villains have a vision for the world.

heroes don't, their only goal is to stop the villains from reaching theirs
üdv itt
kedves vándor lélek
Ebben a pillanatban egy olyan szerepjátékos felületre léptél, mely kimondottan a DC univerzummal és annak karaktereivel foglalkozik.  Az elmúlt évek folyamán nem csak, hogy a képregények szerelmeseivel ismertették és szerettették meg az újabbnál újabb szuperhősöket, avagy azok gonosztevőit, hanem egyenest elhozták mindannyiunkhoz az otthonunkba azzal, hogy a képernyőre vetítették az adaptációikat. oldalunk alapjául veszi a flash, arrow, supergirl és a legends of tomorrow sorozatokat, amelyek mondhatni egymásból virágoztak ki, hiszen a kezdetekkor még számunkra is csak az első kettő jelentette az alapforrást. emellett a filmes világot is igyekszünk a sorozattal összeolvasztani még akkor is, ha jelen álláspont szerint két különböző univerzumban helyezkednek el. akkor se félj, ha a képregény vonalát követnéd szívesebben, hiszen mindenre megadatik a lehetőség, ha egyszer csatlakozol a családias kis csapatunkhoz. multiuniverzumunk rengeteg dolog megvalósítására kínál számodra lehetőséget, akár más sorozatokból merített ötletmorzsa is megvalósítható ezáltal. ám, ha átlagos emberi életbe bújnál ki nagy rajongással és odaadással követi a városok szuperhőseit vagy akár gonoszait, akkor bizony itt a helyed! csatlakozz hozzánk egy képregénybeli szereplővel, valakinek a hőn áhítatot keresettjével, vagy esetleg egy teljesen saját karakterrel. egy biztos, mi várunk rád!
OLDAL ALAPÍTÁSA:
2015. MÁRCIUS 01.
jelentkezz be
a karatkered már hiányol
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
❖ Elfelejtettem a jelszavam!
üzenj bátran
ígérjük nem falunk fel
erre járunk
ki van itt?
Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég

Caitlin Snow, Claire Adams, Lois Lane, Thea Queen

A legtöbb felhasználó (72 fő) Vas. Ápr. 30, 2017 9:05 pm-kor volt itt.
új üzenetek
irományaink gyűjteménye
avatar foglaló
Bruce Wayne
pötyögte
Today at 10:51 am
Munkaügyi Központ
Bruce Wayne
pötyögte
Today at 10:51 am
Elkészültem a karakterlapommal!
Bruce Wayne
pötyögte
Yesterday at 4:42 pm
Megfigyelõ
Felicity Smoak
pötyögte
Pént. Okt. 20, 2017 6:46 pm
Central City - Leonard Snart & Mick Rory
Mick Rory
pötyögte
Pént. Okt. 20, 2017 1:51 pm
Tetõ
Nayeli Marlowe
pötyögte
Csüt. Okt. 19, 2017 9:45 pm
Dommiel
Dommiel
pötyögte
Csüt. Okt. 19, 2017 8:19 pm
Starbucks
Phoebe Adams
pötyögte
Szer. Okt. 18, 2017 10:27 pm
az oscaraink
legjobbaklegjobbjai
• A nyár noi canon karaktere •
black siren
laurel lance

• A nyár férfi canon karaktere •
leonard snart
captain cold

• A nyár noi saját karakterei •
heily hellfire
little kryptonian

• A nyár férfi saját karaktere •
sean weston
the experimenter

• A nyár elotörténete •
claire adams
big sister

• A nyár keresett karaktere •
astrid faye rhodes
broken one

• A nyár párja •
sean weston
gwen summers

Share|
Snart & Malgus ⌛ Mexikó 1995.
eme téma címe
Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains


1995.
Nyílik az ajtó, nekem pedig a torkomban dobog a szívem. Nem is tudom, hogy mire számítottam, de amit látok az határozottan nem az. Árgus szemekkel figyelem a besétáló férfit. Illetve az elsétáló férfit. Halk nyekkenéssel próbálok utána fordulni, hogy tovább követhessem a tekintetemmel, de a kötél nem enged. Én itt nőttem fel, a naptól olyan barna vagyok, mint akit bekentek karamellel, de az arcvonásaim határozottan északiak, ahogy a szemeim kékje is. Engem is ránézésre meg lehet különböztetni egy olyantól, aki ide született. Na de az ismeretlen férfi?! Hamarabb elhinném, hogy a Marsról jött, mint hogy idevalósi lenne. Tudom, nem nagy ügy, hisz eleve angolul szól hozzám.
- Hola. – Suttogom halkan az orrom alatt, már csak megszokásból. Kevesen beszélnek hozzám a spanyolon kívül bárhogy. Alig szuszogva, bámészkodok még néhány másodpercig, hisz nem értem mi történik. Ki ő. Mit akar. Hol az őr. Ó, várjunk csak. Hol az őr? Futólagosan, apró és erőtlen, na de annál dörzsöltebb mosolyra húzódnak az ajkaim. Hol az őr.
Ha az ismeretlen nem tör be, én nem borulok fel a székkel, hogy némi fájdalom árán esélyt adhassak magamnak a szabadulásra. Hisz most, hogy az engem őrző tag nem fog bejönni az első neszre, hogy erős ütéssel intsen nyugalomra, megtehetem amit eddig nem tudtam. Küzdhetek. Végülis az ismeretlen azt mondta, ne zavartassam magam. Nekem meg nem kell kétszer mondani. Van bennem elég élni akarás. Az eddiginél is jobban lehorzsolom a karom, ahogy próbálok szabadulni a durva felületű kötél fogságából. Egyelőre sikertelenül. Tehetetlenül, megizzadva nézek fel az amerikai irányába. Mi a fenét csinál? Miért nem foglalkozik velem? Hahó... Hát jó. Az arcom a porba nyomva sikerül felküzdenem magam a két térdemre, de végül ezzel is csak annyit érek el, hogy átborulok a másik oldalamra. De így legalább jól rálátok az ismeretlenre. Ez is valami. Érdeklődve figyelem a különös vegyvert, majd legnagyobb meglepetésemre, az újabb eséstől meglazult béklyóból ki tudom húzni az egyik kezem. A csuklóm és a felkarom is sebesre van dörzsölve... most már biztosra vehetem, hogy apám meg fog ölni. De egyszerre csak egy problémával foglalkozzunk. Az is elég zavaró, hogy a férfi aligha vesz figyelembe.
- Estás sordo? – Teszem fel a nagy kérdést, hogy süket-e. Mert tekintve, hogy milyen tudatosan túrja fel a ládákat, vaknak biztosan nem vak. – Megölted az őrt? – Jön az újabb kérdés, tovább feszegetve a másik karom, amit mindjárt eltörök, ha így haladok. – Legalább vágd el a kötelet! – Immár feszültebben emelem meg a hangom. Nem segít? Jó, ne segítsen, hagyjon itt. De legalább a kezdő löketet adja meg. Tudja egyáltalán ki vagyok én?! Vagy azt, hogy errefelé mit tesznek a rivális bandákhoz tartozókkal? Az nem számít, hogy én még a százötven centit is alig érem el.
it's where my demons hide

avatar
❖ Captain Cold ❖
dc universe
kereslek :
•• lisa snart
tartózkodási hely :
•• central city
foglalkozás, hobbi :
•• master thief
karakter arca :
•• wentworth miller
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése



Malgus & Snart
SORRY KID, I'M NOT HERE TO RESCUE YOU

Épp egy fejlesztésen dolgozom a jégfegyverem számára, amikor meghallom a kopogtatást a hátsó ajtón. El sem tudom képzelni, ki kereshet ilyen lehetetlen időben, hajnali fél ötkor. Hivatalos ügyben a főbejáraton zaklatnának, azok pedig, akik eléggé ismernek, és nem éppen az igazat álmát alusszák, vagy részegre isszák magukat valami külvárosi bárban, vannak annyira pofátlanok, hogy kopogás nélkül beengedjék magukat. Kelletlenül teszem félre a szerszámaimat, és megyek ajtót nyitni, ám amikor meglátom, kik ácsorognak épp a küszöbömön, szinte automatikusan ingatom a fejemet, és kezdek tiltakozni, mielőtt még bármit mondanának.
- Nem. Akármit is akartok, ez most nem a megfelelő alkalom. – A nem túl barátságos fogadtatást leszámítva hátra lépek, hogy beengedjem a Hullámlovas követeit az otthonomba, élükön Mick-kel, akit nem is láttam, mióta elhagytam a csapatot. A küldetésünk végeztével meghagytam nekik, hogy szükség esetén számíthatnak rám, de ebben a szent pillanatban nagyon is bánom ezt az elhamarkodott kijelentést. Jó volt néhány hónapra hősnek lenni, utazgatni az időben, meg minden, de most élvezem a vakációmat idehaza, és konkrét terveim vannak a következő hetekre. Tudjátok, hogy van ez? Ki kell egyenlítenem a mérleg nyelvét, mielőtt bárkit azzal vádolna, hogy elpuhultam. Még mindig azt mondom, a hőslét nem nekem való. Szép és jó dolog életeket menteni, de nem éri meg ezért mindent, tényleg mindent feláldozni. Saját magammal is foglalkoznom kell. Őszintén meglep, hogy Mick még nem jutott ugyanerre a következtetésre.
- Mintha az időzítés bármit is számítana az esetünkben – világít rá elmésen régi barátom az időutazás egyik legfontosabb tulajdonságára. Ki gondolta volna, hogy ebbe az „ősemberbe” ennyi ész szorult? Sóhajtva intek nekik, hogy fáradjanak beljebb, számítva rá, hogy addig nem szabadulok tőlük, amíg el nem mondják, amiért jöttek. Mint kiderült, Savage és az időmesterek pusztulásával a történelem sebezhetővé vált, kiszolgáltatottá az úgynevezett időkalózok számára, akik mondhatjuk úgy, tetszés szerint trollkodhatnak az időben, a Legendák eltökélt szándéka viszont megállítani őket. A legutóbbi zűrt az okozta, hogy bizonyos személyek huszonharmadik századi gyógyszereket és drogokat próbálnak árusítani korábbi időkben, aminek drasztikus következményei lehetnek, és ezzel akár a jelent is felforgathatják. Szép. Már épp meg akarnám kérdezni, mégis hol jövök én a képbe, de hamar meg is kapom a választ a kimondatlan kérdésre. Kiderült, hogy a kalózok első megállóhelye a kilencvenes évek, az első vásárló pedig egy mexikói drogkartell. Az én dolgom az lenne, hogy amíg a többiek egy kisebb felfordulást intéznek a közelben, én kutassam át a raktáraikat, és szerezzem vissza az anyagot. Be kell ismernem, testhezálló és csábító feladat. Betörni egy bűnbandához, és ellopni valamit... Határozottan nekem való munka. Ennél akciódúsabb, izgalmasabb melót aligha találhatnék a napjaink Central Cityjében. Nem kell sokáig haboznom, hogy igent mondjak, és fél órával később már újra a Hullámlovason vagyok az összetételében kissé megváltozott csapattal. Az újdonságoktól függetlenül is nosztalgiával tölt el a visszatérés, de nem hagyok sok időt az érzelgősködésre. Amíg a többiek összeállítják és pontosítják a tervet, én kihasználom a lehetőséget, hogy az időgép felszerelését használva „korszerűsítsem” a fegyverem egy üveg, jó öreg szintetikus sör mellett.
Mikor megérkezünk 1995-be, még összejön a banda egy utolsó egyeztetésre. A lelkemre kötik, hogy ne változtassak semmin, amin nem muszáj. Mintha nem tudnám, hogyan működik ez. Annyira nem volt régen, hogy utoljára velük utaztam. Figyelmeztetnek, hogy a kartell területén éppen fogva tartanak egy tíz év körüli srácot is, egy ellenséges drogbáró fiát, aki két nap múlva odaveszik majd egy tűzharcban, ezzel kirobbantva a kilencvenes évek egyik legnagyobb, legismertebb mexikói bandaháborúját. Bármekkora is a csábítás, nem avatkozhatok bele. Hagynom kell a fiút. Mintha érdekelne engem ez az egész! Csak a melót akarom elvégezni, és nyugi, nem vagyok már kezdő – mondogatom nekik.
Beosonni a kiszemelt területre ezzel a szedett-vedett társasággal, az újoncokkal a nyakunkon, nem is volt olyan nehéz, mint gondoltam. Sikerült eltalálnunk az őrségváltás pillanatát, ezzel pedig a minimálisra csökkenteni a kárt, amit okozunk. Amíg a többiek biztosítják a környéket, én a raktárhoz osonok. Méretes lánc van rajta kívülről, de ez a jégfegyvernek nem jelent gondot. Lefagyasztom, majd ripityára zúzom, és már bent is vagyok. Amennyire tőlem telik, halkan húzom vissza magunkra az ajtót, majd a székkel a földön elterülő fiút megkerülve sétálok el kényelmesen a sarok felé, ahol felhalmoztak néhány faládát. Ezek közül az egyik rejti elvileg azt, amiért jöttünk.
- Helló, kölyök! - Köszönnöm, azért csak szabad, nem igaz? Ha már egyszer itt vagyok, miért nézzem levegőnek? Leveszem az első láda fedelét. Csak töltényeket találok. Félretolom az útból, majd a tetején hagyom a fegyveremet is, hogy két kézzel haladósabban kutathassam át a dobozokat. Pillantásom futólag ismét a srácra vetődik.
- Vedd úgy, hogy itt sem vagyok. Csináld csak nyugodtan azt, amit eddig. - Szólalok meg újra, és magam sem tudom, mi értelme beszélnem hozzá, vagy úgy egyáltalán a szavaimnak. Hiszen tisztában vagyok vele, hogy akármivel is próbálkozott az imént, nem fog tudni megszökni, nem ez a sorsa. És talán épp ez böki a csőrömet. Hogy egykor talán én is lehettem volna Ő. És voltam is. Egy bűnöző fia, aki beleszületett ebbe a világba, és előbb fogott fegyvert a kezébe, mint hogy megtanult volna olvasni. Csak én némileg szerencsésebb voltam. Már ha nevezhetjük szerencsének azt, hogy a kölyökkorom felét nevelőintézetben töltöttem, a másik felében meg attól retteghettem, hogy kit üt meg apám legközelebb: a húgomat, anyánkat vagy engem...


Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains


1995.
Nem rég töltöttem be a tizenegyet. A hétköznapjaim során maximálisan a feladataimra koncentrálok, ahogy azt elvárják tőlem. Mindent pontosan úgy teszek, ahogy apám elvárja. Legalábbis igyekszem megközelíteni azt a szintet. Mégsem vagyok elég jó soha. Dicséret helyett csak fordul és megy a dolgára. Egy gyereknek nem szabadna ilyen bizonytalanul élnie. Egy gyereknek nem szabadna ennyire vágynia az apai figyelemre. Egyszerűen meg kellene kapnia azt. Bár ilyesmi nem szokott megfordulni a fejemben. Arra neveltek, hogy én ide tartozom és a kartell az első. Kisebb nagyobb fontosságú bábuk vagyunk egy sakktáblán és a kartell maga a király. Az egyén bármikor odaveszhet, de a kartell fennmarad. És így tovább, és így tovább.
Gyerek vagyok. Ám hiába dominál bennem a világosság, a személyiségem az utóbbi év, hónapok során rengeteget deformálódott. Ez egy olyan hely, ami elemészti az ártatlanságot. Ami kigyomlálja a szépet. Hisz nem a szépből van a haszon. Néha szeretek itt élni, néha nem. Néha titkon azt képzelem, hogy anyával élek. Apa nem szereti, ha róla kérdezek. Régen nem tudtam, miért. Azt gondoltam, anya biztosan valami nagyon rosszat csinált. De mostanra kicsit érettebb lett a világképem. Azt hiszem, pont fordítva van. Azt hiszem, apa csinál rosszat. Néha még emlékszem anya illatára, a szemeire, semmi konkrétabb. Az arca is alig. Na de a jelenben élünk. Nincs anya, ő elhagyott. Apa van. És ha azzal nem tudok neki megfelelni, hogy jól teljesítem a feladataimat, hogy bármit megteszek érte, hogy a vezetői gyűléseken némán állok mellette, büszkén kihúzva magam... Akkor majd lenyűgözöm mással. Gondoltam én. Rossz ötlet volt.
A minap az egyik magántanáromhoz sietve véletlenül, vagy... egy icike-picikét talán szándékosan megálltam a belsőudvaron a nagy boltív menti fal takarásában és kihallgattam az egyik emberünk telefonbeszélgetését. Csak egy sólyom volt, ahogy ilyen körökben hívjuk őket. A sólymok állnak a hierarchia alján. Ők a kartell szemei és fülei az utcákon, ők figyelik többek közt a rendőrség, meg a rivális csoportok mozgását is. Már az gyanús volt, hogy angolul beszél, mert mi spanyolt használunk. Valami szállítmányról volt szó, és hogy micsoda rajtaütés lesz, meg majd ő begyűjti a szajrét, azzal biztosan fentebb kerül a hierarchiában. Szóval magánakcióra készült a vezetőség tudta nélkül. Azonnal jelentenem kellett volna, de nem tettem. Egyedül akartam megoldani. Tegnap délután követtem a fazont. Volt nálam egy pisztoly, amit az egyik fegyverraktárból csentem... vettem kölcsön. Lényegében fegyverrel a kezemben nőttem fel, mindent ismerek és tudok használni, úgy tanítottak meg rá, mint írni és olvasni. Ettől függetlenül persze tilos az, amit tettem, de ezen a ponton már úgy voltam vele, hogy ha szófogadással nem tudom lenyűgözni apámat, akkor megteszem máshogy.
Egészen egy rivális banda területének a széléig követtem észrevétlenül, de onnan se kép, se hang. Az éjszaka folyamán egy üres raktárépületben ébredtem székhez kötve, sajgó fejjel. Hátulról ütöttek le. Hamar bebizonyosodott, hogy az egyetlen, aminek az életem köszönhetem az, hogy egy drogbáró fia vagyok, vagyis értékes. Aludhattam egy keveset, de többnyire ébren voltam. Nem tudom hány óra lehet, de én délelőttre saccolnám az időt. Nehezen süt be a nap a poros ablakokon, amiből amúgy sincs sok, de elég világos van. És rémesen meleg. Félhetnék attól, hogy megölnek, de őszintén szólva, apámtól jobban félek. Nem tudom, mivel járnék rosszabbul. Szomjas is vagyok. Kezdek megint egészen elbóbiskolni, lassan ideje lenne, hogy újra felbukkanjon a kint járőröző alak, legalább egy kis vízzel. Azt hiszem, lépteket hallok, de talán már csak beképzelem. Mindenesetre elég határozottan magamhoz térek és kihúzom magam a kívülről leláncolt nagy faajtó túloldaláról jövő fegyverropogást hallva. Az egyik nyilvánvalóan gépfegyver. Olyan, ami az őrön volt. De a másik? Értek én a fegyverekhez, de ennek egészen ismeretlen a hangja. Újabb kísérletet teszek rá, hogy kihúzzam magam a kötél szorításából, mikor meghallom kívülről zörögni a láncot, még sietősebbre veszem. Az egésszel annyit érek el, hogy borulok, székkel együtt.


// ha bármi nem jó, dobj egy üzit! Smile //

Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains




***

Sponsored content
it's where my demons hide

dc universe
heroes vs villains


1 / 1 oldal
Similar topics
-
» Part 14 / 5
» Lisa Snart - Golden Glider

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
We can be heroes :: különlegességek :: idõsíkok forgataga :: lezárt játékok-
Ugrás: