villains have a vision for the world.

heroes don't, their only goal is to stop the villains from reaching theirs

Share|
Barry szobája
eme téma címe
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
it's where my demons hide

avatar
Admin
dc universe
kereslek :
⊱ everybody
tartózkodási hely :
⊱ everywhere
foglalkozás, hobbi :
⊱ this page
karakter arca :
⊱ faceless
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése


-- szabad játéktér --
Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains




Barry & Zara

Miért is akarom én azt, hogy itt maradjon velem? Hiszen még az előtt el akarok tűnni, hogy hazaérhetne. Neki ez haza, nekem börtön. Mégis miért foglalkozom én vele? Miért akarom megvárni a telefont… mit várok én ettől az egésztől? Hisz csak mese… egy ostoba tréfa melyet az élet játszik a megkínzott lelkemmel. Ugyan, Ő a Flash, valószínűleg a világ bármelyik nőjét megkaphatná… miért is foglalkozna épp velem? Igazából… én is elég nehezen tudom rávenni magam, hogy eltávolodjak tőle. Szívem szerint hozzáragadnék és el se engedném soha többet. De hogy miért gondolom ezt, és miért lett ez a mostani leghőbb vágyam? Neeem, az nem lehet…
- Nem mintha nem tudnál elszaladni előlem!
Nevetek fel, hiszen mit tudnék én tenni vele, még ha magára is haragítana? Maximum a saját lelki békém kedvéért dobálhatnék a falnak tányérokat, de hogy benne nem tudnék kárt tenni, az is holt biztos. Meg az is, hogy nem is akarnék… Így igaz, ő akkor hagy itt engem, amikor csak akar és nekem pillanatokig fel sem tűnne…
- Jobban örülnék neki, ha a jeled helyett te magad ragadnál a hátlapjára.
Öltök rá nyelvet, miután nagy nehezen leváltam róla és lehuppantam az ágyára. Lábaimat keresztbe teszem s két kezemmel megtámaszkodom a hátam mögött, úgy nézek körbe.
- Ha van csoki ízű, akkor nem kell más.
Rázom meg fekete tincseimet, majd ritmikusan emelgetem picit a támasztott lábam.
- Najó… talán valami üdítő, ha nem tartasz itthon. Kicsit szomjas lettem.

* Still Here * ||Remélem tetszik || ©REDIT

it's where my demons hide

avatar
❖ The Flash ❖
dc universe
kereslek :
▣ hr + cisco + iris + joe ▣
beautiful nayeli
tartózkodási hely :
▣ central city ▣
foglalkozás, hobbi :
▣ forensic scientist ▣
karakter arca :
▣ grant gustin ▣
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése


Barry & Zara
i hope it's okay that i brought you here
Talán életem egyik legnagyobb kihívásával állítottam szembe magam azzal, hogy megpróbáltam ellenállni. De valamilyen megmagyarázhatatlan módon mégis sikerült visszafogni magam, ahogy azt terveztem. Jobb így. Mármint az egésznek különlegesnek kellene lennie. Bár szívesebben maradnék a közelében ez határozottan biztos, de sajnos kötelességeim vannak a világ felé, ami attól nem szűnik meg, hogy megtaláltam valamit azt hiszem, amire nagyon régóta szükségem volt már. Méghozzá nem is akármi ez, vagy akárki. Hanem Ő az. Fogalmam nincs, hogy mit tesz velem ez az ördögi nőszemély, de az egyszer biztos, hogy egyetlen egy pillanat erejéig sem bánom.
- Hát nem szeretnélek magamra haragítani, úgyhogy ezt határozottan megjegyzem. Majd kitalálunk a helyzetre valamit. - Ahogy folyamatosan tapad hozzám és csókolgat egyre inkább ingerel és ezzel megnehezíti azt, hogy itt hagyjam. Nem akarom én itt hagyni. Hát egyáltalán nem, de nem így működik ez az egész. Nem tudok csak úgy szabadnapot kivenni még a munkámban lehet. Azonban a Flash nem szívódhat fel csak azért, mert szívesebben töltené az idejét egy gyönyörű nő társasságában.
- Piros, rendben. Esetleg egy Flash jel ne legyen a hátulján? - Vigyorral az arcomon kérdezem, mint valami kisgyerek, aki azt kérdezi, hogy a fagyihoz jöhet-e a roletti. Ó, hogy azt mennyire szeretem. Bár a töltelékesekért annyira nem vagyok oda, mint a simáért, de hát nem mindenki szereti a rolettit így még az is lehet, hogy nem kér a villámomból.
- Van.. Persze.. A fagyóban találsz a konyhában egy keveset, de ha kell valami, akkor szólj és hozok még a telefonnal együtt. - Nem akarom elveszíteni vele a kapcsolatot és egy telefonra mindenképpen szükségünk van. Ahogy pedig helyet foglal az ágyamon pedig egyre inkább érzem a késztetést arra, hogy ne menjek innen sehova.

Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains




Barry & Zara

Hiába simulok, hiába vonom el az összes figyelmét és hiába hívogatom a pilláimat rebegtetve, elég masszívan ellenáll nekem. Most nem tudom... megsértődjek? Olyan sután tartja először a kezét a csípőmön, hogy már majdnem kifordultam a kezei közül, de végül azért csak kimutatja a szíve vágyát, még ha rettenetesen lekorlátozza is magát. Elvégre, hirtelen olyan erővel szorít magához, hogy végre talán elhiszem, hogy érdeklem őt. Valamennyire. Csókunk csendes és csapongó, az egyik pillanatban óvatosan simogatom a nyelvemmel, a másikban ostrom alá veszem az ajkait. Így hullámzik a mi kis táncunk, mígnem azért levegőt is kéne venni, szóval kelletlen bár, de elengedem azt a harapnivaló szájacskáját. Míg ő beszél, én a nyakába bújok s ott hintek minden centimétert tele puszikkal és az orromat dörgölöm a bőréhez. Jó illata van… még mindig. Ujjacskáimat átbújtatom a hátára s magamhoz közel szorítva tartom ezt a sehánycentis távolságot.
- Na jó… most az egyszer elengedlek. De legközelebb nem leszek ilyen kedves!
Fenyegetem meg nevetve s végignyalok a fülkagylója élén. Bárcsak megállna az idő, és én még maradhatnék a mesében egy kicsit. Csak egy egészen kicsikét… Olyan illékony, olyan törékeny. A valóság pedig olyan kegyetlen és magányos. Kis buta… tényleg azt hiszed, hogy érez irántad valamit? hogy szeret? Naiv fruska… Most az egyszer az vagyok.
- Rendben, benne vagyok. Nem nagyon értek a trendekhez, szóval ha simán piros, én boldog leszek. A többit rád bízom.
Vonom meg gömbölyű vállaim, mert dunsztom sincs a telefonokról. Miért is lenne? Használta eddig a hóhér. Úgyse keresett volna rajta senki.. viszont, ahhoz hogy jöhessen, előbb el kell engednem. Kelletlen bár, de hajlandó vagyok lecuppanni róla, de csak miután loptam még egy keserédes csókot, aztán elengedem és lehuppanok az ágyára.
- Meeeeg…. van itt… jégkrém?

* Still Here * ||Remélem tetszik || ©REDIT

it's where my demons hide

avatar
❖ The Flash ❖
dc universe
kereslek :
▣ hr + cisco + iris + joe ▣
beautiful nayeli
tartózkodási hely :
▣ central city ▣
foglalkozás, hobbi :
▣ forensic scientist ▣
karakter arca :
▣ grant gustin ▣
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése


Barry & Zara
i hope it's okay that i brought you here
Nagyon is érzem, hogy mennyire sarokba vagyok szorítva jelen pillanatban. Szinte teljesen maga köré von, ahogy a kezeimet a csípőjére helyezi, amit egyáltalán nem bánok. Jó érzés ilyen közel lenni hozzá mégis úgy érzem, hogy nem kellene átlépnem azt a bizonyos határt, mert még a végén elég rosszul sülne el. Nem szeretném, hogy azt higgye csak arra utazom, de nem tudom, hogy mégis mit tehetnék, mert egyre inkább akarom őt. A fejemben ott él a kép meztelen alakjáról és az, hogy a falhoz szorított a gyönyörű testével, amit gonosz módon felemészt a rajta hatalmasnak tűnő pólóm. De ettől függetlenül egy kicsit sem tör le a szépségéből. Csak talán még inkább kiemeli, hogy még ebben a szerelésben is iszonyatosan dögösen mutat.
- Nagyon.. Nem fair.. De sajnos muszáj. - Nem feledkezhetek meg minden kötelezettségemről pedig olyan egyszerű lenne, hogy azt el sem tudom mondani. Teljesen megőrjít. Közel simul a testével, de valahogy a kezeimmel csak még közelebb próbálom húzni magamhoz, hogy magamhoz szoríthassam. Nem akarom elengedni. Ha tehetném magammal vinném, de most nem tehetem, mert a nap és ő nem a legjobb barátok nekem pedig sajnos ilyenkor is megannyi dolgom van. Főleg Flash-ként, de azért jó lenne, ha nem rúgnának ki azért, mert kihagyok csak így egy napot. Bár jobban belegondolva talán beteget jelenthetnék. Nem.. Sosem voltam igazából beteg, úgyhogy ez nem igazán jönne össze. Kiszagolnának valamit. Mégis csak nyomozókkal dolgozom együtt.
Ha eddig nem sikerült volna teljes mértékben megbódítania a csókja teljes mértékben levesz engem a lábamról egy pillanat erejéig már gondolkodni sem tudok igazán és nem is akarom elereszteni. Legszívesebben felemelném és az ágyra fektetném.. De inkább jobb, ha be sem fejezem ezt a gondolatot. Nem akarom, hogy azt érezze, hogy kihasználom. Türelmesnek kell lennem. Még, ha jelen pillanatban nem is akarja, hogy az legyek. Később lehet megbánná az egészet.
- Csak pár óráról lenne szó. Akár előtte még el is ugorhatok egy telefonért, hogy tudjuk tartani a kapcsolatot napközben is, ha úgy alakul.. Aztán este pedig találkozunk.. - Bár az egyszer biztos, hogy én akkor már fel fogom dobni a tappancsomat és elalszom. Gyorsan regenerálódok, de azért alvásra nekem is szükségem van. Sajnos.
Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains




Barry & Zara

Kicsi édes kis naiv Barrym… azt hiszi, hogy ha nem lát, akkor kiűzheti a fejéből a képet rólam? Mintha hagynám… úgy feszülök neki, úgy préselem a testünket össze, hogy még csak eszébe se juthasson ezután elfelejteni engem bármilyen formában is. Megfogom a kezeit és a csípőmre helyezem őket, rásimítom az ujjait a testemre, míg kezeimmel felnyúlva a nyakát kulcsolom át. Sakk-matt, bébikém. A tarkóját cirógatom az ujjaimmal, miközben az azúrjaim fogságban tartják a figyelmét. Rám figyelj, csak is rám. Kósza puszikat hintek el a mellkasán tetszőleges helyeken, dörgölöm hozzá az arcom, ujjaimat futtatom a tincsei között.
- Óóó… ez nem fair.
Búgom csendesen miközben pusziösvényt kialakítva haladok fel az arcára a csuklyásizmán keresztül. Megadóan nézek fel rá, hiszen egy férfi kötelességtudatánál talán csak a nők vásárlószenvedélye nagyobb. Bár még nincs tudományosan alátámasztva az elmélet. Bármennyire is nem tetszik, azt hiszem, most hagynom kell, hogy kisétáljon azon az ajtón… és ne jöjjön vissza soha többet. Mert velem ez már csak így szokott előfordulni. Ha vissza is jön… ellenségként teszi, gyilkos szándékkal. Hisz legutóbb is ez volt a forgatókönyv… Miért lenne most más? Megmondták, egy hozzám hasonló bestiát senki sem tudna szeretni. Még érdekből sem. Ez is csak… egy álom. Egy meseszép, tündérszerű álomfoszlány, ami mindjárt elillan a kezemből. Nem fogom megvárni… Ahh, pedig olyan szép álom volt…! Lassan döntöm meg az egyensúlyom s helyezem a lábujjaimra, pipiskedve nyújtózkodom érte, hogy még egyszer, utoljára megízlelhessem azokat a puha, nem létező ajkakat. Óvatos vagyok, finom és talán cseppnyit félénk. Hisz mindjárt eltűnik… mindjárt kipukkad az egész csillogó buborék. Úgy csókolom, mintha ez lenne az utolsó lehetőségem rá. Hiszen így is van…
- Meddig leszel távol?
Örökké. Tudom… de nem fogom megvárni, míg tűzzel és vassal jössz el értem. Persze, csak én búcsúzom lelkiekben a mesebeli hercegemtől, mielőtt arcon csapna a valóság. Ő mit sem sejt az egészből, hogy tudom, mi következik. Mindig ez van… már így is túl sokat mondtam el magamról lényegében egy idegennek. Az érzelmek... csalnak.

* Still Here * ||Remélem tetszik || ©REDIT

it's where my demons hide

avatar
❖ The Flash ❖
dc universe
kereslek :
▣ hr + cisco + iris + joe ▣
beautiful nayeli
tartózkodási hely :
▣ central city ▣
foglalkozás, hobbi :
▣ forensic scientist ▣
karakter arca :
▣ grant gustin ▣
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése


Barry & Zara
i hope it's okay that i brought you here
Valahogy határozottan jobbnak érzem, hogy hátat fordítok. Egyrészt mert így megvonom magam a kísértéstől meg szerintem ő is jobban érzi magát, ha nem bámulom végig, ahogy öltözködik. Nem tudom miképp működik nála a dolog, hogy napközben pihen vagy sem. Alszanak egyáltalán? Vagy ez hogy működik? Megannyi kérdés, ami rettenetesen udvariatlannak tűnik ezért még azelőtt, hogy elhagyhatnák az ajkaimat lenyelem őket. Bár lényegében ez azt is jelenti, hogy érdeklődöm felőle, szóval jó dolog is lenne, de inkább nem próbálkozom. Mondjuk nem annak a típusnak tűnik, akit annyira fel lehetne húzni, de azért semmiképp nem szeretnék a rossz oldalára kerülni. Azért mégis csak az előbb mozdított el egy szekrényt..
Egy pillanatra meglepődök, ahogy hátulról hozzám simul, de bevallom ugyanakkor jó érzéssel is tölt el csak úgy, mint mikor a karjaimban tartottam. Olyan furcsa ez az egész. Annyira természetesnek tűnik vele minden egyes mozdulat, mintha már régóta ismerném és mégsem. Alig tudok róla valamit, de ez inkább csak arra ösztönöz engem, hogy a lehető legtöbbet tudjak meg róla.
- Tudod, mint említettem dolgoznom kell.. Meg aztán a piros ruhámat is valószínűleg nem egyszer magamra kell öltenem a nap folyamán. - Bármennyire is szeretnék kivenni ma egy hatalmas szabadnapot nem hiszem, hogy a bűnözők szempontjából ez olyan jó ötlet lenne. Valószínűleg támogatnák az ötletet. De ettől még nem lesz olyan jó. Főleg, hogy nem is értem néha még miért próbálkoznak be. Előbb vagy utóbb úgy is könnyedén újra a rács mögött találják magukat.
Az, hogy ő és a fal közé szorultam pedig egyáltalán nem segít a helyzetemen, mert egyre inkább újra magam elé képzelem a meztelen alakját, amit teljes erőmmel próbálok leállítani, mert nem lehet. Nem.. Még csak most ismertem meg ennek nem így van rendje. Szívesen itt maradnék vele, de kezdem azt érezni, hogy nagyon rossz irányba sodródnánk, ha megtenném. Mármint nem, mintha rossz lenne, mert biztos nem, de.. Egek az agyam is elolvad a tekintetétől.
- Nem akarlak itt hagyni elhiheted.. Egyszerűen csak hív a kötelesség. - Az élet néha kegyetlenül közbeszól és jelen esetben talán meg is kockáztatom, hogy egy kicsit túlzásba vitte.
- Egy kicsit még tudok maradni.. A szokásos késésemhez időzítve még van időm, de tényleg nem maradhatok sokáig, mert így is meg fognak nyúzni. - Már megszokták, hogy elkésem. Nem lesz eget rengető változás a számukra, ha ma is megtörténik.  
Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains




Barry & Zara

Kissé fura, kissé esetlen és módfelett vicces, ahogyan most kinézek, de hát ez van. Szépségemből ez mit sem von le (próbálná csak meg) szóval a kezeimet hülyén emelgetve nézem, mikor meddig emelkedik fel rajtam a póló alja. Csápolok, mint egy hülyegyerek igazából, de egész jól elszórakoztatom magam, míg ő háttal nekem esik a zavarok legzavarosabbikába. Leszöszölöm magamról a hajszálaimat, majd néhány szökkenés után mögötte termek, nekifeszülök a hátának s az oldalán előrekacsázó ujjacskáimmal lentről indítva, ívesen simítom fel a kezem a mellkasára. Az arcomat dörgölöm párszor a lapockájának, nem röhög, csak addig érek fel, majd magamhoz szorítom.
- Nyu-gi.
Kuncogom a pólójába s a bal keze alatt előrebújva kerülök vele szembe… meg közben addig mentelek és kényszerítem hátrálásra a mustrámmal, mígnem feltolom a falra a hátát s úgy feszülök neki, dorombolva.
- Mi az, hogy sok dolgod lesz? Hova kell menned?
Nézek rá nagy bogárszemekkel miközben pici puszikat hintek a kulcscsontjának minden szegletére. Nem ér, nem hagyhatsz itt egyedül. Csak mert… nem és kész. Nem szeretek unatkozni. Túl sok időm volt már unatkozni, s most hogy végre találtam valami érdekeset, senki sem róhatja fel nekem, hogy nem akarom elengedni.
- Mit fogsz csinálni? Miért akarsz itt hagyni?
Mondhatni, a bőre alá akarok bújni, kevesebb sikerrel, de nagyon eltökélten. Még kiskutyaszemeket is hajlandó vagyok villantani, némi lebiggyedt ajkakkal.
- A világ kibír még egy kicsit nélküled… nem? Naaaa…

* Still Here * ||Remélem tetszik || ©REDIT

it's where my demons hide

avatar
❖ The Flash ❖
dc universe
kereslek :
▣ hr + cisco + iris + joe ▣
beautiful nayeli
tartózkodási hely :
▣ central city ▣
foglalkozás, hobbi :
▣ forensic scientist ▣
karakter arca :
▣ grant gustin ▣
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése


Barry & Zara
i hope it's okay that i brought you here
Nem kellett volna ajtóstul rontanom rá nem gondoltam végig. Mert, ha tényleg baja is van, akkor valószínűleg nem éppen hat rétegnyi ruhában van a fürdőszobában, de valahogy a sikolya olyan rémisztő volt a számomra, hogy nem volt lehetőségem arra, hogy végiggondoljam. Belátom, hogy hiba volt meg tényleg nem fog többé előfordulni, de csak aggódtam érte. Azért pedig nem igazán lehet megkövezni. Idegességemben, miután kijöttem legalább hússzor pakolom át a dolgaimat, hogy minden a legnagyobb rendben legyen, hogy semmire ne lehessen panasza. Az ágyamat is százszor legalább megigazítom. Nincs bent olyan sokáig, mégis nekem egy örökkévalóságnak tűnik, mert annyiszor futkározom fel s alá. Talán kellene neki valamit hoznom enni? Vagy mennyire éhes? Mármint azt mondta, hogy nassolásnak elmegy az emberi kaja, de mennyire lehet éhes amúgy? Hoznom kellene valamit? Vagy megpróbálni egy kis vért csapolni magamból? Bár ahhoz most nem igazán van kéznél semmilyen eszközöm. Majd beszerezhetek. Amúgy is gyorsan regenerálódok, úgyhogy elég hamar összeszedném magam egy kisebb vérveszteség után.
- Igen.. Igazából valami olyasmi lenne. - Ahogy elkezd öltözködni én jobbnak látom, hogy hátat fordítsak neki ezzel is megadva a tiszteletet irányába, meg már így is zavarban vagyok, hogy olyasmit láttam, amit még nem kellett volna. Egy kicsit úgy érzem, hogy beletiportam a személyes zónájába, de őszintén remélem, hogy ezzel még nem nyomtam hatalmas sebet az egész bimbódzó kapcsolatunkra.
- Ööö.. De szívesen bedobom a cuccaidat, de.. Nyugodtan maradj amíg csak kényelmes. Nem kell rohannod sehova. Ha le akarsz feküdni, vagy valami csak szólj aztán nem zavarlak.. Amúgy is valószínűleg lesz elég dolgom még.. Esetleg hozhatok valamit még, amire szükséged lenne? - Nem tudom, hogy mennyire jó ötlet rákérdezni a táplálkozási szokásaira ezért csak egy szimpla általános kérdés mögé próbálom rejteni a teljes körű érdeklődésem.
Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains




Barry & Zara

A fürdés és sebkezelés további részét megmagyarázhatatlan vigyorgás közepette végzem tovább, majd fejezem be. Noha arra nem jöttem rá, miért is tartom az egész helyzetet furcsán aranyosnak, nem is nagyon gondolkoztam rajta, csak hagytam, hogy az érzés magába ringasson. Tudod, csak amíg álmodom… aztán majd ha felébredek, a fájdalmat elnyomva teszem tovább a dolgom, bármi is legyen az. Lassan új célt kéne keresnem magamnak, valamit, ami miatt érdemes felkelni, valamit, ami hoz némi történést nem túl rövid életembe. Miután zavarában kiszaladt a fürdőből, én még kb 10-15 percig vagyok bent, ennyi idő mire elrendezek mindent magamon és magam körül. Persze eztán sincs ám minden rendben, hisz nincs mit felvennem. Ha tippelnem kéne, szerintem ő van nagyobb zavarban kettőnk közül, mikor a testem köré csavart törölközővel lépek ki a fürdőszobából. az ábrázatából megítélve, valamennyit láthatott belőlem odabent, mert szinte pánikszerűen próbál valamit elhessegetni a szeme elől. Ha tippelnem kéne, akkor a meztelen alakom lehet az. Kérdésemre sajnos az a válasz jön, amire számítottam, így gondterhelten sóhajtok egyet.
- Hát… végül is az olyan lesz rajtam, mint egy bugyuta rövidnadrág… nem?
Hangom kérdő, mert nem vagyok túlzottan otthon a férfi alsóneműkben, de végtére is rábólintok az ötletére. Bármi jobb a semminél. Ha kapok egyet, akkor rögvest elkezdem belebújtatni a lábaimat és a viszonylagos helyére húzni a csípőmre. Nem, nem zavartatom magam túlzottan, hisz már látott, innen meg már minek drámázni. A pólónál szimplán elfordulok, az ő lelkiismeretére van bízva hogy figyeli-e az öltözködésem vagy sem, én mindenesetre háttal neki leoldom a törölközőt magamról és belebújok a pólóba. Elég viccesen nézek ki, azt meg kell hagyni.
- Ümm… esetleg van valami gyors program a mosógépeden?

* Still Here * ||Remélem tetszik || ©REDIT

it's where my demons hide

avatar
❖ The Flash ❖
dc universe
kereslek :
▣ hr + cisco + iris + joe ▣
beautiful nayeli
tartózkodási hely :
▣ central city ▣
foglalkozás, hobbi :
▣ forensic scientist ▣
karakter arca :
▣ grant gustin ▣
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése


Barry & Zara
i hope it's okay that i brought you here
Valahogy az agyam kikapcsolt, amikor meghallottam a sikolyát és finoman szólva is ajtóstul rontottam be hozzá, amivel csak még kínosabb pillanatokat szültem magunknak, mert láthatóan nem az volt a legkínosabb része, hogy szerencsétlenre rárontottam meztelenül, hanem hogy emellett még képes voltam a hátsómra zuhanni, hogy a meglepődöttségnek köszönhetően nem hagyta el ajkaimat egy nem túl férfias áú. Mert lehet, hogy hamar gyógyulok, de ettől függetlenül még pont ugyanúgy érzem a fájdalmat, mint bárki más és azért még hálás lehetek, hogy a seggemet sikerült bevernem nem pedig a fejemre landoltam. Bár az is opció lett volna. Mondjuk szép lett volna az utolsó látványom.. Na, nem mintha annyira legeltettem volna rajta a szemeimet, de eddig is tudtam, hogy gyönyörű. Felesleges túl magyarázni. Bár még mindig jobb, mintha hangosan kimondtam volna. Ugye nem mondtam ki hangosan?!
- Jól vagyok, persze.. Semmiség.. Ne is törődj vele. - Igen.. Pont így viseli egy igazi férfi a fájdalmat. A francokat. Egy igazi férfi igazából nem is esik ekkorát, de már megint bebizonyítottam, hogy nem vagyok olyan, mint a többiek. A kezem még mindig szorosan tapad a szemeimre, mert tényleg nem akarok leskelődni. Nem az a fajta vagyok, aki leskelődik. Bár már így is sikerült valamennyit azért.. Én hülye.. Kopognom kellett volna. De a sikolya.. Rémisztő volt. Már azt hittem, hogy valaki becsempészett valami titkos napfényt sugárzó cuccot a fürdőbe. Rövid másodpercek voltak, de számomra egy elnyújtott kínkeserves pillanat, ami teljesen megtöltött pánikkal.
Mikor megpuszilja a kézfejemet, akkor is félénken veszem csak le az arcomról és hirtelen a minimális fénynövekedés és furcsa a szemeimnek, de már megállapíthatom azt, hogy törölköző borítja formás alakját. - Oké.. Öhm.. Ha bármi kellene, akkor csak szólj és ígérem, hogy nem rontok rád többet. Begyszó. - Azzal már talpra is szökkenek és úgy süvítek ki onnan, mintha ott sem lettem volna. Azonban egy kisebb víz csíkot én magam is hagyok, ahogy sikerült seggre pottyannom felszívta magába a nadrágom a vizet, akár Spongyabob. Egy másodperc töredéke alatt váltok át könnyed melegítőre, majd miután ránézek a pólóra eszembe jut, hogy talán tényleg el kellene mennem megpróbálni szerezni valamit. Bár magamat ismerve beállítanék valami mama bugyival. Nem igazán vagyok az a típus, aki női alsóneműt vásárol.
- Ööö... - Egy pillanatra elakad a szavam, ahogy megpillantom őt egy szál törölközőben és eszembe jut  az a kép, amire sikerült berontanom. Megrázom a fejemet és nyelek egyet, mielőtt még folytatnám. - Nincs... De, ha gondolod az egyik boxerem oda adhatom.. Már, ha az megfelel a célra.. Ha nem, akkor el is ugorhatok valamiért. Hamar megfordulok. - Csak mondja meg mit akar. Vagy mégse. Elveszett kisgyerek lennék és az eladó is jót mosolyogna rajtam az egyszer biztos.
Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains




Barry & Zara

Nem vagyok szívbajos, meg az sem nagyon érdekel jelenleg, hogy nem túl nőies oldalamat mutatja, ahogy fél kézzel odébb teszek egy megtermett szekrényt. Hát… bocs. Már tudja, hogy mi vagyok, csak idő kérdése lett volna, mire kiderül, hogy erősebb vagyok nála. Persze azért a befőttet vele fogom kinyittatni… nehogy már a nyúl vigye a puskát, ugyebár. A szívem vad dobogása csitulni látszik az erős karjai közt s lassan én is el merem hinni, hogy biztonságban vagyok. Így is juthattunk el arra a pontra, hogy én a fürdőszobájában kínzom magam, míg ő keres nekem valami váltás pólót. Sajnos vagy nem sajnos, a hangom kicsúszik az ellenőrzésem alól, és amikor letépem a húsomról az égett cafatot, kéretlenül is fémjelzi a fájdalomszintem. Egyébként jól vagyok, d elehet mondanom kellett volna Barrynek, hogy mire készülök, mert szegény lélekszakadva rohant ide, és végrehajtott egy 10 pontos seggelést előttem. Hát igen, nem bajlódtam törölközővel szóval mindenhol a vizes lábnyomaim vannak. Szegény pedig kapásból el is esett az egyik ilyen tócsán.
- Ú, jól vagy?
Szisszenek fel, és szinte kapásból jön a mentegetőzés és olyan szinten zavarba jött, hogy én már nem is a mezítelenségemtől, hanem ettől jövök zavarba. Tudat alatt húzom a kezem a kritikus részeimre, bár szerintem egy porszem nem férne be az ujjai közt, úgy szorítja. Már-már édes. Miket beszélek, eddig is eleve az volt. Mosolygok rajta, s még egy víz alá tartás után nyalintok annyit a seben, hogy ne pocsékolja tovább a véremet. Ezt majd a zuhany alatt folytatom, egyelőre más dolgom van. Gyors körbekémlelés után kiszúrom az összehajtogatott törölközőket és az egyiket szétbontva magam elé rakom s leguggolok a kis pocokhoz. Puha puszit hintek a kézfejére s halkan kuncogok.
- Csak elkezdtem lekezelni a sebem. Ne haragudj, hogy megrémisztettelek, szólhattam volna előtte.
Húzom el a szám félig, mert még én sem gondoltam, hogy ilyen mélyre mászott az a galád sugár. Bár valószínűleg azért, mert az üvegnek hála koncentrált volt. Hurrá… Nyaljon sót. Megvárom amíg fülig vörösödve kiszalad, majd bazsalyogva megyek vissza a zuhany alá s addig tisztogatom és nyalogatom a sebet, mígnem friss és fényes ép bőr nem lesz rajta. Kicsit még érzékeny, de innen már megmarad. A leszedett darabkát eliminálom a Wc-n lehúzva, letörlöm a véres vízcseppeket a kagylóról, majd megtörölközöm. aztán gondterhelten nézek a koszos ruháimra, köztük a fekete csipkebugyimra is. Vissza még se vehetem, akkor nem volt értelme fürdeni… na de így…? Manóba. A törölközőt magam köré csavarva lépek ki az ajtón, némiképp elpirulva.
- Gondolom, női fehérneműket nem tartasz…

* Still Here * ||Remélem tetszik || ©REDIT

it's where my demons hide

avatar
❖ The Flash ❖
dc universe
kereslek :
▣ hr + cisco + iris + joe ▣
beautiful nayeli
tartózkodási hely :
▣ central city ▣
foglalkozás, hobbi :
▣ forensic scientist ▣
karakter arca :
▣ grant gustin ▣
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése


Rettenesen furcsa volt ilyen rémületet látni a szemeiben. Egy pillanatra még én magam is megijedtem, mert féltem attól, hogy nem leszek elég gyors ahhoz, hogy tudjak rajta segíteni. Sajnos a nap ellen elég nehéz elfutni. Neki pedig talán nem is sikerült volna. Egyértelműen gyorsabb vagyok nála. De még így sem tudtam teljesen garantálni az epseget.
- Hát még nem volt okom panaszra, de azért nekem nincsen olyan kifejezett nap allergiám. Szóval, ha gondolod.. - Ha neki jobb úgy, hogy ott van előtte valami akkor oda tolhatok valamit, de mire észbe kapnék nemes egyszerűséggel helyezi az egyik szekrényt az ablak elé, mintha semmit súlya sem lenne. Hát wow.
Ahogy belém kapaszkodik finoman átkarolom és simogatom gyengéden a hátát. - Ne butáskodj. Megértem, hogy féltél. A helyedben én is eléggé beparáztam volna. Azért nem minden nap kell szó szerint menekülni az új nap elől az egyszer biztos. Legközelebb majd oda figyelünk az időre, hogy elkerülhessük az ilyen baleseteket. - Kicsit rosszul érzem magam, amiért nem figyeltem oda arra, hogy mennyi idő van, de azt hiszem idővel képes leszek hozzászokni. Éjszakai élet nem olyan rossz. Nap közben meg akár idővel a Star laborban is lehet. Már ha egyáltalán maradni akar majd. Bár ott biztos kell majd egy kis teret szereznem neki, mert Cisco biztos, hogy körül fogja ugrálni. HR-ról már jobb, ha nem is beszélünk.
- Rendben akkor menj csak zuhanyozz addig keresek neked valami váltás ruhát. - Azzal a lendülettel, ahogy belép a fürdőszobába elkezdek keresni valami nagyobb pólót, amibe bele tud majd bújni. Bár talán az lenne a legjobb, ha elrohanék egy boltba valami női cuccért, de nem szívesen hagynám magára úgyhogy marad a nagyobbik vörös felsőm. A fürdőből áradó sikoly miatt olyan rémülten rontok be, hogy egyenesen a hátsómra vágódott aztán megpillantom az alakját, amit semmi sem takar. A kezeim az összeszorított szemeim ellenére még rátapasztom az arcomra. - Bocsi én nem akartam rád törni át ajtót.. Csak azt hittem baj van.. De mindjárt kimegyek.. Ígérem nem lesek. De mi történt? - Sajnos a formás alakján kívül semmit nem láttam, mert az valahogy túlságosan is lekötötte a figyelmemet. Ezzel az eséssel azonban már megint sikerült hoznom a formám. Miért nem maradtam az ajtón kívül.. Kevésbé lett volna kínos.
Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains




Barry & Zara

Konkrétan rettegek, úgy remegek, mint a nyárfalevél, hiszen nekem nincs ennél nagyobb félelemfaktor az életemben. Mindent túl tudok élni ésszel és egy kis csellel, de ha a napfénnyel kerülök harcba… hát ott bármit is teszek, kínkeserves halál lesz a jussom. Borzalmasan fáj, tehetetlenség és kín csírázik a csontjaimban, mígnem nem marad más, mint hamu és por. Számomra ez a lehető legrosszabb vég. Kétségbeesésem szembeötlő, sőt csontig hatoló, Barry pedig szerencsémre érzékeli a valós félelmet, amit tanúsítok, s azon kapok magam, hogy levegőhöz sem jutok. Görcsösen kapaszkodok a ruhájába s az arcomat temetem a mellkasába, míg a testem minden pontja olyan erőnek van kitéve, hogy mozdítani sem bírom. Hát igen… ez a Flash. Az én vámpírtempóm a számára könnyed kocogás. Minden pár másodperc alatt történik, a feltörekvő nap fénye visszaverődve az irodaházak ablakán egy pillanat tört részéig találkozik a bőrömmel. Én hülye levettem a kesztyűt… Felszisszenni sem tudok, máris megérkeztünk valahová. A kerek fenekem valami puhát ér, s mire pillantok ő már az ablakot sötétíti. Ablakot? Zihálva nézek körbe hisz még bennem van a pánik, ami a terepszemle után kezd elcsitulni bennem. Ó egy szobában vagyok. Nézem az egyszerű, modern berendezést és azt hogy milyen otthonosan mozog benne. Persze aztán a szavai fényt gyújtanak az elmémben. Nála vagyok. Most… most egy kicsit talán zavarba jöttem.
- Biztos úgy marad? Nem lehetne… elé húzni valami tömörebbet?
Mondjuk szekrényt… ha nincs ellene kifogása akkor az első alkalmas szekrényt fél kézzel mozgásra bírom és az ablak elé varázsolom. Aztán ott állok mellette, enyhén elpirulva s lopva tekintgetve körbe. Még egy kicsit remegek, még egy kicsit félek, de kezdem elhinni, hogy ma sem pusztulok el. Ujjaimmal fogok rá az ingére s belekapaszkodva húzom magam közel hozzá s homlokomat támasztom a mellkasának. Nyugodj meg, nyugodj meg…
- Bocsi… nem akartam, hogy láss pánikolni…
Suttogom halkan, mert hát… nem vagyok a legmegnyerőbb formámban miközben halálfélelmem van. Kérdéseire nemlegesen rázom meg a fejem.
- Nem, jó itt…
Szusszanom egy nagyobb lélegzetvétel után, majd az ajkaimba harapva távolodok el tőle annyira, hogy magam elé húzva a jobb karomat megnézhessem a sebem. Az alkaromon, a könyököm alatt egy kis folt még mindig parázslik… Apró füstcsík, sercegés és némi égett hús szag. Elhúzom a számat, ahogy nézem a fekete égett bőrt, azt a holtat, minek a körvonala mentén még csendben ég az ép bőröm tovább. Elnézek a fürdő felé, módfelett csábító egy józanító zuhany.
- Hát… jó lenne valami váltás ruha.
Bólintok, így amíg ő keres nekem valami alkalmasabb pólót, amiben talán nem lóg ki a popsim, addig én besasszézok a fürdőbe és megszabadulok a ruháimtól. Alaposan megizzadtam az utolsó percekben. Beállok a zuhany alá, s az első percben csak állok alatta és hagyom hogy az arcomról lecsurogjon a testemen keresztül a lefolyóba. Nyugalom… Egy gyors mosakodás után ráveszem magam lelkileg is arra amiért, alapjába véve jöttem be. Elzárom a csapot és a tükör elé sétálok. Igen csurom vizesen. Úgy is vissza kell állnom még ezután. Megnövesztem az egyik karmomat s elkezdem felpiszkálni az égett bőrt. Sziszegek, miközben úgy harapom az ajkam, hogy vér serken belőle. Nincs rá szó, mennyire rossz érzés… körbefeszegetem a körvonala mentén, majd minden lelkierőmet összegyűjtve tolom alá a körmöm és felrántom a heget. A testem válasza minderre egy hosszú és éles sikoltás és némi sötétvörös vér, mi patakokban folyik a sebből. Aztán már csak nyüszítek, mialatt folyatom rá a csapból a vizet s festem vörösre a mosdókagylót.

* Still Here * ||Remélem tetszik || ©REDIT

it's where my demons hide

avatar
❖ The Flash ❖
dc universe
kereslek :
▣ hr + cisco + iris + joe ▣
beautiful nayeli
tartózkodási hely :
▣ central city ▣
foglalkozás, hobbi :
▣ forensic scientist ▣
karakter arca :
▣ grant gustin ▣
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése


Barry & Zara
i hope it's okay that i brought you here
Nem én lennék, ha nem rágnék végig egy csontot még akkor is, ha már régen nincsen rajta semmi. Egyszerűen nem tudom elengedni a dolgokat. Mert félek, hogy félreértenek aztán csak még kínosabbá varázsolom a helyzetet azzal, hogy be nem áll a szám. Ahogy most is teszem szinte megállíthatatlanul. Mégis nem érzi a késztetést arra, hogy elrohanjon, vagy meneküljön előlem. Talán a fánk teszi. Bár az nem igazán élteti, mint kiderült, hiszen kellemes, de nem sokat segít rajta. Hát legalább már ezt is tudjuk, hogy az ízekért főzhetek neki valamit, ha úgy adódik vagy süthetek, de sokat sajnos nem fogok vele elérni. Bár ezzel nincs semmi baj, mert akár vörösbor helyett egyszer várhatnám a saját véremmel. Én nem igazán vagyok rajongója az ilyen harap meg dolgoknak, szóval valószínűleg maradnék az egyszerű, emberi vérvételnél csak ebben az esetben neki ajándékoznám egyenesen a véremet. Mert hát elég sok vámpíros filmet láttam már ahhoz, hogy tudjam nem olyan egyszerű azaz önkontroll.. Meg hát beszéltünk is már erről úgyhogy jobb az elővigyázatosság, de miattam aztán nem fog éhen halni. Bár egy véres steak segítene talán? Vagy az is a nemleges opcióba tartozik? Egyáltalán, miképpen beszélget el valaki ezekről a témákról? Van valami felvezetése? Az egyszer biztos, hogy nincs róla könyv a tudakozót pedig nem hívhatom fel, mert azt hiszem abban a pillanatban bemérnék a telefonom és elvinnének  az elmegyógyintézetbe. Bár, ha egy könyvhöz kérném az információt.. Akkor is. Erre nincs válasz. Hacsak az illető nem vámpír. Én pedig nem kívánom ezzel elrontani a lehetőségeimet. Annyira még nem őrültem meg.
- Én pedig szívesen meghallgatom elejétől a végéig.. - Ahogy közelebb húzódik gyengéden megízlelem ajkait, miközben a kezeim cirógatni kezdik a derekát és a karját az arcomra pedig hatalmas mosoly ül ki, amikor puszilgatni kezd. Azonban a meghitt pillanatnak egyik másodpercről a másikra vége szakadt, ahogyan az arcára kiült a teljes rémület. Egy pillanatra azt hittem, hogy miattam van, de mikor az időt kérdezte én is hátrapillantottam és megláttam az égboltot, amelynek alja a hajnali fények színjátékát tükrözi.
Most nincs idő pakolni, nincs idő gondolkodni. Elég? Kettőnk közül én vagyok a gyorsabb és most erre nagyon nincs időnk.
Anélkül, hogy nekiállnék pakolni, vagy eltennék bármit is magamhoz szorítom és egyenesen a lakásom - vagyis igazából Joe lakásának - ajtaján csörtetek be fel egészen a szobámig, ahol leteszem őt az ágyamra, majd pedig gyorsan behúzom a függönyt, hogy még véletlenül se érhesse napfény a bőrét. - Ööö, nem volt semmi hátsó szándékom azzal, hogy rögtön ide hoztalak.. Mármint remélem nem baj, hogy magamhoz hoztalak.. Egyszerűen csak a szobámban egyszerűbb megoldani a sötétítést.. Ha gondolod lepihenhetsz.. A fürdő itt jobbra van.. Adhatok esetleg egy váltó pólót, ha gondolod vagy valamit, amiben aludhatsz.. Vagy nem tudom, hogy mit szeretnél pontosan. Ha elmenni innen talán még ki tudlak csempészni máshova, szóval.. Csak kérned kell. - Nem akarom, hogy azt érezze rá akarom erőszakolni magam vagy bármi ilyesmi, de jobb hely most nem jutott eszembe. Bár megpróbálhattam volna még a Star labort, de azaz igazság, hogy bonyolult lett volna a többieknek kimagyarázni itt még talán egyszerűbb helyzetben vagyok.  
Ajánlott tartalom
it's where my demons hide

dc universe
heroes vs villains


1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Similar topics
-
» Greg hálószobája
» Stefan szobája
» Szülőszobák
» Pihenőszoba
» Kol hálószobája

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
We can be heroes :: west lakás-
Ugrás: