heroes vs villains

Central City - Barry & Snart & Laurel & Cesar Empty


Valahol megérti ő ám a dolgot. Mégis ki akarna hinni, és ki akar hallgatni egy olyan emberre, aki az „égből” pottyant ide, miután odalent őrjöngött, itt folytatta, és az ő szemszögükből nemrég saját magát fojtogatta. Aztán ott van a fickó is.. ő sem kedvesen viszonyult felé, és azóta sem tudta kideríteni, hogy mégis mi a franc ütött bele. Itt nem stimmel semmi sem, persze, mert itt ez a fekete valami, és a világ kifordult önmagából. Ő még nem találkozott ilyesmivel, így nemigen tudja kezelni, nemigen tud rá semmi magyarázatot, vagy.. bármit. Ha csak még egyszer átgondolja, hogy mire készült akkor, mielőtt idejött, most otthon rághatná a körmét a TV előtt, és a legnagyobb baja az lenne, ha amaz beszakad és vérzik. De nem, ő most itt áll, még mindig a rúdba kapaszkodva, támaszkodva, és küzd azellen, hogy elsírja magát, mint valami ötéves. Nem nőies, nem gyenge a lelke, hanem egyszerűen kikészült egy kissé. De nem, arcán ugyan még ott vannak a mocsokba rajzolódott sávok, amelyet eddigi könnyei mostak bele, azonban újabbak egyelőre nem érkeznek. Csak mélyeket lélegez, kissé zihálva, és pár pillanatra lehunyja a szemeit. A képek csak úgy ömlenek a fejében, de úgy.. minden. Még némi múlt is kerül bele, mint amikor egy ömlesztett tartalmat kapsz, összefoglalót, és még fel is gyorsítod. Az iramtól hányingere támad, miközben a fal felé araszol, hogy ott támaszkodjon tovább. No meg, egy egészen tiszta kép azt mondta, ha ott marad, olyan zuhan rá, amit nem él túl. Egyelőre nem kételkedik semmiben sem, amit agya üzen, csak cselekszik. És örülne, ha azok is tennének valamit. Bármit. De mivel tudná bizonyítani, hogy ő csak segíteni akar?!
- Az a.. macskaizé.. oda fog.. oda fog csapni! Hát nem látjátok?! – most erősebb a hangja, és hangosabb is. Figyeljetek már rá! Mozduljatok! Bár ha az az alak nem teszi, és agyoncsapatja magát, talán nem lesz szomorú, hisz  a fenébe is, az előbb meg akarta ölni! Cesar is csak ember, az ad, amit kap, még ebben a szorult, és őrült helyzetben is. Épp kezdene bele ismét, amikor megreccsen valami. A macska lecsapott, noha most még nem a halálos pontra, de valamit akkor is eltalált. Ő azt nem veszi észre, mi történt a bestia testével, elsőnek azt a valakit kutatja, aki eltűnt. És most sem tűnik fel. Piszkálja a zsibbadó, fájdalmas elméjét az, mégis hova tűnhetett, és hogy mi is a pontos szerepe azon kívül, hogy felrobbantotta szinte ezt a helyet. Talán ha lejutna oda, ahol látta.. de erre se ereje, se ideje, csak elszántsága. Félüzemben is képes a kíváncsiságának élni, és ez csodálható benne, hogy ilyen hajtja előre. Azonban nincs több ideje. Egy apró, hideg csepp éri el a nyakát, mint a hűvös, tavaszi eső, amire nemigen lehet mindig felkészülni, de nem is kellemes, mint a nyári zápor. Még egy csepp. Összerezzen, amellyel sajgó tagjai is válaszolnak, felszisszen, és hát, kíváncsian emeli fel a fejét. Hát, bárcsak eső lenne. Ami viszont fogadja, arról olyan véleménye akad, amit csak halkan mond ki, és ami cseppet obszcén és vulgáris. Mi a f..
A sárgás valami tart felé, és végül, miután kikáromkodta magát, felüvölt. A massza elől elugrani ereje nincs, csak taszít magán, esetlenül áll meg, és úgy éri el… majdnem a halál. Ő mindenre számított. Forró, olvadt valamire, savas dologra, de még olyanra is, ami „él”, és megrágja őt. Azonban ez nem az. Ez.. ez.. Lezsibbad a hidegtől, de a fájó pontok mintha felsóhajtanának, jólesően viselik a hűs masszát. Kerül mindenhova, csakhamar vacogni kezd, mivel átszivárog a ruhán is. És ragad. Az arcára kerülő adagból kerül a szájába is, és akarva, akaratlanul kóstol bele. Aztán leesik a tantusz is.
- Vanília..? – áll ott, mint a faszent, de erőt vesz magán, és odébb csoszog, hogy ha jönni akar még valami, az már nem érje. De mégis, mókás pillanat, ahogy közben lenyalogat pár falatnyit magáról belőle. És felnevet, kacag, mintha nem is itt lenne. Komolyan.. hallucinált, majdnem meghalt, majdnem agyonverték, és most fagyit nyalogat! Az élet szép.. de a nevetés elhal, mivel a macska mozdul, és támad. Valami itt nincs rendben.
- A hideg.. A hideg! Nem szereti a hideget! – hisz látta, hisz tudja. Vagy csak sejti? Nem tudja. De az a valaki, azzal a furcsa fegyverrel.
- Hideget, hideg kell! – valaki csavarja le a termosztátot, köszike.


Kockadobás eredménye: -

▼ ▼ ▼
↠ to:
Kalandozóknak
↠ 704 szó ; ↠ End is coming?
Dommiel Sloan
it's where my demons hide

Dommiel Sloan
heroes ❖ villains
dc universe
tartózkodási hely :
↳ playground ↲
foglalkozás, hobbi :
↳ telling stories ↲
heroes vs villains

Central City - Barry & Snart & Laurel & Cesar Empty

Central City

✻ Barry & Snart & Laurel & Cesar✻  

A helyzet nem túl rózsás hőseinknek, ketten súlyosan megsérültek, a harmadiknak az agyát rágja a kór, s talán csak a gyorshajtó van még ép eszénél. Talán. Cesar összes porcikája ordít a fájdalomtól s nincs az-az adrenalin szint, ami kellően tompíthatná ezt az érzést. Persze az sem segít túl sokat meggyötört testének, hogy megint víziókat lát. Agya bódult, hangja is remegős, nem csoda hát, hogy nem volt túl meggyőző a felkiáltása, főleg, hogy magyarázatot sem fűzött hozzá. A fal mentén kapaszkodva araszol hátrébb, de a bestia megunva a csiki-csuki játékot, támadásba lendül. Közben pedig minden úgy történt, ahogy Cesar látta, a ködből az alak a harmadik emelet környékén alig észrevehetően kiszökkent, a macska viszont vígan mozog nélküle is. Egyre mérgesebb, úgy csavargatja két farkát, mint egy igazából felhergelt állat. Emiatt az egyik farka vége nekicsapódik az egyik fölső szintnek, instant vájva oda egy lyukat, de ami még érdekesebb, a becsapódás következtében a farka vége mintha most valamivel rövidebb lenne. És vanília illatú, ugyanis kiütötte egy fagylaltozó oldalát és a nyitásra kevert fagylalt úgy ömlik ki a gépből egyenesen Cesar fejére, mintha csak egy Benny Hill showt látnánk. A vanília fagylalt kellemesen hűsíti a sajgó testrészeit, és az íze sem utolsó. A legjobb pedig az egészben, hogy nem kell érte fizetnie. Bár ettől még ez a groteszk helyzet nem olvadt el. Cold félig sikeresen hárítja a képzeletében felé repülő szilánkokat, míg a másik fele elől kénytelen hasra vetődni, mint egy partra vetett pingvin. Húga hangja sikít ugyan a fejében, de kezd rájönni, hogy ösztön ide vagy oda, ennek így az égvilágom semmi értelme. Legalábbis, a többiek semmit sem érzékelnek ebből az egészből, lehet tényleg nincs is ott, noha ettől függetlenül Lisa ordít a fejében s minden talpalatnyi helyet és szünetet kihasznál, hogy vádolja testvérét és biztosítsa arról, hogy megöli őt is és akkor együtt lehetnek „odaát”. Még éppen észreveszi a vélt szilánkok mögött a támadásba lendült macskát s a jégfegyvere segítségével van esélye kivetődni az útból. Persze a tortúra nem merül ki ennyiben, s az ellenség nem hagy egy perc pihenőt sem a fagykirálynak. Az elvetődés után a földön fekve és hátára fordulva, a mennyezet legtetején láncokba tekert, megkínzott húga testét látja. S mintha vére csöppenne az arcára. Black Canary kissé meggyötörve szorongatja használhatatlanná vált kezét s enyhe gombóccal a torkában figyeli ezt az őrült festményt, amit az élet alkotott. Jelen helyzetében nem tud olyan virgoncan harcolni, mint egyébként így jóformán egyetlen hatásos fegyvere a Canary Cry lehet. Azonban nincs egyedül plusz a helyszín is olyan, mint egy kártyavár. Összedönthető, mégpedig játszi könnyedséggel. A ködmacska viszont nem várja meg, míg jobban lesz, s bár Snartot nem siekrült eltarolnia, így célkeresztre tűzi a falhoz szorul Kanárit, miközben farkával Barryt próbálja elfogyasztani. Úgy rendeződnek át a részecskék mindig, hogy üldözhessék, mint egy különélő kígyó. The Flash ettől nem lehet túl boldog, hiszen most elmondhatja magáról, hogy meg akarja ölni egy macska farka. Hiába gyorsabb ugyan a ködnél, a létszámfölény az utóbbit erősíti, de mivel a magjából elszökött az irányító, a hős fülese újra recsegve kel életre. Benne pedig Cisco ordít immáron kétségbeesve, mert már 10 perce nem érte el barátját. Barry hallhat néhány szitkozódást is, meg a nevét, másodpercenként húszszor.
- Barr……ry….hall… sssz…eng…em?
A vétel még ugyan nyekereg, mint idős néni banyatankja, de legalább már van némi adatátvitel. Aztán mehet a barkóba.
- Bemé….tük a….*hosszabb recsegés* A hullámh…sza egy…zik a Lámpás…….vel! Nem köd, anti…nyag! Barr…..rrry?

What should you do?

A résztvevő játékosoknak a következő reagjukhoz kéretik az alábbiak alapján kockát dobni:
Captain Cold, Flash, Black Canary, Cesar:  Teamwork is on!

Barry Allen
it's where my demons hide

Barry Allen
❖ The Flash ❖
dc universe
kereslek :
▣ hr + cisco + iris + joe ▣
beautiful nayeli
tartózkodási hely :
▣ central city ▣
foglalkozás, hobbi :
▣ forensic scientist ▣
karakter arca :
▣ grant gustin ▣
heroes vs villains

Central City - Barry & Snart & Laurel & Cesar Empty

Snart & Laurel & Cesar
what the hell is that thing?
Minden egyes porcikám készen állt arra, hogy a biztonság kedvéért ugorjak, ha nem úgy alakulnának a dolgok, ahogy kellene. De, mintha a gondolatomat meghallgatta volna és segítő kezet nyújtott volna a számomra, hogy ne kelljen ketté szakadnom. Vagyis igazából három felé szakadnom, mert a köddel is meg kellett küzdenem, míg ahogy látom a többieknek valamilyen módon sikerült összeszedniük magukat. Laurel sikeresen érkezett a földre ezzel együtt pedig kiütötte a srácot püfölő Snart-ot, akinek láthatóan valami nagyon nincs rendben a fejével. Mintha folyamatosan megállás nélkül játszadozna vele ez a köd. Vagy tényleg a ködről lenne szó? Vagy lenne itt valami más is, amit nem veszünk észre? De mielőtt még kibővítenénk a bajaink listáját először szembe kellene néznünk azzal, aki jelen pillanatban itt van előttünk. Egy férfi van ennek a ködnek a kellős közepén. Szóval ő az, aki irányítja. A vizes próbálkozásom pedig többé-kevésbé sikerült. Mármint nem tudnám megmondani, hogy pontosan hol is vizes a köd, vagy hol nem. Mert változást nagyon nem látok. Lehet az összes vízcsepp elől sikerült valahogy elhúznia magát? Nem.. Az lehetetlen.
A köd ismételten alakot vált és immáron egy macska alakját veszi fel magára, amely nemes egyszerűséggel rázza le azokat a vízcseppeket, amelyek a sötét bundáját érintették. Most ugye csak viccel velem?
- Szép cica.. Jó cica... - Még, ha tényleg egy macskával néznék szembe. A szomorú igazság az, hogy valószínűleg akkor nagyobb esélyem lenne. Csak egy kis jutalomfalatot kellene lebegtetni aztán már fel is dobná a macska a talpát, de itt koránt sem erről van szó. A vizes dolog nem jött össze így viszont az elektromosságot is kilőhetjük, mert hosszútávon nem adja vissza azt az eredményt, amit keresünk, de valahogy meg kellene próbálnunk valamit közösen összehoznunk. Ha már itt van Snart és Laurel is. Muszáj kitalálnunk valamit. Olyan nincs, hogy nem. Hiszen mindig előrukkolunk valamivel, habár a saját csapatom nincs itt jelen pillanatban én hiszem, hogy össze tudunk dolgozni. Egy pillanatra megrezzenek a srác figyelmeztető szavain és rögtön odakapom a fejemet.
Ajánlott tartalom
it's where my demons hide

dc universe
heroes vs villains

Central City - Barry & Snart & Laurel & Cesar Empty

1 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next
Similar topics
-
» Central Hotel Bar
» Barry szobája
» Gotham City - Batman & Catwoman
» National City - John & Julian & Lana

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
We can be heroes :: kaland-
Ugrás: