villains have a vision for the world.

heroes don't, their only goal is to stop the villains from reaching theirs
üdv itt
kedves vándor lélek
Ebben a pillanatban egy olyan szerepjátékos felületre léptél, mely kimondottan a DC univerzummal és annak karaktereivel foglalkozik.  Az elmúlt évek folyamán nem csak, hogy a képregények szerelmeseivel ismertették és szerettették meg az újabbnál újabb szuperhősöket, avagy azok gonosztevőit, hanem egyenest elhozták mindannyiunkhoz az otthonunkba azzal, hogy a képernyőre vetítették az adaptációikat. oldalunk alapjául veszi a flash, arrow, supergirl és a legends of tomorrow sorozatokat, amelyek mondhatni egymásból virágoztak ki, hiszen a kezdetekkor még számunkra is csak az első kettő jelentette az alapforrást. emellett a filmes világot is igyekszünk a sorozattal összeolvasztani még akkor is, ha jelen álláspont szerint két különböző univerzumban helyezkednek el. akkor se félj, ha a képregény vonalát követnéd szívesebben, hiszen mindenre megadatik a lehetőség, ha egyszer csatlakozol a családias kis csapatunkhoz. multiuniverzumunk rengeteg dolog megvalósítására kínál számodra lehetőséget, akár más sorozatokból merített ötletmorzsa is megvalósítható ezáltal. ám, ha átlagos emberi életbe bújnál ki nagy rajongással és odaadással követi a városok szuperhőseit vagy akár gonoszait, akkor bizony itt a helyed! csatlakozz hozzánk egy képregénybeli szereplővel, valakinek a hőn áhítatot keresettjével, vagy esetleg egy teljesen saját karakterrel. egy biztos, mi várunk rád!
OLDAL ALAPÍTÁSA:
2015. MÁRCIUS 01.
jelentkezz be
a karatkered már hiányol
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
❖ Elfelejtettem a jelszavam!
üzenj bátran
ígérjük nem falunk fel
erre járunk
ki van itt?
Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 1 Bot

Nincs

A legtöbb felhasználó (72 fő) Vas. Ápr. 30, 2017 9:05 pm-kor volt itt.
új üzenetek
irományaink gyűjteménye
Jackie C. Richardson
Jackie C. Richardson
pötyögte
Pént. Nov. 17, 2017 7:22 pm
Just let me go {winnie & kain}
Kain A Wesker
pötyögte
Csüt. Nov. 16, 2017 2:21 pm
harley & joker [queen & king of gotham]
Joker
pötyögte
Csüt. Nov. 16, 2017 7:44 am
Keresett karaktererek - névsor
Admin
pötyögte
Szer. Nov. 15, 2017 9:19 pm
képesség foglaló
Admin
pötyögte
Szer. Nov. 15, 2017 9:14 pm
Munkaügyi Központ
Admin
pötyögte
Szer. Nov. 15, 2017 9:13 pm
Nayeli Fantaysia Marlowe
Barry Allen
pötyögte
Szer. Nov. 15, 2017 9:10 pm
Zinnia Olympia Hale
Sean Weston
pötyögte
Szer. Nov. 15, 2017 9:09 pm
az oscaraink
legjobbaklegjobbjai
• A nyár noi canon karaktere •
black siren
laurel lance

• A nyár férfi canon karaktere •
leonard snart
captain cold

• A nyár noi saját karakterei •
heily hellfire
little kryptonian

• A nyár férfi saját karaktere •
sean weston
the experimenter

• A nyár elotörténete •
claire adams
big sister

• A nyár keresett karaktere •
astrid faye rhodes
broken one

• A nyár párja •
sean weston
gwen summers

Share|
Nappali és előszoba
eme téma címe
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
it's where my demons hide

avatar
Admin
dc universe
kereslek :
⊱ everybody
tartózkodási hely :
⊱ everywhere
foglalkozás, hobbi :
⊱ this page
karakter arca :
⊱ faceless
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése



Szabad játéktér
Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains




to my love

Sok féleképpen ki adhatja magából a gőzt az ember, de soha se szerettem senki fejét letépni. Természetesen velem is előfordult, hogy nem bírtam uralkodni magamon, de az főként csak a régi életemben volt jelen. De azóta minden megváltozott. Talán abban a pillanatban, amikor elkezdtem az orvosi pályát, majd amikor megismertem Leigh-t, illetve amikor a kezemben tartottam először Hope-t. Azt hiszem ezeknek a dolgoknak köszönhetően változtam a legtöbbet. De egyáltalán nem bántam ezt a változást, hiszen vannak olyan dolgok, amik jók és egy változás is lehet az. Legalábbis szerintem, hiszen nem minden új dolog, új érzés rossz. Sőt, a legtöbb nagyon is jó érzés. És most se gondoltam volna azt, hogy érdemes lett volna Leigh-nek neki rontatom. Már ígyis fáradt és nyúzott volt, illetve ismertem már annyira, hogy szívesebben lett volna itt velünk, mint ott bent, az akták között. De az is igaz, hogy nem terveztem azt, hogy így fog alakulni az este, de nem bántam egyetlen egy másodpercét se az estének amióta hazaért.
Próbáltam nem túl sok időt elidőzni a zuhany alatt, de szerintem ígyis volt jó 10-15 perc... Sietve indultam el a hálószobába, majd amikor nem találtam ott senkit se, akkor csodálkozva pillantottam újra körbe. Magamra kaptam újra a ruhámat, majd bebújtam az ágyba és vártam rá,de a percek csak teltek,viszont ő továbbra se került elő. Nem értette, hogy mi történt vagy merre lehet. Szerettem volna beszélgetni vele, de úgy gondoltam, hogy mivel fáradt így nem nyaggatom. Nem sokkal később sietve dobtam arrébb a takarót magamról, majd halkan elindultam megkeresni őt és hamarosan meg is találtam. Csöndesen  megálltam a nappali bejáratnál és egy darabig csak figyeltem őt a gyertyafényben,végül halkan belopóztam, leültem a kanapéra, felhúztam a lábamat és úgy figyeltem őt. Végül pedig nem bírtam tovább és megszólaltam.
Baj van életem? Történt valami?-kérdeztem tőle aggódva és miközben beszéltem a tekintetemmel végig őt fürkésztem és minden apró rezdülését. Mostanában nem sok időnk volt beszélgetni,s talán ennek köszönhetően még inkább aggódtam legbelül, hogy valami történt.


Zene || Megjegyzés || ©


Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains




to my darling

Hazajövet arra számítottam csak, hogy Lilah meg Hope aludni fognak, én esetleg kajálok valamit aztán én is ágyba bújok. Esetleg ha Lilah ébren van, akkor egy kiadós lebaszást kapok tőle. Ehelyett pedig csak kielégítettük egymás vágyait amikre olyan régóta nem volt példa. Jó, ez a néhány nap valójában nem lenne sok, de akkor is hiányzott, hogy azon a ponton újra egybeforrjunk, hogy a szeretkezéstől az izzadság végigcsorogjon a homlokán és ahogy kéjesen sóhajtozik amiatt amit csinálunk. Apró örömök, de ez is egy módja annak, hogy kimutassam felé az érzéseimet. Nem véletlenül lettünk mi emberek, így megcsinálva.
Mondjuk ez most enyhén váratlan volt és mind a ketten fáradtak voltunk. Én mondjuk valószínűleg jobban. Viszont tetszett is, hogy vissza kellett fognunk magunkat, kis izgalmat vitt az egészbe. Habár ha mindig így kéne csinálnunk, akkor lehet beleőrülnék. A fáradtság mindkettőnkön érződött. A maximum sebesség is amivel mozgott rajtam Lilah, erről árulkodott. Mindenesetre, megérte ilyen későn jönni haza. Miután „felöltözött”, követem is őt a konyhába, s elmosolyodom azon amit mond. Gondolhattam volna. Az egyetlen alkalom mikor nem vagyok itthon, akkor kezdenek el konyhatündérként viselkedni az én lánykáim. Arra viszont felhúzom a szemöldökömet, hogy amint berakja a mikroba az ételt, már el is megy. Azért kicsit több érdeklődés jól esett volna, de mindegy. Nem állítom meg inkább. Hadd menjen ha annyira akar. Miután kész, neki is látok enni. Ellenben vele, én nem sietek sehova. Mire elérek a kétharmadához, lényegében már ki is hűlt. Hát igen, kicsit szar, hogy ébren megvár, de aztán meg baszik két szót is váltani velem. Ezzel együtt az összes fáradtság ami bennem volt szinte el is tűnt. Na mindegy. Végül megmarad lényegében a harmada még a kajának. Fogok egy újságot és leülök a kanapéra, az éjjeliszekrényen lévő gyertyát pedig meggyújtom, hogy adjon fényt. Jobb szeretek így olvasni mint lámpa mellett. Ezért is kapcsolom le a másikat.


† Music: ide, ide † Note: ide, ide † Words
©

Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains




to my love
+18
Próbáltam halk és óvatos lenni, de ez eléggé nehezen ment, mert pontosan azt csinálta Leigh, amivel tudta jól, hogy teljes mértékben az őrületbe tud kergetni és fokozni a vágyaimat. Jó pár nap eltelt azóta, hogy ilyen értelemben is együtt lettünk volna és most se éppen a megszokott ütemben történtek a dolgok. Hiszen általában nem kell attól tartanunk, hogy a lányunk ránk talál, ahogyan a párom se szokott szinte zombi módra kapcsolni, mert annyira fáradt már a munkának köszönhetően, de ennek ellenére ő is vágyott erre. Ha egyértelműen nemmel reagált volna a kezdeményezésemre, akkor nem is erőltettem volna a dolgot, hiszen én se az a személy vagyok, aki ezt erőltetni szeretné. Azt szeretném, ha neki pontosan ugyanakkor örömet okozna, mint nekem. Nem sokkal később megérzem a nyelvének a játékát, amint az enyémet "táncra" hívja. Viszonozom a csókot, miközben egyre gyorsabb lesz a tempó, ahogyan az ujjának a játéka is, s hamarosan megérzem, amint a teste megadja magát és szinte abban a pillanatban követem őt. A testem megremeg, a mindent elsöprő érzés átjárja a lényemet és milliónyi darabra hullok szét. Ennek köszönhetően kicsit szaporábban veszem a levegőt és próbálok lehiggadni, amikor megérzem az újabb csókját, akkor egy kisebb mosoly kúszik az arcomra. Hamarosan pedig lemászom róla, illetve az asztalról is, majd felkapom a földről a fölsőmet és belebújok.
Igen, az volt. - mondom neki őszintén, hiszen tényleg élveztem minden egyes pillanatát, majd a hajamba túrok és lassan elindulok a hűtő felé, mert pontosan tudom, hogy hamarosan a vacsora lesz a téma. Tényleg jó volt az, ami történt, de valahogyan még se annyira meghitt, mint amilyenekben részünk volt New York-ban. Biztosan csak a fáradság és az óvatosság miatt.
Én? Semmit, mert ketten csináltunk. Hope is besegített. - mondom neki mosolyogva, majd kiveszem a lasagnet a hűtőből. Berakom a mikroba, majd Leigh mellé sétálok. - Lasagne lesz a ma esti menü. Remélem ízleni fog, én addig elmegyek veszek egy zuhanyt. A mosatlant rakd csak a mosogatóba, reggel elmosom. Fent majd találkozunk, életem. - gyengéd puszik nyomok az arcára és hamarosan el is tűnök a fürdőben.



† Note: Gyenge ©️

Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains




to my darling

+18
Ilyen értelemben régóta voltunk már együtt, hisz utoljára még néhány nappal az indulás előtt New Yorkból történt ehhez hasonló. Szerettem volna kiélvezni az egész helyzetet és ki is élvezem, csak nem olyan hosszú mértékben mint ahogy ennyi idő után kéne. Ezért is kezdtem el hamar őt kényeztetni, mert ismerem már őt annyira, hogy tudjam: ezáltal ő is bepörög kicsit, hogy egyszerre érjük el azt a pontot. Na meg fáradt is vagyok, rettenetesen. Lehet nem is fogok enni, hanem ezek után egyből az ágyba bújok. Bár éhes is vagyok, szóval… Áhh, a kettős mérce meg van rendesen. Egyszerűen csak nem akartam azt, hogy a 8 éves lányunk egyszer csak betoppanjon miközben ezt csináljuk. Más lenne a helyzet, ha 10 évvel idősebb lenne, de most még gyakorlatilag gyerek. Látom, hallom, érzem azt is, hogy Lilah ugyanúgy próbálja visszafogni magát, de ő neki kevésbé megy ez olyan könnyen mint nekem, az egy-két kósza hangból. Idővel abba is hagyom mellei kényeztetését és a nyelvemet inkább a szájába dugom és csókolni kezdem őt. Így kisebb rá az esély, hogy hangoskodni fog. Persze az ujjaim mozgása egy pillanatra sem állnak meg, sőt, próbálom fokozni is a sebességet. Ezáltal ahogy sejtettem, ő is ugyanezt tette, nem sokkal később pedig elértem arra a pontra, ha sejtésem nem csalt akkor ő is. Hogy előttem vagy utánam, azt megmondani nem tudnám viszont. Az időérzékem ilyenkor kicsit kihagy. Csókok természetesen az orgazmus időtartamára alábbhagytak. Miután kicsit magamhoz tértem akkor viszont egy újabb gyors puszit nyomtam az ajkaira. Megvártam, míg leszáll rólam aztán újra fel is öltöztem.
- Hát ez… mennyei volt. Ennyi idő után. – Mondom neki még mindig kicsit lihegve, majd vettem egy mély levegőt az orromon és kifújtam a számon. Ezt néhányszor megismételtem aztán megropogtattam a nyakamat.
- Na de most… mi jót főztél? –


† Music: ide, ide † Note: ide, ide † Words
©

Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains




to my love
+18
Gyerekként sokat álmodoztam arról, hogy ha felnövök, akkor másokon szeretnék segíteni, de ahogyan egyre inkább elmerültem a sötétségben a testvéremnek köszönhetően, úgy tűnt ez egyre távolabbinak. Azt hittem, hogy soha nem fogok onnét kikerülni és soha nem lehet normális életem, de szerencsére Thomas mindig mellettem volt és ha magamtól nem hagytam volna el a várost, akkor biztosan páros lábbal rúgott volna onnét ki,vagy tett volna fel az első vonatra. Hálás vagyok neki azért, hogy megtette, hiszen ennek köszönhetően ismertem meg L-t. Amikor már talán kezdtem úgy érezni, hogy szép lassan darabokra hullok a nagy nyomás alatt, akkor ő pont megjelent és rendesen felkavarta az életemet, az állóvizet. A mai napig nem vagyok büszke arra ahogyan eltűntem az életéből, de úgy érzem, hogy pontosan tudja azt, hogy jó okkal tettem és nekem is pontosan annyira szenvedés volt a különtöltött idő, mint számára. Láttam rajta, amikor betoppantam, hogy valami másabb volt és a legrosszabb az volt, hogy éreztem, hogy miattam lett kicsit kifacsart, de igyekeztem helyre hozni a múlt hibáját és talán sikerült is, hiszen azóta 3 csodálatos, izgalmakkal teli év telt el. Semmiért se cserélném el ezeket az emlékeket, de még azokat se amik a veszekedésünkről vagy esetleg az összekapásainkról szólnak, hiszen ezeknek az emlékképeknek köszönhetően még inkább képes vagyok elhinni azt, hogy semmi se képes elszakítani minket egymástól.
Próbálok halk lenni, mert nem szeretném a lányunkat felébreszteni, illetve nem hiszem,hogy bármelyikünk örülne annak, ha esetleg Hope így találna ránk. Meg soha nem vágytam arra, hogy ennek köszönhetően vagy egy veszekedés miatt ébredjen fel, de az is igaz, hogy nem igazán szoktunk veszekedni. Eleinte lassan, de ritmusosan mozgok a csípőmmel, miközben néha lepillantok rá, hiszen még mindig képes egy-egy nézésével zavarba hozni, de egyre ritkábban mutatom ki ezt, mivel megtanultam valamennyire leplezni ezt. Hamarosan a hajam a hátamra hullik és megérzem az ajkának mámorító játékát, aminek köszönhetően az ajkamba harapok, hogy próbáljam magamba fojtani a felszínre törő hangokat, nyögést. Pontosan tudja, hogy mivel tud még jobban ingerelni és ebben a pillanatban ez egyszerre mennyei érzés és egyszerre kínzás is, hiszen amit kivált belőlem annak nem adhatok teljes mértékben szabad utat, de amikor a keze egyszer csak lejjebb siklik és megérzem a legérzékenyebb pontomnál, akkor már nem bírom tovább, s egy újabb nyögés tör felszínre. Minél tovább érzem a kezének mesteri játékát, annál inkább kezd megőrjíteni és az a bizonyos pont felé lök. Idővel egyre gyorsabb lesz a csípőm mozgása, miközben ujjaimmal a hajába túrok, hiszen ajkainak az "ostroma" továbbra se akar szűnnia halmaimnál, amit persze én egyáltalán nem bánok, de egyre nehezebben tudom magamba tartani a felszínre kívánkozó hangokat....




† Note: ©️

Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains




to my darling

+18
Emlékszem milyen elesett voltam mikor Lilah elhagyott évekkel korábban. Általa volt miért érnem, de miután elhagyott, lényegében az élethez sem volt kedvem. Persze ezt nem mondtam neki, hisz akkor csak még rosszabbul érezné magát. A darabjaimat össze kellett seperni és újra egybe rakni. Aztán pedig mint egy robot, úgy működtem évekig. Szinte semmi normális emberi viselkedést nem mutattam, hanem tényleg olyan voltam mint egy robot: Felkeltem, étkezés, munka, munka és munka, majd alvás. Ezt kihasználva pedig csak még jobb nyomozó lettem. Egy piti kis hackerből lett New York egyik elsőszámú nyomozója. Úgy gondolom ez elég ironikus. Teltek-múltak az évek és mikor Lilah újra betoppant az életembe akkor kezdtem el újra igaz és valós érzelmeket mutatni. Az pedig, hogy kiderült van egy lányom pedig legbelül lesokkolt, de alkalmazkodtam a helyzethez. Sőt, visszagondolva még egész lazán is viseltem az egészet. Aztán pedig újra visszanyertem az emberi formámat is. Szépen lassan, persze próbáltam ezt titkolni előlük, hisz Lilah így is sajnálkozott amiatt mert elhagyott. Az viszont kapóra jön, hogy orvos lett. Ő ilyen fiatalon orvos, én pedig priusszal néhány év alatt nyomozó. Úgy tűnik, valamiféle csodabogarak vagyunk mi.
Elmosolyodom azon, hogy halkan felnyög mikor magába fogad engem. Szeretem az ilyen esti kis akciókat, főleg emiatt is mert itt vissza kell fognunk magunkat, hogy Hope ne ébredjen fel. Kis izgalmat ad az egészhez. Visszacsókolok mikor elkezd mozogni, azt követően pedig egy kicsit csak élvezem az egész helyzetet. Csendben, nyugodtan, csókok nélkül, miközben ő lassan megül engem. Aztán pedig a haját hátra sodrom egyik kezemmel a hátára és a melleit kezdem el kényeztetni a számmal. Egy-két csók az egyikre, egy-két gyengéd harapás a másikra. Közben, hogy még inkább megőrjítsem, egyik kezem kettőn közé vándorol odalent és elkezdi a csiklóját kényeztetni.


† Music: ide, ide † Note: ide, ide † Words
©

Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains




to my love
+18
Mosolyogva hallgatom, amit mond, de annak ellenére, hogy szívesen mondanék erre valamit, inkább hallgatok. Talán pont ezért szerettem bele annyira, mert szinte bármilyen helyzetben képes volt ő is tréfálni, ahogyan én. Illetve ott van még az a tény is, hogy mindig szinte mindenre volt valami frappáns megjegyzése. Mesterien tudott bánni a szavakkal, de azért nem csak ez az egyetlen jó tulajdonsága volt. Szerintem fölösleges is lenne részletezni, hogy mit szeretek benne a legjobban, hiszen pontosan olyannak szeretem L-t, amilyen és soha nem akarnám azt, hogy megváltozzon. Szeretem azt, ahogyan reggel vagy néhanapján az éjszaka közepén felébreszt, vagy azt ahogyan a kanapéról elcsenve reggel mellette, az ágyunkban találom magamat. Ritka pillanat az amikor képes vagyok a nappaliban elaludni, de amióta ideköltöztünk előfordult már egyszer-kétszer, hiszen minden egyes pillanatban aggódom érte, értük.
Nem tudom, hogy miért kezdeményeztem, vagyis tudom, hiszen hiányzott már ilyen értelemben is, de talán a vágyaim hamarabb vettek rá cselekvésre, mint hogy esélyem lett volna megállt parancsolni magamnak. Szerencsémre Leigh egyáltalán nem ellenezte a dolgot. Sőt, még egy pillanatra ő is kezdeményezett, pedig biztosan már ő is fáradt volt, ahogyan én is, de valószínűleg neki is pontosan annyira hiányoztam ilyen téren, mint ő nekem.
Pár pillanattal később pedig ismerős terepen találom magamat, hiszen ezt a régi bútordarab sokszor a hasznunkra vált már. Főleg olyankor, amikor nem jutottunk el az ágyig, vagy kicsit beljebb a lakásban. Természetesen ez se maradhatott New Yorkban, de ez inkább szinte csak dísznek van a lakásban. Egy-két dolgot szoktunk rajta tartani, mint például újságok esetleg virág, de többnyire üresen áll, illetve ennek ellenére nem is étkezésre használjuk. Szerencsére... Egyszerűen csak hozzánk tartozik. Talán az egyik elsők között vásárolt közös bútordarabunk és emiatt még inkább nehezen mondtam volna le róla a költözéskor, meg az se mellékes, hogy jó pár örömteli pillanatnak a részese volt ez a szerzemény.
Rövid időre újra elveszek a pillantásában és az érintésében, de nem sokkal később megérzem érintésemnek a hatását, majd hamarosan érzem, amint a keze körém fonódik és pár pillanattal később vele együtt emelkedem, miközben élvezem és szenvedélyesen viszonozom a csókját. Egy pillanatra se szakadok el az ajkától, miközben a kezemmel, ujjaimmal igyekszem minél nagyobb örömet okozni neki. Nem sokkal később viszont már nem csak az érintéseit, csókjait élvezhetem, hiszen hamarosan újra érezhetem azt, hogy milyen érzés az, amikor belém hatol és kitölt. A tekintetünk egy pillanat erejéig találkozik, összeforr, illetve nem sokkal korábban egy kisebb nyögés is elhagyta az ajkaimat. A pillantásának köszönhetően köszönhetően a lábam köze még inkább görcsbe rándult körülötte, hiszen abban a szempárban minden benne volt, minden ki nem mondott szó és vágy. Éreztem, amint a keze lassan a csípőmre siklott és nem sokkal később pedig lassan elkezdem mozogni felette, miközben kezemmel végig simítottam a nyaka vonalán, majd a hajába túrva újra egy szenvedélyes és vággyal teli csókot lopok tőle.



† Note: ©️

Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains




to my darling
- Na, vigyázz csak mit mondasz! A végén elfenekellek! Egyébként én nem horkolok csak fáradtan hangosan lélegzek! - Mondom neki játékosan, elviccelve az egészet. Túlzás azt mondani, hogy horkolok mint egy… tehát, hogy durván horkolok. Néha nem tagadom, hogy szoktam, de Lilah ezt úgy mondja mintha néha ő nem csinálná. Maximum csak nem tud róla, mert én nem mondom neki. Nem zavar túlságosan. Ha meg igen, akkor fel is ébresztem valami hülye ürüggyel, hogy velem foglalkozzon. Vagy bevetem a csáberőmet és ügyességemet rajta. Nem egy ilyen ébresztésben volt már része neki sem. Bár néha fel se ébred rá, ami fura. Én valószínűleg felébrednék ha egy ilyen meglepetéssel ajándékoz meg reggelente.
Valószínűleg eszembe sem jutott volna ez az egész amit most csinálunk ha Lilah nem próbálkozik be. Valóban úgy terveztem az estémet, hogy hazajövök, nyugalomban megvacsorázok aztán lefekszek aludni. Ezt már alapból keresztbehúzta a kedvesem, hisz itt, az előszobában „pihenve” várt engem haza. Bár valószínűleg én is ezt tettem volna az ő helyében. Sőt, én még el is indultam volna a városba ha ennyi óra múltán sem kapok választ tőle. Láttam a város egyes oldalait, a jót és a rosszat is, s nem akarom, hogy Lilah az utóbbi közelébe kerüljön.
Játszi könnyedséggel húzom az ölembe az asztalra. Máskor is elbírt minket már ez az asztal, pedig nem egyszer kötöttünk már ki itt, mert nem jutottunk el a szobáig. Vagyis nem itt, hanem még New Yorkban. Bár jobbára nem hagytunk ott semmit, csak amik tényleg kukába valók voltak. Ezen pedig sok szép emléket megéltünk már. Még szerencse, hogy nem étkezésre használjuk.
A dolgok közepébe vágás egyelőre csak Lilah helyzetéből adódhat, mert én nekem eléggé meg van kötve a kezem ebben a pozícióban. Mikor az alsómban érzem meg a kezét akkor pedig feljebb ülök, egyik kezemmel átkarolom Lilaht, miközben megcsókolom. Közben kicsit megemelve magamat és őt tolom lejjebb a nadrágomat.


† Music: ide, ide † Note: ide, ide † Words
©

Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains




to my love

Hmm, igazad van. Ő legalább nem horkol. - mondom neki mosolyogva és játékosan, hiszen pontosan tudja, hogy imádok együtt aludni vele és ha tehetném, akkor minden este mellette, az ölelésében hajtanám álomra a fejemet, de sajnos ez a lehetőség nem minden esetben kivitelezhető. Nem mondanám azt, hogy a lányommal való alvás lenne a vigaszdíj, ha nincs a közelemben L. Mert Hope-al is szeretek aludni és talán pontosan emiatt próbálom megoldani a dolgot, hogy egyszer az egyikükkel, máskor meg a másikukkal alszom, mert tudom, hogy mind a ketten igényt tartanak rám. De Hope legfőképpen akkor, amikor elalszik, ha reggel nem talál maga mellett, akkor se esik pánikba, mert pontosan tudja, hogy hol talál meg. Nem akarom azt se, hogy Leigh úgy érezze, hogy haragszom rá amiatt, mert mostanában a családja nem nagyon látja őt. Megértem, hiszen én is sokszor váltottam egy időben munkahelyet és az embernek bizonyítani kell, illetve sokszor azt hiszik, hogy az újaknak nincs magán életük pedig nagyon is van. De abban is biztos vagyok, ha azt fogom látni rajta, hogy nem boldog az új helyen, akkor megpróbálok beszélni a váltásról L-el, bár egy újabb költözés Hope-nak se lenne túl jó. Szegénynek már így is annyit kellet vándorolnia miattam, de ha esetleg eljutnánk eddig a pontig, akkor biztosan meg fogjuk oldani.
A válaszát hallva játékosan megforgatom a szemeimet, de hamarosan elveszem a csókjában és az érintéseiben. Érzem, amint végig simít a combomon, majd a fenekem vonalán, de mire újra észbe kapnék addigra már a pólóm nincsen rajtam és egy asztal tetején vagyok, fölötte. Mosolyogva hajolok közelebb hozzá, miközben a hajam a mellkasomra omlik, így eltakarva valamennyire a kebleimet, hiszen fölül már nem volt rajtam semmi se. Újra megcsókolom őt, majd hamarosan ajkaimmal elindulok az állán át, a nyaka vonalára egyre lejjebb. Végül kicsit megemelkedve kezdem el kibontani a nadrágját, s hamarosan a kezem besiklik a nadrágja és az alsója alá. Azt se gondoltam volna, hogy még az este folyamán ide fogunk kilyukadni, de egyáltalán nem bántam a dolgot. Élveztem minden egyes érintését, nyelvének a játékát és csókját, amikor ajkaink újra egymásra találtak.




† Note: Gyenge ©️

Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains




to my darling
Az biztos, hogy Lilahnak nagy tehetsége van abban, hogy bármire rákényszerítsen. Na jó, nem bármire, hanem csak szinte. Bár nem is sokszor szokott tőlem olyat kérni amire ne bólintanék rá. Ha viszont mégis akad ilyen, akkor… ha eleinte egyáltalán nem, utána már danolva megyek bele. Viszont ha a lányunkkal kapcsolatban kér valamit, akkor szinte habozás nélkül vágom rá az igent. Az igent… Nos, remélem Lilah sem gondolja úgy, hogy össze kéne házasodnunk. Szeretem őt és vele akarok lenni, de egy házasság most? Nem is tudom. Sebaj, ő nem siettet, ezáltal úgy veszem, hogy nem akarja ő sem elsietni az egészet.
- Aha. Csak mondd azt, hogy ő jobb alvótárs és akkor nem is zargatlak ilyenekkel! - Kicsit lelkiismeret furdalásom is van emiatt, hogy mióta itt vagyunk alig tudtam velük lenni de ez most meg fog változni. Teszek róla! A munkámat nem akarom elveszteni, de a családom az első számomra. Még ha mostanában nem is tűnik úgy. De nem tehetek róla, hogy nyakamba szakadnak a különböző ügyek. Majd szépen elmagyarázom a kapitányomnak, hogy csak akkor hívjanak ha halaszthatatlan dolog van, vagy a terepre kell mennem. Ha elvesztem a munkám akkor ez van. Legalább visszamegyünk New Yorkba. Bár az meg Hope-nak lenne rossz, hogy újra és újra költözünk. Áhh, ördögi kör…
- A többiben rád hagyom, hogy mit csinálsz. - Mondom neki mosolyogva és készségesen húzódok közelebb hozzá. Mikor egyik lábát a derekam köré fonja végigsimítok a combján és hagyom, hogy vetkőztessen. Miután lekerült rólam én is megszabadítom a pólójától aztán a mellettünk lévő asztalra ülök le félig, miközben nem szakadok el tőle és vad, szenvedélyes csókokkal adományozom. Az ölembe kapom fel őt, majd pedig hátrébb dőlök az asztalon magammal húzva őt. Fáradt vagyok, de azért remélem, hogy nem fogok elaludni a fekvés végett… Bár Lilah valószínűleg tesz róla.


† Music: ide, ide † Note: ide, ide † Words
©

Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains




to my love

Amikor körülbelül 3 évvel korábban beállítottam Leigh-hez, akkor fogalmam nem volt arról, hogy miként mondja el neki a dolgot, hiszen akkoriban részben még csak szállás miatt kerestem fel, de Hope ezt a dolgot is megoldotta. Mindig is okos volt  és szerintem a korabeli gyermekeken is túl tett. Bár, aki ránézett az láthatta a hasonlóságot Leigh és Hope között, legalábbis szerintem. Amikor megkérdezte azt a dolgot, akkor nem tudtam, hogy mit tegyek vagy mondjak, de szerencsére az édesapja, az egyetlen igaz szerelmem a pillantásomból is tudott olvasni és a helyzethez képest egész könnyedén fogadta a dolgot. Mintha sejtette volna ezt, de nem értem, hogy miként, hiszen én is csak hetekkel később jöttem rá.
Mosolyogva és ártatlan pillantások keretében figyeltem, illetve hallgattam őt, amikor az alkudozásról kezdett el beszélni. Ismert már annyira, hogy tudja, ha valamit nagyon szeretnék, akkor azt képes vagyok elérni és szinte bármit bevetnék a cél érdekében. Én meg azzal voltam tisztában, hogy a lánya az egyik gyenge pontja, - ahogyan nekem is, így bele fog menni a dologba, hogy legalább egy nappal többet lehessen velünk a lányunk.
Miért nem akadályozol meg benne? - kérdeztem tőle picit kihívóan, hiszen általában akkor szoktam Hope mellett aludni, amikor nem ér haza időben és ilyenkor az én kis tündérem képes valamennyire megnyugtatni, de ma ez se jött össze. - Vagy néha elszökhetnél az irodából és akkor talán gyakrabban lennék ott, hogy felmelegítselek esténként. - mondom neki egy ravasz mosoly keretében. Mind a kettőnknek hiányzik a másik, de annak ellenére, hogy nem vagyunk férj és feleség úgy érzem, hogy elég erős a kapcsolatunk ahhoz, hogy a kezdeti nehézségeket képesek legyünk legyőzni. Lehet most sokat kell még dolgoznia, de reménykedek abban, hogy egy-két hét múlva minden olyan lesz, mint régen volt és visszakapom őt.
10 perc? Ebben biztos vagy életem? - kérdezek vissza egy kicsit felhúzott szemöldökkel, hiszen legjobb emlékeim szerint általában, ha mind a ketten engedtünk a vágyainknak, akkor az soha nem 10 perc volt, de az is igaz, hogy soha nem mértem az időt. Elmosolyodom, amikor megérzem a csókját, majd a pólóját megfogva húzom közelebb magamhoz és az egyik lábamat a "dereka" köré fonom, miközben kezem az arcára siklik és egyre szenvedélyesebben csókolom őt. Hamarosan pedig ténylegesen megszabadítom a pulcsijától, ha meg nem állít közben.




† Music: ide, ide † Note: ide, ide † Words
©

Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains




to my darling
- Szívemből szóltál. - Mondom az ébresztős dologra válaszként mosolyogva. Imádom a kislányomat és minden egyes perc amit eltölthetek vele egyfajta áldás. Nem élek örökké én sem, így szeretném kiélvezni az időt amit vele tölthetek. Bár még csak 34 éves vagyok, mondhatjuk úgy hogy az életem csúcspontján. Pont ezért kéne most inkább a terepen lenni és nem 50 évesen. Akkor már inkább csak aktatologató szeretnék lenni. Esetleg kapitány… Nem tudom, ez még a jövő zenéje. A kapitányomtól talán megkérdezem, hogy mennyi időt vesz el az életéből a munkájának ezen része. Ha túl sokat, akkor viszont hagyjuk ezt is. Hihetetlen, hogy akkorra már Hope régen felnőtt lesz, méghozzá 23 éves. Hihetetlen… Túlzás azt mondanom, hogy az elmúlt három év is csak úgy elrepült, de azt sem mondhatom, hogy lassan telt el. Ha ebben a tempóban növekedik, fejlődik a gyermekem, azzal tökéletesen ki leszek elégedve.
- Alkudozunk, alkudozunk?? Jól van, akkor legyen az. - Bólintok rá a dologra egy félmosollyal. Régen nem volt már olyan, hogy hosszabb időt közösen együtt tölthettünk volna, mert vagy nekem kellett sokat dolgoznom, vagy Lilahnak, vagy pedig Hope volt az iskolában. Persze még New Yorkban. Az itteni sulijába még be sem néztem az igazat megvallva. Állandóan Lilah hozza őt haza és viszi is el, mert az én munkaidőm ezekben a napokban nem éppen volt egyszerűnek nevezhető. Na majd legközelebb.
- Bezzeg mikor én szeretnék együtt aludni és te átmész Hope-hoz! – Tettetett sértődöttséggel válaszolok neki. Nem is értem, hogy most miért nem ott van. Mind a mai napig sokszor alszik vele, mióta itt vagyunk azóta pedig alig volt közös éjszakánk mikor együtt is alszunk el. Na de majd mostantól változtatok ezen ha megszakadok is.
Félig felhúzott szemöldökkel néztem le rá, mikor a csókot követően elkezdte leszedni rólam a pulóveremet. Elmosolyodtam azon mikor hirtelen észrevette mit csinált és végigsimítottam az arcán.
- 10 percet kibírok. - Mondom neki mosolyogva, aztán most én kezdeményezek egy csókot.


† Music: ide, ide † Note: ide, ide † Words
©

Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains




to my love

Tudom jól, hogy tud magára vigyázni, hiszen eddig szinte mindig sikerült ép bőrrel megúsznia a dolgokat, de pontosan arra a helyre hoztam őket, ahol az életem kezdődött. Oda, ahonnét egykoron menekültem, de azt hittem, hogy itt talán többet lehetünk együtt és kisebb lesz a zűrzavar, mint New Yorkban, de tévedtem. Nem is kicsit, így minden egyes percemben aggódok a családomért. El se tudnám képzelni, hogy akkor mit tennék, ha nem tudnám egyszer elhozni Hope-t. Szerintem nem is engedném senkinek, hogy elhozza Leight-en kívül. Egyik rendőrben se tudok megbízni. Nem érdekel, hogy a társa vagy nem. Egyszerűen nem akarom, hogy valaki átverje a törvényt és a lányomat elrabolja, esetleg rajta keresztül zsaroljon engem. Lassan bólintok arra, amit mond, hiszen tényleg az a lényeg, hogy itt van és jól van. Az még a jobbik esett, hogy csak a papírok, az akták tartották távol őt a családjától, mert ha egész este valami bűnözőt üldözött volna, akkor lehet nem sikerülne ennyire hamar lenyugodnom és talán nyomban azt mondanám, hogy akkor csomagolunk és hazaköltözünk. Tudom, hogy néha igazán szeszélyes tudok lenni, de minden egyes szabad pillanatomban, vagy amikor az éjszakákat ébren töltöm el, akkor azon gondolkozom, hogy vajon tényleg okos döntés volt-e őket idehozni. 3 éve már annak, hogy a múltam egyik darabkája se jelentkezett, de ennek ellenére is félek kicsit, hogy előbb vagy utóbb meg fognak jelenni azok az alakok, akiket soha többé nem akarok látni.
Szerintem már azzal ki fogod őt engesztelni, ha reggel itt leszel és te ébreszted fel. - mondom neki mosolyogva, hiszen mostanában mindig korán ment, de későn jött haza. Szinte alig látta a lányát, pedig pontosan tudom, hogy mind a ketten bolondulnak a másikért és ugyanannyira hiányoznak egymásnak. Örültem annak, hogy Leigh itthon fog maradni pár napot, de reménykedtem abban, hogy emiatt nem fogja megütni a bokáját bent.
Igen, ebben igazad van, de neki nem fog túlzottan tetszeni az, hogy kimarad a jóból. Mi lenne, ha csak pénteken maradna itthon? - kérdeztem egy kisebb mosoly keretében, hiszen ebben talán nagyon is hasonlítunk a lányommal, hogy mind a ketten imádunk alkudozni a házurával. De mi nők már csak ilyenek vagyunk.
Mert üres volt az ágy és nem volt akihez hozzábújhattam volna. - mondom egy apró mosoly kíséretében, mivel részben ez is igaz volt, hogy nélküle túlzottan üres volt a szobánk, de sokkal inkább amiatt nem aludtam, mert nem tudtam azt, hogy jól van-e vagy nincs. De most már itt van és minden rendben van. Egy darabig csak figyeltem őt, majd újra közelebb sétáltam hozzá és gyengéden megcsókoltam őt. - Milyen volt a napod az aktákon kívül? - kérdeztem tőle suttogva az ajkai fölött, miközben egy újabb csókot loptam tőle és a pulcsijától elkezdem megszabadítani őt, majd hirtelen észbe kaptam és egy ártatlan pillantással néztem fel rá, hiszen meg se kérdeztem, hogy éhes-e vagy szeretne-e valamit. De ez talán annyira nem is meglepő, hogy kiment a fejemből, hiszen mi se túl gyakran láttuk egymást az elmúlt napokban, így nem csoda, ha most egy kicsit kiszerettem volna  élvezni ezt a pillanatot. - Esetleg kérsz valamit?  




† Music: ide, ide † Note: ide, ide † Words
©

Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains




to my darling
Rossz volt látni, ahogy Lilah a szó szoros értelmében remegett mikor hazaértem. Nem tudom különösebben mitől félt, hisz már majd’ 10 éve, hogy a terepen vagyok. Ezalatt EGY igazán súlyos sérülésem volt, de annak is volt előnye, hisz találkoztam vele. Bár szerintem nem is az én képességeimben kételkedik, sokkal inkább abban, hogy elveszít. Szűk 3 éve kapott vissza mikor újra megjelent a házam ajtajában a lányunkkal, azóta pedig az életünk szinte mesébe illik. Na jó, az túlzás. A veszekedések ha nem is mindennaposak, de olykor-olykor történnek, de ez mindenhol normális úgy gondolom. De akárhogy is nézzük, a kapcsolatunk igazán csodás. Noha az ő életéről ALIG tudok valamit, de cserébe ő sem tudja azt, hogy börtönben voltam akkoriban hackerség miatt. Amíg ő nem osztja meg velem azokat a dolgokat amikről nem tudok én sem számolok be neki erről. Egy kapcsolatban pedig szerintem ez teljesen egyértelmű és alap lenne, mármint hogy bizalomra épül az egész, miszerint nem ítéljük el egymást semmi miatt
- Nem fogok kertelni, eszemben sem volt az őrsön lévő telefon… De most, hogy belegondolok… Mindegy, itt vagyok. - Vonom meg a vállamat. Valóban eszembe juthatott volna az a telefon is, de egyszerűen már szégyelltem magamat miután már órák óta haza kellett volna érnem így inkább a munkába temetkeztem, hogy minél hamarabb végezhessek vele. Na meg ha tudtam volna, hogy Lilah ennyire aggódik akkor még haza is jöttem volna, hogy elmondhassam: jól vagyok.
- Na, majd akkor ki kell őt is engesztelnem. - Mosolyodok el lágyan, hisz a családom egyszerűen a gyengepontom. De főleg a lányom. Egyben lehet fura és érthető is, hogy a lányomat ha nem is sokkal de jobban szeretem mint Lilaht. Félreértés ne essék, Lilah az életem szerelme és hálás is vagyok azért mert egy ilyen csodával ajándékozott meg (még ha csak 5 évvel utána jött tudomásomra). Az az érzésem, hogy Lilah számára is az első a gyermekünk és csak utána én.
- Így terveztem, de Hope-t ne vegyük ki az iskolából szerintem. Tudod mennyire szeretek vele lenni, de ha tervezzük, hogy itt maradunk akkor barátkoznia is kell. - Egy hirtelen mosolyra rándul a szám, a csókot pedig szívélyesen viszonzom.
- Te is nekem. De miért nem alszol? -


† Music: ide, ide † Note: ide, ide † Words
©

Sponsored content
it's where my demons hide

dc universe
heroes vs villains


1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Similar topics
-
» Pihenőszoba
» Fürdőszoba
» Nappali & Előszoba (földszint)
» Mayakashi Kaen agglegény lakása
» Fürdőszoba

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
We can be heroes :: riot lak-
Ugrás: