villains have a vision for the world.

heroes don't, their only goal is to stop the villains from reaching theirs
üdv itt
kedves vándor lélek
Ebben a pillanatban egy olyan szerepjátékos felületre léptél, mely kimondottan a DC univerzummal és annak karaktereivel foglalkozik.  Az elmúlt évek folyamán nem csak, hogy a képregények szerelmeseivel ismertették és szerettették meg az újabbnál újabb szuperhősöket, avagy azok gonosztevőit, hanem egyenest elhozták mindannyiunkhoz az otthonunkba azzal, hogy a képernyőre vetítették az adaptációikat. oldalunk alapjául veszi a flash, arrow, supergirl és a legends of tomorrow sorozatokat, amelyek mondhatni egymásból virágoztak ki, hiszen a kezdetekkor még számunkra is csak az első kettő jelentette az alapforrást. emellett a filmes világot is igyekszünk a sorozattal összeolvasztani még akkor is, ha jelen álláspont szerint két különböző univerzumban helyezkednek el. akkor se félj, ha a képregény vonalát követnéd szívesebben, hiszen mindenre megadatik a lehetőség, ha egyszer csatlakozol a családias kis csapatunkhoz. multiuniverzumunk rengeteg dolog megvalósítására kínál számodra lehetőséget, akár más sorozatokból merített ötletmorzsa is megvalósítható ezáltal. ám, ha átlagos emberi életbe bújnál ki nagy rajongással és odaadással követi a városok szuperhőseit vagy akár gonoszait, akkor bizony itt a helyed! csatlakozz hozzánk egy képregénybeli szereplővel, valakinek a hőn áhítatot keresettjével, vagy esetleg egy teljesen saját karakterrel. egy biztos, mi várunk rád!
OLDAL ALAPÍTÁSA:
2015. MÁRCIUS 01.
jelentkezz be
a karatkered már hiányol
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
❖ Elfelejtettem a jelszavam!
üzenj bátran
ígérjük nem falunk fel
erre járunk
ki van itt?
Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot

Elowen Joy Avery

A legtöbb felhasználó (72 fő) Vas. Ápr. 30, 2017 9:05 pm-kor volt itt.
új üzenetek
irományaink gyűjteménye
Jackie C. Richardson
Jackie C. Richardson
pötyögte
Yesterday at 7:22 pm
Just let me go {winnie & kain}
Kain A Wesker
pötyögte
Csüt. Nov. 16, 2017 2:21 pm
harley & joker [queen & king of gotham]
Joker
pötyögte
Csüt. Nov. 16, 2017 7:44 am
Keresett karaktererek - névsor
Admin
pötyögte
Szer. Nov. 15, 2017 9:19 pm
képesség foglaló
Admin
pötyögte
Szer. Nov. 15, 2017 9:14 pm
Munkaügyi Központ
Admin
pötyögte
Szer. Nov. 15, 2017 9:13 pm
Nayeli Fantaysia Marlowe
Barry Allen
pötyögte
Szer. Nov. 15, 2017 9:10 pm
Zinnia Olympia Hale
Sean Weston
pötyögte
Szer. Nov. 15, 2017 9:09 pm
az oscaraink
legjobbaklegjobbjai
• A nyár noi canon karaktere •
black siren
laurel lance

• A nyár férfi canon karaktere •
leonard snart
captain cold

• A nyár noi saját karakterei •
heily hellfire
little kryptonian

• A nyár férfi saját karaktere •
sean weston
the experimenter

• A nyár elotörténete •
claire adams
big sister

• A nyár keresett karaktere •
astrid faye rhodes
broken one

• A nyár párja •
sean weston
gwen summers

Share|
Nappali, valamint dolgozó és pihenőszoba
eme téma címe
Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains





To; my love

- Én meg rendet végre és egy normális otthont, ha már egyszer összeköltöztünk. - morgok az orrom alatt reflektálva rá. Szinte érzem magamon a tekintetét, hogy utánam néz, ahogyan a fürdőbe masírozok, de most nem fogok visszamenni és bocsánatot kérni. Pedig erős bennem a késztetés, mert nagyon utálok vele fasírtban lenni, még jobban utálok pedig haraggal lefeküdni. De sajnos nálam két nap után elérte a káosz kilengőm a maximumát, már amennyit még képes vagyok elviselni. Mert ha legalább azt tudnám, hogy valamikor egészen biztosan itthon lesz és segít. De ez persze nem jöhet szóba, mert nem tudni mikor rendelik be őt váratlanul. És persze, megértem - hogyne érteném meg?! - de attól még nehéz ezzel együtt élni. Kövezzen meg, aki elítél érte.
A zuhany alatt vagyok már, amikor hallom, hogy Jamie bejön és a szennyes kosárral matat. Egy pillanatig azt hiszem a zuhanyfüggöny átsejlő műanyagán keresztül, hogy mondani fog valamit, de végül sarkon fordul. Engem meg csaknem hagy a lelkiismeret.
- Nem akarsz beszállni mellém? - hangom engesztelő és bár szeretném, ha nem lenne benne kérés, mégis van. Mert nem akarok haragban lenni vele, pláne azt nem, hogy így menjünk aludni és reggel így menjen munkába. Sosem tudhatom előre, hogy mi fog vele történni és nem akarom, hogy erre kelljen emlékeznünk, egy ostoba veszekedésre.
- Bocs, hogy undok voltam. Bejössz? - kérdezem meg fennhangon és zuhanyrózsát bámulva és remélem, hogy nem rágott be nagyon. Tudom, hogy milyen sokat kivesz belőle a munkája és mennyire szereti azt. Így szerettem bele, ezzel a "csomaggal" együtt, így tudom, hogy nem fair emiatt haragudni rá.

//bocs, hogy csak most :S//

Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains


Én csak nyugiban akartam egy jót aludni. Talán egy picit beszélgetni, de igazából arra nem is számítottam, hogy Addy fent lesz. Azt gondoltam már rég aludni fog. Igaz, ő nem kel fel olyan korán, mint én, de valószínűleg az ő alvásigényei is legalább annyira fontosak, mint nekem a sajátom. Hiába is, már az alatt a két év alatt ebben is tudat alatt igazodtunk egy picit egymáshoz. Ő kevesebbet alszik, én pedig többet. Nem lopom az estéket a tévé előtt ülve, hanem vele foglalkozok, nem a meccset hallgatom, hanem megnézünk valami filmet. És még sorolhatnám mi minden változott meg két évvel ezelőtt. Én cseppet sem bánom persze mindezt. De még azt hiszem nem tanultunk meg együtt élni a nézeteltéréseinkkel és ha nem akarjuk, akkor is akadnak néha súrlódások. Igazából ez jó dolog, mert valahol ki kell ereszteni a fáradt gőzt és nem magunkban őrlődni. Ha egy kapcsolat gördülékenyen és tökéletesen működik, ott az egyik fél biztos nem őszinte. Én így vélekedek erről.  
A szobába beérve ledobom a maradék holmim, nem foglalkozva azzal mekkora kupit is hagytam magam után ezzel és csak szó nélkül befekszek az ágyba. Épp csak sikeresen a nyakamig húzom a takarót, máris kapok még egy jó adag ruhát.
- Addy, aludni szeretnék. - morgom utána, amint ő kijelenti, hogy elmegy letusolni. Felemelem a fejem és hátralesek utána. Még mindig szörnyen morcos vagyok és talán most már kissé ingerült is a fáradtságtól. de az tény, hogy utálok vele éppen rosszban lenni. Az annyira el tudja rontani a hangulatot, hogy az valami hihetetlen.
Visszafekszek, hogy akkor nem érdekel, alszok így. Le is szórom a ruhákat a földre, majd becsukom a szemem. De pár perc múlva újabb morgást követően felülök az ágyban. Tudok én így aludni? Már ki is ment az álom a szememből mert minden hülyeségen kattog az agyam. Lehajolok a kupacért, amit felveszek végül és elindulok a fürdő felé, hogy kidobjam a szennyesbe. Addy ekkorra már a zuhany alatt van, de csak vetek felé egy pillantást, hogy azért mégis megszemléljem - pasiból vagyok na - de végül csak a tartóba rakom a ruhát. Most már inkább a helyzetet sajnálom, mint hogy morcos grimaszt vágnék. Egy kicsit hezitálok is, hogy mi legyen, de végül csak sarkon fordulok, hogy visszasétáljak a szobába. Ha most beszélgetni kezdenék, akkor sosem lesz semmi a visszafekvésből. Tényleg meg kellene próbálni már erőltetni egy kis alvást, különben másnap hulla fáradt leszek. Így dolgozni sem igazán éri meg. Kockázatos. De a franc is egye meg, akármennyire próbálok elaludni, csak forgolódni kezdek. Nem vagyok én már álmos, pedig ha nem is kipihenten, de egy keveset töltődve akartam bemenni dolgozni.
Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains





To; my love

Kis grimasszal nézek felfelé rá, amikor leanyuz. Persze, megérdemlem, de már mondtam neki, hogy na haragudjon. Lenyelem a dolgot és nem kommentálom, de csak azért, mert ezt most valamilyen szinten megérdemeltem.
Inkább visszafordulok a doboz felé és folytatom, amit elkezdtem, ennyivel is legalább haladunk valamit. Két nap bőségesen sok arra, hogy még mindig ugyanaz legyen a helyzet, mint mikor a költöztetők lerakodtak a ház közepére minden dobozt. A bútorok legalább már a helyükön vannak, de azok eddig is ott voltak.
Eszembe sem jut, hogy kiakad azon, ami nem mellesleg nagyon is igaz, hogy nem szokása szabadnapokat kivenni. Amikor meghalom a hangjában bujkáló hüledezést, megint abbahagyom a pakolást és felé fordulva hallgatom végig a szavait.
- Nagyon egyszerűen. Nem szoktál szabadnapokat kivenni, de ezt nem róttam fel neked, csupán rámutattam. – abszolút nem reklamáció volt a részemről, csupán egy észrevétel, ami igaz is. Nem szokása ez, ahogyan nekem sem, de ezt ő is, én is tudjuk a másikról.
- De oké, akkor beszéljünk meg egy napot, amikor mindketten itthon leszünk és felszámoljuk ezt a káoszt. – összefonom a két karomat a mellkasom előtt, az ajkaimon viszont mosoly jelenik meg. Egész egyszerűen azért, mert felvillanyoz a gondolat, hogy együtt tölthetünk végre huszonnégy órát – ami nálunk elég ritka – és ráadásul végre a helyére is kerülhet minden itthon, ami csodás lenne.
És erre megsértődik. Az eszem megáll komolyan. Nő legyen a talpán, aki megért egy férfit. Morog és elindul az emelet felé, én meg ott maradok a doboz felett értetlenül, mert kimondtam amit gondolok. Valakivel együtt élni nem könnyű, akkor sem, ha történetesen még csak két napja élünk együtt konkrétan.
Szusszanok egyet, leteszem, ami a kezemben van és elindulok utána – nem szeretem, amikor fasírtban vagyunk –, de amint felérek, látom, hogy szétdobálta a ruháit a háló felé menet. Ez pedig egy pillanat alatt változtatja meg a békülő kedvemet.
Némán szedem fel a cuccait és viszem be utána a szobába, majd elé vagy rá ejtem, attól függően, hogy az ágyban fekve találom vagy csak a helyiségben állva valahol.
- Megyek tusolni. – jegyzem meg, de a tekintetem elárul, cseppet sem vagyok boldog és valójában azt jelzem, nem örülök annak, hogy széthagyta a ruháit a padlón. Épp az imént zördültünk össze a kupi miatt, erre még nagyobb rendetlenséget csinál nekem. Elhaladok mellette a hálóból nyíló fürdő felé és megnyitom a vizet. Én mindenképpen szeretnék egy forró zuhanyt venni.


Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains


Édes Istenem, mit meg nem adnék azért, hogy csak egy picit is értsek a nők nyelvén. Egyszer teljesen normálisan működnek, egyszer meg csak kapkodom a fejem, hogy mit és hogy értelmeznek és miért úgy, ahogy. Addyt nagyon sokszor megértem. Hála annak, hogy tényleg rengeteg időt eltöltünk. De van, amikor átcsap egy olyan stílusra, ami nem is tudom, nem az övé. Például amikor aggodalmaskodik. Vagy picit erőltet dolgokat. Vagy amikor néha megmagyarázhatatlanul válaszol. Ezekhez néha elkelne a szótár. A nyújtózkodás után erre már csak megcsóválom a fejem mosolyogva. Néha nem bír magával. De csak elütöm egy vicces megjegyzéssel.
- Igen anyu. - ő kezdte és egy szava sem lehet, bár ha ennyire pimaszkodok, fel is készülhetek a védekezésre, ugyanis ilyenkor van amikor párnával megrohamoz és követeli, hogy szívjam vissza. Na az olyan ötperceket mindkettőnknél egyszer le kellene videózni, biztosan jól szórakoznánk rajta.
Egy ideig figyelem, ahogy elkezd megint pakolni. Hé, nem arról volt szó, hogy egy doboz és ennyi? És mi van akkor azzal, hogy én közben folyamatosan szövegelek hozzá. Persze, hogy kiakadok és azt mondom, hogy figyel-e arra, amit mondtam. Mert jelen pillanatban nem úgy fest. Még ha rám is néz és mondja, hogy figyel. De mindegy is. Inkább vázolom az opciókat. Ki fogom venni azt a szabadnapot és akkor gatyába rázzuk már rendesen ezt a lakást, úgy amilyennek lennie kell. Vagy amilyennek legalábbis megterveztük. Aztán csak elakad a lélegzetem, amikor megkapom, hogy mikor is vettem ki utoljára szabadnapot. Erre csak a mondatom végére tátva marad a szám, mint aki még akarna valamit mondani, de egy hang sem jön ki a torkán. Megdöbbent és egyben rosszalló grimaszt vágva eresztem le a kezem, amit közben olykor megemeltem a nagy magyarázásban.
- Hogy jön az ide, hogy mikor vettem ki utoljára? Nem is értem... - kezdek el még visszafogottan hüledezni, mint aki tényleg nem érti mi van.
- Én nem a legutóbbi esetet mondom, hanem hogy most a napokban kiveszem. De oké, szóval így állunk, hogy azt gondolod, csak mondom és nem is fogok kivenni a napokban. - mert ezek szerint erre gondolt, célzott, utalt, akármi.
- De jó, rád hagyom, én... én inkább megyek és lefekszem. - nem tértem még igazán magamhoz. Szóval firtatja, hogy kiveszek-e egyáltalán szabadnapot akár a héten, vagy a következőn. Tudom, hogy tudja, hogy szeretem a munkám, de ha a szükség megkívánja, le tudok róla mondani. Meg különben is le tudok róla mondani, nem kell noszogatni ezzel vagy azzal. Megfordulok azzal a lendülettel és elindulok inkább fel a szobába az emeletre kicsit magamhoz térni. Csak az ajtóból hallom meg, ahogy azt mondja, hogy ne morogjak. Persze látni nem látom, hogy mellé mosolyog is, így csak reflektálok rá.
- Még hogy ne morgolódjak... - nem torpanok meg, inkább most már csak egyenesen felmegyek a szobába. Nem érzek késztetést rá, hogy letusoljak, pedig lehet a forró gőz csak jót tenne nekem és kiszellőztetném a fejem. De annyira a gondolataimba mélyedek, hogy csak vetkőzni állok neki. Meg félúton elhagyni a ruháimat, amiről most nem is az ugrik be, hogy Addy mennyire utálja ezt.
Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains





To; my love

Tudom én, hogy vigyáz magára, csakhogy. Csakhogy a többiek már nem biztos, hogy ugyanúgy, hiszen ők is inkább önmagukra vigyáznak elsősorban, csapat és bajtársiasság ide vagy oda, és akkor nem említettem még a körülményeket, egy égő ház nem éppen a biztonság fellegvára. Persze, tudom, hogy ez a munkája, megértem, így fogadtam és szerettem belé, de milyen nő lennék – vagy egyáltalán milyen ember és milyen társ – ha nem aggódnék érte?!
- Persze, tudom. – talán kissé ingerültebbre sikerül a válasz, mint terveztem, de ez betudható a fáradtságnak és a kupinak, ami zavar.
Mikor odalép hozzám és megcsókol, kezeim a nyaka köré fonódnak és viszonozom, de ez alkalommal nem felejtek el azért is aggódni, hogy szerintem már megint alig evett és nem ártana, ha pótolná a vacsit. De erre meg kinevet.
- Oké, de reggel egyél valamit meló előtt. – és ahogy kimondom a szavakat úgy szégyellem el magamat.
- Mármint… ne haragudj, tudom, hogy elég nagy vagy már ehhez. – mármint eldöntse, hogy mikor kell ennie.
- A fáradtság miatt van. Össze-vissza beszélek. – elvégre nem vagyok az anyja és jó is lenne, ha nem kezdenék el házsártoskodni, főleg, hogy abszolút nem is vagyok olyan, akihez ez a viselkedés közel állna. Nem ezt tanultam, nem is tudom, hogy honnan jött az imént, amiket kimondtam.
Kibontakozok az öleléséből, amíg nyújtózkodik, majd visszatérek a dobozoláshoz és folytatom azt.
- Figyelek rád. – pillantok rá, amikor kifakad. Tudom, hogy most költöztünk be, de ez még nem jelenti azt, hogy ne lehetne kiüríteni 2-3 dobozt, hogy haladjunk is valamerre.
- Szabadnapot, te? Mikor vettél ki utoljára olyat? – megállok a mozdulatban, mert ami azt illeti, az én munkamániás kedvesem, nem mondhatni, hogy gyakran élne a szabadság kéréssel. Mondjuk aláírom, én se szoktam kivenni azt, mert imádok dolgozni. Ezért is tudom olyan jól megérteni őt, hiszen pontosan tudom milyen az, ha imádja a munkáját. Én is az enyémet.
- Ne morgolódj már. És mindjárt megyek utánad. – mosolygok rá kedvesen. Ezt a dobozt most már be akarom fejezni, ha a fene fenét eszik, akkor is.


Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains


Kezdtem azt sejteni, hogy tényleg nem fogunk veszekedni az este folyamán, ha így alakulnak a dolgok. Azt hiszem összeköltözés, vagy épp külön lakás, teljesen mindegy. Megtanultunk együtt élni a másik hülyeségeivel még akkor is, ha nem a nap 24 órájában voltunk együtt. Furcsa is lenne, hogy ha még mindig csak sötétben tapogatóznánk. Attól tartok, abban az esetben nem jutottunk volna most idáig sem. Vagy nem is fárasztottuk volna egymást sokáig. Annak mi értelme, ha az ember nem ismeri ki a partnerét?
Majdnem tökéletesen ismer, hogy vannak alkalmak, amikor nem szabad tovább pattintani a feszültséget. És most pontosan ezt teszi. Még csak kerülget. de célozgat is. Ravasz egy nőszemély, annyi szent. De így szeretem. Tudja, hogy most kár vitát nyitni, mert nem az értelmes válasz fog megnyilvánulni belőlem.  Finoman az orrom alá dörgöli, mit kellene tennem. Tudom én azt, csak hát... eddig mindkét nap fáradtan jöttem haza. Én túlórázni szoktam a plusz pénzért, mint ahogy azért is túlóráztam sokat, hogy a ház meglegyen. De még nincs kész. És tudom, hogy Addy vagy akár a családja nem szűkölködik a pénzben, én nem szeretek rájuk támaszkodni ebben. Persze, hogy a szülők még jobban rám szálljanak. Eddig sem különösen szerettek. Meg vannak győződve róla, hogy a családi vagyonra fáj a fogam és ezért vagyok a lányukkal. Pedig mennyire tévednek.
Ennyit a feszült hangulatról. Csak egy kicsit több foglalkozás kell vele és máris elpárolog az ő baja is. Helyette generálok másikat, amikor megválaszolom, milyen napom is volt. Mondhatni olyan mint az eddigiek.
- De hisz mindig ezt csinálom, tudod hogy vigyázok. - igaz picit félbeszakítom ezzel a mondandóját, de talán megnyugtatom vele. Tudom, mennyire aggódik. Vannak hajmeresztő esetek is. De ez a mindennapok része. Elmosolyodok aggódó tekintetét fürkészve, miközben picit szorosabban is odalépek hozzá egy pillanatra. Kezeimet a fenekére csúsztatom és bepróbálkozok egy hosszabb csókkal. Ez a legjobb feszültségoldónk, már rég rájöttünk. Kivéve, mikor nem egészen úgy sikerül a dolog. Mint mondjuk a mostani. Szórakozottan nevetek fel a kérdésére, miközben már el is eresztem.
- Nem, tényleg nem akarok ilyenkor már enni. Mindjárt kelünk. - csóválom meg a fejem, majd nyújtózok is egyet rá. Jól esik, ahogy kiropogtatom a vállam és valamennyire a hátam. Hiába, harminc évesen már nem vagyok olyan fitt, mint húsz évesen és azért van amikor beállnak a tagjaim.
Tétován engedem le karjaimat  magam mellé végül és csak figyelem, ahogy visszatér a dobozhoz. Egy fura fintor ül ki az arcomra attól, amit mond. Megint itt vagyunk.
- Addy, figyelsz arra amit mondtam? Nem rád hárítani akarom a pakolást megkerülni. De majd kiveszek egy szabadnapot és mindent elrendezünk itt. Az ég szerelmére, még csak most költöztünk be, persze hogy kupi van.
Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains





To; my love

Igen, persze, megbeszéltük, de ettől még nem lesz nagyobb rend és nem szeretem, hogy semmit sem találok. Akkor sem, ha még csak két nap telt el így. De ehhez hozzájön az is, hogy előtte napokig tartott, amíg összecsomagoltam mindent, ami ide költözött, szóval, ha jobban belegondolok, akkor már vagy egy hete, hogy semmi sem ott van, ahol lennie kellene és én is épp eleget dolgozom ahhoz, hogy utána még órákat keressek bármit, amire szükségem van, legyen az egy bögre vagy egy dugóhúzó. Nem szeretek költözni, mert ezzel jár az egész procedúra és utána persze a végén mindig magamra maradok. Nem számít, hogy egyedül vagy épp valakivel költözöm…
- Mikor nem vagy fáradt és feszült? – fordulok felé, szemöldökeim a magasba ívelnek és nem csempészek szúrósságot a hangomba, még csak meg sem emelem azt.
Mikor megérzem a kezét a derekamon, megállok a pakolásban és most már teljesen felé fordulok, jelezve ezzel is, hogy minden figyelmem az övé. Nem vagyok mérges, csak frusztrált, mert úgy érzem magamra maradtam ebben az egész költözés dologban, pedig még abban sem vagyok biztos, hogy képesek leszünk elegendő kompromisszumot megkötni, ami az együtt éléshez kell.
- Ez elég veszélyes azért. – csúszik ki a számon, mert hiába tudom, hogy ezzel jár a munkája, attól még igenis aggódom érte. Nem is kicsit.
- Ha csak egy kicsit lankad a figyelmetek a fáradtság vagy a túl hajtás miatt… – annak könnyen halál is lehet az ára, de ezt már nem mondom ki, csupán összepréselem az ajkaimat és élesen fújom ki a levegőt az orromon át. A legkevésbé sem szeretnék olyan telefonhívást kapni, ami arról tájékoztat, hogy bármi baja esett.
- Biztos nem akarsz enni egy keveset? – na ez meg a másik. Túl hajtja magát és nem is eszik eleget és ennek előbb vagy utóbb nagyon rossz vége lesz. Nem igaz, hogy ezt csak én látom így. Neki és a társainak is tudnia kellene, hogy hosszútávon ez az életvitel nagyon is káros. Akkor is, ha megértem, hogy miért csinálja és tudom, hogy szereti a munkáját. Csupán féltem őt. Hát olyan nagy bűn ez?!
- Menj előre nyugodtan. Vegyél egy forró zuhanyt, mindjárt megyek utánad én is, de előtte ezt a dobozt még kiürítem, hogy haladjunk is valamerre. Nem szeretem, hogy semmi sincs meg. – tűnhet ez szemre hányásnak is, de valójában ez az igazság. Semmi sem fogja elpakolni magát és mint ilyen, valakinek gondoskodnia kell végre arról, hogy rend legyen. Egyszerűen irritál a kupi.


Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains


Pedig komolyan csak annyi kívánságom lett volna, hogy aludjon, mire hazaérek. Ez olyan nagy, eget rengető kérés? Mert úgy vélem, nem az. Nagyon nem. És igazából csak egy kellemetlen beszélgetést szeretnék elkerülni. Szeretnék lefeküdni, kipihenni magam. Holnap is hosszú napom lesz, a tűzoltóságnál szinte minden áldott nap hosszú és kínkeserves munka. Ha épp nem a mentés nehézségével kell megküzdeni, akkor a lelki kudarcokról nem is beszélve. Bizony vannak nehéz időszakok, amikor elvesztünk egy társat, vagy nem sikerül megmenteni valakit. Akkor bizony mi is ugyanolyan érző emberek vagyunk, nem csak holmi életmentő robotok, akik a nap 24 órájában rendelkezésre állnak. Persze, akadnak napok, amikor nem fognak behívni még akkor sem, ha a fene fenét eszik és akadnak olyanok is, mint a mai, hogy behívnak túlórázni. Nem szeretem az ilyen alkalmakat.
De kénytelen vagyok megoldani akkor másképp azt a feszültség problémát. Mégpedig igen csak aktívan, amennyire csak lehet. Szóval csak pozitívan! Kis mosoly, lazíts csak… Mondjuk oda menni hozzá, érdeklődni, aztán hagyni, had pakoljon, én pedig mehetek is a dolgomra – aludni.
De nem egészen értelmezem egyszerű válaszképpen a válaszát. Most ezzel valamire célozni akar? Valamit sugall, hogy én nem segítek? És én nem csinálom? Ha majd lesz szabadnapom, nekiállok. Addig én is lenyelem ezt a felfordulást. Nekem sem jó, ahogy tudom róla is, hogy neki sem. Ismerem már. Ebben az egyben borzasztóan hasonlítunk, hogy mindketten szeretjük, ha minden el van rendezve.
-Én is segítek, amikor tudok. De ezt már megbeszéltük, hogy akkor tudok nagyobb erőbedobással melózni ezzel, ha nem leszek fáradt és feszült. – és rettentően frusztrált és kiélezett egy vitára. De ezt már nem teszem hozzá. Elhessegetek minden rossz gondolatot, amik körbezengik a fejem és inkább csak figyelem, ahogy rakodja a holmikat. Még csak távolról sem fogan meg a gondolat a fejemben, hogy odamenjek és segítsek. Mert kinek jutna eszébe ilyen, miközben úgy érzi magát, mint egy reumás csiga? Most komolyan…
Inkább csak megkérdezem tőle, hogy hogyan telt a napja. Beszélgessünk viszonylag semleges témákról. Úgy bizony, abból talán nem lesz semmi gubanc. Már ott ácsorgok mellette, lassan az a sok cucc kiszúrja a szemem, és ordítanak, hogy kezdjek én is el rámolni, de ez nekem fel sem tűnik. Még mindig passzívan állok hozzá. Hallgatom, amit mond, az bezzeg csak úgy issza be magát a tudatomba. Olykor, amikor úgy fordul, akkor a kezem a derekára csúsztatom. Hiányzott azért a nap folyamán, ezt kár is lenne tagadni. Mmmm de jó lenne most egy jól eső masszázs, pont ahogy ő szokta csinálni.
-Hosszú és vontatott. Épp lejárt a műszak, amikor visszahívtak minket. Jó, mi? – ecsetelem röviden a nap fő attrakcióját, na meg hogy miért késtem én annyit itthonról. Hisz mindjárt kelhetünk. Három elmúlt, annyi biztos. Kezdek egyre jobban azon gondolkodni, hogy talán fel kellene menni aludni. Aztán visszaránt egy kérdéssel maga mellé.
-Nem, vagyis egy picit. De nem tudok teli hassal aludni. Nem akarsz te is inkább feljönni? Ezt meg… hagyjuk máskorra. Majd legközelebb a végére érünk…– mindig ezt mondogatom, amióta, pontosabban két napja beköltöztünk. És ha már így alakult, akkor hozzá csapom ide azon ötletemet, ami tulajdonképpen az előbb fogant meg a fejemben. Oké, eddig minden nyugis. Talán lesz ebből egy normális alvás is.
Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains





To; my love

Nem tudom, hogy mennyi idő is telik el pontosan a pakolással. Azt viszont egészen jól tudom, hogy a harmadik pohár bort töltöm ki magamnak. Általában nem szoktam inni és most sem öt perc alatt sikerült betermelnem ezt a mennyiséget, így egészen biztos vagyok abban, hogy hosszú órák teltek el, amit az is alátámaszt, hogy öt dobozt teljes egészében sikerült kiürítenem.
Hihetetlen lassan akarnak a holmijaink a helyükre kerülni, főleg úgy, hogy Jamie szinte sosincs itthon és be kell lássam én sem ülök naphosszat a házban. De az én munkaidőm legalább kiszámítható. És ezzel nem mondom azt, hogy két év alatt nem szoktam meg az ő váltott munkaidejét vagy azt, hogy akár hajnal háromkor is csöröghet a telefonja, hogy mennie kell. De mindezeket figyelembe véve sem fog változni az, hogyha már összeköltöztünk, akkor nem ártana el is pakolnunk. Kezd az agyamra menni ez a kupleráj. Nem szeretem, hogy semmit sem találok, hogyha kell valami, akkor fel kell túrnom a dobozokat és egyébként is érzékeny vagyok arra, hogy rend legyen körülöttem.
Tudatom mélyén érzem, nem igazságos, hogy haragszom rá, hiszen én is éppen eléggé vagyok munkamániás, de ezzel együtt fáradt és frusztrált is, aminek a következménye egy küszöbön álló női hiszti. Igen, tisztában vagyok vele én is.
Nagyot sóhajtva veszem magam elé a következő dobozt és nyitom ki azt. Jamie könyvei vannak benne, így a nappaliban lévő könyvespolchoz húzóm az egész pakkot és ott is hagyom, most nem menne az alfabetikus elrendezés, inkább keresek valami mást, amit kipakolhatnék.
A következő doboz még néhány konyhai holmit rejt, így azokat kezdem el a helyükre rendezgetni, amikor meghallom a kulcs csörrenését és hamarosan a férfi hangját is, akivel egy fedél alá költöztem. Ami nem mondom, hogy nem rémiszt meg még most is, tekintve, hogy nem nagyon volt alkalmam még gyakran összebútorozni másokkal. Persze, ez teljesen normális és egészséges lépés, hiszen elég régen együtt vagyunk már és kinőttünk a szórakozgatás korszakából, de ettől még nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy nehéz lesz kompromisszumokat kötni.
- Szia! – fordulok felé és hamarosan meg is pillantom őt.
- Hát valakinek muszáj felszámolnia ezt a rumlit, úgyhogy igen. – bizony, még ébren vagyok és bár a szívem mélyén örülök neki, hogy épen és egészségesen jött haza – mindig aggódom, hogy valami baj fogja érni – attól még mindig zavar, hogy nincs elpakolva semmi és ebben magamra maradtam.
- Hosszú és nagyon fárasztó. Kint voltam a 47. és a Mayflower utca sarkánál történt tűzeset maradványainál. – említem meg és ez nagyjából el is árulja, hogy órákat töltöttem a károk felmérésével és azzal, hogy rájöjjek, mi is okozhatta az épület kigyulladását.
- És a tiéd? Próbáltalak hívni korábban. – miközben beszélek, ürítem a dobozt, most épp az egyik fiókba pakolom bele, amit előhalászok.
- Éhes vagy? – fogalmam sincs volt-e ideje enni, így azt hiszem elég logikus a kérdés, bár főtt kaja az nincs itthon, De attól még rendelhetek valamit, nem számít mennyi is az idő pontosan.


Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains


Későre jár már ahhoz, hogy a műszak véget érjen. Sokkal, de sokkal előbb végeztem volna már, de kirendeltek még egy esethez. Pont befutott a kocsi, félig üres tankkal, amikor szóltak, hogy kellene még egy tartálynyi víz a város túlsó végébe. Gyors feltöltés után már ismét villogott és sipítozott a tűzoltósziréna. Három órát vett igénybe, hogy végleg eloltsuk a raktárt. Egy magasfeszültség okozhatta valószínűleg a kárt, a raktárban tárolt több tucat szelektív papírhulladéknak pedig egy kis szikra is elég volt, hogy utána az egész hely pillanatok alatt lángra kapjon. Amíg akadt táptalaja a futótűznek, addig hiába oltottuk el a nagy lángokat, ha a tűzfészekből tudott táplálkozni.
Mindegy is, eloltottuk. Mocskosan, fáradtan és megkönnyebbülten indultunk vissza a parancsnokságra, hogy ott rendbe szedjük magunkat. Lelki szemeim előtt már tényleg az ágy lebegett. Csak aludni akartam, semmi mást. Nyűgös lettem eléggé ez alatt a néhány óra alatt, amit betudhatok a fáradtságnak. Remélem Addy már alszik és nem fogom semmivel sem kirobbantani a veszekedést. Ilyenkor ő is jól ismer már, jobb békén hagyni, akkor elmorgolódok magamban.
A kocsival gyorsabban hajtottam egy kissé a kelleténél, hisz tényleg az volt a célom, hogy minél előbb hazaérjek. Ilyenkor már meglehetősen üresek az utak, legalábbis a többségük az. A kertváros meg kissé messzebb esik a bázistól. Hát ez van. Nem a legjobb lehetőség, ha gyorsan ott kell lennem, de azt elmondhatom, hogy a mostaninál jobb házat nem is találhattunk volna. Akadnak még bőven átfestésre váró, régi bútorokkal telepakolt szobák, a dobozokról már nem is beszélve, amik fokozzák a káoszt... De a lényeges helyiségek nagyjából készen vannak. Van fűtés, ha kell, villany, víz. Meg félkész a konyha. Vagyis vadiúj, hisz tegnap reggel készültek el a pultok felületei, a vízcsap és a gáztűzhely is. Na meg beüzemeltünk egy hűtőt és dobozokban várakoznak az apróbb holmik. Szóval ja, káosz van azért ott is, de lassan letisztul az egész ház.
Ahogy beállok a kocsival, már látom, hogy nem leszek egyedül. Ég a villany, ami azt jelenti, hogy Addy valószínűleg ébren van. Vagy jobb esetben elaludt az egyik kanapén, ami talán szerencsésebb. Ahogy bejárok, és bejutok a házba, halkra veszem a lépteimet. Próbálok minél csöndesebben levetkőzni a kabátból, kibújni a cipőből és lerakodni a zsebeimből. Aztán bekukkantok a nappaliba. Nem volt szerencsém.
- Szia kicsim, te még ébren? - kérdezem kurtán, tekintetem pedig róla a félig kiürült borosüvegre kúszik. Majd a mellette lévő dobozra. Szóval unta magát és rámolt egy sort.
- Milyen napod volt? - kérdezem nagy levegőt véve még egy kis energiához, miközben odaslattyogok hozzá egy csókra. Nem, nem fog kitörni az apokalipszis.
Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains


Sponsored content
it's where my demons hide

dc universe
heroes vs villains


1 / 1 oldal
Similar topics
-
» Pihenőszoba
» Fürdőszoba
» Nappali & Előszoba (földszint)
» Mayakashi Kaen agglegény lakása
» Fürdőszoba

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
We can be heroes :: peterson ház-
Ugrás: