HELLFIRE & MALGUS ☀ time and space baby
VILLAINS HAVE A VISION FOR THE WORLD. HEROES DON'T, THEIR ONLY GOAL IS TO STOP THE VILLAINS FROM REACHING THEIRS.


üdvözlünk téged
vándor lélek

Jelenleg éppen egy a DC világával foglalkozó szerepjátékos oldalon nézelődsz. Az utóbbi évek DC termése az új és sikeres sorozataival, a közelmúltban mozikba került és az előre beharangozott filmjeivel lehetővé tette, hogy nem csak a képregények rajongói, de az izgalmakkal és szuperhősökkel teli műsorok szerelmesei is közelebb kerülhessenek ehhez a világhoz, híres és kevésbé ismert karaktereihez. Ha csak egyet is ismersz vagy kedvelsz a mostanában futó Arrow, The Flash, Supergirl vagy Legends of Tomorrow sorozatok közül, ha szívesen csöppennél bele Superman, Batman és a Justice League világába, ha van bátorságod találkozni a Suicide Squad tagjaival, ha kipróbálnád magad a hősök, az áldozatok, vagy éppen a gonosztevők között, különleges képességekkel, vagy anélkül, közöttünk a helyed. Válassz egyet a rengeteg szabad canon karakter közül, nézz szét a keresettek között, vagy hozz saját karaktert! Mi várunk rád!

Az oldal alapítása:
2015. március 01.

oldalunk videója
nézd meg bátran

Belépés
karakterem neve:
jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
csicseregj valamit
üzenj bátran




erre barangolók
Ki van itt?

Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot







utolsó bejegyzések
Üzenetek
Today at 12:50 am
Yesterday at 11:44 pm
Yesterday at 9:14 pm
Yesterday at 5:34 pm
Szer. Feb. 22, 2017 10:21 pm
Szer. Feb. 22, 2017 9:23 pm

a változás szele
kalandunk

Ősrobbanásként köszöntött be a változás National, Star, Central City, Gotham és Metropolis városaiba. De az igazság az, hogy valami alapjaiban változott meg a világban – minden világ és minden univerzum eltorzult a valóságtól. Portálok nyíltak meg a semmiből, és szippantottak magukba embereket, hogy az ismeretlenbe rántsa őket, vagy éppenséggel hánytak ki magukból olyan személyeket, akik nem a saját világukba tartoznak. És a múlt… a múlt is változott. Nem érted, hogy mi ez az érzés, valahol ott a lényed mélyén – aki voltál, az kezd elhalványulni, eltűnni… számos emlékképeddel együtt. Tudod, hogy ki voltál valaha, de már nem érzed azt, hogy többé valóságos lenne, olyan mindössze, mint valami őrült álom, amely arra figyelmeztet, hogy ne veszítsd el önmagad, ne felejtsd el azt, aki valaha voltál. De késő, mert az idősíkok összemosódtak, és már semmi sem az, aminek látszik. És senki sem az, aki egykoron volt.


legtöbbet író userek
gyorsíróink

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
az ősz oscarai
legjobbjaink

• Az ősz női canon karaktere •
caitlin snow
killer frost

• Az ősz férfi canon karaktere •
bruce wayne
batman

• Az ősz saját karaktere •
zara tepes
the vamp

• Az ősz keresett karaktere •
gwendolyn summers
the double agent

• Az ősz előtörténete •
alex danvers
agent danvers

• Az ősz párja •
dommiel dragomir
june moone


Share| .

HELLFIRE & MALGUS ☀ time and space baby



Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Poszt témája: Re: HELLFIRE & MALGUS ☀ time and space baby •• Yesterday at 11:43 pm ••


reece & lana
nice too meet you again. no, not really.

Egyszer elengedhetem büntetlenül, de másodjára nem tehetem meg ugyanezt, hiszen az elég ostoba lépés lenne a részemről. Elsőre még azt mondom, hogy helyes döntés volt megkímélni az életét, mert nem tett nekem keresztbe semmilyen módon sem. Most azonban ezt már nem mondhatom el róla. Mindenképpen be akar vinni engem. Egyáltalán tisztában van azzal, hogy mi lesz velem, ha bevisz? Vagy tényleg ennyire nem avatták be semmibe, ami velem kapcsolatos? Mégis, hogyan várhatják el tőle, hogy teljesítse a feladatát, mikor igazából nem is tudja, hogy mi is az pontosan. Láthatóan nem tudja minden gyenge pontomat. Nem is értem, miért nem egy kriptonit nyakörvvel küldték ide. Azzal elég könnyedén és gyorsan megoldhatták volna a problémát és nem kellene aggódniuk azért, hogy valami bántódása esik a hűséges katonájuknak. De talán ez lehet részükről egy teszt, hogy képes-e bevinni engem. Megannyi embert öltem már meg, a vérük a kezemen szárad és ez talán gyilkossá tesz engem. Viszont azt egy pillanatra sem szabad elfelejteni, hogy akiket megöltem szintén gyilkosok voltak. Minden áldott nap elvettek tőlem egy darabot. Darabokra szaggattak és apránként igyekeztek elpusztítani. Addig míg rá nem jöttem, hogy többre vagyok képes, mint azt valaha is el tudnák képzelni. Ez pedig az életükbe került.
- Nem kellett volna idejönnöd. - Lehet, hogy nem vagyok a helyzet magaslatán, de amennyire én is küzdök azzal, hogy tökéletesen talpon maradjak szerintem ez ugyanúgy érvényes rá is. Mindkettőnkre hatással volt az összeütközésünk. Még rám is. Nem tudom, hogy mi volt az. De, mintha egy olyan területére léptem volna az agyának, amihez nem volt jogosultságom.
De nincs is időm ezzel foglalkozni, hiszen érezhetően megváltozik körülöttünk a légkör és az egyetlen biztos pont a keze, ami erőteljesen fonódik a csuklómra. Mintha beszippantana minket valami a következő pillanatban pedig már egyenest rajta landolok és, habár valamennyire kitisztul a kép még mindig nem tudok teljesen megmozdulni. A kezeim és a végtagjaim, mintha hirtelen elsorvadtak volna. Kellett pár perc, míg összekapartam magam és legördültem róla. Még ezután is szükségem volt néhány percre, hogy úgy kitisztuljon előttem a kép, de valamiért még mindig ugyanúgy szédültem.
- Igen.. Megvagyok. Azt hiszem. Te? - Fordítom felé az arcomat, de még mindig kicsit zizi vagyok a történtektől. Bármi is történt itt. Mert még mindig nem tudom, hogy mi hozta be ezt a változást. Eddig nem volt semmi, akárhányszor hunyászkodtam meg a házban. Talán erről is ő tehetne? Vagy sokkal inkább ő vonzotta be? Az is lehet, hogy valami más oka van. Hiszen az a hely valahogy mindig olyan otthonos érzetet nyújtott nekem attól függetlenül, hogy eléggé egy lepukkadt helyről beszélünk.
- Van valami ötleted arra, hogy mégis mi a fene történt? Vagy egy sokkal jobb kérdés. Hogy hol a fenében vagyunk? - Felküzdöm magam nagy nehezen álló helyzetbe és körbenézek, hogy végül is merre is indulhatnánk el, de valahogy egyik opció sem tűnik túl biztatónak.
✻ hozzászólások :
38
✻ kereslek :
mr. N I G H T M A R E
✻ tartózkodási hely :
▼ national city ▼
✻ foglalkozás, hobbi :
▼ saving my own ass ▼
✻ karakter arca :
▼ lizzie olsen ▼
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: HELLFIRE & MALGUS ☀ time and space baby •• Yesterday at 11:50 am ••

w i n t e r w i t c h ♡
Tetszik, hogy így felvágták a nyelvét. És egészen sikeresen tart szóval, pedig általában megyek, elvégzem a munkát, jövök. Nem mintha például a legutóbbi gyíkemberrel túl értelmesen kommunikálhattam volna. Vele is talán csak azért van így, azért lazsálok ennyit ahelyett, hogy kiütném és vinném, mert én sem vagyok benne biztos, mit kezdjek a helyzettel. Mint mondtam, eddig csak likvidálnom kellett. Erre képeztek a képességemmel együtt. Amire viszont kértek... Nem tudom hogyan kell. Legalábbis jó ezzel a gondolattal ringatnom magam, mert a másik opció az, hogy szimplán csak nem akarom megtenni. Nem akarom bántani a lányt. Nem azért, mert puhány lennék, vagy engedetlen, egyszerűen csak: nem. Pedig kellene. És a nevetség tárgya, hogy ugyanezt ő is megtehetné, mint már bebizonyosodott, mégis állunk mint két fas... fa. Az erdőben.
- Azt azért nem mondanám, hogy mindegy, ki tesz el láb alól. Lehetőleg senki ne tegyen. – Pörgetem meg az ujjaim közt egy ráérős mozdulattal a pengémet, amit egy lehengerlő mosollyal fűszerezek. A mosoly talán a késemnek szól, mert azt figyelem annyira. Tudod, a férfiak meg a játékszereik, ez már csak ilyen. A kislány szavaiban azonban van valami. Miért nem fordítok nekik hátat? Lényegében meg sem szokott fordulni a fejemben, hogy megtegyem. Miért adnám az életem olyan emberekért, akik számára csak egy mexikói söpredék vagyok, az a fajta, akit már a határon le kellene lőni? A szomorú, hogy sejtem a választ. Olyan ez, mint bármely mentális betegség. Kémiai egyensúlyzavar van az agyban és egyéb finomságok. A fejembe ültetett chip is hasonlót tehet velem. Ahányszor megfordulna a fejemben az ellenszegülés, vagy bármilyen módszer keresése arra, hogy eltávolítsam... egyszerűen meghátrálok, nem veszek róla tudomást, hogy ott van és csak élvezem az életet. Azt az életet, ami nekem jutott. Azt, amit élvezhetek belőle. Az útszéli bárok, a pengéim húsba mártása, a töménytelen mennyiségű szemétkaja, ami nem árt meg, mert a force fury erősen detoxikálja a szervezetem... És így tovább.
A nagy eszmefuttatásom után hamarosan jön a zuhanás az ég felé, ami alatt különös mód a fiatal lány csuklója jelenti az egyetlen biztos pontot, és csak abból tudom, hogy ez még a valóság és nem megint valami elmejáték, hogy érezhetem a puha bőrét a tenyerem alatt. Majd puffanás. Puffanok én, puffan ő. Meg is volnánk. Hm, nagy az univerzum, tegyük fel, hogy igazat mond és önhibánkon kívül kerültünk ide. Tegyük fel. Ez esetben még örülhetnék is, hogy vele történt meg, ha már mindenképp megtörtént volna, nem pedig az előző célpontjaimmal. Tekintve, hogy a lány tetőtől talpig rajtam landolt. Szívós vagyok, de nem biztos, hogy egy három métert súroló metát ilyen könnyedén elbírtam volna, mint az ő könnyed súlyát.
Azon egyelőre nem tudok elkezdeni gondolkodni, hogy hol is van az az itt. Amíg rajtam van és próbál magához térni, én is hasonlót teszek. Elterülve fekszem, az egyik kezemmel kelletlenül dörzsölgetem a homlokom, mint aki most ébredt halál másnaposan. Mikor leszáll rólam a leányzó, akkor én is felülök, de innen már nem mozdulok egy darabig. Telefonok, órák, semmi nem működik itt, így ő is csak becsülheti, hogy mennyi idő telik el, amíg úgy bámulok magam elé, mint akinek kisütötték az agyát. Szerintem egy-két perc lehet, mire felnézek rá és mintha mi sem történt volna küzdöm magam álló helyzetbe. A szétnézéssel nem is bajlódok, csak őt figyelem.
- Jól vagy? – Egészen más tónusú most a hangom, mint a feltételezett portál másik oldalán volt. Hidd el, hamar el fog múlni, de most kissé elveszettnek is tűnhetek. Úgy érzem magam, mint aki elvesztette az egyensúlyérzékét. A legjobban talán úgy tudnám leírni, hogy fülesen hallgatsz valami zúzós zenét, hangosan és hosszú ideig, majd hirtelen lejár a lemez és csak a fájdalmas, néma zúgás marad. A semmi hangja. Mióta a fejembe ültették a chipet, megvan ez a háttérzaj a fejemben. Mint amikor egy zsúfolt étteremben ülsz és minden létező irányból jönnek az összemosódott hangok. Na ez most megszűnt. A chipem teljesen elnémult és nem meglepő, hogy kellemetlenül érint az egész, mikor két éve hozzá vagy szokva. Mondhatni félelmetesen csendes.
- Na jó. – Köszörülök torkot az átmeneti lányos zavar után, és végre szétnézek, hogy felmérjem, mi is történhetett és hol lehetünk, a megszokott szigorú arckifejezéssel.
Online
✻ hozzászólások :
35
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: HELLFIRE & MALGUS ☀ time and space baby •• Kedd. Feb. 21, 2017 8:21 pm ••


reece & lana
nice too meet you again. no, not really.

Tényleg azt hittem, hogyha ez az egész engem is egy kicsit a földhöz vágott legalább egy kis időre lehetőségem adatik pihenni, vagy megpróbálni összekaparni magam. Még mindig elég kótyagos vagyok és a pihenés sem igazán akart összejönni, mert mire éppen igazán békésen lehunynám a szemeimet megzavarnak. Bár egy ilyen helyzetben, amikor már megint erőteljesen érzem a céltáblát a hátamon elég nehéz békében pihenni. Valahogy mindig fél szemem nyitva kell legyen talán ezért sem tudtam nyugodtan lefeküdni. Egyszerűen nem tudtam elengedni a dolgot. Fogalmam nincs, hogy miképpen találtak rám. Azt hittem, hogy már mindenkit megöltem, aki bajt hozhatna a fejemre. Talán vele is pontosan ezt kellett volna tennem. Megölnöm és, akkor most teljes békében élvezhetném a napom hátralevő részét, de nincs olyan szerencsém. Ostobaság volt a részemről, hogy hagytam élni, de nem éreztem azt, hogy veszélyt hozhatna a fejemre. Mármint nem akartam személyessé tenni ezt az egészet, hiszen vele aztán nekem egyáltalán nincs bajom. Csak a feladatát teljesíti ennyi az egész. Kicsit talán sajnálom is, hogy őt küldték erre az úgymond öngyilkos küldetésre, de nem az én dolgom elbírálni, hogy ki az, aki megérdemli, hogy éljen és ki az, aki nem. Legalábbis nem minden esetben. Van, amikor tényleg én vagyok az, aki meghozza az ítéletet, de ahhoz tényleg keresztbe kell tegyen nekem valaki. Mint azok, akiknek a vére a kezeimen szárad a mai napig.
- Szóval számodra teljesen mindegy, hogy mégis ki tesz el láb alól.. Értem.. Hát, de ha tényleg ilyen könnyedén feláldoznak mégis miért nem fordítasz nekik hátat? Csak nem eladtad a lelked az ördögnek? - Hát, ha létezik pokol, akkor pontosan oda valók lennének azok a szörnyetegek, akik kihasználták a fiatalságomat, a törékenységemet. Az egyszer biztos, hogy  jó párat hozzásegítettem ehhez az utazáshoz, de láthatóan nem eleget ahhoz, hogy azt mondhassam egy életre nyugtom van ezektől a szörnyetegektől. Nem tudok szabadulni, ha akarnék sem. Pedig mennyire magam mögött akartam hagyni ezt az egészet, de nagyon úgy tűnik, hogy valamiért újra meg újra megtalál.
Nem mozdulok, mikor közelít felém. Eszem ágában nincs meghátrálni, ha nem megy el innen úgy, hogy egy hullazsákban szállítják el a megbízói, már ha egyáltalán érdekelné őket annyira, hogy elvigyék a holtestét. Azért nem éppen ez az a hely, ahol túl sok ember járna, hiszen másképp nem is lenne a tökéletes búvóhely a számomra. Talán meg sem találnák.. Akit ennyire nem érdekli, hogy él vagy hal úgy gondolom nem igazán hiányolná bárki is.
A pengéje ismét a torkomhoz közelít, de nem állítom meg. Nincs is rá szükség, hiszen belefagy magától a mozdulatába. Eltart pár másodpercig míg felfogom, hogy nem azért állt meg, mert rájött, hogy mégsem lenne olyan jó ötlet, vagy esetleg megesett rajtam a szíve. Nem, köze sem volt ehhez. Volt valami a hátam mögött. Mintha megváltozott volna az egész légkör. Nem tudom pontosan megmagyarázni, hogy mi is ez, de határozottan érezhető volt, hogy valami megváltozott. De nem tudtam ellene tenni. Nem fordultam meg. Egyrészt nem akartam látni, hogy mi az, amit ő lát. Másrészt pedig nem bízom benne semennyire sem. Az pedig, hogy hátat fordítsak neki nem volt opció. Nem őrültem meg. Könnyűszerrel hátba szúrhatna. Én pedig nem kockáztatok.
- Semmit nem csinálok.. - Jelentettem ki, amikor megszorította a csuklómat és körülölelt minket a sötétség. Az egyik pillanatról a másikra történt mindez és olyan érzésem volt, mintha egy hullámvasúton ültem volna, a gyomrom felkavarodott, de igazából az egész porcikámat felkavarta ez az egész. Nem tudtam mindezt hova tenni, azt sem tudtam igazán, hogy hol vagyok egészen addig, amíg újra nem éreztem magaménak teljes egészében a testemet, amely éppenséggel pont az övén pihent meg. - Hol a fenében vagyunk? - Nyöszörögtem, majd megpróbáltam felállni, de valahogy még mindig kicsit zsibbadtak voltak a testrészeim. Hát most az egyszer biztos, hogy könnyen elintézhetne. Csak remélem, hogy ő is olyan állapotban van jelenleg, mint én.
✻ hozzászólások :
38
✻ kereslek :
mr. N I G H T M A R E
✻ tartózkodási hely :
▼ national city ▼
✻ foglalkozás, hobbi :
▼ saving my own ass ▼
✻ karakter arca :
▼ lizzie olsen ▼
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: HELLFIRE & MALGUS ☀ time and space baby •• Hétf. Feb. 20, 2017 12:56 pm ••

w i n t e r w i t c h ♡
Fáradt kifejezéssel fordulok hol jobbra, hol balra, alig egy négyzetméteren mozogva. Teljesen ráérősen. Mintha nem a bútorzatban igen foghíjas nappali közepén állnék, hanem az ajtó túlsó oldalán várakoznék, hogy a vendéglátóm beengedjen. Kár, hogy utóbbit megoldottam magamnak. Nem tudom, hogy a kislány mit keres egy ilyen helyen, de egy, nem is érdekel, kettő, lényegében semmit nem tudok róla úgyhogy eleve nincs sok alapom nagy gondolatfuttatásokba bocsátkozni. Mindenesetre, ha bujkál, csinálhatná jobban. Elvégre itt vagyok. Kimérten várok, de mikor nemes egyszerűséggel elém sétál, bizonyos értelemben mintha felragyogna az arcom. A kérdésére egy kiábrándító mosoly kíséretében tárom szét a karjaimat. Első látszatra talán ennyi lesz a válaszom is és folytathatjuk a kettőnk kis dolgát, ahol abba hagytuk. De néhány másodpercnyi szemkontaktus után eltüntetem az arcomról azt a polgárpukkasztó kifejezést és megszólalok.
- Tudod hogy van ez, kicsi lány. Vagy elvégzem a munkámat, vagy... – Ekkor a kezem a torkomhoz emelem és vágást jelezve húzom rajta végig a mutatóujjamat. A tekintetem továbbra is könnyelmű és rideg, de már nem az igazi. Nem feltétlenül az, amit a kávézóban láthatott. Nyilván én is kimerültem. Igaz, az ide úton bedobtam két müzliszeletet, meg egy csomag paprikás chipset, azzal egy darabig el leszek. Ezen a gondolatsoron felnevetek, elég látványosan, mintha valaki most mesélt volna nekem egy viccet, közben pedig a tarkómhoz nyúlok és dörzsölgetni kezdem. Mintha fájna. Mintha ki akarnék onnan valamit marni, mélyen a bőröm alól. Teljesen akaratlan az egész. Azt hiszem, mégsem vagyok olyan jól, mint azt gondoltam, amikor leléptem a kórházból. Na, nem mintha számítana. Egy valami számít, az pedig a lány. Élve, bedobozolva, masnival átkötve.
Hamar magamhoz térek, épp olyan hivatalosan nézek rá, mint a kávézóban tettem. Közelebb lépek hozzá, miközben kimérten, cseppet sem rejtve a mozdulatot az egyik vibránium pengémért nyúlok. Kék íriszeimmel nem engedem el a tekintetét, egyetlen pillanatra sem. Nem tudom, hogy én babonázom-e meg őt, vagy ő engem, de túl közel állok meg hozzá és ő sem hátrál el tőlem. Egy apró lépés ha marad köztünk, az egyik pengém pedig már a kezemben van. Ezt a különös bódultságot betudom a nem régi összecsapásunknak. Annak, hogy a fejembe mászott és maradhatott ott valami belőle. Vagy belőlem benne... Oh ez a nyelvtan nekem már sok. Mintegy lassított felvételként emelem a finom torkához a késem. Úgy nézhetünk ki, mint egy elcseszett szürke ötven árnyalata... Illetve emelném, mert félúton megakad a mozdulat és a tekintetem valami egészen más vonzza, önkéntelenül.
Egy másodpercre összeszorítom a szemeimet, hogy felébredjek ebből a szürreális bódultságból, de ez sem sokáig megy. Még a pislogást sem engedélyezve sajátítja ki a tekintetem a lány mögött felénk ágaskodó folyosó, ami egyszerre tűnik egyre sötétebbnek és... Nem is tudom. Mintha felénk lüktetne. Dobolna. Ekkor kezdem úgy érezni, hogy mégsem a kis boszorkány játszadozik a fejemmel. Sikerül elszakítanom a tekintetem a fénytelen és végtelen alagútnak tűnő folyosótól – amiben biztos vagyok, hogy amikor bejöttem csak egy két méteres kis átvezető folyosó volt egy másik szobába – szigorúan nézek le a lány szemeibe. Mintha figyelmeztetni akarnám, hogy bármit is tesz velem, hagyja abba. De ha ő teszi, miért tűnik ő is épp olyan tehetetlennek, mint én? Mintha még közelebb is lépett volna hozzám.
De nincs sok idő a kettőnk rövid éltű macska-egér kapcsolatán filozofálni. Hirtelen erős... nem fájdalmas, inkább végtelenül hideg, mégis égető rántást érzek. Mintha lerántottak volna egy felhőkarcoló tetejéről és a gravitációval ellenkező irányba zuhannék... a fiatal lánnyal együtt.
- Még egyszer nem cseszel ki velem. – Feltételezve, hogy ő csinálja, a minket körülölelő sötétségben megragadom a csuklóját és nem engedem el. Ha én megyek, ő is jön. Úgy érzem, mintha bedugtak volna egy mosógépbe... Majd tompán puffanok a nedves avaron, a lány pedig rajtam, egy ködös erdőben.
Online
✻ hozzászólások :
35
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: HELLFIRE & MALGUS ☀ time and space baby •• Kedd. Feb. 14, 2017 11:53 pm ••


reece & lana
nice too meet you again. no, not really.

Az utóbbi időben épp elég pénzt szereztem magamnak - nem éppen törvényes módon -, hogy ennél a lepukkant, elhagyatott háznál többet is kaphassak. Az igazság azonban az volt, hogy én túlságosan is szeretem ezt a házat. Valami mindig vonzott hozzá és nem tudtam megmondani, hogy pontosan mi. Egészen otthonossá igyekeztem varázsolni attól eltekintve, hogy eléggé lelakott, de ilyenkor mikor meg kell húznom magam pontosan megfelel a célnak. Nem mutatkozhatom nyilvánosan. Addig nem, míg nem tudom, hogy tiszta a terep. A fejem még mindig zavaros a találkozásunktól, de ettől függetlenül igyekszem tartani magam. Nem olyan fából faragtak, hogy egyetlen keményebb harc miatt hetekig, hónapokig nyalogassam a sebeimet. Erősebb vagyok ennél. Még akkor is, ha ez az első alkalom, hogy kryptonit jelenléte nélkül képes volt valaki megsebezni. Viszont meg kell találnom a jó stratégiát arra, hogy lerázhassam magamról véglegesen ezt a pasit. Más viszonyok között talán még azt mondanám, hogy szimpatikus is a számomra, de jelen helyzetek között, hogy a szakadt kanapét nyomom, mert forog velem a szoba semmi jót nem tudok róla mondani. Nem akarom őt megölni, de ha továbbra is keresztezni fogja az utamat, akkor nem lesz más választásom. Élnem kell. Távol a szörnyetegek markától, akik úgy gondolják teljesen természetes valakit kísérleti patkányként tartani.
Lehunyom a szemeimet, hogy pihenhessek egy kicsit annak érdekében, hogy a lehető leghamarabb magam mögött tudhassam ezt a szédelgést, de ekkor egy túlságosan ismerős hang csapja meg a füleimet a bejárat felől. Hát ez remek mondhatom. Mikor már azt hiszem, hogy nyugtom van tőle akkor felbukkan. De egyáltalán mégis, hogyan talált meg? Nem tudom. Viszont én sem vagyok a helyzet magaslatán ezért arra merek következtetni, hogy ő sem áll olyan szilárd lábakon, mint hosszú órákkal ezelőtt. Utálom, mikor pihenni szeretnék, de valahogy az agyam nem akar leállni és megállás nélkül kattog valamin. Amit azonban ennél is jobban gyűlölök, amikor már éppen átesnék a kellemes pihenés öleli karjaiba, de valaki erőszakosan visszaránt. Most pedig pont ezt tette. Órák óta figyeltem, ahogy a szoba forog körülöttem és, mikor már érezném, hogy egy hajszál választ el attól, hogy kikapcsoljak fel kell bukkannia. Ha eddig nem akartam holtan látni most már határozottan felvéste magát a listámra.
Nagy nehezen feltápászkodom és elindulok a bejárat irányába, majd keserédes mosoly ül ki az arcomra, mikor a tekintetem találkozik az övével. - Te tényleg, rohadtul meg akarsz halni, ugye? - Nem tudok semmi más okot felsorakoztatni amellett, hogy mégis miért jönne utánam. Már, ha utánam jött. Fogalmam nincs, hogyan talált meg, de nem is számít. Mert innen már nem sétál el élve. Azt a lehetőséget eljátszotta, amikor nem tisztelte a két harc közötti pihenőt. Ha nincs még ilyen szabály én tuti bevezetném. Láthatóan rá is fért volna még egy kis idő, úgyhogy nem értem mi ez a sietség. Vagy csak ennyire vágyna a halálra? Bármi lehetséges.
✻ hozzászólások :
38
✻ kereslek :
mr. N I G H T M A R E
✻ tartózkodási hely :
▼ national city ▼
✻ foglalkozás, hobbi :
▼ saving my own ass ▼
✻ karakter arca :
▼ lizzie olsen ▼
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: HELLFIRE & MALGUS ☀ time and space baby •• Szomb. Feb. 11, 2017 10:39 am ••

w i n t e r w i t c h ♡
Mi történt az elmúlt nyolc órában? Kezdve azzal, hogy földbe döngölt egy csaj... Lassan nyitottam ki a szemeimet. Lélekben kicsit még mindig a kávézó padlóján éreztem magam, talán azért, mert még mindig rémesen fájt a fejem. Nyilván az elviselhető határokon belül, tekintve, hogy már nem üvöltözve hemperegtem ide-oda a földön, mint egy girhes macska. Ahogy kitisztult a kép, láttam, hogy egy fehér kórházi szobában feküdtem. Steril volt, de mintha egy raktárba dugtak volna be. Egyetlen ágy, néhány használaton kívüli gép és szekrény átlátszó ponyvával letakarva. Infúzióra voltam kötve, de jobban megnézve nem volt túl bizalomgerjesztő a lötty színe, amit belém folyattak. Egy hirtelen mozdulattal ki is rántottam magamból és felültem, erős szédülést eredményezve. Yay. Majd csörgött a mellém készített telefonom. A felettesem volt az, ki más. Elmondta, hogy üzemkész állapotba hoztak annyira, hogy kibírjak egy visszautat Washingtonig. Személyesen akar jelentést, meg fogják vizsgálni a chipem, satöbbi. Ha olyan apával nőttél volna fel, amilyennel én, te sem félnél a tűztől sem rajta kívül. De a felettesem hangnemét hallva kicsi azért... lefehéredtem. Eszem ágában sem volt a lány nélkül visszamenni Washingtonba. Tudtam, az mit jelentene.
Bőven a késődélutánban jártunk már, te jó ég mennyi időt vesztegettem el alvással – bár inkább mondanám ájulásnak. De ha én gyenge vagyok, akkor talán ő is. Így nehézkesen kiküzdöttem magam az ágyból, visszaaggattam magamra a fegyvereimet és indultam. Igaz, az ajtón kilépés helyett lényegében kidőltem a folyosóra, csak a szemközti fal fogott meg. Nem baj, menni fog ez. Egy-két bizonytalan lépés még nem a világ.
Idő volt, mire előkerítettem az autómat, és az engem ellátó, kormány által pénzelt orvos is megpróbált megállítani, de hajthatatlan voltam. Arra gondolom már rájöttél, hogy nem jó ötlet elállni az utamat, amikor épp megyek, mint egy tank. A cherokeemban lefuttattam a környék térfigyelő kameráinak a felvételeit, végig követve a kislány lehetséges útvonalát a nem túl romantikus találkozásunk óta. Újabb órát vesztettem vele, de eljutottam a külvárosig, ahonnan már a chipre hagyatkozom.
Számomra is új, hogy ilyen értelemben másztak a fejembe, de mint a világon mindennek, az ő erejének is van lenyomata. És mivel a fejemben volt, ha a vonzáskörzetemben van, le tudom követni a chipel. Az egész hatásossága minden órával, perccel fakul, de még kivitelezhető. Így az utolsó nyomnál leparkolva megtöltöm a fegyvereim velociraptor nyugtatóval. Az lehet, hogy a golyó nem fog rajta, de ha a vibránium pengémmel felsértem a bőrét, akkor azokon a vágásokon keresztül már bármit a szervezetébe juttathatok. Lehet, hogy szívós, de ekkora mennyiséggel ő sem bírhat el. Tíz perc kóborlás következik, de a chip tájékán egyre inkább hasogat a fejem, ami azt jelenti, közeledem. Nem azért, kibírom, de fájdalom helyett pittyeghetne is mondjuk... Egy lakatlan házban kötök ki az utca végén. Nem zavartatom magam a hátsóbejárat keresésével, úgy megyek be a bejárati ajtón, mintha haza mennék.
- Hé, kicsi lány. Ne bújócskázzunk, jó? – Kürtölöm szét a házban elég hangosan ahhoz, hogy biztosan meghallja, mintha csak azt mondanám, hogy édesem haza jöttem. Majd lassan indulok beljebb, hátha szembe jön velem.
Online
✻ hozzászólások :
35
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: HELLFIRE & MALGUS ☀ time and space baby •• Szomb. Feb. 11, 2017 10:39 am ••

***
Online
✻ hozzászólások :
35
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: HELLFIRE & MALGUS ☀ time and space baby •• ••

Sponsored content
live like legends

HELLFIRE & MALGUS ☀ time and space baby

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Loki & Thor - A long time ago
» Klaus szobája
» Run, baby, run - October, Ville & Birdie
» Ice, ice baby!

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
We can be heroes :: különlegességek :: idõsíkok forgataga-