villains have a vision for the world.

heroes don't, their only goal is to stop the villains from reaching theirs

Share|
Serana szobája
eme téma címe
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Scarlett Sardothien
it's where my demons hide

avatar
❖ detective ❖
dc universe
tartózkodási hely :
gotham ♡
foglalkozás, hobbi :
detective ♡
karakter arca :
jennifer morrison ♡
heroes vs villains


Lezárt játék
Scarlett Sardothien
it's where my demons hide

avatar
❖ detective ❖
dc universe
tartózkodási hely :
gotham ♡
foglalkozás, hobbi :
detective ♡
karakter arca :
jennifer morrison ♡
heroes vs villains




to serana
Az a boldogság, ami kiült az arcára.. Egyszerűen abban a pillanatban tudtam, hogy soha nem szeretném ezt elveszíteni az arcáról. Szeretném, ha mindig ilyen boldog lenne és igyekezni fogok, hogy mindig ilyen boldog lehessen. Mert őszintén megérdemli ezt. Az én kislányom megérdemli, hogy lehozzam a csillagokat az égről főleg, hogy eddig nem úgy viselkedtem, mint az édesapja, hanem egy idegen, akire úgymond rásózták. Persze a szeretetemet érezhette, de nem szavakkal, érintésekkel vagy tettekkel. Egyszerűen ott volt a szememben, hogy mennyi mindent jelent a számomra és őszintén remélem, hogy ezt ő is látta és nem csak a képzeletem szüleménye volt ez az egész. Hogy ott van közöttünk egy kapocs, amit senki nem vehet el tőlünk és talán még én sem tudok teljes mértékben megölni azzal, hogy egészen idáig hazudtam neki.
A lelkesedése szinte ragadós volt és már én magam is alig vártam, hogy elmenjünk közösen kirándulni, akár csak egy kisgyerek. - A kedvedért megpróbálok lovagolni. Nekem nagyon tetszik, de majd odatelefonálok, hogy elküldjenek egy pontos tájékoztatót, hogy mit lehet csinálni, rendben kisasszony? - Furcsa, hogy ezúttal én vagyok az, aki jóformán asszisztál, de elég talpraesett lányom van ahhoz, hogy tudjam rá lehet bízni mondhatni mindent. - Vagy esetleg szeretnéd te magad elintézni a telefonhívást? Mert azt is megteheted. - Azt hiszem, ha a saját fülével hallaná a lehetőségeket talán jobb is lenne. Meg még egy lépcső az önállóság felé. Fiatal ahhoz, hogy kiszárnyaljon a karjaim közül, de nem akarom túlságosan elkényeztetni, hogy aztán ne találja majd a helyét a világban.
- Akkor neki is láthatunk. Adj nekem feladatokat és megcsinálom. - Szeretném, ha minden úgy lenne, ahogyan ő szeretné. Ha azt mondja, hogy vegyek bohóc jelmezt és legyek végig abban, akkor úgy leszek. Ez nem vitás. Mindent az én egyetlen angyalkámért. Remélem, hogy megbocsájtja nekem, hogy ennyi ideig titokban tartottam az igazi kötödésünket egymáshoz.


† Music: ide, ide † Note: ide, ide † Words
©


Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains


Hogy boldog voltam, az nem kérdés. Sosem volt még ilyen alkalom, hogy Matt bácsi ennyi figyelmet szentelt volna nekem. Persze, voltunk már együtt kirándulni, de azok javarészt gyorsan véget is értek, hiszen jött egy telefon és már rohanni is kellett. De most, mikor lemondott mindent, tudtam, hogy ez más lesz, hogy most minden meg fog változni, hogy tényleg együtt leszünk. Alig vártam már, nem tudtam megmaradni a hátsómon az izgalomtól. Ha rajtam múlt volna, már most indultunk volna.
A kezeimet egymásnak dörzsölve vártam, hogy végre betöltsön a gép, de amint ez megtörtént, azonnal tanácstalan voltam, mert nem tudtam, milyen helyek is lehetnek, de Matt bácsi, máris megmutatta nekem azokat, amiket eddig kiválasztott. Alsó ajkamat beharapva lestem őket végig, addig meg sem szólaltam, csak hümmögtem egy párat szavait hallva.
- Nézd - nyomtam az ujjam a képernyőre, amin egy vidéki kis puszta látható, hegyekkel körülvéve. - Ez nagyon szép, és azt írják, hogy van ott egy kis tó is, meg sok sok   más lehetőség. Akkor biztos, hogy lovagolni is lehet. Mit szólsz, jó lesz?
Felpillantottam rá, majd szelíden elmosolyodtam és megfogtam a kezét.
- Ne aggódj, nem vagy olyan öreg, hogy ne tanulhass meg lovagolni és a testnevelés tanárnéni mindig azt mondja, hogy jobb későn, mint soha.
Újra a gépre tévedt a tekintetem és tovább néztem a képet, próbáltam kitalálni, hogy mi is kell majd oda.
- Nagyon sok dolgunk lesz - sóhajtottam, mint a felnőttek.
Scarlett Sardothien
it's where my demons hide

