villains have a vision for the world.

heroes don't, their only goal is to stop the villains from reaching theirs
üdv itt
kedves vándor lélek
Ebben a pillanatban egy olyan szerepjátékos felületre léptél, mely kimondottan a DC univerzummal és annak karaktereivel foglalkozik.  Az elmúlt évek folyamán nem csak, hogy a képregények szerelmeseivel ismertették és szerettették meg az újabbnál újabb szuperhősöket, avagy azok gonosztevőit, hanem egyenest elhozták mindannyiunkhoz az otthonunkba azzal, hogy a képernyőre vetítették az adaptációikat. oldalunk alapjául veszi a flash, arrow, supergirl és a legends of tomorrow sorozatokat, amelyek mondhatni egymásból virágoztak ki, hiszen a kezdetekkor még számunkra is csak az első kettő jelentette az alapforrást. emellett a filmes világot is igyekszünk a sorozattal összeolvasztani még akkor is, ha jelen álláspont szerint két különböző univerzumban helyezkednek el. akkor se félj, ha a képregény vonalát követnéd szívesebben, hiszen mindenre megadatik a lehetőség, ha egyszer csatlakozol a családias kis csapatunkhoz. multiuniverzumunk rengeteg dolog megvalósítására kínál számodra lehetőséget, akár más sorozatokból merített ötletmorzsa is megvalósítható ezáltal. ám, ha átlagos emberi életbe bújnál ki nagy rajongással és odaadással követi a városok szuperhőseit vagy akár gonoszait, akkor bizony itt a helyed! csatlakozz hozzánk egy képregénybeli szereplővel, valakinek a hőn áhítatot keresettjével, vagy esetleg egy teljesen saját karakterrel. egy biztos, mi várunk rád!
OLDAL ALAPÍTÁSA:
2015. MÁRCIUS 01.
jelentkezz be
a karatkered már hiányol
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
❖ Elfelejtettem a jelszavam!
üzenj bátran
ígérjük nem falunk fel
erre járunk
ki van itt?
Jelenleg 14 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 1 Bot

Caitlin Snow, Claire Adams, Lois Lane, Thea Queen

A legtöbb felhasználó (72 fő) Vas. Ápr. 30, 2017 9:05 pm-kor volt itt.
új üzenetek
irományaink gyűjteménye
avatar foglaló
Bruce Wayne
pötyögte
Today at 10:51 am
Munkaügyi Központ
Bruce Wayne
pötyögte
Today at 10:51 am
Elkészültem a karakterlapommal!
Bruce Wayne
pötyögte
Yesterday at 4:42 pm
Megfigyelõ
Felicity Smoak
pötyögte
Pént. Okt. 20, 2017 6:46 pm
Central City - Leonard Snart & Mick Rory
Mick Rory
pötyögte
Pént. Okt. 20, 2017 1:51 pm
Tetõ
Nayeli Marlowe
pötyögte
Csüt. Okt. 19, 2017 9:45 pm
Dommiel
Dommiel
pötyögte
Csüt. Okt. 19, 2017 8:19 pm
Starbucks
Phoebe Adams
pötyögte
Szer. Okt. 18, 2017 10:27 pm
az oscaraink
legjobbaklegjobbjai
• A nyár noi canon karaktere •
black siren
laurel lance

• A nyár férfi canon karaktere •
leonard snart
captain cold

• A nyár noi saját karakterei •
heily hellfire
little kryptonian

• A nyár férfi saját karaktere •
sean weston
the experimenter

• A nyár elotörténete •
claire adams
big sister

• A nyár keresett karaktere •
astrid faye rhodes
broken one

• A nyár párja •
sean weston
gwen summers

Share|
Magánszoba
eme téma címe
it's where my demons hide

avatar
heroes ❖ villains
dc universe
tartózkodási hely :
behind a killer ●●
foglalkozás, hobbi :
special agent, criminal profiler ●●
karakter arca :
hugh dancy ●●
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése


•• astrid & will ••

Látom a vérét. Látom azt, hogy eltávozik belőle az élete, egyenesen le az otthonuk padlójára. Ő csak remeg a fájdalomtól, de nem a tudattól, hogy meg fog halni. Hanem attól, hogy végül mivé is lett az élete és végül hová is tévedt el ide a Földi Pokolba. Majdhogynem elveszítette az ő saját életét is, nemcsak az apjáét. De nem tudok rájönni még, hogy akkor az apja hogyan folyamodott arra, hogy pont abban az időben megölje a feleségét és közös lányukat. Egészen addig nem tudok az ügyre rátérni, amíg Astrid nem épül fel lelkileg. Nem várhatom el tőle, hogy ezek után jól érezze magát, vagy, hogy egyáltalán bármilyen szinten is szépen tekintsen rám... ha belegondol, miattam veszítette el az egyetlen menedékét, amit családnak nevezhetett. Feltételezem, hogy az apja nem titkolta el előle a tevékenységeit így Astrid élete komolyan roncsolódhatott, de egyedül ott volt számára a hon. És én megfosztottam tőle.
Igen, én voltam - Zajlott el a válasz a fejemben oly őszintén és nyersen, hogy majdhogynem minden egyes porcikám beleremeg, épp úgy, amikor végeztem a gyilkossal. A vegyes érzelmek újra ledöntenek egy mély és sötét rengetegbe, s életemet mentve kapaszkodom a gallyakba nehogy belezuhanjak a vadak birodalmába. Kapaszkodom a régi önmagamba.
- Sajnálom, Astrid.- Tenyeremet rettegve elvonom tőle, és hagyom, hogy mindenféle gát nélkül térjen magához. Nem akartam őt azonnal letámadni, egyszerűen muszáj volt a gépeket kiszednem a nyelőcsövéből és az orra elől.
Nem magyarázhattam el neki már most, hogy miért tettem az apjával azt, amit. Láttam Astridot, ahogy a saját apjától retteg abban a pillanatban, a tekintete pedig tudata ellenére is sikított felém, hogy mentsem meg őt.  Nem várhatom el azt, hogy megértse a történteket. Az ő helyében én világokat mozdítanék dühömben és rombolnék, pusztítanék... nem fogom elvárni, hogy megértse.
Nekem csak az számít, hogy felépüljön és mindent megteszek azért, hogy a seb amit okoztam rajt az csak egy homályos álommá váljon a valóságból.
- Hamarosan szólok a nővéreknek, hogy felébredtél. A gépek még nem tudnak nekik üzenni, mert kihúztam azokat. Egyelőre csak azt akarom, hogy pihenj. - Szavaimat tudatos és berögzült bólintással zárom. Mindeközben ellépek a betegágytól és a törölköző felé nyúlok, hogy eltegyem a hátizsákomba. Készülődöm arra, hogy távozzak. Astrid helyében én most nem akarnék senkit sem látni. Most pedig nyugodtabban hagyhatom el az intézményt, nem úgy, mint néhány napja. Minden hajnali óra annyira pokoli és elviselhetetlen volt... szinte éreztem a hűvös levegőben a pokol tüzének a tüskéit ahogy átbökik a torkomat. Minden egyes pillanatban, amikor megláttam Astridot ott feküdni. És a pillanat még mindig él a fejemben, amikor az apja hozzám szólt. Valamire nem jöttem rá.

it's where my demons hide

avatar
❖ metahuman ❖
dc universe
kereslek :
the golden path
tartózkodási hely :
◆ central city
foglalkozás, hobbi :
◆ student
karakter arca :
◆ camila mendes
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése



astrid & will
you saved me and for that i'm grateful  

Úgy éreztem, hogy a szerkezet, aminek köszönhetően tudatállapotomon kívül képes voltam lélegezni most mindenben segít csak abban, hogy lélegezzek nem. Egyszerűen úgy éreztem, hogy itt helyben megfulladok. Betegesen kapaszkodtam volna bármilyen megoldásba, de a könnyeim már a látásomat is teljesen elhomályosították. Mindössze csak azt vettem észre, hogy valaki mellém lép és segíteni próbál. Hidegek voltak a kezei, ahogyan bőrömet érintették és, mikor végre megszabadultam az akadályoktól úgy lélegeztem, mint aki egész életében most először tapasztalhatta meg igazán, hogy milyen is az, amikor valaki lélegzik. Szomjaztam arra, hogy levegőt vegyek.
Azonban, ahogy a levegő békésen beférkőzött a tüdőmbe az érzékszerveim is úgy kezdték el összekaparni magukat. Egyenlőre nem tudtam, hogy hova tegyem a történéseket. Össze voltam zavarodva. Mintha egy másik életben ébredtem volna fel. A tekintetem, amikor kitisztult egy túlságosan is ismerős vonásokkal találkozott. Ez a férfi. Ő az, aki megölte az apámat. Érzem, ahogyan apám vadászkésének a pengéje a húsomba váj és szinte az egész torkomat felsérti. De neki köszönhetem az életemet. Ha nem öli meg az apámat, akkor ki tudja, hogy a pokol, amiben az utóbbi időben volt szerencsém élni meddig folytatódik. A saját életemet mentettem meg azzal, hogy szüntelenül más lányokat csalogattam az apám csapdájába. De tudom, hogy ez mivé tesz engem. Bűnrészessé. Akkor pedig én leszek az, aki börtönbe fog kerülni az apám bűneiért. Hiszen ki fogja megérteni azt, hogy én is csak egy áldozat voltam? Lehet, hogy az én életem romokban van, de még mindig halad előre és a többieké már a múlté, hiszen senkit nem rángathatunk vissza az életbe. Azonban az, hogy a saját életben maradásomért küzdöttem minden áldott nap és minden egyes alkalommal, amikor valakinek a szerettének az életét követelte édesapám beteges vágyai az senkit nem fog érdekelni. Igazságot akarnak majd a gyerekeikért és engem fognak megkövezni érte. Én fogok olyan büntetést kapni, amit az apámra szabtak volna ki. Egyáltalán nem igazságos, de az életben egyáltalán mi az?
A szívem szüntelenül dübörög, ahogyan figyelem őt és egy szó sem bukkan elő ajkaim közül. Teljesen ki vagyok száradva. Ha akarnék sem tudnék beszélni egyszerűen csak megköszörülöm a torkomat és úgy figyelem őt. - TE.. te ölted meg az apámat. - A hangom olyannyira rekedtes, hogy szinte én magam is megrémülök tőle. Egy részem hálás azért, hogy megölte az apámat, hiszen így határozottan kiesek a bűvköréből és nem árthat többé nekem. Nem kényszeríthet olyan dolgokra, amit nem akartam megtenni. Másrészt azonban.. Nincs már többé, hogy levegye a vállaimról a terhet és maga vonuljon a börtönbe, ahol valószínűleg nem sokkal később halálra ítélik. De így nem mondhatja azt, hogy én is ugyanolyan bűnös vagyok, mint ő. Mindennek megvan a maga jó és rossz oldala. De valahogy jelen helyzetemben a jó oldal sem mondható éppenséggel túlságosan jónak.
♥️
it's where my demons hide

avatar
heroes ❖ villains
dc universe
tartózkodási hely :
behind a killer ●●
foglalkozás, hobbi :
special agent, criminal profiler ●●
karakter arca :
hugh dancy ●●
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése


•• astrid & will ••

Jack azt mondta, hogy a lány ugyanannyira bűnös mint az, akit én pontosan tíz lövedékkel lőttem le. Nem tudom, hogy mit higgyek. Nem látom a lányt olyannak, mint amilyen az apja volt. Elképzelhető, hogy valamilyen formában benne volt hiszen az lehetetlen, hogy a család egy tagja sem tudott arról amit Garrett Jacob Rhodes tesz a megszokottnak tűnő életén kívül.
Még csak néhány napja történt, még egyelőre nem derültek ki olyan újdonságok mint amikre sikerült rájönnöm. Ez még elég kevés ahhoz, hogy valóban tudjuk az igazat. Szükségem van Astrid-ra még akkor is, ha tiltakozni fog. Meg van rá az oka, elvégre megöltem az apját. Nem tehettem mást, hisz egy fiatal ember élete sokkal többet ér, mint egy olyan gyilkosé aki a saját lányának a torkát képes lett volna felmetszeni. Próbálom magammal elhitetni, hogy az a gyilkos megérdemelte a halált, ugyanakkor mar belül a féreg, hisz a lány árva lett. Hannibal akkor azt mondta nekem, hogy mostantól gondját kell viselnünk a lánynak mert mi voltunk azok, akik ezt tettük vele. Mintha lelkiismeretet akarna bennem kelteni. Esetleg én hiszem ezt? Remélem, hogy csak én akarom ezt hinni. Nagyon remélem.
Újra ott voltam a folyóban álldogálva, egymagamban. A sodrás hangos és vad volt, ám nem eléggé, hogy a nyugalmi állapotomat meghiúsítsa. Tartottam a halászbotot még akkor is, ha netán nem fognék semmit sem. Emlékeztet a pillanat azokra az időkre, amikor apám és jómagam nem csináltunk mást a szabadidőben csak halásztunk. Egy hajógyárnál mit is lehetett volna tenni,
ami más? De nem is baj... emlékeztet azokra az időkre, amikor még nem voltak gondok, amikor még azt hittem, hogy az ember halhatatlan és ártatlan. De valójában egyik sem.
A gép sikolya riaszt fel, s ahogy megpróbálok felülni, óriási mellkasi fájdalom nyújtja magát ki az egész felsőtestemen. Nem törődöm a fájdalommal, egyszerűen csak az ijedtségtől generálódhatott ki bennem. Csak ledobtam magamról a ruhaanyagot és a szemüvegem után kutattam remegő tagokkal.
- Valaki jöjjön ide! - Oda sem néztem, csak kiabáltam. Az álom még mindig rajt pihent a szemeimen, de nem annyira, hogy ne látnám merre megyek. Fájdalmasan ébredtem fel, ráadásul azt sem tudom, hogy mit teszem. Csak látom a lányt, aki mostanra teljesen felébredt a kómájából. Segítenem kell neki!
Határozott és sietős léptekkel haladtam a betegágy mellé ahol feküdt, és megérintettem egyik kezemmel a nyakát, míg a maszkot egyszerűen csak leszedtem róla és a gépet amelyik sípolt csak  kinyomtam minden engedély nélkül. Tudom, hogy kikapcsolható, hiszen magánál van. Amíg pedig nem jön senki, a gép csak károsíthatja őt.  
- Astrid, itt vagy? Semmi baj, nem vagy egyedül. - A félelemtől magamhoz tudtam volna őt ölelni,
de nem mertem megtenni. Inkább csak tenyeremet pihentettem az arcának egyik felén, hogy ha nincs is egészen magánál, akkor érezze a teste, hogy nincs egyedül. - Én nem hagylak el sohasem. - Suttogom magam elé, mintha csak magamnak parancsoltam volna meg, hogy betartsam a szavamat. Nem akarom őt elhagyni... ha kell a gyámságot is átveszem és gondoskodom róla. Meg akarom védeni őt.

it's where my demons hide

avatar
❖ metahuman ❖
dc universe
kereslek :
the golden path
tartózkodási hely :
◆ central city
foglalkozás, hobbi :
◆ student
karakter arca :
◆ camila mendes
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése



astrid & will
you saved me and for that i'm grateful  

Túl sok mindent történt körülöttem az elmúlt időszakban. Egyszerűen nem igazán tudtam hova tenni anyával való történteket. Hiszen elköltöztünk annak érdekében, hogy jobb életünk lehessen, mert apa teljesen kifordult önmagából. De utána visszaköltöztünk, mert úgy tűnt tényleg igyekszik megváltozni. De ez csak töredéke volt a valóságnak. Anyámnak szinte a kiköpött mása voltam és én lettem a legújabb kincse. Engem pedig a túlélési ösztönök fűtöttek ezért eszem ágában nem volt neki ellenállni. Megtanított engem vadászni. Egy álomvilágban éltem, ahol egyszerűen minden tökéletes volt. Senki nem zavart. A bűnös tetteim felett is egyszerűen csak szemet hunytam és olyan mélyen elnyomtam magamban, hogy még én sem vagyok hajlandó beismerni magamnak, hogy mindez valós. Lehunyt szemhéjaim mögött szüntelenül apám arcát látom és érzem, ahogy a vadászkése a torkomba mar. Úgy érzem, hogy lángol a lelkem, mintha csak a pokol tűzén égne mindazért, amit tettem. Én nem akartam. Vagyis talán legbelül mélyen mégis akartam. Élni akartam. Most pedig élet és halál küszöbén vergődöm. Ki tudja mennyi idő telik el. Semmit nem veszek észre körülöttem. Mintha valaki fogta volna a kezem, de már ebben sem vagyok biztos. A szüleim halottak. Mind a ketten. Szabad lennék talán? De a múlt árnyait sosem tudom teljesen levetkőzni magamról. Mindig követni fognak és az igazságot nem tudom, hogyan leplezhetném. Ha magamban elnyomom, akkor talán nem is valóság, igaz? Tudom, hogy találni fognak nyomot. Hiszen, ha apát megtalálták könnyedén ki tudják következtetni a valóságot. De rettegek, hogy akkor már tényleg senkim nem marad.
A sötétség szüntelenül rabjául tart és az igazság az, hogy nem is akarok menekülni ellene. Itt minden békés és szabad lehetek. De nem teljesen. A keserű rémálmoktól nem tudok szabadulni. Ha pedig örökre a foglya maradok, ha egyszer szabadulhatnék is nem lennék újra normális. Elveszteném az eszemet. Talán folytatnám, amit az apám elkezdett.

A sötétség, mintha engedne a szorításából és úgy kezdem érezni a körülöttem lévő hűvös levegőt. A monitorok pittyegése az, ami zavarni kezdi a fülemet. Mintha egész eddig süket lettem volna. Nem tudom, hogy hol vagyok és mégis.. Valahogy sejtem. De hirtelen fuldokolni kezdek, ahogy megérzem a számban elhelyezkedő csövet, ami valószínűleg a légzésemről gondoskodott, de most nem jelentett mást, mint kegyetlen betolakodót. Köhögtem és menekülni akartam, úgy éreztem, mint akit kikötöztek. A szemeim megteltek könnyekkel és segítségért akartam sikítani, de nem jött ki egy hang sem a számon, mintha megnémított volna a cső, ami jelen pillanatban minden problémám szülőatyja volt.
it's where my demons hide

avatar
heroes ❖ villains
dc universe
tartózkodási hely :
behind a killer ●●
foglalkozás, hobbi :
special agent, criminal profiler ●●
karakter arca :
hugh dancy ●●
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése


•• astrid & will ••

Ha nem engedek Jack akaratának akkor is így történtek volna az események? Még mindig annyira szürreális az előző néhány nap, már-már azt érzem, hogy ez csak egy embertelen rémálom. De már a rémálmokat sem tudom megkülönböztetni a valóságtól; mindegyik egyformán kegyetlen.  
Pontosan két nap, kilenc és fél óra telt el Garrett Jacob Rhodes halála óta. Számoltam minden egyes órát, percet az óta, mentalitásból is már csak az órát tudtam lesni és a betegágyon fekvő lányt. Az óta csak azon járnak a fogaskerekek a fejemben, hogy vajon mi lett volna akkor a végkifejlet ha nem hagyom magam Jack befolyásának. Astrid túlélte volna akkor, ha valóban elutasítottam volna Jack-et? Talán nem történt volna baj, hogy ha akkor az apja nem kap értesítést arról, hogy lelepleződött. ... Felfogni sem tudom, hogy árvát csináltam belőle. Megöltem az apját.
Erőteljesen hunyom le íriszeimet, nem voltam képes sokáig nézni a lányt aki még mindig ott feküdt kómától szenvedve. Miattam talán? Ha akkor nem lövök bele abba az emberbe, úgy végezte volna Astrid ahogy az anyja is. Nem hagyhattam. Mégsem nyugtat, hogy életben maradt.(..) csendben magamra húzom a törölközőt amit otthonról elhoztam. Nem akartam zajongani, de a tegnapi éjjelezésből rájöttem, hogy a kórház nem igazán ügyel a megfelelő hőmérsékletre. Természetesen a betegeknek jó, elvégre az ágy és a vastag takaró őket melegen tartja. Nekem nem is szabadna itt lennem. Csak azért engedték meg, mert tudják, hogy én mentettem meg az életét és szükségem van arra, hogy lássam, valóban felépül -e. Addig nem lelem meg magamban a nyugalmat.   
Remegtek  a fogaim, az ajkaim, a karjaim pedig zsibbadtak, olykor gyengén pattogtak benne az idegek. Rosszul vagyok, egyáltalán nem érzem jól magamat. Érzem, hogy hamarosan el kell mennem innét és félek attól, hogy nem fogom látni őt amikor felébred. Nem akarom őt egyedül hagyni, hiszen nem fog bejönni hozzá senki sem, csak Hannibal és én. Mi vagyunk érte a felelősek, ha már árvává tettük őt. Ő is nemrég ment csak el. Ő ott ült az ágy mellett egy székben, és fogta a kislány kezét. Nem engedte el. Olykor simogatta néhány ujját, aztán amikor ő maga is elbóbiskolt, egyszerűen csak elernyedt az ő karja is. Én azonban nem tudtam Astrid mellé menni; megtartottam a két méteres körzet távolságot. Rettegek.
És nem csak az apja az egyetlen olyan gyilkos, aki ezeket művelte. Az utánzója még ugyanúgy jár-kel, nyilvánvaló bizonyítékot hagyott maga után aznap amikor meglátogattuk Astrid apjának a munkahelyét. Tartok attól, hogy ez a gyilkos a lányt is kiszemelte magának. Valamilyen szinten kapcsolatban állhatott az apjával, különben nem követték volna el az ennyire hasonló gyilkosságokat. Borzalmasan zavaros, és akkor még nem hallhattuk Astrid véleményét sem. Jack azt állítja, hogy a lány is részt vett az apja elvetemült tetteiben. Én ezt... nem tudom, hogy elhiggyem -e. Szükségem van arra, hogy őt is halljam.  

it's where my demons hide

avatar
Admin
dc universe
kereslek :
⊱ everybody
tartózkodási hely :
⊱ everywhere
foglalkozás, hobbi :
⊱ this page
karakter arca :
⊱ faceless
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése


***
Sponsored content
it's where my demons hide

dc universe
heroes vs villains


1 / 1 oldal
Similar topics
-
» Part 14 / 12

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
We can be heroes :: Városaink :: Central City :: Belváros :: kórház-
Ugrás: