Majdnem a feleségemre vicsorítottam egy udvarias mosolyt, tényleg az udvariasabbik fajtából, ezek lovak! Azok közt nincsenek olyan érzések, mint az emberek között, egy férfi és egy nő között, nem szűntem meg szeretni őt, a tetteim ellenére sem, sőt azok ellenére sem, ahogyan viselkedett velem. Megértettem. Letakarítottam a cipőm, mert nem akartam, hogy Jamesnek kellnjen a nagyját leszednie, így ami ment magamtól is, azért azt levakartam róla, amennyire tudtam. Nem szóltam egy szót sem, amikor gratulált a lószarba lépésemhez, nem sokkal azután követtem őt a házba, kezet mostam, és leültem az asztalhoz, mivel láttam, hogy oda kezdett el megteríteni James. Miért is? Közös ebéd? Ez még izgalmasabb lesz, mint a néma vacsoráink, mert olyankor inkább nem szól semmit. De, most még a tévé is megy? Felkaptam a fejemet, ez új… főleg az ebédlőben, egyébként utáltam a tévét, főleg evés közben, elterelte a figyelmet és egyébként is hülyeségek mentek benne, csak butítják az embereket ezekkel a bárgyú megrendezett műsorokkal.  Majd megkérem James-t hogy szerezze meg nekem a kéziratot Mishelletől, amikor nem figyel, és én is el tudom olvasni. De mi értelme lenne, ha nem tudunk róla beszélgetni. Sajnáltam mindent, amit tettem vele, de hogy hozhatnám szóba? Egyértelmű volt, akkor azon az estén, hogy nem kíváncsi rám. Sajnos volt egy rossz szokásom, hogy ha a szeretteim mondtak nekem valamit, vagy akár csak nonverbálisan utaltak rá, vagy úgy fejezték ki az érzéseiket, akkor én azokat komolyan vettem. James szerint nem szabadott volna elmozdulnom az ajtó elől, rángattam az ajtót, és dörömböltem rajta, kiabáltam, hogy engedjen be, rekedtre kiabáltam magamat, de annál többet nem tehettem, végül… megértettem, hogy nem kíváncsi rám, így magamhoz öleltem a párnámat, és elvonultam az egyik távoli vendégszobába. Csak a villám és a késem időnkénti koppanása hallatszott, ahogy a tányért éri, elvitetem Jamessel a tévét, amint kiürült a szoba, idegesített, de próbáltam nem mutatni, ment is, mert szerintem csak a rágással törődtem.
Nem az a fajta voltam, aki könyörögne egy kis beszélgetésért, és egyébként is a tudomásomra hozta a televízió jelenlétével hogy nem kíváncsi rám, bár piszkálta a csőrömet a téma.
- Szerinted, a lépcsőfordulóban is elférne egy tévé? – köszörültem meg a torkomat, kíváncsian, miközben bekaptam egy brokkoli darabot. Haragvón pillantottam a masina felé, s kicsit talán le is sápadtam, valami illusztráció ment, de akkor is… miért nem szólnak arról, hogy gyermekbántalmazás a téma? Fogcsikorgatva rágtam meg az ételt és vettem egy nagy levegőt. Ha eddig kényelmetlen volt, most kezdtem a pokolforró macskakövein lépkedni a személyes poklom felé, tökéletes. James jelent meg az ajtóban és köszörülte meg a torkát.
- Elnézést, asszonyom. Úgy olvastam az újságban, hogy a mai sorozata elmarad, ellenben a közelgő ünnepekre tekintettel, egy egész délutános filmet adnak a hatos csatornán… - pislogtam, nem értettem, hogy mire fel kezdett el makogni a komornyikom a tévé műsorról, amikor eszembe jutott, hogy hát, persze! Annak témája miatt próbálná meg burkoltan elkapcsoltatni a csatornát, másikra.
Komolyan, fizetésemelést kap James, ezért a húzásáért, vagy kubai szivart. Akaratlanul is visszatérek a lovainkhoz, láttam, ahogyan simogatta Arabellát, mikor rákanyarodtunk az istállóba vezető útra, akkor már nem vágtattunk, csak lassan sétáltunk Firefly-al.
Hazudik Arabellával kapcsolatban, sosem mondana le róla, csak azért csinálja hogy engem idegesítsen.Persze, hogy ezen járt az agyam,  és azon, hogy milyen ünnepről beszélt egyáltalán James, anyák napja! Ez eszembe juttatta a sajátomat, meg kellene látogatnom őt.
- Erről jut eszembe, melyik nap megyünk a te szüleidhez, és mikor az enyémhez? – korábban mindig együtt mentünk, mindkettőnk rokonaihoz. Kedveltem Mishelle szüleit, ők… olyat mutattak nekem, amiben sosem volt részem, és talán egy kicsit irigy is voltam rájuk. Ott még a nagyszülőkkel sem volt probléma. Ennyire számít, hogy ki melyik városban nő fel? A homlokomat ráncoltam, miközben vártam a feleségem válaszára, addig bele is kortyoltam a boromba, igen, a reggelim megvolt, most ebédelek, hiszen jó nagy utat tettünk meg Fireflyal.
Reméltem, hogy ez idő alatt legalább elkapcsolja a tévét, James hatására Mishelle.Egyébként, az ezt megelőző években, az egyik évben az egyikünk majd a másik rokona meglátogatása volt hamarabb, igyekeztük ezzel jelezni, hogy mindannyian olyan fontosak nekünk, még most is. Tavaly, az én anyámhoz mentünk látogatóba, idén Mishelle szülei lennének esedékesek anyák napján, persze, ettől eltekintve egyébként máskor is voltunk náluk.