A zuhany alatt áztatom magamat. Élvezem, ahogyan a meleg vízcseppek szakadatlan záporoznak a fejemre és a testemre, egészen kellemesen bizsergetve a bőrömet. Nem sietem el a dolgot, Gala-t csak jó félórával későbbre várom, legalábbis abban maradtunk, hogy akkorra ér majd ide leghamarabb. Nekem meg annyira nem számít, hogy mikor is fussunk össze, tekintve, hogy rendelkezem azzal a luxussal, miszerint magam osztom be a saját időmet. Főleg, amióta megvettem az üzletet. Van egy alkalmazottam félállásban, akit be lehet rángatni, így most is épp ő van bent, mert nekem meg találkozóm van az ügyvédnővel. Igaz nem üzleti okokból kifolyólag, hanem valami sokkal kellemesebb kedvéért.
Mondjuk jah, szar lehet a válás, de én egészen lelkesen veszem ki a részem a búfelejtő projektből. Mert önzetlen vagyok. Na jó, nem. De az most mellékes.
Mikor már eleget áztam és kivételesen nem szórakoztam azzal, hogy mit is vagyok képes tenni az akaratommal, hogy ez a természetes elem nekem engedelmeskedjen, elzárom a csapot és kilépek a zuhanykabinból. Egy törölközőért nyúlok, átdörgölöm vele a fürtjeimet és végül a derekamra csavarom lazán. Az erkélyajtóhoz melyek, kinyitom és felmarkolom a cigimet is, mielőtt kilépnék. Rágyújtok, ha jól számolom, akkor van még időm erre, mielőtt a csinos ügyvédnő betipegne az ajtón. Ráérősen és élvezettel nyelem be a cigaretta füstöt, nagyon is jól esik, hogy előbb kitölti a tüdőmet, majd távozik onnan. A város még nyüzsög, persze, miért is ne tenné, hiszen a nap sem bukott le a horizonton, egyelőre.
Amikor meghallom a halk kopogást, már megyek is befelé, hogy beeresszem. Eszemben sincs az ajtó előtt várakoztatni.
- Gyere be. – félreállok az útból, hogy be tudjon lépni. Még mindig egy csak egy törcsi van rajtam, de már nagyjából felszáradtak a bőrömre tapadt vízcseppek.
- Csinos vagy. – nem hagyom ki, hogy ne nézzem meg magamnak a hátsóját. Belököm az ajtót és utána nyúlok, hogy magamhoz húzzam egy mélyre ható és üdvözlő csókra, ha hagyja természetesen.