Snart & Malgus ⌛ Mexikó 1995.
VILLAINS HAVE A VISION FOR THE WORLD. HEROES DON'T, THEIR ONLY GOAL IS TO STOP THE VILLAINS FROM REACHING THEIRS.


üdvözlünk téged
vándor lélek

Jelenleg éppen egy a DC világával foglalkozó szerepjátékos oldalon nézelődsz. Az utóbbi évek DC termése az új és sikeres sorozataival, a közelmúltban mozikba került és az előre beharangozott filmjeivel lehetővé tette, hogy nem csak a képregények rajongói, de az izgalmakkal és szuperhősökkel teli műsorok szerelmesei is közelebb kerülhessenek ehhez a világhoz, híres és kevésbé ismert karaktereihez. Ha csak egyet is ismersz vagy kedvelsz a mostanában futó Arrow, The Flash, Supergirl vagy Legends of Tomorrow sorozatok közül, ha szívesen csöppennél bele Superman, Batman és a Justice League világába, ha van bátorságod találkozni a Suicide Squad tagjaival, ha kipróbálnád magad a hősök, az áldozatok, vagy éppen a gonosztevők között, különleges képességekkel, vagy anélkül, közöttünk a helyed. Válassz egyet a rengeteg szabad canon karakter közül, nézz szét a keresettek között, vagy hozz saját karaktert! Mi várunk rád!

Az oldal alapítása:
2015. március 01.

oldalunk videója
nézd meg bátran

Belépés
karakterem neve:
jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
csicseregj valamit
üzenj bátran




erre barangolók
Ki van itt?

Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot







utolsó bejegyzések
Üzenetek
Today at 12:50 am
Yesterday at 11:44 pm
Yesterday at 9:14 pm
Yesterday at 5:34 pm
Szer. Feb. 22, 2017 10:21 pm
Szer. Feb. 22, 2017 9:23 pm

a változás szele
kalandunk

Ősrobbanásként köszöntött be a változás National, Star, Central City, Gotham és Metropolis városaiba. De az igazság az, hogy valami alapjaiban változott meg a világban – minden világ és minden univerzum eltorzult a valóságtól. Portálok nyíltak meg a semmiből, és szippantottak magukba embereket, hogy az ismeretlenbe rántsa őket, vagy éppenséggel hánytak ki magukból olyan személyeket, akik nem a saját világukba tartoznak. És a múlt… a múlt is változott. Nem érted, hogy mi ez az érzés, valahol ott a lényed mélyén – aki voltál, az kezd elhalványulni, eltűnni… számos emlékképeddel együtt. Tudod, hogy ki voltál valaha, de már nem érzed azt, hogy többé valóságos lenne, olyan mindössze, mint valami őrült álom, amely arra figyelmeztet, hogy ne veszítsd el önmagad, ne felejtsd el azt, aki valaha voltál. De késő, mert az idősíkok összemosódtak, és már semmi sem az, aminek látszik. És senki sem az, aki egykoron volt.


legtöbbet író userek
gyorsíróink

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
az ősz oscarai
legjobbjaink

• Az ősz női canon karaktere •
caitlin snow
killer frost

• Az ősz férfi canon karaktere •
bruce wayne
batman

• Az ősz saját karaktere •
zara tepes
the vamp

• Az ősz keresett karaktere •
gwendolyn summers
the double agent

• Az ősz előtörténete •
alex danvers
agent danvers

• Az ősz párja •
dommiel dragomir
june moone


Share| .

Snart & Malgus ⌛ Mexikó 1995.



Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Poszt témája: Re: Snart & Malgus ⌛ Mexikó 1995. •• Hétf. Feb. 13, 2017 4:06 pm ••

1995.
Nyílik az ajtó, nekem pedig a torkomban dobog a szívem. Nem is tudom, hogy mire számítottam, de amit látok az határozottan nem az. Árgus szemekkel figyelem a besétáló férfit. Illetve az elsétáló férfit. Halk nyekkenéssel próbálok utána fordulni, hogy tovább követhessem a tekintetemmel, de a kötél nem enged. Én itt nőttem fel, a naptól olyan barna vagyok, mint akit bekentek karamellel, de az arcvonásaim határozottan északiak, ahogy a szemeim kékje is. Engem is ránézésre meg lehet különböztetni egy olyantól, aki ide született. Na de az ismeretlen férfi?! Hamarabb elhinném, hogy a Marsról jött, mint hogy idevalósi lenne. Tudom, nem nagy ügy, hisz eleve angolul szól hozzám.
- Hola. – Suttogom halkan az orrom alatt, már csak megszokásból. Kevesen beszélnek hozzám a spanyolon kívül bárhogy. Alig szuszogva, bámészkodok még néhány másodpercig, hisz nem értem mi történik. Ki ő. Mit akar. Hol az őr. Ó, várjunk csak. Hol az őr? Futólagosan, apró és erőtlen, na de annál dörzsöltebb mosolyra húzódnak az ajkaim. Hol az őr.
Ha az ismeretlen nem tör be, én nem borulok fel a székkel, hogy némi fájdalom árán esélyt adhassak magamnak a szabadulásra. Hisz most, hogy az engem őrző tag nem fog bejönni az első neszre, hogy erős ütéssel intsen nyugalomra, megtehetem amit eddig nem tudtam. Küzdhetek. Végülis az ismeretlen azt mondta, ne zavartassam magam. Nekem meg nem kell kétszer mondani. Van bennem elég élni akarás. Az eddiginél is jobban lehorzsolom a karom, ahogy próbálok szabadulni a durva felületű kötél fogságából. Egyelőre sikertelenül. Tehetetlenül, megizzadva nézek fel az amerikai irányába. Mi a fenét csinál? Miért nem foglalkozik velem? Hahó... Hát jó. Az arcom a porba nyomva sikerül felküzdenem magam a két térdemre, de végül ezzel is csak annyit érek el, hogy átborulok a másik oldalamra. De így legalább jól rálátok az ismeretlenre. Ez is valami. Érdeklődve figyelem a különös vegyvert, majd legnagyobb meglepetésemre, az újabb eséstől meglazult béklyóból ki tudom húzni az egyik kezem. A csuklóm és a felkarom is sebesre van dörzsölve... most már biztosra vehetem, hogy apám meg fog ölni. De egyszerre csak egy problémával foglalkozzunk. Az is elég zavaró, hogy a férfi aligha vesz figyelembe.
- Estás sordo? – Teszem fel a nagy kérdést, hogy süket-e. Mert tekintve, hogy milyen tudatosan túrja fel a ládákat, vaknak biztosan nem vak. – Megölted az őrt? – Jön az újabb kérdés, tovább feszegetve a másik karom, amit mindjárt eltörök, ha így haladok. – Legalább vágd el a kötelet! – Immár feszültebben emelem meg a hangom. Nem segít? Jó, ne segítsen, hagyjon itt. De legalább a kezdő löketet adja meg. Tudja egyáltalán ki vagyok én?! Vagy azt, hogy errefelé mit tesznek a rivális bandákhoz tartozókkal? Az nem számít, hogy én még a százötven centit is alig érem el.
Online
✻ hozzászólások :
35
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: Snart & Malgus ⌛ Mexikó 1995. •• Vas. Feb. 12, 2017 5:02 pm ••


Malgus & Snart
SORRY KID, I'M NOT HERE TO RESCUE YOU

Épp egy fejlesztésen dolgozom a jégfegyverem számára, amikor meghallom a kopogtatást a hátsó ajtón. El sem tudom képzelni, ki kereshet ilyen lehetetlen időben, hajnali fél ötkor. Hivatalos ügyben a főbejáraton zaklatnának, azok pedig, akik eléggé ismernek, és nem éppen az igazat álmát alusszák, vagy részegre isszák magukat valami külvárosi bárban, vannak annyira pofátlanok, hogy kopogás nélkül beengedjék magukat. Kelletlenül teszem félre a szerszámaimat, és megyek ajtót nyitni, ám amikor meglátom, kik ácsorognak épp a küszöbömön, szinte automatikusan ingatom a fejemet, és kezdek tiltakozni, mielőtt még bármit mondanának.
- Nem. Akármit is akartok, ez most nem a megfelelő alkalom. – A nem túl barátságos fogadtatást leszámítva hátra lépek, hogy beengedjem a Hullámlovas követeit az otthonomba, élükön Mick-kel, akit nem is láttam, mióta elhagytam a csapatot. A küldetésünk végeztével meghagytam nekik, hogy szükség esetén számíthatnak rám, de ebben a szent pillanatban nagyon is bánom ezt az elhamarkodott kijelentést. Jó volt néhány hónapra hősnek lenni, utazgatni az időben, meg minden, de most élvezem a vakációmat idehaza, és konkrét terveim vannak a következő hetekre. Tudjátok, hogy van ez? Ki kell egyenlítenem a mérleg nyelvét, mielőtt bárkit azzal vádolna, hogy elpuhultam. Még mindig azt mondom, a hőslét nem nekem való. Szép és jó dolog életeket menteni, de nem éri meg ezért mindent, tényleg mindent feláldozni. Saját magammal is foglalkoznom kell. Őszintén meglep, hogy Mick még nem jutott ugyanerre a következtetésre.
- Mintha az időzítés bármit is számítana az esetünkben – világít rá elmésen régi barátom az időutazás egyik legfontosabb tulajdonságára. Ki gondolta volna, hogy ebbe az „ősemberbe” ennyi ész szorult? Sóhajtva intek nekik, hogy fáradjanak beljebb, számítva rá, hogy addig nem szabadulok tőlük, amíg el nem mondják, amiért jöttek. Mint kiderült, Savage és az időmesterek pusztulásával a történelem sebezhetővé vált, kiszolgáltatottá az úgynevezett időkalózok számára, akik mondhatjuk úgy, tetszés szerint trollkodhatnak az időben, a Legendák eltökélt szándéka viszont megállítani őket. A legutóbbi zűrt az okozta, hogy bizonyos személyek huszonharmadik századi gyógyszereket és drogokat próbálnak árusítani korábbi időkben, aminek drasztikus következményei lehetnek, és ezzel akár a jelent is felforgathatják. Szép. Már épp meg akarnám kérdezni, mégis hol jövök én a képbe, de hamar meg is kapom a választ a kimondatlan kérdésre. Kiderült, hogy a kalózok első megállóhelye a kilencvenes évek, az első vásárló pedig egy mexikói drogkartell. Az én dolgom az lenne, hogy amíg a többiek egy kisebb felfordulást intéznek a közelben, én kutassam át a raktáraikat, és szerezzem vissza az anyagot. Be kell ismernem, testhezálló és csábító feladat. Betörni egy bűnbandához, és ellopni valamit... Határozottan nekem való munka. Ennél akciódúsabb, izgalmasabb melót aligha találhatnék a napjaink Central Cityjében. Nem kell sokáig haboznom, hogy igent mondjak, és fél órával később már újra a Hullámlovason vagyok az összetételében kissé megváltozott csapattal. Az újdonságoktól függetlenül is nosztalgiával tölt el a visszatérés, de nem hagyok sok időt az érzelgősködésre. Amíg a többiek összeállítják és pontosítják a tervet, én kihasználom a lehetőséget, hogy az időgép felszerelését használva „korszerűsítsem” a fegyverem egy üveg, jó öreg szintetikus sör mellett.
Mikor megérkezünk 1995-be, még összejön a banda egy utolsó egyeztetésre. A lelkemre kötik, hogy ne változtassak semmin, amin nem muszáj. Mintha nem tudnám, hogyan működik ez. Annyira nem volt régen, hogy utoljára velük utaztam. Figyelmeztetnek, hogy a kartell területén éppen fogva tartanak egy tíz év körüli srácot is, egy ellenséges drogbáró fiát, aki két nap múlva odaveszik majd egy tűzharcban, ezzel kirobbantva a kilencvenes évek egyik legnagyobb, legismertebb mexikói bandaháborúját. Bármekkora is a csábítás, nem avatkozhatok bele. Hagynom kell a fiút. Mintha érdekelne engem ez az egész! Csak a melót akarom elvégezni, és nyugi, nem vagyok már kezdő – mondogatom nekik.
Beosonni a kiszemelt területre ezzel a szedett-vedett társasággal, az újoncokkal a nyakunkon, nem is volt olyan nehéz, mint gondoltam. Sikerült eltalálnunk az őrségváltás pillanatát, ezzel pedig a minimálisra csökkenteni a kárt, amit okozunk. Amíg a többiek biztosítják a környéket, én a raktárhoz osonok. Méretes lánc van rajta kívülről, de ez a jégfegyvernek nem jelent gondot. Lefagyasztom, majd ripityára zúzom, és már bent is vagyok. Amennyire tőlem telik, halkan húzom vissza magunkra az ajtót, majd a székkel a földön elterülő fiút megkerülve sétálok el kényelmesen a sarok felé, ahol felhalmoztak néhány faládát. Ezek közül az egyik rejti elvileg azt, amiért jöttünk.
- Helló, kölyök! - Köszönnöm, azért csak szabad, nem igaz? Ha már egyszer itt vagyok, miért nézzem levegőnek? Leveszem az első láda fedelét. Csak töltényeket találok. Félretolom az útból, majd a tetején hagyom a fegyveremet is, hogy két kézzel haladósabban kutathassam át a dobozokat. Pillantásom futólag ismét a srácra vetődik.
- Vedd úgy, hogy itt sem vagyok. Csináld csak nyugodtan azt, amit eddig. - Szólalok meg újra, és magam sem tudom, mi értelme beszélnem hozzá, vagy úgy egyáltalán a szavaimnak. Hiszen tisztában vagyok vele, hogy akármivel is próbálkozott az imént, nem fog tudni megszökni, nem ez a sorsa. És talán épp ez böki a csőrömet. Hogy egykor talán én is lehettem volna Ő. És voltam is. Egy bűnöző fia, aki beleszületett ebbe a világba, és előbb fogott fegyvert a kezébe, mint hogy megtanult volna olvasni. Csak én némileg szerencsésebb voltam. Már ha nevezhetjük szerencsének azt, hogy a kölyökkorom felét nevelőintézetben töltöttem, a másik felében meg attól retteghettem, hogy kit üt meg apám legközelebb: a húgomat, anyánkat vagy engem...


✻ hozzászólások :
166
✻ kereslek :
•• lisa snart, mick rory and other legends or rogues members
✻ tartózkodási hely :
•• somewhere between past and future
✻ foglalkozás, hobbi :
•• master thief
✻ karakter arca :
•• wentworth miller
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: Snart & Malgus ⌛ Mexikó 1995. •• Szomb. Feb. 04, 2017 12:59 pm ••

1995.
Nem rég töltöttem be a tizenegyet. A hétköznapjaim során maximálisan a feladataimra koncentrálok, ahogy azt elvárják tőlem. Mindent pontosan úgy teszek, ahogy apám elvárja. Legalábbis igyekszem megközelíteni azt a szintet. Mégsem vagyok elég jó soha. Dicséret helyett csak fordul és megy a dolgára. Egy gyereknek nem szabadna ilyen bizonytalanul élnie. Egy gyereknek nem szabadna ennyire vágynia az apai figyelemre. Egyszerűen meg kellene kapnia azt. Bár ilyesmi nem szokott megfordulni a fejemben. Arra neveltek, hogy én ide tartozom és a kartell az első. Kisebb nagyobb fontosságú bábuk vagyunk egy sakktáblán és a kartell maga a király. Az egyén bármikor odaveszhet, de a kartell fennmarad. És így tovább, és így tovább.
Gyerek vagyok. Ám hiába dominál bennem a világosság, a személyiségem az utóbbi év, hónapok során rengeteget deformálódott. Ez egy olyan hely, ami elemészti az ártatlanságot. Ami kigyomlálja a szépet. Hisz nem a szépből van a haszon. Néha szeretek itt élni, néha nem. Néha titkon azt képzelem, hogy anyával élek. Apa nem szereti, ha róla kérdezek. Régen nem tudtam, miért. Azt gondoltam, anya biztosan valami nagyon rosszat csinált. De mostanra kicsit érettebb lett a világképem. Azt hiszem, pont fordítva van. Azt hiszem, apa csinál rosszat. Néha még emlékszem anya illatára, a szemeire, semmi konkrétabb. Az arca is alig. Na de a jelenben élünk. Nincs anya, ő elhagyott. Apa van. És ha azzal nem tudok neki megfelelni, hogy jól teljesítem a feladataimat, hogy bármit megteszek érte, hogy a vezetői gyűléseken némán állok mellette, büszkén kihúzva magam... Akkor majd lenyűgözöm mással. Gondoltam én. Rossz ötlet volt.
A minap az egyik magántanáromhoz sietve véletlenül, vagy... egy icike-picikét talán szándékosan megálltam a belsőudvaron a nagy boltív menti fal takarásában és kihallgattam az egyik emberünk telefonbeszélgetését. Csak egy sólyom volt, ahogy ilyen körökben hívjuk őket. A sólymok állnak a hierarchia alján. Ők a kartell szemei és fülei az utcákon, ők figyelik többek közt a rendőrség, meg a rivális csoportok mozgását is. Már az gyanús volt, hogy angolul beszél, mert mi spanyolt használunk. Valami szállítmányról volt szó, és hogy micsoda rajtaütés lesz, meg majd ő begyűjti a szajrét, azzal biztosan fentebb kerül a hierarchiában. Szóval magánakcióra készült a vezetőség tudta nélkül. Azonnal jelentenem kellett volna, de nem tettem. Egyedül akartam megoldani. Tegnap délután követtem a fazont. Volt nálam egy pisztoly, amit az egyik fegyverraktárból csentem... vettem kölcsön. Lényegében fegyverrel a kezemben nőttem fel, mindent ismerek és tudok használni, úgy tanítottak meg rá, mint írni és olvasni. Ettől függetlenül persze tilos az, amit tettem, de ezen a ponton már úgy voltam vele, hogy ha szófogadással nem tudom lenyűgözni apámat, akkor megteszem máshogy.
Egészen egy rivális banda területének a széléig követtem észrevétlenül, de onnan se kép, se hang. Az éjszaka folyamán egy üres raktárépületben ébredtem székhez kötve, sajgó fejjel. Hátulról ütöttek le. Hamar bebizonyosodott, hogy az egyetlen, aminek az életem köszönhetem az, hogy egy drogbáró fia vagyok, vagyis értékes. Aludhattam egy keveset, de többnyire ébren voltam. Nem tudom hány óra lehet, de én délelőttre saccolnám az időt. Nehezen süt be a nap a poros ablakokon, amiből amúgy sincs sok, de elég világos van. És rémesen meleg. Félhetnék attól, hogy megölnek, de őszintén szólva, apámtól jobban félek. Nem tudom, mivel járnék rosszabbul. Szomjas is vagyok. Kezdek megint egészen elbóbiskolni, lassan ideje lenne, hogy újra felbukkanjon a kint járőröző alak, legalább egy kis vízzel. Azt hiszem, lépteket hallok, de talán már csak beképzelem. Mindenesetre elég határozottan magamhoz térek és kihúzom magam a kívülről leláncolt nagy faajtó túloldaláról jövő fegyverropogást hallva. Az egyik nyilvánvalóan gépfegyver. Olyan, ami az őrön volt. De a másik? Értek én a fegyverekhez, de ennek egészen ismeretlen a hangja. Újabb kísérletet teszek rá, hogy kihúzzam magam a kötél szorításából, mikor meghallom kívülről zörögni a láncot, még sietősebbre veszem. Az egésszel annyit érek el, hogy borulok, székkel együtt.


// ha bármi nem jó, dobj egy üzit! Smile //

Online
✻ hozzászólások :
35
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Snart & Malgus ⌛ Mexikó 1995. •• Szomb. Feb. 04, 2017 12:58 pm ••



***

Online
✻ hozzászólások :
35
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: Snart & Malgus ⌛ Mexikó 1995. •• ••

Sponsored content
live like legends

Snart & Malgus ⌛ Mexikó 1995.

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Part 14 / 5
» Lisa Snart - Golden Glider

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
We can be heroes :: különlegességek :: idõsíkok forgataga-