villains have a vision for the world.

heroes don't, their only goal is to stop the villains from reaching theirs

Share|
konyha és étkező
eme téma címe
it's where my demons hide

avatar
heroes ❖ villains
dc universe
kereslek :
every new member
tartózkodási hely :
◆ we live between the forumlines ◇
foglalkozás, hobbi :
◆ this ♥ page ◇
karakter arca :
◆ faceless helper ◇
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése


-szabad játéktér-
Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains




Hazel & Kenzy



Őszintén szóval fogalmam nem volt arról, hogy milyen fogattatásban lesz részem, de azt biztosan állíthatom, hogy arra nem számítottam, hogy sokkolóval fogok farkasszemet nézni. Tudom, hogy veszélyes világban élünk, ahogyan azt is tudom, hogy Hazel azóta az esett óta egyáltalán nem olyan, mint régen. Próbáltam vele régebben is beszélni, hogy biztos nem elraboltál Maya-t, hanem másról lehet szó. Sokáig próbáltam tartani benne a lelket, de volt egy pont, amikor azt kívántam, hogy bár csak elfogadná azt a tényt, hogy Maya valószínűleg meghalt. Több év eltelt, de még sehol nem pillantotta meg őt. Semmi garancia nincs arra, hogy egyszer még a karjaiba zárhatja, ahogyan arra se, hogy esetleg ha megpillantja, akkor Maya emlékezni fog rá. Volt egy lány Párizsban is, aki elfelejtett szinte mindent egy balesetnek köszönhetően. Viszont azt is pontosan tudom, hogy amíg bízik abban, hogy a barátnője él, addig részben magát is életben tartja és számomra jelenleg ez a fontos és mindig mellette fogok állni.
Jó érzés volt látni, hogy pár pillanat alatt felengedett és hamarosan már boldog volt, de a meglepettséget továbbra se tudta előlem elrejteni. Eddig legalább mind a kettő tervem sikerült, hiszen örömet és meglepetést is okoztam. Bár hoztam neki Párizsból is egy-két dolgot, de az ráér, hiszen előttünk még jó pár nap, hét és hónap. Szavai hallatára egy apró kuncogás hagyja el az ajkaimat, majd megrázom a fejemet nemlegesen.
Előbb szeretném megünnepelni a diplomát és a hazatértemet, majd kifaggatni a húgomat és utána jöhet a munka. – mondom neki még mindig jókedvűen, mintha képtelenség lenne a boldogság szikráját eltűntetni a szememből, illetve ajkaimat képtelen lennék már többi lebiggyeszteni, mert mostantól örökké mosolyra fognak húzódni. – Igen, Mr. Clarke munkaügyben keresett meg vagy legalábbis olyasmi. Majd felhívom holnap, de előbb most veled szeretnék kicsit lenni. – teszem hozzá egy kisebb habozás után, mert egy pillanatra ki is ment a fejemből Mr. Clarke leve. Kicsit szétszórt vagyok, de ez talán az időeltolódás és a viszontlátás, illetve az elhagyásnak tudható be. Pár nap és minden helyre fog rázódni. Biztos vagyok abban is, hogy ő is hamar el fog felejteni és találni fog magának egy rendes francia lányt. – Ezt örömmel hallom, hogy minden rendben van, de attól még aggódtam. Igen, ebben igazad van. Mindenkinek kell egy kis szórakozás. Az üzeneteid nem túlzottan nyugtattak meg és talán tudok is segíteni, de ez ráér holnap. – mondom neki egy apró puszi kíséretében, majd elkapva a kezét elindulok a konyhába vele. Párizsban szert tettem bizonyos kapcsolatokra is, hiszen az én szakmámban vannak olyan dolgok, amik elkerülhetetlenek. De a lényeg most nem is azon van, hogy milyen viszony fűz hozzájuk, hanem sokkal inkább az, hogy a hasznomra lehetnek. Biztos vagyok abban, hogy tudnának nekem segíteni, ha már itt ennyire tehetetlennek a rendőrök. Csendesen hallgatom, amit mond, miközben az utolsó hozzávalókat teszem az ételbe, majd hamarosan le is zárom. Egy kisebb sóhaj hagyja el az ajkaimat és megrázom a fejemet. – Gondolj bele, ha neked ennyire nehéz Maya elvesztése, akkor a bátyának mennyire lehet nehéz vagy esetleg több van a levegőben? – kérdezem tőle egy huncut mosoly keretében, de végül sietve rázom meg a fejemet és komolyan szólalok meg. – A kórházban jártál már? – kérdezem tőle kíváncsian, majd hamarosan pedig tálalom is a finom vacsorát és leülök Hazel-el szemben. – Bon apetit! – egy kisebb mosoly kúszik az arcomra, hiszen közben a fogaskerekek egyre inkább Maya körül járnak, hogy miként is tudnék segíteni Hazel-nek.



it's where my demons hide

avatar
❖ wonder woman ❖
dc universe
kereslek :
brucie wayne ● bats
tartózkodási hely :
◆ gotham ◇
foglalkozás, hobbi :
◆ kitten thief ◇
karakter arca :
◆ eiza gonzález ◇
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése




hazel & kenzy
Meg kell mondjam az őszintét egy kicsit berezeltem, amikor nyitott ajtóra jöttem haza, de legalább kijózanító hatással volt rám. Néha kell egy ilyen lazább este, mert teljesen fel tudok robbanni már az idegtől, hogy egy cseppet sem haladunk előre az egész ügyben. Pedig nem csak nekem fontos ez az egész. Hanem Maya bátyjának is mégis úgy csinál, mintha már nem lenne értelme az egész életének és elég nehezen viseli a dolgokat. Megértem én őszintén, de.. Ez nem azt jelenti, hogy neki most fel kell adnia mindent. Az is lehet, hogy én gondolom rosszul és képtelen vagyok megérteni az álláspontját. Már semmiben sem vagyok biztos, vagyis egyre inkább bizonytalanabb vagyok az életem minden egyes területében.
A hang, ami megcsapja a fülemet először azt hiszem, hogy még mindig az alkohol okozta kábulat hatása, de végül meglátom teljes valójában és őszintén meglepődöm, hiszen nem számítottam arra, hogy visszatér és nem is mondta, hogy itt lesz, vagy tervezi valamikor, hogy hazajön. Persze ez egy pillanatra sem jelenti azt, hogy nem örülök neki, mert nagyon boldog vagyok, hogy ő most itt van, de ettől függetlenül sikerült őszintén meglepnie.
Ezt nem hiszem el.. Hát akkor gratulálok. Van valami munka már kilátásban, vagy vársz míg lecsapnak egy olyan tehetségre, mint te? Vagy ezzel kapcsolatban írt neked az a bizonyos Mr. Clarke? Vagy esetleg más van a dologban.. – Nem hiszem, hogy a drága nővérem a tengeren túl kereste volna a szerelmet, mert biztos vagyok benne, hogy a szerelem városában is ezer meg ezer férfi futott utána. Végül is ki a fene ne ment volna egy olyan nő után, mint ő? Okos és gyönyörű. Szóval még azon sem csodálkoznék, ha ilyen távlatból is képes lett volna valakit megbolondítani. Mármint itt helyben és Párizsban is. Két vasat tartani a tűzben azért elég veszélyes játék. – Na.. Miattam igazán nem kellett volna hazajönnöd. Egész jól vagyok a helyzethez képest. Igen.. Egy kicsit kikapcsolódtunk a munkatársakkal. Néha el kell egy kicsit lazulnom, mert különben szakad a cérna. – Ha egyfolytában görcsösen ücsörögnék és nem mozdulnék ki egy pillanatra sem valószínűleg megőrülnék. Szükségem van arra, hogy éljem az életem, de ez nem jelenti azt, hogy egy pillanatra is megfeledkezem, vagy feladnám annak a lehetőségét, hogy megtaláljam Maya-t. Mert tudom, hogy odakint van valahol. Érzem a csontjaimban. – Pokolian éhes vagyok. Azt hiszem jót is fog tenni nekem ez a sok pia után. – Követem őt a konyhába, akár egy kisgyerek és ledobom magam az egyik székre és csillogó szemekkel várom, hogy kiszolgáljanak. Azt hiszem nem lenne energiám máshoz. – Semmi. Ugyanott vagyunk, ahol két évvel ezelőtt. Semmi hír Maya-ról a bátyja pedig egyre inkább kezd kizavarni engem a világból. – Megértem az ő álláspontját, de ez egy percig sem jelenti azt, hogy nem idegesít.




©
Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains




Hazel & Kenzy



Tudom, hogy nem illik csak úgy meglepni valakit, de mindig is szerettem meglepetést okozni a testvérkémnek. Legalábbis ő nekem olyan, mint egy kistestvér és ez soha nem fog változni. Ezért is kezdtem el csinálni az ő kedvencét, hogy még nagyobb örömet okozzak neki. Na, meg egy finom vacsora mellett sokkal könnyebb beszélgetni és megtudni tőle a dolgokat, hogy mi a helyzet, illetve tud-e már valamit Maya-ról, a barátnőjéről. Együtt nőttek fel, ha jól tudom babát is várt a lány és az esküvőre készültek, de aztán hirtelen eltűnt. Hazel elbeszéléseiből tudom, hogy a kocsit megtalálták, de ő már nem volt benne. Mintha a föld nyelte volnael, vagy ami még rosszabb esetleg a víz sodorta magával. Nem tudom, hogy mi történhetett, de remélem egy napon mindenki választ fog kapni a kérdéseire.
Sietve indulok el a konyhából, hogy ne csak a hangomat lássa. Bárki felvehette volna és lejátszhatta vola. Talán ő is sokkal óvatosabb vagy ami még rosszabb félősebb lett az évek alatt, illetve a történtek miatt. Alig teszek pár lépést és hirtelen megállok. Egy darabig nem akarok hinni a szememnek, hogy valóban az volt-e a kezében, amit láttam, de jobbnak láttam nem most felhozni a dolgot. Szemmel láthatóan bulizni volt. Ami az ő korában normális teljes mértékig. Legalább ez nem változott. Még mindig képes jól érezni magát. - Teljes valómban én vagyok. - mondom neki mosolyogva, majd a poharat is lerakom a kezemből és teszek felé pár lépést. Biztos voltam abban, hogy hamarosan megkapom ezt a kérdést is, de reménykedtem abban, hogy nem egyből. - Nem megyek vissza. Befejeztem a sulit, megkaptam a diplomát is és munkát itt is találhatok. - mondom neki egy kisebb biztató mosollyal az arcomon, mert legbelül feleannyira se vagyok jól, mint mutatom. Hiányzik Párizs és az ottani emberek, de legjobban egy bizonyos személy.. Végül pedig a karjaimba zárom őt és egy apró puszit nyomok az arcára. - Maradok, mert valakinek szüksége van rám. De látom jól telt az estéd. - mérem végig újra őt, de most már sokkal őszintébb mosollyal, mint korábban. Örülök annak, hogy újra itt van és minden rendben van vele. Legalábbis ő testileg épségben van.
Gyere! - kapom el a kezét és egyenesen a konyhába ráncigálom őt. - Remélem éhes vagy, mert a kedvencedet csinálom. Azt hiszem mé inkább konyhatündér lettem az évek alatt, mint voltam. - mondom egy kisebb kuncogás közepette, majd ránézek az ételre, de még egy kis időre szükség van mire készen lesz. - Mesélj,  mi van veled? Annyira rég beszéltünk. - teszem hozzá sietve, mint aki hirtelen teljesen felpörgött és már lelőni se lehet. De ilyen vagyok. Ha igazán boldog vagyok, akkor képes vagyok túl  pörögni.


it's where my demons hide

avatar
❖ wonder woman ❖
dc universe
kereslek :
brucie wayne ● bats
tartózkodási hely :
◆ gotham ◇
foglalkozás, hobbi :
◆ kitten thief ◇
karakter arca :
◆ eiza gonzález ◇
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése




hazel & kenzy
A mai napon kivételesen képes voltam végigülni a munkaidőt még akkor is, ha egy cseppet sem lettem nyugodtabb, ami az egész Maya ügyet illeti. Nem vagyok benne biztos, hogy valaha is meg fogják találni és a reményt egyre kezdem feladni, hiszen nem igaz, hogy senki nem látta őt. Nem olyan tömegbe beleolvadós személyiség és a külseje is igazán megnyerő a képét meg szinte mindenhova eljutattuk mégsem tudják megmondani, hogy merre lehet. Talán azért érzem olyan fontosnak, hogy megtaláljuk, mert ő ott volt mellettem, akkor is mikor a húgom még élt és együtt nevelkedtünk fel nekem pedig hiányzik. Nem akarok elveszíteni két olyan fontos személyt a számomra, mint ő és a húgom. A másodikat már elvesztettem, de az elsőt még bármikor meglelhetem.
De a mai nap nem erről szólt. Egy kicsit kikapcsolódtam a munkabeli srácokkal és Zane is igazán szórakoztató volt. Meg kell mondanom, hogy abban a srácban van valami és, ha lenne energiám arra, hogy valamibe is belekezdjek meg mernék esküdni, hogy rámásznék, vagy magam sem tudom, hogy mégis mit tennék. Na, jó ez valószínűleg most azért futott végig az agyamon, mert túlságosan sok tequila-t ittam és még mindig nem tisztult ki teljesen számomra a kép az ügyet illetően.
A lakáshoz érve ügyetlenkedve helyezem a kulcsot a zárba, de végül rájövök, hogy az ajtó nyitva van. Ez pedig szinte, mint egy villámcsapás úgy térít észhez és a táskám mélyéről előkutatom a sokkolóm. Igen. Ez egy ideje már nálam van. Főleg, mióta Maya-nak nyoma veszet. Zene szűrődik ki a konyhából, amit nem értek, mert ha betörőről van szó mégis mi a fenéért vonja fel magára a figyelmet? Vagy csak el akar terelni, hogy leüthessen és vihessen, amit akar? Talán még a szerveimet is? Túl sok minden eladó a fekete piacon és túl sok mindent meg is vesznek én pedig túl sokat gondolkozok negatívumokon.  
Végül pedig egy ismerős hang csapja meg a fülemet és egy pillanatra őszintén azt hiszem, hogy csak képzelődöm, de amikor megjelenik előttem teljes valójában gyorsan elrejtem a kis sokkolómat, bár a reakcióidőm az alkoholnak köszönhetően lassabb, így szinte biztos, hogy észrevette mit szorongattam az előbb a kezemben. – Kenzy! – Mondom őszinte örömmel, majd nemes egyszerűséggel vetem magam a karjaiba. Igazán boldoggá tesz engem, hogy itt van, de fogalmam nincs, hogy mit keres itt. Igaz, hogy nem a nővérem. Legalábbis nem teljesen, de mindig úgy tekintettem rá, mintha az lenne. – Mit keresel itt? Teszem fel azt a bizonyos kérdést és a lelkesedésem szinte csak úgy sugárzik a hangomból. – Nem úgy volt, hogy még egy darabig Párizsban leszel? Persze örülök neked, de erre nem számítottam. Mikor mész vissza, vagy visszamész egyáltalán? – Nem tudom elképzelni, hogy csak úgy mindent maga mögött hagyjon. Az nem az ő stílusa.




©
Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains




Hazel & Kenzy



Régóta nem utaztam már ennyit, mint most, de úgy érzem, hogy mindent pénzt megért. Lehet felégettem magam mögött szinte mindent, de ennek ellenére is tudom, hogy maradtak Párizsban olyan ismerőseim, akik bármikor segítenének nekem, ha esetleg úgy adódna. Szerettem volna azt, hogy a testvérem ott legyen a diploma átvételekkor, de az egész gyorsan történt és örülhetek annak, hogy egyáltalán megkaptam az engedélyt az előrehozott vizsgákhoz. Hiányzik az az élet, az emberek és az életstílus, pedig csak pár napja hagytam el Párizst. Ezt a várost pedig csak pár éve hagytam el, de egy örökkévalóságnak tűnik most. Egy pillanatra minden annyira idegen, hogy muszáj megállnom és felidéznem az emlékeimben lévő képet erről a helyről, országról. Menni fog, meg tudom csinálni, hiszen a testvéremért bármire képes lennék. Úgy érzem, hogy ez nem olyan nagy áldozat, mint amit a családom hozott értem két éve. Részben nekik köszönhetően tudtam tovább maradni és ott befejezni az egyetemet. Ezt soha nem fogom elfelejteni, ahogyan azt se, hogy a Swan családban az első mindig a család és csak utána jöhet bármi más. Pár pillanattal később már egy taxit intek le és megadom neki a címet, de alig, hogy beszállok már is elnyom az álom, hiszen régóta nem aludtam már. Kimerült vagyok és ideges. Na meg persze stresszes és izgulok is amiatt, hogy Hazel mit fog szólni, ha meglát. Végül a taxis ébreszt fel, amikor megérkezünk. Zavarodottan kászálódom ki a kocsiból, sietve kifizetem, majd megvárom amíg elhajt, mert mi van akkor, ha ez a kulcscsomó már nem jó? Na, azt az égést nem szeretném ha valaki látná. Remegő kézzel teszem a zárba a kulcsot, majd amikor elfordul, akkor egy kisebb sóhaj hagyja el az ajkaimat megkönnyebbülésem jeleként. Lassan besétálok, majd megszólalok kissé bátortalanul. - Hahó, van itt valaki? Hazel? - az utolsó egy szót már sokkal erőteljesebben ejtem ki, de semmi válasz. Remek - mormogom az orrom alatt, végül bezárom az ajtót és pár pillanattal később már az egyik szobába pakolom le a cuccaimat, veszek egy forró zuhanyt és tiszta ruhába bújok. Ezek után pedig jöhet a felfedezőtúra, de nem sok mindenben változott, amióta utoljára itt jártam. Pár pillanattal később már a konyhában vagyok és próbálom kitalálni, hogy mivel lepjen meg a testvérkémet. Mondhatni szinte már bebújok a hűtőbe, miközben gondolkozom. Szerencsésre minden találok a kedvenc ételéhez, így habozás nélkül nekilátok elkészíteni. Remélem nem fog szívrohamot kapni, amikor hazaér. Időközben benyomok egy kis zenét is és folytatom tovább a főzést, amikor hallom, hogy az ajtó nyitódik, a léptek is egyre közelebbről hallatszódnak. - A konyhában vagyok! - mondom sietve, majd észbe kapok, hogy nem is tudja azt, hogy itt vagyok. Így sietve indulok el felé, miközben a szívem majd kiugrik a helyéről. - Szia húgocskám. - mondom neki egy ártatlan mosoly kíséretében és remélem, hogy nem ijesztettem halálra őt.


Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains


kép helye
Sponsored content
it's where my demons hide

dc universe
heroes vs villains


1 / 1 oldal
Similar topics
-
» Konyha és étkező
» Konyha és étkező
» Konyha és étkező
» Konyha és étkező
» Étkező és konyha [régi]

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
We can be heroes :: Swan birtok-
Ugrás: