villains have a vision for the world.

heroes don't, their only goal is to stop the villains from reaching theirs

Share|
Nerve: Are you player or watcher?
eme téma címe
Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains


Aaron && Heather

are you player or watcher?

El sem hiszem, hogy tényleg belementem abba, hogy játsszak ezzel a hülye játékkal. Valahol azt olvastam, hogy Seattle-ben meghalt egy srác emiatt a játék miatt, de biztos csak valami ócska hírkeltés volt, a játék kitalálói fizettek az oldalnak, hogy írják ezt, hogy még többen felkapják a fejüket a játékkal kapcsolatban és netalántán még játszanak is vele. Nem halhat meg egy játék miatt senki, hiszen ha ez megtörténne akkor a rendőrök biztos tettek volna már meg bizonyos lépéseket és a játék már be lenne tiltva.
Mindenki azt mondja, hogy szeretek a konfortzónámon belül maradni, hogy nem vagyok bevállalós, mindig az a tipikus jó kislány vagyok, nekem pedig ezekből a dumákból kezd nagyon elegem lenni. Meg akarom mutatni mindenkinek, hogy igen is én is tudok jól szórakozni, én is tudok bevállalós lenni és nem félek megcsinálni pár hülye kihívást egy kevés pénzért cserébe.
Jó, most nem akarok panaszkodni, mert viszonylag egy könnyű kihívást kaptam és nekem már csak ki kell választani a számomra szimpatikus embert akivel csókolózzak. Ez az, menni fog ez, nem olyan nagy kunszt.
A srácnak elkezdek mesélni a könyvről, még akkor is, ha nem kérdezte, de valahogy úgy érzem, hogy muszáj beszélnem és mivel a könyvet hoztam fel és a kedvencem az amit olvas, ezért erről beszélek. Mindig ez van amúgy, ha zavarban vagyok akkor szinte megállás nélkül képes vagyok beszélni.
- Ne haragudj, bocsi, hogy ennyire könyvmolykodok és lelövöm a poénokat. - mondom zavartan elmosolyodva, majd körbe nézek, látom, hogy az egyik barátom vesz minket a telefonjával. Jah, mert az is a feladathoz tartozik, hogy minden kihívást fel kell venni a játékos mobiljával.
Kikapcsolom az agyamat és igyekszem nem belegondolni a lehetséges reakciókra, beülök a srác mellé a boxba, majd nem hagyva neki gondolkodási és reagálási időt, megcsókolom őt és magamban elszámolok 5-ig, majd mikor ez megtörténik arrébb húzódok tőle és egy halk sóhaj hagyja el zavartan a számat, majd fel is pattanok mellőle és az ismerősömhöz sétálok, leülök vele szemben. Úristen, hát tényleg megcsináltam.

music: nerve theme song || coded by elena gilbert
Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains


Aaron Parker írta:
Heather& Aaron
Imádtam az Idegpályát. Már nagyon régóta játszottam vele. Az egyik legjobb játék a világon. Hasonló, mint a felelsz vagy mersz, de itt csak merni lehet. Még régen a haverokkal kezdtünk el játszani és még csak ilyen kis pitiáner feladatokat kaptunk. Már azt is élveztem, de az első merészebb után éreztem meg, hogy mennyire király is ez a játék. A haverjaim a ranglista alján maradtak, de én egyre jobban törtem felfele és egyre híresebb lettem. Örültem a hírnévnek. Kissé el is szálltam tőle. Ebben a játékban könnyű hírnevet szerezni, csak be kell vállalni mindent. Még azt is elvállaltam, mikor az volt a feladat, hogy egy vadidegennel kellett lefeküdnöm egy adott helyen. Szóval nekem ez a játék nem tudott lehetetlent adni, de nagyon élveztem így is.

Ezen a napon egy könnyebb feladattal indítottam.

Menj el egy kávézóba és olvasd azt a könyvet, amit ott kapsz.
Nyereményed 100$

Így is tettem. Felpattantam a motoromra és elszáguldottam egy közeli kávézóba. Ott a pincérnő hozott nekem egy kávét és egy könyvet. Valami pocsék könyv volt. Amúgy is utáltam olvasni, de az még nem is volt izgalmas.

Egyszer csak egy lány termett mellettem. Először nem szólalt meg csak bámult. Elég könnyen zavarba jött tőlem.
- Szia. Az tök jó. - mosolyogtam egyet majd újra a könyvet bámultam és lapoztam egyet. Közben a szemem sarkából figyeltem, hogy mi lesz a lány következő lépése, mert biztos voltam benne, hogy nem a könyv miatt jött oda hozzám.

picit rövidke lett bocsi | outfit | xxx | ©️
Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains


Aaron && Heather

are you player or watcher?

Annyira elegem van már abból, hogy a barátaimtól mindig is azt kapom meg, hogy nem vagyok elég bevállalós, nem bírom a húzós helyzeteket, nem szeretem az adrenalin löketeket, nem tudok kilépni a komfortzónámból. Az megint más tészta, hogy némileg persze, igazuk van, de akkor sem kéne mindig az orrom alá dörgölni ezt a kis apróságot. Véleményem szerint meg van bőven a magam bajom, hiszem nemrégiben még a halál küszöbén álldogáltam, fogalmam sem volt arról, hogy mikor fogok meghalni, csak elfogadtam azt, hogy ne nagyon reménykedjek már abban, hogy a betegségemet túl fogom tudni élni. Nem tudtam megküzdeni a betegségemmel, túl tett rajtam, pedig nagyon sokáig nem akartam feladni, küzdeni akartam a szeretteim, a barátaim miatt, de a vége felé már feladtam, hiszen muszáj voltam belátni azt, hogy ez nem mehet így tovább.
Szóval igen, van nekem is bőven elég gondom, nem vagyok kíváncsi még arra is, hogy mások hülye, gúnyos megjegyzéseiket hallgassam. Már csak azért sem, mivel még az erőmet nem sikerült teljes mértékben kiismernem, és félő, hogy ha kellően felidegesítenek akkor még valamit hozzájuk reptetek, vagy éppenséggel ők fognak repülni a falhoz.
Amikor hazaérek, bekapcsolom a laptopomat és felmegyek a facebookra. Megnézem az értesítéseimet és csak szemet forgatok amikor barátnőmtől kaptam egy üzenetet amiben a Idegpálya linkje áll. Most komolyan, már ő is kezdi? Remélem elég neki, ha csak néző leszek.
Amikor megnézem a játék előzetesét, úgy döntök, hogy változtatok az elképzeléseimen és az alapelvemen. Megmutatom a többieknek, hogy igen is tudok bevállalós lenni, így hát el is fogadtam az első kihívást.
Csókolózz 5 másodpercig egy vadidegennel! Nyereményed: 100$
Hülye lettem volna nem elfogadni, fel is hívtam az egyik barátomat, azt amelyikben megbízok és tudom, hogy ő nem fog hülye megjegyzéseket tenni rám, és megkértem, hogy vigyen a kajáldába. Amikor oda értünk, elkezdtem körbe nézni, de nem nagyon találtam olyat akit szívesen lesmárolnék. Aztán egy ember felállt a helyéről és megláttam egy srácot, olvasott. Szóval intelligens. Oda sétáltam hozzá, de nem mertem egyből megszólalni.
- Szia. Ez az egyik kedvenc könyvem. - kezdek el párbeszédet kezdeményezni, zavaromban nem tudom mit tegyek, csak nem ülhetek be oda mellé és kaphatom le rögtön. Vagy igen?

music: nerve theme song || coded by elena gilbert
Sponsored content
it's where my demons hide

dc universe
heroes vs villains


1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
We can be heroes :: alternatív :: lezárt játékok-
Ugrás: