Cesar & Heather || Fél évvel később - Star City
VILLAINS HAVE A VISION FOR THE WORLD. HEROES DON'T, THEIR ONLY GOAL IS TO STOP THE VILLAINS FROM REACHING THEIRS.


üdvözlünk téged
vándor lélek

Jelenleg éppen egy a DC világával foglalkozó szerepjátékos oldalon nézelődsz. Az utóbbi évek DC termése az új és sikeres sorozataival, a közelmúltban mozikba került és az előre beharangozott filmjeivel lehetővé tette, hogy nem csak a képregények rajongói, de az izgalmakkal és szuperhősökkel teli műsorok szerelmesei is közelebb kerülhessenek ehhez a világhoz, híres és kevésbé ismert karaktereihez. Ha csak egyet is ismersz vagy kedvelsz a mostanában futó Arrow, The Flash, Supergirl vagy Legends of Tomorrow sorozatok közül, ha szívesen csöppennél bele Superman, Batman és a Justice League világába, ha van bátorságod találkozni a Suicide Squad tagjaival, ha kipróbálnád magad a hősök, az áldozatok, vagy éppen a gonosztevők között, különleges képességekkel, vagy anélkül, közöttünk a helyed. Válassz egyet a rengeteg szabad canon karakter közül, nézz szét a keresettek között, vagy hozz saját karaktert! Mi várunk rád!

Az oldal alapítása:
2015. március 01.

oldalunk videója
nézd meg bátran

Belépés
karakterem neve:
jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
csicseregj valamit
üzenj bátran




erre barangolók
Ki van itt?

Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot







utolsó bejegyzések
Üzenetek
Today at 12:50 am
Yesterday at 11:44 pm
Yesterday at 9:14 pm
Yesterday at 5:34 pm
Szer. Feb. 22, 2017 10:21 pm
Szer. Feb. 22, 2017 9:23 pm

a változás szele
kalandunk

Ősrobbanásként köszöntött be a változás National, Star, Central City, Gotham és Metropolis városaiba. De az igazság az, hogy valami alapjaiban változott meg a világban – minden világ és minden univerzum eltorzult a valóságtól. Portálok nyíltak meg a semmiből, és szippantottak magukba embereket, hogy az ismeretlenbe rántsa őket, vagy éppenséggel hánytak ki magukból olyan személyeket, akik nem a saját világukba tartoznak. És a múlt… a múlt is változott. Nem érted, hogy mi ez az érzés, valahol ott a lényed mélyén – aki voltál, az kezd elhalványulni, eltűnni… számos emlékképeddel együtt. Tudod, hogy ki voltál valaha, de már nem érzed azt, hogy többé valóságos lenne, olyan mindössze, mint valami őrült álom, amely arra figyelmeztet, hogy ne veszítsd el önmagad, ne felejtsd el azt, aki valaha voltál. De késő, mert az idősíkok összemosódtak, és már semmi sem az, aminek látszik. És senki sem az, aki egykoron volt.


legtöbbet író userek
gyorsíróink

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
az ősz oscarai
legjobbjaink

• Az ősz női canon karaktere •
caitlin snow
killer frost

• Az ősz férfi canon karaktere •
bruce wayne
batman

• Az ősz saját karaktere •
zara tepes
the vamp

• Az ősz keresett karaktere •
gwendolyn summers
the double agent

• Az ősz előtörténete •
alex danvers
agent danvers

• Az ősz párja •
dommiel dragomir
june moone


Share| .

Cesar & Heather || Fél évvel később - Star City



Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Poszt témája: Re: Cesar & Heather || Fél évvel később - Star City •• Vas. Feb. 19, 2017 5:23 pm ••