avatar
❖ detective ❖
dc universe
tartózkodási hely :
gotham ♡
foglalkozás, hobbi :
detective ♡
karakter arca :
jennifer morrison ♡
heroes vs villains




to serana
A kislányom boldogsága valahogy melengette a szívemet egyszerűn nem is akarok többet ezen a világon, mint őt boldoggá tenni azt hiszem ezzel pedig, hogy közös kirándulást találtam ki kettőnknek olyan boldoggá tettem, mint még soha nem láttam. Nem tervezem lemondani. Bármennyire is fontos megbeszélés jön majd közbe biztos vagyok benne, hogy Richard képes lesz uralni a helyzetet. Annyit kiabáltam már vele apró dolgok miatt, hogy tisztában van azzal, mivel lehet engem teljesen kihozni a sodromból, de ugyanakkora azt is, hogy mivel lehet nekem kedvezni.
- Hát ebben meg tudunk egyezni azt hiszem. - Kíváncsi lennék azért, hogy mégis milyen büntetést szánna nekem a kis virágszálam, de soha nem lehet tudni, hogy mi lappang az okos elméjébe.
Követem őt az irodámba, ahol szinte beleveti magát a székembe és már be is nyomja a gépet és csillogó szemekkel nézi, ahogy betöltődik a gép. Már ezért megérte ez az egész, hogy ilyen boldognak lássam. Ahogyan lelkesen magyarázza, hogy mi mindent szeretne én csak elmosolyodom, majd a böngészőt megnyitva ráhúzom az egeret arra a könyvjelző mappára, amiben össze van gyűjtve már jó pár lehetőség.
- Nem tudom, hogy mennyire lennék jobban a lovakkal, de ha te szeretnél megtanulni lovagolni én egy pillanatra sem foglak benne hátráltatni. De nekem ehhez már azt hiszem, hogy egy kicsit késő van, hogy belerázkódjak ebbe. Mellesleg oda megyünk, ahova te szeretnél azt csináljuk, amit te akarsz. Nyugodtan tervezd meg az álom kirándulásod, mert ezt szeretném most teljesíteni. - Az egyetlen dolog, amit szeretnék elérni ezzel az egésszel, hogy ő boldog legyen és ezt hogyan másképpen érhetném el, mint azzal, hogy teljesítem minden kívánságát. Bár az igazság feltárása még így is nehéz lesz.


† Music: ide, ide † Note: ide, ide † Words
©


Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains


Azt hittem, ez a nap már nem is lehet ennél jobb. Én és Matt bácsi egy egész napot együtt, és nincs suli, nincs lecke, nincsenek idegesítő osztálytársak. Nagyon, de nagyon boldog voltam és ez minden bizonnyal sütött rólam. Habár, akkor, mikor előkerült Matt bácsi telefonja, akkor majdnem sírtam, de végül minden jóra fordult. Együtt megtervezhetünk egy kirándulást.
Halkan kuncogtam, arra amit mondott, de igaza is volt, hiszen nem ehetem meg az összes mályvacukrot.
- Tudod mit? - néztem rá tetetett komolysággal. - Akkor majd figyelünk egymásra és ha valamelyikünk rossz lesz, akkor büntetést kap.
Ó igen... egy felnőttre büntetést kiszabni olyan, mint megnyerni egy hatalmi háborút. Vagyis azt hiszem valami ilyesmit írt a törikönyvem.
Mindenesetre berángattam bácsikámat az irodájába, ahol egyből elfoglaltam a hatalmas gurulós székét és be is kapcsoltam a számítógépet, hogy végre kiválasszuk a helyszínt, mert az a legfontosabb mind közül.
- Te hova mennél legszívesebben? - néztem rá, mikor végre betöltött a gép. - Én vidékre gondoltam, mehetnénk megnézni az állatokat és szeretnék megtanulni lovagolni. Mit szólsz?
Városi lányka lévén nem minden nap találkozok tehenekkel, lovakkal kacsákkal meg tyúkokkal.
- Tényleg akár együtt is megtanulhatnánk - máris fogtam a papírt, amire már elkezdtem írni az egyéb dolgokat és most a lovaglást is ráfirkantottam. - Ismersz ilyen helyet? - néztem tanácstalanul az internet iconjára. Jó lett volna látni is a helyszíneket.
Scarlett Sardothien
it's where my demons hide

avatar
❖ detective ❖
dc universe
tartózkodási hely :
gotham ♡
foglalkozás, hobbi :
detective ♡
karakter arca :
jennifer morrison ♡
heroes vs villains




to serana
Azt hiszem az a boldogság, ami kiült az arcára, mikor azt mondtam, hogy nem kell iskolába mennie, hanem itthon maradhat és megtervezhetjük együtt az egészet felért a világ összes kincsével. Szeretném, ha mindig ilyen boldog lenne. Annyira szeretném, ha egyszerűen csak boldog lenne. Nem tudom, hogy pontosan mennyire fog örülni a hírnek, miszerint én az apja vagyok és nem a nagybátyja, de remélhetőleg olyan jól fogja fogadni, ahogyan azt is, hogy itthon maradhat. Meg kell mondanom, hogy nem szeretnék ebből rendszert csinálni, de szerintem egy-két alkalomból még nem lehet különösebben probléma. Plusz tudom, hogy a korához képest nagyon okos és érett lányom van. Nem is lehetnék büszkébb rá. A gyönyörűségét az anyjától örökölte az eszét meg mondjuk azt, hogy tőlem, bár nem szeretnék túlságosan egoistának tűnni. Sosem voltam túlzottan ostoba. Egyszer engedtem a vágyaimnak. De nem bántam meg azt sem, mert itt van ez a gyönyörű apróság, akire büszkébb nem is lehetnék és ő jelen pillanatban az életem értelme. Nem cserélném el semmi másra.
- Na, de ezt azért én sem engedhetem ám meg neked. Mert még a végén te fogsz gurulni nekem és, akkor mit csinálok veled? - Játékosan piszkálódom vele, de nem hagyhatom azért, hogy megegyen egy egész csomagnyit belőle, vagy éppenséggel túlzásba vigye. Még azelőtt meg kell állítanom, hogy belefájdulna a pocakja. Nem szeretném, ha utána éjszakákat töltene úgy, hogy forgolódik, mert nem tud aludni és, akkor a kirándulás már tönkre is van vágva.
- Na, de lelkes valaki. - Mondom vigyorogva és hagyom, hogy oda ráncigáljon, ahova csak szeretne. Ha lesz egy nő, akinek igyekszem engedelmeskedni az a kislányom. Még akkor is, ha eddig ezt nem igen tartottam be, mert szerettem volna megalapozni a cégemet, de most stabil lábakon áll és szerintem Richard képes lesz a kezébe venni az irányítást. Nem fog rám szorulni. A telefon pedig csak vészesetére lesz nálam, mert szükségem van arra, hogy a családommal lehessek. Még akkor is, ha jelen pillanatban ez csak a lányomat foglalja magában. - Szóval akkor mit szeretne az én hercegnőm?


† Music: ide, ide † Note: ide, ide † Words
©


Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains


Azt hittem, kicsit nehezebb lesz majd rávenni a bácsikámat, hogy ma kihagyjam az iskolát, ezért meg is lepődtem, hogy beleegyezett, viszont azért picit el is pirultam az enyhe dorgálásra.
Mindezek ellenére, nagyon örültem; vigyorogva tapsikoltam párat, mire Cala is megjelent és érdeklődve kucorodott a székem mellé.
- Hallod ezt? - hajoltam a kutyushoz és megsimogattam a buksiját. - Ma nem kell iskolába mennem, mert meg kell szerveznünk a kirándulást.
Minden bizonnyal a kutyus nem értett semmit, de azért mindent megtett, hogy megnyalhassa az arcom, amit aztán nevetve töröltem le.
Ám, ahogy visszanéztem Matt bácsira, a mosolyom lehervadt, mert a kezében már megint ott volt a telefon. Az örömöm egy szempillantás alatt tűnt el, és enyhe kétségbeeséssel meredtem a készülékre, remélve, hogy most nem fogják behívni valami beszélgetős izére. Állandóan ez van. Ha szeretnék valamit, megcsörren és mindennek vége. Most, viszont nem hallottam, hogy csörgött volna.
Cala, combomra rakta az egyik mancsát, hogy inkább vele foglalkozzak és jobb ötlet híján, egy falat rántottát elvettem a tányéromból és felé nyújtottam, míg Matt bácsi a telefonnal volt elfoglalva, nehogy észrevegye. A kutyus megszaglászta, de nem kellett neki.
Felsóhajtottam, visszatettem a falatot és simizni kezdtem a fejét, és újra bácsikámra néztem, várva, vajon most miért is megy be.
De aztán újabb meglepetésként ért, amit a telefonba mondott. Lassan eltátottam a szám, végül, ahogy a telefon eltűnt én már a férfi nyakában lógtam, szorosan megölelve őt. Újra boldog voltam, és újra elöntött a lelkesedés.
- Nem, nem fogom engedni, mert én fogom megenni az összeset - elengedtem kimásztam az öléből és szinte szárnyalva fogtam a tányérokat és vittem a mosogatóhoz. Nem foglalkoztam olyannal, mint a mosogatás, jóformán még alig értem el. Nem mintha a mosogatógép nem lenne pont méretarányos velem, de mindegy, hagyjuk.
- Gyere, gyere - ugrottam Matt bácsi mellé, elkaptam a kezét és már húztam is az irodája felé. - Válasszunk helyszínt. Utána, menjünk el megvenni a dolgokat, amik kellenek, és ehetnénk egy fagyit is, mit szólsz?
Scarlett Sardothien
it's where my demons hide

avatar
❖ detective ❖
dc universe
tartózkodási hely :
gotham ♡
foglalkozás, hobbi :
detective ♡
karakter arca :
jennifer morrison ♡
heroes vs villains




to serana
Egy pillanatra nem tudok nem büszke lenni erre a kislányra, de ha el is mondom, hogy én vagyok az apja egy pillanatra sem mondhatja el ugyanezt. Miért is lenne rám büszke? Mert olyan könnyedén hátat tudok neki fordítani, akárhányszor csak megszólal a telefonom. De itt az ideje, hogy változtassak. Meg kell változnom, ha azt szeretném, hogy büszke lehessen rám és ez a közös kis kirándulás csak az alapja annak, amit el kell kezdenem. Több időt kell vele töltenem és remélhetőleg most már a múltam nem fog visszatalálni hozzám. Túl sok veszély övezné a lányomat, ha valaki is rájönne, hogy létezik.  
Na, már most kerüljük a kötelezettségeinket, hercegnő? Nem lesz ám ennek jó vége. – Hogyan is tudnék nemet mondani neki? Azok után, hogy annyi mindenre hátat fordítottam azt hiszem ez is egy újabb változás lehet közöttünk. – Rendben, itthon maradhatsz, de csak ma és, akkor át kell beszélnünk minden egyes lehetőséget. – Játékosan megbököm az orrát, majd előkotorászom a telefonom, amitől sosem vagyok öt méternél messzebb, mert ki tudja, mikor hív valaki. – Dorothy. Ha kérhetem mára töröljön minden programot, köszönöm. – Nem húzom túlságosan sokáig ezt a beszélgetést, mert feleslegesnek tartom, hogy megmagyarázzam, mit miért teszek. Nem tartozok senkinek beszámolóval.
Visszaülök a kislányom mellé és figyelem, hogy milyen lelkes az ötletemet illetően. Ez pedig melengeti a szívemet, bárki bármit mondjon. – Mályvacukor? Megfelel. De tudod vigyáznom kell, hogy ne gömböcként érjek haza a kirándulásról és tudod a mályvacukor az egyik gyengém. Nem engedsz sokat enni belőlük, igaz? – Természetesen ennek semmi jelentősége, mert vissza tudom fogni magam, de így, hogy adtam neki úgymond egy feladatot, hogy mindig rajtam tartsa a szemét és egy pillanatra se tágítson mellőlem nehogy véletlenül nassolni kezdjek.



† Music: ide, ide † Note: ide, ide † Words
©

Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains


Nem mondhatnám, hogy jól laktam a reggelivel ezért még gyorsan bedobtam a szendvicsem mellé egy almát is a biztonság kedvéért, hogy a suliban azért ne haljak éhen.
Félre is raktam a reggelim maradékát, mikor Matt bácsi megemlítette a kirándulást. Egyből felcsillantak a szemeim a lehetőségre, hogy most, végre több időt is együtt tölthetünk, játszhatunk és beszélgethetünk. Ám, ehhez sűrű programok kellenek, és el kellene dugni Matt bácsi telefonját is.
Tervek tömkelege jutott eszembe, de míg a helyszín nem fix, addig csak az ábrándozás marad.
- Ne, ne... - néztem rá könyörgőn. - Had maradjak még. Nem akarok bemenni az iskolába. Csak ma, légyszí'! - minden erőmmel bevetettem a kiskutya szemeket. - ha itthon maradok, megnézhetjük a helyeket, és össze is írhatunk együtt egy tervet - észérvek, ha nem jön be a kiskutya pillantás.
Nagyon akartam ezt az egészet. Talán már túlságosan is. Végre, olyanok lehetnénk, mint egy igazi család, amiről az osztálytársaim mesélnek. Bár, én sosem tapasztaltam meg milyen is az igazi család, nekem Matt bácsi, Aurora és Cala töltötték be ezt a szerepet, de mégis, annyira más volt, amiről a többiek meséltek, mikor visszatértek a kirándulásról. Én is akartam olyan dolgokat mesélni, olyan dolgokat átélni, amit ők, hogy lássák, igenis van családom.
- Mit szólnál a mályvacukorhoz? - kérdeztem egy kis töprengés után. - Azt lehet kint is, bent is, nem büdös, és annál finomabb.
Meg sem vártam a választ, máris felírtam a papírra, hogy ilyet kell majd pakolni. Közben rimánkodtam, hogy elfelejtse az iskolát, hogy ne kelljen bemennem, vagy ne csörögjön a mobilja. Most olyan jó volt. Túl jó ahhoz, hogy könnyen mondjak neki búcsút.
Scarlett Sardothien
it's where my demons hide

avatar
❖ detective ❖
dc universe
tartózkodási hely :
gotham ♡
foglalkozás, hobbi :
detective ♡
karakter arca :
jennifer morrison ♡
heroes vs villains




to serana
Őszintén nem tudom, hogyan sikerült egy ilyen angyalkát összehoznom. Vagyis inkább összehoznunk Tessa-val. De ez az egész most lényegtelen. Büszke vagyok rá minden egyes porcikámmal. Nem számít, hogy hány tojás héját nyelem le, vagy mennyire keserű a teája. Az én angyalkám és az igyekezetét mindig is értékelni fogom. Megfogadtam, ha gyerekem lesz soha nem fogok úgy viselkedni, ahogyan az én szüleim tették. Nem is akarok. Bár jelen pillanatban én sem töltök vele több időt, mint egykoron a szüleim és rettenetesen haragudtam rájuk emiatt ezért is félek annyira elmondani az igazságot. Csak remélem, hogy lesznek enyhítő körülmények, amik közül jelen pillanatban egyetlen egyet sem tudok most felsorolni bármennyire is szeretnék. – Hát a helyszín még egyáltalán nem biztos. Mi lenne, ha te magad is megnéznéd az általam kiválasztott helyeket és, akkor te magad is beleszólhatnál, hogy mégis hova menjünk. A napirendet pedig megírhatod, ha már ilyen lelkes vagy, de nem most fogjuk megtárgyalni, mert el fogsz késni az iskolából. – Játékosan megpöckölöm az orrát, aztán megtörlöm a számat és a tányérokat a mosogatóba teszem.
Mit szólnál, ha ezen a kis kiránduláson együtt sütögetnénk valamit? – Már, ha egyáltalán az igazság feltárása után lesz kedve még ahhoz, hogy egyáltalán szóba álljon velem. Utána már nem mondhatom azt, hogy el kell rohannom, mert hív a munka. Akkor már ténylegesen az apjának kell lennem és azt hiszem, hogy készen állok erre. Mégis meddig hallgathatnám el előle még az igazságot? Meg egyáltalán minek? Nem olyan ostoba, hogy idővel ne rakja össze a képet.



† Music: ide, ide † Note: ide, ide † Words
©

Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains


Már nekem is vannak titkaim, tudom milyen az, amiről nem szívesen beszélünk. Én pedig láttam Matt bácsin, hogy nehezére esik a szüleimről beszélni, ezért bármennyire is kíváncsi voltam, nem akartam őt ezzel zavarni. Saját erőmből is sokat megtudhatok róluk. Van sok lehetőség erre, csak hirtelen egy sem jut eszembe. Ám volt még egy aduász a markomban, nem más, mint Aurora. Ő biztosan sok helyet tudna nekem mondani, hol tudhatok meg többet a szüleimről.
A reggeli elkészültével lassan falatozni kezdtem, viszont az én szájízemnek valahogy nem jött be az alkotásom, de hősiesen gyűrtem le minden falatot, hiszen a reggeli a legfontosabb étkezés, és már annyi időnk nincs, hogy újabb adagot alkossak.
Fürkészve néztem bácsikám arcát, hogy lássam, mennyire is gondolja komolyan ezt az egészet. Mert igenis jó lenne, nagyon jó lenne, ha mesélne róluk.
- Hova megyünk? - kérdeztem hirtelen feltámadt lelkesedéssel? - Aurora is jön és persze Cala is? Mikor megyünk? - hirtelen felpattantam és fejben már terveket szövögettem, hogy milyen programok is legyenek, míg ott vagyunk. Sűrű napokat akartam, hogy Matt bácsinak még véletlenül se legyen ideje a telefonját babrálni, mert akkor mindig eltűnik.
Gyorsan a táskámhoz rontottam, kivettem egy papírt és egy ceruzát, majd várakozón meredtem rá, várva a helyszínt, hogy végre leírhassam, mik a terveim.
Az sem különösebben érdekelt a jelen pillanatban, hogy ideje lenne elindulni az iskolába, különben csúnyán elkések. Úgy sem vágytam oda, és Matt bácsi is itthon, nem szalaszthatom el az alkalmat.
Scarlett Sardothien
it's where my demons hide

avatar
❖ detective ❖
dc universe
tartózkodási hely :
gotham ♡
foglalkozás, hobbi :
detective ♡
karakter arca :
jennifer morrison ♡
heroes vs villains




to serana

Túlságosan is okos az én kislányom, hogy bármit is eltitkolhassak előle. Annyira értelmes és minden egyes porcikám büszke rá. A helyében az összes gyermek kérdezősködött volna a szüleiről ő mégsem tette, mintha tudná, hogy ez számomra egy fájó pont. Mert, ha a nagybátyja lennék, akkor a testvéremet veszítettem volna el, míg ő a szüleit. Egyszerűen azért nem tudok vele lenni, mert úgy érzem, hogy minden egyes pillanatban elárulom őt azzal, hogy nem mondom el az igazságot, de ezt már nem tervezem túlságosan sokáig titokban tartani. El fogom őt vinni valahová, ha akar Aurora is velünk tart és remélhetőleg nem fogja olyan nehezen kezelni az igazságot, mint ahogyan azt már egyszer-kétszer sikerült megálmodnom. Nem tudnám őt elveszíteni. Habár nem is igazán sajátítom ki magamnak, mert nem töltök vele olyan sok időt.
Elmosolyodom szavaira, majd kikövetem a konyhába és figyelem, ahogyan megalkotja a reggelit. Már most teljesen önálló. Most már attól is kell félnem, hogyha megtudja az igazságot, hogy összepakolja a cuccait egy hátizsákba és meghódítja a világot. Az egyszer biztos, hogy képes lenne rá, mert igazán talpraesett kislány. Az én kislányom.
Mit szólnál, ha egy hétvégi kiránduláskor mesélnék róluk, te ki szakácsmester? – Mondom vigyorogva, majd a számba veszek egy falatot és érzem, ahogy a tojás héja ott ropog a fogam alatt, de nem hagyom, hogy ez az arcomra is kiüljön. – Igazán finom lett. – Mondom, majd belekortyolok a kicsit keserű teába, de nem számít semminek sem az íze, vagy az állaga. Semmi nem számít addig, amíg az én angyalkám készítette.



† Music: ide, ide † Note: ide, ide † Words
©

Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains


Hát, nem lett katasztrófa belőle, hogy meglátta a rajzot, mégis rossz volt látni, hogy lesújtottam, mert mondhat bármit, láttam rajta. Nem sokat vagyunk együtt, de ő az egyetlen akit születésemtől fogva ismerek, szóval ismerem már annyira, hogy lássam mikor örül, mikor mérges és mikor szomorú.
Bemásztam az ölébe, hátha ezzel segíthetek neki, hogy megnyugodjon, de kérdezett valamit, ami újabb izgatottsággal töltött el. Mondana valamit a szüleimről, de nem mertem azonnal igent mondani. Magam elé bámulva elgondolkoztam picit.
- Nem - ráztam meg a fejem. - Nem kérdeztem soha, így nem is volt kötelességed elmondani - lágy mosollyal most már tényleg kimásztam az öléből és kivezettem a konyhába.
Rántottát terveztem teával meg pirítóssal, csak az én módszeremmel. Dúdolgatva, néha valami megjegyzést téve egy-két dologra csináltam káoszt a konyhába, de ennek ellenére, egy bő negyed óra alatt elkészült a rántotta, amiben garantáltan héjakat is találunk, egy kicsit odakozmált pirítós és a tea, majd tálcán egyensúlyozva odavittem az asztalhoz és letettem elé, majd magamnak is hoztam, és vígan falatozni kezdtem... eleinte.
- Akarsz mesélni a szüleimről? - kérdeztem hirtelen, ahogy letettem a villám és belekortyoltam a teámba. Hajtott a kíváncsiság és egyben tartottam attól, mit mondhatna nekem. Nem voltam benne biztos, hogy hallani akarom. Igazán diplomatikus kérdés volt. Ha azt mondja nem, nekem az is, ha azt mondja igen, az is.


//bocs, ez elég gyengus lett, majd a kövi... Very Happy
Scarlett Sardothien
it's where my demons hide

avatar
❖ detective ❖
dc universe
tartózkodási hely :
gotham ♡
foglalkozás, hobbi :
detective ♡
karakter arca :
jennifer morrison ♡
heroes vs villains




to serana
Őszintén sajnáltam, hogy ilyen sötét gondolatai vannak, hiszen erről csak én tehetek. Ha az elejétől kezdve tudná, hogy én vagyok az apja, akkor egyszerűen csak az édesanyja helyén érezne ürességet és talán találtam volna neki valakit, aki megfelelő az anya szerepbe. Persze Aurora is megfelelne neki, de sokkal inkább nővér, mint anya. Még a végén azt gondolnák a szülei, hogy a kezdetektől fogva azért vettem fel, mert az volt a célom, hogy megrontsam, vagy ilyesmi. Bár soha nem kellene az anyagiak miatt aggódnia és lehetőségeket tárnék elé, hogy kitalálhassa mit is szeretne kezdeni az élettel. De nem szabad egy rajzból ennyire elkalandozni. Nem állhatok neki a beteges édesanya keresésnek. Mert, ha erőltetem a dolgot abból nem sülhet ki semmi jó.
Hé, angyalkám. Jó lett. Nem kellett volna széttépned. Minden, amit alkotsz csodálatos. Én pedig szeretem elraktározni őket, mert később, ha a kezedbe kerülnek sokkal jobb lesz. Hidd el csillagom. – Sajnálom, hogy széttépte, mert ez egy emlék lett volna arról, hogy mennyire üres volt az élete édesapa nélkül. Ami én vagyok a gyávább fajtából, mert még csak azt sem merem felvállalni, hogy igen én vagyok az apád és sajnálom, hogy annyira béna vagyok, hogy még rendesen időt sem tudok rád szakítani. – Nem vagyok szomorú kincsem. – Mondom egyszerűen és szorosan magamhoz ölelem törékeny testét, ahogyan az ölembe fészkeli magát. Minden egyes porcikámmal szeretem őt. Mégsem tudok vele őszinte lenni. Ennyire elcseszett egy alak lennék? Ezt egyszerűen nem tudom és nem is akarom elhinni. – Ha mondanék valamit a szüleidről, vagy egy bizonyos szülődről, amit eddig nem mondtam el megharagudnál rám? – A kérdés maga is ostoba, hiszen ez mindig a mondanivaló súlyától függ. Azonban jól esik, hogy azt mondja neki van pár apukája. Ha tudná, hogy mennyire igaza van. Nagyot sóhajtok, majd követem őt a konyhába, ahol konyhatündér módjára elkészítheti a reggelit. – Sokat kérek akkor. – Mondom halkan nevetve, hiszen nem szeretném felébreszteni Aurora-t. Hadd pihenjen. Az utóbbi időben úgy is sikerült teljesen lefárasztanom azzal, hogy szinte folyamatosan dolgoznia kellett, mert én nem értem rá.


† Music: ide, ide † Note: ide, ide † Words
©

Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains


Sosem éreztem magam egyedül, vagy elveszettnek. Sokan vigyáztak már rám, de Matt bácsi, mindig biztos pont volt eddigi életemben. Ő volt az egyedüli, aki mindig is velem volt, hiszen a bébiszitterek jöttek mentek az évek alatt. Megszerettem Aurorát, nem kétség, de félek, egyszer csak ő is eltűnik. Sőt, minden bizonnyal így lesz, hiszen lassan én is felnövök és nem lesz rá szükségünk.
Most pedig, hogy a bácsikám ébresztett, sokkal jobbnak tűnik minden. De néha túlságosan elszalad velem a ló, mint most is. Nem akartam, hogy lássa a rajzot, nem akartam, hogy szomorú, vagy mérges legyen. Nem is kérdeztem még soha a szüleimről, és ezután sem akartam. Persze, hogy érdekel, miért nincsenek velem, de lehet, hogy jobb minden így, ahogy most van.
Eldugtam a rajzot, hogy még véletlenül se nézze meg, de mikor már az iskolai egyenruhámban léptem ki a fürdőből, leesett, hogy a párnámnál jobb rejtekhelyet is találhattam volna neki, pláne, ha a szeme láttára dugom el.
- Mondtam, hogy nem lett jó - léptem elé és kikaptam a kezéből a rajzot, hogy aztán szét is tépjem. - Jól vagy? - kérdeztem az arcát fürkészve, ami most tényleg szomorúbbnak tűnt. Ránéztem a széttépet lapra, majd újra Matt bácsira. - Ne haragudj, nem akartam, hogy szomorú legyél - mondtam halkan, szégyenteljesen.
Aztán hirtelen ötlettől vezérelve, egy szó nélkül bemásztam az ölébe és átkaroltam a nyakát.
- Tegnap, mikor a tanárnéni azt mondta, rajzoljuk le a családunkat, elgondolkoztam, hogy nekem, hol lehet az anyukám meg az apukám, azért kezdtem el ezt rajzolni, de utána abbahagytam, mert rájöttem, nem is kellenek ők nekem, hiszen az apukám megvan - mondtam neki vigasztalón, és egy puszit nyomtam az arcára. - És látom rajtad, hogy nagyon éhes vagy, szóval nem segítesz nekem a reggelikészítésbe, majd én megcsinálom - azzal kimásztam az öléből, megfogtam a kezét és húzni kezdtem ki a konyhába, hogy végre neki is álljak a reggelinek, de előtte leültettem őt az asztalhoz.
Ajánlott tartalom
it's where my demons hide

dc universe
heroes vs villains


1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Similar topics
-
» Greg hálószobája
» Stefan szobája
» Szülőszobák
» Pihenőszoba
» Kol hálószobája

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
We can be heroes :: clarke rezidencia-
Ugrás: