villains have a vision for the world.

heroes don't, their only goal is to stop the villains from reaching theirs
üdv itt
kedves vándor lélek
Ebben a pillanatban egy olyan szerepjátékos felületre léptél, mely kimondottan a DC univerzummal és annak karaktereivel foglalkozik.  Az elmúlt évek folyamán nem csak, hogy a képregények szerelmeseivel ismertették és szerettették meg az újabbnál újabb szuperhősöket, avagy azok gonosztevőit, hanem egyenest elhozták mindannyiunkhoz az otthonunkba azzal, hogy a képernyőre vetítették az adaptációikat. oldalunk alapjául veszi a flash, arrow, supergirl és a legends of tomorrow sorozatokat, amelyek mondhatni egymásból virágoztak ki, hiszen a kezdetekkor még számunkra is csak az első kettő jelentette az alapforrást. emellett a filmes világot is igyekszünk a sorozattal összeolvasztani még akkor is, ha jelen álláspont szerint két különböző univerzumban helyezkednek el. akkor se félj, ha a képregény vonalát követnéd szívesebben, hiszen mindenre megadatik a lehetőség, ha egyszer csatlakozol a családias kis csapatunkhoz. multiuniverzumunk rengeteg dolog megvalósítására kínál számodra lehetőséget, akár más sorozatokból merített ötletmorzsa is megvalósítható ezáltal. ám, ha átlagos emberi életbe bújnál ki nagy rajongással és odaadással követi a városok szuperhőseit vagy akár gonoszait, akkor bizony itt a helyed! csatlakozz hozzánk egy képregénybeli szereplővel, valakinek a hőn áhítatot keresettjével, vagy esetleg egy teljesen saját karakterrel. egy biztos, mi várunk rád!
OLDAL ALAPÍTÁSA:
2015. MÁRCIUS 01.
jelentkezz be
a karatkered már hiányol
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
❖ Elfelejtettem a jelszavam!
üzenj bátran
ígérjük nem falunk fel
erre járunk
ki van itt?
Jelenleg 13 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég

Blythe C. Fox, Jason Todd, Leonard Snart, Mindy Macready, Reece Malgus

A legtöbb felhasználó (72 fő) Vas. Ápr. 30, 2017 9:05 pm-kor volt itt.
új üzenetek
irományaink gyűjteménye
Városi park
Negan Sebastian Bates
pötyögte
Yesterday at 9:30 pm
Magánszoba
Astrid Faye Rhodes
pötyögte
Yesterday at 7:18 pm
Zinnia szobája
Sean Weston
pötyögte
Yesterday at 4:16 pm
Sara Lance
Sara Lance
pötyögte
Kedd Szept. 19, 2017 9:55 pm
Dr. Pamela Lilian Isley - Poison Ivy
Pamela L. Isley
pötyögte
Kedd Szept. 19, 2017 6:18 pm
az oldal stat
ennyien vagyunk itt
CSOPORT
ALIEN 1 1
ANTI-HERO 3 2
BORROWED 0 1
CITIZEN 6 0
CRIMINAL 4 3
DOCTOR 1 1
GOVERNMENT 1 3
HERO 1 1
METAHUMAN 5 3
VIGILANTE 0 1
VILLAIN 0 4
Összesen 22 20

Share|
R A V E N ─ Rachel Roth
eme téma címe
it's where my demons hide

avatar
heroes ❖ villains
dc universe
kereslek :
the other titans
tartózkodási hely :
titans tower
foglalkozás, hobbi :
foundress member of the teen titans, being a hero
karakter arca :
alexandra park
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése


Rachel Roth
A magician never reveals her secrets.
The devil is in the details
Becenév: Raven; Rae, Ray
Play by: Alexandra Park
Születési hely, idő: Azarath; 1996. 05. 26.
Kor: 21
Csoport: heroes
Foglalkozás: főállású Titán
Családdal való kapcsolat: Angela Roth (avagy Arella): az anyja egy egyszerű halandó volt, Gothamben született, és ördögi körökben kezdett el mozogni - mi több, hozzá is ment egyhez, mégohzzá a démonok királyához, Trigonhoz. Raven kapcsolata nem volt szoros az anyjával, mivel az Azarathban élő szerzetesek úgy gondolták, jobb, ha a kapcsolatuk semleges marad.
Trigon: az apja, gonosz, pusztító, dimenziók közti démon. Soha nem szerette Angelát, ahogyan Ravent sem; lányát pusztán egyfajta élő portálnak akarja használni. Raven gyűlöli és megveti az apját. Egyszer már sikerült bezárnia a démont, pár évre, amikor az elpusztította Azarathot; azért sikerülhetett ez Ravennek, mert nem tudta kordában tartani az erejét.
Apja révén vannak démoni féltestvérei, akik egytől-egyig Trigont szolgálják, és, akiket Trigon a saját képére formált.
Azar és a szerzetesek: Azarath spirituális vezetője volt, és egyben Raven mestere is, valamint az ő követői, és Raven legközelebbi ismerősei. Még a saját anyjánál is közelebb álltak hozzá.
Családi állapot: egyedülálló
Szexuális beállítottság: heteroszexuális
Képesség: Azarathi-démoni mágia ✻ rendkívül erős mágiáját képes pusztán az akaraterejével előhívni, viszont a megfelelő összpontosításhoz, ereje koncentrálásához gyakran egy mantraszerű, háromszavas mondatot használ: Azarath, Metrion Zinthos! A varázslat csak az utolsó szó kimondásakor materializálódik - ez az ereje hátulütője is: hiába hatalmas az ereje, ha nem tudja kimondani (vagy nem elég gyorsan) a mantrát, varázslata nem tud alakot ölteni. Ereje egyébként nagyon sokoldalú: harcban általában telekinézist használ, de képes pajzsot vonni, egyfajta teleportációra, mások lelkébe látni, erejét használhatja érzékei kiterjesztésére, telekinézisre, gyógyításra, bűbájokra, ártásokra, sötét-, és világos mágiára, nekromanciára, az idő megfagyasztására. Erejének egyetlen hátulütője van: folyamatosan féken kell tartania mágiáját, nehogy elszabaduljon, ez pedig sok energiát emészt fel.
Forrás: X

...THERE AIN'T NO JOURNEY WHAT DON'T CHANGE YOU SOME.

Pozitív tulajdonságok
csendes, intelligens, szorgalmas, gyorsan tanul, szívesen ad tanácsot, ha kérik, nyugodt, még kritikus helyzetekben is, néha, amikor képes elengedni magát, akkor klasszisokkal kedvesebb, viccesebb, nyitottabb, alapvetően törődik azokkal-, megvédi azokat, akiket megszeretett, megértő, nem ítélkezik, bár introvertált, nincs kőből a szíve, a lelke mélyén empatikus
Negatív tulajdonságok
néha bántóan szarkasztikus, nem mutatja ki az érzéseit, így érzelemmentesnek tűnhet, akár érdektelennek, hidegnek és visszafogottnak, néha túlságosan komoly, távolságtartó, zárkózott, nehéz a bizalmába férkőzni, bár nem mutatja ki, bizonytalan, sokszor nem bízik saját magában sem, pesszimista, sztoikus nyugalmát néhány ellenfele (és Gézengúz) képesek megtörni, lobbanékony (azonban dühe jelentősen megnöveli-, de egyben irányíthatatlanná is teszi az erejét, ezért van hatalmas szüksége az önkontrollra), kétkedő, mogorva
5 dolog, amit szeretsz
meditálni, olvasni, sakkozni, a horror filmeket, a lehangoló kávézókat
5 dolog, amit nem szeretsz
Trigon, Malchior, Garfield idióta vicceit, ha bemennek a szobájába, az érzelmeket
Legnagyobb félelmed
hogy nem tud uralkodni az érzelmein, és ezzel egyidejűleg a képességei fölött sem, és kárt okoz valakiben, vagy féktelen pusztításba és rombolásba kezd
Legnagyobb vágyad
teljes, zavartalan kontroll a képességei fölött
Rejtett tehetséged
egészen jól ír
Hobbi
sakkozás, meditálás, olvasás, régi varázskönyvekbe való temetkezés, gyűjti a különféle teákat
Fura/Idegesítõ szokás
szeret egyedül lenni, éppen ezért sokszor bezárkózik a szobájába, mindenre van valami éles, szarkasztikus kommentje, nem süt-főz, szeretettel ijesztgeti Garfield-ot - de akár másokat is -, sokszor titkolózik, bár soha nem árulná el a Titánokat
Szervezett vagy rumlis
szervezett
Káros szenvedély
a szobájába való bezárkózás, és a világtól való elzárkózás annak számít?
Kedvenc szuperhős
E.A. Poe nincs kedvence
Allergia
csirke
Kutya vagy macska
kutya

everything has a beauty but not everyone can see it
Vér.
Szürke, álomtalan álomból ver fel az érzés. A jól ismert érzés. Az, amelyiknek egyik rétege, a másik után nyel el, mintegy sötét örvényként. Hamvas bőrre feszülő, éjfekete lepelként borít be, és szivárog a pórusaimon keresztül a bőrömön áttörve a húsomba eszi magát, a csontjaimban érzem. A gerincfüzéremet feszíti, hogy aztán megtörhesse...
Hogy megtörhessen.
Vér csorog le a falakról. Mindent beborít a fémes szag és a sötétség.
Addig terjeng és burjánzik, míg mindent magába nem szipolyoz – mígnem csak mi maradunk. Ketten. Ő és én.
A sötétség már régóta a világommá vált; egészen konkrétan a megfogantatásom pillanatától kezdve. Az anyám egy öngyilkos hajlamú, kitaszított volt, lelenc gyerek. Olyan valaki, aki csupán annyit szeretett volna, hogy maga mögött hagyhassa azt a sok mocskot, amit ez a világ, ez az élet adott neki – és nem akart kevesebbet, csak boldogságot, szeretetet, fényeket és színeket. Elérhetetlen álmokat, vágyakat üldözött, hogy várat építhessen belőlük az egész világ ellen. Egyszerű, fiatal naiva volt, aki rossz, gonosz körökbe keveredett. Olyan körökbe, amikbe hozzá hasonló, tiszta léleknek soha nem szabadott volna.
Valósággal átadta magát a sötétségnek.
Saját akaratából. Önszántából.
Egyfajta szekta tagja lett, és ez a szekta rituális keretek között felajánlotta őt magának a Sátánnak. És a Sátán nem volt vörös, és nem volt farka, meg szarvai – gyönyörű volt. Eleinte. De Trigon, az apám, valójában soha nem szerette az anyámat, ahogyan mást sem. Ő nem egyéb, csak egy dimenziók közt járó, pusztító szepszis, ami mindent és mindenkit elpusztít, ami, és aki az útjába kerül.
Nincs menekvés előle. Az anyám azt gondolta, hogy megcáfolta ezt az állítást, de évekkel később megtanulta, a saját bőrén tapasztalta, de addigra késő volt már, a baj megtörtént, a katasztrófa bekövetkezett.
Azarath-i szerzetesek találtak anyámra, nem sokkal azután, hogy megtudták, hogy Trigon mit tett vele, hogy az ő elbaszott fattyát várja. A majdani mesterem, Azar, úgy gondolta, hogy az volna a legbölcsebb döntés, ha az anyámat-, és később engem is maguk közé fogadnának, és megvédenének engem Trigontól.
Mióta az eszemet tudom, azarathinak vallom magamat, és a békét, a harmóniát akartam szolgálni – egészen addig, míg Trigon utat nem tört magának a fejembe. A családom, a mesterem, a szerzetesek ellen akart fordítani, én pedig nem engedelmeskedtem neki.
Éppen úgy nem, ahogyan most sem.
- Nem félek tőled – rezignált hangon közlöm a testetlen sötétséggel. Magával a sötétséggel. Az apámmal. Trigonnal.
Ő meg kinevet engem.
- Hát, nem emlékszel rá, hogy mi történt legutóbb, amikor ellenszegültél nekem, gyermekem? – kérdezi, jól ismert, túlvilági hangján. Persze... persze, hogy emlékszem. Trigon Azarathba ment. És mindent elpusztított, amit szerettem. Azarath fenséges, fehér márvány épületei a földdel váltak egyenlővé, nem maradt egyéb, csak por és hamu, az emberek húsköddé minősültek – nemes egyszerűséggel elpárologtak az égető, perzselő tűzben, amit Trigon szabadjára engedett. A poklot hozta el az életembe, a világomba, amit ismertem, és nem maradt egyéb, csak a tűz, a düh, a harag, a hamu, a por, a füst, a pernye, a sikolyok, a halálhörgés, a siralom; és az ő hangja.
Nem tudom, hogy mi történt. Azt tudom csak, hogy nem tehettem ellene semmit sem, és, tulajdonképpen nem is akartam. Bosszút akartam. Halált. Trigon végét akartam. Dühös voltam, és e feneketlen, átláthatatlan, ónix füst, amivé az érzés lényegült, egyszerűen... elnyelte Trigont.
Egyedül maradtam.
Egészen mostanáig. Mert most visszatért az apám. És ezt a világot is a magáénak akarja. És ő csak a pusztításban leli örömét, a hódításban, a gyilkolásban, a fájdalomban.
- El fogom pusztítani a szánalmas halandókat, és a barátaiddal fogom kezdeni, te pedig, gyermekem – hidegen nevet, és úgy ejti ki e szót, mintha valósággal undorodna tőle -, te végig fogod nézni a szenvedésüket. Ahogy kizsigerelem őket, ahogy kegyelemért könyörögnek. Ahogy a halálra vágynak, ahogy könyörögnek azért, hogy végezzek velük. És te nézni fogod, ahogy apró darabokra morzsolom őket. Aztán az egész világodat roppantom össze – hangja olyan, mintha egy kígyó sziszegne, mintha mély karcolásokat ejtenének a legedzettebb acélon, mintha tőrt forgatnának a szívben, mintha puszta kézzel nyúznának meg, mintha kitépnék a gerincet, mintha a koponyára taposnának.
- Nem! Egyszer már legyőztelek – köpöm ki a szavakat. – Megteszem még egyszer – szemeim feketén villannak fel... aztán elhal a sötét fényük.
Helyette vörösen izzanak lélektükreim – és bőrömbe mintha maró savba mártott pengével vésnék az ismeretlen nyelv, ismeretlen szavait.
Kivéve egyet.
Portál.
- Gyenge vagy hozzá... gyenge... gyenge... – elhalni tűnik a hang, de valójában a testembe szivárog, a vörösen izzó rúnákon keresztül.
- Nem! Ne! Nem vagyok gyenge! – velőtrázó sikoly és ordítás. Parazsas, szikrázó tűz robog végig az ereimen, érzem, ahogyan a testemből megfékezhetetlennek tűnő, vad energia áramlik. Egy láthatatlan erő ellen küzdök – mindhiába.
(...)
Felriadok.
Sötét fény hálózza be a szobát. A falak feketék. Vérnek nyoma sincs. A karjaimat nézem. A rúnáknak nyoma sincs. De, mintha csak legalább egy mindent elsöprő tornádó vonult volna végig a helyiségen. A fejem hasogat. Szinte még hallom a pusztulás hangjait – és a pusztító hangját, amint hozzám szól, ahogy beszél hozzám.
Nem térhetett vissza – mantrázom magamban, miközben a Titánok főhadiszállásának teteje felé veszem az utamat.
Csendben mormolva meditálok, míg rám nem találnak a hajnal első, ragyogó fénypászmái. Szinte hihetetlennek tűnik, hogy a Nap az olyan emberre is, mint én, éppen ugyanúgy ragyog, mint bárki másra. Nem tudom, hogy hogyan és mivel érdemeltem ki.
Bár, a meditáció megnyugtatott, nem volt elég, hogy elfeledtesse velem az álmomat, ami olyan valóságosnak tűnt, olyan igazinak, hogy akár egy látomás is lehetett. Vagy egy nyílt hadüzenet, egy casus belli, magától, Trigontól.
Igyekszem nesztelenül, és észrevétlenül visszasurranni a szobámba. De az ajtóm résnyire nyitva van. Azonnal aktivizálom az erőmet, és valósággal feltépem az ajtót. Az ónix fényben Garfield ijedt arca dereng – majd a mosolyra görbült ajkai festenek bájos vonásokat rá.
- Jó nagy felfordulást csináltál, Raven – mondja ő, és ezzel fel is vesz egy könyvet maga mellől, a földről, és odaadja nekem, én pedig magamhoz ölelem a vaskos, régi kötetet. – Segítsek rendet rakni? – kérdezi.
- Nem kell – mordulok rá. – És, ha volnál szíves – telekinetikus erőmmel húzom ki a helyiségből. – Senki sem mehet be a szobámba. Soha – meg sem várva a reakcióját, csapom be magam mögött az ajtót. Még neki is dőlök. Nem, mintha ezzel megállíthatnám Gézengúzt, vagy, nem, mintha a fiú be akarna jönni. Hallom, ahogy léptei zaja egyre távolodik.
Gyenge vagy, Raven. Gyenge... – és, hogy ezt én mondom, vagy az apám, azt már meg sem tudom ítélni.
(...)
Pár óra múlva, miután többé-kevésbé rendet raktam, megyek a konyhába.
- Jó reggelt, Raven! – ez Csillagfény. Valósággal a fülembe visít. Én pedig tűröm.
- Neked is – morgom.
- Kérsz reggelit? A specialitásom – szörnyen büdös valamit keverget a tűzhelyen.
- Nem – felelem, és előveszek egy csészét, hogy teát főzzek magamnak.
- De nagyon finom, és tápláló, meg a tea különben sem reggeli, és... – a pultra csapok öklömmel. Aztán nagy levegőt veszek.
- Nem kérek, Csillagfény – hangom karcos és éles, de érzelemmentes és hideg.
És, amikor már azt hinném, hogy békén hagynak, egy kéz simul a vállamra. Puhán és törődőn.
Én pedig azonnal ellépek Beast Boy mellől, kibújva a mancsa alól.
- Minden rendben? – nagy, tányérnyi, bánatos kölyökkutya szemekkel néz rám a fiú. – Hallottam, hogy beszéltél álmodban – lesüti a pillantását.
- Igen – felelem. – Sajnálom, ha felébresztettelek – elfordulok tőle, ő pedig újra hozzám akar érni, és már szóra is nyílnak ajkai, de kitérek előle és a szavába vágok. – Ne. Garfield. Rosszat álmodtam, ez minden. Hagyjuk, jó? – rá sem nézek, képtelen vagyok a szemébe nézni, mindazok után, amit az apám mondott, hogy tudom, hogy mit tervez vele, és a többiekkel, és az egész világgal.
Mert tudom, hogy nem álom volt.
De azt kívánom, bár az lett volna.

Azt tudom csupán biztosan, hogy nem félek a sötétben.
heroes vs villains
it's where my demons hide

avatar
Online
heroes ❖ villains
dc universe
kereslek :
•• sara lance, lisa snart, and other legends and rogues
tartózkodási hely :
•• central city
foglalkozás, hobbi :
•• master thief
karakter arca :
•• wentworth miller
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése



gratulálunk elfogadva!
hope you'll enjoy playing with us

❖ dc universe ❖  

Kedves Raven!
Egyértelműen Ravennek foglak szólítani, sokkal jobban illik hozzád, mint a Rachel...
Engem ért ma este a megtiszteltetés, hogy csekkolhatom a lapodat. Ha egy szóban kellene véleményt írnom róla: elképesztő. Tetszik, ahogy bánsz a szavakkal, tetszik, ahogy ráéreztél erre a karakterre, és teljesen magadra formáltad, tetszik, hogy nem fukarkodtál a jelzőkkel a tulajdonságaid leírásánál. Mindent gyönyörűen kifejtettél, szépen kitértél a családodra, a szüleidre, a szerzetesekre, akik neveltek. Azt hiszem, szerencséd volt neked és a világnak is, hogy időben rád találtak, és ők neveltek fel, hogy vigyáztak rád, és a jó irányba terelgettek, hisz a te erőddel és démoni apáddal valami sokkal rosszabb is válhatott volna belőled. Te azonban hős lettél. Én már csak tudom, mekkora dolog ez, pedig az én faterom nem is egy pokolfajzat, csak egy önző gazember volt, én pedig majdnem követtem a példáját.
Ami a play by-t illeti... én a magam részéről erre nemigen szoktam kitérni, de most muszáj: Alexandra Park szerintem egyszerűen tökéletes ehhez a karakterhez. Tökéletesen illik ehhez a kivül tüskés, belül nagyon is érző szívet takaró szerephez.
Nos, azt hiszem, mindent elmondtam, amit akartam, nem húzom tovább az időt. Futás foglalózni, és játszani. Sok szerencsét apádhoz - akár álom volt a jelenése, akár valóság!
heroes vs villains
1 / 1 oldal
Similar topics
-
» Eid & Rachel ~ nagyi sütije

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
We can be heroes :: karakteralkotás :: elfogadott karakterek :: hero-
Ugrás: