villains have a vision for the world.

heroes don't, their only goal is to stop the villains from reaching theirs
üdv itt
kedves vándor lélek
Ebben a pillanatban egy olyan szerepjátékos felületre léptél, mely kimondottan a DC univerzummal és annak karaktereivel foglalkozik.  Az elmúlt évek folyamán nem csak, hogy a képregények szerelmeseivel ismertették és szerettették meg az újabbnál újabb szuperhősöket, avagy azok gonosztevőit, hanem egyenest elhozták mindannyiunkhoz az otthonunkba azzal, hogy a képernyőre vetítették az adaptációikat. oldalunk alapjául veszi a flash, arrow, supergirl és a legends of tomorrow sorozatokat, amelyek mondhatni egymásból virágoztak ki, hiszen a kezdetekkor még számunkra is csak az első kettő jelentette az alapforrást. emellett a filmes világot is igyekszünk a sorozattal összeolvasztani még akkor is, ha jelen álláspont szerint két különböző univerzumban helyezkednek el. akkor se félj, ha a képregény vonalát követnéd szívesebben, hiszen mindenre megadatik a lehetőség, ha egyszer csatlakozol a családias kis csapatunkhoz. multiuniverzumunk rengeteg dolog megvalósítására kínál számodra lehetőséget, akár más sorozatokból merített ötletmorzsa is megvalósítható ezáltal. ám, ha átlagos emberi életbe bújnál ki nagy rajongással és odaadással követi a városok szuperhőseit vagy akár gonoszait, akkor bizony itt a helyed! csatlakozz hozzánk egy képregénybeli szereplővel, valakinek a hőn áhítatot keresettjével, vagy esetleg egy teljesen saját karakterrel. egy biztos, mi várunk rád!
OLDAL ALAPÍTÁSA:
2015. MÁRCIUS 01.
jelentkezz be
a karatkered már hiányol
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
❖ Elfelejtettem a jelszavam!
üzenj bátran
ígérjük nem falunk fel
erre járunk
ki van itt?
Jelenleg 13 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég

Blythe C. Fox, Jason Todd, Leonard Snart, Mindy Macready, Reece Malgus

A legtöbb felhasználó (72 fő) Vas. Ápr. 30, 2017 9:05 pm-kor volt itt.
új üzenetek
irományaink gyűjteménye
Városi park
Negan Sebastian Bates
pötyögte
Yesterday at 9:30 pm
Magánszoba
Astrid Faye Rhodes
pötyögte
Yesterday at 7:18 pm
Zinnia szobája
Sean Weston
pötyögte
Yesterday at 4:16 pm
Sara Lance
Sara Lance
pötyögte
Kedd Szept. 19, 2017 9:55 pm
Dr. Pamela Lilian Isley - Poison Ivy
Pamela L. Isley
pötyögte
Kedd Szept. 19, 2017 6:18 pm
az oldal stat
ennyien vagyunk itt
CSOPORT
ALIEN 1 1
ANTI-HERO 3 2
BORROWED 0 1
CITIZEN 6 0
CRIMINAL 4 3
DOCTOR 1 1
GOVERNMENT 1 3
HERO 1 1
METAHUMAN 5 3
VIGILANTE 0 1
VILLAIN 0 4
Összesen 22 20

Share|
Kimberly Lewis
eme téma címe
it's where my demons hide

avatar
heroes ❖ villains
dc universe
tartózkodási hely :
central city ♥
foglalkozás, hobbi :
it involves a lot of screaming ♥
karakter arca :
katie perfect cassidy ♥
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése



gratulálunk elfogadva!
hope you'll enjoy playing with us

❖ dc universe ❖  

Drága Kimberly!

Szerintem mondanom sem kell, de Lucille már biztosan nagyon várta, hogy megérkezz a köreinkbe és rendkívül örülök annak, hogy végre felbukkantál. A pofid egyszerűen lenyűgöző és a karakter is rendkívül illik szerintem hozzá.
A képességedre pedig egy külön piros pontot kapsz, hiszen sikerült valami rendkívül egyedit belecsempészned a karakteredbe.
Soraid könnyedén olvastatták magukat élmény volt elveszni közöttük és felkeltetted az érdeklődésemet. Pedig már tényleg kezdtem azt hinni, hogy ezt nem lehet hova fokozni valahogy mégis sikerült. Very Happy

Nagyon tetszik, ahogy fogalmazol van benne valami különleges, úgyhogy igazából nem is tartanálak fel tovább, hiszen így is sikerült megvárakoztatnunk téged, de azért remélem, hogy nincs harag.

Nem is tartanálak fel tovább, mert már biztos szeretnél a játéktérre vetemedni, úgyhogy még tegyél egy gyors kört a foglalók között aztán pedig már tiéd is a játéktér!  

Jó szórakozást kívánok neked!    

heroes vs villains
it's where my demons hide

avatar
heroes ❖ villains
dc universe
tartózkodási hely :
Gotham
foglalkozás, hobbi :
pultos, a Megváltók szeme és füle
karakter arca :
Shay Mitchell
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése


Kimberly Lewis
Now you’ve got a bad bitch, show me if you can handle this
The devil is in the details
Becenév: Kim
Play by: Shay Mitchell
Születési hely, idő: New York, 1988. április 10.
Kor: 29
Csoport: Criminal
Foglalkozás: pultos, a Megváltók szeme és füle
Családdal való kapcsolat: Leginkább semmilyen. Nyolc éve láttam utoljára őket. Az apám haláláról is csak hírből értesültem. A temetésére sem mentem el.
Családi állapot: nyitott kapcsolatban
Szexuális beállítottság: leszbikus
Képesség: Hipnózis ✻ Képes vagyok bármire rávenni az embereket. De tényleg bármire. Bár az is igaz, hogy nem minden embert. Csak és kizárólag a férfiakat. Nőkre sajnos nem tudok így hatni. Férfiak terén viszont még nem találkoztam olyannal, aki ellent tudott volna állni a „meggyőzőerőmnek”. Bár ők engem különösebben nem érdekelnek, tud ez azért hasznosnak bizonyulni. Nem is egyszer. Én pedig nem félek kihasználni ezt arra, hogy akár eltávolítsam a nem kívánatos egyedeket az útból, legyen szó a rám nyomuló tulkokról, valakiről, aki a nőmre mászik rá, vagy akinek a nőjét én néztem ki. Nem mellesleg a Megváltók összekötőjeként is számos hasznos információt könnyen meg tudok szerezni ezáltal, vagy meg tudom csináltatni a piszkos munkát mással, ha szükséges. Így pedig ki bizonyíthatna rám bármit is?

...THERE AIN'T NO JOURNEY WHAT DON'T CHANGE YOU SOME.

Pozitív tulajdonságok
- határozott
- céltudatos
- kitartó
- bátor
- lojális
Negatív tulajdonságok
- makacs
- törtető
- kissé erkölcstelen
- számító
- bosszúálló, haragtartó, elég nehezen bocsátok meg
5 dolog, amit szeretsz
- nők, szex
- pia, bulizás
- marihuána
- megkapni, amit akarok, legyen szó bármiről
- Lucille, az exem és egyben legjobb barátom
5 dolog,amit nem szeretsz
- ha nem kapom meg, amit nagyon szeretnék
- az árulást
- a férfiakat (egy-két ritka kivétellel)
- az egyedüllétet
- ha bántják azokat, akik fontosak nekem
Legnagyobb félelmed
Hogy valaki, legfőképp az érintett rájön, hogy még mindig vannak valahol mélyen romantikus érzelmeim a legjobb barátom / exem, Lucille iránt. Még magamnak sem szívesen ismerem be.
Legnagyobb vágyad
Bár egy kemény, fiús lánynak tartanak, belül kifejezetten romantikus vagyok, így nem is kérdés, a legnagyobb vágyam megtalálni az igazit. Azt a valakit, akihez tartozhatok.
Rejtett tehetséged
A hipnotizőr képességemet mindenki előtt titokban tartom, általában a csáberőmre, meggyőző tehetségemre szoktam fogni, amiket elérek. Jobb, ha senki, még Lucille (a Megváltók meg pláne) sem tudnak arról, mire is vagyok képes valójában. Emellett elég jól tudok koktélokat keverni, bár ez nem annyira rejtett tehetség, a bárban ahol dolgozom, elég sűrűn meg is csillogtatom ebbéli képességemet, továbbá régen versenyszinten thai bokszoltam (ma már csak poénból járok le ütögetni), szóval a kondim nem rossz, jobb, ha nem áll le velem packázni senki, mert kellemetlen meglepetésekben lehet része.
Hobbi
Bulizás, szex, nők elcsábítása, thai boksz, kondizás. Semmi különleges, azt hiszem.
Fura/Idegesítõ szokás
Ha zavarba jövök, hajalmos vagyok arrogánsan, már-már agresszíven viselkedni, amivel persze csak a sebezhetőségemet leplezem, ezt azonban (legalábbis remélem, hogy így van) általában nem szokták észrevenni és kezelhetetlennek tartanak miatta.
Szervezett vagy rumlis
Ha kell tudok szervezett is lenni, de tény, hogy például a lakásomban állandó a káosz. De hát én így érzem jól magam.
Káros szenvedély
alkohol, cigi, alkalmasint könnyebb drogok, elsősorban marihuána
Kedvenc szuperhős
Szuperhős? Kérlek! A sötét oldal a menő
Allergia
Talán valami enyhe pollenallergia nyár végén, de nem vészes, így különösebben nem is foglalkozom vele.
Kutya vagy macska
macska, de lehetőleg vad

everything has a beauty but not everyone can see it
Mosolyogva teszek le egy újabb whiskyt a pulton könyöklő tag elé. Már egy ideje őgyelgek vele, de természetesen nem ok nélkül. Igazából nagyon meg sem kellett erőltetnem magam, úgy dalolt, mint a kanári madár. Diego Montoya elégedett lesz, az tuti. Mondjuk nyilván nem várhatok ódákat tőle, ami a képességeimet illeti, de tudom, hogy elismeri a munkámat. Az egyik legeredményesebb informátor vagyok, ezt szerénytelenség nélkül állíthatom. Talán ezért is nézi el nekem, hogy nem tettem szét soha a lábamat neki. Nem sok, a Megváltókkal dolgozó nő mondhatja ezt el magáról. Tuti, hogy a hatékonyságom tehet róla, hogy a kezdetektől elfogadta és mondhatni tiszteletben tartja, hogy engem ő nem érdekel. Jobban mondva sem ő, sem más férfi. Meg persze ehhez kellett az a meggyőző-erő is, aminek nem olyan régóta vagyok a birtokában. Velem egy férfi sem tesz semmit, amit én nem akarok, illetve megtesz bármit, amit kérek. És ehhez elég csak a szemükbe néznem. Tisztában vagyok vele, hogy ez már hipnózis, inkább egyfajta elmemanipuláció, mint csáberő, de nem olyan nehéz titokban tartanom pont amiatt, hogy alkalmasint a mosolyom, minden egyéb ráhatás nélkül is elég meggyőző tud lenni. Most sem maradt hatás nélkül. Ott is hagyom hamarosan a fickót, hátramegyek a raktárba, mintha csak az árukészletet venném számba, de a cetlimre teljesen mást írok fel, hogy ha megérkezik a banda, a sörük mellé ezt az információt is odacsúsztathassam nekik. Jól bevált rendszer már ez. Hosszú évek óta dolgozom nekik így.
És hogy hogy kerültem ide? Tulajdonképpen nem is olyan rendkívüli történet. Az anyám délkelet-ázsiai bevándorló volt, az apám amerikai. Nem nehéz kitalálni, hogy anyám a zöldkártyáért ment hozzá apámhoz. Gyereket is nyilván azért vállalt a személyemben, aki ugye így már amerikai állampolgárnak születtem, hogy még stabilabban az országban maradhasson. Nem mintha sokat számítana. Egyedüli gyerek voltam, a gyerekkorom átlagosnak volt mondható. A szüleim között sosem volt nagy a szerelem, de kölcsönösen egyfajta távolságtartó tisztelettel kezelték a másikat. Anyám megtette, amit egy háziasszonynak, egy dolgos feleségnek, anyának kell és ennyi. Az apám pedig sokat dolgozott. Ironikus a jelenlegi „munkámra” tekintettel, hogy a rendőrségnél dolgozott, bár irodai munkát végzett. Tulajdonképpen szép, középszerű életem is lehetett volna, mint nekik, ha nem jövök rá már tinédzserkorom hajnalán, hogy én bizony a lányokat szeretem. A pasik sosem érdekeltek. De azt is hamar átláttam, hogy a hívő katolikus elveket valló családom, a hivatalnok apám és az egyszerű, távol-keleti, patriarchális szemléletben nevelkedett édesanyám soha nem tudná elfogadni, feldolgozni ezt a dolgot. Így, bár a kezdetektől tudtam, engem a lányok érdekelnek, csak hogy megnyugtassam őket, összejöttem a hittanról egy sráccal. Igazából nem volt vele sok gond, mivel szüzességi fogadalmat tett az esküvőig, nem is nagyon kellett hozzányúlnom, csak néha elmenni vele randizni, a szüleinkhez, templomba, ilyesmik. Bár néha ez is épp elég áldozat volt. Nála unalmasabb alakot nem sokat ismertem. Főleg akkor vált terhessé, mikor, ha titokban is, de összejöttem egy évfolyamtársammal a gimi második évfolyamában. Két évig együtt is voltam vele (nagyon jók voltunk a titkolózásban). Aztán belevetettem magam az életbe, egyik lány követte a másikat, mikor egyetemre mentem. Tanárképzőbe jártam egyébként, mert a szüleim úgy gondolták, az jóra való, tisztes lányhoz illő hivatás. Egy év után kirúgtak, de a szüleim sosem tudták meg. Szabadidőmben dolgoztam, edzésekre, bokszmeccsekre jártam és buliztam. Aztán nem sokkal a huszonegyedik szülinapom előtt borítottam mindent. Először is kidobtam a „pasimat”. Ő eljegyzéssel készült arra az estére, én ezzel. Úgyis untam már. Összetörtem a szívét, de tettem rá magasról. Különben fájdalom mentesebb lehetett volna, ha elfogadja a helyzetet, minthogy utána koslatni kezdett utánam. Így megtudta, hogy bizony a lányok érdekelnek. Hogy egy „mocskos nő” vagyok a szemében, aki más lányokkal „fajtalankodik”. Ez pedig már magával hozta azt, hogy a szüleim elé álltam és közöltem velük a dolgot, pont a születésnapomon, mielőtt máshonnan eljuthatott volna hozzájuk az információ. Szép kis ajándék lehetett nekik. Kiakadtak, hogy ki beszélt bele ebbe és hogy tehettem ilyet, mert hogy az ő lányuk nem lehet „olyan”. Apám ki is tagadott, még aznap este. Én persze fel voltam készülve erre, gyakorlatilag már összeraktam a cuccomat és másnap reggel az akkori barátnőmhöz költöztem. Azóta sem láttam a szüleimet. Hogy az apám hét éve meghalt, azt is csak egy anyám által írt szűkszavú levélből tudtam meg. Szívroham vitte el. Nyilván túlhajtotta magát. Informált ugyan arról, mikor és hol lesz a temetés, de nem mentem el. Sőt, azóta sem kerestem fel a sírját. Minek? Ő tagadott ki, azt mondta, neki többé nincs lánya, anyám meg persze nem emelt szót ellene. Hát ha ők így, akkor nekem sincsenek szüleim többé.
Ami a Megváltókat illeti, az egyik biszexuális ex-barátnőm, akivel nyílt kapcsolatban éltünk Gothamben, ahová miatta keveredtem amúgy, kavart az egyik taggal, akkoriban, mikor együtt voltunk, így ismertem meg őket. Akkor már azon a helyen dolgoztam pultosként, ahol most is, így, miután leszereltem a bandatagok felém irányuló próbálkozásait, némi mellékesért bevállaltam, hogy információkat szedek ki a vendégekből nekik és továbbadom őket. Szép lassan ez rendszerré vált, mára már a főnök bizalmát is élvezem (amit köszönhetek a pár éve felbukkanó hipnotizőr képességemnek is, ami elsőre ugyan megriasztott, de hamar rájöttem, hogy profitálhatok belőle és nagyban megnövelte a hatékonyságomat) és jól bejáratott rendszerré vált. Valamint valami mást is köszönhetek a bandának a biztos megélhetés mellett. Ez pedig életem eddigi legnagyobb szerelme, Lucille Kingsland.
Ő volt az egyetlen, aki el tudta érni az első, gimnáziumi szerelmem után (bár vele lényegében anno azért lett vége, mert megcsaltam, szóval ő talán nem számít), hogy senki másra még csak rá se nézzek. Azonban túl szenvedélyesek voltunk mindketten ahhoz, hogy ez sokáig tartson. Néhány hónap, de az volt annyira emlékezetes, hogy sose felejtsem el. Hazudnék, ha azt mondanám, nem eleveníteném fel szívesen az emlékeket, de a szakításunk után még az csoda, hogy barátok tudtunk maradni. És ez nemcsak afféle frázis, tényleg barátok vagyunk. Mást nem is neveznék annak, de őt igen. Lássuk be, barátnak ráadásul sokkal jobban funkcionálunk, mint párként. Mindketten túl szabadelvűek és erős akaratúak vagyunk. Ráadásul a biszexuális lányokkal eleve az a tapasztalatom, hogy túl sokáig nem bírják faszi nélkül. Rá pedig frankón féltékeny voltam, ha úgy nézett valakire. Vagy rá úgy valaki. Mint Diego Montoya. Bár neki speciel tudom, hogy semmi esélye, bármennyire is Lucille a kiszemeltje mostanság. Persze nem féltem Lucille-t, tud vigyázni magára. És akárcsak én, ha akar valakit, úgyis megszerzi. Biztos, hogy most is van kit dugnia ezzel a pofival és testtel, éppúgy, ahogy nekem is. Amit meg is osztunk egymással. Mert ő tényleg életem első igazi barátja, akivel bármiről, de tényleg bármiről beszélhetek, nincs titkom előtte és úgy hiszem, neki sem előttem. Minden pazar tehát. Az életem szabad, van pénzem, munkám, barátnőm (akivel olykor kikacsintunk a kapcsolatból, de amúgy jól elvagyunk), úgy élhetek, ahogy szeretnék, hiányt nem szenvedek semmiben. Valamiért néha mégis olyan piszok magányosnak érzem magam. Csak tudnám, mi okozza… Mindegy, úgysincs időm ezen agyalni, eléggé pörög ma a forgalom és a Megváltók is hamarosan itt lesznek a ma esti portyájuk után, ebben biztos vagyok. Addig pedig még van némi elintézni valóm azzal a fickóval is, aki épp az imént lépett be az ajtón. Magamra öltöm hát a szokásos bűbájos mosolyomat és már oda is libbenek a pulthoz, hogy kiszolgáljam, mielőtt rátérhetnék a fontosabb dolgokra vele.
heroes vs villains
1 / 1 oldal
Similar topics
-
» Darcy Lewis /Szabad/
» Xiaolin Showdown! [Kimiko vs. Sir Lewis]

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
We can be heroes :: karakteralkotás :: elfogadott karakterek :: criminal-
Ugrás: