Matthias Clarke - Mr. Frozen
VILLAINS HAVE A VISION FOR THE WORLD. HEROES DON'T, THEIR ONLY GOAL IS TO STOP THE VILLAINS FROM REACHING THEIRS.


üdvözlünk téged
vándor lélek

Jelenleg éppen egy a DC világával foglalkozó szerepjátékos oldalon nézelődsz. Az utóbbi évek DC termése az új és sikeres sorozataival, a közelmúltban mozikba került és az előre beharangozott filmjeivel lehetővé tette, hogy nem csak a képregények rajongói, de az izgalmakkal és szuperhősökkel teli műsorok szerelmesei is közelebb kerülhessenek ehhez a világhoz, híres és kevésbé ismert karaktereihez. Ha csak egyet is ismersz vagy kedvelsz a mostanában futó Arrow, The Flash, Supergirl vagy Legends of Tomorrow sorozatok közül, ha szívesen csöppennél bele Superman, Batman és a Justice League világába, ha van bátorságod találkozni a Suicide Squad tagjaival, ha kipróbálnád magad a hősök, az áldozatok, vagy éppen a gonosztevők között, különleges képességekkel, vagy anélkül, közöttünk a helyed. Válassz egyet a rengeteg szabad canon karakter közül, nézz szét a keresettek között, vagy hozz saját karaktert! Mi várunk rád!

Az oldal alapítása:
2015. március 01.

oldalunk videója
nézd meg bátran

Belépés
karakterem neve:
jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
csicseregj valamit
üzenj bátran




erre barangolók
Ki van itt?

Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég :: 1 Bot







utolsó bejegyzések
Üzenetek
Szomb. Jan. 21, 2017 10:09 pm
Pént. Jan. 20, 2017 4:27 pm
Pént. Jan. 20, 2017 1:05 pm
Pént. Jan. 20, 2017 1:03 pm

a változás szele
kalandunk

Ősrobbanásként köszöntött be a változás National, Star, Central City, Gotham és Metropolis városaiba. De az igazság az, hogy valami alapjaiban változott meg a világban – minden világ és minden univerzum eltorzult a valóságtól. Portálok nyíltak meg a semmiből, és szippantottak magukba embereket, hogy az ismeretlenbe rántsa őket, vagy éppenséggel hánytak ki magukból olyan személyeket, akik nem a saját világukba tartoznak. És a múlt… a múlt is változott. Nem érted, hogy mi ez az érzés, valahol ott a lényed mélyén – aki voltál, az kezd elhalványulni, eltűnni… számos emlékképeddel együtt. Tudod, hogy ki voltál valaha, de már nem érzed azt, hogy többé valóságos lenne, olyan mindössze, mint valami őrült álom, amely arra figyelmeztet, hogy ne veszítsd el önmagad, ne felejtsd el azt, aki valaha voltál. De késő, mert az idősíkok összemosódtak, és már semmi sem az, aminek látszik. És senki sem az, aki egykoron volt.

Are you ready?

legtöbbet író userek
gyorsíróink

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
az ősz oscarai
legjobbjaink

• Az ősz női canon karaktere •
caitlin snow
killer frost

• Az ősz férfi canon karaktere •
bruce wayne
batman

• Az ősz saját karaktere •
zara tepes
the vamp

• Az ősz keresett karaktere •
gwendolyn summers
the double agent

• Az ősz előtörténete •
alex danvers
agent danvers

• Az ősz párja •
dommiel dragomir
june moone


Share| .

Matthias Clarke - Mr. Frozen



Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Poszt témája: Re: Matthias Clarke - Mr. Frozen •• Szomb. Márc. 07, 2015 11:16 pm ••


gratulálok, elfogadva!
          Partner Kereső          
          avatarfoglaló          
          Képesség foglaló          
Üdvözöllek az oldalon, Matthias! Pb alanyod egyszerűen fantasztikus választás volt, bár részben ez adott is volt, hiszen részben te keresett karakter vagy.
Igyekszem összeszedni a gondolataimat és valami érthető és normális dolgot írni neked, de nem garantálok semmit se, mert ez egyszerűen briliáns lett!!! Nincsenek rá szavak. affraid Teljesen a hatása alá kerültem és nem tudom, hogy mit is kellene kiemelnem, mert ez az egész úgy volt jó, ahogy volt.
A jellemzésed szerintem remekül sikerült, de amivel a képzeletbeli koronát elnyerted az a lapod volt. Egyszerűen mesterien csavartad a szálakat és mindig tudtad fokozni a korábbi dolgokat. Ehhez pedig őszintén gratulálok!
Nagyon szépen tudsz fogalmazni és szerintem sok meglepetést fogsz még tartogatni számunkra! Nem is szeretnélek tovább feltartani, hiszen már várnak rád. Talán ketten is, hiszen két jelenlegi tagunk, hölgyeményünk neve is megjelent a karakterlapodban. Kíváncsian várom, hogy miként fognak alakulni a dolgok.
Foglald le a pb alanyodat és a hozzá tartozó különleges nevedet, majd mehet is a játék!
Heroes Vs Villains STAFF
✻ hozzászólások :
330
✻ tartózkodási hely :
• • Everywhere
✻ karakter arca :
• • sexy boots
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Matthias Clarke - Mr. Frozen •• Szomb. Márc. 07, 2015 10:44 pm ••

matthias jefferson clarke

There is a difference between loving the idea of someone and actually loving who they really are

matt bomer
metahuman
29
central






The devil is in the details

Becenév: Matt
Születési hely, idő: Central City, 1985. augusztus 19.
Nemi beállítottság: Hetero
Foglalkozás: Cégvezető
Képesség: fagyasztás ✻ Mivel elnyomja magában a képességét ezért még a határaival sincs tisztában.



Határozott vagyok és rendkívül parancsoló. Legalábbis a munkaköri leírásomban ezen szó szerint meg nem jelenő viselkedésmód szerepel. Főnökként nem viselkedhetek mindenkivel úgy, mintha a legjobb haverom lenne, mert akkor a cég darabokra hullana. Logikusan kell gondolkoznom és, ha néha úgy alakul, hogy valaki el kell bocsájtanom, mert nem úgy végzi a munkáját, ahogyan kell, akkor nem számít, hogy milyen gyönyörű a cég számára értéktelen, így mit sem számít a kettőnk viszonya repülni fog. Általában kedves vagyok és a humorom sem olyan rettenetes, mint azt elsőre gondolnák az emberek. Zárkózott lettem az elmúlt időszakban, ami az életemben bekövetkezett változásoknak köszönhető azt hiszem. De éppen ezért sem szeretném túlságosan sokáig ragozni azt, hogy mégis milyen vagyok, mert ha tényleg annyira érdekel, akkor úgy is meg fogsz ismerni engem valamilyen módon. Ha pedig úgy gondolod, hogy nem. Jelentkezz a cégemnél munkára! Én mindenkivel személyesen elbeszélgetek még akkor is, ha csak az a feladata, hogy kivigye a szemetet. Szeretem tudni, hogy pontosan kivel dolgozom együtt.

Két dologért vagyok oda. A lányomért és a művészetért. A legjobb, hogy a kettő könnyen közös lehet, hiszen az érdeklődésünk ebben megegyezik. Ugyanúgy, ahogy egykoron az én édesanyám tette a hűtőre a rajzaimat és a festményeimet én úgy teszem az övét a miénkre, illetve a munkahelyi asztalomon is megtalálható pár. A kezemen az öltönyökhöz nem illő karkötő található, amit a Lilarose készített és csak ezért hordom. Nem érdekel senki véleménye, hogy éppenséggel nem "divatos".

Hála az égnek férfias arcvonásokkal áldott meg engem az ég. A testemre is odafigyelek, hogy a lehető legtökéletesebb állapotban legyen. Ne jelenjenek meg a hurkák. Bár jelen pillanatban azért kell aggódnom, hogy ne tűnjenek el a kockáim. Határozottan a nők többsége eldobja az agyát, amikor meglát félmeztelenül és szinte rögtön szét is tárja a lábait. Én ezt rendkívül élvezem. Minden egyes nőt gyönyörűnek tartok. Nehezen találok olyat, akit nem. De, akire azt mondom nem kellene még az is meg volt minimum egyszer. Nőcsábász vagyok. Hogy miért? Nem tudom. Talán lelki trauma. A lányomnak sem mondom el, hogy az apja vagyok. Elég egy elcseszett alak vagyok azt hiszem. Régebben őszinte voltam. De rájöttem, hogy az embert akkor is semmibe veszik, ha az igazat mondja. Mára már teszek mindenre magasról, de ezt őszintén teszem.



EVERYTHING HAS A BEAUTY BUT NOT EVERYONE CAN SEE IT

Nem mondhatnám, hogy örülök annak, hogy az apám egy másik nő oldalán találta meg a boldogságot. Vagyis inkább annak nem örülök, ami ezzel járt. Egy csilingelő hangú nőszeméllyel, aki minden egyes pillanatban az agyamra megy ugyanakkor szívdöglesztően dögös. Tizennyolc vagyok mégis, hogyan vélekedhetnék egy feszes mellű, gyönyörű nőről? Tombolnak a szervezetemben a hormonok, de ugyanakkor nem csak erre kell odafigyelnem. Vannak most sokkal fontosabb dolgok is, mint az, hogy milyen dögös a mostohahúgom, avagy milyen nem. Tanulnom kell az érettségire, mert ha így folytatom, akkor nem viszem semmire. Szokásom az utolsó pillanatra hagyni mindent és az egyáltalán nem segít rajtam, hogy a szomszéd szobából üvölt a zene. Ledobom a szemüvegemet, amit nem csak azért hordok, hogy kiemelje az arcvonalaimat, hanem mert többnyire tényleg szükségem van rá. Egy bizonyos idő után megterhelődik a szemem és a szemüveg valahogy segít rajta.
Hátragurulok a székemmel, majd felállok és lassú léptekkel indulok meg a szomszéd szoba ajtajához, ahol határozottan kopogtatok, mikor nem lelek válaszra a finom kopogtatásom immár dörömböléssé változik. - Nyisd ki az ajtót Tessa! - Ordítok az ajtón keresztül, mert tisztelem annyira a magánszféráját, hogy ne törjek rá ajtóstul. Többé-kevésbé úriembernek neveltek. Legalábbis igyekeztem követni a megkövetelt illemet apám munkatársainak a körében. - Mi van, már? - Mikor kinyitja az ajtót egy pillanatra elakad a szavam és csak őt tudom bámulni, ahogyan egy szál törölközőben, nedves hajjal áll velem szemben. Nyelek egy nagyot aztán megrázom a fejemet. - Ha lehalkítanád a zenét, vagy egy fülest húznál azt meg tudnám köszönni. - Mondom szárazon, mintha egyáltalán nem kívántam volna meg ebben a pillanatban. De sajnálatos módon nem olyan könnyű eltitkolnom, mert ahogyan én végigmértem őt úgy az ő tekintete is végigfutott rajtam, ami meg is akadt a nadrágomnál és láttam, ahogy megcsillan a szeme. Mindig is tisztában voltam azzal, hogy nem vagyok egy bányarém, de az, hogy a veszekedéseink ellenére ő is ugyanolyan vágyat érezzen az irányomba az valahogy meg sem fordult a fejemben. A keze egy pillanatra az ágyékomra simul és a fülemhez hajol. - Mi lenne, ha ma este inkább te húzogatnál valamit? - Abban a pillanatban pedig a törölközője a lábánál landol nekem pedig eszem ágában nincs visszafogni magam. Gyönyörű nő és csak ketten vagyunk itthon. Meg amúgy sem vagyunk rokonok. Ajkaim az övére tapadnak és belemarkolok a formás fenekébe, majd annál fogva fel is emelem ő pedig a lábait szorosan a derekam köré fonja, majd ahogy beljebb lépkedem a szobájában berúgom magunk mögött az ajtót.
Nem gondolkodom. Egyszerűen csak cselekszem. Apró csókokat lehelek minden egyes porcikájára, melleivel játszadozom sóhajai csak azt érik el, hogy még inkább kívánjam őt, végül lassan haladva érkezem meg vágyainak forrásához, amit boldogan kényeztetek, de már ekkor érzem, hogy ő is mennyire kíván engem és nem bírok magammal. Ledobom magamról a felesleges ruhákat és elmerülök benne. Olyan forró és szűk.. Egyszerűen tökéletes.

Ezen az éjszakán kettő dolog is történt. Az egyik, hogy az apámék mégsem másnap érkeznek haza, hanem azon az estén. Ja persze azt elfelejtettem mondani, hogy Tessa számára ez volt az első alkalom. Úgy adta el magát, mintha ez lenne a legtermészetesebb én barom meg letámadtam. Aztán azt sem szabad elfelejteni, hogy többször fonódtunk egymásba és emiatt a szüleink úgy gondolták, hogy kezelésre szorulunk. Mindkettőnket elküldtek egy pszichológushoz. Mondhatom nagyon élveztem!


- Nem gondolja úgy, hogy a vonzalma a húga iránt beteges? - Teszi fel a kérdést, miközben felpillant a szemüvege mögül. - Nem hiszem, hogy az lenne. Tudja miért? Mert nem vagyunk testvérek. Az, hogy a szüleink úgy döntöttek, hogy egymás között találják meg a boldogságot nem jelenti azt, hogy immáron minket is összeköt a vér, de javítson ki, ha tévedek. - A jegyzeteire pillant, majd felfirkant még pár dolgot, de lefogadom, hogy unalmában csak rajzolgat, hiszen ez az egész beszélgetés nevetséges. Nincs velem az ég világon semmi baj! - Többször is előfordult magával, hogy nem tudott uralkodni magán és engedett a szexuális vágyainak? - Az arcomat a kezeim közé temetem, mert nem tudom, hogy mégis mi a francot csinálok itt. Ülhetnék teljesen némán, bár akkor azt továbbítani az apámnak, hogy nem érünk el haladást. Így meg azt, hogy negatív irányba tökéletesen haladunk, mert a véleményünk nem egyezik. Ha pedig nem lesz lezárva ez az egész ügy az apám kitagad és mehetek amerre éppen látok. Bár kezdem azt hinni, hogy elbaltáztam az esélyeimet arra, hogy én lehessek a cég örököse. Elkalandozom és csak a következő kérdésére kapom fel a fejem. - Nem gondolja, hogy önben túlteng a szexuális vágy? Teljesen kontrollálhatatlan? - Ez az a pillanat, amikor elegem lett az egészből. Felpattanok a helyemről és nem tudok uralkodni az indulataimon. - Maga mégis mi a fenét gondol? Tizennyolc éves vagyok. Tudja egészséges, ha vannak vágyaim, vagy úgy gondolja, hogy már most bogyókat kellene kapkodnom, hogy a kis havert sikerüljön beindítani? Már ne haragudjon, de bármikor találkozhattam volna Tessa-val és, ha az apám nem ismeri az anyját, akkor minden rendben lenne, szóval nem értem miért kell ezt az egészet művelni. Teljesen természetes, amit mi tettünk.. - Akaratlanul is felemeltem a hangomat és beletúrok a hajamba, miközben figyelem, ahogyan ő is feláll és a szemem sarkából figyelem, hogy az asztalához sétál és szól az asszisztensének, hogy mondja le a következő találkozót. Összevonom a szemöldökömet, majd figyelem, ahogyan lesöpri a papírjait az asztalról és felpattan rá, majd elkezdi kigombolni a felsőjét..

Folytatnom kellene? Hiszen egyértelmű, hogy mi történt, nem?  Az lenne, de mégsem. Nem feküdtem le, ha ez lenne az első gondolatod. Akinek szexuális problémái voltak az ő és nem én. Mégis az apám nem hitt nekem, mikor ezt mondtam. Neki hitt, aki azt állította, hogy nem tudom kontrollálni a vágyaimat és megerőszakoltam! Az apám meg annyit fizetett neki, hogy abból egész életében hevesen elél! Mindezt azért, hogy hallgasson valamiről, ami meg sem történt. Nevetséges. Az apám kitagadott a családból. De körülbelül kilenc hónappal később mégis felhívott.

Az utolsó ecsetvonással is végeztem. A tökéletes hamisítvány. Ha tudtam volna, hogy ilyen képességek rejlenek bennem, akkor talán soha nem pazaroltam volna az időmet a tanulásra. De, miután az apám kidobott otthonról valamiből meg kellett tanulnom megélni. Így választottam a bűnözői életet, ami hamisításokból állt. Na, meg persze kicserélés az eredetivel anélkül, hogy bárkinek feltűnne aztán az eredetit meg szépen elpasszoltam. Jó pár hónapba beletelt, mire észrevették, hogy a múzeumok falán már régen csak egy hamisítvány lóg. Tökéletes érzékem van ehhez. Pár hónap alatt elsajátítottam az összes képességet, amire szükségem volt. Már értem, hogy anya miért rakta ki mindig a hűtőre a "műveimet". Ő hitt bennem.
A telefonom csörögni kezd és egy olyan csengőhangot hallok meg, amit azt hittem, hogy soha nem fogok egész életemben. "An idiot is attempting to reach you on your cellular device." Kilenc hónap telt el, de máris hiányzom neki? Vicces. - Hát nem gondoltam volna, hogy valaha felőled hallok. Vagy elfelejtetted, hogy halott vagyok a számodra? - Szándékosan csipkelődöm, hiszen őszintén nem érdemel mást. Egész életemben az igazat mondtam neki és egyszer, mikor egy másik személy állításával ellenkezik, amit mondok már képtelen hinni nekem. - Nem vagy vicces, Matthias. Tessa-ról van szó. Meghalt. Túladagolta magát, de.. - Hallgat egy darabig és a hangjából kiérződik az őszinte fájdalom. Persze neki megbocsájtottak. Ellene nem voltak olyan vádak, hogy megpróbált rámászni a pszichológusra. - A gyereket még meg tudták menteni. A gyereketeket. Apa leszel, Matthias. - Abban a pillanatban megfagytam és egyszerűen nem tudtam, hogy mégis mit mondhatnék. Én, mint apa? Ez csak valami vicc lehet.. Annak kell lennie.

Több okból kifolyólag is ostoba dönts volt a részemről lefeküdni Tessa-val, de úgy volt, hogy bevette az eseményi utáni tablettát, de még így is tíz százalék esély volt arra, hogy teherbe esik ő pedig pont beleesett ebbe a tízbe. Nem tudom elhinni! Azt meg végképp nem, hogy eltitkolta előlem. Meg, miért hív fel az apám ennyi idő után? Akár úgy is tehetnének, hogy az a gyerek az övék és nem az enyém. Nem értem, hogy miért akarják ilyen hirtelen a nyakamba akasztani. Bár, miután először a karomban tartottam nem mondtam azt, hogy úgy kellene a nyakamba akasztani.


Elvittem a lányomat egy kisebb kirándulásra. Miatta változtam meg. A hamisításból származó pénzemet arra használtam, hogy megalakítsam a saját cégemet. Biztos jövőt akartam neki nyújtani. Anélkül, hogy bármit is nélkülöznie kellene, vagy esetlegesen ítélkezések és elvárások között keljen nevelkedni. Senki nem tudja, hogy a lányom. Kivétel a bébiszitter. De vele aláírattam egy titoktartási nyilatkozatot csak a biztonság kedvéért. Mindenki úgy tudja, hogy a nagybátyja vagyok. Még ő maga is. Nem tudom, hogy mikor lesz bennem a bátorság ahhoz, hogy bevalljam az apja vagyok. A nagyszüleivel egyszer sem találkozott. Megmondtam nekik, hogy semmi közük hozzá. Halott vagyok a számukra így legyen ő is halott a számukra. Támogatni akartak pénzzel, de már nem volt erre szükségem. A saját lábamon akartam eltartani a lányomat és nem úgy, mint egy beképzelt takonypóc.
Akkor a kirándulás.. Térjünk is vissza erre. Nem volt olyan hosszú, mint szerettem volna. Az üzlet közbeszólt és szinte órákkal később, hogy megérkeztem indulhattam vissza, hogy elrendezzem a dolgokat, mert úgy tűnik nélkülem minden darabokra hullik.
Nem Richard nem ezt mondtam. Legyen kész holnapra, vagy búcsút inthetsz az állásodnak. – Üvöltöm a telefonba, majd megfogom az orrnyergem és lehunyom a szemeimet. Próbálok egy kicsit lenyugodni. Már bánom, hogy hazaküldtem Dorothy-t. Talán segíthetett volna levezetni a felesleges energiákat. Így jobban belegondolva lehet igaza volt évekkel ezelőtt a pszichológusnak és van valami problémám, de mit érdekel engem ez már. Mély levegőt veszek és kinézek az ablakon. Ma indítják be a részecskegyorsítót. Tüntetők ezrei vannak az utcákon, hogy ne tegyék. Felhorkanok. Mintha bármit is elérnének ezzel. Beindították. Mindössze ennyi emlékem van a dolgokról. Azon az éjszakán megváltozott az életem. Jobb lett volna, ha a lányommal maradok.. Sokkal jobb lett volna.

Hogy mi történt velem a részecskegyorsítónak köszönhetően? Nem tudom hogy magyarázzam el.. Képes vagyok fagyasztani. Szó szerint. Mint abban az elcseszett mesefilmben, akinek mindenkinek a nyála csorog. Talán nekem is jégkastélyt kellene építenem, bár már így is abban vagyok elzárkózva. Talán pontosan ezért is nyomta rám ez a bélyeget. Teljesen mindegy. Az életem megváltozott. Megváltoztam. Sokkal óvatosabbnak kell lennem. Mindenkivel.  

Belesek a lányom szobájának az ajtaján, majd a kanapénál előbukik a sötét fürtökkel megáldott gyönyörű nőszemély. Azt hiszem azért őt vettem fel, mert egy kicsit hasonlít Tessa-ra. Nem tudom.  Mindenesetre rá még nem másztam rá és nem is tervezem. Bár ez nem tervezés kérdése. Többnyire csak egyik pillanatról a másikra megtörténik. Bár az utóbbi időben kerülöm a testi érintkezéseket. Meg kell mondanom, hogy egyáltalán nem egészséges. - Elaludt a kanapén. Ébren akarta megvárni, de mondtam, hogy későn ér haza. - Mondja Aurora, majd nagyokat nyújtózkodik. Az órámra pillantok, már fél egy van ő pedig még mindig itt van és szorgosan végzi a munkáját. Az ilyen munkaerőt kell igazán megbecsülni. - Sajnálom, hogy eddig itt kellett maradnia esetleg megjutalmazhatom valamivel? - Öregem ez rendkívül bénán hangzik. Előkotorom a pénztárcám, hogy ne legyen semmilyen félreértés, de zavaromban sikerül egy kicsit megfagyasztanom. Soha nem voltam zavarban egy nő előtt sem, de azt hiszem a régi emlékek felidézése a külsejének köszönhetően nem tesz jót nekem. - Nem szükséges.. Hívok egy taxit és már itt sem vagyok. - Mondja mosolyogva, majd elkezdi összeszedni magát én pedig gyengéden megfogom a karját. - Van egy  vendégszoba. Pihenjen le ott. Fürdő is van hozzá.. De ezt már tudja. Szóval maradjon itt kérem. Ilyen későn, mire hazaér.. - Próbáltam meggyőzni, hogy maradjon itt, hiszen nem szeretem, ha egy nő késő este egyedül van. Tessa miatt nagyon sokat tanultam és hálás lehetek neki. A dolgok miatt, amit megtanított és a szobában szunyókáló szépségért is. Igazi mentőöv volt a számomra. - Rendben, maradok. Köszönöm. - Egy puszit nyom az arcomra, majd fáradtan, lassan elcsoszog mellettem a vendég szobába én pedig a telefonomban ellenőrzöm a holnapi programokat és gyorsan küldök egy üzenetet Dorothy-nak, hogy mondja le a tíz órási időpontom, amit felébred. A nyolc órási tárgyalásom el fog húzódni Miss Willson-nal. Tanácsra van szükségem.
heroes-vs-villains
✻ hozzászólások :
162
✻ kereslek :
the way back to my wife
✻ tartózkodási hely :
✶ central city ✶
✻ foglalkozás, hobbi :
✶ ceo & art forger ✶
✻ karakter arca :
✶ matt bomer ✶
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Matthias Clarke - Mr. Frozen

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Hannah Charpentier
» serana tessa clarke
» lavender clarke

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
We can be heroes :: karakteralkotás :: elfogadott karakterek :: metahuman-