Kinyílt egy világ előtte, amely távol állt tőle, és nem hitt benne. Furcsa, hogy olyan ember képes dolgokat képzeletnek hinni, aki maga is nem egyszer ír le dolgokat, amely csak papíron képes életre. És mégis, mikor szembesült a dolgokkal, a saját dolgaival, minden megváltozott. Ahogy élete is. A felfordulásban meglelt egy olyan szeletet, amelytől egyszerre retteg, és egyszerre olyan kíváncsiság dobog benne, amit nem lehet egyszerűen begyűrni. Vigye el a fene most azt, nem számít. Egyedül jött ide, odafent minden csendes, és kiválóan ki tudott kapcsolni. Már-már olyan minden, mint régen, a kezdetek kezdetén. Megmosolyogtató naivság, és művészi káosz, ami a mostani rendezettségtől távol áll. Komolyan. Mikor tudott utolsónak rendszerezni? Szervezni? Beütemezni a dolgait? Talán már tiniként sem, noha albérlete női szemmel borzalmas lenne, a pár hónappal ezelőttihez képest maga a tisztaság. És akkor itt áll most ő, kérdezve magától, miért is volt fontos, hogy meglépje a mai nap teendőit. Mióta agyának egy szeglete elkülönült, tanácsadóként – és persze átokként – kapcsol ki, és be, finoman terelgetve útjait. Tudjátok, mint amikor a gyerek kitalál magának egy képzelt barátot, vele játszik, vele osztja meg a kis titkait, és a többi. Persze emberünk nem motyog magában az utcán sétálva, nem üvöltözik, de otthon, a négy fal között igenis él a képzelete. A sokkhatás, amely érte, orvosi szemmel traumát okozott, nyomást, amelyet képessége felerősödése tetézett egészre. Védekező mechanizmus csupán, semmi több, nincs sötét árnyék, nincs sötét gondolat, nincsen egy cseppnyi erőszak sem. Kezelhető lenne, ha akarná, ha nem csak gondolna arra, hogy tűnjön el onnan. Azonban nem képes rá, mert mégis önmagáról van szó, és mégsem. Csupán valaki, aki törődik vele, a maga módján. És ez valahol élhető számára. Nem, nem magányos, kicsit sem.
De.
Megvakarja az arcát, és türelmesen figyel. Lát mindent, még ha őt elsőnek nem is. Nem is olyan régen még talán szűkölve inalt volna el az ellenkező irányba, jelenleg azonban csak áll, és bámul. Annyi erő van, annyi minden, amit csodálni lehet. Persze, itt még nem lehet hatalmas magasságokban beszélni, mintha a lány most fedezné fel magát, hogy meddig mehet el. Mint valami film, ahol a főhős életében olyasmi történt, amelyet sokat áldásként neveznek, és meg kell tanulnia kezelni azt. És most hirtelen te is reptetni akarsz mindent, mi? A gúnyos szólam felébredt, amire csak horkan egyet félhangosan. Nem válaszol, hiszen normál fele erős, és nem az hajtja amit sokat őrületnek hisznek. Bájcsevej. Fogd be. És befogja. A szó elszáll, az üveg is, és a figyelem felé irányul. Mentegetően emeli fel a kezét, és nem moccan onnan, ahova lépett. A tisztes távolság, és a többi.
- Ne haragudj, nem akartalak megzavarni, se megijeszteni – ereszti le a kezeit, és a zsebeibe dugja azokat. Nem lát semmi különöset benne, az utcán bármikor el tudna mellette úgy sétálni, hogy észre sem veszi. Kezdi érezni, hogy a legtöbben, akik valamit birtokolnak, nem húznak magukra semmit, és nincs a homlokukra írva.
- Ezt te csináltad? – int a fejével a palack felé, odalépked, és felemeli. Kézzel fogja, láthatja, hogy nem valami ügyes illúzió. Lenyűgöző, miközben forgatja az ujjai között, és próbál rájönni, neki ezt miért is kell most megismernie.
Az én művem. Szívesen. és kacarászás. Nincs több kérdése.

▼ ▼ ▼
↠ to:
Heather
↠ 522 szó ; ↠ Ó, hello
✻ hozzászólások :
60
✻ tartózkodási hely :
↠ central city
✻ foglalkozás, hobbi :
↠ író
✻ karakter arca :
↠ nicolas simoes
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: Cesar & Heather || Fél évvel később - Star City •• Csüt. Feb. 16, 2017 7:33 pm ••

Cesar & Heather

- Ez nem lehet igaz! - mondom dühösen, majd megragadom a fa ágat amin eddig gyakoroltam és teli erőből eldobom magamtól messzire, majd vissza sétálok a fához ahol nemrégiben még a hátammal támaszkodtam, majd lerogyok a tövébe ülő helyzetbe, fejemet hátra hajtom és folyamatosan azon gondolkodom, hogy mit ronthattam el. Mit csinálok rosszul? Miért nem jön össze? Szánt szándékkal miért nem tudom mozgatni a tárgyakat? Miért... Miért...
Folyamatosan az játszódik le a fejemben, a lelki szemeim előtt amikor otthon az érzéseimnek hála, akaratlanul ugyan, de sikerült mozgatnom egyes tárgyakat. Ha szánt szándékkal szeretném ezt akkor vajon ugyan az miért nem működik? Miért nem jön össze? Mit csinálok most másként, mint akkor? Bár már az is megfordult a fejemben, hogy az elmémet egyszerűen csak ki kéne valahogy tisztítanom, megfeledkezni pár pillanatra minden rosszról és csak az adott, kiszemelt tárgyra koncentrálni.
Mikor ezt a fejemben lerendeztem, felállok a földről, leporolom a nadrágomat, majd a táskámból kiveszem a palackos vizet és magam elé helyezem a földre. Hátrálok tőle pár lépésnyit, mintha félnék attól, hogy mi történik, ha valami rosszul sülne el és fedezékbe kéne gyorsan menekülnöm.
Nézem még pár pillanatig a palackot, majd lehunyom a szememet, veszek egy mély levegőt és szép lassan fújom ki, majd éppen hogy elkezdenék a tárgy mozgatására az elmémmel, az akaraterőmmel amikor hirtelen egy gally reccsenését hallom meg a hátam mögül.
Szinte rögtön, reflex szerűen fordulok hátra, és eléggé meglepődök amikor meglátom, hogy ki van itt. Mit keres itt ez az ember és miért néz engem olyan érdekesen? Bár, ha jobban belegondolok biztosra veszem, hogy én is bolondnak nézném magamat, ha külsős szemlélő volnék.

|| © || music: i don't wanna live forever
✻ hozzászólások :
35
✻ kereslek :
△ myself
✻ tartózkodási hely :
△ star city
✻ foglalkozás, hobbi :
△ lábadozás
✻ karakter arca :
△ marie avgeropoulos
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése http://www.shadowhunters.hungarianforum.net

Poszt témája: Re: Cesar & Heather || Fél évvel később - Star City •• Vas. Feb. 12, 2017 7:52 pm ••


Az idő komiszul halad előre, olyannyira, hogy mire észbe kapsz, elrobognak melletted a hetek, majd a hónapok is. Nem mondhatni, hogy azóta kifordult önmagából, de azt sem, hogy olyan, mint régen. Sok mindenre jött rá, sok minden nyílt meg előtte, és sok dolog értelmet nyert. A szemei kinyíltak, és ha nem is rózsás a helyzet, okosabban áll az egészhez. Persze, nem hagyott fel azzal, amely a szakmája, regénye készül, dagad, gyarapszik, és a határidő sem szorongatja annyira, mint a legútóbb. És az emberek mintha totálisan elfelejtették volna, hol volt három évig. Persze, akadnak kérdések, interjúk, amikor felbukkan, és ismét téma, persze, beszélni még mindig nincs nagyon kedve róla, azonban nem is zárkózik el előle. Minek is tenné. Nem tudja eltörölni csak mert nem gondol rá, nem beszél róla. Megváltoztatott benne valamit az az időszak, ki tudja mit, te megtette, és nem tudja visszafordítani. Nincs is ezzel probléma, hisz mondhatni jobbára vált az egész. Igaz, történtek események, amely miatt kissé most mégsem önmaga, ami miatt kicsit sötétebb az ég. De legyűri, mindent letud, mindenre képes. Csak akarnia kell.
Hosszú út vezetett ideáig, fizikálisan, hiszen sokáig vezetett, hogy itt lehessen. Találkája volt, egy kisebb, üzleti megbeszélés csak, amelyet nem akart az emberére bízni. Hiába bízik benne, még sem ugyanaz az egész. Kell a levegőváltozás, az új ingerek, arcok, események. Mostanában csendes minden az emeleten is, a képek, amik eddig kínzóan tódultak fel, el-elcsendesedtek, meg nem szűntek ugyan, azonban felvettek egy egész rendezett rendszert. Kényelmesebbek, mondhatni. Értelmezni még mindig nem képes mindegyiket, a hol sötétebb, hol totál értelmetlenséget, viszont rájött, hogy mindez azt jelzi, mi áll a jövőjében. Vagy akárki máséban. Akadnak hézagok, amelyek a régi menetrend szerint talán még mindig agya termékei, és amikkel nemigen találkozik szembe. Csak egy picit tudná hangolni, hogy mit mutasson, és mit nem.. Máris ő lenne a legboldogabb.
A tárgyalás lezajlása zökkenőmentes, és mikor ismét a szabad levegőre lép, fellélegzik. Hosszas sóhaj után gyújt rá, tölti meg tüdejét a mérgező füsttel, amivel sosem törődik, és ismét útnak indul. No de nem vissza, csupán előbb a kényelmesebb motelek egyikébe, majd végül a város széléhez, ahol tervei akadnak. Amióta ide készül, nem hagyja nyugodni valami. Vagyis valaki. Nem kínozza, csupán maga előtt van az arc, az, hogy itt fogja várni, és neki pedig itt lesz majd a helye abban a szent pillanatban. Semmi többet nem tud. Sem nevet, sem okot, sem azt, hogy neki ezzel mégis mi a dolga. Lehet nevezni annak, hogy véletlen, vagy épp átok, de leparkol, kiszáll, és nincs visszaút. Beveti magát a fák közé, és keres. Sajnos térképet nem tudott rajzolni, különleges ismertetőjegyet nem kapott a helyről. Aztán ha pedig itt téved el, akkor megszívta.. nagyon.
- A francba veled már.. – morog magára, miközben maga mögött hagyva a civilizációt, az álomképet kajtatja. Közben ismét érzi a már megszokott érzést, ami egy látott dologgal való találkozáskor fogja el. Akkor csak igaz, nem? Ágreccsenés, lépések zaja, élet hangja. Nem vad, hisz ez az erdő közel van a városhoz, nem hiszi, hogy a mélységen kívül máshova is merészkednének fényes nappal. A civilizáció ellehetetlenít mindent, aztán viszont ki tudja, ezek a vadak mire képesek. A hang viszont emberi, ahogy érzi, bár nem épp ő a természetbeli szaki. Ó, ha beütne az új kőkorszak, hamar feldobná a patáit. Azonban, ez egyelőre nem fenyeget, így nyugodtan közelíti meg őt, kinek alakját lassan ki tudja venni, miközben kilép a fák rejtekéből maga is.
- Nem épp most van vadász-szezon. – mivel még mindig nem tudja, mit is kellene itt tennie, úgy dönt, a véletlen kártyáját fogja kijátszani. Aztán ki tudja, mennyire lesz ez jó a másiknak. Reméli, nem es fahusánggal fogja elüldözni.

▼ ▼ ▼
↠ to:
Heather
↠ 599 szó ; ↠ Ó, hello
✻ hozzászólások :
60
✻ tartózkodási hely :
↠ central city
✻ foglalkozás, hobbi :
↠ író
✻ karakter arca :
↠ nicolas simoes
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Cesar & Heather || Fél évvel később - Star City •• Vas. Feb. 12, 2017 3:56 pm ••

Cesar & Heather

Habár már félév eltelt, de a mai napig nehezen tudom felfogni a dolgokat. A dolgokat amik velem történtek.
Félévvel ezelőtt, a kórházban sikerült elfogadnom azt, hogy meg fogok halni, mert nem lesz annyi időm, hogy megfelelő donorra várjak, főleg, ha mondjuk Clarke-nak nem sikerül elvégeznie a "küldetését". Beletörődtem abba, hogy soha többé nem fogom látni a nővéremet, a barátaimat, szóval senkit akit annyira szeretek. Nem búcsúztam el senkitől, mert nem tudtam, hogy hogyan kéne. Eleve sosem voltam túl jó a beszédekben, pláne nem abban, amiben búcsúzni kell. Nem akartam meghalni, élni akartam, de muszáj voltam elfogadni a tényeket és a valóságot. Azt, hogy nekem ennyi volt a történetem, azt, hogy nincs tovább, az életem meséje itt ér véget egyszeriben.
Aztán olyan gyorsan történtek a dolgok, hogy szinte fel sem tudtam fogni. Egy nagy robaj, földrengés, és a következő pillanatokra nem emlékszem tisztán még a mai napig sem.
Igazából így félév eltelte után sem állnak nagyon össze a fejemben a képek és történések. Mindig is tudtam a metahumanokról, a "gonoszokról", de sosem hittem volna, hogy egyszer belőlem is egy olyan metahuman féle fog válni. Nem voltam tisztában velük és ez most sincsen másként. Nem vagyok tisztában a képességemmel, még csak most kezdem el kitapasztalni, hogy mit hogyan kéne csinálnom, mi-merre-hány méter.
Délután van, olyan 4 óra körül lehet, kimegyek az erdőbe, ott tudok gyakorolni. Nem nagyon használom a képességemet, mert fogalmam sincs, hogy még is hogyan működik. Eddig arra lettem figyelmes, hogy az elmém segítségével néha sikerül otthon tárgyakat irányítanom, de amikor szánt szándékkal próbáltam ugyan ezt megcsinálni akkor egyszerűen nem működött. Már pedig, ha van egy képességem akkor szeretném kitapasztalni és esetlegesen fejleszteni, ha lehet.
Ledobom a táskámat az egyik fa tövébe, majd a földön lévő faágra koncentrálok, hogy megtudjam mozdítani, de minő meglepetés: nem működik. Megpróbálom újra, de ismételten a semmi lesz az eredménye.
Felsóhajtok, neki dőlök a fának és szidom magamat magamban, hogy hogyan lehetek ilyen béna. Miért nem tudom mozgatni, ha azt akarom, ha minden energiámmal arra koncentrálok?

|| © || music: i don't wanna live forever
✻ hozzászólások :
35
✻ kereslek :
△ myself
✻ tartózkodási hely :
△ star city
✻ foglalkozás, hobbi :
△ lábadozás
✻ karakter arca :
△ marie avgeropoulos
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése http://www.shadowhunters.hungarianforum.net

Poszt témája: Re: Cesar & Heather || Fél évvel később - Star City •• ••

Sponsored content
live like legends

Cesar & Heather || Fél évvel később - Star City

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Morning Star Pub
» All-Star Kölcsönző
» Star Crossed
» Primeval: New City
» Elhagyatott edzőterem

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
We can be heroes :: különlegességek :: idõsíkok forgataga-