villains have a vision for the world.

heroes don't, their only goal is to stop the villains from reaching theirs
üdv itt
kedves vándor lélek
Ebben a pillanatban egy olyan szerepjátékos felületre léptél, mely kimondottan a DC univerzummal és annak karaktereivel foglalkozik.  Az elmúlt évek folyamán nem csak, hogy a képregények szerelmeseivel ismertették és szerettették meg az újabbnál újabb szuperhősöket, avagy azok gonosztevőit, hanem egyenest elhozták mindannyiunkhoz az otthonunkba azzal, hogy a képernyőre vetítették az adaptációikat. oldalunk alapjául veszi a flash, arrow, supergirl és a legends of tomorrow sorozatokat, amelyek mondhatni egymásból virágoztak ki, hiszen a kezdetekkor még számunkra is csak az első kettő jelentette az alapforrást. emellett a filmes világot is igyekszünk a sorozattal összeolvasztani még akkor is, ha jelen álláspont szerint két különböző univerzumban helyezkednek el. akkor se félj, ha a képregény vonalát követnéd szívesebben, hiszen mindenre megadatik a lehetőség, ha egyszer csatlakozol a családias kis csapatunkhoz. multiuniverzumunk rengeteg dolog megvalósítására kínál számodra lehetőséget, akár más sorozatokból merített ötletmorzsa is megvalósítható ezáltal. ám, ha átlagos emberi életbe bújnál ki nagy rajongással és odaadással követi a városok szuperhőseit vagy akár gonoszait, akkor bizony itt a helyed! csatlakozz hozzánk egy képregénybeli szereplővel, valakinek a hőn áhítatot keresettjével, vagy esetleg egy teljesen saját karakterrel. egy biztos, mi várunk rád!
OLDAL ALAPÍTÁSA:
2015. MÁRCIUS 01.
jelentkezz be
a karatkered már hiányol
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
❖ Elfelejtettem a jelszavam!
üzenj bátran
ígérjük nem falunk fel
erre járunk
ki van itt?
Jelenleg 13 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég

Blythe C. Fox, Jason Todd, Leonard Snart, Mindy Macready, Reece Malgus

A legtöbb felhasználó (72 fő) Vas. Ápr. 30, 2017 9:05 pm-kor volt itt.
új üzenetek
irományaink gyűjteménye
Városi park
Negan Sebastian Bates
pötyögte
Yesterday at 9:30 pm
Magánszoba
Astrid Faye Rhodes
pötyögte
Yesterday at 7:18 pm
Zinnia szobája
Sean Weston
pötyögte
Yesterday at 4:16 pm
Sara Lance
Sara Lance
pötyögte
Kedd Szept. 19, 2017 9:55 pm
Dr. Pamela Lilian Isley - Poison Ivy
Pamela L. Isley
pötyögte
Kedd Szept. 19, 2017 6:18 pm
az oldal stat
ennyien vagyunk itt
CSOPORT
ALIEN 1 1
ANTI-HERO 3 2
BORROWED 0 1
CITIZEN 6 0
CRIMINAL 4 3
DOCTOR 1 1
GOVERNMENT 1 3
HERO 1 1
METAHUMAN 5 3
VIGILANTE 0 1
VILLAIN 0 4
Összesen 22 20

Share|
Andrew Stevens M. D.
eme téma címe
it's where my demons hide

avatar
Admin
dc universe
kereslek :
⊱ everybody
tartózkodási hely :
⊱ everywhere
foglalkozás, hobbi :
⊱ this page
karakter arca :
⊱ faceless
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése


SZABAD JÁTÉKTÉR
Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains


Lehet, hogy nem kellett volna itt lennem, de nem zavartattam magam. Sosem tettem, nem most fogom elkezdeni. Már nagyon untam magam, mire végleg megjelent. Látom, hogy nem túlzottan örül annak, hogy ilyen meglepetéscsomagként érkeztem meg, de remélem azért nem ástam alá nagyon szegény titkárnőt. Bár biztos most nyomorultul érzi magát. De, hát meg van a magam módja arra, hogy bejussak, ha nem is akarják, hogy ott legyek. Úgy beszélek, mintha egy betörő lennék. Pedig nem vagyok az. Legalábbis tudtommal nem hajlok ilyen tevékenységek felé. Kivéve egy icipicit most.
Nem, köszönöm. Egyszerűen csak gondoltam, hogy eltölthetnénk egy kis időt együtt. Beszélgethetnénk.. – Szükségem van arra, hogy egy kicsit felpörgessen, habár tudom, hogy nincs éppen túlságosan jó állapotban, ahogyan hallottam. De nem szeretek régi sebeket feltépni és, mivel pszichológus sem vagyok nem fogom megkérni arra, hogy most nekiálljon beszélni arról, hogy mi fáj neki, avagy mi nem. – Szóval.. Lenne kedved egy kicsit kikapcsolódni a hétvégén? Rád bíznám a választást, hogy mit csináljunk. – Nem akarom azt mondani neki, hogy menjünk valahová, ahol lehetségesen kényelmetlenül érezze magát, mert nem ez a célom. Lehet, hogy szeretem húzni az agyát és ő is az enyémet. Egészséges versengés van közöttünk, de nem fogok valami olyasmiben versenyt csinálni, amit még amiatt nem tudna normálisan csinálni, mert még nem épült fel teljesen. Én pedig nem fogom hagyni, hogy a hangulatot lerontsa az, hogy egy kellemetlen élményről beszélgetünk. Sokkal vidámabb mezőkre szeretnék evezni. – Akkor mit mondasz?

Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains




Zoey &  Drew




Az egyik támogatóval nyúlt hosszúra a beszámoló, koránt sem azért, mert elégedetlen lett volna. Ellenkezőleg. Laikusként sokkal többet és jobban konyít a szponzorált témához, mint egy doktorált. A dosszié már a hónom alatt, csésze kávéra vágyom. Elmondhatom, hogy rendben vagyok. Kifelé. Nem tért vissza az a hűvösség, távolságtartás, ami korábban jellemzett. Még keresem azt, aki vagyok.
A konyhában azért elidőzök a kávés csésze mellett. Kimerít a munka, mégis megnyugtat. Érek valamit. Élek. A remegő kezem a pultra teszem, megvárom, míg elmúlik. Eddig sem siettettem semmit, ezután sem fogok. Sóhajjal veszem a kezembe a bögrét és átkormányozom magam a saját irodámba.
Benyitva az irodámba, megállok a nevemre és Zoeyra tekintek. Visszafordulok a titkárnő felé.
- Bizonyára elkerülte a figyelmem a jelzése. Megtenné, legközelebb, hogy nem enged be senkit? – nincs gúny vagy él a hangomban. Egy döbbent igent hallok, és már csukom is az ajtót magam mögött. A dossziét az asztalra teszem, leülök az íróasztal mögé.
- Szia. Miben tudok segíteni? – kortyolok még egyet a bögréből, mielőtt leteszem. – Kérsz kávét?
A figyelmem ezek után már az övé.
Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains


Úgy érzem, hogy elég jól ment az esküvő Theo-val. Legalábbis én roppantul jól éreztem magam csak az a folyamatos szemmel tartás vált egy kissé idegesítővé, de a pezsgőnek köszönhetően már ez sem számított pár perccel később. Pontosan ezért is volt olyan jó az egész. Nem értem, hogy miért várják el tőle, vagy tőlem éppenséggel, hogy fejest ugorjunk egy házasságba, amikor láthatóan nem az rejti a boldogságunkat. Míg neki megvan a maga oka, hogy miért nem vesz el egyszerűen egy nőt.. Addig én egyszerűen csak a karrieremre akarok összpontosítani. Mégis valahogy az én esetemben előbb köveznek meg, mint őt. Mert egy férfi könnyebben elcsábít egy nőt az élete során még később is, míg a nőnek hamarabb lejár a szavatossági ideje, ha nem vigyáz. De én teszek ezekre a kijelentésekre, mert a saját életem ura vagyok és azt csinálok, amit akarok.
Jelen pillanatban a második kedvenc emberkémet készültem meglátogatni. Andrew. Akárhányszor szükségem van egy kis feltöltődésre csak eljövök hozzá, beszélgetek vele valamilyen formában és újra lángra kap bennem a versenyszellem és már robogok is előre az életemben. A következő célomhoz is ő nyújtja számomra a kitartást. Ezt tökéletesen beismerem, mert még senki nem késztetett ennyire arra, hogy jobb akarjak lenni mindenben, amit csinálok. Persze gyerekorvosként nem tudok beleszólni túlságosan a világ működésébe, habár már jó pár gyereket megneveltem, aki egyszerűen nem bírt viselkedni. Úgyhogy legalább a jövő generációja megköszönheti ezt majd nekem. De az igazság az, hogy van egy régi álmom, amit már csak meg kell valósítanom. Ahhoz pedig mi a legjobb löket, ha nem a drága barátom?
Az irodájában ücsörögtem az egyik kényelmes székben miközben a plafont bámultam és a fejemben számolgattam a bárányokat, hogy mikor érkezik meg végre, de egy idő után abbahagytam, mert kezdtem elálmosodni tőle. Sosem szoktam bárányokat számolgatni, ha nem tudok elaludni. Arra mindig megvoltak a sajátos módszereim. Most mégis tökéletesen hatékonynak tűnt.
Végre kinyílik az ajtó én pedig úgy kapom a fejemet oda, mint valami kiskutya, aki a gazdáját várta haza. Csak itt most szó sincs ilyesmiről. - Andrew.

it's where my demons hide

avatar
Admin
dc universe
kereslek :
⊱ everybody
tartózkodási hely :
⊱ everywhere
foglalkozás, hobbi :
⊱ this page
karakter arca :
⊱ faceless
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése



Szabad játéktér
Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains




Patra &  Drew



A mentegetőzésre felvonom gondolatban a szemöldököm, de érdeklődve hallgatom végig.
- Eddig semmi problémát nem kaptam a kutatásról, ilyet végképp nem. – nem igazán hiszek neki, elvégre aki profi, tény, hogy be tudja ismerni, ha hibázik, és tanul belőle. Ettől profi.
- És nem értem, ehhez nekem mi közöm? Kórházba került a társ? Megsérült? Kár érte? Netán jogilag sérült? Etikailag? – próbálom a megfelelő rész felé terelni a dolgot. – Ezekben tudok segíteni, a kutatásért ezen a téren felelek. Ha én vezetem a kutatást, a nevem alatt folyik, akkor tudok segíteni másban, és részt is veszek benne.
Rátekintve hallgatom végig a többit. Sok mindent láttam, nem csak a kutatásaim alatt, és ez kutatás. És még mindig nem értem, miért közli ezt velem, a nélkül, hogy a kutatásvezetővel ezt megbeszélte volna. Tartom annyira értelmesnek a csapatot, hogy tudják ezt rendezni.
- Értem. Sajnos továbbra sem értem, hogy jövök a képbe? Valamelyik kollegám nem tartotta be a megbeszélteket, nem volt kommunikatív, vagy más egyéb történt, amiért idejött?
Ha valaki érzelmi megnyugtatásért jönne hozzám, az nagyjából olyan, mint ha egy jégszobortól kérne egy kis lelki melegséget. Nem megy az érzelmek kimutatása, ezért nem is foglalkozom azzal, hogy bárkit is megnyugtassak.
- Ha gondolja, behívom a kutatás-vezetőt és meg tudják úgy beszélni egymással. Vagy hívja az ügyvédjét és úgy is megbeszélhetjük. – tényleg nem tudom, mit szeretne, ezért próbálkozom lehetőségekkel. Az ügyvéd hívása meg sosem okozott gondot. Hivatali eljárás, és nagyjából olyan megszokott, mintha a titkárnőmet hívnám be a megbeszélésre. Kell és kész. Az már más kérdés, hogy belső vizsgálatot fogok indítani, ha kiderül, valamit elszúrtak és nem is kicsit.

//Semmi gond! Cool //
it's where my demons hide

avatar
heroes ❖ villains
dc universe
tartózkodási hely :
Starling city
foglalkozás, hobbi :
Klub tulajdonos
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése


- Kezdenék azzal, hogy én csupán helyettesítek és ennek megfelelően az eredetileg dolgozó lány terveit követtem, mert hittem, jól felmérte a társa tűréshatárát - a mosoly ezzel le is olvad az arcomról, mert nincs ott keresni valójáa. Igazából eddig is csak egy kis álarc volt, most pedig, amikor be kell ismernem egy hibámat, már nem tudom ott tartani. Igen, hibáztam, amikor nem számoltam azzal, hogy esetleges exhibicionista hajlamok kissé más eredménnyel járhatnak, mint a sima szeánszok, hittem benne, hogy van olyan profi a lány, akit ide küldtem, ezt felméri. Bár, az sem kizárt, hogy ő sikeresen felmérte és magára igazította az elvárásokat, amelyek azzal változtak meg, hogy én színre léptem. Azt hittem, ez csak egy egyszerű szeánsz, amelynek a végén mindenki megy a dolgára, nem gondoltam, hogy az orvosok ilyen véresen komolyan veszik és az egy órát ők 60 percnyi használható anyaggal akarják lezárni, nem 52 percnyi tényleges adattal és még három-négy perc kissé látványos erőlködéssel. Igen, hibáztam én is, mint mindenki más, de nem fogom egyedül elvinni az egész balhét olyasmiért, amiről nekik fogalmuk sincs és igazából még az én világomban is simán előfordulhat. Itt semmi nem volt és nem is lesz soha kőbe vésve, ezer és egy olyan tényező van, ami egy-két percet változtat az időn, és hittem, hogy aki ilyet akar vizsgálni, az ezzel tisztában van. Tévedtem. Ennyi. - A szokásos módszereket használtam, megalázás és a helyzet bemutatása kezdésnek, majd kisebb büntetések, amíg hozzá nem szokik. Fokozatosan vált minden erősebbé, amíg képes volt a tűréshatárát terjeszteni, időnként kisebb jutalmazásokkal elérve, hogy akarja a többit. A változtatás a végén volt, Minden előjel nélkül az egyik ütés hatására orgazmusa volt, ezzel pedig megszegte a szabályokat, így az órát befejezettnek tekintettem. A megfigyelő eddig nem jutott el és követelte, hogy menjek vissza - próbáltam tárgyilagos maradni, már ami a helyzet leírását illeti. Valahogy éppen nem volt hozzá indíttatásom, hogy centire pontosan elmondjam, mit és hol használtam rajta a táskám tartalmából, bár meg tudnám tenni. A táska még nyitva, pontosan látom a hiányzó eszközök helyét és vissza tudok rá emlékezni, milyen sorrendben kerültek elő. De szerintem a doki erre nem kíváncsi, mert nem sok köze van a jelenlegi konfliktushoz. Ellentétben azzal, hogy valaki nyilván messze nem olyan jó megfigyelő szexuális téren, mint én. De hát ezt nem is várhatom el, hiszen nem ez a napi munkájuk. Bár, azért az már tényleg mindennek a teteje, hogy sem elhinni nem akarja, sem megérteni, hogy én vagyok olyan képzett a saját "szakmámban", elérjem az áldozatomnál az ejakuláció nélküli orgazmusra való képességet. Hopp, ezt lehet még mondanom kéne a dokinak is. Vagy várjam inkább meg, amíg kibányássza a többi megfigyelői kommentár közül. Ha van még legalább fél órám, azt hiszem, rá hagyom a dolgot. Kicsit a lelkem mélyén érdekelni fog a feje, mikor rájön. Ez van, szeretek uralkodni és szeretem, ha csodálják azt a képességemet, amivel a hatalmam alá hajtom a férfiakat. Mert a szolgaság időnként nagyon is felszabadító tud lenni. Azzal, hogy megvonják tőled a döntés lehetőségét és csak elviselned kell, amit kapsz, igazán felszabadult lelki állapotot lehet előidézni. Ezzel mindenki tisztában van, aki kicsit is érintett a szado-mazo világában, akkor is, ha komolyan még nem vett részt benne...
///Sajnálom a késést, ég a fejem érte, de a suli kezdésével sikeresen elhavaztak. Nagyon -.-"
Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains



Patra &  Drew


A két karom a mappával párhuzamosan fektettem le, erre a válaszra azonban nem számoltam. Nem pont azért, mert elképzelném, mi is van, hanem, mert nem értem, mi lehet, vagy milyen szintű lehet a félreértés, amihez már én kellek.
- Megmondaná, kérem, ezek alapján, miért hozzám fordult? Fejtse ki kérem részletesebben. –   ha már itt van, nem fogom elhajtani, legfeljebb a másik körmeire fogok nézni.
- Milyen kérdések merültek fel, pontosan? És mondja el, kérem, mik voltak az előzményei, pontosan, -   hangsúlyozom ki a szót – amik ezekhez a kérdésekhez vezettek? –  komoly a hangom és egyben érdeklődő is.  
- Senki sem érdemel. –  nézek a szemeibe egy pillanatra, kifejezéstelenül. Már nem ostorozom magam az elmúlt évtizedem vak hülyeségéért, túl kellett lépnem rajta. – A gyerekek végképp nem.  
A gombot lenyomva, bemondom a kért teát, majd a sajátomat is, megköszönve azt.
- Hallgatom. –  kulcsolom össze a kezem és helyezem rá az állam, ez részemről a teljes figyelem, a mappához szemmel láthatóan hozzá sem nyúltam. Előbb Patra szavait akarom hallani, utána jön a kollega és végül a mappa. Ezzel kerülöm az információ torzulást, pontosabban a lehető legkisebbre redukálom.
it's where my demons hide

avatar
heroes ❖ villains
dc universe
tartózkodási hely :
Starling city
foglalkozás, hobbi :
Klub tulajdonos
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése


Oké, a kislány nem vette be, hogy hősruhában lát. Mindegy, ezen nem fogok megsértődni és szerintem az anyja sem veszi zokon, ha nem világosítom fel arról, valójában mire is használatosak az ilyen, nem sokat takaró ruhadarabok. Mert a legtöbb bizony eléggé olyan kinézetű, amilyeneket egy vadabb prosti viselne a saját placcán, már persze olcsóbb kiadásban. A domina lét egyik fontos ténye, hogy adni kell a minőségre, a legtöbb ruha méretre és személyre is szabott. Pontosan illeszkednie kell a viselőhöz, kihangsúlyoznia annak vonásait és előnyeit. Persze van pár fűző és nadrág, ami a nagyjából egy méretű lányok számára is megoldást jelenthet, de igazából soha senki nem visel kölcsönzött cuccot ok nélkül. Esetleg ékszerek és kiegészítők terén van cserére lehetőség, de minden más mindig egyénre szabott volt és annak is kell lennie. De nagyon elgondolkodtam, aminek hála a kislány le is lép rajzolni és hamarosan ki is viszik. Oké, jó neki, és akkor talán nekem is fel fog pörögni végre a látogatás, mert eléggé zavarna, ha még egy órát itt kéne dekkolnom a semmiért. Vagyis ok nélkül, persze, ha van még valami hozzám illő feladat, akkor tárgyalhatunk róla. Csak éppen nem hiszem, hogy Dr. Stevens meg a karót nyelt modora vevők lennének a szado-mazo szépségeire. Bár, ki tudja, minden nap történik csoda valahol...
- A megfigyelő nem lehet túl járatos a témában, a szememre vetette kimenetelkor, hogy nem fejeztem be. Ezzel kapcsolatos kérdések nyilván felmerültek, így megkértek, hogy itt várjam meg, amíg tisztázza őket - ami nagyjából igaz is, ha az időt nézzük, de az alávetett használhatatlanná vált ugyanakkor, amivel viszont részéről véget is ért az egész. Nem én tehetek róla, hogy olyan jelentkezőt választottak, aki nagyon is élvezi a közönséget és ennek a kelleténél egy fokkal erősebben adott hangot. Sajnálom, de nekem ez nem jön be, arról nem is beszélve, hogy a szado-mazo világában minden, csak nem megengedett az efféle viselkedés. Bár egy profi számára talán még bók is lehetne, hogy sikerült ilyen szinten kiképeznie valakit.
- Ebben az esetben örülök, hogy jól van, egy ilyen kicsi gyermek nem érdemel szenvedést - válaszolok halvány mosollyal, mert előre sejtettem, hogy nem fogják velem megosztani, mi is a kicsi baja. Abban viszont egészen biztos vagyok, hogy nem valami mozgási probléma, mert pontosan olyan szertelen volt, mint bármelyik másik gyermek az ő korában. Sőt, mivel a ruhája látni engedte a karjait és a nyakát is, ahol nem volt nyoma komolyabb infúziókúrának és gégemetszésnek, azért még néhány másik eshetőséget is kizártam. De többet a saját fejemből nem tudok tenni, nem vagyok orvos és soha nem is leszek...
- Zöldteát, ha van - válaszolok végre önként, mert előre sejtem, hogy még egy ideig itt leszek és akkor már miért ne ihatnék meg egy csészével közben. Legalább nem marad ki a délutáni adagom és közben talán a végére is és a kutató professzor úr annak a rendkívül fontos olvasnivalójának. Oké, ez már szarkazmus, de mindegy, csak a fejemben látszik meg, az arcomon nem, akkor meg hadd élvezzem ki...
Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains



Patra &  Drew



Mindenki hisz, amit akar késésben és megvárakoztatásban. Műtétről sem rángatják ki az orvosokat. Az eredményeink magunkért beszélnek és ha valaki fennhéjázón gondol bármit rólunk, magasról teszek rá, mert tudom, hogy kiváló szakembereink vannak. Ez pedig megingathatatlan szilárdságú nyugalmat ad nekem. Aki a kákán is csomót keres, váljék egészségére, örökös elégedtelensége úgy folyik át rajtam, mint víz a homokon.
- Inkább furi. –  őszinteség a gyerekek velejárója. A laborokba nem tud eljutni, más emeleteken van és azokhoz kísérő szükséges, belépőkártyával. Ezen az emeleten csak iroda van.
Nem zavartatom magam, hogy esetleg szemtanúja volt Patra valaminek, aminek nem akartam, hiszen akkor nem tettem volna. Mint ahogy az sem zavar, hogy meglátják. Dolgozunk.
A mappára tekintek, ahogy mutatja, de nem nyúlok hozzá. Ezeket a kérdéseket nem biztos, hogy velem kellene megbeszélnie, de meghallgatom.
- Milyen kérdések merültek fel? – még nem ajánlom fel a segítségemet.
Ahogy a székben elhelyezkedik, úgy fordulok én is felé, felvéve a tárgyaló-kutató pozíciót.
- A diszkréció fontos. És Reiko chan már egészséges. Hála egy fejlesztésnek és módszernek. – amit az intézetben dolgoztak ki, de nagy mellényű sosem voltam. Ez a munkám, a hivatásom és ezt kell tennem.
- Milyen kérdések lennének, amiket szeretne megtárgyalni velem? Kávét, teát, egyéb frissítőt? – a konzol felé nyúl a kezem és ha kér valamit, bemondom, ha nem, egy csésze teát mindenképpen kérek. Britt szokás szerint fogyasztom.
it's where my demons hide

avatar
heroes ❖ villains
dc universe
tartózkodási hely :
Starling city
foglalkozás, hobbi :
Klub tulajdonos
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése


Az iroda tulaja késik. Ebben nincs új, az intézet az egyetlen hely, ahol meg merik ezt csinálni velem és az alkalmazottaimmal. Meg is tehetik sajnos, fix bérért vállaltunk mindent, ami átlagban óránként jóval alacsonyabb, mint amennyit a lányok a klubban vagy akár a sztriptíz bárban keresnének. Igen, sztriptíz bár, három év alatt az Euphoria lett olyan népszerű, hogy megengedhettem magamnak a beruházást, amikor megvásároltam a szomszédos épületet és átalakíttattam. Ez utóbbiban Opal a hely vezetője és a korábbi asszisztensem is nagy segítségemre volt, a jogi és pénzügyi részletek nagy többségét ugyanis ráhagytam. A fontosakról persze tudni akartam mindig is, de attól még a többi nem igazán az én hatásköröm és nem is úgy vannak fogalmazva azok a szerződések, hogy laikusként könnyen és gyorsan meg tudnám őket érteni. Ennek eredményeképp rám inkább a desing kialakítása maradt és a dolgozók felvétele, hiszen korábban a hely egy gyengélkedő étterem volt. Ugyanakkor a közegészségügy nem tudott korábban belekötni a konyha tisztaságába, így azt megtartottam és ezzel valóra vált az álmom arról is, hogy ebédidőben felfuttatom mindkét helyet. Ugyan a szakács még nem tökéletes, de már alakul és a tehetsége meg a fantáziája kárpótolja a hiányosságait, így viszonylag magas szintű szolgáltatások közé simán be tudtam venni a különleges vacsorák biztosítását is. Lehet, hogy nem iskolában tanultam az üzleti világ rejtélyeit, de beszélgetek az ügyfelekkel és tudom, mire vágynak többen...
Merengésemből egy aranyos kislány ránt ki, aki szinte berobog az irodába. Nem tudom, honnan jött, de jó időpontot választott. Lábbal eltolom a táskát, hogy ne lássa, miközben egy halvány mosolyt erőltetek fel. Nem tudom, ki engedte ide, de nem ártana jobban figyelnie rá talán a szüleinek. A vizsgálóterembe, ha betéved, az egész életre szóló sokk lehetne...
- Ez a hősruhám, ugye milyen csinos? - válaszolok játékosan, miközben elsőre észre sem veszem, hogy nem angolul, hanem japánul beszéltem. Igazából nem nagy váltás a dolog, az egyetlen gyerek a közelemben a saját lányom és vele bizony japánul beszélek. A kicsi úgy tűnik, megelégszik a válasszal, mert folytatja a dumát és rajzolni kezd hozzá. Ráérősen figyelem a székből és remélem, hogy nem az anyja fog érte bejönni, mert lenne rám néhány megjegyzése...
Hamarosan tényleg keresik a lányt és én csendben meghúzódom a székemben, amíg várom, hogy megtalálják. Őszintén meglepődöm, amikor Dr. Stevens jön be érte és kifogástalan japán tudással beszél hozzá. Ezt nekem nem mondta a jó doktor. De nem vesz észre, így ráérősen figyelem, amint összeszedi a gyereket és kiviszi. Érdekes látni, mennyire kimért még egy ilyen kislánnyal szemben is, számomra érthetővé teszi egyben, hogy nem a munkámmal érdemeltem ki a jegességét, hanem a jelleme része. És egyben rá is vesz, hogy meg akarjam ezt szüntetni. Gonosz vagyok, de vonz a gondolat, hogy lássak ezt a férfit kéjesen vergődni alattam. De az még odébb van, egyelőre továbbra is ülök és a mobilomon ellenőrzöm az email-eket, várva, hogy visszatérjen. Közben pedig az egyik női dolgozó is betéved, a köpeny alapján valami doki szintén, és papírokat rak az asztalra, majd olyan szemekkel mér végig, mintha én lennék a halálos ellenség. Csúnya dolog a féltékenység, ugyebár. De mindegy, mert alig egy perccel a távozása után beér Andrew is. Még az eddiginél is hidegebb és a kérdése alapján, nem volt a megfigyelők között sem. Remek, megmondaná akkor valaki, mi a francot csinálok még itt?
- Az egyik lányt helyettesítettem a kutatásban és azt mondták, ide jöjjek a felmerülő kérdések tisztázása miatt - utalok az asztalán lévő új adag papírra, aminek nagy részéről fogadni mernék, hogy a ténykedésemet elemzi. De mivel eléggé erkölcsös a banda nagy része, szinte biztos vagyok benne, hogy nekik kimaradt pár jelenet és nem értik a dolgot. Ezért kellett ide jönnöm, de a doki sem lehet sokkal tájékozottabb. Kár, érdekes lett volna úgy beszélgetni, hogy előtte végignézi, mire vagyok képes egy ostorral. - Egyébként annak a kislánynak elmondhatja, mi a baja? - teszem fel a kérdést ráérősen, miközben elhelyezkedem a székben és keresztbe fonom a lábaimat. Ha valódiak lennének a csizmáim, akkor a térdig érő bőrcsodákban már egy ideje izzadnék, de ezek direkt a beltéri használatra kifejlesztett kollekció részei és igazából nem melegek. De remekül néznek ki, és ha már úgy is itt fogok még egy ideig unatkozni, akkor igazán játszhatok kicsit a jó dokival is. Többet nagy eséllyel úgy sem találkozunk, a mai volt az utolsó kutatási nap...
Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains



Patra &  Drew


Az intézet vezetéséért vagyok felelős, és bár vannak saját kutatásaim, lévén nem szeretném feladni a hivatásomat és egyben szeretnék olyan csapatot magam köré vonni, akivel jól össze tudok dolgozni, eléggé leterhel. Az utóbbi időben pedig kifejezetten ebbe menekülök, nagyszerű mentsvár.
Nem kaptam információt arról, hogy gondok lennének, de ez sosem magyarázat. Nem véletlenül kérek kétheti jelentést a kutatásokról és egy nagy, havi összefoglalót. A kutatás nem az enyém, amiben felkerestem a klub vezetőjét, csupán jobb tárgyaló partner vagyok, mint aki a kutatást vezeti. Furcsa fazon, de nagyon jól végzi a kutatásait.
Az, hogy végül a kutatás helyszíne itt vagy a klub, részemről nem oszt, vagy szoroz. Egy rubrika a foglalt laborok részén és ennyi.
Margoth a recepciós frissítőt, kávét hoz Patrának, kérés szerint és megkapja információnak, hogy még egy öt percet várnia kellene.
Egy másik laborban voltam e közben, ahol Reiko műtét utáni első hónap kontrollvizsgálatán vettem részt. Aztán pedig legalább fél órát ültem felette, hogy végül beszámoljak a kislány állapotáról. A műtét sikerült, a gyógyszeres kezelés is remek, mint ahogy a rehabilitáció többi része is. A két agyfélteke között most már nagyobb a kommunikáció és a kapcsolat, ami idővel még erősebb lesz.
A tárgyalóban vagyunk és Reiko, megunva a beszélgetést, felfedező útra indul. Az emeletről nem tud elkóborolni, a recepciós pedig amúgy is figyel rá. Amikor meglátja Patrát, minden gond nélkül odamegy hozzá.
- Jelmezbálba készülsz? – japánul kérdezi, az angol nem az ő nyelve. – Rajzolni jöttem, itt vannak zsírkréták. – négyéves forma, éppen ezért lehetett még műteni. Időben voltunk.
Leül Patra közelébe, és egy vastag könyvre, papírlapot téve, rajzolni kezd.
A tájékoztatás és a további teendők megtétele után a recepciósra réved kint a tekintetem, miközben hangosan kérdezek. Voltaképpen a héten szinte csak én vagyok az emeleten, meg amúgy sem egy kriptaház a hely.
- Reiko chan, merre vagy? – megkapom, merre látták bemenni, arra veszem az irányt. És mivel más nyelven nem, csak az anyanyelvén ért Reiko, ezért azon a nyelven szólalok meg.
Nem szokásom játszani, de gyerekekkel engedékenyebb vagyok, az ő világuk más.
Reiko a szája elé teszi a mutatóujját, jelezve Patrának, hogy maradjon csendben, és elbújik az ajtó mögé.
Nem veszem észre a jelzést, hogy mondani szeretne még valamit Margoth, mert csak Reiko alakjára figyelek, ami az ajtó résén áttűnik és arra nem figyelt. A szülők még a papírokat töltik ki a tárgyalóba, addig le akarom foglalni Reikot.
- Reiko chan? Hát nagyon elbújt valaki.
Mivel az ajtó felé fordulva lépek be, háttal vagyok Patrának.
- Nahát, itt nincs! – megfordulok, hogy kimenjek, ekkor ugrik a lábamnak Reiko egy morgással, majd nevet. Muszáj leszek megijedni, meglepődni, ezt ki is adom. De csak egy felnőtt tudja, hogy ez játék.
- Hű, de megijesztettél! – felkapom, de máris nyúlok az egyik polcra, oda tettem az ajándékot és vissza kilépek a folyosóra.
- Nagyon meg tudsz ijeszteni, Reiko. Nézd csak, a csajok azt mondták, hogy adjam oda ezt mindenképpen neked. Meg Robert is azt mondta. – nincs játékosság és lekezelés a hangomban, mint ahogy a felnőttek szokták, semmi elvékonyított hang és affektálás. De nem azért, mert felnőtt számba veszem, hanem mert az érzelmek kimutatása nálam valóban nullára redukálódott, az alapszint létezik, talán az öröm a teljes zéró.
Felültetem a recepció pultjára, hagyom, hogy kibontsa a csomagot, amiben színező és színes ceruzák vannak. Margoth finoman jelez nekem, odafigyelek végre rá. A szobába mutat, az irodámba, ahol az előbb voltam.
- Patra Moon várja.
- Anyukádék várnak bent, beszaladsz hozzájuk? Ott is tudod ezeket használni. Rajzolsz nekem oroszlánt? Nagyon jól tudod utánozni. – mutatok, a holmikra, majd leemelem a pultról és a kezébe adom a holmijait.
- Köszönöm, Margoth.
Nem tudok azon elgondolkodni, hogy totális lebőgés lett volna ez. Itt ez minden napos, a vizsgálatok egy részénél én ülök be játszani. Amit nem hinnék, hogy a gyerekeknek annyira élvezet lenne.
Megigazítom a hajam és az ingem, a zakóval együtt, majd belépve, becsukom magam után az ajtót.
- Szép napot, Miss Moon. Miben tudok a segítségére lenni?
Kigombolom a zakót, majd helyet foglalok az íróasztal mögött. Mintha az előbbi jelenet meg sem történt volna. Az öltözeten ugyan megakad egy pillanatra a figyelmem, de munkaruhának könyvelem el, ezért nem is foglalkozom tovább a helyzet ezen részével. Függetlenül attól, hogy áll vagy máshol ül, hellyel kínálom a dolgozó asztalnál lévő székek egyikével.
it's where my demons hide

avatar
heroes ❖ villains
dc universe
tartózkodási hely :
Starling city
foglalkozás, hobbi :
Klub tulajdonos
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése


Nem hiszem el, hogy mekkora hülyék foglalnak helyet egy orvosi intézetben. Elvileg aki ott van, annak illene annyira okosnak lennie, hogy felfogja, nem jó ötlet több mint tíz fokkal hidegebbre állítani a klímát, bármilyen meleg is van, mint a külső hőmérséklet. Főleg nem olyankor, ha egy gyakorlat közben nagyon meg is lehet izzadni. Persze ez nem mindenkinek jutott eszébe, melynek eredményeként kiesett egy hétre az egyik legkedveltebb dominám tüdőgyulladás miatt. És csak azért nem vertem én ki a balhét emiatt, mert aláírtam a szerződést, amely magába foglalja, hogy ők is felelősséget vállalnak a saját hibáik miatt és a lány megkapta a fizetett betegszabit. Azonban ezzel a szerződésnek azt a részét is kötelezően betartandóvá kell tenni, hogy vizsgálódhatnak és ehhez kell egy másik domina, aki ismeri az áldozatot. Na, a problémák egészen pontosan ennél a résznél kezdődtek, tekintve, hogy összesen hárman foglalkoztak vele, a tüdőgyulladásos, Opal, akinek éppen rengeteg dolga van az újdonnal nyitott sztriptíz bár beindításával és tökéletesítésével, az utolsó pedig sajnos én vagyok. Semmi bajom a munkámmal, kevés olyan dolgot várok el a dolgozóimtól, amit én magam nem teszek meg, de filmre venni az egészet nem tartom jó ötletnek. Legfőképp azért, mert van egy lányom, aki ugyan tud róla, hogy nem egyszerű munkám van, de tudni és látni két különböző dolog, a másodikhoz pedig soha nem fogok neki esélyt adni. Megami okos, elszánt és meg tudom védeni, és igazából nem is akarom, hogy azt tegye, amit én. A dominák élete kemény, egy alvilági figuráé még inkább, ő pedig megérdemel még egy keveset a gyerekkorából, mielőtt bármi ilyesmivel találkozik. És utána is meg fogja kapni a választási lehetőséget, ami nekem nem volt: maradhat vagy ki is szállhat a saját óhaja szerint, ha elég idős lesz hozzá.
Végül a kamera maradhatott, de az üveg mögött lévő megfigyelők száma lecsökkent és egy arcot nagyrészt fedő maszkot is felvettem, mielőtt beléptem az "előadóterembe". Mert én ezt csak így tudom hívni, steril vizsgáló egyébként, ahova már előre bevittem a stratégiailag fontos segédeszközöket. Utánam természetesen az áldozat jött, négykézláb csúszva, félig mereven és vakon. A szemkötőinek hála semmit nem látott, a nyakában lévő póráz húzására reagált, amelyet az övembe tűztem. Teátrálisnak tűnik a dolog, de ez egyénfüggő, neki erre van szüksége, így megkapja. Én pedig próbálok em foglalkozni a kamerával és profin csinálni a dolgot. Az első öt perc kissé nehézkes, de miután megszokom a maszk okozta térlátási veszteséget, már nincs probléma. A férfi meztelen, csak a szemkötés és a nyakörv van rajta, én ellentétben majdnem teljesen fel vagyok öltözve. Térdig érő, szado-mazo célra kitalált csizmák, szűk, fekete nadrág, vastag öv és különleges bőr felsőrész, amit zsinórok tartanak a helyükön, stabilan. Ma én kiegészítő vagyok, nem látványosság. És a játék kezdődik...
Jó 40 perccel később már túl voltam egy elég komoly kötözésen, három különböző pálca, két fenekelőeszköz, viasz, jég és egy kellemetlenül nagy szájpecek használatán, és éppen a korbács pörgött vad sebességgel a négykézláb álló, lekötözött péniszű alany hátán, amikor hirtelen megváltozott az egyébként is érdekes hangulat. Nem kellett sok, egyetlen ütésem csúszott el a fenekéről a heréi irányába, csattanás hallatszott, majd a férfi megremegett, felkiáltott és bocsánatkérő szavakat kezdett suttogni nekem szétcsúszó hangon. Egyetlen dolgot ért el vele, hogy kapott egy pofont zárásként, majd letettem a korbácsot és csak egyetlen pillantást vetettem az üveg felé, miközben összeszedtem a használatra nem került eszközöket. A többit takarítás után pakolom majd csak el. Az áldozat nincs megkötve, ha összeszedi magát, akkor el tud menni, de én itt végeztem. Fél kézzel kinyitottam az ajtót és zavartalanul kivonultam, kegyetlen mosollyal az arcomon, egyenesen az irodába, ahova korábban mondták, hogy menjek, a kérdések tisztázásáért. Szerintem itt lesz is mit tisztázni, tekintve, hogy aki nem profi, az nem értette meg az utolsó két perc eseményeit. A cuccokat beleteszem a táskába, amit magammal hoztam a szállításra és ráérősen leülök az egyik székre. Majd, ha összekapják magukat a kukkolók, talán be is érnek kérdezgetni, én meg addig pihenek egy keveset...
// Kinézet
Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains


Sponsored content
it's where my demons hide

dc universe
heroes vs villains


1 / 1 oldal
Similar topics
-
» Andrew ---
» Earl Stevens

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
We can be heroes :: neuropszichológiai intézet-
Ugrás: