villains have a vision for the world.

heroes don't, their only goal is to stop the villains from reaching theirs
jelentkezz be
a karatkered már hiányol
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
❖ Elfelejtettem a jelszavam!
üzenj bátran
ígérjük nem falunk fel
erre járunk
ki van itt?
Jelenleg 13 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég

Alice Effendi, Caitlin Snow, Sammie Dempston, Tyler Batson

A legtöbb felhasználó (72 fő) Vas. Ápr. 30, 2017 9:05 pm-kor volt itt.
új üzenetek
irományaink gyűjteménye
Skyler Lorelay Lynch
Skyler Lorelay Lynch
pötyögte
Today at 8:40 am
Állatmenhely
Tyler Batson
pötyögte
Yesterday at 10:34 pm
Fürdőszoba
Tyler Batson
pötyögte
Yesterday at 5:02 pm
képesség foglaló
Sammie Dempston
pötyögte
Yesterday at 4:20 pm
avatar foglaló
Sammie Dempston
pötyögte
Yesterday at 4:18 pm
Sammie Dempston
Leonard Snart
pötyögte
Yesterday at 4:07 pm
Városi park
Lucille Kingsland
pötyögte
Yesterday at 7:21 am
Gyárépület belseje
Jason Todd
pötyögte
Vas. Aug. 20, 2017 3:18 pm
az oldal stat
ennyien vagyunk itt
CSOPORT
ALIEN 1 1
ANTI-HERO 3 1
BORROWED 0 2
CITIZEN 5 0
CRIMINAL 3 3
DOCTOR 1 0
GOVERNMENT 1 3
HERO 1 0
METAHUMAN 2 5
VIGILANTE 0 0
VILLAIN 1 5
Összesen 18 20
az oscaraink
legjobbaklegjobbjai
• A tavasz női canon karaktere •
black siren
laurel lance

• A tavasz férfi canon karaktere •
julian albert
alchemy

• A tavasz női saját karakterei •
abigail vicious
the redhead

• A tavasz férfi saját karaktere •
sean weston
the experimenter

• A tavasz előtörténete •
oswald cobblepot
the penguin

• A tavasz keresett karaktere •
lucille kingsland
miss badass

• A tavasz párja •
sean weston
gwen summers

Share|
Katherine & Jonathan - Why you help me?
eme téma címe
Vendég
it's where my demons hide

avatar
heroes vs villains



To: Katherine Lewis
Don't walk in front of me, I won't follow you.

Egy pillanatra lehunytam a szemeimet, és mélyen szívtam magamba a levegőt, mintha minden rendben lenne, mintha a világ gondjai tova tűntek volna, és csak én lennék az egyetlen, aki a problémát okozhatja a saját életében. De tudtam, hogy a valóság ennél komplikáltabb, hogy a történteken nem léphettek át, és hogy az, aki vagyok, avagy, akivé váltam, nos.. nos egy egészen más valaki. Nem mentség az elzárkózás fogalma, az emlékek megtagadása, avagy a felejtés. Nem lehettek már a régi, nem de?
- Jace, figyelj! Nem sokára kezdjük a felvételt! - Szól rám a rendező az ékes hangján, és egy sanda mosolyra húzza az ajkait. Általában tudja, hogy, amikor ki vagyok bukva, nos akkor alakítom a legjobban a dühös jeleneteket. Legalábbis ennek az lenne a kimenetele, hogy lelöknek egy épületről, míg én megkapaszkodom az egyik ablakperemen, és ezáltal túlélhetem. Viszont a nézőkkel egy pillanatra azt akarják elhitetni, hogy a főhősnek annyi, hogy az élete itt és most, nos véget ért. Szeretik az emberek a drámaiságot, és éppen ezért is adják meg ezt a rajongóknak. - Készen állsz?
- Miért ne? - Vágom vissza félszegen mosolyogva, miközben egy feszült villanás fut át a szemeimen. Az ellenfelem megragadja az eszközeit, amely két farúd, míg én megállok vele szemközt.

A testvéremmel szemben állni? Olyan, mintha valami belülről kínozna..

- Három...

Vészjóslóan lépkedek hátra. Hogyan lehet itt e pillanatban?

- Kettő...

Szapora levegővétellel próbálok hátrálni az igazságtól, míg a perem szélen meg nem torpanok..

- Egy...

Miért mondja ezeket?

- Csapó! - Üvölti a rendező, míg én magam egy lökést érzek, és már esem is..

Látom a szempárt, a személyt, és hallom a hangot, amellyel elítél. Talán ezúttal mindennek vége..

Szemeimet lezárva zuhanok, és zuhanok a sötétségbe. Nem tervezem az önmagam megmentését, de a forgatás helyszínéről mégis elteleportálódom, és valamilyen víz felett kötök ki. Hallom a csobbanást, érzem a hidegséget, amely körül ölel. Csurom víz minden, és levegő nélkül tengődöm a mélységben. Jobb kezemet az ég felé tartom, mintha egyféle csodára várnék, avagy arra, hogy valaki megmentsen. De mégis ki menthetne meg? Ki lenne az, aki megmentené a lelkemet? A testem megfeszül, fuldoklom, és vizet nyelek. Rengeteg mocskos vizet, amellyel nem tudok megbékélni. Ám, az ellenkezésnek nem igazán mutatom a jelét. Sohasem tudtam úszni. Nem volt rá szükségem, vagy legalábbis nem akartam addig neki állni, míg egy olyan szerephez nem kell. Minek mindent tudónak lenni, ha szépen sorban is meg lehet dolgokat tanulni? Vagy minek épp ezen gondolkozni, ha mindjárt meghalok?
A végzetem ironikus, kissé drámai, de azt hiszem szerethető..
A szívverésem lassul, az ájulat veszi a kezdetét, és a levegő hiánya mindinkább érzékelhetővé válik. Szenvedek, mert nincs oxigén, avagy kínok közt tengődöm, mert megfulladok.
Látom magamat, ahogy egy hajóról bámulok le a víztükrére. Érzem magamban, hogy itt az idő feladni.. Talán ez lenne a vég, és mostantól már soha többé nem léteznék?
Hirtelen a gondolatmenetem tova száll, és bár nem vagyok az öngyilkos típus, mégis képtelen voltam ellenkezni. Kapálózhattam volna reménytelenül, azt hitetve el magammal, hogy van egy kis esélyem a túlélésre, de valahol tudtam, hogy nincsen.. Sosem volt!
Hirtelen elernyed a testem, és én magam az eszméletemet vesztem.
Csak az a kérdés merül fel, hogy vajon mindörökre?

||music: Time of Dying || words: 505 || note: -
Vendég
it's where my demons hide

avatar
heroes vs villains


***
1 / 1 oldal
Similar topics
-
» Jonathan Miller / Einar Skurgeson
» Katherine Pierce ~ survivor

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
We can be heroes :: különlegességek :: idõsíkok forgataga :: lezárt játékok-
Ugrás: